//Draunar//
*Olykor sóvárgó irigységgel pillant a kancellárra. Jól jönne neki is egy titkár, írnok, efféle, lényegesen megkönnyítené munkáját. De hát nehéz jó munkaerőre akadni. Vagy bármilyenre, tekintve erre a posztra még egy jelentkezés sem érkezett, mintha nem is lenne írástudó a városban, vagy mindenki épp úgy rühellné a jelentés körmölést, mint ő.
Érzékeli Kagan méricskélést, de csak vállát tudja vonogatni erre.*
-Nincs gond, totál idióták, nyilván mert az agyuk is halott. Én okosabban csináltam volna. Például erősebb, tartósabb zavart keltek, vagy ha már ilyen bénán sikerül legalább a lovaikat életben hagyom, hogy időben jusson el a téves parancs a jó helyre.
*Széles vigyorral nyugtázza a hadúr sikeres beazonosítását, maga is bólintva jelzi, tud a közös grombari csatáról, és megérti Kagan sóhajait.*
-Hát, nézd, legalább elvakultan parancskövető.
*Emeli ki gyorsan őrmestere pozitív tulajdonságait.*
-Azt, hogy a menekülteket is ide irányítsa, a teljes felhalmozott ellátmánnyal együtt.
*Utóbbira nem adott külön utasítást, remélve ez elég egyértelmű, jobb azért most kiemelni.*
-Említsd meg neki a többi városból érkező segítséget, ha szükségesnek találod a hajók Wegtorenbe irányítást, akár azt is, és foglalja össze hogy haladt eddig.
*Emeli ki gyorsan azokat a részeket, melyek a tárgyaláson újdonságként merültek fel, avagy eltérnek korábbi parancsaitól.*
-Nem értem mire gondolsz.
*Ráncolja homlokát teljes őszinteséggel, ő nem provokált senkit, legalábbis nem állt szándékában. Véleménye szerint olyan diplomatikusan, és békésen viselkedett amennyire csak lehet, még Creton is baromi büszke lehetne rá.
A Wort ért vádak legalább az egyszerűbb témakörbe tartoznak.*
-Egyértelmű, hogy mentális támadást szenvedtem el, ehhez nem kell mágikus vizsgálat. Az ahhoz kellett volna, hogy besaccoljuk a mértékét. De a főrended tagadta. Szerinte nem piszkáltak bele a fejembe, minden rendben van, és teljesen természetes, hogy nem egyformán emlékezünk Aonnal a felderítésre, ahogy az is, hogy én jelen pillanatban közel harminc módon tudom visszaidézni az eseményeket, mégsem hiszem egyiket sem valósnak. Ha ráhallgatok most nem itt ülnék, hanem a csapataimat vezetném a Grombar ellen.
*Nyoma sincs hangjában sértettségnek, hevülő indulatoknak, még csak az őrség tagjaitól talán elvárt harciasságnak sem. Ő kedélyesen cseveg, aggodalom nélkül.*
-Vagy a perverz részre gondoltál?
*Mert ezt is alátudja támasztani. Viszont most rajta a sor, hogy nagyot, elkínzottat sóhajtson. A nevek terén mindig hadilábon állt.*
-Amos, a mágus, aki villámokat dobál. Az ő nője az az Irén forma. Irilla, igen. Fiatal, vörös, tetovált asszonyság, elég magának való, de talán láthattad a tanácsban. A Toronyban remetéskedik, és szintén bír olyan varázserővel, mint az öreg. Legalábbis ezt mondják, meg hogy tud parancsolni az időjárásnak. Mert hogy a bizalmasa, tanítványa, szeretője már vagy ezeréve.
*Csapong persze, mint általában, mikor kifejteni szükséges bármit is. De hogy a szavai mögötti szándék komoly, és egy rafinált elmére vall az elég egyértelmű lehet.*
-Csak gondolj bele milyen jól használhatnánk. Eloszlathatná azt a fura ködöt, helyette dobálhatna rájuk villámokat, hurrikánt, forgószélt, jégesőt, akármit. És ha tud úgy utazni, mint a vénember, az külön jó pont, megspórolnánk a fárasztó, szembetűnő menetelést, és észrevétlenül csaphatnánk le.
*Bár könnyen lehet eddig nem említette Amos semmiből érkező, és oda is távozó megjelenéseit.*