//ThargArodon - Hrallh//
*Draenon türelmesen vár, amíg hozzá nem jut a kérdéses pergamen, amit aztán nagyon is tüzetesen megvizsgál. Szerencsére ennyi számára elég is, kitűnő memóriája van, valamint a hajókhoz is ért, tehát a rajz valószínűleg számára sokkal többet elárul, mint Kagan gondolná.*
-Az őrök nem érdekesek. *dünnyögi, még mindig a pergament vizslatva tekintetével.*
-Ismerem a fajtámat, tudom, hol kell keresni őket. Ha megvan a csapat, a többi már az én gondom, s akkor lesz hajó is. *biztosítja efelől Kagant. A kapitány megnevezés pedig a hadúrtól teljesen függetlenül is áll, mivel Draenonnak eddig is az volt a terve, hogy hajóhoz jusson, s ezután is az lesz, akár megállapodnak a Vashegy urával, akár nem.
Végül óvatosan összetekeri a pergament, s Kagan felé nyújtja.*
-Néhány ügyes áccsal, no meg valakivel, aki ért a hajókhoz, néhány hónap alatt megépíthető. Ugyan a rajz hiányos, s a szerkezet maga kissé elavult megoldásokra épül, remek kiindulópont lehet egy fregatthoz. *összegzi azt, amit látott, s amit leszűrt belőle. Arról persze nem tud, hogy a másik szándékosan hiányos tervrajzot mutatott neki, csak abból tud kiindulni, ami előtte van.*
-Legyen így. *egyezik bele, majd enyhén meghajol a férfi előtt, s hátat fordítva neki elhagyja a termet. Kifelé menet fejében már cikáznak a gondolatok, s maga előtt vizionálja a hajót, mely egyelőre csupán csak papír alapon létezik. Sőt, már arra is vannak ötletei, hogyan lehetne korszerűsíteni azt, illetve úgy átalakítani, hogy ne csupán tengeren, de a folyón is bevethető legyen.
Persze mindez egyelőre csupán spekuláció, de kalózunk már csak ilyen, ha egyszer a vezérhangya felment a fejébe, akkor a fogaskerekek maximális fordulatszámon kezdenek pörögni.
A másik, amin szintén el fog tűnődni a következő időszakban, a kikötőben horgonyzó hajók kérdésköre. Elég egyértelműnek tűnik számára, hogy ebben a kérdésben Kagan kevésbé kompetens, mint ő maga, tekintettel ama egyszerű tényre, hogy kalózunk már csinált ilyesmit korábban, míg a barbár vezér nyilvánvalóan nem. Persze a probléma leginkább ott kezdődik, s fejeződik is be, hogy egyedül képtelen volna rá, hogy elkössön egy hajót, mindenképpen szüksége volna hozzá néhány mindenre elszánt kurafira, akik nem ijednek meg attól, hogy bemocskolják a kezüket, ha úgy adódik.
Ha viszont az mind igaz, amit eddig a kikötői állapotokról hallott, nos, abban az esetben a művelet valójában jóval könnyebbnek ígérkezik, mint eddig. Nincs különösebb forgalom arrafelé, tehát áru sem érkezik annyi, ami annyit tesz, hogy a hajókat is kevésbé őrzik, hiszen mindenki azzal van elfoglalva, hogy életben maradjon. A holtak jelentik a legnagyobb fenyegetést, ki számítana arra, hogy éppen most kísérel meg valaki elkötni egy hajót?*