//Minden héten háború//
*Ahogy arra számítani lehetett, bentről elég hamar kiszúrja valaki, s mikor Lea ajtót nyit, még mindig félszegen vigyorog a küszöbön.*
- Gondoltam, szólok, hogy bolondgombát találtam tenni az étekbe, amit elhoztál. Na jó, igazából más ügyben járok itt, és bevallom, szemet szúrt, hogy a Kalácsfalvi naccsuram is itt jár, úgyhogy, gondoltam... - *Megtörli a lábát, hogy a kinti sarat ne hozza be, majd beljebb lép, hetykén meghajol a bentieknek.* - A mai nap alkalmas lenne, hogy két legyet üssek egy csapásra, mert kérdéseim volnának.
*A Hadúr helytartóját, vagy nem is tudja, minek nevezze Quert, csak látásból ismerte eddig jóformán, és el is kell harapja pimasz megjegyzését, melyet majd alkalomadtán Leának süt el, csajok egymás közt jeligére: Így egész közelről is ugyanolyan karót nyelt, hivatalos viselkedésűnek tűnik, mint amúgy, és a macskaszeműnek módfelett furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy a csupa vigyor és pajkosság Leananda ugyan hogy tartja melegen a lepedőt ezzel a jeges viselkedésű, rémisztő szemöldökű férfiúval. De mindent a maga helyén. Az asztalhoz érve meghajtja magát Svir és Quer előtt, lévén rangban feletteállók tulajdonképpen mind a ketten.*
- Remélem, megbocsájtják az urak, hogy csak így rátörök villágreggeli közepette. - *Pedig rájuk tör, és nem is hagyja egyhamar lerázni magát.* - Futólag már ismerjük egymást, vagy ha Svir Gia úr engem nem is, én tudom hogy ő kicsoda.
*Kedvesen mosolyogva jelzi, hogy részéről további bemutatásnak nincs szüksége, bár rém furának tartja, hogy nem a keresztnevén szólították - mondjuk a mai napon már azt is felajánlották neki, hogy Úrnőnek, vagy Disznónak szólítják, szóval kezd szeme se rezzenni. Hálásan biccent és helyet foglal ő is.*
- Igazából az történt, hogy jómúltkorjában hoztam a városból különféle üvegcséket, zöld, kék, mindenféle lötyikkel. - *Messziről indítja, Leát keresi tekintete.* - A Szellemjáró nálam jobban ért a varázsitalokhoz, így hát jól felszereltük a harcosaink, mielőtt elindultak volna Grombarba, viszont már nincs több üvegcsém, pedig szemmel láthatóan nagy hasznát veszik a gyógyítók. Namármost, a városban a füvesember, akitől vásároltam, azt mondta, hogy ezek majdnem mindig messziről érkezett vagy nagy szakértelemmel összeállított kotyvalékok, szóval aligha hiszem, hogy a Vashegyen képes lenne bárki is efféle alapanyagokat előállítani a semmiből, talán erre még Synmirában sem feltétlen képesek. Szerintem fel kéne töltekeznünk belőle, mert rém hasznosak, ugyanakkor, hát... Költséges a móka. Főleg, hogy minden alkalommal el kell másszak érte Artheniorig.
*Svirhez fordul, ő az egyes számú célpont.*
-Emlékszem, volt még a háborúskodás előtt igazi nagypiac Kalácsfalván, jöttek messziről árusok, hoztak mindenféle portékát. Tavasszal, mikor megérkeznek a nagy kereskedőkaravánok északról, vagy az áruszállító hajók délről, útbaejtik a Vashegyet is?