//Hrallh//
*Amikor előkészíti a jelentést, tudja, hogy ez nem lesz olyan rövid dolog, de a benne rejlő információ fontos, így megéri minden perce. Amikor az elf lány elmegy akkor ő hamar bele is vág ezért közelebb lép egy kicsit a vezérhez. Megpróbálja tempósan, de jól artikulálva és érthetően olvasni. Figyel arra, hogy ha Kagan esetleg meg akar állni egy egy pontnál, vagy lassabban szeretné, esetleg gyorsabban.*
- Jelentés a Karavánpihenőben történtekről:
Ewangel:
Kereken ötven városőrt küldött a város viszont az ellenség létszámban magasan felülmúlta az összes védő létszámát. Ami szerintem igen fontos az az orkok érdeme a falakon belül. Erejük sok helyen megfordította a harcokat. Talán ha négyen voltak, de önmagukban felértek vagy húsz harcossal. A csata végét nem vártuk be. Sikerült visszaverni az ellenség második és harmadik támadófrontját is, majd amikor alkalom nyílt a relatív biztonságos távozásra elhagytuk Karavánpihenőt. Az élőholtak túl nagy száma és az állandó utánpótlásuk nem hagyott más lehetőséget. A megölt védők is az élőholtak seregeit erősítették ráadásul állandó utánpótlásuk lehet a Csonttemetőből. A varázslat létrehozóját kellene valahogy kiiktatni.
Drann:
Az első támadás még éjjel volt, előző este pedig leszállt a köd. Ezért a pontos létszámot nehéz volt megbecsülni. A Karavánpihenő Északnyugati Kapuját támadták meg a holtak, de később hallottam én is olyasmit a sebesültektől, hogy már a támadást megelőzően is a Csonttemetőben megelevenedett csontvázakról hoztak híreket. Mi is arra hagytuk el a Karavánpihenőt, már csata után, ide tartva, és a saját szemünkkel láttuk, ahogy felkelnek a sírjukból és utánunk erednek. De a Kaput támadó holt hadsereg java része nem csontvázakból, hanem foszladozó, nemrég még élő tetemekből állt!
Talán háromszázan ha lehettek. Még reggel is köd volt. A vezetőjük egy rég halott Bakó. Wegtoren valahavolt, hírhedt hóhérja. Holtan, mégis elevenen. Nem tudom, kit szolgálhat, de nem evilági hatalom az. Túl van minden lanawini mágián, amit ott láttunk. Amikor mi Ewangellel a Kapuhoz értünk - nagy volt a káosz. Azt hiszem, akkor ölték meg Gregon Muelbar parancsnokot (ha jól emlékszik a névre, amit mondtak neki) és a társait. Nekem később azt mondták, villám csapott beléjük, odakintről. A Kapun szolgálatot teljesítő csatamágusokból egy maradt életben. A második csata után szinte csak egyszerű beosztású városőrök maradtak. A Kaput akkor jégfallal próbálták védeni. Az egyszerű nyíl hasztalan ellenük, karddal is apró darabokra kellett aprítani őket ahhoz, hogy ne jelentsenek fenyegetést. De a tűztől lángra kapnak. Azzal sikerült a legtöbbet elpusztítani. A legtöbben menekültek a Pihenőből, amikor a támadás hírét vették, a Déli kapun át, Arthenior irányába. De ők nem, ők odajöttek, és hősiesen harcoltak. Ez az igazság. Odakinn talán ha többen kitörünk sikerül megölnünk a Hóhért, de ketten mentünk. Kudarcot vallottunk. Ha nem jön a városőrök és velük az orkok támadása a holtak ellen a Déli Kapu felől, talán a halálnál is rosszabb, ami várt volna kettőnkre. Nehéz visszagondolni. A félszáz városőrnél legalább ötször többen voltak. Egy tretil. vijjogó hárpiák támadták a falat. A Hóhért nemcsak holtak szolgálták, tűzköpő szellemkutyák, és csuklyás szellemlények is. Szétmorzsolták volna a védelmet. A csata kimenetelét egyedül az fordította meg, hogy odafentről tűzeső, villám érkezett. Szétcsapdosta a soraikat, felgyújtotta őket. A Hóhér figyelme délnek fordult. Hihetetlen volt akkor, de elmentek, eltűntek a ködben. Hogy meddig, és hova indultak, azt nem tudom. Amikor elindultunk egy szekérrel, mi hárman és az egyik halott íjász kislánya, még állt a Pihenő, javították a falakat, foltozták a sebesülteket, de még az érkező városőrökkel együtt sem sokan voltak. A Pihenő szinte teljesen kiürült.
Sheynah:
Nem vettem részt a harcokban. Épp előtte érkeztem a Pihenőbe, és csak úgy odatévedtem az északi kapuhoz, ahol előtte pár pillanattal korábban csapta agyon a villám, vagy mi a Pihenő vezetőségét. A sebesülteknek kívántam segíteni, amennyire értek hozzá. Ekkor érkezett oda Ewangel, és küldött le az alagútba, hogy keressek kijáratot a városból. De az alagútban csak koporsókat találtam, amelyekben életre keltek a holtak és ki akartak mászni. Bezártuk őket. A harcokról nem tudok mesélni.
Ewangel:
Még valami fontos. Volt egy entitás, egy lélek vagy mi a szentélyben ami megvédte a várost de cserébe feláldozta a Szentélyt. Bent voltam, beszéltem vele. Azt hiszem. Azt mondta, hogy fontos az összefogás és, hogy legyünk bátrak. Egy mélységi pedig egy lapot adott ide amire verssorok voltak felírva. Azt mondta a Szentély sugallta neki.
A hóhér lehet, hogy mágiahasználó. Viszont, hogy már meghalt egyszer az biztos. Nem hinném, hogy ő keltette életre a holtakat. Volt valami a hárpiáknál is nagyobb. Az égből csapott le és nagyon félelmetes volt. A legnagyobb gyengéjük a fővesztés vagy a tűz.
Az orkok: volt egy suttogó közöttük. Tudja olyan,- aki ért az állatok nyelvén. Két hiéna engedelmeskedett a szavainak. Egy másik pedig egy nagy példány, mintha ő lett volna a vezérük. Meg akadt egy valamivel kisebb is. Vakmerő, halált megvető harcos. Mindegyikük igen komoly sérüléseket szerzett, de amint tudtam segítettem nekik, hogy a következő fél órában ismét a falakon lehessenek. Valami varázslat lehetett.
Drann:
A holt sereg, vagy talán a Hóhér közelsége ébreszthette életre a holtakat. - Vajon a folyóparti Temető holtjai a városban?!
A Hóhér. Moldark Venkalth. Régi, félelmetes legenda ez, Wegtorenben mindenki ismeri, a gyerekeket ijesztgetik vele. Mondókák, mesék. A bárdját más nem bírta megemelni. a köpenye az ismert fajok mindegyikének bőréből volt kiszabva. éjjelente az utcákat járta, ha nem tudott aludni, s akinek előre köszönt, az attól kezdve számíthatott rá, hogy a kezei közt végzi. Hóhérként szolgálta a várost és a vezető családokat. Ember volt, hatalmas, szikár. Úgy mondják, elárulta a várost, és a Morlákat, és saját bárdjával fejezték le. A legenda szerint, legalábbis nekem a dajkám gyerekkoromban így mesélte, vele temették azt is, a köpenyét is, de a sírból. minden eltünt, a Hóhérral együtt. A csontvázak, az élőholtak. némák. Félelmet keltő, de engedelmes, saját akarat nélküli, gonosz mágia mozgatta lények, én úgy láttam. De ő. beszéltem vele. A kérdésemre, hogy kit szolgál, annyit válaszolt: Majd megtudod, ostoba! A vágás, ami a hátamon van, Ewangel minden varázsos, gyógyító mágiájának ellene szegül. Gonosz hatalommal küldte rám az átkot, egy mozdulattal, mielőtt otthagyott, sebekkel elborítva. És a Karavánpihenő parancsnokai. Messziről végzett velük. Csak mágiával tehette. Hogy a holtakat ő támasztotta-e fel, nem tudom. De szerintem nem. Hanem az, akit Ő is szolgál, és aki őt is életre lehelte. Ő csak a kárhozott, feltámasztott holt sereget uralja. Tretil. Egy tretil volt az. Halott, de életre bűvölt hárpiák, több is, vijjogva támadták csontos, foszló tetemként a falat és a védőket, és egy holt, de elevenként mozgó, támadó tretil. Egy hatalmas szárnyas gyík. Egész közelről csak a szellemkutyákat láttam. Tűzköpők, tüzet köpnek mindenfelé. Azonnal gyullad. A kezemben lévő olajos üveg felrobbant tőle, és beterítette az élőholtakat. Kigyulladtak, égve elszenesedtek. Vizes bőr, pajzs használhat talán ellenük. A csuklyás szellemlények. őket csak a falról láttam. Köd volt. Áthatol rajtuk a nyílvessző, anyagtalan lények. Az élőholtakat azonban az égő, kénes vesszők felgyújtják.
A holtak, aki meghal, azonnal csatarendbe áll, és ellenségként támad minden élőre majdnem megállíthatatlanul maga körül. Ijesztő és félelmetes. Talán ugyanezért, emiatt a gonosz mágia miatt keltek fel a holtak is a Pihenőben. Nem tudom. Nem tudom, de úgy vélem, igen. Ez az egész história valamilyen módon kapcsolatban áll a Csonttemetővel. Talán érdemes lenne előkeríteni azokat, akik az első híreket hozták.
Sheynah:
A lények tépett sebeket eredményeztek. Láttam egy orkot, akinek a fél arcát marta fel az egyik hárpia. A holtkatonák fegyverekkel támadtak, szúrt, vágott sebeket láttam. De mágia marta sebek is bizonyára előfordultak. Inkább a közvetett sérülések voltak jellemzőek. A robbanásnál, amikor a város vezetését ölte meg a hóhér, akkor a zuhanások okozta törésekbe haltak bele, és emiatt sérültek. Volt ott egy férfi. Valami Zreke. Azt hiszem ő volt a városőrség vezetőjének helyettese. Azt mondta, feltétlenül jussunk el Artheniorba, és a templomban szóljunk Amos Theniornak. De végül nem jutottunk el Artheniorba.
Ewangel:
Igaz, Tretil volt. Láttam. Majdnem letépte az egyik ork lábát. A másiknak meg valami igen csak megkavarta a bensőségeit, de azt nem tudom pontosan mi. Legtöbbet a betegekkel voltam elfoglalva, főleg Zrekével. Nem, egyáltalában. Sőt a hang kimondottan siettetett bennünket, hogy menjünk, mert valami történni fog. A Szentély összeomlott és ezzel egy időben megszűnt a háttér dübörgés.
Hogy a tretil hogyan is néz ki? A hárpiáknál szinte háromszor akkora volt. Néhány védőt csak úgy felkapott a magasba majd leejtette őket
A vezetőség? A lényeg igen és tényleg furcsa volt, hogy milyen jól választotta ki a helyet. Vagy nagy szerencse vagy valami különleges mágia lehet, ami képes kiszűrni a vezetőket Ilyenről még nem hallottam. A mágusokat könnyű beazonosítani na de, hogy valaki vezető vagy sem olyan távolságból.
Sötételf meséje: Mesélt valami korábbi harcokról a Csonttemetőben, meg a jó és a gonosz csatájáról. Még a nevüket is ismeri.
Sheynah:
Ewangel, emlékszel a második alagútra? Durranóporos hordókat, meg ládákat találtunk. Úgy véltük azzal az egész Karavánpihenőt fel lehetne robbantani. Végső megoldásként. Lehet, hogy Zreke is valami ilyesmire gondolt, és ezért küldött le minket. Inkább egy robbanás tépjen szét mindenkit, minthogy élőholtaktól lemészárolva, maguk is saját bajtársaik, családtagjaik, rokonaik, barátaik ellenségeivé váljanak. Persze, nem biztos, hogy így van, de bármi lehet.
*Amikor a végére ér elővesz még egy papirost, amelyen a keresett sötételf előzmény története található. Nem rest ezt is felolvasni, hogy ha megérkezik a mélységi Kagannak már legyen tudomása mindenről és esetleg kérdéseivel még pontosabban térhessen rá a lényegre.*
- Nagyúr! A következő papiros a sötételf beszámolóját tartalmazza, akiért küldettél.
*A rövid kijelentő mondat után már bele is vág az ismertetésbe.*
- Jelentés a Karavánpihenőben történtek előzményével kapcsolatban:
- Hát rendben. A mostani események előtt pár hónappal történt ez a dolog. Nem volt pénzem és éhes is voltam. Egy óriás házaspár akik közül az egyik valamiféle sámán, a másik pedig egy harcos adtak enni és némi pénzt. Cserébe azt kérték, hogy nézzek szét a pihenőben mert úgy érzik van ott valami készülőben. Odaérve magamra hagytak és én is éreztem, hogy van valami. Ugyanis természetfeletti köd volt. Rajtam kívül egy óriás és még két ember volt ott. Nem tudom, hogy a másik kettő mit keresett ott. Óriás méretű csontvázak támadtak ránk csontkardokkal. Az egyik ember menekült mi hárman pedig védtük magunkat. Sérülések nélkül megúsztuk azt a harcot. Mikor véget ért akkor előkerült a menekülő ember és megszólalt mindannyiunk fejében Wylnurana a fény istennőjének hangja. Kicsit sokkoló volt viszont mintha akkor mondta volna el, hogy eljön a világvége és nekünk kell megállítanunk. Ettől a menekülő férfi megzavarodott és engem vádolt meg, hogy azt mondták neki, hogy én okoztam ezt az egészet. Szerencsémre ezt az másik két férfi nem hitte el. Erre a férfi aki engem megvádolt menekülőre fogta és a másik emberférfi megölte. Az okát nem tudtam, de a körülmények miatt nem vonhattam komolyabb felelősségre. Az istennő most megjelent nekünk. Kaptunk egy kardot amivel képesek lettünk megsebezni Theorekh-et az alvilág őrzőjét és mind különböző isteni hatalmakat kaptunk. Én egy egyszerű managömb varázslatommal képes lettem volna elpusztítani ezt az egész hegyet is akár. Ezen kívül úgy éreztem a mágiát is mintha erre lett volna egy saját érzékszervem. Ha jól emlékszem három csuklyás csontváz támadt ezek után ránk. Az óriás akkor halt meg. A varázslat nyomán amit kapott a vér szó szerint megfagyott az ereiben. Szörnyű halál lehetett. Igazán kár érte. A csontvázak legyőzése után érkezett ellenünk Theorekh. Veszélyes ellenfél volt. Én mint egy rongybaba el lettem hajítva és úgy megrándult a lábam, hogy aztán mikor visszatértem a városba másfél hétig pihentethettem. Ott is haltunk volna még az erőinkkel együtt is meg ha a napsugár nem űzi vissza az istenséget. Másnap mindketten egy kupac aranyon ébredtünk és rajtunk volt az istennő jele.
Ha szükségesnek látják le lehet rajzolni.
És a mostaninál a karavánpihenőnél nem voltak ott, de én szemtanúja voltam egy eseménynek mikor egy ork volt az aki kérdőre vont egy elfet amiért hátba lőtte a saját fajtársát, hogy mentse az életét. A pihenő vezetője az orkokra bízta az elfet akik kegyesek voltak hozzá és szabadon hagyták távozni. Van még kérdés?
*A szöveg végén még egy harmadik téma is előkerül, amelyet a sötételf fontosnak tartott elmondani. achim nem rest ezt is jelenteni. Habár ez csak egy csetepaté, de talán jót derül rajta Kagan, hogy milyen szedett vedett milíciák védik északot és talán arra is választ kaphat, hogy miért veszett el a apihenő.*
- Az utolsó jelentés a sötételftől a karavánpihenőben történtekről. *Haladéktalanul bele is kezd.*
- Nem láttam az esetet viszont nem kérdőjelezném meg ugyanis a két orkon kívül a karavánpihenő vezetője is azt állította, hogy látta. Azt, hogy ki volt az akit meglőtt azt nem tudom. Őszintén szólva eddig Drann-ra tippeltem, de a sebeit nem láttam és nem is akartam rákérdezni erre. A harci helyzetről sokat én sem tudok ami ott volt. Azt a szememmel láttam, hogy a harc elején egy tűzgömb a pihenő vezetőségét vagy annak a nagyját megölte. Viszont, hogy aztán mi történt azt már nem tudom mivel én a templomba mentem, hogy igyekezzek valami megoldást találni erre a helyzetre és elmondani az előző tapasztalataimat az ottani papoknak. Meghallgattak, de nem biztos, hogy elhitték és az sem, hogy érdekelte őket. Viszont találkoztam egy jóslánnyal akihez beszélt a templom szelleme. Az előzőleg már neked elmondott jóslatokat az a lány dobta ki csontból és mondta el nekem szó szerint. Ja és ismert téged. Láthattad is őt. Viszont valamiért nem akarta ő elmondani neked azt amit jósolt ezért mondtam akkor el én egyedül. A többit pedig már magad is tudod. A saját szememmel láttam egy szellem pusztulását ami feláldozta magát értünk. Annyit tudtam meg, hogy a templomban volt az a szellem. Az utolsó üzenetében pedig bosszút kívánt. A templom romjait mikor megnéztem nem találtam semmi használhatót. Minden tudás odalett.
*A szöveg befejeztével csöndbe marad és egyet hátra lép, majd a fejét kissé lehajtva várja Kagan újabb parancsát.*