Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 338 (6741. - 6760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6760. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-11 12:23:47
Üzenet elküldve: 2016-11-11 12:23:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ébredés//
*Az italozás az italozás. Mindig jó, ha van mit inni és ha nincs az sosem jelent igazán jót. Ettől függetlenül talán abba kéne már hagynia az ivást, végtére is a készletei kifogyóban vannak és emiatt rá fog kényszerülni. Ahogy összekaparja maradék méltóságát a földről és a beadott élelmet felemeli, hogy a szolgáló után hajítsa nagy haragra gerjed.*
- Nem értetted meg, hogy bort hozzál! Ne ezt a! *A kezébe vett tálkát, amely nagy valószínűséggel valamiféle ragut tartalmazhat azonnal el is akarja hajítani, de végül meggondolja magát. A friss étel illata megcsapja az orrát és ekkor elmereng a dicső múlton, majd a jelenen.* ~ Vajon mi lehet odakint? Ki irányítja most a várost? Tart még a háború? ~ *Ahogy a kérdésék újra és újra végigfutnak a fejében hirtelen a fejéhez kap.* ~ Az adók! Az illetékek! Az istenekre! Be vannak szedve? Le vannak jegyezve? Az okmányok és engedélyek ki vannak adva? ~ *Beleborzong, hogy a világ és leginkább Amon Ruadh bürokrácia nélkül maradt. Ez a felismerés teljesen lebénítja az összes végtagjait és a kezében tartott leves földre esik. Ahogy a kis fatál hangosan koppan a földön és a forró leves kiömlik a kőre a kancellár felébred hosszú álmából.*
- Utána kell néznem! Meg kell tudnom. A világ visszasüllyed a posványba és a tudatlanságba! *Motyog magába miközben a leves lassan szétterül a padlón. Öregedő és letapadt izmait megmozgatva a ruhásszekrénye irányába indul, majd amikor odamászik kiválaszt egy elegáns fekete hosszú köntöst. Lefekteti az ágyára, majd megmosakszik és borotválkozik, majd felölti a ruháit. Még pár apróság és készen is áll, hogy elindulhasson egykori irodája irányába.*
*Az italozás az italozás. Mindig jó, ha van mit inni és ha nincs az sosem jelent igazán jót. Ettől függetlenül talán abba kéne már hagynia az ivást, végtére is a készletei kifogyóban vannak és emiatt rá fog kényszerülni. Ahogy összekaparja maradék méltóságát a földről és a beadott élelmet felemeli, hogy a szolgáló után hajítsa nagy haragra gerjed.*
- Nem értetted meg, hogy bort hozzál! Ne ezt a! *A kezébe vett tálkát, amely nagy valószínűséggel valamiféle ragut tartalmazhat azonnal el is akarja hajítani, de végül meggondolja magát. A friss étel illata megcsapja az orrát és ekkor elmereng a dicső múlton, majd a jelenen.* ~ Vajon mi lehet odakint? Ki irányítja most a várost? Tart még a háború? ~ *Ahogy a kérdésék újra és újra végigfutnak a fejében hirtelen a fejéhez kap.* ~ Az adók! Az illetékek! Az istenekre! Be vannak szedve? Le vannak jegyezve? Az okmányok és engedélyek ki vannak adva? ~ *Beleborzong, hogy a világ és leginkább Amon Ruadh bürokrácia nélkül maradt. Ez a felismerés teljesen lebénítja az összes végtagjait és a kezében tartott leves földre esik. Ahogy a kis fatál hangosan koppan a földön és a forró leves kiömlik a kőre a kancellár felébred hosszú álmából.*
- Utána kell néznem! Meg kell tudnom. A világ visszasüllyed a posványba és a tudatlanságba! *Motyog magába miközben a leves lassan szétterül a padlón. Öregedő és letapadt izmait megmozgatva a ruhásszekrénye irányába indul, majd amikor odamászik kiválaszt egy elegáns fekete hosszú köntöst. Lefekteti az ágyára, majd megmosakszik és borotválkozik, majd felölti a ruháit. Még pár apróság és készen is áll, hogy elindulhasson egykori irodája irányába.*
6759. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-03 18:55:46
Üzenet elküldve: 2016-11-03 18:55:46
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor, majd egyedül, aztán Zekd//
*Most, hogy ezt megbeszélték végre elég komfortosan érzi magát, így most jó, nem akar felkelni, nem akar semmit sem csinálni, csak az örökkévalóságig elnyújtani ezt a pillanatot. A varázs azonban megtörik, amikor meghallják kintről a kiabálást.*
- Kezdődik.
*suttogja bosszúsan maga elé, Kagan napja is így indult és így is végződött legtöbbször, Lea meg kellő szabadságot élvezett, sosem kellett különösebben az erre járókkal foglalkoznia, viszont ezeknek a szép időknek úgy tűnik, hogy a mai nappal vége szakadt. Viszont mivel Laor intézkedik, így Lea nyer némi haladékot. Nem sokat, csak annyit amennyi elég egy nagyon-nagyon gyors fürdésre, de ehhez komolyan szedni kell a lábait és amíg Laor a kapuhoz megy, addig ő a kúthoz. Máskor is fürdött már hideg vízben, máskor is vacogott már a foga, most sem fog belehalni, sőt talán még valahol jól is esik. Mindenesetre lemossa magáról az előző nap óta felgyűlt dzsuvát, testnedveket, vért mi egyebet.
Egészen új embernek érzi magát, noha a szája azért kék, de ez természetesen hamar elmúlik. Még a haját is igyekszik elrendezni, bár csak ujjaival, mert amúgy is esélytelen fésülgetni, és most nincs is hozzá kedve, figyelmét nem kerüli el a halántékán az a teljesen kifehéredett tincs, ami előző reggel még nem volt ott. Elhúzza a száját, majd talál rá valami módot, hogy eltüntesse, de most igyekszik úgy igazítani, hogy ne látszódjon.
Hamar öltözik, ő eleget pucérkodott a minap, így most nyakig begombolja az ezüstróka-prém mellénykét, és még tunikája ujját is letűri, nem kell senkinek látnia azt a hosszú vágást, amit az éjjel ejtett az alkarján, a borostyánszínben derengő rúnákon - amik alatt nem sérült a bőre. A tenyerén lévő sebet viszont most, hogy kimosta be is kötözi. Fáj és ahogy mozgatja az ujjait, úgy újra és újra fel-felszakad, így vélhetően gyógyulni is nehezen fog. Annyi baj legyen, többnyire a másik kezét használja.
Pont annyival Laor után érkezik, hogy lesúrolta magáról a dzsuvát és felöltözött.*
- Nem idevalósi.
*válaszolja meg Laor kérdését, mikor felbukkan a félmeztelen férfi háta mögött. Rögtön megérzi rajta - mármint Laoron - a szerelmeskedés összetéveszthetetlen zamatát, ahogy mögé lép és amit körülbelül mindenki ki fog rajta szúrni, amint társaságba megy. Jó, egy kölyök talán nem, ez Laor szerencséje, és Lea csak ezért nem zavarja el rögtön fürdeni meg öltözni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy megérkezett Hrothi is - hallja a hangját -, aki olyan régi bútor, mint Dharren is. Lea kedveli a törpét. Úgy tűnik, hogy lassan ideje belecsapni a lecsóba.*
- Mi a neved kölyök?
*A "kölyök" megszólítás természetesen pusztán a srác korának szól, hiszen kis túlzással Lea gyereke is lehetne akár. Karjait összefonja maga előtt, és úgy várja a választ. Közben azon agyal, hogy kéne egy trombita, vagy egy harang, hogy ne kelljen kajabálnia a többiekért, úgy mint Kagan tette mindig. De Kagan szerette hallatni a hangját, Lea hozzá képes sokkal szűkszavúbb és hát a hangja sem ér le a hegy lábáig. A Radkraalnál mintha lenne egy harang.*
//Laor, majd egyedül, aztán Zekd//
*Most, hogy ezt megbeszélték végre elég komfortosan érzi magát, így most jó, nem akar felkelni, nem akar semmit sem csinálni, csak az örökkévalóságig elnyújtani ezt a pillanatot. A varázs azonban megtörik, amikor meghallják kintről a kiabálást.*
- Kezdődik.
*suttogja bosszúsan maga elé, Kagan napja is így indult és így is végződött legtöbbször, Lea meg kellő szabadságot élvezett, sosem kellett különösebben az erre járókkal foglalkoznia, viszont ezeknek a szép időknek úgy tűnik, hogy a mai nappal vége szakadt. Viszont mivel Laor intézkedik, így Lea nyer némi haladékot. Nem sokat, csak annyit amennyi elég egy nagyon-nagyon gyors fürdésre, de ehhez komolyan szedni kell a lábait és amíg Laor a kapuhoz megy, addig ő a kúthoz. Máskor is fürdött már hideg vízben, máskor is vacogott már a foga, most sem fog belehalni, sőt talán még valahol jól is esik. Mindenesetre lemossa magáról az előző nap óta felgyűlt dzsuvát, testnedveket, vért mi egyebet.
Egészen új embernek érzi magát, noha a szája azért kék, de ez természetesen hamar elmúlik. Még a haját is igyekszik elrendezni, bár csak ujjaival, mert amúgy is esélytelen fésülgetni, és most nincs is hozzá kedve, figyelmét nem kerüli el a halántékán az a teljesen kifehéredett tincs, ami előző reggel még nem volt ott. Elhúzza a száját, majd talál rá valami módot, hogy eltüntesse, de most igyekszik úgy igazítani, hogy ne látszódjon.
Hamar öltözik, ő eleget pucérkodott a minap, így most nyakig begombolja az ezüstróka-prém mellénykét, és még tunikája ujját is letűri, nem kell senkinek látnia azt a hosszú vágást, amit az éjjel ejtett az alkarján, a borostyánszínben derengő rúnákon - amik alatt nem sérült a bőre. A tenyerén lévő sebet viszont most, hogy kimosta be is kötözi. Fáj és ahogy mozgatja az ujjait, úgy újra és újra fel-felszakad, így vélhetően gyógyulni is nehezen fog. Annyi baj legyen, többnyire a másik kezét használja.
Pont annyival Laor után érkezik, hogy lesúrolta magáról a dzsuvát és felöltözött.*
- Nem idevalósi.
*válaszolja meg Laor kérdését, mikor felbukkan a félmeztelen férfi háta mögött. Rögtön megérzi rajta - mármint Laoron - a szerelmeskedés összetéveszthetetlen zamatát, ahogy mögé lép és amit körülbelül mindenki ki fog rajta szúrni, amint társaságba megy. Jó, egy kölyök talán nem, ez Laor szerencséje, és Lea csak ezért nem zavarja el rögtön fürdeni meg öltözni. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy megérkezett Hrothi is - hallja a hangját -, aki olyan régi bútor, mint Dharren is. Lea kedveli a törpét. Úgy tűnik, hogy lassan ideje belecsapni a lecsóba.*
- Mi a neved kölyök?
*A "kölyök" megszólítás természetesen pusztán a srác korának szól, hiszen kis túlzással Lea gyereke is lehetne akár. Karjait összefonja maga előtt, és úgy várja a választ. Közben azon agyal, hogy kéne egy trombita, vagy egy harang, hogy ne kelljen kajabálnia a többiekért, úgy mint Kagan tette mindig. De Kagan szerette hallatni a hangját, Lea hozzá képes sokkal szűkszavúbb és hát a hangja sem ér le a hegy lábáig. A Radkraalnál mintha lenne egy harang.*
6758. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-03 16:39:15
Üzenet elküldve: 2016-11-03 16:39:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Lea//
*Nem tervezte, de néhány pillanatra mégis elszunyókál néha. Furcsa, hogy ezek a szinte éber álmok milyen intenzívek tudnak lenni, szinte valóságosnak hatnak. Mindegyik egy teljes történetnek tűnik, ha szürreálisnak is, pedig nem tarthattak tovább pár percnél. Ha a kint feltámadó szél megrázza az ablaktáblát vagy az erődben reccsen meg egy gerenda, azonnal felébred. Aztán már nem is alszik vissza. Most már nem találja sötétnek a szobát, a szeme hozzászokott az árnyékokhoz. A mécses lángja már kialudt, csupán az ablakon beszűrődő hideg fények varázsolnak kicsi világosságot az alacsony mennyezet alá.
Gyorsan visszahúzza a pokrócot a kitakarózó Leára. Annyira talán még nincs hideg, hogy a lehelet is látszódjon, de már elmúltak a langyos nyári esték. És így nem látja az alkarján derengő rúnákat. Mert azokat nagyon nem szereti látni. Annyira idegenek. Az elmúlt pár nap nagy változásaira emlékeztetik, és úgy érzi, hogy túl nagyok voltak az áldozatok, és túl csekély a siker. Persze friss még az élmény, az is lehet, hogy rosszul ítéli meg a történteket, de ha csak eszébe jut, hogy tegnap este itt ült az ágy szélén teljes letargiában az, akit imád, megkeseredik a szája íze. Mintha egy élőhalott lett volna. Frászt hozza magára ezzel a gondolattal, még ha tudja is, hogy erről nem lehet szó. De az istenek kiszámíthatatlanok.
Lehajtja fejét a göndör hajkoronához és az ablakkereten táncoló fényekből próbálja megsaccolni, menni lehet még a hajnalig. Valószínűleg nem sok.
Összerázkódik, ahogy Lea hirtelen riad fel mellette. Olyan békésen szuszogott, remélte, hogy az álmai is azok, de úgy látszik, hogy ez még nem adatott meg neki.*
- Semmi baj, csak egy álom volt. *ül fel maga is, átkarolja a másik vállát* Nem jön vissza. Nem ajánlom neki.
*Nagy összegben merne fogadni rá, hogy mi vagy ki okozott rémálmokat a lánynak és muszáj elmosolyodnia saját harcias fenyegetőzésén. Ettől biztos jól össze fogja húzni magát Drenule. Félresimítja a szeplős arcból a verítéktől nedves hajtincseket, néhány röpke csókot nyom a bájos pofira, aztán, ahogy visszafekszenek, értetlenül ráncolja a homlokát. Elsőre tényleg nem érti.*
- Az estit? *megérti, cirógatni kezdi a boszi vállát* Ne beszélj butaságot! Fogalmam sincs, min mehettél keresztül, és lehet, hogy jobb is így. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki bírta volna elviselni. Maradjunk ennyiben, hm? Ha valakinek nincs oka bocsánatot kérni, az te vagy.
*Érdekes, ezt még nem mondta ki így, mint most Lea. Pedig megtette már, nem is egyszer, csak mindig valahogy virágnyelven. És ha csak egy nappal ezelőtt hallja ezt, most felhőtlenül boldog. Akkor pont nem érdekli, hogy csak második lehet, nem érdekli semmi. De most annyira más minden. Gondolkodott már ezen, de nem sikerült eredményre jutnia. Csak annyira, hogy nem lehet úgy, ahogy szerette volna.*
- Szeretlek.
*Őszintén meglepődik, hogy mennyire természetesen szakadt ki belőle. Tudós főknek jól áll az elmélkedés, lehet, hogy neki nem kéne ilyesmivel foglalkoznia. Csak összezavar mindent. Elsősorban saját magát.*
- Mindjárt virrad. *suttogja, aztán elneveti magát* Reggelire nyúl, vadas... mi a kórság ez?!
//Zekd//
*Tényleg ordítozik valaki odakint? Ilyenkor? Értetlenül néz a lányra, aztán – mintha csak meg akarna bizonyosodni a lehetetlen időpontról – ismét az ablakra. De továbbra is sötét még az ég alja, az ismeretlen újból rikoltozik.*
- Megnézem, ki ez az elvetemült. *bontakozik ki az ölelésből és kászálódik ki az ágyból* Maradj, pihenj még egy kicsit. Mindjárt visszajövök.
*Csak a csizmát kapja fel, inggel nem vesződik. Az övet sem csatolja fel, a kardot kirántja hüvelyéből és félmeztelenül, csupasz pengével kezében indul meg az erőd kapuja felé.*
- Ajánlom, hogy égjen a város, és az legyen ennyire sürgős! Különben letépem a fejét. *morog, ahogy siettében kikap egy fáklyát egy falikarból, hogy legalább jól lássa a kedves vendéget. A kapunál vállával feszül neki a masszív alkotmánynak és úgy taszítja ki.*
- Mi a franc van?! *nyomja a fáklyát az idegen arca elé, hogy kiderüljön, ki is ez az orcátlan, de sokat nem láthat a mélyen szembe húzott, csúcsos sipka miatt.*
- Na nem! *hördül fel, és ha Zekd nem mozdul el, fáklyát tartó kezének visszájával lesöpri fejéről a föveget. Ha ez sikerül, akkor egy kölyök szutykos arcába mered.* Hát te meg ki vagy, fiú? Mit keresel itt éjnek idején?
*Felmerül benne egy gondolat, és noha a jobbjában tartott kardot nem emeli meg, kicsit élesebb hangon tesz fel még egy kérdést.*
- Idevalósi vagy?
//Lea//
*Nem tervezte, de néhány pillanatra mégis elszunyókál néha. Furcsa, hogy ezek a szinte éber álmok milyen intenzívek tudnak lenni, szinte valóságosnak hatnak. Mindegyik egy teljes történetnek tűnik, ha szürreálisnak is, pedig nem tarthattak tovább pár percnél. Ha a kint feltámadó szél megrázza az ablaktáblát vagy az erődben reccsen meg egy gerenda, azonnal felébred. Aztán már nem is alszik vissza. Most már nem találja sötétnek a szobát, a szeme hozzászokott az árnyékokhoz. A mécses lángja már kialudt, csupán az ablakon beszűrődő hideg fények varázsolnak kicsi világosságot az alacsony mennyezet alá.
Gyorsan visszahúzza a pokrócot a kitakarózó Leára. Annyira talán még nincs hideg, hogy a lehelet is látszódjon, de már elmúltak a langyos nyári esték. És így nem látja az alkarján derengő rúnákat. Mert azokat nagyon nem szereti látni. Annyira idegenek. Az elmúlt pár nap nagy változásaira emlékeztetik, és úgy érzi, hogy túl nagyok voltak az áldozatok, és túl csekély a siker. Persze friss még az élmény, az is lehet, hogy rosszul ítéli meg a történteket, de ha csak eszébe jut, hogy tegnap este itt ült az ágy szélén teljes letargiában az, akit imád, megkeseredik a szája íze. Mintha egy élőhalott lett volna. Frászt hozza magára ezzel a gondolattal, még ha tudja is, hogy erről nem lehet szó. De az istenek kiszámíthatatlanok.
Lehajtja fejét a göndör hajkoronához és az ablakkereten táncoló fényekből próbálja megsaccolni, menni lehet még a hajnalig. Valószínűleg nem sok.
Összerázkódik, ahogy Lea hirtelen riad fel mellette. Olyan békésen szuszogott, remélte, hogy az álmai is azok, de úgy látszik, hogy ez még nem adatott meg neki.*
- Semmi baj, csak egy álom volt. *ül fel maga is, átkarolja a másik vállát* Nem jön vissza. Nem ajánlom neki.
*Nagy összegben merne fogadni rá, hogy mi vagy ki okozott rémálmokat a lánynak és muszáj elmosolyodnia saját harcias fenyegetőzésén. Ettől biztos jól össze fogja húzni magát Drenule. Félresimítja a szeplős arcból a verítéktől nedves hajtincseket, néhány röpke csókot nyom a bájos pofira, aztán, ahogy visszafekszenek, értetlenül ráncolja a homlokát. Elsőre tényleg nem érti.*
- Az estit? *megérti, cirógatni kezdi a boszi vállát* Ne beszélj butaságot! Fogalmam sincs, min mehettél keresztül, és lehet, hogy jobb is így. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenki bírta volna elviselni. Maradjunk ennyiben, hm? Ha valakinek nincs oka bocsánatot kérni, az te vagy.
*Érdekes, ezt még nem mondta ki így, mint most Lea. Pedig megtette már, nem is egyszer, csak mindig valahogy virágnyelven. És ha csak egy nappal ezelőtt hallja ezt, most felhőtlenül boldog. Akkor pont nem érdekli, hogy csak második lehet, nem érdekli semmi. De most annyira más minden. Gondolkodott már ezen, de nem sikerült eredményre jutnia. Csak annyira, hogy nem lehet úgy, ahogy szerette volna.*
- Szeretlek.
*Őszintén meglepődik, hogy mennyire természetesen szakadt ki belőle. Tudós főknek jól áll az elmélkedés, lehet, hogy neki nem kéne ilyesmivel foglalkoznia. Csak összezavar mindent. Elsősorban saját magát.*
- Mindjárt virrad. *suttogja, aztán elneveti magát* Reggelire nyúl, vadas... mi a kórság ez?!
//Zekd//
*Tényleg ordítozik valaki odakint? Ilyenkor? Értetlenül néz a lányra, aztán – mintha csak meg akarna bizonyosodni a lehetetlen időpontról – ismét az ablakra. De továbbra is sötét még az ég alja, az ismeretlen újból rikoltozik.*
- Megnézem, ki ez az elvetemült. *bontakozik ki az ölelésből és kászálódik ki az ágyból* Maradj, pihenj még egy kicsit. Mindjárt visszajövök.
*Csak a csizmát kapja fel, inggel nem vesződik. Az övet sem csatolja fel, a kardot kirántja hüvelyéből és félmeztelenül, csupasz pengével kezében indul meg az erőd kapuja felé.*
- Ajánlom, hogy égjen a város, és az legyen ennyire sürgős! Különben letépem a fejét. *morog, ahogy siettében kikap egy fáklyát egy falikarból, hogy legalább jól lássa a kedves vendéget. A kapunál vállával feszül neki a masszív alkotmánynak és úgy taszítja ki.*
- Mi a franc van?! *nyomja a fáklyát az idegen arca elé, hogy kiderüljön, ki is ez az orcátlan, de sokat nem láthat a mélyen szembe húzott, csúcsos sipka miatt.*
- Na nem! *hördül fel, és ha Zekd nem mozdul el, fáklyát tartó kezének visszájával lesöpri fejéről a föveget. Ha ez sikerül, akkor egy kölyök szutykos arcába mered.* Hát te meg ki vagy, fiú? Mit keresel itt éjnek idején?
*Felmerül benne egy gondolat, és noha a jobbjában tartott kardot nem emeli meg, kicsit élesebb hangon tesz fel még egy kérdést.*
- Idevalósi vagy?
6757. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:45:11
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor//
*A csók olyan vadra, kiéhezettre sikerül, hogy valamelyikőjük vére is kiserken, Lea nem tudná megmondani, hogy kié, csak a vér vasas ízét érzi a szájában. Ezt leszámítva azonban olyan gyengéd és lágy volt az, ahogy egymáshoz simultak, hogy csak az andalító zenei aláfestés tehette volna tökéletesebbé a jelenetet, nem számított az sem az sem, hogy a keskeny és kényelmetlen szalmazsák szűkösre szabta a határokat. A bűntudat is eltűnik Lea agyából erre az időre, és csak azután fog visszatérni, hogy izzadtan fekszenek egymás mellett, vagyis Lea ismét félig Laoron fekszik, fejét az álla alá fúrja, ujjai szórakozottan babrálnak a férfi mellkasán. Sok mindent szeretne mondani, de nem akarja megtörni a csendet, mert így is megtöri azt a halk lihegésük meg a kalapáló szívverésük. Meg aztán nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy nappal ezelőtt egy másik férfival feküdt ugyanígy, csak éppen az emeleten, ez szinte már olyan, mintha hármasban csinálták volna, most, hogy így továbbgondolta a dolgot mosolyognia kell. Most már muszáj lesz vennie egy fürdőt. A múlt nap óta ez az első mosolya, de ennek csak Laor mellkasa a tanúja. Ez egy ideális pillanat lenne arra, hogy a biztonságos, ölelő karok között elaludjon, de mégsem jön álom a szemére, pedig tényleg nagyon kimerült, ez mondjuk egészen más fáradtság, ez jólesik. Ahogy az alvásra gondold, úgy nehezednek el a szempillái, bármennyire is szeretne ébren maradni nem képes rá, pedig szeretne elmondani Laornak egyet és mást, például azt, hogy nagyon is van hely a szívében a számára is. Képtelen kimondani, de csak azért mert elalszik. Mosollyal az arcán.
Úgy tűnik, hogy a mai éjszakán nem adatik meg neki az, hogy hosszan és mélyen aludjon, mert újabb pár óra múlva felébred. Zihálva, teljesen leizzadva ül fel. Nem volt egy élmény átélni azt sem, mikor az istenség testet öltött, de erről álmodni pont olyan borzasztó. Ez is mutatja, hogy még nem sikerült feldolgoznia a történteket, de ezért senki nem kárhoztatja, hiszen még egy nap sem telt el azóta. Laor kezét keresi, hogy abba kapaszkodva az utolsó rémkép is eltűnjön a szeme elől. A főzettől nem álmodott, viszont nem akar élete végéig ilyen rásegítéssel aludni. Viszont úgy dönt, hogy ezt a problémát későbbre halasztja. Most inkább el kéne kezdeni a napot. Fürdéssel. Aztán össze kell szednie a gondolatait, hogy mit is mondjon a többieknek. Egyszerre egy lépést kéne megtennie: lenyugodnia, aztán kikászálódni Laor mellől, a keskeny szalmazsákról, aztán fürdőt készíteni. A fürdő alatt elgondolkodni arról, hogy mi is legyen a következő lépést. Nem, először is visszadől még egy kicsit, fejét ugyanúgy befúrja Laor álla alá.*
- Sajnálom, hogy látnod kellett az estit.
*tényleg szégyelli magát, hogy ennyire szétcsúszott, azért meg pláne, hogy ezt tanúk, illetve csak egy tanú előtt tette.*
- Szeretlek.
*suttogja lehunyt szemmel. Maga sem hiszi el, hogy kimondta, de végül csak megtette, pedig baromi nehezen beszél ilyesmiről.*
//Laor//
*A csók olyan vadra, kiéhezettre sikerül, hogy valamelyikőjük vére is kiserken, Lea nem tudná megmondani, hogy kié, csak a vér vasas ízét érzi a szájában. Ezt leszámítva azonban olyan gyengéd és lágy volt az, ahogy egymáshoz simultak, hogy csak az andalító zenei aláfestés tehette volna tökéletesebbé a jelenetet, nem számított az sem az sem, hogy a keskeny és kényelmetlen szalmazsák szűkösre szabta a határokat. A bűntudat is eltűnik Lea agyából erre az időre, és csak azután fog visszatérni, hogy izzadtan fekszenek egymás mellett, vagyis Lea ismét félig Laoron fekszik, fejét az álla alá fúrja, ujjai szórakozottan babrálnak a férfi mellkasán. Sok mindent szeretne mondani, de nem akarja megtörni a csendet, mert így is megtöri azt a halk lihegésük meg a kalapáló szívverésük. Meg aztán nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy nappal ezelőtt egy másik férfival feküdt ugyanígy, csak éppen az emeleten, ez szinte már olyan, mintha hármasban csinálták volna, most, hogy így továbbgondolta a dolgot mosolyognia kell. Most már muszáj lesz vennie egy fürdőt. A múlt nap óta ez az első mosolya, de ennek csak Laor mellkasa a tanúja. Ez egy ideális pillanat lenne arra, hogy a biztonságos, ölelő karok között elaludjon, de mégsem jön álom a szemére, pedig tényleg nagyon kimerült, ez mondjuk egészen más fáradtság, ez jólesik. Ahogy az alvásra gondold, úgy nehezednek el a szempillái, bármennyire is szeretne ébren maradni nem képes rá, pedig szeretne elmondani Laornak egyet és mást, például azt, hogy nagyon is van hely a szívében a számára is. Képtelen kimondani, de csak azért mert elalszik. Mosollyal az arcán.
Úgy tűnik, hogy a mai éjszakán nem adatik meg neki az, hogy hosszan és mélyen aludjon, mert újabb pár óra múlva felébred. Zihálva, teljesen leizzadva ül fel. Nem volt egy élmény átélni azt sem, mikor az istenség testet öltött, de erről álmodni pont olyan borzasztó. Ez is mutatja, hogy még nem sikerült feldolgoznia a történteket, de ezért senki nem kárhoztatja, hiszen még egy nap sem telt el azóta. Laor kezét keresi, hogy abba kapaszkodva az utolsó rémkép is eltűnjön a szeme elől. A főzettől nem álmodott, viszont nem akar élete végéig ilyen rásegítéssel aludni. Viszont úgy dönt, hogy ezt a problémát későbbre halasztja. Most inkább el kéne kezdeni a napot. Fürdéssel. Aztán össze kell szednie a gondolatait, hogy mit is mondjon a többieknek. Egyszerre egy lépést kéne megtennie: lenyugodnia, aztán kikászálódni Laor mellől, a keskeny szalmazsákról, aztán fürdőt készíteni. A fürdő alatt elgondolkodni arról, hogy mi is legyen a következő lépést. Nem, először is visszadől még egy kicsit, fejét ugyanúgy befúrja Laor álla alá.*
- Sajnálom, hogy látnod kellett az estit.
*tényleg szégyelli magát, hogy ennyire szétcsúszott, azért meg pláne, hogy ezt tanúk, illetve csak egy tanú előtt tette.*
- Szeretlek.
*suttogja lehunyt szemmel. Maga sem hiszi el, hogy kimondta, de végül csak megtette, pedig baromi nehezen beszél ilyesmiről.*
6756. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:04:56
Üzenet elküldve: 2016-11-03 08:04:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ím itt van. Zekd a hatalmas Tharg Kapu alatt áll. Nem tudja mit csináljon.*
~Most bemenjek vagy ne? Egyáltalán bemehetek?~ *néz körbe.*
~Majd valaki csak észreveszi, hogy itt vagyok.~ *sóhajt. Eltelik egy negyed óra, semmi. Eltelik egy fél óra, semmi. Eltelik egy óra, még mindig semmi.
Zekd türelme ekkor elfogy. Felpattan a földről, kezével tölcsért formáz a szája elé.*
-Hahó! Van itt valaki? Egy törpe azt mondta ide kell jönnöm! *kiáltja. Ha nem érkezik válasz újra ordítozásba kezd.*
-Hahó! Valaki beengedne? Kérem! Már egy órája várok!
~Most bemenjek vagy ne? Egyáltalán bemehetek?~ *néz körbe.*
~Majd valaki csak észreveszi, hogy itt vagyok.~ *sóhajt. Eltelik egy negyed óra, semmi. Eltelik egy fél óra, semmi. Eltelik egy óra, még mindig semmi.
Zekd türelme ekkor elfogy. Felpattan a földről, kezével tölcsért formáz a szája elé.*
-Hahó! Van itt valaki? Egy törpe azt mondta ide kell jönnöm! *kiáltja. Ha nem érkezik válasz újra ordítozásba kezd.*
-Hahó! Valaki beengedne? Kérem! Már egy órája várok!
6755. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 21:48:50
Üzenet elküldve: 2016-11-02 21:48:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Lea//
*Azért jó, hogy keveset beszélnek, mert így könnyen félreérthetik egymást, ami meg is történik. Fel sem merült benne, hacsak nem tudat alatt, hogy azért kéne Leának hamar megszabadulnia attól az ingtől, mert Kaganhoz köthető. Egyszerűen csak arra gondolt, hogy szívesen váltana ruhát, hiszen azért surrant ki éjnek idején. Legalábbis ezzel indokolta eltűnését, és nincs oka ebben kételkedni. Fogalma sincs, hogy mit jelent Leának ez az ing. Számára csak egy ruhadarab. Persze, az látszik, hogy férfira szabták, nem is kákabélű városi fajzatra, de még ebből sem gondol semmi többre. Ha tudná a valót, nem dobná a földre. Eddig joga nem volt féltékenynek lennie, most már oka sincs. És bármennyire is különösnek tűnhet a gondolat, de tisztelné Lea érzéseit annyira, hogy az az ing most ne a sarokba gyűrve heverjen. De nem szól egy szót sem, az alkalmi öltöztető pedig nem gondolatolvasó. Azt is csak a megjegyzésből veszi észre, hogy a Szellemjáró mit sem tud Miwa sorsáról. Valahogy úgy hitte, hogy Kagan elmondta neki, mit tervez, megbeszélte vele. De mikor is beszélhettek volna erről? Mindegy is.*
- Hát nem. Nincs szerencséd a rabszolgákkal, kifogod a lustákat. Sőt, van amelyik olyan önérzetes lator, hogy nem átallja szemedbe mondani: ő nem is fog mosni rád.
*Félrebeszél, persze, nem akarja, hogy Lea elkezdje firtatni, hogy mi is van Miwával? Ha eddig nem tudta, akkor nem biztos, hogy most kell megtudnia. Lehet, hogy ez már igazán nem osztana, nem szorozna, de minek terhelje felesleges dolgokkal?*
- És ami még több, azt is kikérné magának, hogy engedetlenségéért megkorbácsoltasd. *épp az zoknikkal bajlódik és elég súlyos lehet az esete, ha a kosztól fekete talpakat is tüneményesnek találja. De lehet, hogy csak a szoba sötét.* Ha jobban meggondolom, azon is hisztizne, ha valaki rabszolgának nézné.
*Remélhetőleg most nem annyira fárasztó a fecsegése, de szerencsére abba is hagyja, amikor már befeküdtek az ágyba. A gondok akkor kezdődnek, amikor Lea feléje fordul. Ahogy átöleli, ahogy érzi bőrén a lélegzetét, egyre nehezebb arra gondolnia, hogy itt és most semmi keresnivalója a testiséggel kapcsolatos gondolatoknak. Talán sikerülne meggyőznie magát, hogy most a leghelyesebb megvárni, míg elalszik a karjaiban a boszi, aztán virrasztani mellette és vigyázni, hogy semmi és senki ne zavarhassa. Az a csók viszont az utolsó csepp a pohárban, ahogy mondani szokták. Visszacsókol, aztán még egyszer, és kezei is a lány derekára, csípőjére siklanak. A simogatás már nem az a megnyugtató, baráti gesztus, és mintha a levegőt is felszínesebben venné már.*
- Most még leállíthatsz. *dörmögi nagyjából pont olyan hangon, mint akkor, először, a Vaskorsó konyhájában.*
//Lea//
*Azért jó, hogy keveset beszélnek, mert így könnyen félreérthetik egymást, ami meg is történik. Fel sem merült benne, hacsak nem tudat alatt, hogy azért kéne Leának hamar megszabadulnia attól az ingtől, mert Kaganhoz köthető. Egyszerűen csak arra gondolt, hogy szívesen váltana ruhát, hiszen azért surrant ki éjnek idején. Legalábbis ezzel indokolta eltűnését, és nincs oka ebben kételkedni. Fogalma sincs, hogy mit jelent Leának ez az ing. Számára csak egy ruhadarab. Persze, az látszik, hogy férfira szabták, nem is kákabélű városi fajzatra, de még ebből sem gondol semmi többre. Ha tudná a valót, nem dobná a földre. Eddig joga nem volt féltékenynek lennie, most már oka sincs. És bármennyire is különösnek tűnhet a gondolat, de tisztelné Lea érzéseit annyira, hogy az az ing most ne a sarokba gyűrve heverjen. De nem szól egy szót sem, az alkalmi öltöztető pedig nem gondolatolvasó. Azt is csak a megjegyzésből veszi észre, hogy a Szellemjáró mit sem tud Miwa sorsáról. Valahogy úgy hitte, hogy Kagan elmondta neki, mit tervez, megbeszélte vele. De mikor is beszélhettek volna erről? Mindegy is.*
- Hát nem. Nincs szerencséd a rabszolgákkal, kifogod a lustákat. Sőt, van amelyik olyan önérzetes lator, hogy nem átallja szemedbe mondani: ő nem is fog mosni rád.
*Félrebeszél, persze, nem akarja, hogy Lea elkezdje firtatni, hogy mi is van Miwával? Ha eddig nem tudta, akkor nem biztos, hogy most kell megtudnia. Lehet, hogy ez már igazán nem osztana, nem szorozna, de minek terhelje felesleges dolgokkal?*
- És ami még több, azt is kikérné magának, hogy engedetlenségéért megkorbácsoltasd. *épp az zoknikkal bajlódik és elég súlyos lehet az esete, ha a kosztól fekete talpakat is tüneményesnek találja. De lehet, hogy csak a szoba sötét.* Ha jobban meggondolom, azon is hisztizne, ha valaki rabszolgának nézné.
*Remélhetőleg most nem annyira fárasztó a fecsegése, de szerencsére abba is hagyja, amikor már befeküdtek az ágyba. A gondok akkor kezdődnek, amikor Lea feléje fordul. Ahogy átöleli, ahogy érzi bőrén a lélegzetét, egyre nehezebb arra gondolnia, hogy itt és most semmi keresnivalója a testiséggel kapcsolatos gondolatoknak. Talán sikerülne meggyőznie magát, hogy most a leghelyesebb megvárni, míg elalszik a karjaiban a boszi, aztán virrasztani mellette és vigyázni, hogy semmi és senki ne zavarhassa. Az a csók viszont az utolsó csepp a pohárban, ahogy mondani szokták. Visszacsókol, aztán még egyszer, és kezei is a lány derekára, csípőjére siklanak. A simogatás már nem az a megnyugtató, baráti gesztus, és mintha a levegőt is felszínesebben venné már.*
- Most még leállíthatsz. *dörmögi nagyjából pont olyan hangon, mint akkor, először, a Vaskorsó konyhájában.*
6754. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:17:29
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Achim már napok óta nem lépett ki a szállásáról. Amióta Kagan elhatározta, hogy visszavonul és a népét otthagyja ezzel együtt az ambícióit is a kancellár is gazda és cél nélkül maradt. Ez csak egy dolgot eredményezhet egy olyan embernél, aki alapvetően nem veti meg az italozást. Nem mást mint, azt, hogy az örök részegség mámorába merül. A hivatala egykori futárjai még ellátják az alapvető életben maradáshoz szükséges élelemmel, de a mester egyre több és több alkoholt akar magának. Senkivel nem beszél és nem kommunikál. Régi térképek és törvénykönyvek böngészésével és leginkább siratásával tengeti a mindennapokat. Már csak a régi álmok és a vashegy nagyságának illúziója lebeg a szeme előtt. Tulajdonképpen majdnem hasonló állapotban van mint a borostyánálomba merült nagyúr. A két józan pillanata egyikén kitámolyog a szállásáról és megteszi az utolsó kötelességét. A szállásának előszobájának asztalára leteszi a 210 Világoskék varázsitalt, amelyet Leandana Kagantalnak szán. 
. Majd kipakolja a 74 Világoszöld varázsitalt, a kékek mellé, hogy Leandana Kagantal eltudja vinni. Már nincs sok hátra és az újabb adag 10 Fakósárga varázsital a gazdájánál Leandana Kagantalnál landoljon . Végül már csak 10 Világosbarna varázsital van hátra és ezt isLeandana Kagantalnak szánja. Ahogy a dolgát elvégezte vissza is meg, hogy ismét az üveg fenekére pillanthasson.*
. Majd kipakolja a 74 Világoszöld varázsitalt, a kékek mellé, hogy Leandana Kagantal eltudja vinni. Már nincs sok hátra és az újabb adag 10 Fakósárga varázsital a gazdájánál Leandana Kagantalnál landoljon . Végül már csak 10 Világosbarna varázsital van hátra és ezt isLeandana Kagantalnak szánja. Ahogy a dolgát elvégezte vissza is meg, hogy ismét az üveg fenekére pillanthasson.*
6753. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:08:34
Üzenet elküldve: 2016-11-02 20:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor//
*Az ing tényleg nem annyira viseltes, mert a vérfoltot leszámítva tényleg patyolat tiszta, és látszatra ráadásul még viszonylag új is. Vajon Laort az zavarja, hogy Lea Kagan holmijai közül varázsolta elő? Máskülönben miért akarná ennyire, szinte már erőszakosan levenni róla? Abban szinte teljesen bizonyos, hogy nem arról van szó, hogy azért akarja lerángatni róla a ruhát, mert épp annyira megkívánta. Mindenesetre hagyja neki, hogy levetkőztesse, még akkor is. ha már csak az érzelmi értéke miatt is nehezen válik meg tőle. Vet egy pillantást a földre hulló ruhadarabra. Ezek azt is hagyja, hogy Laor ráadja a tiszta ruhát, amibe a legnagyobb igyekezete ellenére is csak sikerül belekenni némi vért, ugyanis az még mindig szivárog. Annyi baj legyen, majd ki kell mosni, meg ki kell mosni az imént a földre vetett inget is.*
- Szélnek eresztettem? Láttam, hogy a szennyes nem jutott el a mosásba.
*Ezek az első olyan mondatok, amik nem arról szólnak, ami a minap történt, mármint persze a félbehagyott mosást nyilván most találta meg, míg ruháért volt. Arról viszont nyilván nem tud, hogy a mihaszna rabszolgát Kagan felszabadította. Valószínűleg világraszóló ordibálást rendezett volna a rabszolga ügyén. Ezek után máris visszatér a katatón állapotába.
Engedelmes gyermek módjára ül le, még spiccel is lábfejével, hogy könnyebb legyen feladni a zoknit a lábára. Ha egy pillanatra meg is ütközik azon, hogy alsót miért nem húz rá, hát annak nem ad hangot, meg végül is őt sem zavarja különösen, mert ha már eddig nem volt rajta, akkor most miért venne? Ellenben a talpa az egész napos mezízlábazástól olyan mocskos, hogy igencsak meg kellene súrolni egy gyökérkefével ahhoz, hogy újra tiszta legyen. Reggel majd egy fürdéssel kell indítsa a napot, lesz mit lemosni magáról, még Kagan illatát is érzi magán, főként a haján, amibe amúgy beleszaladt a saját vére, ami még a szertartás alatt patakzott az arcán, vagy akár a koszt a talpáról.
Már ott fekszik a fal felé fordulva, mikor érzi a hátán a mellé simuló test melegét - persze természetesen hallotta a földre tett fegyveröv fémesen csörrenését. Ismét engedelmes lesz és megfordul. Átöleli Laor nyakát, arcát az álla alá fúrja, sőt félig rá is fekszik. Szeretné megköszönni, hogy amaz itt marad vele, de valahogy nem jön ki szó a torkán, sőt így jobban belegondolva fáj a torka, ahogy még mélyebben belegondol rájön, hogy azóta fáj a torka, hogy kimondta azokat a bizonyos szavakat az istenség parancsára. Mintha tüzes vasat nyomnának a gigájához. El fog múlni, tudja, hogy el fog múlni, talán ha megcsókolná a férfit rögtön elmúlna. Vagy talán a szeretkezés után könnyebben merülne álomba. Alig érezhetően moccantja meg a fejét, hogy elhessintse ezt a gondolatot. A testében valóban feltámad a vágy, Laor társaságában sokszor fordul ez vele elő, kezdetben nem is szólt másról a kapcsolatuk, azonban már rég nem csak a vágyról szól a dolog, de pont azért nem lenne helyes most utat engedni a teste sóvárgásának. Beletúr Laor hajába és aztán megcsókolja. A mai nap folyamán már annyiszor kényszerítette rá a testére az akaratát, de ezúttal nem akarja. Hacsak persze Laor nem akarja ezt megtenni.*
//Laor//
*Az ing tényleg nem annyira viseltes, mert a vérfoltot leszámítva tényleg patyolat tiszta, és látszatra ráadásul még viszonylag új is. Vajon Laort az zavarja, hogy Lea Kagan holmijai közül varázsolta elő? Máskülönben miért akarná ennyire, szinte már erőszakosan levenni róla? Abban szinte teljesen bizonyos, hogy nem arról van szó, hogy azért akarja lerángatni róla a ruhát, mert épp annyira megkívánta. Mindenesetre hagyja neki, hogy levetkőztesse, még akkor is. ha már csak az érzelmi értéke miatt is nehezen válik meg tőle. Vet egy pillantást a földre hulló ruhadarabra. Ezek azt is hagyja, hogy Laor ráadja a tiszta ruhát, amibe a legnagyobb igyekezete ellenére is csak sikerül belekenni némi vért, ugyanis az még mindig szivárog. Annyi baj legyen, majd ki kell mosni, meg ki kell mosni az imént a földre vetett inget is.*
- Szélnek eresztettem? Láttam, hogy a szennyes nem jutott el a mosásba.
*Ezek az első olyan mondatok, amik nem arról szólnak, ami a minap történt, mármint persze a félbehagyott mosást nyilván most találta meg, míg ruháért volt. Arról viszont nyilván nem tud, hogy a mihaszna rabszolgát Kagan felszabadította. Valószínűleg világraszóló ordibálást rendezett volna a rabszolga ügyén. Ezek után máris visszatér a katatón állapotába.
Engedelmes gyermek módjára ül le, még spiccel is lábfejével, hogy könnyebb legyen feladni a zoknit a lábára. Ha egy pillanatra meg is ütközik azon, hogy alsót miért nem húz rá, hát annak nem ad hangot, meg végül is őt sem zavarja különösen, mert ha már eddig nem volt rajta, akkor most miért venne? Ellenben a talpa az egész napos mezízlábazástól olyan mocskos, hogy igencsak meg kellene súrolni egy gyökérkefével ahhoz, hogy újra tiszta legyen. Reggel majd egy fürdéssel kell indítsa a napot, lesz mit lemosni magáról, még Kagan illatát is érzi magán, főként a haján, amibe amúgy beleszaladt a saját vére, ami még a szertartás alatt patakzott az arcán, vagy akár a koszt a talpáról.
Már ott fekszik a fal felé fordulva, mikor érzi a hátán a mellé simuló test melegét - persze természetesen hallotta a földre tett fegyveröv fémesen csörrenését. Ismét engedelmes lesz és megfordul. Átöleli Laor nyakát, arcát az álla alá fúrja, sőt félig rá is fekszik. Szeretné megköszönni, hogy amaz itt marad vele, de valahogy nem jön ki szó a torkán, sőt így jobban belegondolva fáj a torka, ahogy még mélyebben belegondol rájön, hogy azóta fáj a torka, hogy kimondta azokat a bizonyos szavakat az istenség parancsára. Mintha tüzes vasat nyomnának a gigájához. El fog múlni, tudja, hogy el fog múlni, talán ha megcsókolná a férfit rögtön elmúlna. Vagy talán a szeretkezés után könnyebben merülne álomba. Alig érezhetően moccantja meg a fejét, hogy elhessintse ezt a gondolatot. A testében valóban feltámad a vágy, Laor társaságában sokszor fordul ez vele elő, kezdetben nem is szólt másról a kapcsolatuk, azonban már rég nem csak a vágyról szól a dolog, de pont azért nem lenne helyes most utat engedni a teste sóvárgásának. Beletúr Laor hajába és aztán megcsókolja. A mai nap folyamán már annyiszor kényszerítette rá a testére az akaratát, de ezúttal nem akarja. Hacsak persze Laor nem akarja ezt megtenni.*
6752. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 16:34:26
Üzenet elküldve: 2016-11-02 16:34:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Lea//
*Ha sejtené, hogy locsogása most kissé idegesíti Leát, de legalábbis terhére van, biztosan elhallgatna. Sértődötten. Elvégre csak jót akar, picit elterelni a figyelmet és ez jutott eszébe. Persze lehetett volna azt is, hogy kerít valahonnan egy kobzost és elkezd csábos, vetkőzős táncot lejteni lantmuzsikára, de ezt az opciót viszonylag hamar elvetette. Aztán hátat fordít, amíg Lea átöltözhet, mert fel sem merül benne, hogy ezt félre lehet érteni. Ha kérdeznék, teljesen egyértelműnek találná, hogy ilyen helyzetben egyszerűen nem nézünk nyálcsorgatva, meg egyáltalán. Így egy kicsit váratlanul éri a szinte sírós hang, ami olyan kétségbeesettnek hangzik, hogy szinte ijedten perdül meg a sarkán. A látvány pedig rémes. Nem elég, hogy még mindig azt az erősen megviselt rongyot viseli, de szegény még elesettebbnek tűnik, mint eddig bármikor. Ilyenkor pedig igazán nem fog olyasmi eszébe jutni, hogy Lea bizony épp egy másik férfit gyászol. Elvégre eddig is tisztában volt vele, hogy jó esetben is csak másodhegedűs lehet, és ezen szinte semmit nem változtat az a tény, hogy a másik érthetetlen álmokba dermedve vigyáz a torony legtetején.*
- Édesem... *sóhajt fel ahogy közelebb lép, és ismét átöleli. Egyszer akar tapintatos lenni, akkor is ez az eredmény. Érzi, hogy remeg kicsit a másik és ez lassan tényleg megijeszti. Valahogy muszáj lenne megnyugtatni, de sajti, hogy ehhez ő kevés lesz, túl sok volt a mai nap. Bárkinek az lett volna. De azt sem lehet, hogy magára hagyja azokkal a gondolatokkal, amik most kavaroghatnak a fejében, és még Chiari főzetéből is van – együtt talán elég lesz.*
- Átöltözünk, jó? *bontakozik ki az ölelésből, elhelyez pár finom simogatást a lány arcán, ujjai hegyét végigfuttatva a szemöldök ívén, aztán ha Lea nem ellenkezik, megoldja az inget, kihámozza belőle és hagyja, hogy a földre hulljon. Még ebben a helyzetben is megkapóan szépnek találja, bár most inkább a védelmező ösztön az, ami felhorgad benne, látva a másik elesettségét.*
- Én most *folytatja a befejezetlen kérdést* itt maradok. Jól beválasztottál, szegénykém! Szereztél egy kullancsot, akit nem bírsz levakarni magadról. Kellett ez neked? Ülj le!
*Mire idáig ér, már ráadta Leára a hímzett kis tunikát. Nadrággal nem fog bajlódni, úgyis mindjárt bedugja az ágyba, különösebb szükség sem lenne rá. Majd jól betakarózik, és kap egy ágymelegítőt is. Ha Lea leült, leguggol elé, és lehúzza a csizmáit, hogy a gyapjúzoknit felhúzhassa a lábára. Hideg már az idő a mezítlábazáshoz. Azt pedig nem tudja megállni, hogy két csókot ne nyomjon a térdkalácsokra.*
- A rabszolgádat szélnek eresztetted, és máris itt egy másik. Öltöztet, vetkőztet, vigyáz rád, lesi az óhajaid. Ügyesen intézted, boszi!
*Ha a zoknik is helyükre kerültek, szelíd erőszakkal befekteti a göndör hajút az ágyba, aztán ő is megszabadul saját ingétől, lerúgja a csizmákat, lecsatolja a fegyverövet és az ágy mellé teszi, keze ügyébe, hogy bemászhasson ő is a takaró alá. Ha Lea eközben a fal felé fordult volna, rosszul tettetett felháborodással szólal meg.*
- Mi ez? Azonnal megfordulni! Nem a tarkód akarom nézni, ha nem az arcod. *ha pedig a boszi megfordul, átöleli, hogy melengethesse és talán kicsit megnyugtathassa* Ezt az arcot.
*Most pedig nagyon akar hinni benne, hogy nem lesz semmi baj.*
//Lea//
*Ha sejtené, hogy locsogása most kissé idegesíti Leát, de legalábbis terhére van, biztosan elhallgatna. Sértődötten. Elvégre csak jót akar, picit elterelni a figyelmet és ez jutott eszébe. Persze lehetett volna azt is, hogy kerít valahonnan egy kobzost és elkezd csábos, vetkőzős táncot lejteni lantmuzsikára, de ezt az opciót viszonylag hamar elvetette. Aztán hátat fordít, amíg Lea átöltözhet, mert fel sem merül benne, hogy ezt félre lehet érteni. Ha kérdeznék, teljesen egyértelműnek találná, hogy ilyen helyzetben egyszerűen nem nézünk nyálcsorgatva, meg egyáltalán. Így egy kicsit váratlanul éri a szinte sírós hang, ami olyan kétségbeesettnek hangzik, hogy szinte ijedten perdül meg a sarkán. A látvány pedig rémes. Nem elég, hogy még mindig azt az erősen megviselt rongyot viseli, de szegény még elesettebbnek tűnik, mint eddig bármikor. Ilyenkor pedig igazán nem fog olyasmi eszébe jutni, hogy Lea bizony épp egy másik férfit gyászol. Elvégre eddig is tisztában volt vele, hogy jó esetben is csak másodhegedűs lehet, és ezen szinte semmit nem változtat az a tény, hogy a másik érthetetlen álmokba dermedve vigyáz a torony legtetején.*
- Édesem... *sóhajt fel ahogy közelebb lép, és ismét átöleli. Egyszer akar tapintatos lenni, akkor is ez az eredmény. Érzi, hogy remeg kicsit a másik és ez lassan tényleg megijeszti. Valahogy muszáj lenne megnyugtatni, de sajti, hogy ehhez ő kevés lesz, túl sok volt a mai nap. Bárkinek az lett volna. De azt sem lehet, hogy magára hagyja azokkal a gondolatokkal, amik most kavaroghatnak a fejében, és még Chiari főzetéből is van – együtt talán elég lesz.*
- Átöltözünk, jó? *bontakozik ki az ölelésből, elhelyez pár finom simogatást a lány arcán, ujjai hegyét végigfuttatva a szemöldök ívén, aztán ha Lea nem ellenkezik, megoldja az inget, kihámozza belőle és hagyja, hogy a földre hulljon. Még ebben a helyzetben is megkapóan szépnek találja, bár most inkább a védelmező ösztön az, ami felhorgad benne, látva a másik elesettségét.*
- Én most *folytatja a befejezetlen kérdést* itt maradok. Jól beválasztottál, szegénykém! Szereztél egy kullancsot, akit nem bírsz levakarni magadról. Kellett ez neked? Ülj le!
*Mire idáig ér, már ráadta Leára a hímzett kis tunikát. Nadrággal nem fog bajlódni, úgyis mindjárt bedugja az ágyba, különösebb szükség sem lenne rá. Majd jól betakarózik, és kap egy ágymelegítőt is. Ha Lea leült, leguggol elé, és lehúzza a csizmáit, hogy a gyapjúzoknit felhúzhassa a lábára. Hideg már az idő a mezítlábazáshoz. Azt pedig nem tudja megállni, hogy két csókot ne nyomjon a térdkalácsokra.*
- A rabszolgádat szélnek eresztetted, és máris itt egy másik. Öltöztet, vetkőztet, vigyáz rád, lesi az óhajaid. Ügyesen intézted, boszi!
*Ha a zoknik is helyükre kerültek, szelíd erőszakkal befekteti a göndör hajút az ágyba, aztán ő is megszabadul saját ingétől, lerúgja a csizmákat, lecsatolja a fegyverövet és az ágy mellé teszi, keze ügyébe, hogy bemászhasson ő is a takaró alá. Ha Lea eközben a fal felé fordult volna, rosszul tettetett felháborodással szólal meg.*
- Mi ez? Azonnal megfordulni! Nem a tarkód akarom nézni, ha nem az arcod. *ha pedig a boszi megfordul, átöleli, hogy melengethesse és talán kicsit megnyugtathassa* Ezt az arcot.
*Most pedig nagyon akar hinni benne, hogy nem lesz semmi baj.*
6751. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:35:38
Üzenet elküldve: 2016-11-02 12:35:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kagan//
*Az áldott álom ugyan a testet örök nyugalomra ítéli, és akár a gondolatokat is lecsillapítja. Ez egy másik létforma egyesek talán túlvilágnak hívnák, de leginkább a legszebb, a vágyakat kiteljesítő álomnak mondható. A legtöbb harcos itt a földöntúli élvezetekbe merül. Mások örökké vadásznak. Megint másoknak az egész egy prémekkel borított trónus és egy pipa.
Hogy Kagan szellemi lénye hol jár, azt csak ő tudhatja, azonban fizikai valójában egy porcikáját sem tudja mozdítani, sőt, érzékei is teljesen üresen panganak, így nem meglepő, hogy a varázslat nem csak besül, de még el sem indul.*
*Az áldott álom ugyan a testet örök nyugalomra ítéli, és akár a gondolatokat is lecsillapítja. Ez egy másik létforma egyesek talán túlvilágnak hívnák, de leginkább a legszebb, a vágyakat kiteljesítő álomnak mondható. A legtöbb harcos itt a földöntúli élvezetekbe merül. Mások örökké vadásznak. Megint másoknak az egész egy prémekkel borított trónus és egy pipa.
Hogy Kagan szellemi lénye hol jár, azt csak ő tudhatja, azonban fizikai valójában egy porcikáját sem tudja mozdítani, sőt, érzékei is teljesen üresen panganak, így nem meglepő, hogy a varázslat nem csak besül, de még el sem indul.*
6750. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 11:11:42
Üzenet elküldve: 2016-11-02 11:11:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor//
*Általában szereti hallgatni Laor hangját, de most valahogy mégsem érzi azt, hogy hallgatni akarja, sőt kifejezetten idegesíti, hogy jártatja a száját. Hogy miért nem állítja le? Mert a hangját szereti hallgatni, csak éppen a mondandóját nem akarja befogadni, sőt meg sem hallja, vagy ha meg is hallja, akkor csak az egyik fülén bemegy, a másikon meg távozik, anélkül, hogy a férfi szavaiból akár egy is megmaradjon. Ha amaz a szokásos, sokszor képtelennek tűnő történetei közül mesélne valamit, ha mesébe bújtatná a mondanivalóját, akkor talán valamennyire hatással lenne Leára. Fáj a feje is, jól esne a csend is.
A Vashegyi Színjátszó- és Daloskör említésére felhorkan, más körülmények között valószínűleg nevetne, és ez a hang is inkább hasonlít nevetéshez, mint mondjuk egy feddő köhögéshez. Még egy nagyon vértelen, alig észrevehető mosolyra is futja tőle, és bár ettől úgy tűnik, mintha kicsit felvidult volna, de az ölelésből mégis irtózatosan nehezen bontakozik ki, Laornak komoly erőfeszítésében telhet, hogy lehámozza magáról Lea karjait. Végül persze sikerül, Lea pedig egy pillanatig marad ott a padlón térdelve, egészen magába roskadva, a padlót bámulva.
Aztán teljes döbbenettel néz Laorra, először is azért, mert a tiszta ruhát nem most akarja felvenni - hisz azt is tisztán húzta elő, amit most visel és azonkívül, hogy véres lett a mandzsettája semmi baja -, de ami a nagyobb döbbenetet okozza az az, hogy a férfi hátat fordít, hogy ő ruhát válthasson. Nem tudja mire vélni ezt az egészet, hiszen Laor már számtalanszor látta pucéran és semmi nem változott rajta, ami miatt el kellene forduljon. Hosszú pillanatig értetlenül nézi a másik hátát.*
- Te most?
*nem fejezi be a kérdést végül, de nagyjából így lehetne kiegészíteni: miért fordultál el? Ha Laor visszafordul akkor azt láthatja, hogy Lea ott áll mögötte, a szalmazsák mellett - természetesen továbbra is a vérmaszatos ingben és értetlenül néz rá. Ha eddig Lea nem volt eléggé önsajnálat feneketlen tengerébe merülve, hát akkor az most újra áthullámzik a feje fölött. Megint pánikhangulat lesz rajta úrrá, mindkét kezét ökölbe kell szorítsa, hogy valahogy elnyomja a remegését. Annyi minden szakadt most rá, és ebből az istenség a legkevesebb. Nem elég, hogy elveszítette a vezérét, de vele együtt elveszítette azt a férfit is, aki a legjobb barátja volt, akiért meghalt volna, és nem csak szerelemből, hanem a törzs és a személye iránti hűségből is. Most pedig itt áll, és az, hogy Laor elfordul végképp kilátástalanná teszi a jelen helyzetet, nem csak a szerencséje hagyja el úgy tűnik, hanem minden olyan férfi, akit szeret. Pedig amúgy logikus, hogy Laor nem akar asszisztálni ahhoz, hogy elsirasson egy másik férfit, tulajdonképpen megérti. Leroskad a szalmazsákra, borostyánszínű szemeit Laorra függesztve eldől. Szinte kétségbeesve, könyörögve szólal meg újra:*
- Kérlek.
*Igen, valóban azt szeretné, ha amaz melléfeküdne, ha szorosan átölelné és el sem engedné addig, amíg fel nem ébred ebből a rémálomból, hogy megint gondtalan lehessen, mint mikor az erdőben andalogtak. Még mindig Laort nézi, és egyszerre bűntudata támad amiatt, hogy ő most komolyan arra készül, hogy kihasználja a férfit, hogy a karjai között vigasztalódjon, hogy a csókjaival egy másik férfi csókjait feledje. Ez nagyon nem fair dolog Laorral szemben, noha valószínűleg a férfi már kezdettől tisztában volt azzal, hogy ebben a kapcsolatban ő csupán a harmadik. Még akkor is, ha Leában is hasonló érzelmek ébredtek, mint amiket ő táplál Lea iránt. Bár fizikailag már csak ketten maradtak, de az a borostyánszobor ott a toronyban még mindig közöttük áll, és talán örökre ott is marad. Lea pedig továbbra sem akarja bántani Laort, pont a gyengéd érzelmei miatt. Kihasználni sem akarja, és olyanra sem kényszerítené, ami szemlátomás nehezére esik Laornak - például, hogy ránézzen Leára.*
- Bocsáss meg nekem.
*suttogja, miközben a fal felé fordul, önmagát "átölelve", magzatpózba görnyedve, üveges szemekkel mered a fal egy pontjára. Fogait összeszorítva próbálja elérni azt a meditatív állapotot, amiben képes lenne megnyugodni. Mert így több, mint szánalmas. Ő is szánalmasnak érzi magát, nagyon gyorsan meg kell emberelnie magát, nem szereti ha így látják, szégyelli is magát amiatt, hogy engedte, hogy Laor lássa ezt. Légzése lassan normalizálódik és a szíve sem zakatol már annyira. Bámulatos, hogy mire képes az elme.*
//Laor//
*Általában szereti hallgatni Laor hangját, de most valahogy mégsem érzi azt, hogy hallgatni akarja, sőt kifejezetten idegesíti, hogy jártatja a száját. Hogy miért nem állítja le? Mert a hangját szereti hallgatni, csak éppen a mondandóját nem akarja befogadni, sőt meg sem hallja, vagy ha meg is hallja, akkor csak az egyik fülén bemegy, a másikon meg távozik, anélkül, hogy a férfi szavaiból akár egy is megmaradjon. Ha amaz a szokásos, sokszor képtelennek tűnő történetei közül mesélne valamit, ha mesébe bújtatná a mondanivalóját, akkor talán valamennyire hatással lenne Leára. Fáj a feje is, jól esne a csend is.
A Vashegyi Színjátszó- és Daloskör említésére felhorkan, más körülmények között valószínűleg nevetne, és ez a hang is inkább hasonlít nevetéshez, mint mondjuk egy feddő köhögéshez. Még egy nagyon vértelen, alig észrevehető mosolyra is futja tőle, és bár ettől úgy tűnik, mintha kicsit felvidult volna, de az ölelésből mégis irtózatosan nehezen bontakozik ki, Laornak komoly erőfeszítésében telhet, hogy lehámozza magáról Lea karjait. Végül persze sikerül, Lea pedig egy pillanatig marad ott a padlón térdelve, egészen magába roskadva, a padlót bámulva.
Aztán teljes döbbenettel néz Laorra, először is azért, mert a tiszta ruhát nem most akarja felvenni - hisz azt is tisztán húzta elő, amit most visel és azonkívül, hogy véres lett a mandzsettája semmi baja -, de ami a nagyobb döbbenetet okozza az az, hogy a férfi hátat fordít, hogy ő ruhát válthasson. Nem tudja mire vélni ezt az egészet, hiszen Laor már számtalanszor látta pucéran és semmi nem változott rajta, ami miatt el kellene forduljon. Hosszú pillanatig értetlenül nézi a másik hátát.*
- Te most?
*nem fejezi be a kérdést végül, de nagyjából így lehetne kiegészíteni: miért fordultál el? Ha Laor visszafordul akkor azt láthatja, hogy Lea ott áll mögötte, a szalmazsák mellett - természetesen továbbra is a vérmaszatos ingben és értetlenül néz rá. Ha eddig Lea nem volt eléggé önsajnálat feneketlen tengerébe merülve, hát akkor az most újra áthullámzik a feje fölött. Megint pánikhangulat lesz rajta úrrá, mindkét kezét ökölbe kell szorítsa, hogy valahogy elnyomja a remegését. Annyi minden szakadt most rá, és ebből az istenség a legkevesebb. Nem elég, hogy elveszítette a vezérét, de vele együtt elveszítette azt a férfit is, aki a legjobb barátja volt, akiért meghalt volna, és nem csak szerelemből, hanem a törzs és a személye iránti hűségből is. Most pedig itt áll, és az, hogy Laor elfordul végképp kilátástalanná teszi a jelen helyzetet, nem csak a szerencséje hagyja el úgy tűnik, hanem minden olyan férfi, akit szeret. Pedig amúgy logikus, hogy Laor nem akar asszisztálni ahhoz, hogy elsirasson egy másik férfit, tulajdonképpen megérti. Leroskad a szalmazsákra, borostyánszínű szemeit Laorra függesztve eldől. Szinte kétségbeesve, könyörögve szólal meg újra:*
- Kérlek.
*Igen, valóban azt szeretné, ha amaz melléfeküdne, ha szorosan átölelné és el sem engedné addig, amíg fel nem ébred ebből a rémálomból, hogy megint gondtalan lehessen, mint mikor az erdőben andalogtak. Még mindig Laort nézi, és egyszerre bűntudata támad amiatt, hogy ő most komolyan arra készül, hogy kihasználja a férfit, hogy a karjai között vigasztalódjon, hogy a csókjaival egy másik férfi csókjait feledje. Ez nagyon nem fair dolog Laorral szemben, noha valószínűleg a férfi már kezdettől tisztában volt azzal, hogy ebben a kapcsolatban ő csupán a harmadik. Még akkor is, ha Leában is hasonló érzelmek ébredtek, mint amiket ő táplál Lea iránt. Bár fizikailag már csak ketten maradtak, de az a borostyánszobor ott a toronyban még mindig közöttük áll, és talán örökre ott is marad. Lea pedig továbbra sem akarja bántani Laort, pont a gyengéd érzelmei miatt. Kihasználni sem akarja, és olyanra sem kényszerítené, ami szemlátomás nehezére esik Laornak - például, hogy ránézzen Leára.*
- Bocsáss meg nekem.
*suttogja, miközben a fal felé fordul, önmagát "átölelve", magzatpózba görnyedve, üveges szemekkel mered a fal egy pontjára. Fogait összeszorítva próbálja elérni azt a meditatív állapotot, amiben képes lenne megnyugodni. Mert így több, mint szánalmas. Ő is szánalmasnak érzi magát, nagyon gyorsan meg kell emberelnie magát, nem szereti ha így látják, szégyelli is magát amiatt, hogy engedte, hogy Laor lássa ezt. Légzése lassan normalizálódik és a szíve sem zakatol már annyira. Bámulatos, hogy mire képes az elme.*
6749. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-02 11:05:52
Üzenet elküldve: 2016-11-02 11:05:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*Kagan fáradtan hunyja le a szemét, de nem lel nyugalmat, hiszen az eltűnő álomvilág helyén az alkonyba forduló Amon Ruadhot látja. Kies, kopár, és szinte teljesen elhagyatott, bár a Thargok ereje nem tört meg teljesen. A tűz körül ülők csendesen figyelik az újonnan érkezett klánvezért, az utolsót a vérvonalból, ki a tűzhöz érkezett.*
- Nem egészen, bár volt részünk ebben is. Rajtad, illetve ezen a vénségen kívül mindannyian erőszakos halált haltunk, karddal a kezünkben. Kivéve a fiamat... *a halkan szóló vén lator az ifjú király felé biccent.*
- Neki csak egy dorong jutott. Érdekes sztori, el fogja mesélni. *kacsint végül, mire Aidan csak a szemét forgatja.*
- Rohadt áruló kutyák, semmi érdekes nem volt benne. Meséljem, vagy legyek olyan teátrális, mint a faterom? Melyikre van igény? *Kagan azonban elvágólag int, egyelőre elég volt a történetekből és bemutatókból.*
- Mi a lényeg? *tudata peremény halk, suttogó szavakat hall, Leandana szavait.*
- "- Fiú volt, te tudtad? Biztos tudtad, mindent tudsz. Sosem bántam azelőtt. Most valahogy mégis bánom. Sajnálom." *nem hitte volna, hogy Drenule Álmában is fájhatnak a dolgok, de a tény tény marad. A többi suttogásra csak szortyint: mindig is tisztában volt vele, hogy Leandanának is megvannak a külön útjai, meg neki is. Nem valami prűd, képmutató városi párocska voltak ők, ahol az úr a kurtizánok és cselédlányok, a dáma pedig a kocsisok és szépelgő trubadúrok közé sunnyog éjjelente.*
~ Az elme ereje... a varázsos suttogás. ~ *mélyet lélegez, majd erősen a Szellemjáróra koncentrál. Igazából nem bízik a sikerben, és nem csak azért, mert oly sokszor rontotta el ezt a varázslatot. Itt, az Alvó Isten kényelmes álom-börtönében minden másképp működik. Teste moccanatlanul várja kint, míg elméje lusta kényelmességgel beszélget önnön magával, teremtett és öröklött démonaival, meg azokkal, akik magukat a vérvonal őseinek nevezik.*
~ Ne sajnáld. Ne bánd. Ez az egy élet van, minden más csak káprázat. Én itt leszek mindig, ha kellek. ~ *csak remélni meri, hogy a varázslat kitör a borostyánvilágból, de hát ki tudja.*
Kagan Thargodar megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Kagan fáradtan hunyja le a szemét, de nem lel nyugalmat, hiszen az eltűnő álomvilág helyén az alkonyba forduló Amon Ruadhot látja. Kies, kopár, és szinte teljesen elhagyatott, bár a Thargok ereje nem tört meg teljesen. A tűz körül ülők csendesen figyelik az újonnan érkezett klánvezért, az utolsót a vérvonalból, ki a tűzhöz érkezett.*
- Nem egészen, bár volt részünk ebben is. Rajtad, illetve ezen a vénségen kívül mindannyian erőszakos halált haltunk, karddal a kezünkben. Kivéve a fiamat... *a halkan szóló vén lator az ifjú király felé biccent.*
- Neki csak egy dorong jutott. Érdekes sztori, el fogja mesélni. *kacsint végül, mire Aidan csak a szemét forgatja.*
- Rohadt áruló kutyák, semmi érdekes nem volt benne. Meséljem, vagy legyek olyan teátrális, mint a faterom? Melyikre van igény? *Kagan azonban elvágólag int, egyelőre elég volt a történetekből és bemutatókból.*
- Mi a lényeg? *tudata peremény halk, suttogó szavakat hall, Leandana szavait.*
- "- Fiú volt, te tudtad? Biztos tudtad, mindent tudsz. Sosem bántam azelőtt. Most valahogy mégis bánom. Sajnálom." *nem hitte volna, hogy Drenule Álmában is fájhatnak a dolgok, de a tény tény marad. A többi suttogásra csak szortyint: mindig is tisztában volt vele, hogy Leandanának is megvannak a külön útjai, meg neki is. Nem valami prűd, képmutató városi párocska voltak ők, ahol az úr a kurtizánok és cselédlányok, a dáma pedig a kocsisok és szépelgő trubadúrok közé sunnyog éjjelente.*
~ Az elme ereje... a varázsos suttogás. ~ *mélyet lélegez, majd erősen a Szellemjáróra koncentrál. Igazából nem bízik a sikerben, és nem csak azért, mert oly sokszor rontotta el ezt a varázslatot. Itt, az Alvó Isten kényelmes álom-börtönében minden másképp működik. Teste moccanatlanul várja kint, míg elméje lusta kényelmességgel beszélget önnön magával, teremtett és öröklött démonaival, meg azokkal, akik magukat a vérvonal őseinek nevezik.*
~ Ne sajnáld. Ne bánd. Ez az egy élet van, minden más csak káprázat. Én itt leszek mindig, ha kellek. ~ *csak remélni meri, hogy a varázslat kitör a borostyánvilágból, de hát ki tudja.*
Kagan Thargodar megpróbált varázsolni egy Mentális fonál nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
6748. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-01 23:12:56
Üzenet elküldve: 2016-11-01 23:12:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Lea//
- Nem hiszem. *látszólag könnyeden vonja meg a vállát, mert noha hisz abban, amit mondott vagy mondani akart, de az is erősen valószínű, hogy ennek már puszta gondolata is halálra rémíti a lányt.* Elég sok példa van arra, hogy valaki másra sem vágyik, csak hős lehessen. Mindent meg is tesz ezért, mindent ennek rendel alá, aztán mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a nevét soha nem emlegetik a legnagyobbak között. Más pedig kézzel-lábbal tiltakozik a feltételezés ellen is, és nagy dolgokat visznek végbe, néha egészen profán módon, magától értetődően. Te nem akarsz az lenni, lehet, hogy nem is leszel az, ~Miért lenne, elvégre épp csak kulcsszerepe volt kivételes hatalmú démonok legyőzésében.~ inkább az a baj, hogy túl kishitű vagy, ha saját magadról van szó. Szerinted bárki képes lett volna arra, amit tettél? Bárkiben lett volna annyi bátorság, hogy egy istennek segítsen? Elárulom, bennem nem.
*Persze saját maga is ott állt dacosan az ösvényen az isten mögött, meztelen pengével a kezében, de ha jobban belegondol, könnyen elképzelhető, hogy elég lett volna Drenule egy határozott mozdulata, hogy a fegyvert elejtve roskadjon össze, kegyelemben reménykedve, de legalább ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Esetleg a kettő együtt.*
- Aki pedig azt állítja, hogy ő bizony megtette volna... először is, nem tette meg. Senki. Másodszor pedig az ilyen alaknak nem szabad rövid határidőre pénzt kölcsönözni, mert egy hazug ember a határidőket sem tartja meg.
*Amikor pedig a kérdésére válaszként azt kapja, hogy Lea teljes erővel ölelve simul hozzá, megenged magának annyi szerénytelenséget, hogy igen elégedett legyen önmagával. Elvégre csak kiszakadt a boszi az eddigi katatón állapotból, és végre valami emberi érzelmet is mutat. Nem baj az, hogy egyelőre a kétségbeesés az, kezdetnek nem rossz. Ha Laor nem is, a történelem szép számmal ismer olyan nagy hatalmú, tehetséges uralkodókat, akik szinte véletlenül csöppentek a hatalom kellős közepébe, és eleinte úgy látszott, összeroppannak a súly alatt. Laor pedig egy pillanatra maga előtt látja ebben a derengő homályba burkolózó kicsiny szobában, ahogy a fényes Arthenior pökhendi nemesei kezüket tördelve, idegességükben ruhájuk szélével babrálva sorakoznak a Hrallh trónterme előtt, hogy a Vashegy úrnője elé járulva kegyeit keressék. Be szép nap is lesz az! Most viszont még csak szorosan tartja karjaiban Leát, egymás előtt térdelve, és hajába suttogva folytatja.*
- És nem is vagy egyedül. Hrothgaar olyan fegyvereket kovácsol a thargoknak, hogy senki sem állhat meg ellenünk. Ha kell, Dharren bárhol és bármikor utat pofoz előtted. A Pinty is a miénk már, hídfőállásnak is tökéletes lehet. Synmira mágusai sem felejtik el, honnan száraznak. És talán én is megszervezem egyszer a Vashegyi Színjátszó- és Daloskört, hogy a Vaskorsókban olyan előadásokat szervezhessünk, hogy a világ minden tájáról jöjjenek csodálni. De addig nem megyek sehova. Addig sem.
*Óvatosan kibontakozik a hosszú ölelésből, végigcirógatja a bájos, szeplős arcot és egy gyors, könnyű csókot nyom az ajkaira. Aztán közelebb húzza az ágyról imént lepottyant ruhakupacot.*
- Öltözz át, és bújj ágyba gyorsan!
*Feláll és elfordul, amíg Lea ruhát vált. Persze nem lenne újdonság meztelenül látnia, de ez most más helyzet, sok szempontból. Először is, ez a Lea már nem az a Lea, akinek a szobájába tériszonnyal küzdve, rettegve átmászott a Kósza Pinty párkányán, vagy akivel az őszi forgatagon ugratták egymást. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy bizonyos szempontból egy halhatatlan méltó társa, és így inkább a tisztelet helyénvaló irányában, mint a szeretet. És most mégis úgy beszélt vele, mint egy riadt kisgyerekkel, és képtelen kevésbé szeretni, mint eddig.
Ha már visszafordulhat, leül az ágy szélére, hogy álomba cirógassa a boszit és őrizze az álmát reggelig. Szó se róla, megfordul a fejében, hogy mellé bújik, még ha csak ágymelegítőnek is, de ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha ezt Lea kéri, és még akkor is hezitálni fog. Persze lehet, hogy csak túl sokat gondolkodik, és néhány dolgot túlkombinál.*
//Lea//
- Nem hiszem. *látszólag könnyeden vonja meg a vállát, mert noha hisz abban, amit mondott vagy mondani akart, de az is erősen valószínű, hogy ennek már puszta gondolata is halálra rémíti a lányt.* Elég sok példa van arra, hogy valaki másra sem vágyik, csak hős lehessen. Mindent meg is tesz ezért, mindent ennek rendel alá, aztán mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a nevét soha nem emlegetik a legnagyobbak között. Más pedig kézzel-lábbal tiltakozik a feltételezés ellen is, és nagy dolgokat visznek végbe, néha egészen profán módon, magától értetődően. Te nem akarsz az lenni, lehet, hogy nem is leszel az, ~Miért lenne, elvégre épp csak kulcsszerepe volt kivételes hatalmú démonok legyőzésében.~ inkább az a baj, hogy túl kishitű vagy, ha saját magadról van szó. Szerinted bárki képes lett volna arra, amit tettél? Bárkiben lett volna annyi bátorság, hogy egy istennek segítsen? Elárulom, bennem nem.
*Persze saját maga is ott állt dacosan az ösvényen az isten mögött, meztelen pengével a kezében, de ha jobban belegondol, könnyen elképzelhető, hogy elég lett volna Drenule egy határozott mozdulata, hogy a fegyvert elejtve roskadjon össze, kegyelemben reménykedve, de legalább ahhoz, hogy maga alá piszkítson. Esetleg a kettő együtt.*
- Aki pedig azt állítja, hogy ő bizony megtette volna... először is, nem tette meg. Senki. Másodszor pedig az ilyen alaknak nem szabad rövid határidőre pénzt kölcsönözni, mert egy hazug ember a határidőket sem tartja meg.
*Amikor pedig a kérdésére válaszként azt kapja, hogy Lea teljes erővel ölelve simul hozzá, megenged magának annyi szerénytelenséget, hogy igen elégedett legyen önmagával. Elvégre csak kiszakadt a boszi az eddigi katatón állapotból, és végre valami emberi érzelmet is mutat. Nem baj az, hogy egyelőre a kétségbeesés az, kezdetnek nem rossz. Ha Laor nem is, a történelem szép számmal ismer olyan nagy hatalmú, tehetséges uralkodókat, akik szinte véletlenül csöppentek a hatalom kellős közepébe, és eleinte úgy látszott, összeroppannak a súly alatt. Laor pedig egy pillanatra maga előtt látja ebben a derengő homályba burkolózó kicsiny szobában, ahogy a fényes Arthenior pökhendi nemesei kezüket tördelve, idegességükben ruhájuk szélével babrálva sorakoznak a Hrallh trónterme előtt, hogy a Vashegy úrnője elé járulva kegyeit keressék. Be szép nap is lesz az! Most viszont még csak szorosan tartja karjaiban Leát, egymás előtt térdelve, és hajába suttogva folytatja.*
- És nem is vagy egyedül. Hrothgaar olyan fegyvereket kovácsol a thargoknak, hogy senki sem állhat meg ellenünk. Ha kell, Dharren bárhol és bármikor utat pofoz előtted. A Pinty is a miénk már, hídfőállásnak is tökéletes lehet. Synmira mágusai sem felejtik el, honnan száraznak. És talán én is megszervezem egyszer a Vashegyi Színjátszó- és Daloskört, hogy a Vaskorsókban olyan előadásokat szervezhessünk, hogy a világ minden tájáról jöjjenek csodálni. De addig nem megyek sehova. Addig sem.
*Óvatosan kibontakozik a hosszú ölelésből, végigcirógatja a bájos, szeplős arcot és egy gyors, könnyű csókot nyom az ajkaira. Aztán közelebb húzza az ágyról imént lepottyant ruhakupacot.*
- Öltözz át, és bújj ágyba gyorsan!
*Feláll és elfordul, amíg Lea ruhát vált. Persze nem lenne újdonság meztelenül látnia, de ez most más helyzet, sok szempontból. Először is, ez a Lea már nem az a Lea, akinek a szobájába tériszonnyal küzdve, rettegve átmászott a Kósza Pinty párkányán, vagy akivel az őszi forgatagon ugratták egymást. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy bizonyos szempontból egy halhatatlan méltó társa, és így inkább a tisztelet helyénvaló irányában, mint a szeretet. És most mégis úgy beszélt vele, mint egy riadt kisgyerekkel, és képtelen kevésbé szeretni, mint eddig.
Ha már visszafordulhat, leül az ágy szélére, hogy álomba cirógassa a boszit és őrizze az álmát reggelig. Szó se róla, megfordul a fejében, hogy mellé bújik, még ha csak ágymelegítőnek is, de ilyesmire csak akkor kerülhet sor, ha ezt Lea kéri, és még akkor is hezitálni fog. Persze lehet, hogy csak túl sokat gondolkodik, és néhány dolgot túlkombinál.*
6747. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-01 21:17:22
Üzenet elküldve: 2016-11-01 21:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor//
*Tény és való, hogy eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha most szépen felvágná az ereit, de az is tény, hogy amint belevág a bőrébe a tőr már nem akar ilyesmit, ugyanis a fájdalom úgy érzi, mint egy pofon, és kijózanítja. Eddig a pillanatig fel sem fogja igazán, hogy Laor még mindig itt van, valahogy magától érthetődének tűnt, hogy kiment már. Miért nem tette meg? Elkínzott arccal néz fel a férfire, az elrúgott tőrre, majd arra, hogy amaz a kezébe veszi az ő kezét. Valahogy jelen helyzetben azt nem fogja fel, hogy Laor éppen térdel előtte, valószínűleg amúgy sem tulajdonítana ennek túl nagy jelentőséget, nem tündérmeséken nőtt fel, amikben a férfi hasonló pózban vall szerelmet.*
- Ha ilyet mondanál, akkor azt mondanám, hogy túlságosan felértékelsz.
*Valóban így van, mert Lea sok mindenhez ért, és időnként valóban elvezetgette a törzset, mikor Kagan éppen hadjáraton volt, de akkor tudta, hogy visszajön, most viszont tudja, hogy nem csak időleges. Ettől pedig kellőképpen megijed. Nagyobb a felelőssége, mint eddig bármikor.
Mivel van még Chiari főzetéből, ezért bólint, feláll ő is és odalép érte. Visszaülve forgatja a kezében tartott csészét, mert nem akarja meginni. Eléggé meghatott az újabb vallomástól, és most, ebben a pillanatban nem akarja, hogy úgy kiüsse a főzet, mint az eddigi alkalmakkor. Bólint arra is, hogy elvigye a férfi a tőrt, lehet, hogy jobb lesz így, mielőtt újra kedve támad összeszabdalnia magát, mert lehet, hogy most éppen megnyugodott valamennyire, de nem tudja, hogy mi jön később.
Laor talán valamennyire meglepődik, hogy az újabb kérdésére nem érkezik olyan sem bólintás - vagy éppen fej rázás -, sem pedig szó, mert Lea már borul is a karjai közé, karjait a férfi hóna alatt fonja át, fejét a vállára hajtja, arcát a nyakához nyomja. Térdei tompán puffannak a padlón. Nem sír, mert egy csepp könnyet sem hagy felszínre törni, de egész testét rázza a visszafojtott zokogás, Laor érezheti a nyakán Lea zihálását is. Meg azt, hogy úgy szorítja magához, mintha az utolsó szuszt is ki akarná préselni belőle, pedig nem akar ilyesmit tenni, csak momentán éppen képtelen elengedni, mert úgy érzi, hogy különben valami sötétségbe zuhanna.*
- Ne menj el.
*suttogja szinte könyörögve. Képtelen lenne most magára maradni, még akkor is ha tudja, hogy a főzettől aludna reggelig és rémálmok sem gyötörnék. Szüksége van a melegségre, de nem olyanfajtára, amit egy prém, vagy egy pokróc adhat.*
//Laor//
*Tény és való, hogy eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha most szépen felvágná az ereit, de az is tény, hogy amint belevág a bőrébe a tőr már nem akar ilyesmit, ugyanis a fájdalom úgy érzi, mint egy pofon, és kijózanítja. Eddig a pillanatig fel sem fogja igazán, hogy Laor még mindig itt van, valahogy magától érthetődének tűnt, hogy kiment már. Miért nem tette meg? Elkínzott arccal néz fel a férfire, az elrúgott tőrre, majd arra, hogy amaz a kezébe veszi az ő kezét. Valahogy jelen helyzetben azt nem fogja fel, hogy Laor éppen térdel előtte, valószínűleg amúgy sem tulajdonítana ennek túl nagy jelentőséget, nem tündérmeséken nőtt fel, amikben a férfi hasonló pózban vall szerelmet.*
- Ha ilyet mondanál, akkor azt mondanám, hogy túlságosan felértékelsz.
*Valóban így van, mert Lea sok mindenhez ért, és időnként valóban elvezetgette a törzset, mikor Kagan éppen hadjáraton volt, de akkor tudta, hogy visszajön, most viszont tudja, hogy nem csak időleges. Ettől pedig kellőképpen megijed. Nagyobb a felelőssége, mint eddig bármikor.
Mivel van még Chiari főzetéből, ezért bólint, feláll ő is és odalép érte. Visszaülve forgatja a kezében tartott csészét, mert nem akarja meginni. Eléggé meghatott az újabb vallomástól, és most, ebben a pillanatban nem akarja, hogy úgy kiüsse a főzet, mint az eddigi alkalmakkor. Bólint arra is, hogy elvigye a férfi a tőrt, lehet, hogy jobb lesz így, mielőtt újra kedve támad összeszabdalnia magát, mert lehet, hogy most éppen megnyugodott valamennyire, de nem tudja, hogy mi jön később.
Laor talán valamennyire meglepődik, hogy az újabb kérdésére nem érkezik olyan sem bólintás - vagy éppen fej rázás -, sem pedig szó, mert Lea már borul is a karjai közé, karjait a férfi hóna alatt fonja át, fejét a vállára hajtja, arcát a nyakához nyomja. Térdei tompán puffannak a padlón. Nem sír, mert egy csepp könnyet sem hagy felszínre törni, de egész testét rázza a visszafojtott zokogás, Laor érezheti a nyakán Lea zihálását is. Meg azt, hogy úgy szorítja magához, mintha az utolsó szuszt is ki akarná préselni belőle, pedig nem akar ilyesmit tenni, csak momentán éppen képtelen elengedni, mert úgy érzi, hogy különben valami sötétségbe zuhanna.*
- Ne menj el.
*suttogja szinte könyörögve. Képtelen lenne most magára maradni, még akkor is ha tudja, hogy a főzettől aludna reggelig és rémálmok sem gyötörnék. Szüksége van a melegségre, de nem olyanfajtára, amit egy prém, vagy egy pokróc adhat.*
6746. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-01 19:26:41
Üzenet elküldve: 2016-11-01 19:26:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Lea//
- Szólhattál volna, és hozok ruhát. *jegyzi meg kicsit bocsánatkérő hangsúllyal, mert szándékai ellenére csak sikerült megijesztenie Leát. Persze gondolhatott volna rá, hogy egy sötét vár félhomályos szobájában bármennyire halkan vagy óvatosan szólal meg, az óhatatlanul is megijesztheti azt, aki nem számít társaságra. Igazán nem érezte volna fáradságnak, hogy néhány holmit szedjen össze, amíg a lány pihen, nem is érti, hogy miért nem kérte meg rá. Lehet, hogy nem kedveli, ha idegenek turkálnak a holmijai között vagy csak büszkeség, amit nem engedte, hogy kérjen. Vagy csak eszébe sem jutott abban a kimerült, levert állapotában.
Az hamar kiderül, hogy Lea épp nincs társasági hangulatában, a kurta, egyszavas válaszok alapján arra lehet következtetni, hogy inkább lenne egyedül, esetleg lepihenne ismét. Tehát amikor a göndör hajú visszahuppan az ágyra, Laor épp mondaná, hogy nem alkalmatlankodik tovább, odakint lesz, ha esetleg mégis szükség volna rá. Lea ekkor vesz fel valamit a földről. A fémes csillanás a mécslángtól sötét szobában is megmutatja, hogy valamiféle fegyvernek kell lennie annak. Attól nem tart, hogy a boszi annyira felindult volna jelenlétén, hogy megpróbálja átvágni a torkát, úgyhogy a következő gondolat tűnik logikusnak, ami viszont megrémíti. Csak nem akar kárt tenni magában? Úgy, hogy ő is ott áll előtte? Szinte megbabonázottan nézi a jelenetet, képtelenül arra, hogy megmozduljon vagy akár megszólaljon. Így akkor sem tesz semmit, amikor a tőr hegye megindul az alkaron, és csak az a látvány ragadja ki ebből a furcsa önkívületből, amikor a meginduló vérpatak sötét mintákat fest a halványan derengő rúnákra.*
- Mit?... *a kérdés második fele, a „művelsz” szót bennragad. Azt nem látja, hogy mennyire súlyos a seb, csupán egy felszínes karcolás vagy egy húsba mélyedő vágás, legfeljebb a szivárgó vér mennyiségéből következtethet az előbbire. Ha bőségesen folyna, elboríthatná az összes, halványan világító ábrát. A kövezeten megpattanó penge hangjára szinte ugyanúgy rázkódik össze, ahogy Lea tette imént, amikor megszólította. Most mozdul csak meg, két gyors lépéssel az ágy előtt terem, és a csizma orrával, mintegy véletlenül, távolabb rúgja a földön heverő tőrt. Legszívesebben kivágná az ablakon azt a szentségtelen szerszámot, de egyelőre így is jó. A következőt sokan mélyen méltóságukon alulinak tartanák. Hogy egy férfi, egy harcos térdre boruljon egy nő előtt? Bah! Pedig nem okoz nehézséget.*
- Kérlek! Tudom... nem, dehogy tudom, hogy mennyire nehéz most neked, de próbálom átérezni. Azt tudom, mit jelent elveszíteni valakit, aki nagyon fontos az embernek, azt elképzelni sem tudom, hogy mit jelenthet egy istennel lepaktálni, de a kettő együtt talán ahhoz is elég lehet, hogy az ember élni se akarjon. Ha most azt mondanám, hogy neked élned kell, mert egy nép sorsa múlik rajtad, valószínűleg saját kezűleg tépnéd le a fejed. Persze csak az enyém után. *halványan elmosolyodik, aztán – ha a másik engedi – kezébe fogja Lea kezét, hogy a meleg vér már az ő karján csorduljon végig* Most kéne valami hatásos, mélyen megérintő szózattal előállni, de az csak lányregényekben hatásos, egyébként röhejes és szánalmas. Van, amit nem lehet szép szavakkal megoldani. Csak kérlek... most pihenj! Van még Chiari főzetéből? *néz körül a szobában* Ha igen, idd meg! Most!
*Feláll, és bár parancsoló a hang, de kiérződik belőle valami pajkos kedvesség, reményei szerint nem túlzó mértékben. Inkább csak annyira, hogy Leát arra a Laorra emlékeztesse, akivel együtt bolondoztak Artheniorban.*
- Ha ez számít valamit, én itt leszek veled. Fizikailag is, az ajtó előtt, hogy ne zavarhasson senki, és itt is. *bök a szívére, majd lehajol, felveszi és öve mögé tűzi a hullámos pengéjű tőrt* Ugye nem baj, ha ez egy kicsit nálam lesz? Vigyázok rá, ígérem!
*Közelebb lép, visszaguggol az ágyon ücsörgő lány elé.*
- Lehet, hogy ez neked mit sem segít, de nekem sokat, és hadd legyek ennyire önző: megölelhetlek?
//Lea//
- Szólhattál volna, és hozok ruhát. *jegyzi meg kicsit bocsánatkérő hangsúllyal, mert szándékai ellenére csak sikerült megijesztenie Leát. Persze gondolhatott volna rá, hogy egy sötét vár félhomályos szobájában bármennyire halkan vagy óvatosan szólal meg, az óhatatlanul is megijesztheti azt, aki nem számít társaságra. Igazán nem érezte volna fáradságnak, hogy néhány holmit szedjen össze, amíg a lány pihen, nem is érti, hogy miért nem kérte meg rá. Lehet, hogy nem kedveli, ha idegenek turkálnak a holmijai között vagy csak büszkeség, amit nem engedte, hogy kérjen. Vagy csak eszébe sem jutott abban a kimerült, levert állapotában.
Az hamar kiderül, hogy Lea épp nincs társasági hangulatában, a kurta, egyszavas válaszok alapján arra lehet következtetni, hogy inkább lenne egyedül, esetleg lepihenne ismét. Tehát amikor a göndör hajú visszahuppan az ágyra, Laor épp mondaná, hogy nem alkalmatlankodik tovább, odakint lesz, ha esetleg mégis szükség volna rá. Lea ekkor vesz fel valamit a földről. A fémes csillanás a mécslángtól sötét szobában is megmutatja, hogy valamiféle fegyvernek kell lennie annak. Attól nem tart, hogy a boszi annyira felindult volna jelenlétén, hogy megpróbálja átvágni a torkát, úgyhogy a következő gondolat tűnik logikusnak, ami viszont megrémíti. Csak nem akar kárt tenni magában? Úgy, hogy ő is ott áll előtte? Szinte megbabonázottan nézi a jelenetet, képtelenül arra, hogy megmozduljon vagy akár megszólaljon. Így akkor sem tesz semmit, amikor a tőr hegye megindul az alkaron, és csak az a látvány ragadja ki ebből a furcsa önkívületből, amikor a meginduló vérpatak sötét mintákat fest a halványan derengő rúnákra.*
- Mit?... *a kérdés második fele, a „művelsz” szót bennragad. Azt nem látja, hogy mennyire súlyos a seb, csupán egy felszínes karcolás vagy egy húsba mélyedő vágás, legfeljebb a szivárgó vér mennyiségéből következtethet az előbbire. Ha bőségesen folyna, elboríthatná az összes, halványan világító ábrát. A kövezeten megpattanó penge hangjára szinte ugyanúgy rázkódik össze, ahogy Lea tette imént, amikor megszólította. Most mozdul csak meg, két gyors lépéssel az ágy előtt terem, és a csizma orrával, mintegy véletlenül, távolabb rúgja a földön heverő tőrt. Legszívesebben kivágná az ablakon azt a szentségtelen szerszámot, de egyelőre így is jó. A következőt sokan mélyen méltóságukon alulinak tartanák. Hogy egy férfi, egy harcos térdre boruljon egy nő előtt? Bah! Pedig nem okoz nehézséget.*
- Kérlek! Tudom... nem, dehogy tudom, hogy mennyire nehéz most neked, de próbálom átérezni. Azt tudom, mit jelent elveszíteni valakit, aki nagyon fontos az embernek, azt elképzelni sem tudom, hogy mit jelenthet egy istennel lepaktálni, de a kettő együtt talán ahhoz is elég lehet, hogy az ember élni se akarjon. Ha most azt mondanám, hogy neked élned kell, mert egy nép sorsa múlik rajtad, valószínűleg saját kezűleg tépnéd le a fejed. Persze csak az enyém után. *halványan elmosolyodik, aztán – ha a másik engedi – kezébe fogja Lea kezét, hogy a meleg vér már az ő karján csorduljon végig* Most kéne valami hatásos, mélyen megérintő szózattal előállni, de az csak lányregényekben hatásos, egyébként röhejes és szánalmas. Van, amit nem lehet szép szavakkal megoldani. Csak kérlek... most pihenj! Van még Chiari főzetéből? *néz körül a szobában* Ha igen, idd meg! Most!
*Feláll, és bár parancsoló a hang, de kiérződik belőle valami pajkos kedvesség, reményei szerint nem túlzó mértékben. Inkább csak annyira, hogy Leát arra a Laorra emlékeztesse, akivel együtt bolondoztak Artheniorban.*
- Ha ez számít valamit, én itt leszek veled. Fizikailag is, az ajtó előtt, hogy ne zavarhasson senki, és itt is. *bök a szívére, majd lehajol, felveszi és öve mögé tűzi a hullámos pengéjű tőrt* Ugye nem baj, ha ez egy kicsit nálam lesz? Vigyázok rá, ígérem!
*Közelebb lép, visszaguggol az ágyon ücsörgő lány elé.*
- Lehet, hogy ez neked mit sem segít, de nekem sokat, és hadd legyek ennyire önző: megölelhetlek?
6745. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-01 18:05:41
Üzenet elküldve: 2016-11-01 18:05:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Laor//
*Természetesen a frász jön rá, mert nem számított arra, hogy bárkit is itt talál. Összerezzen, meg szökken is egyet, de nem sikít, vagy nem ájul el, aztán megpördül a tengelye körül és még a keze is ökölbe szorul és védekezően emeli maga elé. Bár ugye esélytelen bárkit is lebokszolni, akinél mondjuk kard van, vagy bármi, ami hosszabb, mint Lea karja. Nagyon fújva engedi le a kezét, hiszen csak Laor az.
Igazából maga sem tudja, hogy kire számított, mármint ki olyanra, aki fegyvert fogott volna rá, de ösztönös reakció volt. Vagy az is lehet, hogy a hely szelleme tehet róla, nem szokott itt éjjel bóklászni, érthető ha az ember mindenféle árnyakat lát megrebbenni a sötét folyosókon. A nap történéseinek fényében tulajdonképpen teljesen normális, ha rémeket lát. Az alkarján derengő rúnák is vastagon hibásak emiatt.*
- Ruháért.
*recsegi rekedtes hangján, a prémet egy laza mozdulattal a szalmazsákra ejti, így látszik, hogy fél kezében ott egy csomóban az összehajtogatott ruha: egy pár gyapjúzokni, egy bőrnadrág övvel, egy mellrészén hímzett tunika és a kedvenc ezüstróka-prém mellénykéje, a csizmáját legalább felhúzta, nem akart visszafelé is folyamatosan a talpát vágó köveken sziszegni, de amúgy még mindig a combja közepéig érő férfiinget viseli. A tiszta ruhákat leteszi a puritán berendezésű szoba egyetlen székére.*
- Megvagyok.
*Ezenkívül mást nem igazán tud válaszolni, fizikailag ugyan egy paraszthajszálnyival jobban van, de a kedélyállapota nagyon hullámzó, egyszer örül annak, hogy él, a másikban pedig a legszívesebben levetné magát a toronyból, ilyenkor látja is a saját szétloccsant fejét az erőd udvarán. Még elképzelve sem szép látvány, de kétségkívül az lenne a könnyebbik út.
Leül a szalmazsákra és felveszi az hullámos pengéjű áldozótőrt a földről, és felváltva mered a fegyverre, meg a bal tenyerére, amit ezzel a fegyverrel sebzett meg ő maga. Odailleszti a tőr hegyét a vágott seb csuklójának közelebbi részéhez. Mennyire egyszerű lenne, csak egy gyors metszés, és a plafonig spriccelne a vére. Remeg a keze, és nem tudja elszakítani a tekintetét a sebtől, a tőrt pedig a bőrétől. A tőrt persze borotvaélesre fenték, így a remegő kezének köszönhetően hamarosan kiserken a vére. Nem is fáj. Bár nem nagy erőbefektetéssel, de azért a bőrét végig felkarcolva húzza végig a tő hegyét az alkarján, ott ahol a rúnák derengenek. Azokban nem esik kár, de a vérpatak amúgy megindul a bőréből. Nagyot sóhajt, de továbbra is a saját tenyerére, alkarjára mered, viszont elengedi a fegyvert, ami hangos csilingeléssel ér földet a lába mellett.*
//Laor//
*Természetesen a frász jön rá, mert nem számított arra, hogy bárkit is itt talál. Összerezzen, meg szökken is egyet, de nem sikít, vagy nem ájul el, aztán megpördül a tengelye körül és még a keze is ökölbe szorul és védekezően emeli maga elé. Bár ugye esélytelen bárkit is lebokszolni, akinél mondjuk kard van, vagy bármi, ami hosszabb, mint Lea karja. Nagyon fújva engedi le a kezét, hiszen csak Laor az.
Igazából maga sem tudja, hogy kire számított, mármint ki olyanra, aki fegyvert fogott volna rá, de ösztönös reakció volt. Vagy az is lehet, hogy a hely szelleme tehet róla, nem szokott itt éjjel bóklászni, érthető ha az ember mindenféle árnyakat lát megrebbenni a sötét folyosókon. A nap történéseinek fényében tulajdonképpen teljesen normális, ha rémeket lát. Az alkarján derengő rúnák is vastagon hibásak emiatt.*
- Ruháért.
*recsegi rekedtes hangján, a prémet egy laza mozdulattal a szalmazsákra ejti, így látszik, hogy fél kezében ott egy csomóban az összehajtogatott ruha: egy pár gyapjúzokni, egy bőrnadrág övvel, egy mellrészén hímzett tunika és a kedvenc ezüstróka-prém mellénykéje, a csizmáját legalább felhúzta, nem akart visszafelé is folyamatosan a talpát vágó köveken sziszegni, de amúgy még mindig a combja közepéig érő férfiinget viseli. A tiszta ruhákat leteszi a puritán berendezésű szoba egyetlen székére.*
- Megvagyok.
*Ezenkívül mást nem igazán tud válaszolni, fizikailag ugyan egy paraszthajszálnyival jobban van, de a kedélyállapota nagyon hullámzó, egyszer örül annak, hogy él, a másikban pedig a legszívesebben levetné magát a toronyból, ilyenkor látja is a saját szétloccsant fejét az erőd udvarán. Még elképzelve sem szép látvány, de kétségkívül az lenne a könnyebbik út.
Leül a szalmazsákra és felveszi az hullámos pengéjű áldozótőrt a földről, és felváltva mered a fegyverre, meg a bal tenyerére, amit ezzel a fegyverrel sebzett meg ő maga. Odailleszti a tőr hegyét a vágott seb csuklójának közelebbi részéhez. Mennyire egyszerű lenne, csak egy gyors metszés, és a plafonig spriccelne a vére. Remeg a keze, és nem tudja elszakítani a tekintetét a sebtől, a tőrt pedig a bőrétől. A tőrt persze borotvaélesre fenték, így a remegő kezének köszönhetően hamarosan kiserken a vére. Nem is fáj. Bár nem nagy erőbefektetéssel, de azért a bőrét végig felkarcolva húzza végig a tő hegyét az alkarján, ott ahol a rúnák derengenek. Azokban nem esik kár, de a vérpatak amúgy megindul a bőréből. Nagyot sóhajt, de továbbra is a saját tenyerére, alkarjára mered, viszont elengedi a fegyvert, ami hangos csilingeléssel ér földet a lába mellett.*
6744. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-11-01 17:09:55
Üzenet elküldve: 2016-11-01 17:09:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
//Daranel//
*A sziklapáncélos dögről szóló beszámolót hallva kezd biztos lenni benne, hogy Sa'argathot jobban kedvelte az efféle kis háziállatait, mint az élőhalottakat. Talán ezért nem járt sikerrel. Sosem volt szörnyetegeket bizonyára időigényesebb és fárasztóbb dolog összetákolni, mint egy hordányi, tmetőből frissen kikapart tetemet elindítani a legközelebbi város felé.*
- Szép. *húzza el a száját, valahogy nem szívesen akadt volna össze azzal az izével* De ha minden igaz, ezentúl nem fognak ilyenek teremni minden bokor alatt. Persze biztosat nem tudhatok, de mostanság az égre feltekintve jó eséllyel lehetett jósolni: ha ott épp a spagettihajú asszonyság és cimborái szónokolnak, akkor rosszul mennek a dolgok. Ha eltűnnek, lehet reménykedni.
*Úgy látszik az íjász picit félreértette. Nem gondolta volna, hogy hosszas interregnum következik és a thargok vezető nélkül fognak sínylődni, mindössze a toronyban mozdulatlanságba dermedt Kaganra célzott.*
- Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. *idézi mosolyogva a kivételesen ostoba mondást, aztán egy barátságos biccentéssel búcsúzik az induló Daraneltől* Minden jót! Reggelig itt
leszek.
//Lea//
*Különösebben nem bonyolult dolog vigyázni valakinek az álmát. Az ember áll a küszöb előtt és arra vigyáz, hogy a herceg ki ne menjen, amíg a király érte nem jön. Nem, ez egy másik mese. Talán egy kellemes, nyári estén egyéb problémák sem jelentkeznének, de mostanában már kellemetlenül hűvösek az éjszakák és az erődöt kifűteni meglehetősen problémás dolog. Ez az alattomos hideg pedig, ami sunyi módon kúszik felfelé a csizmatalpon keresztül, tovább a lábszárakon, gondot okoz a strázsának. Először csak toporog, aztán sétálni kezd pár lépést ide-oda, de valahol az éjszaka közepén kénytelen belátni, hogy muszáj lesz ellátogatnia a latrinához. Persze oldalba is vizelhetné a masszív falakat, de ennyire még a barbár sem barbár. Legfeljebb ha sokat iszik. Sietve indul el tehát, de a sötétben el is téved kicsit – ami majdnem szörnyű balesethez vezet – és miután végzett, még vissza is fordul egyszer. Lehet, hogy túlságosan is alul volt öltözve. Végül egészben és szárazon ér vissza a szoba ajtajához, amit résnyire nyitva talál. Ha most valaki beosont az alvó Szellemjáróhoz, hogy ártson neki, soha nem fogja megbocsátani magának. A thargok meg neki, de ez részletkérdés. Az egyik közeli falikarból kiemeli a fáklyát, előhúzza a tőrét, majd egy szusszanás után teli talppal rúgja be az ajtót. Legfeljebb az üres ágyat nyűgözhette le határozott, ellentmondást nem ismerő fellépésével, mert odabent egy teremtett lélek sincs. Tehát Lea nem bírt nyugton maradni. Elrakja a fegyvert, és ahogy tarkóját vakarva, kicsit tanácstalanul lép ki az ajtón, a visszhangos épületben lépteket hall. Nem lehet biztos benne, de valahogy nyakát tenné rá, hogy a nyughatatlan beteg tér vissza. Visszateszi helyére a fáklyát és besurran a szobába, behúzódva az ajtó mögé. Kisvártatva be is lép valaki utána, és a bent pislákoló mécses sápadt fényénél eltéveszthetetlen az a göndör hajzuhatag.*
- Hát te merre járkálsz? *szólal meg halkan, és mozdul meg óvatosan, remélve, hogy nem hozza a frászt Leára. Nem ez a célja, egyszerűen csak aggódott.* Hogy érzed magad?
//Daranel//
*A sziklapáncélos dögről szóló beszámolót hallva kezd biztos lenni benne, hogy Sa'argathot jobban kedvelte az efféle kis háziállatait, mint az élőhalottakat. Talán ezért nem járt sikerrel. Sosem volt szörnyetegeket bizonyára időigényesebb és fárasztóbb dolog összetákolni, mint egy hordányi, tmetőből frissen kikapart tetemet elindítani a legközelebbi város felé.*
- Szép. *húzza el a száját, valahogy nem szívesen akadt volna össze azzal az izével* De ha minden igaz, ezentúl nem fognak ilyenek teremni minden bokor alatt. Persze biztosat nem tudhatok, de mostanság az égre feltekintve jó eséllyel lehetett jósolni: ha ott épp a spagettihajú asszonyság és cimborái szónokolnak, akkor rosszul mennek a dolgok. Ha eltűnnek, lehet reménykedni.
*Úgy látszik az íjász picit félreértette. Nem gondolta volna, hogy hosszas interregnum következik és a thargok vezető nélkül fognak sínylődni, mindössze a toronyban mozdulatlanságba dermedt Kaganra célzott.*
- Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy. *idézi mosolyogva a kivételesen ostoba mondást, aztán egy barátságos biccentéssel búcsúzik az induló Daraneltől* Minden jót! Reggelig itt
leszek.
//Lea//
*Különösebben nem bonyolult dolog vigyázni valakinek az álmát. Az ember áll a küszöb előtt és arra vigyáz, hogy a herceg ki ne menjen, amíg a király érte nem jön. Nem, ez egy másik mese. Talán egy kellemes, nyári estén egyéb problémák sem jelentkeznének, de mostanában már kellemetlenül hűvösek az éjszakák és az erődöt kifűteni meglehetősen problémás dolog. Ez az alattomos hideg pedig, ami sunyi módon kúszik felfelé a csizmatalpon keresztül, tovább a lábszárakon, gondot okoz a strázsának. Először csak toporog, aztán sétálni kezd pár lépést ide-oda, de valahol az éjszaka közepén kénytelen belátni, hogy muszáj lesz ellátogatnia a latrinához. Persze oldalba is vizelhetné a masszív falakat, de ennyire még a barbár sem barbár. Legfeljebb ha sokat iszik. Sietve indul el tehát, de a sötétben el is téved kicsit – ami majdnem szörnyű balesethez vezet – és miután végzett, még vissza is fordul egyszer. Lehet, hogy túlságosan is alul volt öltözve. Végül egészben és szárazon ér vissza a szoba ajtajához, amit résnyire nyitva talál. Ha most valaki beosont az alvó Szellemjáróhoz, hogy ártson neki, soha nem fogja megbocsátani magának. A thargok meg neki, de ez részletkérdés. Az egyik közeli falikarból kiemeli a fáklyát, előhúzza a tőrét, majd egy szusszanás után teli talppal rúgja be az ajtót. Legfeljebb az üres ágyat nyűgözhette le határozott, ellentmondást nem ismerő fellépésével, mert odabent egy teremtett lélek sincs. Tehát Lea nem bírt nyugton maradni. Elrakja a fegyvert, és ahogy tarkóját vakarva, kicsit tanácstalanul lép ki az ajtón, a visszhangos épületben lépteket hall. Nem lehet biztos benne, de valahogy nyakát tenné rá, hogy a nyughatatlan beteg tér vissza. Visszateszi helyére a fáklyát és besurran a szobába, behúzódva az ajtó mögé. Kisvártatva be is lép valaki utána, és a bent pislákoló mécses sápadt fényénél eltéveszthetetlen az a göndör hajzuhatag.*
- Hát te merre járkálsz? *szólal meg halkan, és mozdul meg óvatosan, remélve, hogy nem hozza a frászt Leára. Nem ez a célja, egyszerűen csak aggódott.* Hogy érzed magad?
6743. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-31 19:20:57
Üzenet elküldve: 2016-10-31 19:20:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh, még az este//
//Laor//
*Azért ő sem vak, nyilván levonja a következtetéseket, ám nem akarja túlságosan kombinálni a dolgokat, elvégre is egyrészről semmi köze hozzá, másrészről meg nem igazán érdekli az sem, ha intim kapcsolatban áll a Szellemjáró és Laor. Éppen ezért át is ugorja azt a részt, hogy elmagyarázza miért is gondolta rossz időzítésnek a betoppanást.*
-Az sem hangzik túl jól. Ezt kemény pikkelyek borították és úgy dübörgött felénk, mint egy megállíthatatlan sziklatömb, ami mindent és mindenkit maga alá temet, aki az útjába kerül.
*Azért az a két hegyes nyíl, amit Daranel a pikkelyei közé lőtt bizonyára megtették az első lépést afelé, hogy kinyírják a dögöt mint a papírkutyát.
Drenule említése őt nem lelkesíti. Az ő háborújukat nem egy istenségnek kellene megvívnia helyettük, ráadásul ki tudja, hogy egy ilyen valaminek miféle szeszélyei vannak. Az íjász sosem rajongott az efféle dolgokért.*
-Nem hinném. *csóválja meg a fejét.* -Mindig lesz valaki, aki átveszi az előző uralkodó helyét. Nem kell rögtön eltemetni Kagannal együtt az egész Vashegyet, hanem előre kell tekinteni és egységesnek maradni.
*Az időtlen álom lehet, hogy néhány hat lesz csupán, de Daranel úgy érzi, hogy nem várhatnak arra, hogy Kagan mikor tér újra vissza. Tovább kell lépni!*
-Akkor ezt a hármast haladéktalanul felkeresem. A holnapi viszontlátásra Laor!
*Azzal fogja magát és gyors léptekkel távozik Amon Ruadh felé.*
//Laor//
*Azért ő sem vak, nyilván levonja a következtetéseket, ám nem akarja túlságosan kombinálni a dolgokat, elvégre is egyrészről semmi köze hozzá, másrészről meg nem igazán érdekli az sem, ha intim kapcsolatban áll a Szellemjáró és Laor. Éppen ezért át is ugorja azt a részt, hogy elmagyarázza miért is gondolta rossz időzítésnek a betoppanást.*
-Az sem hangzik túl jól. Ezt kemény pikkelyek borították és úgy dübörgött felénk, mint egy megállíthatatlan sziklatömb, ami mindent és mindenkit maga alá temet, aki az útjába kerül.
*Azért az a két hegyes nyíl, amit Daranel a pikkelyei közé lőtt bizonyára megtették az első lépést afelé, hogy kinyírják a dögöt mint a papírkutyát.
Drenule említése őt nem lelkesíti. Az ő háborújukat nem egy istenségnek kellene megvívnia helyettük, ráadásul ki tudja, hogy egy ilyen valaminek miféle szeszélyei vannak. Az íjász sosem rajongott az efféle dolgokért.*
-Nem hinném. *csóválja meg a fejét.* -Mindig lesz valaki, aki átveszi az előző uralkodó helyét. Nem kell rögtön eltemetni Kagannal együtt az egész Vashegyet, hanem előre kell tekinteni és egységesnek maradni.
*Az időtlen álom lehet, hogy néhány hat lesz csupán, de Daranel úgy érzi, hogy nem várhatnak arra, hogy Kagan mikor tér újra vissza. Tovább kell lépni!*
-Akkor ezt a hármast haladéktalanul felkeresem. A holnapi viszontlátásra Laor!
*Azzal fogja magát és gyors léptekkel távozik Amon Ruadh felé.*
6742. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-31 16:54:11
Üzenet elküldve: 2016-10-31 16:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh, még az este//
//Daranel//
- Rossz időzítés? Miért? *közömbös arcot vágva, szemöldökét enyhén megemelve kérdez vissza. Nem gondolta volna, hogy kívülállónak ennyire egyértelmű, amit igyekeznek Leával véka alá rejteni, vagy ott tartani. Mindenesetre jobb lesz jobban vigyázni. A következő gondolat persze az, hogy ugyan meddig lehet titkolózni, és mi lenne a jó megoldás, de ezzel nem most fog törődni. Pedig nemsokára muszáj lesz, ez világos. Most viszont beéri annyival, hogy Daranel tapintatosan nem firtat semmit, pedig ha valóban olyan éles a szeme, mint feltételezi, akkor biztos felmerültek benne bizonyos kérdések.*
- Elismerésem. Úgy látszik, Sa'argathot és kis barátja kedvelték a háziállatokat. Mi egy túlméretezett pókkal futottunk össze talán egy hattal ezelőtt Amon falai alatt. *bólint rá az íjász beszámolójára, aztán rajta a sor, még akkor is, ha ismeretei kissé hézagosak* De ha jól sejtem, ilyesmitől már nem nagyon kell tartanunk. A tharg isten, Drenule leszámolt ezekkel a nyavalyásokkal. Lea... *épp csak egy pillanatnyi szünetet tart, aztán nem áll meg a becéző formulánál* ndana rituáléi voltak szükségesek az idézéshez, de áldozattal is járt. A Vashegy úr nélkül maradt.
*Biccent a torony teteje felé, ahol már csak a vezér időtlen álomba merült, borostyánszínben ragyogó alakja vigyázza a környéket.*
- Az úrnő pedig a hogyan továbbról akar beszélni. Ha jól tudom, Hrothgaart Antheniorba küldte Kagan, őt nem találjuk Amonban. Nem tudom, hogy mi dolga van arra, ha szerencsénk van, hamar visszatér. Ewangel, Aletai és Dharren itt vannak, ezt biztosan tudom.
*Ha Daranel indul, egy köszönömmel búcsúzik el tőle. Igyekezett figyelni rá, hogy kérjen, és ne tűnjön úgy, mintha parancsokat osztogatna. Ugyan a hadúr egyik utolsó parancsával altiszti rangra emelte, de ez most vajmi keveset számít. És egyébként sem.
Ha az íjásznak még lenne kérdése, nem sürgeti, áll rendelkezésére.*
//Daranel//
- Rossz időzítés? Miért? *közömbös arcot vágva, szemöldökét enyhén megemelve kérdez vissza. Nem gondolta volna, hogy kívülállónak ennyire egyértelmű, amit igyekeznek Leával véka alá rejteni, vagy ott tartani. Mindenesetre jobb lesz jobban vigyázni. A következő gondolat persze az, hogy ugyan meddig lehet titkolózni, és mi lenne a jó megoldás, de ezzel nem most fog törődni. Pedig nemsokára muszáj lesz, ez világos. Most viszont beéri annyival, hogy Daranel tapintatosan nem firtat semmit, pedig ha valóban olyan éles a szeme, mint feltételezi, akkor biztos felmerültek benne bizonyos kérdések.*
- Elismerésem. Úgy látszik, Sa'argathot és kis barátja kedvelték a háziállatokat. Mi egy túlméretezett pókkal futottunk össze talán egy hattal ezelőtt Amon falai alatt. *bólint rá az íjász beszámolójára, aztán rajta a sor, még akkor is, ha ismeretei kissé hézagosak* De ha jól sejtem, ilyesmitől már nem nagyon kell tartanunk. A tharg isten, Drenule leszámolt ezekkel a nyavalyásokkal. Lea... *épp csak egy pillanatnyi szünetet tart, aztán nem áll meg a becéző formulánál* ndana rituáléi voltak szükségesek az idézéshez, de áldozattal is járt. A Vashegy úr nélkül maradt.
*Biccent a torony teteje felé, ahol már csak a vezér időtlen álomba merült, borostyánszínben ragyogó alakja vigyázza a környéket.*
- Az úrnő pedig a hogyan továbbról akar beszélni. Ha jól tudom, Hrothgaart Antheniorba küldte Kagan, őt nem találjuk Amonban. Nem tudom, hogy mi dolga van arra, ha szerencsénk van, hamar visszatér. Ewangel, Aletai és Dharren itt vannak, ezt biztosan tudom.
*Ha Daranel indul, egy köszönömmel búcsúzik el tőle. Igyekezett figyelni rá, hogy kérjen, és ne tűnjön úgy, mintha parancsokat osztogatna. Ugyan a hadúr egyik utolsó parancsával altiszti rangra emelte, de ez most vajmi keveset számít. És egyébként sem.
Ha az íjásznak még lenne kérdése, nem sürgeti, áll rendelkezésére.*
6741. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2016-10-31 13:36:39
Üzenet elküldve: 2016-10-31 13:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Hrallh//
*Nincs most kedve vitatkozni a saját vélt, vagy valós érdemeiről, csak egy fáradt sóhaj a válasza Laor szavaira. Máskor valószínűleg kifejtené, hogy az életét csupán a szerencséjének köszönheti, tulajdonképpen az egész élete szerencsés véletlenek sorozata. Az első szerencsés véletlen az volt, hogy a természet vicce folytán eggyel több ujja nőtt, ha egy átlagos csecsemőként látja meg a napvilágot, akkor valószínűleg megmaradt volna egy ágyastól való törvénytelen gyermeknek. Bár akkor legalább élhetné a maga átlagos kis életét, valószínűleg harcos lenne ő is, ebben az esetben most némi hasznát tudnák venni, mert most Lea igen hasztalannak érzi magát. Valószínűleg van az a pont, amikor többé már nem elég a mázli, ez a pont pedig minden bizonnyal az. Az igazat megvallva sírhatnékja van, meg hát van már benne egy hatalmas adag önsajnálat is.
Mikor Daranel felbukkan, akkor arra sem veszi a fáradtságot, hogy odébb rebbenjen Laor mellől, pedig azért a látszatra adni kéne, még akkor is, ha itt és most szó sincsen szerelmes búgásról, csupán egymás támogatásáról. Leán látszik is, hogy mennyire borzasztó állapotban van - noha nem annyira, mint pár órával ezelőtt volt. Laort valószínűleg a lépcsőmenet viselte meg, úgyhogy igen szép páros ők ketten, senki külső szemlélőben nem merülne fel, hogy itt többről van szó, mint a beteg támogatásáról. Bár Chiari talán észrevett valamit, de ugyebár a nők könnyebben kiszúrják az ilyesmit.
Viszont a biccentésen kívül tőle más, érdemleges válasz nem érkezik Leától Daranelnek, de Laor szerencsére kézbe is veszi már a dolgokat. Lea pedig mehet lefeküdni.
Valószínűleg Chiari főzetének köszönhető, hogy újra képes mélyen, és álomtalanul aludni, így tud pihenni is. Jóval napkelte előtt ébred, de arra, hogy éhes. Ami hagyján, de a feje is fáj. Mivel több mint egy napja nem evett semmit, és inni is csak azt itta, amit Chiari adott neki, így tulajdonképpen egyik sem meglepő. Orrnyergét masszírozva ül fel hálóhelyén. A fejfájás talán rosszabb is, mint az éhség, mert szabályosan szédül tőle, meg kerülgeti a hányinger. Nem elég, hogy a fejfájás olyan, mintha tucatnyi törpe kovács egyszerre verné a fejét, de emellett még a keserű epét is kénytelen vagy kétszer visszanyelni. Pedig lehet, hogy jobb lenne ha kiadná magából. De nem itt. Feltápászkodik és egyszerre szembesül azzal, hogy ruhát is kéne keríteni, mert az évszakhoz nem illő öltözet egy szál férfi-ing és egy darab prém. Csak el kéne botorkálni a házikójáig, sőt már az este menni kellett volna. Végül is, ha most nekidurálja magát, akkor fertályórán belül végezhet és talán anélkül megjárhatja, hogy bárkibe belebotlana. Mert különösebben senkivel sem akar most társalogni, nem tudja, hogy mit is mondhatna, pedig valamit sürgősen ki kell találni, mert a többieknek meg kell magyarázni a dolgokat.
Végül tényleg megjárja fertályóra alatt. Eléggé szedte a lábait, és emiatt eléggé el is fárad. Mivel a ruhákat csak felmarkolta, ezért még fázik is. Mielőtt bevackolna újra a prém alá még iszik Chiari gyógyfőzetéből. Így megint tud aludni pár órát anélkül, hogy rémálmok kísértsék.*
*Nincs most kedve vitatkozni a saját vélt, vagy valós érdemeiről, csak egy fáradt sóhaj a válasza Laor szavaira. Máskor valószínűleg kifejtené, hogy az életét csupán a szerencséjének köszönheti, tulajdonképpen az egész élete szerencsés véletlenek sorozata. Az első szerencsés véletlen az volt, hogy a természet vicce folytán eggyel több ujja nőtt, ha egy átlagos csecsemőként látja meg a napvilágot, akkor valószínűleg megmaradt volna egy ágyastól való törvénytelen gyermeknek. Bár akkor legalább élhetné a maga átlagos kis életét, valószínűleg harcos lenne ő is, ebben az esetben most némi hasznát tudnák venni, mert most Lea igen hasztalannak érzi magát. Valószínűleg van az a pont, amikor többé már nem elég a mázli, ez a pont pedig minden bizonnyal az. Az igazat megvallva sírhatnékja van, meg hát van már benne egy hatalmas adag önsajnálat is.
Mikor Daranel felbukkan, akkor arra sem veszi a fáradtságot, hogy odébb rebbenjen Laor mellől, pedig azért a látszatra adni kéne, még akkor is, ha itt és most szó sincsen szerelmes búgásról, csupán egymás támogatásáról. Leán látszik is, hogy mennyire borzasztó állapotban van - noha nem annyira, mint pár órával ezelőtt volt. Laort valószínűleg a lépcsőmenet viselte meg, úgyhogy igen szép páros ők ketten, senki külső szemlélőben nem merülne fel, hogy itt többről van szó, mint a beteg támogatásáról. Bár Chiari talán észrevett valamit, de ugyebár a nők könnyebben kiszúrják az ilyesmit.
Viszont a biccentésen kívül tőle más, érdemleges válasz nem érkezik Leától Daranelnek, de Laor szerencsére kézbe is veszi már a dolgokat. Lea pedig mehet lefeküdni.
Valószínűleg Chiari főzetének köszönhető, hogy újra képes mélyen, és álomtalanul aludni, így tud pihenni is. Jóval napkelte előtt ébred, de arra, hogy éhes. Ami hagyján, de a feje is fáj. Mivel több mint egy napja nem evett semmit, és inni is csak azt itta, amit Chiari adott neki, így tulajdonképpen egyik sem meglepő. Orrnyergét masszírozva ül fel hálóhelyén. A fejfájás talán rosszabb is, mint az éhség, mert szabályosan szédül tőle, meg kerülgeti a hányinger. Nem elég, hogy a fejfájás olyan, mintha tucatnyi törpe kovács egyszerre verné a fejét, de emellett még a keserű epét is kénytelen vagy kétszer visszanyelni. Pedig lehet, hogy jobb lenne ha kiadná magából. De nem itt. Feltápászkodik és egyszerre szembesül azzal, hogy ruhát is kéne keríteni, mert az évszakhoz nem illő öltözet egy szál férfi-ing és egy darab prém. Csak el kéne botorkálni a házikójáig, sőt már az este menni kellett volna. Végül is, ha most nekidurálja magát, akkor fertályórán belül végezhet és talán anélkül megjárhatja, hogy bárkibe belebotlana. Mert különösebben senkivel sem akar most társalogni, nem tudja, hogy mit is mondhatna, pedig valamit sürgősen ki kell találni, mert a többieknek meg kell magyarázni a dolgokat.
Végül tényleg megjárja fertályóra alatt. Eléggé szedte a lábait, és emiatt eléggé el is fárad. Mivel a ruhákat csak felmarkolta, ezért még fázik is. Mielőtt bevackolna újra a prém alá még iszik Chiari gyógyfőzetéből. Így megint tud aludni pár órát anélkül, hogy rémálmok kísértsék.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143