//Hrallh//
*Szinte végig érzi magán a nő tekintetét, amitől természetesen viszketni kezd a segge, de úgy rendesen. Ez gyakori, ha az ember érzi, hogy figyelik, a paranoid Thargodaroknak pedig ennél komolyabb pszichoszomatikus dolgaik is vannak.*
*Mire felér, érezni kezdi a vért, na meg korának súlyát.*
~ Kalandoztam, mint te, fiú... aztán kaptam egy nyilat a térgyembe! ~ *rémlik fel előtte valami hegyi falu botcsinálta főnökének nyekegése, és a mai napig úgy volt vele, hogy csak kiröhögte. Most viszont, mikor saját jobb térde kezd el nyilalni, némileg árnyaltabban látja a dolgokat.*
- Nem, pihenni nem, inkább... erőt gyűjteni. Hogy elfogadjam, ami volt, és felkészüljek arra, ami lesz. *mormolja, aztán hagyja, hogy a lány haja csapkodjon a szélben; meg a sajátja is, csak visszafogottabban.*
- Hogy meddig? Meddig is... *pillant körbe, majd mutatni kezdi.*
- Északon csak a Gázlóig, de a védelmi övezetünk egészen az Owairat-majorságig terjed, ők az északi szomszédaink. Keleten... egen... keleten Kalácsafalva külső határai jelentik az uradalom szélét, de ott is egészen Efamar úr birtokáig vigyázzuk a rendet. *Aztán átsétál a túloldalra, a jóval nehezebben meghatározható déli és nyugati fertályra.*
- Déli a Három Öregember szikláig számoljuk, de az őrjárat lemegy egészen a Kikötőig, ha muszáj. Synmira természetesen nem a Tharg birtokok része, de innen nem is látszik, eltakarják a fák. Valahol... ott van... *mutat egyenesen dél felé, a mágusok rejtező tisztása irányában.*
- Nyugatnak... *halkan felnevet.*
- Nyugatnak nincs semmi, csak erdő erdő hátán. A birtokaim, vagyis hát az a föld, amit magaménak vallok, alig pár száz méter erdősáv az Ösvény mentén, de a vadászaim a Krenkataur barlangokig járnak húsért, már ha muszáj. Ezek a Tharg Birtokok, vagy a magjuk.