//Quer, szállás//
*A nap már régen lement és az épület igazi nagysága és pompája, főleg a hatalmas torony alig látszik a sötétben, így Achim, aki nyugodt léptekkel sétál Quer után nem igazán tud bámészkodni. Egy alig egy perces próbálkozást követően feladja, hogy bármit is megpillantson a sötétségben és inkább az utat nézi a lába előtt. Nemsokára megérkeznek az erődbe, ahol a Várnagy nem csak megmutatja a szobáját, hanem egy kicsit segít is a berendezkedésben és így hamarabb tudja saját holmiját lepakolni az újonc titkár. A lakhely puritán, ám bőven tágas és tetszetős. Az egyszerűség és praktikum ötvöződik benne. A bejárattól nézve a belsőbb szoba a háló rész, a bejárathoz közelebbi szobája pedig egy nappalinak, vagy személyes dolgozószobának tűnik, amely talán azokon a napokon jelent, majd kényelmet, ha épp nem kell a Radkraalban tartózkodnia.*
- Köszönöm a segítséget Várnagy úr! A továbbiakban boldogulok. *Köszöni meg illedelmesen Quer segítségnyújtását, de a továbbiakban nem akarja a várnagyot sem fárasztani sem pedig feltartani.*
- Nincs más kérdésem. Reggel az irodájában találkozunk és viszem a kért iratokat. Jó éjszakát kívánok. *Majd ha Quer elmegy, becsukja lakosztálya ajtaját és nekilát egy kicsit kicsomagolni. Először papírjait, könyveit és iratait helyezi el gondosan a polcain, majd élére hajtott ruhaneműit gondosan helyezi el a ruhás szekrényben. Miután kevéske málháját elhelyezi és mindent a megfelelő helyre igazít, a privát irodájának asztalához ül. Végig simítja annak felületét és egy pár percig csak elmélkedik, kiüríti gondolatait és egy kicsit átgondolja a nap eseményeit. Az éjjel egyre vészesebben vált át a hajnalba, de a titkár még nem fáradt és mivel acélos akaratú északi jól hozzászokott a kemény munkatempóhoz. Számára elég négy, vagy öt óra alvás.
Az elmélkedés után megragad egy üres pergament, kigöngyöli, és maga elé fekteti. Amikor kisimította, hogy az egyenesen feküdjön előtte, a pennát a bal kezével megfogja, és a tintába mártja. A tinta a toll végéről még kicsit csepeg tartója fölött, hogy a fölösleg távozzon, addig Achim véglegesíti gondolatait, és amikor a kellő pillanat elérkezik, megkezdi a munkát.
Az írás közben folyamatosan újabb és újabb gondolatok törnek felszínre, megnevezések, címzések, mondatszerkezet, pontosság, kifejezések és természetesen a Tharg kulturális elemek. Ezeket mind mind számításba kell venni, ha egy általános sablon levelet fogalmaz az ember, de természetesen a tartalom a fontos, az érthetőség szempontja már másodlagos, legalább is, ami az átlagembert illeti, de a jogi nyelvezet már csak ilyen és a lényege, hogy az alkalmazó jogtudós értse azt. Különben mi haszna lenne a tudós embernek. Achim tudja, hogy ezen, részét Quer is hasonlóan gondolhatja, hiszen a beszédének megfogalmazása és a különféle dokumentumok szövege hasonlatosságot mutat az ő elképzeléseivel. Ennek tudatában, bátra kanyarítja a szavakat és lassan összeáll egy vázlat a fejében. Egy sablon ugyebár sok változó elemet tartalmaz éppen ennek okán, csak nagyvonalakba lehet meghatározni a mondandóját. Így Achim, sok zárójelet, kérdőjelet, feltételes részt épít bele a szövegbe és minden kérdéses részhez lábjegyzeteket készít. Tudja, hogy ez az írás nem a végleges, és csak vázlat, mivel a Várnagynak mindent jóvá kell hagynia. Ennek tükrében készíti a sablonokat és a változó részekhez igekszik több példát is beírni, hogy konkrétabb és érthetőbbek legyenek a szövegek és azok összefüggései.
Amely talán a legnagyobb problémát okozza, hogy a címek és rangok tekintetében még nincs kiforrott tudása. Tudja, hogy Quer Várnagy, vagy és Comissarius, de hogy ezek a címek nem csak rangok, hanem párosul hozzájuk hivatal is ebben nem biztos. Habár egyértelmű ebben a szakmában, hogy a cím mögött egy hivatal áll, amely kibocsát dokumentumokat, hiszen az adminisztráció tekintélyét és szintjét is emeli, ha ez nem csak egy adott személyhez kötődik, de mivel ez még egy fejlődésben lévő állam, így ez most kérdéses marad. Achim végül beleírja, hogy Várnagyi Hivatal a kibocsátó, de ezen részeket erős feltételes módban határozza meg és nem csak írásban, de szóban is elmagyarázza majd Quernek ha reggel eljön az ideje.
Lassan elközeleg a hajnal és Achimra még sok munka vár reggeltől így jobbnak látja, hogy ha lefekvéshez kezd készülődni. Még mielőtt felállna az asztalától meghúzza laposüvegét és egy korty ital hatása alatt kissé kótyagosan bevergődik a hálóba majd átveszi hálóköntösét és álomba merül.*