//ThargArodon - Hrallh//
-Szó nincs rossz hírekről kedves Morwon.
*Mosolyog rá az óriásra, majd vidáman indul meg befelé az erődbe. Valóban nincsenek rossz hírei. Jók sem, hiszen nem hírhozó minőségében akarna Kagannal beszélni. Némi bizonytalanság azért dörömböl a mellkasában. Valamiért úgy érzi, kissé tilosban jár. De aki nem mer, az nem is nyer. Ő pedig nyerni szeretne.
Néhány lépés után megtorpan, és körülnéz. Léptei lassan elviszik a kúthoz, és bizony nem átall lepillantani a mélybe. Már amennyit láthat, azt jól meg is nézi magának. Kicsit elsétál az istálló felé is, de végül ott megáll, és megfordul. Innen csodálja meg, kicsit messzebbről szemlélve a Hrallh épületét, melyről persze nem tudja, hogy így nevezik. Lenyűgöző látvány, főleg az épület fölé magasodó toronnyal. Képzeletben már is felhág a lépcsőkön, hogy onnan is körülnézhessen a tájon.
Mikor képzelete visszatér a talajra, megemeli kicsit szoknyája elejét, és megindul maga is az épület bejárata felé. Elég sokan tartanak arra, nagy a forgalom ki és be. Sejti, ott találja majd Kagant, a Thargok Hadurát.
Belépve sem kevésbé hatásos, mint kívülről. A csarnok hatalmas, és bizony még a lélegzete is eláll tőle. Szeme, mely egy jurtaszerű sátor méretéhez szokott, és nagyobb tereket a szabadban láthatott csupán, most kitágul. Apró, lassú lépésekkel araszol befelé, megcsodálva mindent, ami tekintete elé kerül.
A távolban még éppen megpillantja Ewangelt, amint Achim oldalán lép be egy másik ajtón(?). Nem tudja persze, hogy az a trónterem, csak sejti, hogy afféle fogadótér, ahol Kagan meghallgatja a jelentéseket, és döntéseket hoz. Oda azért nem kívánna csak úgy berontani, de azért ha lassan is, de eljut az ajtóig.
Hogy sikerül-e belesnie, avagy falap rejti el tekintete elől a belső teret, az még a jövő titka. Egy biztos, türelemmel fog várakozni, hogy bejuthasson ő is.*