// Katonai Draunar - a Grombar ostroma //
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Lehet, hogy tényleg tudhatná mit jelent ez az egész "teljes háza népe" dolog, de mégis honnan tudná? Se háza, se népe nem volt soha. Winnél mindenkit magában foglal, aki a kicsi villában lakik, a tulajdonost, az önkényes szobafoglalót, a szakácsnőt, az inas legényt, a szolgálataiért ott élő kiugrott matrózt, a befogadott árva tündért. Persze könnyen lehet, itt egész más a módi, mint a városban. Számára semmiképp sem egyértelmű, és még az események zajlanak, hadnagyok érkeznek komolyan elmereng ezen. Meg azon is, hogy az egyetlen jelenlévő, magát gyógyítónak valló nőszemély miért tesz fel fejtörőket, annak, aki láthatóan ramatyul van, és inkább egyéb szolgáltatásait venné igénybe. De ez mellékes.
Teljes háza népe. Lehet többen nem a házban laknak, mondjuk az elfek, meg az orkok. Az egyik csapat a susnyásba, mert azt szereti, a másik meg az istállóban, mert csak ott nem zavaró a szaga. Mintha "minden ember"-ét említette volna Nivere, mondjuk lehet itt a rafkó, és otthon maradnak a tündérek, félvérek, mélységiek is, így érthető az ápoló személyzet biztosítottsága. Furcsa ez még azért így is, és elég mély, hogy a VHHK tanácsa döntsön inkább az ügyben. Pillant Morwon felé. Majd később megbeszélik.
Saját részről még örül is, ha nem jön mindenki az ametisztéktől. Közben szavazgatnak, Zia nem, mert az az Apja dolga lenne, de úgy fest a fater megint morcos, vagy csak okosan kivár, és felméri kivel meddig terjedhet a bajtársiasság. Mondjuk az ametiszt követ sem szavaz. De ez momentán teljesen másodlagos, mert Nes meg távozni készül. Nincs búcsúpuszi, sem elbocsájtó szép szavak, még csak biccentés sem. Zia részéről az összes érzelem mit jelen pillanatban kinyilvánítani képes az egy elégedetlen fintor, és pár dühtől szikrázó pillantás. Feltehetően kedvese is épp úgy haragszik őrá. Vagy annyira talán nem, mindenesetre nehéz elképzelni a kimérten komoly Cukikáról, hogy ököllel esne Ziának, még fordítva, nos, az meg fog történni.
Moont, azért megállítja egy pillanatra, mikor elhalad mellette, karja után nyúlva, csak pár szót suttog felé.*
-Vigyázz rá.
*Aggódik, hát hogyne aggódna?! Itt rajta kívül más nem ejthet sebeket Nestaron! Se rothadó élőholt, se sértődékeny mágus. Senki!
A hozzálépő nőt már csak akkor veszi észre magvas gondolatai között, mikor megszólítja, felé nyúl. Az érintés elől elhúzódna, de állapota nem igazán teszi lehetővé a gyors reagálást, a háta mögött lévő fal pedig a kelő távolságot.*
-Te pedig egy kiba
*Fejezné be a mondatott, erőtlenül, gyengén, de cseppet sem kedvesen. ~szott zseni.~ Elvégre a nő helyzetfelismerése nem semmi, hatalmas diagnoszta lehet.
Ám a kéz hűsen máris érinti verejtékező, sebes, kencével mázolt homlokát, és fújja el kínjait egy szívdobbanás alatt.*
-Öhm.
*Vannak sejtései arról mi lehetett ez.*
-Kösz.
*Pislog azért kicsit értetlenül.*
-Nem.
~Már nem.~
*Vigyorog Ewára lényegesen élénkebben, hálásan, és kalapját fejébe nyomva áll fel, Ed felé biccentve. Ezzel az irányítást visszavette, a lábadozást befejezte. Az a pár seb már igazán nem zavarja.*
-Harcolunk. Nem a tanács üzenete, nem az ő kérésük miatt.
*Hangosabbak a szavak, és komoly elhatározást közvetítenek.*
-De elfogadunk vezetőnknek Kagan. Ha azt mondod lóra, és támadjunk, veled tartunk. Ha úgy látod jónak, és védekezésre rendezkednél be, itt segítünk.
*Túl sok rálátást a városőrségi dolgokra a jelenlévőktől nem feltételez, talán csak maga a hadúr, apja, és a hadnagyok érthetik Zia felajánlása mennyire komoly, és veszélyes önmagára nézve.*
-De én azt mondom ne várjunk sokáig, a holtak serege minden perccel csak nagyobb, és erősebb lesz.
*Teszi le voksát a támadás mellett, és helyezi ezzel saját, és negyven emberének további sorsát a hadúr kezébe.*