//Reggel, erődépítés, Azil,Nathaira,Kramlaf,//
* Ahogy odaér, a daliás hölgy, beváltja a hozzá fűzött reményeket, miszerint a kézcsók, ebben a szituációban mellőztetik, de ki tudja? Talán legközelebb. Nem csügged miatta, mivel a kezek, melyek akkorák mint az övé, lévén nőről van szó, még ha nagyobbról is mint ő, tele lehetnek finom bütykökkel, és tyúkszemekkel, az ápolás hiányában. Bár ha az illem azt követeli, hát mit lehet tenni. A turha, pontosan elé esik le, zöldes, sárgás és eléggé folyékony állapotban leledzik, ami arra enged következtetni, hogy enyhén meg lehet fázva a némber, vagy az orra erősen túltermel, ahogyan a "növekedője". Vajon mennyit ehet ez a finom méretekkel megáldott, törékeny nőstény? Biztos, hogy nála nem többet. A férfinek valahogy feneketlen a gyomra, éhség érzete ugyan olyan mint a többi embernek csak pár óra után kapja el a csikarás, és a rendetlenkedés. Bár ez a függ az előtte elfogyasztott ételektől, és a mozgástól is, amit folytatott. Mivel levest még sosem látott, legalábbis olyat ami elég laktató volt számára, több mint két órára. Utána mindig szükséges volt, ennie, valamiféle húst, krumplit, tésztát, zöldséget, levegőt. A nő ahogy várható, tökéletesen olyan amilyennek elképzelhető, öblös hangja és hangossága miatt, majd leviszi Kramlafot a lábáról. - Kis túlzással. - A picur kifejezésre, felszalad jobb szemöldöke, és fogait kivillantva, elhaló nevetést hallat. A kultúra megtestesítője, megnevezte. Ő dolga hogy hívja az ember fiát. *
- Nos, hamar végeznünk kell tény, mert utána vadászat a mi dolgunk, és favágás, konkrétabban majd a vadászok kiosztják, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem te leszel a nap élelem ellátója. * Kacsint a nőnek, és nem a képességeit kérdőjelezi meg, hanem tudatja, méretei miatt ő lesz a másik favágó ha a kis vörös Lyriana nem kerül elő. *
- Ugyan kútba? Még a végén rád ömlene egy kevés víz, és leperegne rólad a kosz. * Incselkedik tovább a hatalmas nővel, mivel nem sok veszélyt jelent hősünkre nézve. Ugyan rendelkezik hatalmas erővel, de mire kigondolja könnyen ott terem előtte, és pusztakezes harcot erőltetné. - Természetesen. - épp ezért közelebb lép a nőhöz, alig karnyújtásnyira vannak egymástól. *
* A csipkelődés befejeztével, meghajtja enyhén fejét, hogy a nyak alsó részét még lássa, hátha bármire készülne a nő, és tehessen ellene, de kívülről főleg egy vélhetőleg tanulatlan embernek, tisztelettudó meghajlás lehet, de avatottak sem láthatnak benne tiszteletlenséget. *
- Megmondom őszintén, a fa megmunkáláshoz, nem nagyon értek, ezért hagyjuk meg a jártasnak. * Biccent Azil felé. *