//Hrallh - Kagan magánszobái//
*Hallja a félvér nőstény hangján, hogy az emlékezés fáj - de fáj az emlék minden teremtett lénynek, kinek sorsra rossz, vagy egykor rosszra fordult.*
- Mmmhh. *mormogja, majd jól megrágja magában a dolgot. Egykor szabad volt, ez jó - a rabszolgának születettek rendkívül törött lelkek mind. Nem igazán lehet őket használni másra, mint csicskának, kéjtárgynak vagy beszélő szerszámnak, márpedig Kagan nem szereti ezt a szintű pazarlást. Nem, amikor ilyen kevés és satnya "emberanyagból" kell gazdálkodnia.*
- Igen, de óvatosan. Le ne pörköld a bürkémet. *aztán a nőstény folytatja, és Kagan elégedetlenül ciccegni kezd, jobbára magában. Korai felnőtt élete jelentős részében rabszolga, az utolsó években minden bizonnyal urai vágyának minden téren való kiszolgálója volt. Nem baj, de... hát meglátjuk. A látóterében feltűnő zöld szemek és a mosoly hirtelen dühöt, felhorgadó agressziót váltanak ki belőle, nem véletlenül. Ne nézz a ragadozó jaguár szemébe, vagy támad - örök szabály ez a vadászok között.*
- Szemtelen vagy. *szólal meg végül halkan, elfojtott indulattal.*
- Nem fizettem érted, mert nem értél nekem annyit, hogy megtegyem - ajándékba adott a hájas, egy nagy zacskó arannyal együtt, hogy földemen átengedjem. Köszönd istenednek, hogy jobban tartott haragomtól, mint amennyire meg akart tartani téged. *tekintete követi a lány esetleges mozgását, mozdulatait, továbbra is fenyegető, mégis passzív marad.*
- A kérdésem pedig arra irányult, hogy vajon jó vagy e másra is, mint hogy éjjelente valamelyik harcos, vagy akár mind, a kedvét töltse veled. Egy lehetőség, ha úgy tetszik, hogy ne legyél itt is pengék céltáblája. *még hogy szabadon. Ostoba leány, hogy egy fikarcnyit sem gondolkodik; természetes, hogy nem fogja szabadon engedni. Nem, egyelőre még semmiképpen, később... de arról majd Leandana dönt úgyis, aki végszóra érkezik.*
- Áh... Lea. Végre... *húzódik mosolyra a szeme, majd beinvitálja a Szellemjárót a dézsába.*
- Jó forró... ügyes ez a lány, még ha sokat is kell még tanulnia. Meg kell állapítsam, igazán hasznos ajándékot kaptál tőlem! *karjait kifekteti a hatalmas dézsa oldalára, és kicsit feljebb csúszik, hogy helyet adjon a Szellemjárónak, ha az csatlakozni akar.*
- Miért is jöttek ezek a városiak? *húzza össze szemöldökét elgondolkozva, még a homlokát is ráncolja.*
- Holnap délutánra összehívtam egy Draunart - remélem, addig végzem, akármi is legyen ez.