//Őrség és gödör//
*A félvér vakarcsból úgy látszik sikerült kihoznia az állatot. A gödör amint az látszik amúgy sem a biztonságáról híres. A lefelé vezető első három méter még nem olyan necces, ha a fogoly elég ügyes és meg tudja fékezni magát az egymáshoz elég közel eső falakban, egy óriás talán át se férne itt. Mindenesetre kötél nélkül valóban életveszélyes mutatvány volna lejutni, de nagy szerencséjükre ettől megkímélték őket az ügyes készítők. Mindenesetre ha valami akkor a kődobálás megoldja ezt a dolgot, a mélységi se nagyon tud vele mit kezdeni, párat még el tud kerülni, ha a kötélen jó irányba lendül, párat félrecsapnak az alkarvédők, de nem az összeset, és ha ez tovább folytatódik abba még könnyen bele is halhat, az odakint heverő nagyobb szikláról meg aztán fogalma sem lehet.* ~Voltál te már rosszabb helyzetben?~ *És ezúttal ezen tényleg el kell gondolkoznia. Azt innentől, viszont biztosra veszi, nem fogják benne hagyni a kürtőben, ellenben akár meg is ölik, ha éppenséggel arra kerülne a sor. Így feltehetőleg a halálának nem lenne komolyabb következmény. Mivel ő nem látja a többieket odakint, feltehetőleg azok se látják őt idebent. Így aztán azt feltételezhetnek róla amit csak akarnak és ezt a maga részéről ki is akarja használni, úgy dönt épp itt az ideje eljátszania a saját egyszerű halálát, most először és remélhetőleg utoljára. A maga részéről persze ritkán gondolkozik el a halálról. Nem az a túlzottan érzelmes vagy intellektuális fajta, de persze mint minden halandó ő is fél az út végétől, és az ismeretlentől. Legtöbbször úgy tekint a dologra, hogy neki még mindig több idő jutott ezen a földön mint bármely állatnak, vagy a rövid életű embereknek és törpéknek, ám ez a mostani helyzet ezt elég kétségessé teszi. Eszébe jut a pénz, a kastély, a hatalom és az élet amit olyan rég megálmodott magának, és szinte már úgy érzi megérdemelné, hogy ezen álmok után egy nagy rakás trágyába fulladjon bele.* ~Alig négy méter.~
*Pillant lefelé, kihasználva az időt, már ha van még idő a számára két záporozó kő között amit kihasználjon.* ~Ugyan semmiség.~
*Egy kiáltás hangja szűrődik ki a gödörből, majd egy csattanás zárja a sort. Aztán csend lesz. Mély és síri csend. Még a lélegzetét is visszafolytja a gödör szájában, várva milyen eredményre jutnak a fentiek. A sötétségbe nem láthatnak le, a gödör nyakán át bejutó fénypászmát pedig messzire elkerüli, ugyanakkor ő sem láthat fel a felette lévő ragyogásba, bármennyire is szeretné tudni mire jutottak az ott lévők. Mindenesetre eldönti, hogy ha nem történik valami érdekes akkor a nap hátralevő részét meditálással, a lét értelmén és a jelenlegi piaci formák alakulásán filozofálva foglya eltölteni. Most otthon van, a föld alatt ahol nem szárítja napfény, nem izzad és nem egyáltalán nem is mozog. A sötétség és a kemény sziklafalak pedig épp kellemessé és otthonossá teszik a környezetet. Már csak annyi a dolga, hogy az elkövetkező három napban, amit még víz nélkül talán el tud viselni felvegye, valami ritka undorító állat bőrét és kellően jól utánozza a bomladozó tetem illatát. Hátha leküldenek valakit takarítás végett.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására a varázsló által kiválasztott ajtó, mely egy zárt szobába nyílik, teljes mértékben átveszi a körülötte lévő fal anyagát, beleolvad környezetébe. A zár, kilincs eltűnik róla, a varázsló speciális nyitási módot találhat ki (pl. egy kő benyomása). Az ajtónak csak a nyílt helység felőli oldala változik meg (a szoba felőli nem), így belülről kényelmesen kinyitható.