Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:45:22
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:45:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés - másnapra virradóan//
*Nem túl jó ember ismerő, hiszen viszonylag kevés emberrel sikerült alaposabban is megismerkednie, vagy esetleg összebarátkoznia rövidke élete során, de észreveszi a férfi kutakodó tekintetét.*
-Féltem, hogy elvesztem a munka közben.
*Magyarázza szégyenlősen. Ha most hagyná el az ékszert a felfordulásban, vélhetőleg soha nem bukkannának nyomára. Különleges alkalmakra tartogatja.*
~Már megint kezded!~
*Sípol fejében a vészjelző, hiszen Harath játékos cirógatása nyomán bizseregni kezd bőre, a képzeletbeli fogaskerekek lelassulnak. Meg is rázza fejét, s úgy pislog vissza a nevető férfire, mint aki álomból ébredt.
Kezei ismét a hideg kőhöz érnek, ahogy támaszt keres és egy picit hátrébb is húzódik a hozzá közelebb araszoló Harathtól. Kipirult arcát szemérmesen fordítja el.*
-Igen. A szőke elf, Cessa mellett: Shauri. Ügyes íjász és mágiát tanul. Érkezett vele egy dolgos óriás nő is.
*A többieket annyira nem ismeri még ő sem, de legalább ennyiben meg tudja könnyíteni a másik dolgát.*
-Érkezett egy szerzetes is. Kramlaf. Jártas a pusztakezes harcban és remek társaság. A hátvédből visszatérő Liryana közelében legyeskedett tegnap. Tudod, ő az a vörös hajú szolgálólány aki újabban a bátyám ágyasa. Sok hasonló apróság történt, míg távol voltatok.
*Pillant fel végül a férfire ismét. Nem időztek sokáig a városban, de egy örökkévalóságnak tűnt Isurii számára.*
-Ma... van valami feladatod?
*Érdeklődik finoman, ahogy körvonalazódni kezd fejében egy szokatlanul szemtelen ötlet.*
*Nem túl jó ember ismerő, hiszen viszonylag kevés emberrel sikerült alaposabban is megismerkednie, vagy esetleg összebarátkoznia rövidke élete során, de észreveszi a férfi kutakodó tekintetét.*
-Féltem, hogy elvesztem a munka közben.
*Magyarázza szégyenlősen. Ha most hagyná el az ékszert a felfordulásban, vélhetőleg soha nem bukkannának nyomára. Különleges alkalmakra tartogatja.*
~Már megint kezded!~
*Sípol fejében a vészjelző, hiszen Harath játékos cirógatása nyomán bizseregni kezd bőre, a képzeletbeli fogaskerekek lelassulnak. Meg is rázza fejét, s úgy pislog vissza a nevető férfire, mint aki álomból ébredt.
Kezei ismét a hideg kőhöz érnek, ahogy támaszt keres és egy picit hátrébb is húzódik a hozzá közelebb araszoló Harathtól. Kipirult arcát szemérmesen fordítja el.*
-Igen. A szőke elf, Cessa mellett: Shauri. Ügyes íjász és mágiát tanul. Érkezett vele egy dolgos óriás nő is.
*A többieket annyira nem ismeri még ő sem, de legalább ennyiben meg tudja könnyíteni a másik dolgát.*
-Érkezett egy szerzetes is. Kramlaf. Jártas a pusztakezes harcban és remek társaság. A hátvédből visszatérő Liryana közelében legyeskedett tegnap. Tudod, ő az a vörös hajú szolgálólány aki újabban a bátyám ágyasa. Sok hasonló apróság történt, míg távol voltatok.
*Pillant fel végül a férfire ismét. Nem időztek sokáig a városban, de egy örökkévalóságnak tűnt Isurii számára.*
-Ma... van valami feladatod?
*Érdeklődik finoman, ahogy körvonalazódni kezd fejében egy szokatlanul szemtelen ötlet.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:27:26
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:27:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés - másnapra virradóan//
*Igazi vadászat-féle, ahogy a kútnak támaszkodó és merengő Isuhoz lopja magát. Vagy szívébe. Maga is mosolyogva várja nyíltan álldogálva, hogy köszönésére megforduljék.
Az éjjel történteket elmesélni viszont nem ad időt a leány, hiszen máris ajándékára tereli a szót, s ő bizony akarva-akaratlanul is keresi szemével a díszt hajában, mindhiába. Kissé csalódott, és meglepett most pillantása, de hamar túlteszi magát rajta.*
-Nincs mit köszönni.
*Mosolyogja, és úgy is gondolja. A világ minden ajándéka kevés lenne hozzá mérten, de jól tudja nem is ez Isu számára az igazán értékes. Egy apró mozdulat, ahogy közelebb ér hozzá, egyetlen érintés arcán, hogy egy rakoncátlan tincset odébb tessékeljen, s közben végigsimíthassa aranyos arcocskáját. Kissé félrebiccentett fejjel kedvtelve játszadozna tovább is vele, belefeledkezvén, de egy érdekes kérdés szinte megnevetteti.*
-Tessék? *göcögi jó kedvében.* Minden a legnagyobb rendben.
*S ezt értheti mindkét témára, mert valóban szerencsére nincs semmi vész. Újra csillagaiba tekint, a lány két szép szemébe, s még egy picit közelebb araszol közben.*
-Csak egy értetlen vándor, semmi több. De ahogy nézem, azért érkeztek újak szép számmal míg távol voltunk.
*És csak most tekint félre a vezér irányába, ki bőszen "hadakozik" az újdonsült csatlósok és szolgák árjával. Meg kell hagyni talán nem lenne rossz ötlet egy ismerkedő estet rendezni. De most saját, kettejük dolgáról kéne beszéljenek, mert vágyja tisztázni dolgaikat. Csak valahogy úgy lehet vele, mint kedvese, és inkább semleges témát hoz fel.*
*Igazi vadászat-féle, ahogy a kútnak támaszkodó és merengő Isuhoz lopja magát. Vagy szívébe. Maga is mosolyogva várja nyíltan álldogálva, hogy köszönésére megforduljék.
Az éjjel történteket elmesélni viszont nem ad időt a leány, hiszen máris ajándékára tereli a szót, s ő bizony akarva-akaratlanul is keresi szemével a díszt hajában, mindhiába. Kissé csalódott, és meglepett most pillantása, de hamar túlteszi magát rajta.*
-Nincs mit köszönni.
*Mosolyogja, és úgy is gondolja. A világ minden ajándéka kevés lenne hozzá mérten, de jól tudja nem is ez Isu számára az igazán értékes. Egy apró mozdulat, ahogy közelebb ér hozzá, egyetlen érintés arcán, hogy egy rakoncátlan tincset odébb tessékeljen, s közben végigsimíthassa aranyos arcocskáját. Kissé félrebiccentett fejjel kedvtelve játszadozna tovább is vele, belefeledkezvén, de egy érdekes kérdés szinte megnevetteti.*
-Tessék? *göcögi jó kedvében.* Minden a legnagyobb rendben.
*S ezt értheti mindkét témára, mert valóban szerencsére nincs semmi vész. Újra csillagaiba tekint, a lány két szép szemébe, s még egy picit közelebb araszol közben.*
-Csak egy értetlen vándor, semmi több. De ahogy nézem, azért érkeztek újak szép számmal míg távol voltunk.
*És csak most tekint félre a vezér irányába, ki bőszen "hadakozik" az újdonsült csatlósok és szolgák árjával. Meg kell hagyni talán nem lenne rossz ötlet egy ismerkedő estet rendezni. De most saját, kettejük dolgáról kéne beszéljenek, mert vágyja tisztázni dolgaikat. Csak valahogy úgy lehet vele, mint kedvese, és inkább semleges témát hoz fel.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:14:03
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:14:03
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, az erőd kapuja felé - Cessa//
* Bizony a vezér izmos hátsófertályán tartja a szemét és kényelmes tempóban halad felé. Nem akar ma is egész nap ücsörögni, mint tegnap, mikor a tűz és Chiari mellől nem nagyon mozdult el, ismervén a törzsek néhány szabályát. Ám még jócskán félúton van, mikor egy gyermeknyi, ám határozott hang szólítja nevén. Felé fordul hát az aranyszemű és végigméri parancsolóját. Törékeny kis hús, friss még, de hangjából kiérzi, hogy csípős is egyben ez a falatka. *
- Az örök Nap fénye ragyogja be életed Cessa.
* Köszönti a maga módján a lányt, mosolyogva. Idővel majd úgy is átszokik, részben, a törzs köszöntéseire. Elismerően méri végig azonban a lány ruházatát. *
- Ejha, itt van egy igazi egyéniség. Jó ez a tépázott félig szoknya. Eszembe se jutott volna ebben a hideg időben szoknyát hordani, de így nadrággal, nem is rossz ötlet.
* Shauri inkább melegvérű, nem nagyon kedveli a zimankót, de azért elviseli. Nagy nehezen. *
- Akkor hát őrködés, remek, elülöm megint a hátsóm. Totál lapos lesz. Sebaj, visszaveszem akkor az íjam, meg ami kellhet és mehetünk is.
* Első estén leadta a fegyvereit, amit gyorsan magához is vesz. Indákkal és tüskékkel díszített íját a vállára veti a tegezével együtt, utóbbi szintén díszes darab, égetett bőrből. Tőrt tűz még csizmájának szárába és visszatér fürge, hosszú léptekkel Cessa mellé.*
- Hívj csak Shaurinak amúgy.
* Nem, Shauri nem kétszínű alak, csak igen simulékony. Tiszteletteljes hangon beszél a vezérrel, gyengéd, kedveskedő szókat intéz az óriáslányhoz. És felismerni véli a vadócot új őrtársában, akivel lehet még mit kezdeni. *
* Bizony a vezér izmos hátsófertályán tartja a szemét és kényelmes tempóban halad felé. Nem akar ma is egész nap ücsörögni, mint tegnap, mikor a tűz és Chiari mellől nem nagyon mozdult el, ismervén a törzsek néhány szabályát. Ám még jócskán félúton van, mikor egy gyermeknyi, ám határozott hang szólítja nevén. Felé fordul hát az aranyszemű és végigméri parancsolóját. Törékeny kis hús, friss még, de hangjából kiérzi, hogy csípős is egyben ez a falatka. *
- Az örök Nap fénye ragyogja be életed Cessa.
* Köszönti a maga módján a lányt, mosolyogva. Idővel majd úgy is átszokik, részben, a törzs köszöntéseire. Elismerően méri végig azonban a lány ruházatát. *
- Ejha, itt van egy igazi egyéniség. Jó ez a tépázott félig szoknya. Eszembe se jutott volna ebben a hideg időben szoknyát hordani, de így nadrággal, nem is rossz ötlet.
* Shauri inkább melegvérű, nem nagyon kedveli a zimankót, de azért elviseli. Nagy nehezen. *
- Akkor hát őrködés, remek, elülöm megint a hátsóm. Totál lapos lesz. Sebaj, visszaveszem akkor az íjam, meg ami kellhet és mehetünk is.
* Első estén leadta a fegyvereit, amit gyorsan magához is vesz. Indákkal és tüskékkel díszített íját a vállára veti a tegezével együtt, utóbbi szintén díszes darab, égetett bőrből. Tőrt tűz még csizmájának szárába és visszatér fürge, hosszú léptekkel Cessa mellé.*
- Hívj csak Shaurinak amúgy.
* Nem, Shauri nem kétszínű alak, csak igen simulékony. Tiszteletteljes hangon beszél a vezérrel, gyengéd, kedveskedő szókat intéz az óriáslányhoz. És felismerni véli a vadócot új őrtársában, akivel lehet még mit kezdeni. *
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:12:21
Üzenet elküldve: 2014-03-25 18:12:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés - másnapra virradóan//
*A kútnak támaszkodva figyeli a tábori életet, közben ezernyi gondolat kavarod elméjében. A látottak és a látni vélt események hatására több kérdés megfordul fejében. Ha türelemmel vár, az Idő megadja majd a választ neki.*
-Harath!
*Fordul a férfi felé derűsen. Nem támaszkodik tovább a kút peremének, igyekszik kihúzni magát.
Eddig is úgy hitte, hogy a kora tavaszi, napsütéses reggelek gyönyörűek, de a mai egyszerűen tökéletesnek ígérkezik.*
-Mi történt az éjszaka?
*Hátha tud valamit az esti riadóról a harcos, hiszen azért váltak el (többek közt).*
-Nem is volt alkalmam megköszönni az ajándékod. *Teszi hozzá gyorsan, kissé zavartan próbálva "letudni" a dolgot. Nagyon tetszett neki a hajba való, kedveli az ékszereket. Csak azért nem tűzte fürtjei közé, mert túl drága lett neki a holmi. Nem akarja elhagyni a lovaglás, vagy munka közben.*
-Hogy... hogy aludtál?
~Remek. Esetleg kérdezd az időjárásról is!~ *Korholja magát esetlensége miatt, de most is nehezen veszi fel a kettejük elvesztett kis fonalát.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 18:12:47
*A kútnak támaszkodva figyeli a tábori életet, közben ezernyi gondolat kavarod elméjében. A látottak és a látni vélt események hatására több kérdés megfordul fejében. Ha türelemmel vár, az Idő megadja majd a választ neki.*
-Harath!
*Fordul a férfi felé derűsen. Nem támaszkodik tovább a kút peremének, igyekszik kihúzni magát.
Eddig is úgy hitte, hogy a kora tavaszi, napsütéses reggelek gyönyörűek, de a mai egyszerűen tökéletesnek ígérkezik.*
-Mi történt az éjszaka?
*Hátha tud valamit az esti riadóról a harcos, hiszen azért váltak el (többek közt).*
-Nem is volt alkalmam megköszönni az ajándékod. *Teszi hozzá gyorsan, kissé zavartan próbálva "letudni" a dolgot. Nagyon tetszett neki a hajba való, kedveli az ékszereket. Csak azért nem tűzte fürtjei közé, mert túl drága lett neki a holmi. Nem akarja elhagyni a lovaglás, vagy munka közben.*
-Hogy... hogy aludtál?
~Remek. Esetleg kérdezd az időjárásról is!~ *Korholja magát esetlensége miatt, de most is nehezen veszi fel a kettejük elvesztett kis fonalát.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 18:12:47
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 17:48:36
Üzenet elküldve: 2014-03-25 17:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés - este - Isu//
*A hír, miszerint Isu sátrát nem kell megossza senkivel, kalapácsként éri. Szíve összerándul a nagy lehetőség hallatán.*
~Gyanúsan tökéletes~
*De mindez csupán átsuhan agyán, mert a vágy minden elsöprő folyama ragadja magával, hevíti. A nyakára kulcsolódó karok lehúzzák, s ajkak tapadnak sajátjára, hosszan, hogy levegőt is alig kap. De az ész, a berögződött törzsi szokásjog bilincsei újfent erősebbnek bizonyulnak, s szinte együtt szusszantja a hóhajúval.*
-Ne itt.
*A friss esti levegő beáramlik tüdejébe és kitisztítja elméjét, lehűti valamelyest vágytól égő testét is. Csak áll a sötétben, messze mindentől, csak kettejük pillanatában és terében, mintha övék volna a világ. Egy ideig. Mert mikor a lány kezét fogva már-már beadná derekát, s a sátor felé indulna riadó szólal meg.
Felkapja fejét, s fülel, míg újra nem hallja a külső kör védelmét ellátó társai jelét, hangját. Aggodalmasan pillant le kedvesére, s kiszáradt torka karcos hangján utasítja.*
-Menj sátradba, életem Holdja! Cseppet se félj!
*Azzal úgy vizesen felölti felsőruházatát, s fegyverért nyúl, hogy a belső tábor védelmét ellássa.*
-Várj!
*Szól és nyúl még utána, hogy elkapja kacsóját, s másik kezével közben elővarázsol egy, a városból zsákmányolt borostyánköves hajdíszt, s a remélhetőleg visszaforduló lány markába csúsztatja. Közben mélyen szemébe néz, egy pillanatra újfent lágyság költözik lélektükreibe, melyet az újabb veszélyt jelző hangok törnek szerteszét. Így "szélnek" ereszti választottját. Legfőképp Isu sátra közelében ver tanyát, s strázsál, míg ki nem derül mi avagy ki okozta a riadót.*
// másnapra virradóan - Isu//
*Hiába kerül feje későn vánkosára mégis korán kimegy az álom szeméből. Még este megmosdott újfent, most pedig friss ruhát ölt fel, elhagyja a csuklyás kabátot is, hiszen Thargarodban nem kell tartaniuk semmitől.
Még csípős az idő, mikor ő már a tűz köré telepszik, s meleg teát kortyolva némi harapnivalót vesz magához. Van hát ideje gondolkodni a dolgokon. Jelenleg ugyanis nincs feladata. Talán Kagan is belátta kiérdemlik a kicsiny pihenőt. Hiszen ő és Wald is részt vett a Pihenőig való hátvéd -küldetésben, majd a városi csetepatéban is, szinte megállás nélkül lovagolva, nagy és veszélyes utat tudva maguk mögött.
A gondolatok pedig kéretlenül is megtalálják a tegnap estével, és még előbbről származva. Hiszen már másodjára választja szét őket valami, a sors, vagy ha úgy tetszik a Szellemek rendeltetése? Nem, ez utóbbit nem akarj elfogadni.*
~Nem, és kész!~
*Mindazonáltal jelzésértékűnek fogja fel, és úgy dönt mindenképp az egyenes utat választja.
Ahogy így ténfereg a táborban, néhány szót váltva egyesekkel, nagyjából képbe kerül az erőd munkálatait illetően és, hogy mi történt az éjjel pontosan, és azóta. De valahogy minduntalan visszakanyarodik Isu sátra felé, és folyton szemmel tartja, mígnem.
Megpillantja a hóhajút, kinek haján megcsillan a kelő nap fénye, tündöklőn. Elakad lélegzete is egy pillanatra. A lovak felé veszi maga is az irányt, s kedvtelve simogatja pillantásával a hátasok nagy barátját. Becserkészi, közelebb és közelebb férkőzik hozzá halkan, ahogy csak tud, mígnem.*
- Életem holdja!
*Mondja ki halkan a szavakat, s gyönyörködik a látványban.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.25 18:20:54, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
*A hír, miszerint Isu sátrát nem kell megossza senkivel, kalapácsként éri. Szíve összerándul a nagy lehetőség hallatán.*
~Gyanúsan tökéletes~
*De mindez csupán átsuhan agyán, mert a vágy minden elsöprő folyama ragadja magával, hevíti. A nyakára kulcsolódó karok lehúzzák, s ajkak tapadnak sajátjára, hosszan, hogy levegőt is alig kap. De az ész, a berögződött törzsi szokásjog bilincsei újfent erősebbnek bizonyulnak, s szinte együtt szusszantja a hóhajúval.*
-Ne itt.
*A friss esti levegő beáramlik tüdejébe és kitisztítja elméjét, lehűti valamelyest vágytól égő testét is. Csak áll a sötétben, messze mindentől, csak kettejük pillanatában és terében, mintha övék volna a világ. Egy ideig. Mert mikor a lány kezét fogva már-már beadná derekát, s a sátor felé indulna riadó szólal meg.
Felkapja fejét, s fülel, míg újra nem hallja a külső kör védelmét ellátó társai jelét, hangját. Aggodalmasan pillant le kedvesére, s kiszáradt torka karcos hangján utasítja.*
-Menj sátradba, életem Holdja! Cseppet se félj!
*Azzal úgy vizesen felölti felsőruházatát, s fegyverért nyúl, hogy a belső tábor védelmét ellássa.*
-Várj!
*Szól és nyúl még utána, hogy elkapja kacsóját, s másik kezével közben elővarázsol egy, a városból zsákmányolt borostyánköves hajdíszt, s a remélhetőleg visszaforduló lány markába csúsztatja. Közben mélyen szemébe néz, egy pillanatra újfent lágyság költözik lélektükreibe, melyet az újabb veszélyt jelző hangok törnek szerteszét. Így "szélnek" ereszti választottját. Legfőképp Isu sátra közelében ver tanyát, s strázsál, míg ki nem derül mi avagy ki okozta a riadót.*
// másnapra virradóan - Isu//
*Hiába kerül feje későn vánkosára mégis korán kimegy az álom szeméből. Még este megmosdott újfent, most pedig friss ruhát ölt fel, elhagyja a csuklyás kabátot is, hiszen Thargarodban nem kell tartaniuk semmitől.
Még csípős az idő, mikor ő már a tűz köré telepszik, s meleg teát kortyolva némi harapnivalót vesz magához. Van hát ideje gondolkodni a dolgokon. Jelenleg ugyanis nincs feladata. Talán Kagan is belátta kiérdemlik a kicsiny pihenőt. Hiszen ő és Wald is részt vett a Pihenőig való hátvéd -küldetésben, majd a városi csetepatéban is, szinte megállás nélkül lovagolva, nagy és veszélyes utat tudva maguk mögött.
A gondolatok pedig kéretlenül is megtalálják a tegnap estével, és még előbbről származva. Hiszen már másodjára választja szét őket valami, a sors, vagy ha úgy tetszik a Szellemek rendeltetése? Nem, ez utóbbit nem akarj elfogadni.*
~Nem, és kész!~
*Mindazonáltal jelzésértékűnek fogja fel, és úgy dönt mindenképp az egyenes utat választja.
Ahogy így ténfereg a táborban, néhány szót váltva egyesekkel, nagyjából képbe kerül az erőd munkálatait illetően és, hogy mi történt az éjjel pontosan, és azóta. De valahogy minduntalan visszakanyarodik Isu sátra felé, és folyton szemmel tartja, mígnem.
Megpillantja a hóhajút, kinek haján megcsillan a kelő nap fénye, tündöklőn. Elakad lélegzete is egy pillanatra. A lovak felé veszi maga is az irányt, s kedvtelve simogatja pillantásával a hátasok nagy barátját. Becserkészi, közelebb és közelebb férkőzik hozzá halkan, ahogy csak tud, mígnem.*
- Életem holdja!
*Mondja ki halkan a szavakat, s gyönyörködik a látványban.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.25 18:20:54, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:05:16
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:05:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
* Ahogy telnek a másodpercek, a kialakulófélben lévő helyzet egyre nagyobb gyanakvással tölti el. Amit fogantatásakor erőből elvettek tőle a szellemek, azt ésszel és némi találékonysággal pótolták. Tudja, hogy a vezér egy hirtelen jött idegen nő, azaz Nathaira előtt nem rendezne "jelenetet" , de nem dől be a látszatnak. Egyre jobban zavarja Kagan szenvtelen, sőt, már-már nyájas hozzáállása, sejti, hogy ennek meg lesz a böjtje. Hunyorgó, zárkózott arckifejezéssel fogadja az utasításokat. Annyi, de annyi rosszalkodni valója lenne még a táborban, de talán, ez most nem az ellenkezés ideje. *
- Újonnan jött Shauri Sethi Ishani.
* Ismétli meg a nevet, majd bólint. *
- Rendben, viszünk enni, Valiant beküldjük..
* Feleli, aztán elpárolog a tábor felé.*
// Shauri Sethi Ishani-t keresve, őrségbe indulva //
* Bár nem buzog benne túl nagy tettvágy, még sincs túl nehéz dolga az említett Shauri Sethi Ishani-t megkeresni. Bár van jó néhány rég látott és ismeretlen arc a táborban,viszonylag kevés hasonló méretű, szőke, sárga szemű elf nő van a vendégek közt. Merthogy, bár Kagan nem említette, de sejti, ezzel a névvel nem valami nagydarab hadfi tengeti napjait e széles nagyvilágon.
Először is, felöltözik. Szokásos ruhája a féléves mosásban van, így egy tiszta, (virágillatú!) kék színű, elöl fűzős szövetszoknyát -melyről még régebben leszedte a szoknyarész nagy részét, így az tépázottan térde fölött véget ér- alá bőrnadrágot, s felülre hasonló mellényt ölt. A macskás amulettet aprócska mellei közé gyömöszöli. Vállán átveti ritkán hordott fegyverövét, melyben négy dobótőr pihen, oldalára rövidkardja kerül. *
* A tűznél felnyalábol egy jókora darab húst, tisztább rongyba göngyölgeti, s az egyik közös kulacsot is elveszi. *
* Néhány percnyi nézelődés után megtalálja a delikvenst a kapu felé haladni narancsszín ingben, bőrmellényben.*
- Shauri Sethi Ishani! Gyere velem, a bátyám utasított, ma mi őrizzük a Gázlót!
* Adja elő, ilyen kicsi lányhoz nem illő, parancsoláshoz szokott hangon mondandóját. *
- Cessa vagyok ..
* Teszi hozzá kicsit enyhültebben.*
A hozzászólás írója (Cessa di Aethir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 16:05:49
* Ahogy telnek a másodpercek, a kialakulófélben lévő helyzet egyre nagyobb gyanakvással tölti el. Amit fogantatásakor erőből elvettek tőle a szellemek, azt ésszel és némi találékonysággal pótolták. Tudja, hogy a vezér egy hirtelen jött idegen nő, azaz Nathaira előtt nem rendezne "jelenetet" , de nem dől be a látszatnak. Egyre jobban zavarja Kagan szenvtelen, sőt, már-már nyájas hozzáállása, sejti, hogy ennek meg lesz a böjtje. Hunyorgó, zárkózott arckifejezéssel fogadja az utasításokat. Annyi, de annyi rosszalkodni valója lenne még a táborban, de talán, ez most nem az ellenkezés ideje. *
- Újonnan jött Shauri Sethi Ishani.
* Ismétli meg a nevet, majd bólint. *
- Rendben, viszünk enni, Valiant beküldjük..
* Feleli, aztán elpárolog a tábor felé.*
// Shauri Sethi Ishani-t keresve, őrségbe indulva //
* Bár nem buzog benne túl nagy tettvágy, még sincs túl nehéz dolga az említett Shauri Sethi Ishani-t megkeresni. Bár van jó néhány rég látott és ismeretlen arc a táborban,viszonylag kevés hasonló méretű, szőke, sárga szemű elf nő van a vendégek közt. Merthogy, bár Kagan nem említette, de sejti, ezzel a névvel nem valami nagydarab hadfi tengeti napjait e széles nagyvilágon.
Először is, felöltözik. Szokásos ruhája a féléves mosásban van, így egy tiszta, (virágillatú!) kék színű, elöl fűzős szövetszoknyát -melyről még régebben leszedte a szoknyarész nagy részét, így az tépázottan térde fölött véget ér- alá bőrnadrágot, s felülre hasonló mellényt ölt. A macskás amulettet aprócska mellei közé gyömöszöli. Vállán átveti ritkán hordott fegyverövét, melyben négy dobótőr pihen, oldalára rövidkardja kerül. *
* A tűznél felnyalábol egy jókora darab húst, tisztább rongyba göngyölgeti, s az egyik közös kulacsot is elveszi. *
* Néhány percnyi nézelődés után megtalálja a delikvenst a kapu felé haladni narancsszín ingben, bőrmellényben.*
- Shauri Sethi Ishani! Gyere velem, a bátyám utasított, ma mi őrizzük a Gázlót!
* Adja elő, ilyen kicsi lányhoz nem illő, parancsoláshoz szokott hangon mondandóját. *
- Cessa vagyok ..
* Teszi hozzá kicsit enyhültebben.*
A hozzászólás írója (Cessa di Aethir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.25 16:05:49
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 15:29:41
Üzenet elküldve: 2014-03-25 15:29:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, erődépítés, Azil//
*Nathairát különösebben nem izgatja, hogy a leendő törzsfője végigméri, már csak azért sem, mert a pillanatnyi fásultságától eltekintve kitűnő fizikai állapotban van, munkára és tettrekészen. Az, hogy látszólag ilyen alantas feladatot kap, nem zavarja. Majd lesz jobb. Ráadásul ő is látja, hogy az erőd még csak épül, távolról sem tekinthető befejezettnek, ennélfogva minden erős kézre szükség van. Nathaira pedig nem veti meg a kétkezi munkát, mivel az csak megedzi az izmait.
A vezér utasítását egy jól látható bólintással veszi tudomásul, majd el is indul, hogy a fegyvereit lerakja a fekhelye mellé. Az övet leoldja a derekáról, s a rövidkard a lándzsa mellé kerül. Alaposan eszébe vési, hogyan hagyja ott őket, s ha nem pontosan ugyanígy lesznek, mikor visszatér, azt valaki nagyon meg fogja bánni.
A dobókéseit nem teszi le, azok továbbra is ott pihennek a derekán, a ruhája takarásában. Már csak afféle megszokásból is, szinte észre sem veszi őket, mégis jó tudni, hogy ha hirtelen szüksége lenne rájuk, akkor ott vannak. Elég paranoid ahhoz, hogy senkiben ne bízzon meg maradéktalanul, még önmagában sem. Még a törzsbeliekben sem, hiszen tulajdonképpen számukra ő még mindig egy idegen, s számára ők is azok. Majd talán idővel kialakul valamiféle bizalmi állapot, de jelenleg ilyenről még szó sincs. Minden bizonnyal ezért is kapta ezt a feladatot, s nem példának okáért az őrködést, mely sokkal inkább kihasználná az adottságait.
Nyújtózik egy hatalmasat, megropogtatja az ujjait, s nekiáll, hogy megkeresse az említett óriást. Mivel figyelt a beszélgetés során, még emlékszik, hogy Azilnak azt a bozontos óriást nevezte Kagan, aki odajött hozzá, mikor Nathairával beszélt, s a műhelyről hadovált.
Ha megtalálja őt, akkor minden mellébeszélés vagy fölösleges szájtépés nélkül megszólítja:*
-Kagan küldött, hogy segítsek neked megépíteni a műhelyed. Azt mondta, délre végeznünk kell.*bár egyébként arról még fogalma sincs, hogyan is lehetne pár óra leforgása alatt felépíteni egy akkora fabódét, ami egy óriásnak elegendő volna ahhoz, hogy odabent a fával dolgozzon, nem is igazán érdekli. Ő pontosan azt, és úgy fogja tenni, amire Azil utasítja, elvégre kettejük közül nyilván neki lehet nagyobb tapasztalata az ilyesmiben. Nathaira csak az izmai munkáját adja hozzá a dologhoz, amiben részéről nem is lesz hiba. Keményen és gyorsan fog dolgozni, a tőle telhető legjobban.*
*Nathairát különösebben nem izgatja, hogy a leendő törzsfője végigméri, már csak azért sem, mert a pillanatnyi fásultságától eltekintve kitűnő fizikai állapotban van, munkára és tettrekészen. Az, hogy látszólag ilyen alantas feladatot kap, nem zavarja. Majd lesz jobb. Ráadásul ő is látja, hogy az erőd még csak épül, távolról sem tekinthető befejezettnek, ennélfogva minden erős kézre szükség van. Nathaira pedig nem veti meg a kétkezi munkát, mivel az csak megedzi az izmait.
A vezér utasítását egy jól látható bólintással veszi tudomásul, majd el is indul, hogy a fegyvereit lerakja a fekhelye mellé. Az övet leoldja a derekáról, s a rövidkard a lándzsa mellé kerül. Alaposan eszébe vési, hogyan hagyja ott őket, s ha nem pontosan ugyanígy lesznek, mikor visszatér, azt valaki nagyon meg fogja bánni.
A dobókéseit nem teszi le, azok továbbra is ott pihennek a derekán, a ruhája takarásában. Már csak afféle megszokásból is, szinte észre sem veszi őket, mégis jó tudni, hogy ha hirtelen szüksége lenne rájuk, akkor ott vannak. Elég paranoid ahhoz, hogy senkiben ne bízzon meg maradéktalanul, még önmagában sem. Még a törzsbeliekben sem, hiszen tulajdonképpen számukra ő még mindig egy idegen, s számára ők is azok. Majd talán idővel kialakul valamiféle bizalmi állapot, de jelenleg ilyenről még szó sincs. Minden bizonnyal ezért is kapta ezt a feladatot, s nem példának okáért az őrködést, mely sokkal inkább kihasználná az adottságait.
Nyújtózik egy hatalmasat, megropogtatja az ujjait, s nekiáll, hogy megkeresse az említett óriást. Mivel figyelt a beszélgetés során, még emlékszik, hogy Azilnak azt a bozontos óriást nevezte Kagan, aki odajött hozzá, mikor Nathairával beszélt, s a műhelyről hadovált.
Ha megtalálja őt, akkor minden mellébeszélés vagy fölösleges szájtépés nélkül megszólítja:*
-Kagan küldött, hogy segítsek neked megépíteni a műhelyed. Azt mondta, délre végeznünk kell.*bár egyébként arról még fogalma sincs, hogyan is lehetne pár óra leforgása alatt felépíteni egy akkora fabódét, ami egy óriásnak elegendő volna ahhoz, hogy odabent a fával dolgozzon, nem is igazán érdekli. Ő pontosan azt, és úgy fogja tenni, amire Azil utasítja, elvégre kettejük közül nyilván neki lehet nagyobb tapasztalata az ilyesmiben. Nathaira csak az izmai munkáját adja hozzá a dologhoz, amiben részéről nem is lesz hiba. Keményen és gyorsan fog dolgozni, a tőle telhető legjobban.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:02:34
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:02:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Kicsit elgondolkozik, ahogy tekintete Cessára kúszik, hogy mit is kezdjen balkézről való húgával. Mert valamit kezdenie kell vele, ez így nem állapot.*
- Aha. Remek. De tényleg. *véleményezi a választ, ami nem igazán arról szól, amire ő kíváncsi lenne. De most nem feszegeti a témát, fontosabb ügyek várják figyelmét; ám ez nem jelenti, hogy alkalomadtán nem veszi elő a kisasszonyt a külön utas hozzáállása miatt. Ez egy törzsben nem így működik.*
- Feladatom van számodra, Cessa. Keresd meg az újonnan jöttek között a Shauri Sethi Ishani nevüt; kb ilyen magas... *mutatja a kezével.*
- Szőke, vékonyka elf, sárga szeme van, de nem olyasmi, mint az enyém. Valamerre arra lesz. Ha megtaláltad, szerelkezettek fel, és váltsátok le Valiant - odalenn vannak, figyelik a Gázlót. Salanel maradjon. *valaki tapasztaltabb sem árt a csapatba, aki figyel azért a lányokra, míg azok kibeszélik a férfinépeket, és mellesleg a folyót is figyelik.*
- Vigyetek neki valami falnivalót és vizet is. A váltásra délután számítsatok. *ezzel lefoglalja az eltűnőművészt, akit még egy utolsó jó tanáccsal is ellát.*
- És egyél rendesen, most van mit. *tiszta csont és bőr ez a lány, főleg így vizesen.*
- Ja igen, Valiannak üzenem, hogy várom a sátramnál. *más közölni valója talán nincs is most.*
*Mivel Cessával volt elfoglalva, sajnos lemarad az izomfeszítős produkcióról, mi nyilván az ő elkápráztatására lett produkálva. Nathaira nem lő nagyon mellé, hiszen minden északi és keleti nomád törzs hasonlóan intézi a beavatási szertartásait - főleg mert nem igazán tudták még felmérni a retorika és logika erényeit; marad hát a puszta erőszak, és az arra való képesség bizonyítása.*
- Hmmm. *dörgöli meg borostásodó állát, aztán lassú léptekkel körbejárja Nathairát. Ezúttal alaposan felméri, főleg fizikai állapotára, és csak kis mértékben nőségére koncentrálva, majd elhúzza a száját.*
- Segíts Azilnak megépíteni azt a kalyibáját. Műhelyét vagy micsoda. Majd megmondja, mit hogyan szeretne. *más most nem jut eszébe, illetve de, ám nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a nő gyakorlatilag még idegen. Ráér még a komolyabb feladatokkal később.*
- Igyekezzetek, hajtsad meg a jó óriást, hajlamos elszöszölni az ilyesmin. Délre kész legyetek.
*Kicsit elgondolkozik, ahogy tekintete Cessára kúszik, hogy mit is kezdjen balkézről való húgával. Mert valamit kezdenie kell vele, ez így nem állapot.*
- Aha. Remek. De tényleg. *véleményezi a választ, ami nem igazán arról szól, amire ő kíváncsi lenne. De most nem feszegeti a témát, fontosabb ügyek várják figyelmét; ám ez nem jelenti, hogy alkalomadtán nem veszi elő a kisasszonyt a külön utas hozzáállása miatt. Ez egy törzsben nem így működik.*
- Feladatom van számodra, Cessa. Keresd meg az újonnan jöttek között a Shauri Sethi Ishani nevüt; kb ilyen magas... *mutatja a kezével.*
- Szőke, vékonyka elf, sárga szeme van, de nem olyasmi, mint az enyém. Valamerre arra lesz. Ha megtaláltad, szerelkezettek fel, és váltsátok le Valiant - odalenn vannak, figyelik a Gázlót. Salanel maradjon. *valaki tapasztaltabb sem árt a csapatba, aki figyel azért a lányokra, míg azok kibeszélik a férfinépeket, és mellesleg a folyót is figyelik.*
- Vigyetek neki valami falnivalót és vizet is. A váltásra délután számítsatok. *ezzel lefoglalja az eltűnőművészt, akit még egy utolsó jó tanáccsal is ellát.*
- És egyél rendesen, most van mit. *tiszta csont és bőr ez a lány, főleg így vizesen.*
- Ja igen, Valiannak üzenem, hogy várom a sátramnál. *más közölni valója talán nincs is most.*
*Mivel Cessával volt elfoglalva, sajnos lemarad az izomfeszítős produkcióról, mi nyilván az ő elkápráztatására lett produkálva. Nathaira nem lő nagyon mellé, hiszen minden északi és keleti nomád törzs hasonlóan intézi a beavatási szertartásait - főleg mert nem igazán tudták még felmérni a retorika és logika erényeit; marad hát a puszta erőszak, és az arra való képesség bizonyítása.*
- Hmmm. *dörgöli meg borostásodó állát, aztán lassú léptekkel körbejárja Nathairát. Ezúttal alaposan felméri, főleg fizikai állapotára, és csak kis mértékben nőségére koncentrálva, majd elhúzza a száját.*
- Segíts Azilnak megépíteni azt a kalyibáját. Műhelyét vagy micsoda. Majd megmondja, mit hogyan szeretne. *más most nem jut eszébe, illetve de, ám nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a nő gyakorlatilag még idegen. Ráér még a komolyabb feladatokkal később.*
- Igyekezzetek, hajtsad meg a jó óriást, hajlamos elszöszölni az ilyesmin. Délre kész legyetek.
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:56:26
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:56:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
*A szolgaság említésére Nathaira keze rászorul a lándzsára. Annyira, hogy a nő ujjai szinte elfehérednek, azonban az arca kifejezéstelen marad. Nem volna szerencsés szájbagyűrni azt, akinek épp most fogadott hűséget.
Ám szerencsére úgy tűnik, Kagan is veszi a lapot, és nem erőlteti a témát. Mint szabad harcos, minden további nélkül készen áll arra, hogy csatlakozzon a törzshöz, elvégre vesztenivalója nem túl sok van. Azonban ő nem lesz senki ágyasa, efelől a törzsfő teljesen bizonyos lehet.
A Csatlakozás Szertartása ugyan nem mond neki semmit, de ha ez afféle próbatétel, akkor nem nagyon van mitől tartania. Nem lehet keményebb a Felavatásnál, amiben pár éve része volt. Ez a saját törzsében a felnőtté válás szerves részét képezte, tulajdonképpen abból állt, hogy egy rablóportya során legalább egy fejjel kellett hazatérnie. Még csak nem is az volt az első gyilkossága, de az első, amit felnőttként követett el. Sosem fogja elfelejteni azt az arcot, amin a félelemmel vegyes döbbenet tükröződött, mikor a fejet lenyiszálta a még élő testről, sem azt a fajta emelkedett lelkiállapotot, ami átjárta akkor, és azóta is, akárhányszor olyan helyzetbe került, hogy ölnie kellett. Meg akkor is, amikor ugyan nem kellett, mégis megtette. Férfiak nevelték, férfiak edzették, s Nathaira semmivel sem kevésbé veszélyes, mint akármelyik férfi harcos. Nincsenek lelki aggályai afelől, hogy amit tesz, az helyes. Az ő világában a gyilkosság nem bűn, ha példának okáért parancsot kap rá. Sőt, ami azt illeti, éppenséggel érdemnek számít, mint bármelyik harcos esetében.
Tekintete megállapodik újdonsült vezérének ábrázatán.*
-Csupán egy.*felel a kérdésre.*
-Mi a feladatom?*teszi fel a számára legkézenfekvőbb kérdést. Mostantól azt kell tennie, amit ez a férfi mond neki, nem kérdőjelezheti meg az utasítást, ezzel tökéletesen tisztában van. Ahogy egykoron atyja szavai is, úgy most Kagané is törvény lesz számára, ilyen a törzsbéliek kemény élete, de ami azt illeti, Nathaira sosem vágyott ennél több, vagy jobb életre. Az övéi között lehet, bizonyíthatja érdemeit, s elismerést vívhat ki magának. Neki ennyi már elég a boldogsághoz. Ha parancsot kap, teljesíti azt, egyből azután, hogy a lándzsáját a fekvőhelyéhez viszi, s ott lehelyezi. Valóban nem hiszi ő maga sem, hogy itt jelenleg szüksége lehet rá. Persze ha valamelyik akár csak egy ujjal is hozzáér a fegyveréhez, azt megszabadítja pár fogától.*
*A szolgaság említésére Nathaira keze rászorul a lándzsára. Annyira, hogy a nő ujjai szinte elfehérednek, azonban az arca kifejezéstelen marad. Nem volna szerencsés szájbagyűrni azt, akinek épp most fogadott hűséget.
Ám szerencsére úgy tűnik, Kagan is veszi a lapot, és nem erőlteti a témát. Mint szabad harcos, minden további nélkül készen áll arra, hogy csatlakozzon a törzshöz, elvégre vesztenivalója nem túl sok van. Azonban ő nem lesz senki ágyasa, efelől a törzsfő teljesen bizonyos lehet.
A Csatlakozás Szertartása ugyan nem mond neki semmit, de ha ez afféle próbatétel, akkor nem nagyon van mitől tartania. Nem lehet keményebb a Felavatásnál, amiben pár éve része volt. Ez a saját törzsében a felnőtté válás szerves részét képezte, tulajdonképpen abból állt, hogy egy rablóportya során legalább egy fejjel kellett hazatérnie. Még csak nem is az volt az első gyilkossága, de az első, amit felnőttként követett el. Sosem fogja elfelejteni azt az arcot, amin a félelemmel vegyes döbbenet tükröződött, mikor a fejet lenyiszálta a még élő testről, sem azt a fajta emelkedett lelkiállapotot, ami átjárta akkor, és azóta is, akárhányszor olyan helyzetbe került, hogy ölnie kellett. Meg akkor is, amikor ugyan nem kellett, mégis megtette. Férfiak nevelték, férfiak edzették, s Nathaira semmivel sem kevésbé veszélyes, mint akármelyik férfi harcos. Nincsenek lelki aggályai afelől, hogy amit tesz, az helyes. Az ő világában a gyilkosság nem bűn, ha példának okáért parancsot kap rá. Sőt, ami azt illeti, éppenséggel érdemnek számít, mint bármelyik harcos esetében.
Tekintete megállapodik újdonsült vezérének ábrázatán.*
-Csupán egy.*felel a kérdésre.*
-Mi a feladatom?*teszi fel a számára legkézenfekvőbb kérdést. Mostantól azt kell tennie, amit ez a férfi mond neki, nem kérdőjelezheti meg az utasítást, ezzel tökéletesen tisztában van. Ahogy egykoron atyja szavai is, úgy most Kagané is törvény lesz számára, ilyen a törzsbéliek kemény élete, de ami azt illeti, Nathaira sosem vágyott ennél több, vagy jobb életre. Az övéi között lehet, bizonyíthatja érdemeit, s elismerést vívhat ki magának. Neki ennyi már elég a boldogsághoz. Ha parancsot kap, teljesíti azt, egyből azután, hogy a lándzsáját a fekvőhelyéhez viszi, s ott lehelyezi. Valóban nem hiszi ő maga sem, hogy itt jelenleg szüksége lehet rá. Persze ha valamelyik akár csak egy ujjal is hozzáér a fegyveréhez, azt megszabadítja pár fogától.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:49:44
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:49:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
* Amíg az a néhány, órák hossznyi pillanat tart, mely alatt tudatosul benne, hogy bizony, ez a meglógási kísérlete nem sikerült, az idegenek nézegetésével van elfoglalva. Először is a nő. Praktikus viselet, tetoválások ~ ki csinálta, miért, mennyire fájt, nem undorodnak a férfiak tőle ? ~ barbár büszkeség. Ez utóbbi, melyet mérföldekről felismer. Jutott testvéreinek, sőt neki is bővel fél-Thargodar vérének hála. Hamiskás vigyor jelenik meg szája szegletében, ahogy eljátszadozik a jövőképpel, hogyan is törik le majd Nathaira De'argath szarva. Gondolkozás közben komótosan a hármashoz sétál. Nem siet.
Aztán a férfi kerül látóterébe. Hrothgaart (aki mindeközben feltűnik a láthatáron) kislány kora óta ismeri, sőt kedveli, így a fajtárs kicsi protekcióval indul a lánynál, ráadásul a köpenyét összefogó csatok is tetszenek neki. Ez van, földhözragadt, s kissé anyagias lány ez a Cessa- mint minden aranyra szomjazó barbár nő...
Semmit sem húzhat örökké, így megáll a közben ötfősre duzzadt triónál és válaszol. *
- Nem voltam messze, csak a folyónál.
* Ezzel magyarázatot is ad kissé hiányos öltözetére ( bár a kezében tartott mosott ruhákból eléggé visszamaradott, aki nem szűrte le eddig a megfelelő következtetést) illetve úgy tesz, mintha az elmúlt pár hét eltűnése meg sem történt volna. Az idegenek érdeklik, ám nem annyira, hogy ne kapna az első szökési alkalmon.
Csak kivárja, hogy ne legyen feltűnő, s ameddig eljön a pillanat, addig igyekszik figyelni és nem szólni semmit.*
* Amíg az a néhány, órák hossznyi pillanat tart, mely alatt tudatosul benne, hogy bizony, ez a meglógási kísérlete nem sikerült, az idegenek nézegetésével van elfoglalva. Először is a nő. Praktikus viselet, tetoválások ~ ki csinálta, miért, mennyire fájt, nem undorodnak a férfiak tőle ? ~ barbár büszkeség. Ez utóbbi, melyet mérföldekről felismer. Jutott testvéreinek, sőt neki is bővel fél-Thargodar vérének hála. Hamiskás vigyor jelenik meg szája szegletében, ahogy eljátszadozik a jövőképpel, hogyan is törik le majd Nathaira De'argath szarva. Gondolkozás közben komótosan a hármashoz sétál. Nem siet.
Aztán a férfi kerül látóterébe. Hrothgaart (aki mindeközben feltűnik a láthatáron) kislány kora óta ismeri, sőt kedveli, így a fajtárs kicsi protekcióval indul a lánynál, ráadásul a köpenyét összefogó csatok is tetszenek neki. Ez van, földhözragadt, s kissé anyagias lány ez a Cessa- mint minden aranyra szomjazó barbár nő...
Semmit sem húzhat örökké, így megáll a közben ötfősre duzzadt triónál és válaszol. *
- Nem voltam messze, csak a folyónál.
* Ezzel magyarázatot is ad kissé hiányos öltözetére ( bár a kezében tartott mosott ruhákból eléggé visszamaradott, aki nem szűrte le eddig a megfelelő következtetést) illetve úgy tesz, mintha az elmúlt pár hét eltűnése meg sem történt volna. Az idegenek érdeklik, ám nem annyira, hogy ne kapna az első szökési alkalmon.
Csak kivárja, hogy ne legyen feltűnő, s ameddig eljön a pillanat, addig igyekszik figyelni és nem szólni semmit.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:09:29
Üzenet elküldve: 2014-03-24 22:09:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Halovány, mégis látható mosolyra húzódik a szája, látva Nathaira elképedését. A baj az, hogy egyszerűen rövid mondatokkal nem tudja máshogy elmondani a dolgot, így mindenki kissé félreérti. De bízik benne, hogy egy "hozzá hasonlónak" könnyebb lesz elmagyaráznia a dolgokat, mint egy idegen világ szülöttének.*
- Maradhatsz, mint vendég, amíg a vendégbarátság kötelez. *ez általában 3-7 nap, vidékektől és időjárástól függően; a Thargodarok nyáron 3, télen 5 napot szoktak "adni", de csak ha a vendég maga is hozzájárul az élelmezéséhez.*
- Maradhatsz, mint szolga, ha így döntesz; dolgoz kézre és termékeny asszonyra mindig szüksége van a törzsnek. *kaján, csípkelődő csillanás a topázsárga ragadozószemekben; Kagan biztos benne, hogy a nőt elfutja ettől a pulykaméreg - készül is rá, hogy elkerülje az esetleges tettlegességet.*
- Vagy maradhatsz, mint szabad harcos, ki önszántából csatlakozott, kiérdemelte bizalmunk, és bizonyította érdemességét. *tehát a Csatlakozás Szertartása, melyre megannyi újonnan érkezett készül. Persze, ott van még a "beházasodás" lehetősége is, de ezt önvédelemből fel sem veti - nem akar vérre menő küzdelembe bonyolódni; semmit sem nyerne vele, de sokat veszíthetne. Például egy jó harcost; egy jó élő harcost.*
~ Koponyát gyűjthetsz még eleget. ~ *inti magát, közben a tépelődő nőt figyeli. A Thargodarok a szabad, csatlakozott harcosok között nem tesznek különbséget faj vagy nem szerint, elfogadják és kész.*
*A nő végül meghozza a döntést, és felajánlja lándzsáját; a De'argath-ivadék tehát elkötelezte magát.*
- Hamarosan megtartjuk a Csatlakozás Szertartását. Ez egyfajta... próba, neked nem lesz idegen. Ott dől el, hogy a Szellemek és tenmagad miként alakítjátok sorsodat! *mondjuk a "hogyanon" még sokat kell gondolkoznia, mert itt sem füves pusztaság és idegen törzsek, sem jeges hágók és szörnyek hada nincs. Mindazonáltal...*
- Addig is, tedd le a lándzsádat, nem lesz rá szükséged. A városi népek fárasztó munkája vár most még ránk, míg be nem fejezzük ThargArodot. Aztán... meglátjuk. *ugyanezt mondta Kramlafnak is - meglátjuk, mire mennek egymással. Akárki nem kerülhet a Thargodarok közé, különösen a szabad harcosok státusába nem. Az már komoly rang.*
- Kérdésed van esetleg?
*Halovány, mégis látható mosolyra húzódik a szája, látva Nathaira elképedését. A baj az, hogy egyszerűen rövid mondatokkal nem tudja máshogy elmondani a dolgot, így mindenki kissé félreérti. De bízik benne, hogy egy "hozzá hasonlónak" könnyebb lesz elmagyaráznia a dolgokat, mint egy idegen világ szülöttének.*
- Maradhatsz, mint vendég, amíg a vendégbarátság kötelez. *ez általában 3-7 nap, vidékektől és időjárástól függően; a Thargodarok nyáron 3, télen 5 napot szoktak "adni", de csak ha a vendég maga is hozzájárul az élelmezéséhez.*
- Maradhatsz, mint szolga, ha így döntesz; dolgoz kézre és termékeny asszonyra mindig szüksége van a törzsnek. *kaján, csípkelődő csillanás a topázsárga ragadozószemekben; Kagan biztos benne, hogy a nőt elfutja ettől a pulykaméreg - készül is rá, hogy elkerülje az esetleges tettlegességet.*
- Vagy maradhatsz, mint szabad harcos, ki önszántából csatlakozott, kiérdemelte bizalmunk, és bizonyította érdemességét. *tehát a Csatlakozás Szertartása, melyre megannyi újonnan érkezett készül. Persze, ott van még a "beházasodás" lehetősége is, de ezt önvédelemből fel sem veti - nem akar vérre menő küzdelembe bonyolódni; semmit sem nyerne vele, de sokat veszíthetne. Például egy jó harcost; egy jó élő harcost.*
~ Koponyát gyűjthetsz még eleget. ~ *inti magát, közben a tépelődő nőt figyeli. A Thargodarok a szabad, csatlakozott harcosok között nem tesznek különbséget faj vagy nem szerint, elfogadják és kész.*
*A nő végül meghozza a döntést, és felajánlja lándzsáját; a De'argath-ivadék tehát elkötelezte magát.*
- Hamarosan megtartjuk a Csatlakozás Szertartását. Ez egyfajta... próba, neked nem lesz idegen. Ott dől el, hogy a Szellemek és tenmagad miként alakítjátok sorsodat! *mondjuk a "hogyanon" még sokat kell gondolkoznia, mert itt sem füves pusztaság és idegen törzsek, sem jeges hágók és szörnyek hada nincs. Mindazonáltal...*
- Addig is, tedd le a lándzsádat, nem lesz rá szükséged. A városi népek fárasztó munkája vár most még ránk, míg be nem fejezzük ThargArodot. Aztán... meglátjuk. *ugyanezt mondta Kramlafnak is - meglátjuk, mire mennek egymással. Akárki nem kerülhet a Thargodarok közé, különösen a szabad harcosok státusába nem. Az már komoly rang.*
- Kérdésed van esetleg?
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 21:02:25
Üzenet elküldve: 2014-03-24 21:02:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar erődépítés Akheel&Kram //
*Vörösnek vörös (ha fürdött már a hónapban) Akheel is, de valóban sokkal jobban lehet jellemezni vadász ként, mint szépség ként.
Kicsit elbóbiskolt már hajnalra, de ennyit megengedhet magának a legéberebb őr is, hiszen korán kelnek a táborban a törzsiek. Sárga szemeiből épp a csipát dörgöli ki, mikor a furcsa fazon odalép hozzá. Emlékszik rá a tábortűz mellől, de elképzelni sem tudja mit akarhat tőle. Szerencsére hamar kiderül.*
-Ahhaaa... És mit készüljek én hozzá?
*Kérdezi kíváncsian. Lehet, hogy különleges feladata van neki is, csak még nem értesítették. Ha nem, úgy felkapja íját és akár mehetnek is. Minden fontos holmija nála van, még a kincseit rejtő övtáska is. Ritkán válik meg tőle, szinte hozzá nőtt már a darab. Ebben van minden "vagyona". Minden tárgy, mi számára értéket képvisel, de valójában ez csak egy rakat szemét és kacat.*
*Vörösnek vörös (ha fürdött már a hónapban) Akheel is, de valóban sokkal jobban lehet jellemezni vadász ként, mint szépség ként.
Kicsit elbóbiskolt már hajnalra, de ennyit megengedhet magának a legéberebb őr is, hiszen korán kelnek a táborban a törzsiek. Sárga szemeiből épp a csipát dörgöli ki, mikor a furcsa fazon odalép hozzá. Emlékszik rá a tábortűz mellől, de elképzelni sem tudja mit akarhat tőle. Szerencsére hamar kiderül.*
-Ahhaaa... És mit készüljek én hozzá?
*Kérdezi kíváncsian. Lehet, hogy különleges feladata van neki is, csak még nem értesítették. Ha nem, úgy felkapja íját és akár mehetnek is. Minden fontos holmija nála van, még a kincseit rejtő övtáska is. Ritkán válik meg tőle, szinte hozzá nőtt már a darab. Ebben van minden "vagyona". Minden tárgy, mi számára értéket képvisel, de valójában ez csak egy rakat szemét és kacat.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:53:11
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:53:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Miközben Nathaira a vezérrel diskurál, többen is megjelennek, járkálnak, teszik a dolgukat. Úgy néz ki, az élet egy percre sem áll meg az erődben. Nem úgy, a nő számára. Szemei elkerekednek Kagan szavaira, először nem is tudja, mit is akart ezzel a férfi mondani, aztán lassacskán eljut abba a kemény fejébe az ajánlat lényege.*
-Itt maradhatok?*kérdi kikerekedett szemekkel. Nem kis mértékben lepte meg a dolog, elvégre a helyiek nem is ismerik őt, semmit sem tudnak róla, csupán valami homályos elképzelésük lehet arról, hogy ki is lehet a nő valójában. Mármint hogy valamilyen szinten talán közülük való, elvégre sem a tenger, sem a város, de immáron a puszta sem fogadná be magába, akárcsak a Thargodarokat. Legalábbis Nathaira így okoskodik, abból leszűrve, hogy itt építenek erődöt, ahol senki más nincs. S az igazat megvallva ez a törzs sem különbözhet oly sokban a sajátjától (képtelen még most is másként gondolni rá, elvégre vér szerint őt illette volna a vezetés joga a pusztában). Sőt, azt is meg merné kockáztatni, hogy itt be tudna illeszkedni s talán nem is néznék le azért, mert nőnek született, s nem fityeg az a sérülékeny kis féreg a lábai között.
Ez olyasmi, amin érdemes elgondolkozni, s bármennyire is utálja a gondolkodásnak még a gondolatát is a nő, úgy néz ki, most nem tudja megúszni. Magában sorra veszi az érveket, ami igazság szerint nem tart túl sokáig, mert nincs hová mennie.*
-Ha szükséged van a lándzsámra, Thargodarok vezére, hajlandó vagyok elismerni törzsfőmnek.*mondja végül rövid rágódás után, hiszen nem is dönthetne másként. Vissza nem mehet, előre meg nincs hová. Persze ha marad, az nem jelenti azt, hogy itt bárki is kihasználhatná őt, de nem is igazán tart attól, hogy ilyesmit akarnának. Idővel ki fogja vívni a törzsbéliek tiszteletét, efelől teljes mértékben meg van bizonyosodva.*
-Mondd mit tegyek, s úgy lesz.*teszi még hozzá, ily módon kifejezésre juttatva azt, hogy hajlandó Kagan parancsait követni, mint itt mindenki más is. Ez a minimum, amit egy törzsfő elvárhat, mondhatni teljesen természetes dolog.
A körülöttük lévőkkel egyelőre nem foglalkozik, legkevésbé a két aprósággal, akik körülöttük lábatlankodnak. Nathaira szemével nézve valóban aprónak tűnnek, bár számára kétséges, hogy bárkihez viszonyítva is nagyok lehetnének. Nem sokat tud a törpökről, de annyit látott már, hogy szeretnek egyfolytában piálni, bár az ilyen élvezeteket épp Nathaira sem veti meg.*
*Miközben Nathaira a vezérrel diskurál, többen is megjelennek, járkálnak, teszik a dolgukat. Úgy néz ki, az élet egy percre sem áll meg az erődben. Nem úgy, a nő számára. Szemei elkerekednek Kagan szavaira, először nem is tudja, mit is akart ezzel a férfi mondani, aztán lassacskán eljut abba a kemény fejébe az ajánlat lényege.*
-Itt maradhatok?*kérdi kikerekedett szemekkel. Nem kis mértékben lepte meg a dolog, elvégre a helyiek nem is ismerik őt, semmit sem tudnak róla, csupán valami homályos elképzelésük lehet arról, hogy ki is lehet a nő valójában. Mármint hogy valamilyen szinten talán közülük való, elvégre sem a tenger, sem a város, de immáron a puszta sem fogadná be magába, akárcsak a Thargodarokat. Legalábbis Nathaira így okoskodik, abból leszűrve, hogy itt építenek erődöt, ahol senki más nincs. S az igazat megvallva ez a törzs sem különbözhet oly sokban a sajátjától (képtelen még most is másként gondolni rá, elvégre vér szerint őt illette volna a vezetés joga a pusztában). Sőt, azt is meg merné kockáztatni, hogy itt be tudna illeszkedni s talán nem is néznék le azért, mert nőnek született, s nem fityeg az a sérülékeny kis féreg a lábai között.
Ez olyasmi, amin érdemes elgondolkozni, s bármennyire is utálja a gondolkodásnak még a gondolatát is a nő, úgy néz ki, most nem tudja megúszni. Magában sorra veszi az érveket, ami igazság szerint nem tart túl sokáig, mert nincs hová mennie.*
-Ha szükséged van a lándzsámra, Thargodarok vezére, hajlandó vagyok elismerni törzsfőmnek.*mondja végül rövid rágódás után, hiszen nem is dönthetne másként. Vissza nem mehet, előre meg nincs hová. Persze ha marad, az nem jelenti azt, hogy itt bárki is kihasználhatná őt, de nem is igazán tart attól, hogy ilyesmit akarnának. Idővel ki fogja vívni a törzsbéliek tiszteletét, efelől teljes mértékben meg van bizonyosodva.*
-Mondd mit tegyek, s úgy lesz.*teszi még hozzá, ily módon kifejezésre juttatva azt, hogy hajlandó Kagan parancsait követni, mint itt mindenki más is. Ez a minimum, amit egy törzsfő elvárhat, mondhatni teljesen természetes dolog.
A körülöttük lévőkkel egyelőre nem foglalkozik, legkevésbé a két aprósággal, akik körülöttük lábatlankodnak. Nathaira szemével nézve valóban aprónak tűnnek, bár számára kétséges, hogy bárkihez viszonyítva is nagyok lehetnének. Nem sokat tud a törpökről, de annyit látott már, hogy szeretnek egyfolytában piálni, bár az ilyen élvezeteket épp Nathaira sem veti meg.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:51:20
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés Akheel//
* Reggel, a parázsló tűz, mellet, ébred remek érzés, ahogy a finom meleg, a fehéres, pirosas szénről az arcába csap, és szakállát, is enyhén remegteti a felfelé szálló meleg levegő kavalkádja. Szeme, lassan nyílik ki, és meglátja az arany, piros, és fekete minden árnyalatában, bimbódzó tábortüzet, amibe véletlenül valaki bele rúgta ( feltehetőleg ) véletlenül a saját nyársát, mivel fából van, ezért ahogy Kramlaf felül, és nyújtózkodik egyet, előre hajolva pont eléri, és kihúzza a maradék parázsló fát, a hőforrásból. A vége erősen elszenesedett, és a közepe, is vörössé égett, lerakja a tűz mellé. Ha bárkinek lenne vele még dolga, akkor nyugodtan bíbelődhet vele, a saját nyársait is lerakja, és úgy ül lótuszülésben, még három - öt percet, mivel nem siet sehova. A tábor ugyan felébredt már körülötte, de mivel parancsszót nem hallott még ezért a tegnapi ukászt hajtja végre, Beszél Leandanával, hogy kellenek a Lyrianával a munka folytatásához, és amennyiben nélkülözhetőek, úgy felkeresik Akheelt, a vadászt akinek a haja olyan mint egy kovács rézzel telt üstje, és a parancs tolmácsolás után, elindulnak fát keresni, a döngölt földhöz. *
* A reggeli feltápászkodást, egybe köti egy finom izommelegítéssel, amelyet a csuklójával kezd. Megfeszítve elkezdi forgatni, harmincat erre az oldalra, harmincat arra. Ennek végeztével könyöke jön, ugyan ezzel a sémával. Majd válla, és ujjpercei. Nyakáról sem felejtkezik meg. Miközben, odaér a kúthoz, bemelegíti többi testrészét, és felrakja fél lábát a kávára, majd leguggol. Térde beleremeg, és roppan egy hatalmasat, látszik a feje vörösödéséből, nem kis munka amelyet most végez, de hát valamit valamiért. Megismétli a másikkal is, miközben, iszik a reggeli frissítő vízből. Ezután, felhajt valami ételt a kedves elf nőnél, lehetőleg, minél húsosabbat, és laktatóbbat. *
* A sátrak közt sétálva, keresi a vörös hajú szépséget, de sehogy sem találja, szerencséjére, eközben meglátja az önfejű kis sikeres vadászt, Akheelt, úgy dönt odalép hozzá, és vázolja a helyzetet. *
- Jó reggelt kívánok, neked ki este vigyáztad álmunkat, szeretnék szólni, hogy Kagantól, azt az utasítást kaptuk, hogy keressünk, Lyrianával megfelelő fát, az újfajta fal felhúzásához. De előtt még el kell kérnem magam Leandanától, de úgy éreztem hamarabb kell szóljak neked, hogy fel tudj készülni.
* Reggel, a parázsló tűz, mellet, ébred remek érzés, ahogy a finom meleg, a fehéres, pirosas szénről az arcába csap, és szakállát, is enyhén remegteti a felfelé szálló meleg levegő kavalkádja. Szeme, lassan nyílik ki, és meglátja az arany, piros, és fekete minden árnyalatában, bimbódzó tábortüzet, amibe véletlenül valaki bele rúgta ( feltehetőleg ) véletlenül a saját nyársát, mivel fából van, ezért ahogy Kramlaf felül, és nyújtózkodik egyet, előre hajolva pont eléri, és kihúzza a maradék parázsló fát, a hőforrásból. A vége erősen elszenesedett, és a közepe, is vörössé égett, lerakja a tűz mellé. Ha bárkinek lenne vele még dolga, akkor nyugodtan bíbelődhet vele, a saját nyársait is lerakja, és úgy ül lótuszülésben, még három - öt percet, mivel nem siet sehova. A tábor ugyan felébredt már körülötte, de mivel parancsszót nem hallott még ezért a tegnapi ukászt hajtja végre, Beszél Leandanával, hogy kellenek a Lyrianával a munka folytatásához, és amennyiben nélkülözhetőek, úgy felkeresik Akheelt, a vadászt akinek a haja olyan mint egy kovács rézzel telt üstje, és a parancs tolmácsolás után, elindulnak fát keresni, a döngölt földhöz. *
* A reggeli feltápászkodást, egybe köti egy finom izommelegítéssel, amelyet a csuklójával kezd. Megfeszítve elkezdi forgatni, harmincat erre az oldalra, harmincat arra. Ennek végeztével könyöke jön, ugyan ezzel a sémával. Majd válla, és ujjpercei. Nyakáról sem felejtkezik meg. Miközben, odaér a kúthoz, bemelegíti többi testrészét, és felrakja fél lábát a kávára, majd leguggol. Térde beleremeg, és roppan egy hatalmasat, látszik a feje vörösödéséből, nem kis munka amelyet most végez, de hát valamit valamiért. Megismétli a másikkal is, miközben, iszik a reggeli frissítő vízből. Ezután, felhajt valami ételt a kedves elf nőnél, lehetőleg, minél húsosabbat, és laktatóbbat. *
* A sátrak közt sétálva, keresi a vörös hajú szépséget, de sehogy sem találja, szerencséjére, eközben meglátja az önfejű kis sikeres vadászt, Akheelt, úgy dönt odalép hozzá, és vázolja a helyzetet. *
- Jó reggelt kívánok, neked ki este vigyáztad álmunkat, szeretnék szólni, hogy Kagantól, azt az utasítást kaptuk, hogy keressünk, Lyrianával megfelelő fát, az újfajta fal felhúzásához. De előtt még el kell kérnem magam Leandanától, de úgy éreztem hamarabb kell szóljak neked, hogy fel tudj készülni.
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:29:36
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:29:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Az élet Thargarodban sem fenékig tejfel, de Kagan Thargodar megítélése szerint sokkal, de sokkal inkább embernek való, mint akár a Város civilizált embertelensége, akár a Pusztaság kopár kietlensége. Nathairára pillantva majdnem felnevet, olyan mérgesnek és tanácstalannak tűnik a puszták leánya.*
- Látom, így van ez, Nathaira De'argath. *biccent a nő suttogására, halk szavak keretében, mert ha Azillal beszél is, odébb nem ment. Fegyver a kézbe, süvítő szél, szabad élet, jó halál. Nem olyan bonyolult a harcos útja; nem úgy a vezéré. Neki túl kell látnia a baltája fokán, ezért beszélget még mindig a nővel.*
- Döntened kell, Nathaira, ilyen egyszerű az egész. Az ott... *mutat délre, a tenger felé, már ha ott van egyáltalán.*
- Egy döntés. És ez itt... *mutat a háta mögé, az ébredező Thargodar-törzsre.*
- Egy másik. Mindegyiknek megvan a maga előnye, és a hátránya. *itt szünetet tart, de nem fejti ki, melyik egyik, melyik másik; talán a nő tudja magától is, talán van benne annyi, hogy megkérdezze.*
*Hagyja kicsit a levében főni a rátarti barbár lányt, és saját rokonságával kezd törődni inkább.*
- Jó reggelt neked is, Cessa! Lám, előkerültél végre! *int a feltűnően feltűnő di Aethir-leány felé, majd kissé összehúzza a szemét.*
- Most viszont már ne tűnj el csak úgy. *dörmögi, szinte csak maga elé. Valamit kezdenie kell ezzel a lánnyal, mert elkallódik - nehéz a sorsa a fattyaknak, hát még a félvéreknek, de amelyik mindkét csoportba tartozik, annak már csak nőnek kell lennie, és kész is a tripla H. Halmozottan hátrányos helyzet.*
*Hrothgaar végül előkerül, és egyből összetörpölődnek Keenolddal. És máris innának; jellemző.*
- Nana! Hrothgaar uraság büntetésben van a szesz terén, úgyhogy csak érzéssel, mokány kis barátaim, mert cölöpön lógtok mindketten! Sőt! Amíg döntök a sorsod felől, Keenold uraság, maradj csak itt a földiddel. Hrothgaar, váltsd le az őrséget, küldöm majd Kellt is - a többiek menjetek aludni. *Valiant és Salanelt egyelőre nem kell váltani, ők egymást váltják, hamarosan meg úgyis vissza lesznek hívva.*
- Skyllagrimmson: avasd be a földidet a törzs dolgába, kezdje veled a történetét. *ez így jó lesz; Dowel krónikás tanul, és majd később be is illeszkedik.*
*Az élet Thargarodban sem fenékig tejfel, de Kagan Thargodar megítélése szerint sokkal, de sokkal inkább embernek való, mint akár a Város civilizált embertelensége, akár a Pusztaság kopár kietlensége. Nathairára pillantva majdnem felnevet, olyan mérgesnek és tanácstalannak tűnik a puszták leánya.*
- Látom, így van ez, Nathaira De'argath. *biccent a nő suttogására, halk szavak keretében, mert ha Azillal beszél is, odébb nem ment. Fegyver a kézbe, süvítő szél, szabad élet, jó halál. Nem olyan bonyolult a harcos útja; nem úgy a vezéré. Neki túl kell látnia a baltája fokán, ezért beszélget még mindig a nővel.*
- Döntened kell, Nathaira, ilyen egyszerű az egész. Az ott... *mutat délre, a tenger felé, már ha ott van egyáltalán.*
- Egy döntés. És ez itt... *mutat a háta mögé, az ébredező Thargodar-törzsre.*
- Egy másik. Mindegyiknek megvan a maga előnye, és a hátránya. *itt szünetet tart, de nem fejti ki, melyik egyik, melyik másik; talán a nő tudja magától is, talán van benne annyi, hogy megkérdezze.*
*Hagyja kicsit a levében főni a rátarti barbár lányt, és saját rokonságával kezd törődni inkább.*
- Jó reggelt neked is, Cessa! Lám, előkerültél végre! *int a feltűnően feltűnő di Aethir-leány felé, majd kissé összehúzza a szemét.*
- Most viszont már ne tűnj el csak úgy. *dörmögi, szinte csak maga elé. Valamit kezdenie kell ezzel a lánnyal, mert elkallódik - nehéz a sorsa a fattyaknak, hát még a félvéreknek, de amelyik mindkét csoportba tartozik, annak már csak nőnek kell lennie, és kész is a tripla H. Halmozottan hátrányos helyzet.*
*Hrothgaar végül előkerül, és egyből összetörpölődnek Keenolddal. És máris innának; jellemző.*
- Nana! Hrothgaar uraság büntetésben van a szesz terén, úgyhogy csak érzéssel, mokány kis barátaim, mert cölöpön lógtok mindketten! Sőt! Amíg döntök a sorsod felől, Keenold uraság, maradj csak itt a földiddel. Hrothgaar, váltsd le az őrséget, küldöm majd Kellt is - a többiek menjetek aludni. *Valiant és Salanelt egyelőre nem kell váltani, ők egymást váltják, hamarosan meg úgyis vissza lesznek hívva.*
- Skyllagrimmson: avasd be a földidet a törzs dolgába, kezdje veled a történetét. *ez így jó lesz; Dowel krónikás tanul, és majd később be is illeszkedik.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:25:07
Üzenet elküldve: 2014-03-24 20:25:07
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés - másnapra virradóan, kapu felé kóricálva//
* Reggel van, végre, újból felkelt a Nap. Nyújtózkodik még langyos fényében, miután előkucorodott alvóhelyéről és rendbe szedte kinézetét. Az őzbőr ruhák helyett most már sötétbarna vászonnadrág feszül izmos lábain, aminek szárait kényelmes csizmájába tűrte. Hosszú, meleg inge narancssárga színű, amire még egy bundás mellényt vett fel, hogy ne fázzon. Nem is áll szándékában, dolgozni szeretne valamit, ha már úgy tűnik, befogadták. Erről még majd úgy is beszélni akar a vezérrel. De őt még nem látja most sehol, a tűz és sülő húsok közelében biztosan nincs. Újrafont szőke haját a hátára dobja és elindul, elsőnek Chiari keresésére, mert mintha kissé sok lenne neki ennyi emberre főzni. Elsőnek talán segíthetne ott, mielőtt még neki kezdenének a nagyobb munkáknak. Csak épp elf társát sem látja sehol, úgyhogy keresésre indul és óhatatlanul az erőd kapuja felé tart. *
* Reggel van, végre, újból felkelt a Nap. Nyújtózkodik még langyos fényében, miután előkucorodott alvóhelyéről és rendbe szedte kinézetét. Az őzbőr ruhák helyett most már sötétbarna vászonnadrág feszül izmos lábain, aminek szárait kényelmes csizmájába tűrte. Hosszú, meleg inge narancssárga színű, amire még egy bundás mellényt vett fel, hogy ne fázzon. Nem is áll szándékában, dolgozni szeretne valamit, ha már úgy tűnik, befogadták. Erről még majd úgy is beszélni akar a vezérrel. De őt még nem látja most sehol, a tűz és sülő húsok közelében biztosan nincs. Újrafont szőke haját a hátára dobja és elindul, elsőnek Chiari keresésére, mert mintha kissé sok lenne neki ennyi emberre főzni. Elsőnek talán segíthetne ott, mielőtt még neki kezdenének a nagyobb munkáknak. Csak épp elf társát sem látja sehol, úgyhogy keresésre indul és óhatatlanul az erőd kapuja felé tart. *
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:57:47
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:57:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
-Üdvözlet néked, Kagan Thargodar, a Törzs és Amon Ruadh ura!
*Ismétli meg újra a nevet, hogy eszébe vésse. Ekkor már tudja, hogy hogyan fogja folytatni könyvét. Erről az emberről és a faji sokféleségről a táboron belül fog írni. Azonban, amint meglátja a fajtását, a rőt szakállú törpét, azonnal felvillanyozódik, hiszen alig látott mostanában belőlük. Azonnal a rumos kulacséért nyúl és kézfogás helyett inkább hátba veregeti Hrothgaart. és hatalmasat húz a kulacsból, amit tovább is ad neki.*
-Erre inni kell cimbora! De előbb.
*Fordul vissza újra hivatali hangnemében a többiekhez, főként Kaganhoz.*
-Nagyságos Uram! Ezt vehetem úgy, hogy beenged ide, a törzsébe?
*Ha a válasz igen, akkor össze is szedi fegyvereit, erszényét visszadobja a táskájába és a fajtabelire koncentrál. Ha elfogadja a rumot, és törpe létére miért is utasítaná vissza, újra nagyot kortyol.*
-Nem tudom, hogy van vele, de ezek az italok, amiket a környéken lehet kapni, cseppet sem finomak.
*Úgy érzi, hogy kicsit elragadtatta magát, de már mindegy, reméli, hogy nem lesz gond a dologból, hiszen bemutatkozása, szokásához híven túl formálisra sikeredett, de egy hivatalnoktól nem is várhatna mást az ember, vagy törpe. DE tudata mélyén, akárhogy is taníttatták, egy törpe maradt, aki nem veti meg a tivornyákat és a jókedvet. De magában persze eldönti, hogy visszafogottnak kell lennie, nehogy bárki belekössön. Mert hiszen, ha ez megtörténik, egyáltalán semmi esélye nem lenne ellenük. De úgy látszik, semmi oka az aggodalomra, nem kell féltenie magát.*
-Üdvözlet néked, Kagan Thargodar, a Törzs és Amon Ruadh ura!
*Ismétli meg újra a nevet, hogy eszébe vésse. Ekkor már tudja, hogy hogyan fogja folytatni könyvét. Erről az emberről és a faji sokféleségről a táboron belül fog írni. Azonban, amint meglátja a fajtását, a rőt szakállú törpét, azonnal felvillanyozódik, hiszen alig látott mostanában belőlük. Azonnal a rumos kulacséért nyúl és kézfogás helyett inkább hátba veregeti Hrothgaart. és hatalmasat húz a kulacsból, amit tovább is ad neki.*
-Erre inni kell cimbora! De előbb.
*Fordul vissza újra hivatali hangnemében a többiekhez, főként Kaganhoz.*
-Nagyságos Uram! Ezt vehetem úgy, hogy beenged ide, a törzsébe?
*Ha a válasz igen, akkor össze is szedi fegyvereit, erszényét visszadobja a táskájába és a fajtabelire koncentrál. Ha elfogadja a rumot, és törpe létére miért is utasítaná vissza, újra nagyot kortyol.*
-Nem tudom, hogy van vele, de ezek az italok, amiket a környéken lehet kapni, cseppet sem finomak.
*Úgy érzi, hogy kicsit elragadtatta magát, de már mindegy, reméli, hogy nem lesz gond a dologból, hiszen bemutatkozása, szokásához híven túl formálisra sikeredett, de egy hivatalnoktól nem is várhatna mást az ember, vagy törpe. DE tudata mélyén, akárhogy is taníttatták, egy törpe maradt, aki nem veti meg a tivornyákat és a jókedvet. De magában persze eldönti, hogy visszafogottnak kell lennie, nehogy bárki belekössön. Mert hiszen, ha ez megtörténik, egyáltalán semmi esélye nem lenne ellenük. De úgy látszik, semmi oka az aggodalomra, nem kell féltenie magát.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:34:55
Üzenet elküldve: 2014-03-24 19:34:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Targodar őrség//
*Hogy mi lett a nővel? Elvérzett, vagy még ott nyöszörgött egy darabig még, azt Hrothgaar nem tudja. Nem sokkal később ugyanis otthagyta a helyszínt. Az éjjeli őrvég szemmel tartja a tábort, ez most nem az ő dolga. Túl fáradt ahhoz, hogy még az éjjel maradék részét is ott töltse, inkább visszavonult a sátorba aludni. Igaz előtte összeszedte a táborban szanaszét hagyott cókmókját: italos butykosát, láncingét, vállvasait és alkarvédőit. Bevackolta hát magát pár jó vastag szőrme közé és aludt pár órát...*
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Pár óra szunyókálás után elég fáradtan ébredt, de úgy van vele, hogy majd nap közben le-ledől egy-két fertályórára, ha végleg nem bírja. Egy kiadós mosdás után új ruhát húz magára. Lecseréli viseltes nadrágját és ingét, helyükre frissebb öltözet kerül. A sátorból kimászva beleszippant a friss levegőbe és nagyot nyújtózik.*
- Új nap, új esélyek...
*Nem igazán tudja, merre is menjen, ám ekkor eszébe jut az éjjeli kis "kaland", és el is indul kifelé a tábor szélére, ahol a leprást és az őröket hagyta. Egy dalt fütyörészve sétál, amikor egy kisebb társaságra lesz figyelmes, gondol hát egyet és feléjük veszi az irányt.*
~Kagan, Lea, meg pár új arc... újak... eh~
*Morran egyet magának és (tőle telhetően) öles léptekkel battyog oda a kompániához.*
- Reggelt! Kagan, Leandana... *biccent az első kettőnek* üdv néktek!
*Körbetekint az ismeretleneken és egy kicsit visszafogottabban, de őket is köszönti.*
- Üdv. Mi a helyzet? Hol van rám szükség?
*Kérdezi és míg a választ megkapja, kicsit megnézi magának a többieket.*
~az anyja, ez oszt válogatott népség, meg kell hagyni~
*Utolsóként a törpét méri végig. Előkelő ruházata alapján azt a következtetés vonja le magában Hrothgaar, hogy a figura nem épp az erő embere, vagyis törpéje. Igaz emiatt nem néz rosszallóan rá, végtére is, csak egy földijével találkozik.*
- Üdv, törpe uram. Ritkán látni a mi fajtánkat errefelé.
*Nyújtja kezét üdvözlésre. Hrothgaar magasabb a másiknál, jó egy fejjel is, de nem játssza a fellengzőset.*
*Hogy mi lett a nővel? Elvérzett, vagy még ott nyöszörgött egy darabig még, azt Hrothgaar nem tudja. Nem sokkal később ugyanis otthagyta a helyszínt. Az éjjeli őrvég szemmel tartja a tábort, ez most nem az ő dolga. Túl fáradt ahhoz, hogy még az éjjel maradék részét is ott töltse, inkább visszavonult a sátorba aludni. Igaz előtte összeszedte a táborban szanaszét hagyott cókmókját: italos butykosát, láncingét, vállvasait és alkarvédőit. Bevackolta hát magát pár jó vastag szőrme közé és aludt pár órát...*
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Pár óra szunyókálás után elég fáradtan ébredt, de úgy van vele, hogy majd nap közben le-ledől egy-két fertályórára, ha végleg nem bírja. Egy kiadós mosdás után új ruhát húz magára. Lecseréli viseltes nadrágját és ingét, helyükre frissebb öltözet kerül. A sátorból kimászva beleszippant a friss levegőbe és nagyot nyújtózik.*
- Új nap, új esélyek...
*Nem igazán tudja, merre is menjen, ám ekkor eszébe jut az éjjeli kis "kaland", és el is indul kifelé a tábor szélére, ahol a leprást és az őröket hagyta. Egy dalt fütyörészve sétál, amikor egy kisebb társaságra lesz figyelmes, gondol hát egyet és feléjük veszi az irányt.*
~Kagan, Lea, meg pár új arc... újak... eh~
*Morran egyet magának és (tőle telhetően) öles léptekkel battyog oda a kompániához.*
- Reggelt! Kagan, Leandana... *biccent az első kettőnek* üdv néktek!
*Körbetekint az ismeretleneken és egy kicsit visszafogottabban, de őket is köszönti.*
- Üdv. Mi a helyzet? Hol van rám szükség?
*Kérdezi és míg a választ megkapja, kicsit megnézi magának a többieket.*
~az anyja, ez oszt válogatott népség, meg kell hagyni~
*Utolsóként a törpét méri végig. Előkelő ruházata alapján azt a következtetés vonja le magában Hrothgaar, hogy a figura nem épp az erő embere, vagyis törpéje. Igaz emiatt nem néz rosszallóan rá, végtére is, csak egy földijével találkozik.*
- Üdv, törpe uram. Ritkán látni a mi fajtánkat errefelé.
*Nyújtja kezét üdvözlésre. Hrothgaar magasabb a másiknál, jó egy fejjel is, de nem játssza a fellengzőset.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:15:40
Üzenet elküldve: 2014-03-24 18:15:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés - másnapra virradóan- hajnal //
* Az éjjel maradék részében jól alszik, még valami homályos, furcsa álmot is lát, amiben égszínkék, aranyfoltos pusztai pónik kergetőznek bíbor farkasokkal, s végül a törzs különféle vibráló szivárványszín sugarak közepette boldog, ájtatos kolóniát alapít. Kissé zavartan ébredve arra jut, hogy kevesebb erdei gombát kellene ennie ágyba bújás előtt. Minden esetre kimászik ágyikójából és gyorsan összeszedi a holmiját. Mielőtt a tábor nagyja felkel, kisebb dolga akad a folyónál. Egyetlen tiszta, vékony, fehér szövetből készült alsóingét és maradék szappanát magához veszi.
A dombról való leszlalomozással nem sokat törődik, a csaknem nyak- (láb-, fül- stb...) törő meredélyen egyenest a part felé indul- így eshet meg, hogy éjjeli, poklokból kelt ábrázatú vendégükkel sem találkozik.
A folyónál csak csizmáját veszi le, majd ruhástul a vízbe gázol. A ruháira is ráfér egy mosás. - Igazából több is ráférne, de nem mosásspecialista szolga lévén nem igazán ért e dologhoz. -
Miután kifürödte magát, s a lehetőségeihez képest tiszta, akár a patyolat, felölti -a szellemeknek hála, combközépig leérő- inget, felveszi csizmáját, majd a bundát vállára kanyarítja és reggeli előtti jókedvvel visszaindul a táborba. Most már az úton. *
//Reggel, az erőd kapujánál//
* Hazafelé kisebb késztetést érez arra, hogy dúdolgasson, s ebből az énekelgetésből a kapunál ácsorgó magas..
~ Naagyon maa-aagaas ~
.. nő észrevétele szakítja ki. Aztán a férfit (Keenold Dowel) is meglátja, majd bátyját és legszívesebben fordulna is vissza, de már mindegy - ha ezer kapuja is lenne Thargarodnak, akkor is nagy valószínűséggel meglátták.
Közelebb érve, a nő Kaganhoz intézett szavait is hallja, s Cessa lazán, mintha csak elugrott volna szamócát szedni az erdőbe, igyekszik elsétálni mellettük.*
- Rigó füttyös jó reggelt!
* És a vendégek mögött megpróbál visszaosonni az elő-erődbe. *
A hozzászólás írója (Cessa di Aethir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 18:16:03
* Az éjjel maradék részében jól alszik, még valami homályos, furcsa álmot is lát, amiben égszínkék, aranyfoltos pusztai pónik kergetőznek bíbor farkasokkal, s végül a törzs különféle vibráló szivárványszín sugarak közepette boldog, ájtatos kolóniát alapít. Kissé zavartan ébredve arra jut, hogy kevesebb erdei gombát kellene ennie ágyba bújás előtt. Minden esetre kimászik ágyikójából és gyorsan összeszedi a holmiját. Mielőtt a tábor nagyja felkel, kisebb dolga akad a folyónál. Egyetlen tiszta, vékony, fehér szövetből készült alsóingét és maradék szappanát magához veszi.
A dombról való leszlalomozással nem sokat törődik, a csaknem nyak- (láb-, fül- stb...) törő meredélyen egyenest a part felé indul- így eshet meg, hogy éjjeli, poklokból kelt ábrázatú vendégükkel sem találkozik.
A folyónál csak csizmáját veszi le, majd ruhástul a vízbe gázol. A ruháira is ráfér egy mosás. - Igazából több is ráférne, de nem mosásspecialista szolga lévén nem igazán ért e dologhoz. -
Miután kifürödte magát, s a lehetőségeihez képest tiszta, akár a patyolat, felölti -a szellemeknek hála, combközépig leérő- inget, felveszi csizmáját, majd a bundát vállára kanyarítja és reggeli előtti jókedvvel visszaindul a táborba. Most már az úton. *
//Reggel, az erőd kapujánál//
* Hazafelé kisebb késztetést érez arra, hogy dúdolgasson, s ebből az énekelgetésből a kapunál ácsorgó magas..
~ Naagyon maa-aagaas ~
.. nő észrevétele szakítja ki. Aztán a férfit (Keenold Dowel) is meglátja, majd bátyját és legszívesebben fordulna is vissza, de már mindegy - ha ezer kapuja is lenne Thargarodnak, akkor is nagy valószínűséggel meglátták.
Közelebb érve, a nő Kaganhoz intézett szavait is hallja, s Cessa lazán, mintha csak elugrott volna szamócát szedni az erdőbe, igyekszik elsétálni mellettük.*
- Rigó füttyös jó reggelt!
* És a vendégek mögött megpróbál visszaosonni az elő-erődbe. *
A hozzászólás írója (Cessa di Aethir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 18:16:03
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:30:55
Üzenet elküldve: 2014-03-24 17:30:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Reggel, az erőd kapujánál//
*Nathairát elönti a düh, ha arra gondol, az a félnótás részeg nyeszlett kis fickó a múltkor jól átverte. Ezért visszamegy a Szárnyas Lóba, vagy hogy hívták azt a késdobálót, és alaposan belegyömöszöli a döngölt padlóba azt a szerencsétlent.
~Még hogy a tenger erre van...~ dohog magában, mikor megtudja, hogy az még legalább ilyen hosszú út innen, mint amit eddig jött.
Teljesen tanácstalanul néz maga elé Kagan szavaira, majd utána felkapja a fejét, mivel amit a fickó mond, az valahogy hasonlít arra, amire apja tanította annak idején.
~Egy jó ló, erős íj, éles kard...?~ fut át a gondolat agyán, s mielőtt még észbekapna már ki is szaladnak a száján halott atyjának szavai, midőn őseiről beszélt neki:*
-Tűzben edzett acél kell, s ellenségem húsa, mit úgy vághat át, mint forró kés a havat...*dünnyögi maga elé bámulva. Ez egy idézet valamelyik régi énekükből, Nathaira egy egész csokorra való ilyet tud. Még ő is meglepődik azon néha, hogy mi minden eszébe nem jut a múlttal kapcsolatban. Legjobb tudomása szerint hatalmas, hegyi emberek leszármazottja ő, akik lejöttek az északi hegyek vad ormairól, s a puszta gyermekeivé váltak. De hogy azelőtt mi volt, arról már nincs tudomása.
Nathaira nem biztos benne, hogy Kagan hallotta iménti dünnyögését, mert egy óriással állt szóba. Nem olyannal, mint Nath, hanem valódi óriással, aki még a nőnél is jóval nagyobb.
Ezután egyből a másik véglet is megérkezik: egy a földből alig, épphogy csak kilátszó törp személyében. Ezek a mókás kis teremtmények mindig is Nath kedvencei közé tartoztak, olyan szépen tudnak visítani, ha fellógatják őket a saját belüknél fogva...
De elkalandozott, nem ez a lényeg.*
-Mit tanácsolsz hát Thargodarok vezére, mit kéne tennem?*tárja szét a kezeit tanácstalanul a törzsfőre nézve. Ha a tengeren nincs számára hely, akkor ugyan hol van? Mostanra sikerült teljes mértékben összezavarodnia azzal kapcsolatban, hogy mit is akar elérni. Eddig legalább volt célja, hónapokig utazott, hogy lássa a tengert, de majd mindezek után mégis merre menjen? Hová induljon? Egyáltalán fogalma sincs. Neki cél kell, amit elérhet, amiért küzdhet, amiért átgázolhat bárkin aki az útjába áll. Anélkül teljesen értelmetlen felkelnie reggel, vagy akár csak levegőt vennie.*
A hozzászólás írója (Nathaira De'argath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 17:34:12
*Nathairát elönti a düh, ha arra gondol, az a félnótás részeg nyeszlett kis fickó a múltkor jól átverte. Ezért visszamegy a Szárnyas Lóba, vagy hogy hívták azt a késdobálót, és alaposan belegyömöszöli a döngölt padlóba azt a szerencsétlent.
~Még hogy a tenger erre van...~ dohog magában, mikor megtudja, hogy az még legalább ilyen hosszú út innen, mint amit eddig jött.
Teljesen tanácstalanul néz maga elé Kagan szavaira, majd utána felkapja a fejét, mivel amit a fickó mond, az valahogy hasonlít arra, amire apja tanította annak idején.
~Egy jó ló, erős íj, éles kard...?~ fut át a gondolat agyán, s mielőtt még észbekapna már ki is szaladnak a száján halott atyjának szavai, midőn őseiről beszélt neki:*
-Tűzben edzett acél kell, s ellenségem húsa, mit úgy vághat át, mint forró kés a havat...*dünnyögi maga elé bámulva. Ez egy idézet valamelyik régi énekükből, Nathaira egy egész csokorra való ilyet tud. Még ő is meglepődik azon néha, hogy mi minden eszébe nem jut a múlttal kapcsolatban. Legjobb tudomása szerint hatalmas, hegyi emberek leszármazottja ő, akik lejöttek az északi hegyek vad ormairól, s a puszta gyermekeivé váltak. De hogy azelőtt mi volt, arról már nincs tudomása.
Nathaira nem biztos benne, hogy Kagan hallotta iménti dünnyögését, mert egy óriással állt szóba. Nem olyannal, mint Nath, hanem valódi óriással, aki még a nőnél is jóval nagyobb.
Ezután egyből a másik véglet is megérkezik: egy a földből alig, épphogy csak kilátszó törp személyében. Ezek a mókás kis teremtmények mindig is Nath kedvencei közé tartoztak, olyan szépen tudnak visítani, ha fellógatják őket a saját belüknél fogva...
De elkalandozott, nem ez a lényeg.*
-Mit tanácsolsz hát Thargodarok vezére, mit kéne tennem?*tárja szét a kezeit tanácstalanul a törzsfőre nézve. Ha a tengeren nincs számára hely, akkor ugyan hol van? Mostanra sikerült teljes mértékben összezavarodnia azzal kapcsolatban, hogy mit is akar elérni. Eddig legalább volt célja, hónapokig utazott, hogy lássa a tengert, de majd mindezek után mégis merre menjen? Hová induljon? Egyáltalán fogalma sincs. Neki cél kell, amit elérhet, amiért küzdhet, amiért átgázolhat bárkin aki az útjába áll. Anélkül teljesen értelmetlen felkelnie reggel, vagy akár csak levegőt vennie.*
A hozzászólás írója (Nathaira De'argath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.24 17:34:12
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143