//Szilánk segítség//
*Eireni soha életében nem készített még téglát. Gyerekkorában homokozott egy keveset, meg fa építőkockákkal játszott. Éles helyzetben viszont még életében nem segített építkezésben. De hisz mindig tanul az elf valamit, nemde? Figyelemmel kíséri Isurii apró bemutatóját, ami tényleg hatalmas segítséget jelent neki. Talán ő az egyetlen a jelen kis csoportban, aki még csak a téglakészítés elméletét sem ismerte ez idáig.*
~Nem tűnik nehéznek első látásra. De tagadhatatlan, hogy hosszú távon fárasztó lesz. Nem hiába szakadozik verejték a legerősebbekről is ilyen munka után.~
*Aggódik egy kicsit, vajon minden rendben lesz-e? De nincs erre sok ideje, mert Isurii személy szerint hozzá lép. S mint kiderül, a nő tud a gondjairól. Csak az nem tiszta, hogy mégis mikor mesélt neki erről? Valószínűleg Worenth mondhatta el neki, másnak nem igazán mesélt erről.*
~Ne hajszoljam túl magam.~ *Mintha csak Worenth szavait hallaná pár nappal ezelőttről. Igaz, most más közegben, más helyzetben és teljesen másra vonatkozólag jött a felszólítás, kicsit rosszul érzi magát emiatt. A kivételezés csúnya dolog, ha Eirenit kérdezzük, s ha ezt vele teszik, kicsit elszégyelli magát. De erre most nincs oka, mert a nő szavait csak ő hallja.*
-Rendben, asszonyom. *Mondja beletörődve helyzetébe. Egy sóhajt is elenged.
Félreértés ne essék, nem az a baja, hogy ezt kérik tőle, hanem az, hogy miért kérik tőle. Életének egyik legnagyobb átka a rabságból fennmaradó fájdalmak, melyek akadályozzák megannyi alap dologban. Ez fáj neki, mint mentálisan is.
Ha egyéb kérdés, avagy utasítás nincs, akkor Eireni azonnal neki is kezd a munkának.*
~Hogy is volt? Nedvesíteni, hígítani, majd kicsit megdolgozni. Formát kell még szabni neki... És azt hiszem, ennyi lenne a gyakorlati rész. Onnantól a levegő meg a nap kiszárítja. Azt hiszem, tiszta.~
*Mivel Isurii az iménti bemutatóján elvégezte a vizezést, ő azonnal folytathatja a formálással. Eleinte nagyon nehéz, ami megijeszti. Az oldallap simítása után félrerakja, s belekezd a következőbe. Mikor vagy két pár tégla elkészül ilyen úton, eltelik egy tízperc. Ekkor némi pihenésképpen is a kijelölt helyre cipeli a száradásnak indult téglákat. S ekkor veszi csak észre, hogy az addigi súlyából engedett. Szilárdulni kezdett, s már nem tartalmaz annyi levegőt, mint folyós, alakítható formában.*
~Nem vagyok valami jó természettudományok terén, de tanultam egyet, s mást gyerekkoromban. Mégis, hogy erre miért nem jöttem rá hamarabb? Nagyban megkönnyítheti a dolgomat.~
*Formáz, simít, alakít. Ha kell, vizez, döngöl. Mindezt egészen addig csinálja, míg megfárad egy kicsit, s melege lesz. Leveszi a mellényét, ingujját pedig még jobban, felkarig feltűri. Hiába nem szokása, s nem is illik hozzá az ilyen viselet, a munka az munka, a kosz pedig kosz.*