//Második szál//
//Lehetőségek - kovácsnál//
*Turrog szavaira keserédes mosoly jelenik meg arcán.*
- Az igazság az, komé, hogy volt itt. Nem is egy, kettő törpe leány.
*Nehéz sóhaj tör fel Hrothgaar-ból, mielőtt folytatná. Pipájából nagyot szippant, a füstöt orrán keresztül préseli ki.*
- Ott volt Yadiria, kis vörös, tüzes teremtés. Nem kertelt, nem lacafacázott, magához vette, ami kellett neki, legyen az étel, ital vagy a két golyóm. Hehhe... De aztán...
*Újabb nehéz sóhaj, a törpe megrázza fejét.*
- Aztán nemrégiben ott volt a másik. Mae... ötvös, érted? Nem elég, hogy törpe, még ötvös is! Olyan jól beleillett a képbe... de nem tudta elfogadni, hogy a harcos lélek nem nyugszik soha.
*Ekkor mohó fény csillan Hrothgaar szemében. Olyan fény, amit a sértettség táplál.*
- Te tudod, miről beszélek, Turrog. Legendás harcos vagy magad is, tudod. Tudnod és érezned kell! A mi szívünk örökké a csatatéren van, pengék és pajzsok között. Az a lány nem értette ezt és inkább lelépett. Le akart láncolni, hogy az életem hátralevő részét valami mézes-mázos unalomban éljem le... de az nem én vagyok!
*Légzése teljesen felgyorsult, arca kipirult, míg beszélt, látszik rajta, hogy kissé túlpörgette magát.*
- A mi fajtánk... vérben születik és érben távozik. Okos lány, de ezt nem értette meg... és nagyon bánt a dolog, mert jó partner lett volna.
*Kimondatlanul is minden bizonnyal elárulta, hogy gyengédebb szálak is kötötték az utóbbi lányhoz, de ez most neki nem esik le.*
- Ne haragudj... elragadtattam magam.
*Mondja és beleiszik kupájába, majd megköszörüli torkát.*
- Wylnurana bölcs és jó istennő. Áldott legyen a neve!