//A Dra'unar//
*Lea nem éppen demokratikus közegben nőtt fel, de azt már kora gyerekkorától tudja, hogy az előkelőknek bizony szükségük van a közrendűekre is. A rabszolgák nyilván más kategóriába tartoznak, de az ő társadalmukban egyáltalán nem alacsonyabb rendű az, aki mondjuk kocsmáros, csak éppen más szerepe van, mint a portyázással vagyont és javakat szerző harcosnak.*
- Ahhha.
*tátja el a száját, mintha csak megvilágosodna Dongnor szavai hallatán. Pedig hát nem.*
- Szóval azon fáradoztál, hogy megtanuld a mellébeszélés tudományát?
*a szeme sarkából látja, hogy Isu bizony kezd lesokkolódni.*
- Ráadásul pont olyan büdöset szarsz, mint a kocsmáros. Azt mondod, hogy mindenki a saját hasznát hajtja, de vajon nem attól működik a rendszer, hogy az egyes elemei kiszolgálják egymást? És, hogy az egyes elemek értenek a dolgukhoz? A kocsmáros a kocsmához, a hajós a tengerhez, folyóhoz. Ezzel szemben te mihez értesz a mellébeszélésen kívül?
*Lea szerint a szöszi pont, hogy az a fajta nemes, amiről egyébként olyan lekicsinylően nyilatkozott eddig, semmivel sem jobb, mint az olcsó, vizezett bort áruló kocsmáros, aki ezen gazdagszik meg. Sőt, a különbség bőven a kocsmáros javára írható, mert az legalább megmozdítja a kezét.*
- Amit itt látsz az a két kezünk munkája, az utolsó kőig minden.
*és ezt egyáltalán nem átvitt értelemben kell érteni, hanem szó szerint, ugyanis mindahányan tevékenyen vettek részt az erőd felépítésében, és egyáltalán nem bánták azt, ha egy náluk jobban hozzáértő megmondta, hogy mit hogyan is kell(ene) csinálni. A szösziről azt sem igen tudja elképzelni, hogy tüzet gyújtana, nemhogy felépítsen bármit is.
Lea stílusa talán még nyersebbnek, mint Kagané, de pusztán csak arról van szó, hogy ő nem szeret mellébeszélni, és szeret tiszta vizet önteni a pohárba, alapvetően beleszólni sem akart a beszélgetésbe, csak ugye a szöszi szavai mellett nem tudott elmenni szó nélkül.
Az asztal alatt most már tényleg bokán rúgja Kagant, de csak azért, hogy végre térjen a lényegre, mert még azelőtt kihúzza a fickó a gyufát, hogy kiderülne jövetelük oka. No meg Isuban is ott a mehetnék, Leában nemkülönben. Levenné ezt a hacukát, meg azért szeretne pár szót váltani Isuval is, lehetőleg még az előtt, hogy az a tanítványaira hivatkozva elviharzik. Merthogy az idejét sem tudja már, hogy utoljára mikor találkoztak, talán akkor, mikor Kagan felgyújtotta az előző, fából készült erődöt, az pedig nem most volt, hanem még a nyáron, lassan pedig itt van a nyakukon a tél is.
Meg aztán azért is szeretne már menni, mert le akarja venni ezt a hacukát magáról, mert már tényleg mindene viszket, persze nem azért mert nem tisztálkodna eleget - sőt barbárhoz képest meglepően jó barátságban van a szappannal, olyannyira, hogy minden este hosszasan élvezik egymás társaságát -, vagy hogy a ruhája olyan gány anyagból készült volna, egyszerűen csak lelki beteg az efféle göncöktől. Ez utóbbi tényt viszont olyan jól leplezi, hogy senki sem tűnhet fel az, hogy legszívesebben egy oszlophoz dörgölőzve vakarná a hátát.*