//Kagan és Lea//
*Rázza a fejét, de amúgy szeme se rebben, ismeri már Kagan kitöréseit annyira, hogy tudja, hogy mikor van az, hogy csupán hangoskodik.*
- Nem mondtam, hogy élvezed, vagy, hogy élvezned kéne. Nem tudom, sőt nem is akarom elképzelni, hogy min mész át. Biztos szar. Nem is tudom, hogy mit mondjak.
*A Kagannal történő dolgok elég erőteljesen lökik az amúgy is szkeptikus Leát abba az irányba, hogy szívből gyűlölje ezeket az istenségeket. Eddig valamennyinek csak a játékszerei voltak, ő is, bár nem annyira, mint Kagan, de az elhibázott döntésük nyomát ő is ott viseli a testén, a bal alkarján borostyánosan derengő rúnák formájában.*
- Nem szívesen emlékeztetlek, de a házad veled kihal, hacsak nagyon sürgősen nem ejtesz teherbe valakit, és nem szül neked fiút.
*Ezek tények, és ebben a pillanatban Lea megint sajnálja, hogy ő nem volt képes arra, hogy megtegye ezt. De hát ezzel már nagyon nem tud mit tenni, de főleg nem tud és nem is akar ezen keseregni hátralévő életében. Egyébként is most gondol a történtekre másodszor úgy, hogy bánja, ironikus, hogy először akkor történt ez, mikor Kagan borostyánba kövült.*
- Az a fickó, vagy luvnya, tudom is én mi volt... Mondott valamit arról, hogy mozgathatod-e? Ki törheti meg a varázst? Te, vagy más is? Mert ha csak te, akkor ne aggasszon, ha más is, akkor valóban tenni kell valamit. Kivéve persze ha magad törnéd meg.
*Ezt Lea nyilván nem akarja, azt meg már tényleg nem tudja, hogy Kagan mit akar. Sőt kitalálni sem akarja. Viszont dühe, vagy legalábbis annak egy része elpárolgott.*
- Szeretlek, és ez az egész engem pont ugyanannyira megvisel. A szívem és az eszem is. Viszont azon gondolkodj el, hogy miért is akarna bárki engem követni, mikor újra itt vagy. Te kit követnél? A környék rettegett Hadurát, aki a halálból is visszatért, vagy a sámánnőt? Nem tudod nem visszavenni azt, ami a tiéd.
*Hangja halk, szomorú, miután elhallgat összeszorítja a száját, a foga is megcsikordul.*