*Na igen, ha nem bökdösi addig Yerougha Enchrist a folyóparton, amíg fel nem ébred és új életre nem kel a folyó iszapjából Albun di Nomamként, akkor egészen máshogy is alakulhattak volna a dolgok. De megtette, most pedig itt vannak, közepesen és nagyon fontos, vagy legalábbis annak tartott személyekkel tanácskoznak, méghozzá ők is legalább ilyen minőségben. Hogy innen feljebb vagy lejjebb vezet csak az út, azt mindenki ítélje meg maga, Svir egyelőre két lábbal a földön állva csak annyit szeretne, hogy onnan a tanácsteremből kijöjjön az, akit vár, vagy, hogy őt engedjék beljebb. Amíg viszont kedves barátja is itt van, aki már olyan régen látott, addig nem viszket úgy a talpa, hogy végre beljebb fáradjon, sem a tenyere, hogy lenyomja az ajtó kilincsét. Egy ideig még ráérnek, kis szerencsével Kalácsfalvát sem dúlják föl addig, amíg ő itt ezeket a fontos ügyeket elintézi. Mert fontos, hogy a további tervekről tájékozódjon, no meg, hogy szerezzen néhány harcos kezet a faluba, olyanokat, akik nem csak muszájból fognak fegyvert, akkor, ha már a családjukat, az otthonukat fenyegeti a baj. Reméli, hogy érnek ennyit az ittenieknek is, náluk nem csak földek veszhetnek, hanem drága életek is.*
- Senki, talán még én sem. *Válaszolja Yeroughának. Tud néhány dolgot a múltjáról, de koránt sem teljes a kép. A néhány morzsából, amit kapott összerakhat magának ezt is, azt is és megeshet, hogy akárhány verziót is gyárt, mindegyik messze lesz az igazságtól. Nem baj, nem kell mindent tudni, elég lesz a saját történetét kibogoznia, ha egyszer végre leveszi a kalapot és vállalkozik rá.*
- No és ki hogy idomult? Pálca csattant? *Kérdi őszinte kíváncsisággal, szeretné minél több oldalról megismerni, milyen úr is az ő nagyuruk. Nem azok közé tartozik, akik már évek óta harcolnak vállt vállnak vetve a vezérrel, nem ismeri régről és mostanság sem váltott vele sok szót, kötetlenül, szabadon meg aztán tényleg nem sokat.*
- Az biztos, magam is ennek a hírére jöttem. Ha nagy baj lesz, az a kis falu nem állhat meg egyedül a viharban, még. *Közben látja, hogy emberek jönnek és mennek, ha hajlandóságot mutat az észrevételükre, akkor még a távozó Nivere úrnőnek is odabiccent. Aztán látja egy másik, sokkal kedvesebb ismerősét is, a kovácsmestert.*
- Hrothgaar mester, ha egy mód van rá, említsd meg a nagyúrnak, hogy az intézője sem volt rest lóhalálában idefáradni, hogy pár szót váltson vele a veszedelemről. *Kiáltja oda a törpének. Reméli, hogy az teljesíti a kérését, nem szeretne túl sokáig várni.*