Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 347 (6921. - 6940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6940. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-13 09:17:51
Üzenet elküldve: 2017-01-13 09:17:51
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*A saját fejében a helytartó titulus sokkal jobban hangzott, mint mikor azt egy idegen kimondta. Azonban nem kell, hogy kijavítsa, mert helyette megteszi Laor. Szépen, udvariasan, Lea pedig bólint.*
- Tudok a Hadúrral kötött szerződésről. Azt is tudom, hogy a szerződés kétoldalú, és a város azt ígérte, hogy mind a Hadúr, mind pedig egy általa delegált személy a tanács tagja lesz. Arról azonban nem tudok, hogy a Hadúrat valaha egy ülésetekre is meghívtátok volna vagy, hogy az általa delegált személy meghívót, vagy legalább egy sajtpapírt kapott volna erről. A Vérszövetség pedig ennek ellenére is komoly részt vállalt a háborúból, ráadásul komolyak a veszteségeink.
*Hangja nyugodt és tárgyilagos, borostyánszín tekintete végig a főmáguson pihen. Tisztában van persze azzal, hogy egy mágussal szemben neki szemernyi esélye sincsen, hacsak az Alvó Isten közéjük nem áll, de erre elég minimális a sansz. De ettől még nem fogja hagyni magát, ugyebár az elvek...*
- Persze lehet, hogy tévedek, javíts ki, ha így van.
*Természetesen nem a háború okán megejtett katonai megbeszélésekre gondol, hanem annak a bizonyos tanácsnak arra a bizonyos üléseire. Ugyanakkor nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy csakugyan van olyasmi, amiről ő nem tud, hiszen Kagan nem számolt be neki mindenről. A háborús érdemeik pedig elvitathatatlanok, ráadásul a háború nem egy olcsó játék, ez sem volt az.*
- Amennyiben nem tévedek, akkor elmaradt a szerződés rátok eső részének betartása. Következésképpen nem, nem lesz itt semmiféle ellenőrzés. Hacsak erre a Hadúr személyesen engedélyt nem ad. Ehhez ki kell hozzátok jelen állapotából, bár gondolom, hogy ez ilyen nagy hatalmú mágusoknak nem okozhat problémát.
*Elmosolyodik, beszéd közben pedig fejével a torony felé biccent, ahol ott van a borostyánba fagyott Kagan. A téli fényben Lea borostyánszínű szeme mintha csak ragyogna, mint Kagan maga odafenn.*
- Ettől persze még beszélgethetünk. Odabenn.
*Kesztyűs jobbjával széles ívű mozdulatot tesz az épület felé. Nem nagyon hiszi, hogy a főmágus nagyon kiakadna, vagy kiakadhatna a szavain, mert ő csak tényeket közölt, meg illetve talán megmutatta azt is, hogy most már ő itt a főnök, és vele kell egyezkedni.*
*A saját fejében a helytartó titulus sokkal jobban hangzott, mint mikor azt egy idegen kimondta. Azonban nem kell, hogy kijavítsa, mert helyette megteszi Laor. Szépen, udvariasan, Lea pedig bólint.*
- Tudok a Hadúrral kötött szerződésről. Azt is tudom, hogy a szerződés kétoldalú, és a város azt ígérte, hogy mind a Hadúr, mind pedig egy általa delegált személy a tanács tagja lesz. Arról azonban nem tudok, hogy a Hadúrat valaha egy ülésetekre is meghívtátok volna vagy, hogy az általa delegált személy meghívót, vagy legalább egy sajtpapírt kapott volna erről. A Vérszövetség pedig ennek ellenére is komoly részt vállalt a háborúból, ráadásul komolyak a veszteségeink.
*Hangja nyugodt és tárgyilagos, borostyánszín tekintete végig a főmáguson pihen. Tisztában van persze azzal, hogy egy mágussal szemben neki szemernyi esélye sincsen, hacsak az Alvó Isten közéjük nem áll, de erre elég minimális a sansz. De ettől még nem fogja hagyni magát, ugyebár az elvek...*
- Persze lehet, hogy tévedek, javíts ki, ha így van.
*Természetesen nem a háború okán megejtett katonai megbeszélésekre gondol, hanem annak a bizonyos tanácsnak arra a bizonyos üléseire. Ugyanakkor nem zárja ki a lehetőségét annak, hogy csakugyan van olyasmi, amiről ő nem tud, hiszen Kagan nem számolt be neki mindenről. A háborús érdemeik pedig elvitathatatlanok, ráadásul a háború nem egy olcsó játék, ez sem volt az.*
- Amennyiben nem tévedek, akkor elmaradt a szerződés rátok eső részének betartása. Következésképpen nem, nem lesz itt semmiféle ellenőrzés. Hacsak erre a Hadúr személyesen engedélyt nem ad. Ehhez ki kell hozzátok jelen állapotából, bár gondolom, hogy ez ilyen nagy hatalmú mágusoknak nem okozhat problémát.
*Elmosolyodik, beszéd közben pedig fejével a torony felé biccent, ahol ott van a borostyánba fagyott Kagan. A téli fényben Lea borostyánszínű szeme mintha csak ragyogna, mint Kagan maga odafenn.*
- Ettől persze még beszélgethetünk. Odabenn.
*Kesztyűs jobbjával széles ívű mozdulatot tesz az épület felé. Nem nagyon hiszi, hogy a főmágus nagyon kiakadna, vagy kiakadhatna a szavain, mert ő csak tényeket közölt, meg illetve talán megmutatta azt is, hogy most már ő itt a főnök, és vele kell egyezkedni.*
6939. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-12 21:45:25
Üzenet elküldve: 2017-01-12 21:45:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Téli mustra//
*Éppen csak megjelenik a képén egy halvány mosoly, amikor Lea biccent neki, hogy tartson a társasággal. Pedig módfelett elégedett és boldog is. Valahogy nem szívesen hagyta volna a göndör hajút egy rakás bűvész társaságában. Nem mintha attól kellene tartania, hogy az életére törnek, vagy bármi módon ártanának, csak... lehet, hogy csak a jó őreg előítéletesség van a dologban. És persze a féltés. Miután sikeresen kikeveredtek a nyájból és elindulnak az erőd felé, azon töpreng, hogy vajon minek köszönhetik a megtisztelő látogatást? Lapos pillantást vet a Szellemjáróra: amikor a dögök dorbézoltak a kertek alatt, valahogy egyetlen nagyobb hatalmú mágus sem tette tiszteletét a Vashegyen, legalábbis ő egyet sem látott, eggyel sem találkozott. Kivételes alkalom, de nem szól egy szót sem, ami persze nagy erőfeszítést igényel tőle. De ha Lea udvarias volt velük, akkor nem fog kellemetlen megjegyzéseket tenni. Egyelőre.
Alig jutnak tovább az erőd kapuján, amikor a vendégek váratlanul megállnak nézelődni. Itt is muszáj lesz felállítani néhány standot, emléktárgyakkal.*
- Szellemjáró. *szól közbe egy nyájas mosollyal a főtanácsos első mondatának végén* A Vashegy úrnőjének megszólítása Szellemjáró, nagyuram.
*Elég jó színész, így a mágus legfeljebb azt veheti modortalanságnak, hogy a szavába vágott. Sőt, még arra is ügyelt, hogy a mondatot be tudja fejezni. Véleménye szerint roppant tapintatosan járt el. Mosolyogva néz végig a társaságon és arra is figyel, hogy ne vegye fel kedvenc, kissé nyegle testtartását, bal kezét a balján függő kard markolatára ejtve. Netalán fenyegetésnek vennék. Aztán csak megrándul az arca, amikor kiderül, hogy a főtanácsos és társai mire készülnek. Ismét Lea felé pislog, hátha ő tudja, mi folyik itt? Miféle ellenőrzés? A másikkal, azzal a kényesebb kérdéssel nem is foglalkozik. Remélhetően egyes nagyhangú városőrök viselkedése feletti sajnálkozásukat jöttek kifejezésre juttatni, de ez ráér. Most jó lenne tudni, hogy miféle mágikus praktikákat akarnak űzni a Vashegy szívében?*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.12 21:47:47
*Éppen csak megjelenik a képén egy halvány mosoly, amikor Lea biccent neki, hogy tartson a társasággal. Pedig módfelett elégedett és boldog is. Valahogy nem szívesen hagyta volna a göndör hajút egy rakás bűvész társaságában. Nem mintha attól kellene tartania, hogy az életére törnek, vagy bármi módon ártanának, csak... lehet, hogy csak a jó őreg előítéletesség van a dologban. És persze a féltés. Miután sikeresen kikeveredtek a nyájból és elindulnak az erőd felé, azon töpreng, hogy vajon minek köszönhetik a megtisztelő látogatást? Lapos pillantást vet a Szellemjáróra: amikor a dögök dorbézoltak a kertek alatt, valahogy egyetlen nagyobb hatalmú mágus sem tette tiszteletét a Vashegyen, legalábbis ő egyet sem látott, eggyel sem találkozott. Kivételes alkalom, de nem szól egy szót sem, ami persze nagy erőfeszítést igényel tőle. De ha Lea udvarias volt velük, akkor nem fog kellemetlen megjegyzéseket tenni. Egyelőre.
Alig jutnak tovább az erőd kapuján, amikor a vendégek váratlanul megállnak nézelődni. Itt is muszáj lesz felállítani néhány standot, emléktárgyakkal.*
- Szellemjáró. *szól közbe egy nyájas mosollyal a főtanácsos első mondatának végén* A Vashegy úrnőjének megszólítása Szellemjáró, nagyuram.
*Elég jó színész, így a mágus legfeljebb azt veheti modortalanságnak, hogy a szavába vágott. Sőt, még arra is ügyelt, hogy a mondatot be tudja fejezni. Véleménye szerint roppant tapintatosan járt el. Mosolyogva néz végig a társaságon és arra is figyel, hogy ne vegye fel kedvenc, kissé nyegle testtartását, bal kezét a balján függő kard markolatára ejtve. Netalán fenyegetésnek vennék. Aztán csak megrándul az arca, amikor kiderül, hogy a főtanácsos és társai mire készülnek. Ismét Lea felé pislog, hátha ő tudja, mi folyik itt? Miféle ellenőrzés? A másikkal, azzal a kényesebb kérdéssel nem is foglalkozik. Remélhetően egyes nagyhangú városőrök viselkedése feletti sajnálkozásukat jöttek kifejezésre juttatni, de ez ráér. Most jó lenne tudni, hogy miféle mágikus praktikákat akarnak űzni a Vashegy szívében?*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.12 21:47:47
6938. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-12 20:00:15
Üzenet elküldve: 2017-01-12 20:00:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Téli mustra//
*Úgy tűnik, hogy a kapun beengedték a társaságot. Ric hadnagy kiadta a parancsot, miszerint két embernek meg kell őket várnia a kapuban, a többieknek pedig a lovakkal és a hintókkal el kell menni a Vaskorsóba, s ott várakozzanak, ám legyenek indulásra készen. Nem túlzottan sokat tervez a társaság időzni. A helytartót végül egy nyáj közepén találják meg a városi előkelők. Természetesen mindhárman hasonlóan vörös öltözetet viselnek, és az egyikük nő. Mindenkit bemutat a főtanácsos, nevezetesen rajta kívül az alábbiak vannak jelen: Irilla Marinne mágusnő, Niel Fortinren mágus, és Ric Forthald hadnagy.
Az erőd kapujáig viszonylag csendben haladnak, úgy érzi mind a két fél, hogy nem megfelelő a nyüzsgő hely egy vélhetően fontos ügy megvitatására. Amint az erőd kapuján belépnek, a társaság megáll a híres szobrok mellett, majd látszólagos hitetlenkedéssel méregetni kezdik.*
-Helytartó, olyan ügyben jöttünk, hogy megejtsük az időszakos mágikus ellenőrzést. Ha megengeded, nem is vesztegetnénk az időnket, s hozzálátnánk!
*Kérdezi a főtanácsos, miközben a Szellemjáró felé fordul.*
-Természetesen nem lennék itt, ha nem volna egy ennél kényesebb természetű ügy is, amire az ideális helyszín szerintem is a Hrallh lesz. Megfelel így?
*Kérdezi kíváncsian a mágus, és csakis akkor, ha a nőnek nincs ellenvetése, folytatja.*
-Megtennék akkor a testőrével, hogy egy kicsit hátrébb állnak? Kellene egy kevés tér a művelethez!
*Ruhaujját feltűri, miközben a társaira néz. Csupán Leandana hozzájárulására várnak, és el is kezdik. Ha a nő mégis inkább ragaszkodik ahhoz, hogy előbb beszélgessenek, természetesen akkor jó vendéghez illően folytatják az utat a tárgyalóterembe.*
*Úgy tűnik, hogy a kapun beengedték a társaságot. Ric hadnagy kiadta a parancsot, miszerint két embernek meg kell őket várnia a kapuban, a többieknek pedig a lovakkal és a hintókkal el kell menni a Vaskorsóba, s ott várakozzanak, ám legyenek indulásra készen. Nem túlzottan sokat tervez a társaság időzni. A helytartót végül egy nyáj közepén találják meg a városi előkelők. Természetesen mindhárman hasonlóan vörös öltözetet viselnek, és az egyikük nő. Mindenkit bemutat a főtanácsos, nevezetesen rajta kívül az alábbiak vannak jelen: Irilla Marinne mágusnő, Niel Fortinren mágus, és Ric Forthald hadnagy.
Az erőd kapujáig viszonylag csendben haladnak, úgy érzi mind a két fél, hogy nem megfelelő a nyüzsgő hely egy vélhetően fontos ügy megvitatására. Amint az erőd kapuján belépnek, a társaság megáll a híres szobrok mellett, majd látszólagos hitetlenkedéssel méregetni kezdik.*
-Helytartó, olyan ügyben jöttünk, hogy megejtsük az időszakos mágikus ellenőrzést. Ha megengeded, nem is vesztegetnénk az időnket, s hozzálátnánk!
*Kérdezi a főtanácsos, miközben a Szellemjáró felé fordul.*
-Természetesen nem lennék itt, ha nem volna egy ennél kényesebb természetű ügy is, amire az ideális helyszín szerintem is a Hrallh lesz. Megfelel így?
*Kérdezi kíváncsian a mágus, és csakis akkor, ha a nőnek nincs ellenvetése, folytatja.*
-Megtennék akkor a testőrével, hogy egy kicsit hátrébb állnak? Kellene egy kevés tér a művelethez!
*Ruhaujját feltűri, miközben a társaira néz. Csupán Leandana hozzájárulására várnak, és el is kezdik. Ha a nő mégis inkább ragaszkodik ahhoz, hogy előbb beszélgessenek, természetesen akkor jó vendéghez illően folytatják az utat a tárgyalóterembe.*
6937. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-12 15:36:15
Üzenet elküldve: 2017-01-12 15:36:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
//Khrosas//
*A hegyesfülű úgy látszik, mindent ért és mindennel ki van békülve. Hrothgaar, maga sem tudja, hogy pontosan miért, de aggodalmat várt volna első reakcióként.*
~Na, ez jó, nem egy anyámasszony-katonája.~
- Dolgoztál bőrrel? Nagyszerű! *Fakad ki a kovács örömében.* Még egy pár kéz, aki tud bőrrel dolgozni. Igazi áldás errefelé.
*Mondja és közben egy darabka sajtot tol bagólesőjébe. Pár pillanatig nyammog rajta, majd lenyeli a falatot, mielőtt folytatná mondandóját.*
- Igazi szerencse, hogy erre vetett a sors.
*Kis híján az "áldás" szó csúszott ki a száján, de az lehet, hogy elhamarkodott kijelentés lett volna. Volt már segédje, aki két-három ledolgozott nap után lelépett... De ez most más lesz, nyugtatgatja magát a törpe.*
- No, lássuk csak, akkor mihez kezdjünk. Gyere, pattanj ide a fújtatóhoz. *Recsegi, miközben egy fogóért hajol az egyik állványhoz és folytatja is az "első leckét".* Szítsd a tüzet. Nem nagy ördöngösség. Míg lenyomod, kényelmesen elszámolsz négyig, felfelé pedig nem húzod, csak engeded, hogy saját magától kiengedjen ismét. Aztán megint négyig számolva lenyomod és így tovább.
*Khrosas segítségével hamarosan kisebb-nagyobb lángnyelvek bújhatnak elő az izzó szén alól.*
- Itt a munkadarab. Fogóval megragadjuk és betaszajtjuk a szén közé, szépen lepje el az egészet.
*Khrosas láthatja, ahogy a törpe egy hosszúkás, keskeny fémdarabot tol a szénréteg alá. Fogója panaszosan csattan, ahogy a kohó kávájára teszi azt és mikor ezzel végzett, a lány felé fordul.*
- Egy kisebb penge. Régi darab, mindig elfelejtettem kijavítani. Most pedig várunk. *Homlokához nyúl, de izzadságcseppek még nem jelentek meg rajta. Csupán a megszokás hatalma teszi.* A fújtató hadd menjen folyamatosan. Pár perc míg a fém felizzik. Általában fehér izzásig hevítjük a fémet, de ez nem kőbe vésett szabály. Elég, ha nagyon világos sárgába már átmegy a színe. *Hrothgaar Khrosas felé fordulva magyaráz. Jobbja a pengére mutat, balja derekán pihen.* Így könnyedén formálható az anyag. Persze a felhevüléshez szükséges idő függ a használt fémtől, a kohó hőmérsékletétől, meg megannyi apró dologtól, amiket idővel megjegyzel. Most cseréljünk helyet, gyere. * Hrothgaar az üllő mellé tessékeli az elfet, miközben maga beáll a fújtató mellé.* Ahhoz, hogy megnézzük a fém mennyire hevült fel, néha egyszerűen ki kell húzni a tűzből. Ott a fogó, ragadd meg a kis kilógó fémhegyet és húzd ki a pengét. Nem kell félni tőle. Próbáld meg erősen megragadni a fogóval, akkor nem fog kifordulni a szorításból és bátran lóbálhatod.
*Elmondva persze ezek mint könnyű dolognak hangzanak, de a kivitelezés már más lesz. Mindenesetre Khrosas-nak nem kell félnie, mert Hrothgfaar ott áll mellette. Ha a lány sikeresen véghezvitte a feladatot, Hrothi közelebb hajol és maga is szemügyre veszi az anyagot.* Egész jónak ígérkezik, de tegyük még vissza egy minutára. Csak tuszkold vissza a szénréteg alá, ne félj meg-megmozgatni a szenet.
*Ha Khrosas ezt is teljesítette, akkor még pár fontosabbnak tűnő tanács következik a törpétől.*
- Bal kezed alatt, itt lesz a kalapácsok sora. Gömbölyű fejű, ék fejű, mindenféle kalapácsok, de neked most elég lesz az a kis kézreálló hosszabb nyelű darab. *Mutat rá az egyikre, ami kissé kilóg a szerszámok sorából, mivel a törpe előre gondolt és úgy helyezte el, hogy könnyebben észrevehető és megragadható legyen.* Ha kihúzod ismét a pengét, fogod és ráfekteted az üllőre hosszában. A fogóval persze nem engeded el. Aztán próbáld meg a kalapáccsal kicsit megcsapkodni az élét. A csapás ne egyenesen lefelé irányuljon. Kissé balra húzzon. Ha jól csinálod, a csapás után a kalapács feje lecsusszan a munkadarabról. Megvan minden? Akkor rajta, próbáld csak meg.
*Adja ki az utasítást a kovács miközben elengedi a fújtató szárát és kissé megnyújtja nyakát, hogy lássa, Khrosas első próbálkozását.*
//Khrosas//
*A hegyesfülű úgy látszik, mindent ért és mindennel ki van békülve. Hrothgaar, maga sem tudja, hogy pontosan miért, de aggodalmat várt volna első reakcióként.*
~Na, ez jó, nem egy anyámasszony-katonája.~
- Dolgoztál bőrrel? Nagyszerű! *Fakad ki a kovács örömében.* Még egy pár kéz, aki tud bőrrel dolgozni. Igazi áldás errefelé.
*Mondja és közben egy darabka sajtot tol bagólesőjébe. Pár pillanatig nyammog rajta, majd lenyeli a falatot, mielőtt folytatná mondandóját.*
- Igazi szerencse, hogy erre vetett a sors.
*Kis híján az "áldás" szó csúszott ki a száján, de az lehet, hogy elhamarkodott kijelentés lett volna. Volt már segédje, aki két-három ledolgozott nap után lelépett... De ez most más lesz, nyugtatgatja magát a törpe.*
- No, lássuk csak, akkor mihez kezdjünk. Gyere, pattanj ide a fújtatóhoz. *Recsegi, miközben egy fogóért hajol az egyik állványhoz és folytatja is az "első leckét".* Szítsd a tüzet. Nem nagy ördöngösség. Míg lenyomod, kényelmesen elszámolsz négyig, felfelé pedig nem húzod, csak engeded, hogy saját magától kiengedjen ismét. Aztán megint négyig számolva lenyomod és így tovább.
*Khrosas segítségével hamarosan kisebb-nagyobb lángnyelvek bújhatnak elő az izzó szén alól.*
- Itt a munkadarab. Fogóval megragadjuk és betaszajtjuk a szén közé, szépen lepje el az egészet.
*Khrosas láthatja, ahogy a törpe egy hosszúkás, keskeny fémdarabot tol a szénréteg alá. Fogója panaszosan csattan, ahogy a kohó kávájára teszi azt és mikor ezzel végzett, a lány felé fordul.*
- Egy kisebb penge. Régi darab, mindig elfelejtettem kijavítani. Most pedig várunk. *Homlokához nyúl, de izzadságcseppek még nem jelentek meg rajta. Csupán a megszokás hatalma teszi.* A fújtató hadd menjen folyamatosan. Pár perc míg a fém felizzik. Általában fehér izzásig hevítjük a fémet, de ez nem kőbe vésett szabály. Elég, ha nagyon világos sárgába már átmegy a színe. *Hrothgaar Khrosas felé fordulva magyaráz. Jobbja a pengére mutat, balja derekán pihen.* Így könnyedén formálható az anyag. Persze a felhevüléshez szükséges idő függ a használt fémtől, a kohó hőmérsékletétől, meg megannyi apró dologtól, amiket idővel megjegyzel. Most cseréljünk helyet, gyere. * Hrothgaar az üllő mellé tessékeli az elfet, miközben maga beáll a fújtató mellé.* Ahhoz, hogy megnézzük a fém mennyire hevült fel, néha egyszerűen ki kell húzni a tűzből. Ott a fogó, ragadd meg a kis kilógó fémhegyet és húzd ki a pengét. Nem kell félni tőle. Próbáld meg erősen megragadni a fogóval, akkor nem fog kifordulni a szorításból és bátran lóbálhatod.
*Elmondva persze ezek mint könnyű dolognak hangzanak, de a kivitelezés már más lesz. Mindenesetre Khrosas-nak nem kell félnie, mert Hrothgfaar ott áll mellette. Ha a lány sikeresen véghezvitte a feladatot, Hrothi közelebb hajol és maga is szemügyre veszi az anyagot.* Egész jónak ígérkezik, de tegyük még vissza egy minutára. Csak tuszkold vissza a szénréteg alá, ne félj meg-megmozgatni a szenet.
*Ha Khrosas ezt is teljesítette, akkor még pár fontosabbnak tűnő tanács következik a törpétől.*
- Bal kezed alatt, itt lesz a kalapácsok sora. Gömbölyű fejű, ék fejű, mindenféle kalapácsok, de neked most elég lesz az a kis kézreálló hosszabb nyelű darab. *Mutat rá az egyikre, ami kissé kilóg a szerszámok sorából, mivel a törpe előre gondolt és úgy helyezte el, hogy könnyebben észrevehető és megragadható legyen.* Ha kihúzod ismét a pengét, fogod és ráfekteted az üllőre hosszában. A fogóval persze nem engeded el. Aztán próbáld meg a kalapáccsal kicsit megcsapkodni az élét. A csapás ne egyenesen lefelé irányuljon. Kissé balra húzzon. Ha jól csinálod, a csapás után a kalapács feje lecsusszan a munkadarabról. Megvan minden? Akkor rajta, próbáld csak meg.
*Adja ki az utasítást a kovács miközben elengedi a fújtató szárát és kissé megnyújtja nyakát, hogy lássa, Khrosas első próbálkozását.*
6936. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-10 19:56:57
Üzenet elküldve: 2017-01-10 19:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elégedetten mosolyog Lea mellett, és kell pár pillanat döbbent csend a részéról, mire felfogja, hogy a nőszemély miket beszél. Hüledezve mered a plafon gerendáira. Hogy mi van?*
- Vagy úgy! *mélységes felháborodással könyököl fel* Ennyit érek neked... ez vagyok én. Egy zsúrpubi, egy darab hús, aki csak arra van, hogy úrnője kegyeit egy bizonyos módon keresse. Akit le lehet cserélni, mint egy megunt ruhadarabot.
*Ingerülten lerántja a fejét, ahogy Lea ujjait az arca közelében érzi, és a kezét is elrántja. Mindkettőt.*
- Tudod mit? Van egy parádés ötletem. Minek addig várni? Biztos vannak ifjak a Vashegyen, akik örömmel ugranának fejest az ágyadba, vagy ha a helybéliek már meg sem felelnek, akkor hozhatunk Artheniorból is selyem bugyogós hímringyókat. Nekik egészen biztosan finom, sima a fenekük. És illatos, mint a virágos rétek.
*Sajnálatos módon ekkor már rázza a nevetés, ami elég bosszantó. Nem tud úgy eladni egy felháborodást, hogy hiteles legyen a dolog. Biztosan azért, mert pontosan érzi, hogy Lea csak viccelt és nincs oka háborogni. És ha jobban belegondol, nem is nagyon tudna haragudni. Ez is a szerelemmel jár. Mindenesetre tovább cirkuszol, hiszen ha egyszer elkezdett beszélni, akkor nehezen áll le. Főleg ha hülyeségeket beszélhet.*
- Bezzeg fordított esetben! Ha én unok rád, és kezdek hajkurászni feszes mellű, kemény fenekű fiatal lányokat... Ha én csábítom be őket az ágyamba és bujálkodom velük napestig. Ha nem tévedek, hamar a gödörben találnám magam, de csak arra az időre, amíg a bitófát ácsolják. És még annak is örülhetnék ha a kötelet a nyakam és nem egy másik testrészem köré hurkolná a pribék. Ha nem lennék fáradt, most biztosan megbüntetnélek ezért.
*Most már együtt nevetnek, és ha Lea az előbbi fenyítést egy újabb hancúrnak vélte, akkor most bizonyos meglepetés érheti, mert Laor ráveti magát, hogy ne nagyon tudjon kalimpálni, és aljas módon kezdi csiklandozni a lány oldalát. Ez egyszer már bevált. Persze nem viszi túlzásba, van neki szíve, és amikor már ismét egymás mellett hevernek és Lea feje a vállán pihen, és a nevetés is lecsillapodott, halkan szólal meg ismét.*
- Úgysem tudnálak megunni.
*Elégedetten mosolyog Lea mellett, és kell pár pillanat döbbent csend a részéról, mire felfogja, hogy a nőszemély miket beszél. Hüledezve mered a plafon gerendáira. Hogy mi van?*
- Vagy úgy! *mélységes felháborodással könyököl fel* Ennyit érek neked... ez vagyok én. Egy zsúrpubi, egy darab hús, aki csak arra van, hogy úrnője kegyeit egy bizonyos módon keresse. Akit le lehet cserélni, mint egy megunt ruhadarabot.
*Ingerülten lerántja a fejét, ahogy Lea ujjait az arca közelében érzi, és a kezét is elrántja. Mindkettőt.*
- Tudod mit? Van egy parádés ötletem. Minek addig várni? Biztos vannak ifjak a Vashegyen, akik örömmel ugranának fejest az ágyadba, vagy ha a helybéliek már meg sem felelnek, akkor hozhatunk Artheniorból is selyem bugyogós hímringyókat. Nekik egészen biztosan finom, sima a fenekük. És illatos, mint a virágos rétek.
*Sajnálatos módon ekkor már rázza a nevetés, ami elég bosszantó. Nem tud úgy eladni egy felháborodást, hogy hiteles legyen a dolog. Biztosan azért, mert pontosan érzi, hogy Lea csak viccelt és nincs oka háborogni. És ha jobban belegondol, nem is nagyon tudna haragudni. Ez is a szerelemmel jár. Mindenesetre tovább cirkuszol, hiszen ha egyszer elkezdett beszélni, akkor nehezen áll le. Főleg ha hülyeségeket beszélhet.*
- Bezzeg fordított esetben! Ha én unok rád, és kezdek hajkurászni feszes mellű, kemény fenekű fiatal lányokat... Ha én csábítom be őket az ágyamba és bujálkodom velük napestig. Ha nem tévedek, hamar a gödörben találnám magam, de csak arra az időre, amíg a bitófát ácsolják. És még annak is örülhetnék ha a kötelet a nyakam és nem egy másik testrészem köré hurkolná a pribék. Ha nem lennék fáradt, most biztosan megbüntetnélek ezért.
*Most már együtt nevetnek, és ha Lea az előbbi fenyítést egy újabb hancúrnak vélte, akkor most bizonyos meglepetés érheti, mert Laor ráveti magát, hogy ne nagyon tudjon kalimpálni, és aljas módon kezdi csiklandozni a lány oldalát. Ez egyszer már bevált. Persze nem viszi túlzásba, van neki szíve, és amikor már ismét egymás mellett hevernek és Lea feje a vállán pihen, és a nevetés is lecsillapodott, halkan szólal meg ismét.*
- Úgysem tudnálak megunni.
6935. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-10 18:40:54
Üzenet elküldve: 2017-01-10 18:40:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Unalom//
//Lia figyelmébe//
*Jó ideje már, hogy a szemtelen kölyök csak úgy van. Semmi egyéb nem történik vele azon kívül, hogy vesz levegőt, néha föláll, megy egy kört majd visszaül a gyakorlótér melletti placcra. Még soha sem unatkozott ennyit.*
~Elegem van, megkeresem "anyut"!~ *rohan el, hogy megkeresse a klán vezérét. Mondjuk nincs sok ötlete de egy kisebb küldetésnek örülne.*
-Anya! *ordítja fel a kastélyt. Reméli hangját meghallják és kimentik az unalom mély pöcegödréből. Bármi is történjen ő addig fog rikoltozni amíg fel nem bukkan valaki, hogy szórakoztassa.*
//Lia figyelmébe//
*Jó ideje már, hogy a szemtelen kölyök csak úgy van. Semmi egyéb nem történik vele azon kívül, hogy vesz levegőt, néha föláll, megy egy kört majd visszaül a gyakorlótér melletti placcra. Még soha sem unatkozott ennyit.*
~Elegem van, megkeresem "anyut"!~ *rohan el, hogy megkeresse a klán vezérét. Mondjuk nincs sok ötlete de egy kisebb küldetésnek örülne.*
-Anya! *ordítja fel a kastélyt. Reméli hangját meghallják és kimentik az unalom mély pöcegödréből. Bármi is történjen ő addig fog rikoltozni amíg fel nem bukkan valaki, hogy szórakoztassa.*
6934. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-10 15:54:48
Üzenet elküldve: 2017-01-10 15:54:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egy újabb dolog csak most ötlik Lea eszébe, mégpedig az, hogy egy feladatot épp a veszélyessége miatt nem oszt rá, aztán valaki megsérül, vagy meghal, akkor megint ugyanott vannak. Nem, sehogy sem jó ez. Vagy Worenthnek igaza van és tényleg túl sokat gondolkodik, és ő maga nagyítja fel a problémát, amin amúgy mindenki képes lenne vállrándítással túllépni. Sóhajt. Szinte szomorú a pillantása, mikor Laor azt mondja, hogy akkor ő most veszi a kalapját és kisétál, persze Lea valahol az agya hátsó szegletében tudja, hogy a másik ezt nem gondolja komolyan, de azt is, hogy talán ez a helyes döntés.*
- Te is kellesz nekem. És nagyon örülök a törzs iránti hűségednek és elhivatottságodnak, viszont nem egy fiatal és tetterős hím lesz, hanem kettő. Persze én már ráncos öregasszony leszek, de ők hamvasak, mint egy barack. Makulátlan lesz a bőrük.
*Mosolyogva megcirógat egy régi sebhelyet a férfi arcán. A mozdulat annyira finom, hogy szinte hozzá sem ér a bőrhöz.*
- Persze buták lesznek, de nem is beszélgetni akarok majd velük. Biztos hiányozni fogsz néha, mert szeretlek ugratni, meg mert pompásan főzöl, de biztos könnyen találok szakácsot is. Azt mondjuk nemtom, hogy utána kinek szívnám a vérét, azért mert pocsékul dob és kihez bújnék esténként, meg kinek az ujjaiba kapaszkodnék egy vásári forgatagon. De a bőrük sima lenne, mint egy kisbaba feneke.
*A mosolya vigyorrá szélesül, közben combjai szorítása is enyhül, úgyhogy Laor kiszabadíthatja a kezét.*
- Csak azért, mert hülyén néznél ki, ha a kezeddel a bugyimban közlekednék. Meg a derekad is megfájdulna, ahogy loholsz utánam, aztán nem oda állna be a merevedés, ahová kéne!
*Most egészen más rázza a testét, mint az előbb, ezúttal nevet, főleg a saját remek poénján. De hát csak nem sírhat? Csak nem ronthat el minden kellemes pillanatot az, hogy lényegtelen dolgokról agyal, nem ilyenkor csak azon lenne szabad gondolkodni, hogy kiskifliben feküdjön-e, vagy a fejét a férfi vállán nyugtassa-e? Mert ez legalább olyan komoly dilemma, mint az, amit már hosszú ideje rág magában. A vállát választja.*
*Egy újabb dolog csak most ötlik Lea eszébe, mégpedig az, hogy egy feladatot épp a veszélyessége miatt nem oszt rá, aztán valaki megsérül, vagy meghal, akkor megint ugyanott vannak. Nem, sehogy sem jó ez. Vagy Worenthnek igaza van és tényleg túl sokat gondolkodik, és ő maga nagyítja fel a problémát, amin amúgy mindenki képes lenne vállrándítással túllépni. Sóhajt. Szinte szomorú a pillantása, mikor Laor azt mondja, hogy akkor ő most veszi a kalapját és kisétál, persze Lea valahol az agya hátsó szegletében tudja, hogy a másik ezt nem gondolja komolyan, de azt is, hogy talán ez a helyes döntés.*
- Te is kellesz nekem. És nagyon örülök a törzs iránti hűségednek és elhivatottságodnak, viszont nem egy fiatal és tetterős hím lesz, hanem kettő. Persze én már ráncos öregasszony leszek, de ők hamvasak, mint egy barack. Makulátlan lesz a bőrük.
*Mosolyogva megcirógat egy régi sebhelyet a férfi arcán. A mozdulat annyira finom, hogy szinte hozzá sem ér a bőrhöz.*
- Persze buták lesznek, de nem is beszélgetni akarok majd velük. Biztos hiányozni fogsz néha, mert szeretlek ugratni, meg mert pompásan főzöl, de biztos könnyen találok szakácsot is. Azt mondjuk nemtom, hogy utána kinek szívnám a vérét, azért mert pocsékul dob és kihez bújnék esténként, meg kinek az ujjaiba kapaszkodnék egy vásári forgatagon. De a bőrük sima lenne, mint egy kisbaba feneke.
*A mosolya vigyorrá szélesül, közben combjai szorítása is enyhül, úgyhogy Laor kiszabadíthatja a kezét.*
- Csak azért, mert hülyén néznél ki, ha a kezeddel a bugyimban közlekednék. Meg a derekad is megfájdulna, ahogy loholsz utánam, aztán nem oda állna be a merevedés, ahová kéne!
*Most egészen más rázza a testét, mint az előbb, ezúttal nevet, főleg a saját remek poénján. De hát csak nem sírhat? Csak nem ronthat el minden kellemes pillanatot az, hogy lényegtelen dolgokról agyal, nem ilyenkor csak azon lenne szabad gondolkodni, hogy kiskifliben feküdjön-e, vagy a fejét a férfi vállán nyugtassa-e? Mert ez legalább olyan komoly dilemma, mint az, amit már hosszú ideje rág magában. A vállát választja.*
6933. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-10 11:53:00
Üzenet elküldve: 2017-01-10 11:53:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hivatalos ügyek? *vonja meg a vállát nemtörődöm mozdulattal* Sohasem érdekelt az ilyesmi, jobb ha a bürokráciával Achim mester foglalkozik errefelé. Persze csak akkor, amikor épp nem itta le magát eszméletlenségig. Tehát elég ritkán.
*Persze érti, hogy Lea mire céloz. Ha Laor bármi feladatot kap, ami akár a legcsekélyebb felelősséggel, hatalommal jár, megindulhat a szóbeszéd, hogy ezt nem annyira rátermettségével, hanem az ágyban nyújtott szolgálataival érdemelte ki. Ilyenkor lehet azt mondani, hogy nem érdekli, miket beszélnek a háta mögött, de ez sem lenne teljesen igaz. Senki sem élvezi, ha teljesen elszigetelődik, főleg ha alaptalan pletykák miatt.*
- Szerinted mi a megoldás? *kérdez vissza kicsit illetlenül, de rögtön meg is válaszolja* Szerintem két eshetőség adódik: most szépen felöltözöm, meghajtom magam és távozom. A továbbiakban pedig a kapcsolatunk annyi lesz, amennyi a törzs elöljárója és egy altiszt között elfogadható. A másik pedig az, hogy akkor is mellőzöl, ha egyébként én vagyok a megfelelő ember. Persze van egy harmadik lehetőség is, amikor magasról teszünk a pusmogásra. A gond csak az, hogy nincs tökéletes választás.
*Ezzel persze nem mond újat, általában soha nincs mindenkinek megfelelő döntés. Szabad kezével cirógatja a lány göndör fürtjeit - a másik épp fogságban van - közben gyönyörködik a szeplős arcban, ahogy a gyertyák fénye táncot jár rajta. Ilyenkor mintha sokkal kisimultabb, nyugodtabb és szebb lenne. Igazán kellemes és örömteli látvány, nehezen mondana le róla. Ha jobban belegondol, esze ágában sincs lemondani róla. Nem tudna olyan pozíciót, megbízatást találni, amit felcserélne ezekért a pillanatokért. Ezt a gondolatot annyira szépnek és meghatónak találja, hogy grimaszba rándul az arca. Rettenetesen gejl, még akkor is, ha igaz. Oldalt fordul, Lea fölé hajol.*
- Szóval nem tudom, hogy mi a jó megoldás, talán idővel rájövünk. Az viszont biztos, hogy kellesz. Más most nem fontos. Ha pedig megunsz, és a halálba küldesz, akkor megint csak nem lesz fontos más. És hidd el *magasztos arckifejezés terül el a képén, csak az a baj, hogy vigyorog* ha az az óhajod, boldogan dobom el az életem, tudva, hogy téged és a törzset szolgálhatom halálommal. Legalábbis ezt fogom elhitetni magammal a vég pillanatában és nem arra fogok gondolni, hogy abban a pillanatban te egy fiatalabb és... hogy is mondjam... tetterősebb fickóval hemperegsz ebben az ágyban.
*Nem teszi hozzá, hogy akár a halálból is visszajönne, hogy átharapja annak a selyemfiúnak a torkát. Hiszen milyen dolog már más asszonyával ágyba bújni? Felháborító és bűnös. Ő maga ilyet soha nem tenne. Kivéve Leát, de itt természetesen egészen más a helyzet. Itt nem piszkos bujálkodásról van szó, hanem tiszta érzelmekről. Az a szép, hogy mindent meg lehet magyarázni.*
- Visszakapom a kezem?
- Hivatalos ügyek? *vonja meg a vállát nemtörődöm mozdulattal* Sohasem érdekelt az ilyesmi, jobb ha a bürokráciával Achim mester foglalkozik errefelé. Persze csak akkor, amikor épp nem itta le magát eszméletlenségig. Tehát elég ritkán.
*Persze érti, hogy Lea mire céloz. Ha Laor bármi feladatot kap, ami akár a legcsekélyebb felelősséggel, hatalommal jár, megindulhat a szóbeszéd, hogy ezt nem annyira rátermettségével, hanem az ágyban nyújtott szolgálataival érdemelte ki. Ilyenkor lehet azt mondani, hogy nem érdekli, miket beszélnek a háta mögött, de ez sem lenne teljesen igaz. Senki sem élvezi, ha teljesen elszigetelődik, főleg ha alaptalan pletykák miatt.*
- Szerinted mi a megoldás? *kérdez vissza kicsit illetlenül, de rögtön meg is válaszolja* Szerintem két eshetőség adódik: most szépen felöltözöm, meghajtom magam és távozom. A továbbiakban pedig a kapcsolatunk annyi lesz, amennyi a törzs elöljárója és egy altiszt között elfogadható. A másik pedig az, hogy akkor is mellőzöl, ha egyébként én vagyok a megfelelő ember. Persze van egy harmadik lehetőség is, amikor magasról teszünk a pusmogásra. A gond csak az, hogy nincs tökéletes választás.
*Ezzel persze nem mond újat, általában soha nincs mindenkinek megfelelő döntés. Szabad kezével cirógatja a lány göndör fürtjeit - a másik épp fogságban van - közben gyönyörködik a szeplős arcban, ahogy a gyertyák fénye táncot jár rajta. Ilyenkor mintha sokkal kisimultabb, nyugodtabb és szebb lenne. Igazán kellemes és örömteli látvány, nehezen mondana le róla. Ha jobban belegondol, esze ágában sincs lemondani róla. Nem tudna olyan pozíciót, megbízatást találni, amit felcserélne ezekért a pillanatokért. Ezt a gondolatot annyira szépnek és meghatónak találja, hogy grimaszba rándul az arca. Rettenetesen gejl, még akkor is, ha igaz. Oldalt fordul, Lea fölé hajol.*
- Szóval nem tudom, hogy mi a jó megoldás, talán idővel rájövünk. Az viszont biztos, hogy kellesz. Más most nem fontos. Ha pedig megunsz, és a halálba küldesz, akkor megint csak nem lesz fontos más. És hidd el *magasztos arckifejezés terül el a képén, csak az a baj, hogy vigyorog* ha az az óhajod, boldogan dobom el az életem, tudva, hogy téged és a törzset szolgálhatom halálommal. Legalábbis ezt fogom elhitetni magammal a vég pillanatában és nem arra fogok gondolni, hogy abban a pillanatban te egy fiatalabb és... hogy is mondjam... tetterősebb fickóval hemperegsz ebben az ágyban.
*Nem teszi hozzá, hogy akár a halálból is visszajönne, hogy átharapja annak a selyemfiúnak a torkát. Hiszen milyen dolog már más asszonyával ágyba bújni? Felháborító és bűnös. Ő maga ilyet soha nem tenne. Kivéve Leát, de itt természetesen egészen más a helyzet. Itt nem piszkos bujálkodásról van szó, hanem tiszta érzelmekről. Az a szép, hogy mindent meg lehet magyarázni.*
- Visszakapom a kezem?
6932. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-09 12:07:56
Üzenet elküldve: 2017-01-09 12:07:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nevetgélve forgatja a szemét arra, hogy Laor, a reklamáció bajnoka ilyet ki mer jelenteni. El kéne fenekelni ezért. Majd alkalomadtán meg is teszi ezt, mondjuk mikor már elaludt és védtelen, és nem tudja az erőfölényét felhasználni Leával szemben, mármint addig a pontig, amíg el nem jut az agyáig az, hogy éppen egy előre megfontolt, aljas merényletet követtek el ellene. Mivel azonban ébren van a férfi, így el kell halassza az ülepe ellen tervezett aljasságot.*
- Hát az én problémám az, hogy kit is sértsek meg? Melyik kezembe harapjak? Az egyikben itt vagy te, a másikban pedig mindenki más. Hivatalos ügyekben mellőzzelek téged, még akkor is, ha épp annyira rátermett vagy a feladatra, mint valaki más, pusztán csak azért érje szó a ház elejét? Mi a véleményed erről?
*Valószínűleg ezért mondták azt bölcs eleik, hogy "házinyúlra nem lövünk". Mondjuk ha Laor nem lenne házinyúl, akkor máris egyszerűbb lenne a helyzet, de hát már mindenképpen házinyúllá avanzsált a mellkasába vésett rúna miatt. Nehéz ügy, nehéz ügy. Máskor talán előbb kéne gondolkodni, buta Lea!*
- Egyébként ha rád unok, akkor csak egyszerűen elküldelek valami halálos küldetésre, hm?
*Természetesen viccel, ezt nevetéssel is megerősíti, persze az valóban benne van a pakliban, hogy megunják egymást, de ez még nem indokolja a másik halálba küldését. Legalábbis Leánál nem. Elég csak Kalácsfalvára száműzni intézőnek, nem Lea ilyet sem tenne, valószínűleg képes lenne felnőtt módjára intézni a dolgait, és simán csak ignorálni a férfit. Nem, ilyet sem nagyon tenne, inkább szemtől szembe tisztázná a tényeket, és elnézést kérne. Ez perseze az az eset, hogy ő un rá Laorra, ha azonban a férfi unja meg őt, akkor már lehet, hogy nem tudna annyira jó fej lenni, mint fordított esetben. De a férfi ujjaival a lába között nyilván nem foglalkozik ilyesmivel, egy ideig még persze vannak gondolatai arról, hogy mi is lenne a jó megoldás az előbb vázolt problémára, de még arra sem, hogy mikor kéne kiporolni Laor fenekét. Két dologra tud koncentrálni, az pedig Laor két ujja, ha Lea teste hangszer, akkor Laor most bizony játszik rajta, mégpedig virtuóz módra, ugyanis Lea lélegzete már egyre inkább elakad, pihegve-lihegve, ködös tekintettél néz a másik szemébe, alsó ajkát beharapva. Teljes mértékben átadja magát a "zenésznek", ezért aztán nem is meglepő, ha gerince hamarosan ívben megfeszül, hogy aztán izmai hamarosan elernyedhessenek, remegő combjaival pedig úgy igyekszik rászorítani a férfi kezére, hogy azt már ne nagyon tudja az mozgatni. Erre az állapotra lehet azt mondani, hogy remeg a vágytól, illetve a beteljesült vágytól. Két kézzel, reszketve húzza csókra a másik fejét, aztán pedig végképp elernyed. Talán itt az ideje annak, hogy ő forduljon a fal felé, bár szívesebben bújik oda a másikhoz.*
*Nevetgélve forgatja a szemét arra, hogy Laor, a reklamáció bajnoka ilyet ki mer jelenteni. El kéne fenekelni ezért. Majd alkalomadtán meg is teszi ezt, mondjuk mikor már elaludt és védtelen, és nem tudja az erőfölényét felhasználni Leával szemben, mármint addig a pontig, amíg el nem jut az agyáig az, hogy éppen egy előre megfontolt, aljas merényletet követtek el ellene. Mivel azonban ébren van a férfi, így el kell halassza az ülepe ellen tervezett aljasságot.*
- Hát az én problémám az, hogy kit is sértsek meg? Melyik kezembe harapjak? Az egyikben itt vagy te, a másikban pedig mindenki más. Hivatalos ügyekben mellőzzelek téged, még akkor is, ha épp annyira rátermett vagy a feladatra, mint valaki más, pusztán csak azért érje szó a ház elejét? Mi a véleményed erről?
*Valószínűleg ezért mondták azt bölcs eleik, hogy "házinyúlra nem lövünk". Mondjuk ha Laor nem lenne házinyúl, akkor máris egyszerűbb lenne a helyzet, de hát már mindenképpen házinyúllá avanzsált a mellkasába vésett rúna miatt. Nehéz ügy, nehéz ügy. Máskor talán előbb kéne gondolkodni, buta Lea!*
- Egyébként ha rád unok, akkor csak egyszerűen elküldelek valami halálos küldetésre, hm?
*Természetesen viccel, ezt nevetéssel is megerősíti, persze az valóban benne van a pakliban, hogy megunják egymást, de ez még nem indokolja a másik halálba küldését. Legalábbis Leánál nem. Elég csak Kalácsfalvára száműzni intézőnek, nem Lea ilyet sem tenne, valószínűleg képes lenne felnőtt módjára intézni a dolgait, és simán csak ignorálni a férfit. Nem, ilyet sem nagyon tenne, inkább szemtől szembe tisztázná a tényeket, és elnézést kérne. Ez perseze az az eset, hogy ő un rá Laorra, ha azonban a férfi unja meg őt, akkor már lehet, hogy nem tudna annyira jó fej lenni, mint fordított esetben. De a férfi ujjaival a lába között nyilván nem foglalkozik ilyesmivel, egy ideig még persze vannak gondolatai arról, hogy mi is lenne a jó megoldás az előbb vázolt problémára, de még arra sem, hogy mikor kéne kiporolni Laor fenekét. Két dologra tud koncentrálni, az pedig Laor két ujja, ha Lea teste hangszer, akkor Laor most bizony játszik rajta, mégpedig virtuóz módra, ugyanis Lea lélegzete már egyre inkább elakad, pihegve-lihegve, ködös tekintettél néz a másik szemébe, alsó ajkát beharapva. Teljes mértékben átadja magát a "zenésznek", ezért aztán nem is meglepő, ha gerince hamarosan ívben megfeszül, hogy aztán izmai hamarosan elernyedhessenek, remegő combjaival pedig úgy igyekszik rászorítani a férfi kezére, hogy azt már ne nagyon tudja az mozgatni. Erre az állapotra lehet azt mondani, hogy remeg a vágytól, illetve a beteljesült vágytól. Két kézzel, reszketve húzza csókra a másik fejét, aztán pedig végképp elernyed. Talán itt az ideje annak, hogy ő forduljon a fal felé, bár szívesebben bújik oda a másikhoz.*
6931. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-08 20:53:26
Üzenet elküldve: 2017-01-08 20:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reklamálni? A nők szoktak. Ők azok, akiknél a "nekem mindegy, drágám, döntsd el te" azt jelenti, hogy a végeredménnyel egészen biztosan nem lesznek megelégedve. És ezt a "Pedig én előre megmondtam" kezdetű mondattal fogják a szerencsétlen férfi tudomására hozni.
*Hiszen ő férfi, őt nem érdeklik olyan apróságok, hogy az a fiók fent van-e vagy lent, hogy a polcra nyújtózkodva kell pakolni, vagy éppen lehajolva. Mindegy. Válasszon Lea! Persze ha rosszul választ, mondjuk a színe nem lesz megfelelő, akkor úgyis szólni fog érte.
Hümmög egy kicsit a kérdésre. Ami azt illeti, annyira nem fáj, inkább csak kellemetlen. Persze arról szó sincs, hogy megbánta volna a dolgot, ennyi kellemetlenség bőven belefér. Amit pedig ez a pár vágás jelent, jelképez, az úgyis sokkal több egy kis fájdalomnál. És különben is, egészen biztos benne, hogy ha panaszkodna, Lea azzal vágna vissza, hogy rajta sokkal több hegtetoválás van, és lám, ő egy nyikkanás nélkül tűrte a tortúrát.*
- Hanem miért? *Nehezen tudja elképzelni az okot, ha nem ez az. Az ő tekintélyének sem tenne jót, ha egyesek, esetleg a thargok között meghatározó figurák, arról kezdenének beszélni, hogy egy gyüttmentet vett az ágyába, meggyalázva ezzel Kagan emlékét. És mi jöhet még? A zsúrfiú akár még valami magas hivatalt is kaphat? Akik pedig születésük óta hűségesek, maradhatnak kapuőrségben vagy a Gödörre vigyázva. Változnak az idők... régen az volt erény, ha valaki három lábnyi acéllal szolgált. Most meg elég egy nagyobb arasznyi is, és nem is kell fémből lennie.*
- Engem aztán nem érdekel, hogy mit beszélnek, ha beszélnek. *ránt egyet a vállán nemtörődöm módon, bár nem teljesen őszinte* Ha valakinek valami baja van, mondja a szemembe! Meg tudom védeni magam.
*Folytatná még önérzetesen, de egy halk csuklással abbahagyja. Amikor Lea megfogja a kezét, még nem sejt semmit, azt hiszi, hogy csak egy kis cirógatásról van szó. Meghökkenve nézi a pajzán leányzó, amint épp két ujját szopogatja, és természetesen rögtön egy más testrészét vizionálja Lea szájába. Igazán kár, hogy teljesen ki van facsarva, ha nagyom erőltetné is, legfeljebb púder jönne már. Ettől függetlenül kellemes, el is vigyorodik, hogy ismét meghökkenjen, amikor a göndör hajú lehúzza a kezét az altestéhez. Mi a fene van itt? A vörös hadnagy erre járt és adott Leának a csodaszereiből? De nem fárasztja sem magát, sem a szégyentelen nőszemélyt a kérdezősködéssel, és ha már ott van a keze, munkára is fogja. Elégedetten konstatálja, hogy rövid ténykedés után is elér annyit, hogy nem kell szájjal nedvesíteni az ujjait. Közelebb is csúszik Leához, hogy szájával elérje a nyakát és végig is csókolja, nem megfeledkezve a fülcimpáról vagy az ajkakról sem.
Ez még így, egyoldalúan is igen kellemes tevékenység, és hamar megfeledkezik arról, hogy az iménti kiadós hancúr után- mint az egy rendes férfihez illik - kizárólag a fal felé fordulva horkolásban látott perspektívát. Sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel ügyködik és talán nem is ügyetlenül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reklamálni? A nők szoktak. Ők azok, akiknél a "nekem mindegy, drágám, döntsd el te" azt jelenti, hogy a végeredménnyel egészen biztosan nem lesznek megelégedve. És ezt a "Pedig én előre megmondtam" kezdetű mondattal fogják a szerencsétlen férfi tudomására hozni.
*Hiszen ő férfi, őt nem érdeklik olyan apróságok, hogy az a fiók fent van-e vagy lent, hogy a polcra nyújtózkodva kell pakolni, vagy éppen lehajolva. Mindegy. Válasszon Lea! Persze ha rosszul választ, mondjuk a színe nem lesz megfelelő, akkor úgyis szólni fog érte.
Hümmög egy kicsit a kérdésre. Ami azt illeti, annyira nem fáj, inkább csak kellemetlen. Persze arról szó sincs, hogy megbánta volna a dolgot, ennyi kellemetlenség bőven belefér. Amit pedig ez a pár vágás jelent, jelképez, az úgyis sokkal több egy kis fájdalomnál. És különben is, egészen biztos benne, hogy ha panaszkodna, Lea azzal vágna vissza, hogy rajta sokkal több hegtetoválás van, és lám, ő egy nyikkanás nélkül tűrte a tortúrát.*
- Hanem miért? *Nehezen tudja elképzelni az okot, ha nem ez az. Az ő tekintélyének sem tenne jót, ha egyesek, esetleg a thargok között meghatározó figurák, arról kezdenének beszélni, hogy egy gyüttmentet vett az ágyába, meggyalázva ezzel Kagan emlékét. És mi jöhet még? A zsúrfiú akár még valami magas hivatalt is kaphat? Akik pedig születésük óta hűségesek, maradhatnak kapuőrségben vagy a Gödörre vigyázva. Változnak az idők... régen az volt erény, ha valaki három lábnyi acéllal szolgált. Most meg elég egy nagyobb arasznyi is, és nem is kell fémből lennie.*
- Engem aztán nem érdekel, hogy mit beszélnek, ha beszélnek. *ránt egyet a vállán nemtörődöm módon, bár nem teljesen őszinte* Ha valakinek valami baja van, mondja a szemembe! Meg tudom védeni magam.
*Folytatná még önérzetesen, de egy halk csuklással abbahagyja. Amikor Lea megfogja a kezét, még nem sejt semmit, azt hiszi, hogy csak egy kis cirógatásról van szó. Meghökkenve nézi a pajzán leányzó, amint épp két ujját szopogatja, és természetesen rögtön egy más testrészét vizionálja Lea szájába. Igazán kár, hogy teljesen ki van facsarva, ha nagyom erőltetné is, legfeljebb púder jönne már. Ettől függetlenül kellemes, el is vigyorodik, hogy ismét meghökkenjen, amikor a göndör hajú lehúzza a kezét az altestéhez. Mi a fene van itt? A vörös hadnagy erre járt és adott Leának a csodaszereiből? De nem fárasztja sem magát, sem a szégyentelen nőszemélyt a kérdezősködéssel, és ha már ott van a keze, munkára is fogja. Elégedetten konstatálja, hogy rövid ténykedés után is elér annyit, hogy nem kell szájjal nedvesíteni az ujjait. Közelebb is csúszik Leához, hogy szájával elérje a nyakát és végig is csókolja, nem megfeledkezve a fülcimpáról vagy az ajkakról sem.
Ez még így, egyoldalúan is igen kellemes tevékenység, és hamar megfeledkezik arról, hogy az iménti kiadós hancúr után- mint az egy rendes férfihez illik - kizárólag a fal felé fordulva horkolásban látott perspektívát. Sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel ügyködik és talán nem is ügyetlenül.*
6930. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-08 15:25:09
Üzenet elküldve: 2017-01-08 15:25:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Jó, akkor majd én választok neked, de akkor nincs utóbb reklamáció!
*Mert Laor az olyan, sőt nem csak ő, de az összes férfi! Nekik teljesen mindegy, de aztán kiderül, hogy mégsem, mert vagy túl magasan lesz az a polc, vagy túl alacsonyan. Vagy nagyon pipiskednie kell érte, vagy túlságosan meghajtani a derekát! Lea pedig nem szeretné megvívni ezt a harcot, még akkor sem, ha egy kellemes birkózás lenne a dolog vége. Lehet, hogy írásba is kéne adassa Laorral, hogy nem fog reklamálni. Achim megírhatná a szerződést, és egy példányt őrizhetne az irattárban. Lea látja is maga előtt a papírost, iniciáléval, mindennel, ahogy egy hivatalos okiratnak ki kell nézni. Felvihog. Aztán abba is hagyja Laor kérdése után. A hátára fordul, ezzel is újabb alkalmat szolgáltatva Laornak, hogy a sebe miatt sziszegjen.*
- Nagyon fáj?
*A hátára fordulva szemügyre veszi, már amennyire ebben a fényben látszik. Természetesen tudja, hogy fáj, hiszen ő jóval több ilyennel is rendelkezik, a legelsők pedig még egészen zsenge korában kerültek rá, nagyjából az után, hogy kamaszkorában hirtelen megnyúlt egy nyár alatt, még Kagan lázadása előtt.*
- Sok dolog aggaszt, ez is közötte van, de nem pont azért, amiért kérdezed.
*Balja végig simít a férfi arcán, halványan rámosolyog. Beszéltek erről nem is olyan régen Worenth-el, és a mágus azt tanácsolta Leának, hogy ne gondolkodjon túl sokat felesleges dolgokon és, hogy az őszinteség ebben az ügyben célravezetőbb, mint a titkolózás. Ezért is ajánlotta fel azt a polcot, meg a fiókot. Lehet, hogy erről is pecsétes papírt kéne írasson Achimmal, belefoglalva a kis kegyenc jogait, és kötelezettségeit, aztán a Vashegy több pontján kiszegeztetni. Megint felvihog. Valahogy most nem képes komolyan venni ezt a problémát, amit reményei szerint megold az a polc, meg a fiók, és a törzstagok kérdéseire adott őszinte válasz. Már ha kérdezik egyáltalán, ha nem akkor Lea nem fog odamenni mindenkihez és nem fogja kitárgyalni a magánéletét. A pecsétes papírt lehet, hogy megíratja, már csak a hecc kedvéért.*
- Téged is aggaszt?
*Mikor ezt kérdezi, akkorra már elkapta Laor kezét, és a szájához húzta, a férfi két ujját meg úgy kapja be, mintha csak feláras szolgáltatás keretein belül egy egészen másik testrészével tenné ugyanezt. Eközben mélyen a szemébe néz. Persze szó sincs arról, hogy Laor ujjait akarná nyalogatni, csupán megnyálazni akarja, hogy aztán az ágyékához vezesse. Mármint a sajátjához. Nem, valahogy nem tud, sőt nem is akar a gondokkal foglalkozni.*
- Jó, akkor majd én választok neked, de akkor nincs utóbb reklamáció!
*Mert Laor az olyan, sőt nem csak ő, de az összes férfi! Nekik teljesen mindegy, de aztán kiderül, hogy mégsem, mert vagy túl magasan lesz az a polc, vagy túl alacsonyan. Vagy nagyon pipiskednie kell érte, vagy túlságosan meghajtani a derekát! Lea pedig nem szeretné megvívni ezt a harcot, még akkor sem, ha egy kellemes birkózás lenne a dolog vége. Lehet, hogy írásba is kéne adassa Laorral, hogy nem fog reklamálni. Achim megírhatná a szerződést, és egy példányt őrizhetne az irattárban. Lea látja is maga előtt a papírost, iniciáléval, mindennel, ahogy egy hivatalos okiratnak ki kell nézni. Felvihog. Aztán abba is hagyja Laor kérdése után. A hátára fordul, ezzel is újabb alkalmat szolgáltatva Laornak, hogy a sebe miatt sziszegjen.*
- Nagyon fáj?
*A hátára fordulva szemügyre veszi, már amennyire ebben a fényben látszik. Természetesen tudja, hogy fáj, hiszen ő jóval több ilyennel is rendelkezik, a legelsők pedig még egészen zsenge korában kerültek rá, nagyjából az után, hogy kamaszkorában hirtelen megnyúlt egy nyár alatt, még Kagan lázadása előtt.*
- Sok dolog aggaszt, ez is közötte van, de nem pont azért, amiért kérdezed.
*Balja végig simít a férfi arcán, halványan rámosolyog. Beszéltek erről nem is olyan régen Worenth-el, és a mágus azt tanácsolta Leának, hogy ne gondolkodjon túl sokat felesleges dolgokon és, hogy az őszinteség ebben az ügyben célravezetőbb, mint a titkolózás. Ezért is ajánlotta fel azt a polcot, meg a fiókot. Lehet, hogy erről is pecsétes papírt kéne írasson Achimmal, belefoglalva a kis kegyenc jogait, és kötelezettségeit, aztán a Vashegy több pontján kiszegeztetni. Megint felvihog. Valahogy most nem képes komolyan venni ezt a problémát, amit reményei szerint megold az a polc, meg a fiók, és a törzstagok kérdéseire adott őszinte válasz. Már ha kérdezik egyáltalán, ha nem akkor Lea nem fog odamenni mindenkihez és nem fogja kitárgyalni a magánéletét. A pecsétes papírt lehet, hogy megíratja, már csak a hecc kedvéért.*
- Téged is aggaszt?
*Mikor ezt kérdezi, akkorra már elkapta Laor kezét, és a szájához húzta, a férfi két ujját meg úgy kapja be, mintha csak feláras szolgáltatás keretein belül egy egészen másik testrészével tenné ugyanezt. Eközben mélyen a szemébe néz. Persze szó sincs arról, hogy Laor ujjait akarná nyalogatni, csupán megnyálazni akarja, hogy aztán az ágyékához vezesse. Mármint a sajátjához. Nem, valahogy nem tud, sőt nem is akar a gondokkal foglalkozni.*
6929. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-07 23:16:12
Üzenet elküldve: 2017-01-07 23:16:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha másért nem, azért jó lett volna, ha Lea teát kér, mert az ember mindig megéhezik egy kiadós testmozgás után, és így lett volna ürügye, hogy kiosonjon kicsit torkoskodni. Annyi baj legyen, amúgy is fáradt, és most annyira jól esik feküdni az ágyban, és igazán nem gondolni semmire. Főleg nem arra, hogy miben fekszik. Hozzásimul Lea hátához, és majdnem felszisszen. Fura, hogy az a seb ennyire érzékeny, hiszen nem is mélyek a vágások. Talán nem ártana bekötözni. Hiszen nem természetes, hogy még mindig szivárog belőle a vér, és így aludjon el. És mi van, ha elfertőződik? A különféle testnedvektől, verejtéktől. Elvigyorodik a gondolatra, hogy a karjaiban szuszogó bájos leányzó milyen arcot vágna, ha aggodalmainak hangot adna és addig nem hagyná békén, míg gyolcsot, forró vizet, alkoholt nem szerez, hogy a biztos halállal fenyegető sebet elláthassa. Inkább nem szól egy szót sem. Egyrészt nem akarja, hogy Lea körberöhögje, másrészt nem is tart ettől komolyan. Bár... na nem, nem most kéne elkezdeni aggodalmas vénasszonnyá válni.*
- Bármelyik polc, bármelyik fiók megfelel. Nem is ismerem a választékot. Ha együtt vagyunk *Lea, ahogy össze vannak bújva, érezheti, hogy megvonja a vállát* más nem számít.
*Furcsa, hogy annyira tökéletes a pillanat, neki mégis egymás után jutnak eszébe olyan gondolatok, amelyekkel akár tönkre is teheti. Előbb arra gondolt, hogy megkérdezi, mi az az egyenes heg a göndör hajú hasán, most pedig... de ezt már csak kimondja.*
- Mondd csak, nem aggódsz, hogy esetleg megszólnak? Úgy értem, mondhatják, hogy a hadúr még alig dermedt szoborrá, a Szellemjáró pedig máris szerzett magának egy kis kegyencet?
*Ha másért nem, azért jó lett volna, ha Lea teát kér, mert az ember mindig megéhezik egy kiadós testmozgás után, és így lett volna ürügye, hogy kiosonjon kicsit torkoskodni. Annyi baj legyen, amúgy is fáradt, és most annyira jól esik feküdni az ágyban, és igazán nem gondolni semmire. Főleg nem arra, hogy miben fekszik. Hozzásimul Lea hátához, és majdnem felszisszen. Fura, hogy az a seb ennyire érzékeny, hiszen nem is mélyek a vágások. Talán nem ártana bekötözni. Hiszen nem természetes, hogy még mindig szivárog belőle a vér, és így aludjon el. És mi van, ha elfertőződik? A különféle testnedvektől, verejtéktől. Elvigyorodik a gondolatra, hogy a karjaiban szuszogó bájos leányzó milyen arcot vágna, ha aggodalmainak hangot adna és addig nem hagyná békén, míg gyolcsot, forró vizet, alkoholt nem szerez, hogy a biztos halállal fenyegető sebet elláthassa. Inkább nem szól egy szót sem. Egyrészt nem akarja, hogy Lea körberöhögje, másrészt nem is tart ettől komolyan. Bár... na nem, nem most kéne elkezdeni aggodalmas vénasszonnyá válni.*
- Bármelyik polc, bármelyik fiók megfelel. Nem is ismerem a választékot. Ha együtt vagyunk *Lea, ahogy össze vannak bújva, érezheti, hogy megvonja a vállát* más nem számít.
*Furcsa, hogy annyira tökéletes a pillanat, neki mégis egymás után jutnak eszébe olyan gondolatok, amelyekkel akár tönkre is teheti. Előbb arra gondolt, hogy megkérdezi, mi az az egyenes heg a göndör hajú hasán, most pedig... de ezt már csak kimondja.*
- Mondd csak, nem aggódsz, hogy esetleg megszólnak? Úgy értem, mondhatják, hogy a hadúr még alig dermedt szoborrá, a Szellemjáró pedig máris szerzett magának egy kis kegyencet?
6928. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-07 12:10:13
Üzenet elküldve: 2017-01-07 12:10:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Soniord//
*Megpróbál magából némi mosolyt kicsiholni, de nem megy, inkább kényszeres vigyorgás lesz belőle.*
- Járok egyet, míg elcsitulnak. *emelkedik fel, aztán körbepillant. Az "idő" egyre hidegebbre fordul, és az "éj" is kiteljesedik, már ha van értelme bármi ilyesminek is ebben az álomvilágban.*
- Azért vigyázz, merre kószálsz. Istenünk álma többnyire nyugodt, de néha... vannak rémálmai is. Az pedig nagyon kellemetlen tud lenni... *szól utána a vénség, de most nem nevetgél, és hangjában is több az óvatos figyelmeztetés, mint eddig.*
- Rendben, résen leszek. Kijöttem már varázssövényből is, ezt is megoldom... *vagy nem, de nincs most olyan állapotban, hogy mélyebben elgondolkodjon. Alapvetően emberi, tehát korlátolt elméje eddig bírta az "új világ" nyomását, és most nagyon gyorsan keresnie kell valamit... amitől nem őrül meg.*
*Maga mögött hagyva a tüzet, megkísérli újra megtekinteni maga mögött hagyott birtokát, de most semmit nem lát. Aggasztó, de nem váratlan fejlemény, mindazonáltal jó lett volna egy pillantást vetni Amon Ruadra, hogy hogyan boldogul Leandana.*
~ Minek? Innen úgy sem jutsz ki... ~ *legalábbis ez volt az ígéret, bár az istenek szava annyit ér, mint egy ork vacsorája.*
*Megpróbál magából némi mosolyt kicsiholni, de nem megy, inkább kényszeres vigyorgás lesz belőle.*
- Járok egyet, míg elcsitulnak. *emelkedik fel, aztán körbepillant. Az "idő" egyre hidegebbre fordul, és az "éj" is kiteljesedik, már ha van értelme bármi ilyesminek is ebben az álomvilágban.*
- Azért vigyázz, merre kószálsz. Istenünk álma többnyire nyugodt, de néha... vannak rémálmai is. Az pedig nagyon kellemetlen tud lenni... *szól utána a vénség, de most nem nevetgél, és hangjában is több az óvatos figyelmeztetés, mint eddig.*
- Rendben, résen leszek. Kijöttem már varázssövényből is, ezt is megoldom... *vagy nem, de nincs most olyan állapotban, hogy mélyebben elgondolkodjon. Alapvetően emberi, tehát korlátolt elméje eddig bírta az "új világ" nyomását, és most nagyon gyorsan keresnie kell valamit... amitől nem őrül meg.*
*Maga mögött hagyva a tüzet, megkísérli újra megtekinteni maga mögött hagyott birtokát, de most semmit nem lát. Aggasztó, de nem váratlan fejlemény, mindazonáltal jó lett volna egy pillantást vetni Amon Ruadra, hogy hogyan boldogul Leandana.*
~ Minek? Innen úgy sem jutsz ki... ~ *legalábbis ez volt az ígéret, bár az istenek szava annyit ér, mint egy ork vacsorája.*
6927. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-07 09:37:13
Üzenet elküldve: 2017-01-07 09:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Syd karjai nagyon is jó helyen vannak, Zia az, akire erényövet kéne húzni, hogy ne másszon rá minden ismeretlen, vagy nemes egyszerűséggel bevarrni a lukát! Különben is ő tehet arról a röhögőgörcsről is, amit Lea kapott. Napokig volt izomláza a hasában!*
- Persze, hogy nem akarod, reggelre totálisan kiszáradnál, aztán már csak por jönne belőled. Ha egyáltalán képes lennél ilyesmire.
*Olyan lesajnáló tekintettel méri végig a férfit, akinek ha már nem lenne a férfiassága amúgy is lelankadva, hát most biztosan összetöppedne. Persze csak viccel, ha reggelig ilyesmit művelnének, akkor az ő combja is kifordulna, már ma estére is bőven átlagon felül teljesítettek.*
- Mit gondoltál, hogy miért kerülnek engem a férfiak? Pont azért, mert mély sebeket ejtek rajtuk.
*Ez persze egyáltalán nem igaz, mert Leának nem szokása az ilyesmi, sem szó szerint, sem pedig képletesen. Persze volt már példa arra, hogy akaratán kívül megsértett valakit, például Brennust, azzal a puszta ténnyel, hogy nőnek született, és hogy Kagan jobban hallgatott az ő szavára, mint Brennuséra. Brennus valószínűleg megpofozta volna, nem pedig megcsikizi, ami azt illeti leste az alkalmat, hogy mikor márthat bele Leába valami hideg fémet, de aztán ő volt aki elpatkolt. Gyors összegzés után bizony arra jut, hogy tényleg Brennus volt az egyetlen. De ugye Lea egy áldott jó lélek, nem is érti, hogy Laor miért mond róla ilyeneket, hogy sebet ejtene rajta. Persze tudja, hogy csak viccből, de az ő arca megint komoly, pedig ő is viccel.
Mivel Laor összekaszabolt mellkasa Lea hátához simul, így csak egy dolgot kenhet momentán össze, az pedig Lea háta, viszont Leát ez cseppet sem zavarja. A nedves folt ellen is csak annyi a kifogása, hogy hideg az elején. A seb meg amúgy is beheged hamarosan, és ebben talán segít kicsit az is, hogy az imént sikerült megöntözni némi sós verítékkel.*
- Választhatsz, hogy melyik polcot, meg fiókot szeretnéd.
*picit megmozdítja a fejét, hogy hátrasandíthasson a másikra, és a takaró alatt magához húzza a férfi karját is. Elégedetten dorombol az óvó ölelésben. Kár, hogy nem találkoztak már sokkal előbb, mert így rengeteg időt vesztegetett Lea el enélkül az ölelés nélkül.*
*Syd karjai nagyon is jó helyen vannak, Zia az, akire erényövet kéne húzni, hogy ne másszon rá minden ismeretlen, vagy nemes egyszerűséggel bevarrni a lukát! Különben is ő tehet arról a röhögőgörcsről is, amit Lea kapott. Napokig volt izomláza a hasában!*
- Persze, hogy nem akarod, reggelre totálisan kiszáradnál, aztán már csak por jönne belőled. Ha egyáltalán képes lennél ilyesmire.
*Olyan lesajnáló tekintettel méri végig a férfit, akinek ha már nem lenne a férfiassága amúgy is lelankadva, hát most biztosan összetöppedne. Persze csak viccel, ha reggelig ilyesmit művelnének, akkor az ő combja is kifordulna, már ma estére is bőven átlagon felül teljesítettek.*
- Mit gondoltál, hogy miért kerülnek engem a férfiak? Pont azért, mert mély sebeket ejtek rajtuk.
*Ez persze egyáltalán nem igaz, mert Leának nem szokása az ilyesmi, sem szó szerint, sem pedig képletesen. Persze volt már példa arra, hogy akaratán kívül megsértett valakit, például Brennust, azzal a puszta ténnyel, hogy nőnek született, és hogy Kagan jobban hallgatott az ő szavára, mint Brennuséra. Brennus valószínűleg megpofozta volna, nem pedig megcsikizi, ami azt illeti leste az alkalmat, hogy mikor márthat bele Leába valami hideg fémet, de aztán ő volt aki elpatkolt. Gyors összegzés után bizony arra jut, hogy tényleg Brennus volt az egyetlen. De ugye Lea egy áldott jó lélek, nem is érti, hogy Laor miért mond róla ilyeneket, hogy sebet ejtene rajta. Persze tudja, hogy csak viccből, de az ő arca megint komoly, pedig ő is viccel.
Mivel Laor összekaszabolt mellkasa Lea hátához simul, így csak egy dolgot kenhet momentán össze, az pedig Lea háta, viszont Leát ez cseppet sem zavarja. A nedves folt ellen is csak annyi a kifogása, hogy hideg az elején. A seb meg amúgy is beheged hamarosan, és ebben talán segít kicsit az is, hogy az imént sikerült megöntözni némi sós verítékkel.*
- Választhatsz, hogy melyik polcot, meg fiókot szeretnéd.
*picit megmozdítja a fejét, hogy hátrasandíthasson a másikra, és a takaró alatt magához húzza a férfi karját is. Elégedetten dorombol az óvó ölelésben. Kár, hogy nem találkoztak már sokkal előbb, mert így rengeteg időt vesztegetett Lea el enélkül az ölelés nélkül.*
6926. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:04:03
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hasonlóan látja a kérdést, mint Lea, azzal a lényeget nem érintő apró eltéréssel, hogy míg abban épeszű ember semmi kivetnivalót nem láthatna, hogy Ziával a buja erotizmus mocsaraiba süllyedtek – hiszen maga Lea is jóízűen kacarászott rajta – addig le kéne tépni annak a fattyúnak mindkét karját, amikkel a göndör hajút tapenolta. Akár ennek megbosszulására is alkalmas lehet egy kis csikizés, és nagy megelégedéssel tapasztalja, hogy kis szerelme bizony csikis. Ezt jó lesz megjegyezni. Sajnos ez a móka nem tart sokáig, Lea a már ismertetett módon ugrasztja ki az ágyból, ami előtt állva bizonyos értetlenséggel néz végig magán. El sem tudja képzelni, hogy a némber mire célozgat.*
- Egész éjjel tudnám csinálni. *szegi fel a fejét büszkén* Ha akarnám. De nem akarom. Nem jár a folyamatos kényeztetés annak, aki csak gúnyolódni tud. Tessék, még a szavaid is mély sebeket ejtenek rajtam.
*Felháborodva bök a mellkasára, ahonnan, a bekarcolt rúnából még mindig szivárog a vér. Talán jó lenne bekötözni. Nem mintha ebbe a vérveszteségbe belehalna, csak minden összeken. Persze annak az ágyneműnek már mindegy, Lea meg mintha élvezné is. Amikor pedig visszamászik az ágyba és Lea hozzábújik, már maga sem akar annyira teát készíteni. Túl kényelmes ez így. Még akkor is, hogy a dereka alatt valami nyirkos-hideget érez. Kitapintja a kezével, és csak reménykedik benne, hogy az a folt vörös és nem fehér. Szusszan egy nagyot, és valahogy az alkalomhoz egyáltalán nem illően jut eszébe az a kérdés, ami már régóta ott motoszkál benne, csak eddig valahogy nem tette fel. Most majdnem kibukik belőle, de van egy olyan érzése, hogy ezzel teljesen tönkretenné a pillanatot, és talán Lea lelkivilágába is belegázolna. Így végül csak az orrát dugja oda a lány füléhez, hogy kiosszon még néhány puszit. Ebből a közelségből pedig még a gyér fényben is észreveszi, hogy a fülkagyló peremére is jutott néhány szeplő.
Hát nem édes?*
*Hasonlóan látja a kérdést, mint Lea, azzal a lényeget nem érintő apró eltéréssel, hogy míg abban épeszű ember semmi kivetnivalót nem láthatna, hogy Ziával a buja erotizmus mocsaraiba süllyedtek – hiszen maga Lea is jóízűen kacarászott rajta – addig le kéne tépni annak a fattyúnak mindkét karját, amikkel a göndör hajút tapenolta. Akár ennek megbosszulására is alkalmas lehet egy kis csikizés, és nagy megelégedéssel tapasztalja, hogy kis szerelme bizony csikis. Ezt jó lesz megjegyezni. Sajnos ez a móka nem tart sokáig, Lea a már ismertetett módon ugrasztja ki az ágyból, ami előtt állva bizonyos értetlenséggel néz végig magán. El sem tudja képzelni, hogy a némber mire célozgat.*
- Egész éjjel tudnám csinálni. *szegi fel a fejét büszkén* Ha akarnám. De nem akarom. Nem jár a folyamatos kényeztetés annak, aki csak gúnyolódni tud. Tessék, még a szavaid is mély sebeket ejtenek rajtam.
*Felháborodva bök a mellkasára, ahonnan, a bekarcolt rúnából még mindig szivárog a vér. Talán jó lenne bekötözni. Nem mintha ebbe a vérveszteségbe belehalna, csak minden összeken. Persze annak az ágyneműnek már mindegy, Lea meg mintha élvezné is. Amikor pedig visszamászik az ágyba és Lea hozzábújik, már maga sem akar annyira teát készíteni. Túl kényelmes ez így. Még akkor is, hogy a dereka alatt valami nyirkos-hideget érez. Kitapintja a kezével, és csak reménykedik benne, hogy az a folt vörös és nem fehér. Szusszan egy nagyot, és valahogy az alkalomhoz egyáltalán nem illően jut eszébe az a kérdés, ami már régóta ott motoszkál benne, csak eddig valahogy nem tette fel. Most majdnem kibukik belőle, de van egy olyan érzése, hogy ezzel teljesen tönkretenné a pillanatot, és talán Lea lelkivilágába is belegázolna. Így végül csak az orrát dugja oda a lány füléhez, hogy kiosszon még néhány puszit. Ebből a közelségből pedig még a gyér fényben is észreveszi, hogy a fülkagyló peremére is jutott néhány szeplő.
Hát nem édes?*
6925. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-06 17:51:18
Üzenet elküldve: 2017-01-06 17:51:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Teljesen magától értetődik , hogy Lea remekül alkalmazza a kettős mércét, pláne akkor, amikor arról a bizonyos esetről van szó, mikor Zia házában némi tudatmódosítót vettek magukhoz. Nyilvánvaló, hogy Laor nem hozhatja fel, hogy megprütykölte Ziát, míg Lea bármikor felhozhatja Sydet. Belegondolva ez nem is kettős mérce, hiszen Syd nem próbálta fel Leát, épp csak megtapogatta mellesleg. Ráadásul mivel Leán nem sok tapogatni-való van mellesleg, így Syd érintése inkább baráti ölelésnek tekinthető. Ezt a gondolatmenetet lehet, hogy később megosztja Laorral is. De nem most, mert most amaz egyértelműen készül valamire, Lea pedig a meglóduló kézre olyan ösztönösen kapja maga elé a kezét, hogy Laor biztos lehet benne, hogy már kapott életében pár pofont, hogy ilyen gyors mozdulattal védekezne ellene. Ezért is olyan nagy a meglepődése, hogy Laor végül nem ken le neki egyet, még annak ellenére is, hogy nem tudná elképzelni róla, hogy megtenné. Talán ezért is fagy le az első pillanatban, és ezért nem jut el az agyáig, hogy mi is történik valójában: a ránehezedő Laor csikizi éppen, az erre adott reakciója épp olyan akaratlan, mint mikor az előbb védekezően maga elé rántotta a karját. Vonagló testtel próbál szabadulni, ráadásul vigyorogva-röhögve még könyörgőre is fogja.*
- Kérlek ne! Ne! NE! Kérlek!
*Szerencsére esdeklését meghallgatja az úr, vagyis Laor, vagy talán a jéghideg lábának van szerepe abban, hogy felhagy ezzel a kínzással, Lea lihegve próbál minék távolabb hengeredni a férfitól, bár az elég nagy sokkban van a hideg lábától.*
- Úgy vetted észre, hogy halott lennék.
*Háta mögött megtámaszkodva felül, a testtartásában van valami kacér, talán abban, hogy felhúzott térdeit szűziesen összezárja, vagy abban, ahogy félrehajtott fejét szinte a saját vállára hajtja.*
- Eddig még nem fáztam, de sajnos úgy látom, hogy nem tudod ezt egész éjjel csinálni.
*Eddig kacérnak tűnt, de most kifejezetten kaján vigyorral biccent Laor ágyéka felé, ahol az, ami az imént még nagy arasznyi volt, most már nem mered olyan impozánsan előre. Ez persze teljesen érthető, hiszen épp az imént töltötte Leát színültig, ami persze hála Lea félig ülő pozíciójának lassan a lepedőre csordogál. Majd úgy kell igazítani, hogy Laor aludjon a nedves folton. Aki már egyébként nagyon is odaadón odabújik hozzá, Lea így felveheti a kiskifli pózt, fenekét gondosan Laor ágyékához igazítva, hátát pedig a mellkasának támasztva.*
- Nem.
*Válaszolja kurtán, és fészkelődni kezd, hogy a lehető legjobban bevackolhassa magát, de Laor nem menekül a hideg lábaktól, mert Lea következetesen hozzányomja azokat, vagyis ezúttal már csak a férfi lábszárához, viszont a takarónak és az összebújásnak hála hamarosan érezni, hogy melegszik felfelé az a bizonyos végtag. Meg Laor sem akarhatja megtörni ezt a kellemes pillanatot azzal, hogy teáért megy, nem a pillanat olyan tökéletes, és a fültövén a csókok csak még tökéletesebbé teszik, bárcsak soha ne szakadna vége.*
*Teljesen magától értetődik , hogy Lea remekül alkalmazza a kettős mércét, pláne akkor, amikor arról a bizonyos esetről van szó, mikor Zia házában némi tudatmódosítót vettek magukhoz. Nyilvánvaló, hogy Laor nem hozhatja fel, hogy megprütykölte Ziát, míg Lea bármikor felhozhatja Sydet. Belegondolva ez nem is kettős mérce, hiszen Syd nem próbálta fel Leát, épp csak megtapogatta mellesleg. Ráadásul mivel Leán nem sok tapogatni-való van mellesleg, így Syd érintése inkább baráti ölelésnek tekinthető. Ezt a gondolatmenetet lehet, hogy később megosztja Laorral is. De nem most, mert most amaz egyértelműen készül valamire, Lea pedig a meglóduló kézre olyan ösztönösen kapja maga elé a kezét, hogy Laor biztos lehet benne, hogy már kapott életében pár pofont, hogy ilyen gyors mozdulattal védekezne ellene. Ezért is olyan nagy a meglepődése, hogy Laor végül nem ken le neki egyet, még annak ellenére is, hogy nem tudná elképzelni róla, hogy megtenné. Talán ezért is fagy le az első pillanatban, és ezért nem jut el az agyáig, hogy mi is történik valójában: a ránehezedő Laor csikizi éppen, az erre adott reakciója épp olyan akaratlan, mint mikor az előbb védekezően maga elé rántotta a karját. Vonagló testtel próbál szabadulni, ráadásul vigyorogva-röhögve még könyörgőre is fogja.*
- Kérlek ne! Ne! NE! Kérlek!
*Szerencsére esdeklését meghallgatja az úr, vagyis Laor, vagy talán a jéghideg lábának van szerepe abban, hogy felhagy ezzel a kínzással, Lea lihegve próbál minék távolabb hengeredni a férfitól, bár az elég nagy sokkban van a hideg lábától.*
- Úgy vetted észre, hogy halott lennék.
*Háta mögött megtámaszkodva felül, a testtartásában van valami kacér, talán abban, hogy felhúzott térdeit szűziesen összezárja, vagy abban, ahogy félrehajtott fejét szinte a saját vállára hajtja.*
- Eddig még nem fáztam, de sajnos úgy látom, hogy nem tudod ezt egész éjjel csinálni.
*Eddig kacérnak tűnt, de most kifejezetten kaján vigyorral biccent Laor ágyéka felé, ahol az, ami az imént még nagy arasznyi volt, most már nem mered olyan impozánsan előre. Ez persze teljesen érthető, hiszen épp az imént töltötte Leát színültig, ami persze hála Lea félig ülő pozíciójának lassan a lepedőre csordogál. Majd úgy kell igazítani, hogy Laor aludjon a nedves folton. Aki már egyébként nagyon is odaadón odabújik hozzá, Lea így felveheti a kiskifli pózt, fenekét gondosan Laor ágyékához igazítva, hátát pedig a mellkasának támasztva.*
- Nem.
*Válaszolja kurtán, és fészkelődni kezd, hogy a lehető legjobban bevackolhassa magát, de Laor nem menekül a hideg lábaktól, mert Lea következetesen hozzányomja azokat, vagyis ezúttal már csak a férfi lábszárához, viszont a takarónak és az összebújásnak hála hamarosan érezni, hogy melegszik felfelé az a bizonyos végtag. Meg Laor sem akarhatja megtörni ezt a kellemes pillanatot azzal, hogy teáért megy, nem a pillanat olyan tökéletes, és a fültövén a csókok csak még tökéletesebbé teszik, bárcsak soha ne szakadna vége.*
6924. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-06 15:00:12
Üzenet elküldve: 2017-01-06 15:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem emelne kezet Leára, és ebben csak részben van annak szerepe, hogy nagyjából tisztában van azzal, hogy túl sokat nem csinálhatna utána azzal a kezével. Egyszerűen csak az ember nem üti azt, akit szeret, mert minek? Viszont a városőr nevének említésére csak megrándul az arca. Kimondva- kimondatlanul az az egyezség köztük, hogy nem nagyon emlegetik azt a napot. Legalábbis neki úgy tűnt, hogy Lea nem igazán kedveli ezt.*
- Úgy? *emelkedik fel, laposan pislogva a göndör hajúra és nagyon komor az ábrázata. Csak akkor lenne még komorabb, ha egy másik városőr nevét említette volna az, aki, mivel elég jó megfigyelő, észreveheti, hogy Laor szája széle mintha remegne, és a szeme is gyanúsan csillog. Mintha készülne valamire. Ha Lea tud is olvasni ezekből a jelekből, és arra készül, hogy félrekapja a fejét egy gyors pofon elől, akkor is meg lehet lepve, mert ugyan meglódul a szabad keze, de a lány dereka felé, hogy alaposan megcsiklandozza. Ez a minimum. Még rá is tehénkedik Leára, hogy az ne tudjon menekülni. Persze ha a boszi nem csiklandós, akkor legfeljebb értetlenül fog figyelni, Laor pedig elég hülyén fogja érezni magát.
Akárhogy is, Lea jégcsaphoz hasonlatos lába végül a hátához ér, aminek hatására olyan fürgén ugrik ki az ágyból, mint aki egy egész nassiky tenyészetet fedezett fel benne. Így a kevés mozgás, és az összebújva maradás hiú ábránd marad.*
- Mi a?... *hördül fel, és hitetlenkedve nézi a megviselt ágyban heverésző, jégbe hűtött nőszemélyt* Ez te voltál? Élsz még egyáltalán? A szellemekre, egy élőholttal adtam össze magam! Ez ragályos? Már kékülök is.
*Visszalép az ágy mellé, miután végzett a rapid előadással, és halkan, szinte szelíden szólal meg, ahogy visszabújik Lea mellé.*
- Miért nem szóltál, hogy fázol? Ha ilyen hideg a lábad, akár már jól meg is hűlhettél.
*Magukra húzza a takarót, némileg idegenkedve. Igaz ugyan, hogy tőlük, belőlük származik az, ami bemaszatolta, de azért jobb lenne valami tiszta ágynemű.*
- Szegény kis tündér. *jut eszébe Lea előbbi megjegyzése, ahogy szórakozottan próbál letörölni egy vérfoltot a lepedőről, persze sikertelenül* Ha tudja, hogy mire vállalkozik, messzire szalad a Vashegytől. De már késő.
*Magához húzza a tetoválóművészt, hogy minél hamarabb felmelegedhessen. Kicsit meg is dörzsölgeti a karját, vállát, bár a fültőre elhelyezett csókok inkább csak érzelmi kitörésként értelmezhetők, sok meleget nem adnak.*
- Nem kérsz egy jó forró teát?
*Nem biztos, hogy sok kedve lenne kibújni az ágyból, ha már egyszer visszamászott a takaró melege alá, de ha Lea igenlő választ ad, szó nélkül indul a kis konyha felé. Tulajdonképpen még jól is esne neki, hogy gondoskodhat a másikról. Ez a felismerés egy pillanatra megakasztja. Vagy végérvényesen megbolondult, vagy aljas mágia hatása alatt áll. Végül is mindegy. Kellemes dolog ez.*
*Nem emelne kezet Leára, és ebben csak részben van annak szerepe, hogy nagyjából tisztában van azzal, hogy túl sokat nem csinálhatna utána azzal a kezével. Egyszerűen csak az ember nem üti azt, akit szeret, mert minek? Viszont a városőr nevének említésére csak megrándul az arca. Kimondva- kimondatlanul az az egyezség köztük, hogy nem nagyon emlegetik azt a napot. Legalábbis neki úgy tűnt, hogy Lea nem igazán kedveli ezt.*
- Úgy? *emelkedik fel, laposan pislogva a göndör hajúra és nagyon komor az ábrázata. Csak akkor lenne még komorabb, ha egy másik városőr nevét említette volna az, aki, mivel elég jó megfigyelő, észreveheti, hogy Laor szája széle mintha remegne, és a szeme is gyanúsan csillog. Mintha készülne valamire. Ha Lea tud is olvasni ezekből a jelekből, és arra készül, hogy félrekapja a fejét egy gyors pofon elől, akkor is meg lehet lepve, mert ugyan meglódul a szabad keze, de a lány dereka felé, hogy alaposan megcsiklandozza. Ez a minimum. Még rá is tehénkedik Leára, hogy az ne tudjon menekülni. Persze ha a boszi nem csiklandós, akkor legfeljebb értetlenül fog figyelni, Laor pedig elég hülyén fogja érezni magát.
Akárhogy is, Lea jégcsaphoz hasonlatos lába végül a hátához ér, aminek hatására olyan fürgén ugrik ki az ágyból, mint aki egy egész nassiky tenyészetet fedezett fel benne. Így a kevés mozgás, és az összebújva maradás hiú ábránd marad.*
- Mi a?... *hördül fel, és hitetlenkedve nézi a megviselt ágyban heverésző, jégbe hűtött nőszemélyt* Ez te voltál? Élsz még egyáltalán? A szellemekre, egy élőholttal adtam össze magam! Ez ragályos? Már kékülök is.
*Visszalép az ágy mellé, miután végzett a rapid előadással, és halkan, szinte szelíden szólal meg, ahogy visszabújik Lea mellé.*
- Miért nem szóltál, hogy fázol? Ha ilyen hideg a lábad, akár már jól meg is hűlhettél.
*Magukra húzza a takarót, némileg idegenkedve. Igaz ugyan, hogy tőlük, belőlük származik az, ami bemaszatolta, de azért jobb lenne valami tiszta ágynemű.*
- Szegény kis tündér. *jut eszébe Lea előbbi megjegyzése, ahogy szórakozottan próbál letörölni egy vérfoltot a lepedőről, persze sikertelenül* Ha tudja, hogy mire vállalkozik, messzire szalad a Vashegytől. De már késő.
*Magához húzza a tetoválóművészt, hogy minél hamarabb felmelegedhessen. Kicsit meg is dörzsölgeti a karját, vállát, bár a fültőre elhelyezett csókok inkább csak érzelmi kitörésként értelmezhetők, sok meleget nem adnak.*
- Nem kérsz egy jó forró teát?
*Nem biztos, hogy sok kedve lenne kibújni az ágyból, ha már egyszer visszamászott a takaró melege alá, de ha Lea igenlő választ ad, szó nélkül indul a kis konyha felé. Tulajdonképpen még jól is esne neki, hogy gondoskodhat a másikról. Ez a felismerés egy pillanatra megakasztja. Vagy végérvényesen megbolondult, vagy aljas mágia hatása alatt áll. Végül is mindegy. Kellemes dolog ez.*
6923. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-06 13:43:43
Üzenet elküldve: 2017-01-06 13:43:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy másik helyzetben talán felháborodna azon, hogy hová is tűnt a máskor nagyon figyelmes szeretője, és mi ez az állatias közösülés? Ebben a helyzetben viszont egyáltalán nincsen ellenére a dolog, sőt ő is kapkodja a levegőt, és ágyékából kiindulva lassan őt is elönti a kéj az egész testét. Még a kisujja körmében is érzi, és mikor a férfi ráomlik, akkor nem tud más csinálni, csak remegő combbal pihegni. Karjait azért Laor nyakába fonja, nem ereszti, nem engedi még visszavonulni sem, egyik keze cirógatja csak lágyan a férfi vállát, felkarját. Izmai még meg-megrándulnak, szíve még kalapál.*
- Csak azokat, akik tetszenek. Például a jóképű Sydet.
*Halkan felnevet, nem mintha lenne ereje nevetni, körülbelül semmire nincsen ereje, mármint azonkívül, hogy szorítja magához a másikat. Persze felháborodhatna azon, hogy Laor milyen jogon akarja elverni, hiszen kettejük közül Lea az, aki rendelkezik némi hatalommal, és akinek parancsára elvernek másokat. Az persze más kérdés, hogy momentán ő az, aki teljesen alávetette magát a másiknak, egyáltalán nem számít, hogy kinek amúgy mi a titulusa, mert ebben a szobában, a bezárt ajtó mögött tökéletesen egyenrangú felek. Syddel meg jól esik kicsit froclizni, ha már a másik elveréssel fenyegeti.
Most így jó, sőt így a legjobb. Az sem érdekli, hogy a patyolat fehér ágyneműt teljesen összemaszatolták, merthogy nem csak vér, de egyéb testnedvek is tarkítják. Most rajta a sor, hogy felkuncogjon.*
- Nem irigylem azt, aki majd kimossa a paplanhuzatot.
*Ami alá jó lenne lassan bekerülni, mert így, hogy kezd a pulzusa normalizálódni már fázni kezd, lábfeje hűl ki először. Most moccan csak meg, mikor jégcsaphoz hasonlatos végtagját végighúzza Laor lábszárán és combjának hátulsó részén, elég hajlékony ezért nem okozott neki problémát az sem, hogy lábait a férfi nyakába tegye, lehet, hogy kis tornával a saját nyakába is be tudná tenni, az lenne aztán csak a kitárulkozott póz. Legközelebb lehet, hogy ki is kéne próbálni, de ezen majd legközelebb gondolkodik el, most egyelőre inkább csak hideg lábával arra célozgat, hogy be kéne takarózni, lehetőleg úgy ne nagyon mozogjanak, és ne távolodjanak el túlzottan egymástól.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy másik helyzetben talán felháborodna azon, hogy hová is tűnt a máskor nagyon figyelmes szeretője, és mi ez az állatias közösülés? Ebben a helyzetben viszont egyáltalán nincsen ellenére a dolog, sőt ő is kapkodja a levegőt, és ágyékából kiindulva lassan őt is elönti a kéj az egész testét. Még a kisujja körmében is érzi, és mikor a férfi ráomlik, akkor nem tud más csinálni, csak remegő combbal pihegni. Karjait azért Laor nyakába fonja, nem ereszti, nem engedi még visszavonulni sem, egyik keze cirógatja csak lágyan a férfi vállát, felkarját. Izmai még meg-megrándulnak, szíve még kalapál.*
- Csak azokat, akik tetszenek. Például a jóképű Sydet.
*Halkan felnevet, nem mintha lenne ereje nevetni, körülbelül semmire nincsen ereje, mármint azonkívül, hogy szorítja magához a másikat. Persze felháborodhatna azon, hogy Laor milyen jogon akarja elverni, hiszen kettejük közül Lea az, aki rendelkezik némi hatalommal, és akinek parancsára elvernek másokat. Az persze más kérdés, hogy momentán ő az, aki teljesen alávetette magát a másiknak, egyáltalán nem számít, hogy kinek amúgy mi a titulusa, mert ebben a szobában, a bezárt ajtó mögött tökéletesen egyenrangú felek. Syddel meg jól esik kicsit froclizni, ha már a másik elveréssel fenyegeti.
Most így jó, sőt így a legjobb. Az sem érdekli, hogy a patyolat fehér ágyneműt teljesen összemaszatolták, merthogy nem csak vér, de egyéb testnedvek is tarkítják. Most rajta a sor, hogy felkuncogjon.*
- Nem irigylem azt, aki majd kimossa a paplanhuzatot.
*Ami alá jó lenne lassan bekerülni, mert így, hogy kezd a pulzusa normalizálódni már fázni kezd, lábfeje hűl ki először. Most moccan csak meg, mikor jégcsaphoz hasonlatos végtagját végighúzza Laor lábszárán és combjának hátulsó részén, elég hajlékony ezért nem okozott neki problémát az sem, hogy lábait a férfi nyakába tegye, lehet, hogy kis tornával a saját nyakába is be tudná tenni, az lenne aztán csak a kitárulkozott póz. Legközelebb lehet, hogy ki is kéne próbálni, de ezen majd legközelebb gondolkodik el, most egyelőre inkább csak hideg lábával arra célozgat, hogy be kéne takarózni, lehetőleg úgy ne nagyon mozogjanak, és ne távolodjanak el túlzottan egymástól.*
6922. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-06 07:29:17
Üzenet elküldve: 2017-01-06 07:29:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A régi igazság, miszerint a nőkhöz erős kéz kell, úgy látszik igaz, hiszen Lea egy pillanatig sem tiltakozik, amikor visszaveszi az irányítást, sőt. Szemmel láthatóan kedvére van. A hátába mélyedő körmöket szinte észre sem veszi, annál jobban lüktetnek a vágások a mellkasán, bár azokra sem pazarol sok figyelmet. Tulajdonképpen semmire sem figyel, teljesen elvész a sárga szemekben, ahogy mered Lea arcába, és amikor az hozzá bújik, egyik kezével támaszkodva, másikat a lány tarkójához csúsztatva magához húzza. Tényleg nem gondolkodik, nem lassít, ez most nem a lágy, odaadó összebújás ideje, így Leának igyekeznie kell, ha nem akar kielégítetlenül maradni, mert Laor – ez egyszer – ezzel semmit nem törődik. Biztos valami varázslat lehet a dologban, vagy csak a rituálé okoz egyfajta megváltozott tudatállapotot, mert most bizony azt a véres arcot, azt a csapzott, göndör hajtól keretezett arcot, amivel most szemközt mered, azt találja a világon legszebbnek és legizgatóbbnak. És ahhoz sem kell már sok idő, hogy egyre görcsösebbé váljanak a mozdulatok, míg végül elernyedve zuhanjon a nőre; csak a tudata mélyén marad annyi, hogy könyökével megtámassza magát, és ne teljes testsúllyal nehezedjen Leára.
Zihálva kapkodja a levegőt, ahogy arcuk egymáshoz simul, és ha valami gyengébb idegzetű egyén most nyitná rá az ajtót a két vérmaszatos, pucér alakra, sikoltozva rohanna felcserért vagy inkvizítorért. Szerencsére a thargok elég kemények hozzá, hogy ilyen látvány ne rogyassza meg őket és elég tapintatosak ahhoz, hogy ne nyissanak be olyan ajtón, ami mögül gyanús hangok hallatszódnak ki.
A kapkodó lélegzetvétel lassan megváltozik és egyre inkább olyan, mint a kuncogás. De nem várja meg, hogy Lea rákérdezzen, mi a jókedv oka, ajkát a másik füléhez nyomja, úgy suttog.*
- Ha azt mondod, hogy minden kívülállót így avatsz be a törzsbe, elverlek!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A régi igazság, miszerint a nőkhöz erős kéz kell, úgy látszik igaz, hiszen Lea egy pillanatig sem tiltakozik, amikor visszaveszi az irányítást, sőt. Szemmel láthatóan kedvére van. A hátába mélyedő körmöket szinte észre sem veszi, annál jobban lüktetnek a vágások a mellkasán, bár azokra sem pazarol sok figyelmet. Tulajdonképpen semmire sem figyel, teljesen elvész a sárga szemekben, ahogy mered Lea arcába, és amikor az hozzá bújik, egyik kezével támaszkodva, másikat a lány tarkójához csúsztatva magához húzza. Tényleg nem gondolkodik, nem lassít, ez most nem a lágy, odaadó összebújás ideje, így Leának igyekeznie kell, ha nem akar kielégítetlenül maradni, mert Laor – ez egyszer – ezzel semmit nem törődik. Biztos valami varázslat lehet a dologban, vagy csak a rituálé okoz egyfajta megváltozott tudatállapotot, mert most bizony azt a véres arcot, azt a csapzott, göndör hajtól keretezett arcot, amivel most szemközt mered, azt találja a világon legszebbnek és legizgatóbbnak. És ahhoz sem kell már sok idő, hogy egyre görcsösebbé váljanak a mozdulatok, míg végül elernyedve zuhanjon a nőre; csak a tudata mélyén marad annyi, hogy könyökével megtámassza magát, és ne teljes testsúllyal nehezedjen Leára.
Zihálva kapkodja a levegőt, ahogy arcuk egymáshoz simul, és ha valami gyengébb idegzetű egyén most nyitná rá az ajtót a két vérmaszatos, pucér alakra, sikoltozva rohanna felcserért vagy inkvizítorért. Szerencsére a thargok elég kemények hozzá, hogy ilyen látvány ne rogyassza meg őket és elég tapintatosak ahhoz, hogy ne nyissanak be olyan ajtón, ami mögül gyanús hangok hallatszódnak ki.
A kapkodó lélegzetvétel lassan megváltozik és egyre inkább olyan, mint a kuncogás. De nem várja meg, hogy Lea rákérdezzen, mi a jókedv oka, ajkát a másik füléhez nyomja, úgy suttog.*
- Ha azt mondod, hogy minden kívülállót így avatsz be a törzsbe, elverlek!
6921. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-01-05 14:58:15
Üzenet elküldve: 2017-01-05 14:58:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Megrándul a fél szemöldöke, mikor Laor kinyilatkoztatja, hogy beteg lenne. Persze nem rosszallóan, hogy ilyet mondott, hanem inkább kacéran, ugyanis bóknak tekinti. Akkor is kacéran megrándul a bizonyos szemöldök, mikor a férfi lenyalja sebes tenyéréléről a vért, pillantása nagyjából ezt kérdezi: na ki is a beteg? Lea azért vért nem iszik, maximum vágás idején a frissen leölt állat vérét, de azt is hagymásan megsütve, közvetlen azelőtt, hogy azt az állatot a saját belébe töltenék, és a kandallókéménybe akasztanák. Ezen persze nincsen ideje túl sokat gondolkodni, mert hamarosan ő találja magát Laor alatt és egyáltalán nincsen ellenére az, hogy kikerül a kezéből az irányítás, hangos sóhajjal ad hangot elégedettségének, mikor amaz mozogni kezd. Ezúttal Lea lesz az, aki a másik fenekébe markol, majd a két lapockája tájékán a hátába vájódnak bele a körmei. Persze nincs szándékában még több sérülést okozni neki, csak valahogy muszáj még jobban magára, magába rántani. Nem mintha erre különösebben szükség lenne, mert Laor szabadjára engedte azt, amit eddig nem tudott azért, mert Lea volt felül, és mert ő irányított. Hamarosan lüktető ágyékkal nyögdécsel, fejét Laor kulcscsontjának nyomva, emiatt aztán nem csak a melle, de az arca is vérmaszatos lesz. Így néz fel Laor arcába.*
- Meg a kezemhez is, de ez nem az első eset.
*Arra az alkalomra céloz, mikor Laor félholtan feküdt az ölében, összevérezve Leát és a Taverna padlóját is. Egyébként meglehetősen átszellemült arccal néz fel a férfire, felkönyökölve a saját háta mögött, így meg tudja csókolni azt a sebet, amit ő, vagyis a bájital gyógyított be. Mindkettőjük nagy szerencséjére, mert akkor Lea most nem nyöghetne kéjesen, a Laor nyakába rakott lábbal, akkor alkalma sem lenne arra, hogy megízlelje a férfi az ajkát, a fülét, sőt minden egyes testrészét, amit már eddig megízlelhetett. Ráadásul egy-egy testrészt különösen szívesen kóstolt meg úgy, hogy még plusz aranyakt sem kért érte.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Megrándul a fél szemöldöke, mikor Laor kinyilatkoztatja, hogy beteg lenne. Persze nem rosszallóan, hogy ilyet mondott, hanem inkább kacéran, ugyanis bóknak tekinti. Akkor is kacéran megrándul a bizonyos szemöldök, mikor a férfi lenyalja sebes tenyéréléről a vért, pillantása nagyjából ezt kérdezi: na ki is a beteg? Lea azért vért nem iszik, maximum vágás idején a frissen leölt állat vérét, de azt is hagymásan megsütve, közvetlen azelőtt, hogy azt az állatot a saját belébe töltenék, és a kandallókéménybe akasztanák. Ezen persze nincsen ideje túl sokat gondolkodni, mert hamarosan ő találja magát Laor alatt és egyáltalán nincsen ellenére az, hogy kikerül a kezéből az irányítás, hangos sóhajjal ad hangot elégedettségének, mikor amaz mozogni kezd. Ezúttal Lea lesz az, aki a másik fenekébe markol, majd a két lapockája tájékán a hátába vájódnak bele a körmei. Persze nincs szándékában még több sérülést okozni neki, csak valahogy muszáj még jobban magára, magába rántani. Nem mintha erre különösebben szükség lenne, mert Laor szabadjára engedte azt, amit eddig nem tudott azért, mert Lea volt felül, és mert ő irányított. Hamarosan lüktető ágyékkal nyögdécsel, fejét Laor kulcscsontjának nyomva, emiatt aztán nem csak a melle, de az arca is vérmaszatos lesz. Így néz fel Laor arcába.*
- Meg a kezemhez is, de ez nem az első eset.
*Arra az alkalomra céloz, mikor Laor félholtan feküdt az ölében, összevérezve Leát és a Taverna padlóját is. Egyébként meglehetősen átszellemült arccal néz fel a férfire, felkönyökölve a saját háta mögött, így meg tudja csókolni azt a sebet, amit ő, vagyis a bájital gyógyított be. Mindkettőjük nagy szerencséjére, mert akkor Lea most nem nyöghetne kéjesen, a Laor nyakába rakott lábbal, akkor alkalma sem lenne arra, hogy megízlelje a férfi az ajkát, a fülét, sőt minden egyes testrészét, amit már eddig megízlelhetett. Ráadásul egy-egy testrészt különösen szívesen kóstolt meg úgy, hogy még plusz aranyakt sem kért érte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143