//NAPVÁLTÁS//
*Barátságosan biccent az elismerésre, bár Gabriennek fogalma sincs, milyen sokba került ez Kagannak - és nem aranyban, vagyis elsősorban nem abban.*
- Bízd rá a döntést. Nem fogom... utasítani, de elzavarni sem, ha a felderítők vagy az embervadászok közé jelentkezik. *vonja meg a vállát, mert bár Gabrien valószínűleg jobban ismeri a Nőt, de Kagan egyből észreveszi a Harcost, vagy ha nem is azt, akkor a Vadászt. Kár lenne az elpazarolt tehetségéért.*
- Én értem. *biccent egyet Gabrien szavaira, mert ő igenis tudja, miért tért vissza Khan, Janey és szinte mindenki más, aki túlélte azokat a napokat.*
- Mert bizonyítani akar, és bizonyítani csak olyannak lehet, aki érdemes rá. *ez nem önfényezés, ezúttal nem.*
- Nem tűnt még fel, lovag... mennyire az "egyén" volt e világ gondolatainak középpontjában? Minden hatalmassága, minden ereje, minden erőssége ellenére a magányosan küzdő "hőst" emelte piedesztálra - ez lett mozgatórugója, és alakította világát. *felhúzott szemöldökkel méregeti Gabrient, hogy érti e, miről beszél.*
- Eme felfogásnak csak egyvalami lehetett az eredménye: elég volt néhány erősebb személy, nevezzük őket Főtanácsnak, vagy inkább... Belső Tanácsnak, hogy uralma alá hajtsa és méla, csendes rabságban tartsa e népet... ami nem is nép, csak emberek és más lények halmaza. *halkan felnevet, ám nevetése morgásba csap.*
- Hogyan máshogy lett volna lehetséges, hogy én, Kagan Thargodar, három tucatnyi lerongyolódott harcossal... nem, nem is harcossal, hanem törzstaggal, nőkkel, gyerekkel... egy országnyi területet hajtottam uralmam alá? Ez a világ az egyénre épült, ám nem mindenki találja meg a helyét egy ilyen környezetben. *tekintetében vidám szikrák villannak fel.*
- A magányos harcos testvérekre, vezetőkre, rendre vágyik. Egy egyedülálló félvér családot, társakat akar, s hogy bizonyíthassa mit ér. Az öregedő zsoldos értelmet, magasabbrendű célt keres, mint a napi betevőre és hentergésre elegendő arany. *meglepően filozófikus hangulatba került, gyakori ez, mióta megosztotta magát a Másikkal. Az entitás már régen eltávozott, de hatása maradandó.*
- És talán ezt van itt a lovag is. Hogy bizonyítsa - magának, nekem, a világnak - hogy tényleg oroszlán, és nem sakál, vagy kivert kutya. *húzódik össze a szeme.*
- Mert bizonyítani csak érdemes környezetben lehet. *bólint egyet Gabrien felé, majd felszegi az állát.*
- A szereped és helyed pedig az lesz, amire egy oroszlánt szánni lehet: vezesd lovagjaimat, légy a Hadúr halálosztó karja, és bizonyíts. *feláll, és apró mosollyal fejezi be a dolgot.*
- Én pedig bizonyítom, hogy méltó vagyok a szolgálatra és hűségre. *nyújtja ki jobb karját, felföldiek között szokásos karfogásra.*
//Aletai//
*Szerencsére van néhány percük, mielőtt Aletai megrohanja őket.*
- Te meg mit keresel itt? *mered az orgyilkosra, mert Ewangel üzenetét csak szórványosan sikerült felfognia.*
- Jelentést! *a félvér azonban tudja a dolgát, gyorsan beszámol.*
- Egyelőre jó, hogy itt vagy. Szedd össze a felderítőket és íjászokat, AZONNAL. *a törpelány távozásának hírére felvonja a szemöldökét, majd komoran összeszorítja a száját.*
- Értem. Ha nem lopott el semmit, akkor hagyjátok ennyiben. Ha legközelebb erre jár... *azt akarja mondani, hogy dobják ki, de végül erőt vesz magán.*
- Nem kell törődni vele. ThargArodba nem jöhet be, a többi terület nyitva áll előtte, mint más előtt. *rendelkezik, majd indulni készül. Az események még a Hadúrra sem várnak.*