//Kovácsműhely//
*Hrothgaar újra a műhelyben sertepertél és Mae-val társalog. A megemlékezés, az anyagiak, az érkezők témája mind előkerül és a férfi a maga módján meg is adja a választ a leánynak. Közli vele, hogy még egy ideig mindenképpen a munkára kell koncentrálnia, de ha befejezte a dolgát, vagyis a páncélt (legalábbis annak egy részét), akkor neki láthatnak mad a megemlékezésnek.*
- Ezek a puccos népek pedig minden bizonnyal Kaganhoz jöttek. Úgy látom, nem holmi egyszerű gazdag népek... talán a városi céhek és egyletek fejei, vagy legalábbis én erre gondolok... de egyetlen törpét sem látok közöttük...
*Jegyzi meg, mielőtt visszaállna az üllő mögé. Kissé megrázza fejét, elégedetlensége jeléül, hisz szívén viseli ő fajtája sorsát, nem is kevéssé. Ami azt illeti, újabban komolyan foglalkoztatja egy gondolat, mégpedig egy könyv írása.*
~Lanawin törpéi, írta Hrothgaar Skyllagrimmson... nem is hangzik rosszul, de kellene valami alcím is neki. Minden jó irománynak van alcíme.~
*Morfondírozik magában, egyelőre csak magában, hisz senkivel nem osztotta még meg ötletét. Ám ábrándokból nem lehet páncélt készíteni... Hrothgaar eddig elkészített két alkar-vasat, a könyököket borító fémlapokból egy párnyit és épp letudta a váll-lapokat is. Aprócska része ez csupán egy teljes vértnek és kezdi átkozni a percet, amikor elvállalta Taitos-nak ezt a munkát.*
- Mi a repedt fazéknak kell ennek a kölyöknek a vért, el se bírja magán...
*Morogja kelletlenül, míg újra méretre nyír egy fémlapot a mintái alapján. Az aktuális fémből készül majd a könyökön lévő kis kúp-rész. Ehhez azonban már szüksége van a forró tűzhelyre is. A matéria lassan, de biztosan felhevül a szén-ágyon, Hrothgaarnak egy hosszú nyelű fogóval kell kiemelnie az embertelen hőmérsékletű helyről. Az üllőre felszerelt hajlító formába helyezi az izzó lapot, ami a kúp forma negatívja. Gyors mozdulatokkal előveszi és a lap közepére helyezi az éket, majd mivel a fogóra már nincs szükség, leteszi azt oldalra, karnyújtásnyi távra és kalapácsot ragad. Kimért, pontos ütésekkel dolgozik a törpe kovács a forró fém csapásai nyomán kezd beleilleszkedni a mintába, ám egy kör nem elég ebből a munkafázisból, így az aktuális munkadarab újra a hevítésnek esik alá, majd ismét visszakerül a hajlítóba. Ismét meglendül a kalapács és ezúttal már teljesen felveszi jövőbeli formáját. Hrothgaar a fogó segítségével kiemeli, majd a korábban behozott vödör vízbe meríti a munkadarabot. Hangos sziszegés és fröcskölés kíséretében sűrű pára szökik fel a műhelyben és a fém pillanatok alatt rengeteg hőt veszít, éppen annyit, hogy a kovács kesztyűs kezével már meg tudja fogni azt, hogy tovább formálhassa. A műhelyben található többféle fejjel ellátott és ezáltal többféle funkcióval bíró kalapácsok közül most olyan kerül a mester kezébe, melynek feje enyhén gömbölyű kialakítású. Ezzel tudja úgy megmunkálni a munkadarabot, hogy az ne formálódjon el. Újra gyors tempóra vált a kovács, csapásai sűrűn zúdulnak a fémre, igaz mozdulatai nem szélesek, inkább aprók és gyorsak. Ez a fázis már a szépítésé. A forró megmunkálásnak köszönhetően a fém kissé "megcsúnyult", Hrothgaar most simítja ki tőle telhető legjobban, hogy kívülről is tetszetős legyen majd, igaz a páncélon senki nem a könyök-kúpot fogja elsőre megnézni, de a Thargok kovácsa már csak ilyen... ha lehetősége van szép, minőségi munkát kiadni kezei alól, akkor nem rest sohasem. Időt és energiát nem kímélve dolgozik, nem ritkán több napon keresztül is, aminek az a következménye, hogy a törpe pár kilót lead, külseje kissé zilálttá válik, szemei alatt fekete karikák, vagy ahogy egyszer hallotta, "táskák" jelennek meg... Nem kíméli magát, lényeg a lényeg a lényeg. Az első könyök-kúp után nem áll meg pihenni, hiszen az ilyen kellékek párosával készülnek, szóval csak addig szusszan, míg kivágja a minta alapján a következő darab fémet, és máris nekilát újra. Fém izzik, kalapács kattog, szikra pattan, Hrothgaar sóhajt, fém nyúlik, szén hevül, ék perdül, munkadarab készül. Nagyjából egy fertályóra alatt, talán kicsivel több idő alatt készül el egy ilyen alkatrész. Csak akkor ereszti le kalapácsát, amikor a második is kikalapálva, kisimítva, lehető legszebb állapotában van. Körbetekint ekkor a műhelyben, hogy megnézze, Mae mivel ügyködik.*
~Talán valami hangfogó falat vagy függönyt fel kellene húzni, mert biztos zavarja a nagy ricsaj, amit csapok... de ez a munka meg ezzel a zajszinttel jár. Eh, majd megoldjuk, kiokoskodunk valamit.~
*Ha a lány párbeszédet kezdeményez vele, Hrothgaar természetesen nem hagyja megfelelő válaszok nélkül társát, ám magától nem valószínű, hogy kontaktot teremt. Pár percnyi szusszanást enged csak magának.A fegyverszekrényhez sétál, hogy a következő munkadarabot elővegye. Egy helyenként elvásott, kopottas mellvértet, amit meg kell foldoznia. Úgy döntött, nem fog teljesen új mellrészt kovácsolni, mert az talán pazarlás lenne. A két lándzsahegy ütötte lyukat pikk-pakk el lehet tüntetni. Kis tégelyben fémhulladék olvad a kovácstűzhely szívében, és pár percnyi forralás után Hrothgaar formába önti az izzó, és jelenleg folyékony fémet. A frissen öntött kis folt pedig felkerül a szintén felhevített mellvért kérdéses helyére és Hrothgaar nemes egyszerűséggel egybedolgozza a két fémet. Elég hossza munkafázis ez, melyet újfent a simítás követ, hogy a két fém találkozásánál keletkezett anyaghibát eltüntesse a kovács. Aprólékos, sok koncentrációt igénylő feladat, mire a másik lyukat is eltünteti, halántéka már keményen lüktet, talán a kalapács folytonos csattogása is közrejátszik ebben, de most tényleg szüksége van egy kis szünetre, talán egy korsó sörre is. Hangos sóhaj tör elő belőle és nagyot nyújtózkodik, mivel a munka nagy részében erősen meg kell görnyednie, hogy a munkadarab fel hajolhasson.*
- Wylnurana valaga... huh... Taitos keményen fizetni fog ezért, az biztos...
*Morogja magának, de komoly harag vagy ellenérzés nem munkálkodik benne. Ellép az üllőtől, hogy kicsit átmozgassa tagjait és odasétál Mae-hoz.*
- Mi jót csinálsz? Min ügyködsz?
*Kezdeményez most ő.*