//Második szál//
//Lehetőségek - kovácsnál//
*Hrothgaar leveszi a lovagjelölt Akheel-ról a méreteket, majd azokat felrója egy darabka pergamenre. Pár pillanatig még a rajzot is szemügyre veszi, csak hogy memorizálja az alapkoncepciót.*
- Rúnák, harci festés. Mh...
*Állát vakargatva gondolkodik, majd újabb sorokat ad a leírásjoz, mielőtt útjára engedné a párost.*
- Meglesz, meglesz. Nemsokára neki is állok majd. Bármi kell még, látogassatok meg és egyeztetünk.
*Eztán további időt nem pazarolva előkapar egy rendnyi gyakorlóvértet a lánynak. Mellvért, karvasak, lábvasak, sisak, nyakvédő. Nem a legjobb és nem a legújabb, helyenként kisebb horpadások horzsolások tarkítják, de azért megállja a helyét, a feladatnak megfelel.*
- Tessék, itt a kezdő cucc. Ha kalapálásra szorulna, tudjátok, hol találtok. További szép napot, te meg tedd oda magad, Vöröske!
*Mosolyog a lányra, majd megvárja, míg klántársai távoznak, eztán lépdel csak vissza Turroghoz. Beszélgetésük, legnagyobb meglepetésére fajuk ősi nyelvén folyik tovább. Első pillanatra Hrothgaar meghökken, de csak azért, mert hihetetlenül régen hallotta már sajátjai nyelvét. Ő is átvált hát törpére a beszélgetés kedvéért. Turrog-ot mindenféle közbevágás nélkül hallgatja végig. Csupán tekintete enyhe komorulásából láthatja a másik, hogy Hrothgaar figyel és feldolgozza a hallott információt. Arca, mint egy bronzszoboré: rezzenéstelen és kemény. Hosszú pillanatok szállnak tova, mire újra megszólal.*
- Mit ne mondjak... nem volt még ilyen munkám. *hangja a törpe nyelv használata miatt talán még karcosabbnak tűnhet* Hm...
*Torkát köszörüli, ahogy megfordul és az asztalhoz lép, hogy egy újabb, üres pergamenre rójon fel pár sort és emlékeztetőt magának.*
- Amit kérsz, az rengeteg anyagköltség és még több munka... de nem mondom, hogy kivitelezhetetlen...
*Agyában a fogaskerekek egymásba marnak munkájuk folyamán. Arányok, számok, munkaidő, eszközök, öntőformák... gondolatok és ötletek cikáznak ide-oda koponyáján belül. A feladatnak már csupán az ötlete beindította Hrothgaar-ban a tervezőt.*
- Azt mondod, hogy tömör? Olyan szoborféle?
*Itt akad meg először a gondolatmenete.*
~Mi az, hogy szoborféle? Tehát nem szobor kell? Ha nem szobor, akkor mi? Gondolom, akkor nem kell alá talapzat...~
*Ekkor ugrik be neki egy korábbi rendelése, amit még Taitos adott le neki. A varázshasználó egy komplett vértezetet rendelet tőle, mozgatható ízületekkel, mi egyébbel. Elméjében a két eset közötti hasonlóság ötlete megkapaszkodik.*
~Mi akar ez lenni? Valami... valami fém harcos, akit mágiával mozgatnak? Ha igen, akkor miért kell bárkinek is ilyen?~
*Teszi fel magának a kérdést, amit szinte azonnal meg is válaszol. Egy pillanatra elgondolkodik. Mi lenne a legjobb?*
- Hmm... azt hiszem, meg tudnám csinálni. Igen. Nem kevés munkával, de kivitelezhető. Hm...
*A másik láthatja Hrothgaar-on, hogy az komoly gondolkodásba kezd, m pár pillanat múlva ismét megszólal.*
- Tételezzük fel, hogy elvállalom. Hogyan tovább?
*Teszi fel a kérdést, ám közben megbízható és szakértő emberek után kutakodik képzeletbeli névjegyzékében.*