Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 358 (7141. - 7160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:32:41
Üzenet elküldve: 2017-02-28 19:32:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Nagyra nyílt szemekkel hallgatja mindnek a szavát. Főleg a vezérét, aki a parancsokat és az engedélyeket adja. Aztán a kovácsé is érdekes, ahogy a harcokról beszél. A mágus szavai már nem tetszenek neki, nem igazán. Miért ne lehetne halomra ölni egy rahedli népet? Csak azért mert valaki azt mondja, hogy nem lehet, mert a Thargok nem olyanok? Khrosas szerint nagyon is lehetnének olyanok.
Zsebébe süllyeszti mindkét kezét és vállvért mentes vállával a falnak dől. Egyik lábát másik előtt teszi keresztbe. Gondolkodik.
Háború lesz vajon? Reméli, hogy igen. Háborúban gyarapszik az igaz eszme. A fegyvereket Hrothgaar készíti majd. S ha minden jól megy akkor a nőstény segít neki. Ez jobban tetszik. Itt nem kell cicomán és cikornyán gondolkodni. Erős vas kell, kemény bőr, hideg acél és nem csont markolatú gyilok penge.
Itt a kormos kérésére gondol és még száját is elhúzza. Mocskos, tetves kormi. Minek képzeli magát?
Hátraveti haját arca elől, hogy jobban lássa az eseményeket, s hogy a kormos gondolatát is kirázza a fejéből.
Nem tudja, hogy minek örüljön jelenleg jobban, a mulatságnak, amivel megünneplik a vezér és vezérné menyegzőjét, vagy annak, hogy teljes készültségbe fognak állni nemsokára. Már csak azt reméli, hogy jó oldalon fog állni, ha a dolgok eldurvulnak. Ha kellő képen hátul marad, akkor még gyorsan eliszkolhat, vagy átpártolhat a nyerteshez a végén. Akárki legyen is az.
~Csak maradj életben, nőstény. Veled együtt én is meg leszek.~
Elmosolyodik szelíden. Nem lesz olyan rossz itt, ezekkel a barbár harcosokkal.*
*Nagyra nyílt szemekkel hallgatja mindnek a szavát. Főleg a vezérét, aki a parancsokat és az engedélyeket adja. Aztán a kovácsé is érdekes, ahogy a harcokról beszél. A mágus szavai már nem tetszenek neki, nem igazán. Miért ne lehetne halomra ölni egy rahedli népet? Csak azért mert valaki azt mondja, hogy nem lehet, mert a Thargok nem olyanok? Khrosas szerint nagyon is lehetnének olyanok.
Zsebébe süllyeszti mindkét kezét és vállvért mentes vállával a falnak dől. Egyik lábát másik előtt teszi keresztbe. Gondolkodik.
Háború lesz vajon? Reméli, hogy igen. Háborúban gyarapszik az igaz eszme. A fegyvereket Hrothgaar készíti majd. S ha minden jól megy akkor a nőstény segít neki. Ez jobban tetszik. Itt nem kell cicomán és cikornyán gondolkodni. Erős vas kell, kemény bőr, hideg acél és nem csont markolatú gyilok penge.
Itt a kormos kérésére gondol és még száját is elhúzza. Mocskos, tetves kormi. Minek képzeli magát?
Hátraveti haját arca elől, hogy jobban lássa az eseményeket, s hogy a kormos gondolatát is kirázza a fejéből.
Nem tudja, hogy minek örüljön jelenleg jobban, a mulatságnak, amivel megünneplik a vezér és vezérné menyegzőjét, vagy annak, hogy teljes készültségbe fognak állni nemsokára. Már csak azt reméli, hogy jó oldalon fog állni, ha a dolgok eldurvulnak. Ha kellő képen hátul marad, akkor még gyorsan eliszkolhat, vagy átpártolhat a nyerteshez a végén. Akárki legyen is az.
~Csak maradj életben, nőstény. Veled együtt én is meg leszek.~
Elmosolyodik szelíden. Nem lesz olyan rossz itt, ezekkel a barbár harcosokkal.*
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-28 18:39:32
Üzenet elküldve: 2017-02-28 18:39:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Kevéssé foglalkozik most azokkal az emóciókkal, melyek kívül esnek az érdeklődési körén. Igaz ez Laorra és Leandanára, de a többiekre is; sértődöttség, gúny, vágy nem ér el hozzá. Csak és kizárólag azok a jelek, melyek a hatalmi és isteni kérdésekre rezdülnek az arcokon.*
- Beszélj, Learon... *ad szót az egyik pásztornak, ki bőbeszédűbb, mint a másik, Trodd.*
- Értem szavad. *bólint, majd egyből parancsot is ad.*
- Feladatod hát a következő: gyűjtsd össze a vidék gazdáit és a nyugati parton építsd újra Kalácsfalvát. Ha kell, a malmot és más fontos épületet kövenként hordjátok át a Réven. Ehhez bírod vezéri szavunk és támogatásunk. *Kalácsfalva ugyanis teljesen kiürült az élőholt-háborúk alatt.*
- A te szavad is hallom, Hrothgaar Skyllagrimmson! *mosolyodik el a törpe kijelentésére, mert nem várt mást.*
- Kicsit azonban mintha haloványan lennénk harcosok terén, nemde? A te feladatod lesz harcosaink felszerelése, hogy megküzdhessenek a halandókkal és az istenekkel egyaránt! *üt rá mágikus kardjára, amit lovagjai - halott vagy eltűnt már az összes - zsákmányoltak Argathtól.*
- És menj a városba, harcosokat és pengemestereket gyűjteni, íjászokat toborozni zászlónk alá.
*Worenth szavaira lassan bólint, de meggyőződés nélkül.*
- Egy probléma azonban van, Worenth mester. Jelen pillanatban a Fény Istenének varázsbotja tart a halandók világában. És én... nem fogok függni... senkitől! *tekintete a mellette felszólaló Aletaira villan.*
- Aletai, neked is dolgod lesz. Keresd meg Ewangelt és Harathot, és hozd őket színünk elé. Feladatotok lesz... *Morw ekkor tolakszik be.*
- Csendesebben, jó melák! *int nyugtatóan.*
- Neked is dolgod lesz. *Hrothi alaposan beleéli magát a dologba, ezért őt is meg kell nyugtatni kissé.*
- Egy kis hógolyózást nem tekintenék dúlásnak, Hrothgaar mester, még ha a Dwirinthalenek vezére is az ellenfél. Jut eszembe: Szellemjáróm, hívd össze szövetségeseinket, és még egyszer készüljünk fel a Vashegy megerősítésére.
*Kevéssé foglalkozik most azokkal az emóciókkal, melyek kívül esnek az érdeklődési körén. Igaz ez Laorra és Leandanára, de a többiekre is; sértődöttség, gúny, vágy nem ér el hozzá. Csak és kizárólag azok a jelek, melyek a hatalmi és isteni kérdésekre rezdülnek az arcokon.*
- Beszélj, Learon... *ad szót az egyik pásztornak, ki bőbeszédűbb, mint a másik, Trodd.*
- Értem szavad. *bólint, majd egyből parancsot is ad.*
- Feladatod hát a következő: gyűjtsd össze a vidék gazdáit és a nyugati parton építsd újra Kalácsfalvát. Ha kell, a malmot és más fontos épületet kövenként hordjátok át a Réven. Ehhez bírod vezéri szavunk és támogatásunk. *Kalácsfalva ugyanis teljesen kiürült az élőholt-háborúk alatt.*
- A te szavad is hallom, Hrothgaar Skyllagrimmson! *mosolyodik el a törpe kijelentésére, mert nem várt mást.*
- Kicsit azonban mintha haloványan lennénk harcosok terén, nemde? A te feladatod lesz harcosaink felszerelése, hogy megküzdhessenek a halandókkal és az istenekkel egyaránt! *üt rá mágikus kardjára, amit lovagjai - halott vagy eltűnt már az összes - zsákmányoltak Argathtól.*
- És menj a városba, harcosokat és pengemestereket gyűjteni, íjászokat toborozni zászlónk alá.
*Worenth szavaira lassan bólint, de meggyőződés nélkül.*
- Egy probléma azonban van, Worenth mester. Jelen pillanatban a Fény Istenének varázsbotja tart a halandók világában. És én... nem fogok függni... senkitől! *tekintete a mellette felszólaló Aletaira villan.*
- Aletai, neked is dolgod lesz. Keresd meg Ewangelt és Harathot, és hozd őket színünk elé. Feladatotok lesz... *Morw ekkor tolakszik be.*
- Csendesebben, jó melák! *int nyugtatóan.*
- Neked is dolgod lesz. *Hrothi alaposan beleéli magát a dologba, ezért őt is meg kell nyugtatni kissé.*
- Egy kis hógolyózást nem tekintenék dúlásnak, Hrothgaar mester, még ha a Dwirinthalenek vezére is az ellenfél. Jut eszembe: Szellemjáróm, hívd össze szövetségeseinket, és még egyszer készüljünk fel a Vashegy megerősítésére.
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:00:12
Üzenet elküldve: 2017-02-28 10:00:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Nem feltétlenül akart ő vitát kezdeményezni, de lehet, hogy a végén az lesz belőle. Meghallgat mindenki mást, mielőtt újra szólna, addig is van ideje kissé átrágni magában a mondandóját... ami nem feltétlenül magasröptű, nem feltétlenül logikus, de praktikalitás szempontjából nem elhanyagolandó.*
- Persze! Nem fogunk most rögtön nekiugrani senkinek. Előtte Tharg módra ünnepeljük és élvezzük kicsit az életet. *Tekintete a két alakra siklik, a Vezérre és a Szellemjáróra. Hangja karcos éle betölti a termet.* De Worenth mester, nézze el nekem, az én elmém közel sem olyan pallérozott, mint a magáé... Én csak annyit látok ebből, hogy három égi entitás háromféle mentalitással és három feltehetően egyre növekvő létszámú követővel kanyarít magának egy szeletet ebből a világból. De kérdem én: mikor vetülnek majd az árgus pillantások a Vashegy felé? Mikor jön el az idő, amikor a szeretetisten, vagy fényisten azt mondja, hogy a Thargok a sötétség vagy a gyűlölet katonái és indítják meg hadaikat ellenünk?! Mert három, sőt négy, vagy ki tudja még hány ilyen égi entitás nem sokáig fog békében sörözgetni a Vaskorsó pultjánál, arra mérget veszek. *Most tudatosul csak benne, hogy kissé talán beleélte magát mondandójába. Kilépett a nép elé, és úgy beszélt.* Egy-két beépülő ember kiderítheti, kik a fejesek. Egy kis létszámú, ütőképes csapat behatol utána és levágja ezeket a fejeket. Emlékezz vissza Kagan a kereskedőre és a Szegénynegyed feldúlására. Négyen mentünk, vagy öten. Tudod, hogy mire képes egy olyan csapat. *Tekintete a Vezérre tapad, megerősítést várva. Nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.* Szabadok vagyunk, de nem adok egy tucat holdtöltét és majd mások akarják a mi szabadságunkat mérni...
*Tudja jól, hogy szónoklata nem a legerősebb lábakon áll, de ha senki nem szólal fel úgy, ahogy ő, akkor még az esélye sem születik meg annak, hogy megpróbálják helyüket biztosítani.*
- Én csak egy kardforgató vagyok és a klán kovácsa, nem az eszemért szeretnek, ha szeretnek egyáltalán... de nem tűröm, hogy a Thargok térdet hajtva adják át helyüket a történelemkönyvek lapjain holmi jöttment bugrisoknak! Ha kihúzzák a nevünket a históriás könyvekből, akkor tűzzel és vérrel húzzák ki onnan!
*Nem feltétlenül akart ő vitát kezdeményezni, de lehet, hogy a végén az lesz belőle. Meghallgat mindenki mást, mielőtt újra szólna, addig is van ideje kissé átrágni magában a mondandóját... ami nem feltétlenül magasröptű, nem feltétlenül logikus, de praktikalitás szempontjából nem elhanyagolandó.*
- Persze! Nem fogunk most rögtön nekiugrani senkinek. Előtte Tharg módra ünnepeljük és élvezzük kicsit az életet. *Tekintete a két alakra siklik, a Vezérre és a Szellemjáróra. Hangja karcos éle betölti a termet.* De Worenth mester, nézze el nekem, az én elmém közel sem olyan pallérozott, mint a magáé... Én csak annyit látok ebből, hogy három égi entitás háromféle mentalitással és három feltehetően egyre növekvő létszámú követővel kanyarít magának egy szeletet ebből a világból. De kérdem én: mikor vetülnek majd az árgus pillantások a Vashegy felé? Mikor jön el az idő, amikor a szeretetisten, vagy fényisten azt mondja, hogy a Thargok a sötétség vagy a gyűlölet katonái és indítják meg hadaikat ellenünk?! Mert három, sőt négy, vagy ki tudja még hány ilyen égi entitás nem sokáig fog békében sörözgetni a Vaskorsó pultjánál, arra mérget veszek. *Most tudatosul csak benne, hogy kissé talán beleélte magát mondandójába. Kilépett a nép elé, és úgy beszélt.* Egy-két beépülő ember kiderítheti, kik a fejesek. Egy kis létszámú, ütőképes csapat behatol utána és levágja ezeket a fejeket. Emlékezz vissza Kagan a kereskedőre és a Szegénynegyed feldúlására. Négyen mentünk, vagy öten. Tudod, hogy mire képes egy olyan csapat. *Tekintete a Vezérre tapad, megerősítést várva. Nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.* Szabadok vagyunk, de nem adok egy tucat holdtöltét és majd mások akarják a mi szabadságunkat mérni...
*Tudja jól, hogy szónoklata nem a legerősebb lábakon áll, de ha senki nem szólal fel úgy, ahogy ő, akkor még az esélye sem születik meg annak, hogy megpróbálják helyüket biztosítani.*
- Én csak egy kardforgató vagyok és a klán kovácsa, nem az eszemért szeretnek, ha szeretnek egyáltalán... de nem tűröm, hogy a Thargok térdet hajtva adják át helyüket a történelemkönyvek lapjain holmi jöttment bugrisoknak! Ha kihúzzák a nevünket a históriás könyvekből, akkor tűzzel és vérrel húzzák ki onnan!
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:35:50
Üzenet elküldve: 2017-02-27 17:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés//
*Szerencsére a taps nem marad el mégsem, így Mofi is felállva tapsolhat, ünnepelvén a két vezető egybekelését. Maga a mulatság már kevésbé érdekli. A ceremónián mindenképpen jelen tervez lenni, sőt, reméli, hogy majd a szolgáltatásait is igénybe veszik a kellékek beszerzésénél, ám az utána következő hangos és részeges mulatozás, már egyáltalán nem az ő műfaja. Legtovább az istenek kérdése marad terítéken, a tündérke pedig összerezzen minden egyes megszólalásnál egy picit. Az egyik rosszabbnak tűnik, mint a másik, ám Mofi egyelőre nem szólal meg, hiszen szeretné kivárni, amíg megtudja a vezetők álláspontját is, hiszen úgyis az lesz a döntő, és ők szerencsére úgy is döntenek, ahogy Mofinak az a legkényelmesebb. Függnek az istenektől, ahogy a tündérke körül is mindig ott volt a mágia, ám nem foglalkoznak velük amíg ez lehetséges. A kis kereskedő ajkairól hálás és megkönnyebbült sóhaj szakad fel, a nyugalmát pedig csak tovább fokozza Morwon megérkezése, még akkor is, ha az óriás kicsit furcsa belépővel jelentkezik. Úgy tűnik neki meg sem kell szólalnia, és ennek felettébb örül.*
*Szerencsére a taps nem marad el mégsem, így Mofi is felállva tapsolhat, ünnepelvén a két vezető egybekelését. Maga a mulatság már kevésbé érdekli. A ceremónián mindenképpen jelen tervez lenni, sőt, reméli, hogy majd a szolgáltatásait is igénybe veszik a kellékek beszerzésénél, ám az utána következő hangos és részeges mulatozás, már egyáltalán nem az ő műfaja. Legtovább az istenek kérdése marad terítéken, a tündérke pedig összerezzen minden egyes megszólalásnál egy picit. Az egyik rosszabbnak tűnik, mint a másik, ám Mofi egyelőre nem szólal meg, hiszen szeretné kivárni, amíg megtudja a vezetők álláspontját is, hiszen úgyis az lesz a döntő, és ők szerencsére úgy is döntenek, ahogy Mofinak az a legkényelmesebb. Függnek az istenektől, ahogy a tündérke körül is mindig ott volt a mágia, ám nem foglalkoznak velük amíg ez lehetséges. A kis kereskedő ajkairól hálás és megkönnyebbült sóhaj szakad fel, a nyugalmát pedig csak tovább fokozza Morwon megérkezése, még akkor is, ha az óriás kicsit furcsa belépővel jelentkezik. Úgy tűnik neki meg sem kell szólalnia, és ennek felettébb örül.*
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:28:46
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
//Megkésve bár, de törve nem//
* A kedves lány szó nélkül beengedi a melákot, bár ez nem is csoda, hiszen csak az életét menti bizonyára ezzel. Na, meg semmi oka nem lenne nem beengedni Morwont, még ha az óriás kisebb is lenne, mint amilyen. Pedig ő pont akkora. *
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
* Tehetsége egyre nagyobb, ezt ő is érzi, de mivel nem szokott hencegni tudásával, így nem akar sokáig a központban állni, hamar oldalra furakszik és lehetőség szerint néhány embert is maga elé utasít, így pedig már csak a felső másfél-két métere emelkedik ki bőven a tömegből, az meg már nem is olyan sok. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 14:29:53
//Megkésve bár, de törve nem//
* A kedves lány szó nélkül beengedi a melákot, bár ez nem is csoda, hiszen csak az életét menti bizonyára ezzel. Na, meg semmi oka nem lenne nem beengedni Morwont, még ha az óriás kisebb is lenne, mint amilyen. Pedig ő pont akkora. *
Morwon most már benn van,
De tán csak birka-szar van.
Nem lesz mostan birkasült,
Lesz helyette sok egybegyűlt.
Mer' nekem most jut eszembe,
Az, mit Lea rágott a fejembe,
Hogy ma lesz a beszélgetős kör,
Ezér' is nincs annyi sör.
* Közben célba is veszi a beszélgetős épületet, ahonnan most is szűrődnek ki hangok, így bizonyára van ott valaki. Ez megmagyarázná azt is, hogy mindenhonnan máshonnan hová tűnt az a rengeteg ember. Persze leszámítva Embert, mert ő nem gyűlésre ment, hanem csak úgy el, na meg Alyo, aki őr, így nem gyűlhet.
Óriásunk nem sieti el a dolgot, de azért nem is tudja nagyon húzni az időt (s nem is akarja), így egyszer csak el kell érnie a helyet, ahol mások is vannak. Ekkor belép és morwonikus kifogásba kezd. *
Jöttem, ahogy csak tudtam,
Csak sok volt az utam.
Most viszont már itt vagyok,
Miről maradtam hát le, barátok?
* Tehetsége egyre nagyobb, ezt ő is érzi, de mivel nem szokott hencegni tudásával, így nem akar sokáig a központban állni, hamar oldalra furakszik és lehetőség szerint néhány embert is maga elé utasít, így pedig már csak a felső másfél-két métere emelkedik ki bőven a tömegből, az meg már nem is olyan sok. *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 14:29:53
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:15:33
Üzenet elküldve: 2017-02-27 14:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*A nagyúr dörgedelmes beszédbe kezd bele. Határozottan és tömör, lényegre törő kijelentésekkel adja utasításait népe tudtára. Elfünk csendes megfigyelő állásából nem különösebben zökkenne ki. A házasság hallatára felkapja a fejét.*
~A "kis" Szellemjáróval?~
*Még kislány korából emlékezik a Szellemjáró egykori tanítványára, emlékeiben így él Leandana. A többi istenekkel kapcsolatos dologra csak motyorog magában. Nem ismeri különösebben egyik istent se és ez jól van így. Szavazat jog híján cimborájára Laorra tekint.*
~Valami átkozottul bánthatja.~
*Ezt nem nehéz megállapítania a karnyújtásra lévő ivócimborájáról. A válláról leakasztja a kulcsacsát és odatartja a komája elé.*
- Tessék igyál egy kis vizet. Úgy látom most beléd fér. Neked is adom.
*A kulacsban tömény ital van amit Laor sejthet a víz szó különös ejtésekor és az elf kacsintásából. A Vaskorsóban töltette tele Kagan öklével.*
A hozzászólás írója (Harkron Harkrosson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 14:16:52
*A nagyúr dörgedelmes beszédbe kezd bele. Határozottan és tömör, lényegre törő kijelentésekkel adja utasításait népe tudtára. Elfünk csendes megfigyelő állásából nem különösebben zökkenne ki. A házasság hallatára felkapja a fejét.*
~A "kis" Szellemjáróval?~
*Még kislány korából emlékezik a Szellemjáró egykori tanítványára, emlékeiben így él Leandana. A többi istenekkel kapcsolatos dologra csak motyorog magában. Nem ismeri különösebben egyik istent se és ez jól van így. Szavazat jog híján cimborájára Laorra tekint.*
~Valami átkozottul bánthatja.~
*Ezt nem nehéz megállapítania a karnyújtásra lévő ivócimborájáról. A válláról leakasztja a kulcsacsát és odatartja a komája elé.*
- Tessék igyál egy kis vizet. Úgy látom most beléd fér. Neked is adom.
*A kulacsban tömény ital van amit Laor sejthet a víz szó különös ejtésekor és az elf kacsintásából. A Vaskorsóban töltette tele Kagan öklével.*
A hozzászólás írója (Harkron Harkrosson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.27 14:16:52
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:37:18
Üzenet elküldve: 2017-02-27 13:37:18
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Gratulációk fogadására igazán nincsen felkészülve, lereagálni sem tudja, csak biccentéssel. Egy lépést tesz előre, így már nem a trónszék mögött, hanem mellett áll, eddig a szék támláján pihentetett keze már Kagan vállán van, a hideg vérten. Végtére is ők egy pár, mindig is egy pár voltak. Lea mosolyog, bár nem egészen őszintén, de ezt aligha lehet kiszúrni, olyan tökéletes az alakítás, amit nyújt. Eleget gyakorolta az ilyesmit élete során.
Leával forog a világ, arcán ott a mosoly, de bőgni szeretne. Vagy legalábbis ordítani, hiszen kit érdekelnek az istenek, mikor ő lelki válságban van?! Hónapok óta válságban van, hol hullámvölgyekben, hol hullámhegyekben, ezek periodikusan változnak, de most valahogy úgy érzi, hogy beért a hullámvölgy legmélyebb völgyének a legmélyebb völgyébe. Egyszerűen nem tudja kiélvezni azt az örömöt, amit nyilvánvalóan éreznie kellene, hiszen mélyen szereti Kagant, az első - és sokáig az egyetlen - férfit az életében. Természetes, hogy különleges érzelmek fűzik hozzá, hiszen olyan sok mindenen mentek át együtt. Ugyanakkor miért ne fűzhetnék különleges érzelmek egy másik férfihoz is? Újra Laorra pillant, de most csak a szeme sarkából, aztán pedig úgy dönt, hogy ezt a problémát inkább későbbre halasztja.*
- Tetszik vagy sem, de függünk tőlük.
*Kagan legalábbis mindenképpen, hiszen az erőd udvarán beszúrt bot miatt lehet csak eleven, ahogyan az is az istenek önkényén múlt, hogy egyáltalán lepattant róla a borostyán.*
- Mindennek ellenére én köszönöm, de nem kérek egyikből sem.
*Amíg az ő életére nincsenek közvetlen befolyással - vagyis amíg Kagan nem dermed vissza -, addig őt teljességgel hidegen hagyják, meg ugye az istenek küldöncei vele egyáltalán nem foglalkoztak, a számukra csak Kagan létezik. Mindent összevetve Leának nincsen ezzel baja, hiszen az érzés kölcsönös. Ráadásul senki és semmi nem kötelezi őket arra, hogy bármelyik előtt is leboruljanak. Lea fantáziáját csak a hívek felkaszabolása mozgatja meg valamennyire, de az sem annyira, hogy akár egy törött szalmaszálat is keresztbe tegyen egy másikon. Amíg nem kezdik el ezek az entitások vegzálni őket addig miért kéne törődni bármelyikkel is? Az Alvó Isten is hatalmas csalódás volt Lea számára, aki csak elvett tőle, ráadásul kicsit olyan érzése is van, hogy meggyalázta őt, megbocsáthatatlan.*
*Gratulációk fogadására igazán nincsen felkészülve, lereagálni sem tudja, csak biccentéssel. Egy lépést tesz előre, így már nem a trónszék mögött, hanem mellett áll, eddig a szék támláján pihentetett keze már Kagan vállán van, a hideg vérten. Végtére is ők egy pár, mindig is egy pár voltak. Lea mosolyog, bár nem egészen őszintén, de ezt aligha lehet kiszúrni, olyan tökéletes az alakítás, amit nyújt. Eleget gyakorolta az ilyesmit élete során.
Leával forog a világ, arcán ott a mosoly, de bőgni szeretne. Vagy legalábbis ordítani, hiszen kit érdekelnek az istenek, mikor ő lelki válságban van?! Hónapok óta válságban van, hol hullámvölgyekben, hol hullámhegyekben, ezek periodikusan változnak, de most valahogy úgy érzi, hogy beért a hullámvölgy legmélyebb völgyének a legmélyebb völgyébe. Egyszerűen nem tudja kiélvezni azt az örömöt, amit nyilvánvalóan éreznie kellene, hiszen mélyen szereti Kagant, az első - és sokáig az egyetlen - férfit az életében. Természetes, hogy különleges érzelmek fűzik hozzá, hiszen olyan sok mindenen mentek át együtt. Ugyanakkor miért ne fűzhetnék különleges érzelmek egy másik férfihoz is? Újra Laorra pillant, de most csak a szeme sarkából, aztán pedig úgy dönt, hogy ezt a problémát inkább későbbre halasztja.*
- Tetszik vagy sem, de függünk tőlük.
*Kagan legalábbis mindenképpen, hiszen az erőd udvarán beszúrt bot miatt lehet csak eleven, ahogyan az is az istenek önkényén múlt, hogy egyáltalán lepattant róla a borostyán.*
- Mindennek ellenére én köszönöm, de nem kérek egyikből sem.
*Amíg az ő életére nincsenek közvetlen befolyással - vagyis amíg Kagan nem dermed vissza -, addig őt teljességgel hidegen hagyják, meg ugye az istenek küldöncei vele egyáltalán nem foglalkoztak, a számukra csak Kagan létezik. Mindent összevetve Leának nincsen ezzel baja, hiszen az érzés kölcsönös. Ráadásul senki és semmi nem kötelezi őket arra, hogy bármelyik előtt is leboruljanak. Lea fantáziáját csak a hívek felkaszabolása mozgatja meg valamennyire, de az sem annyira, hogy akár egy törött szalmaszálat is keresztbe tegyen egy másikon. Amíg nem kezdik el ezek az entitások vegzálni őket addig miért kéne törődni bármelyikkel is? Az Alvó Isten is hatalmas csalódás volt Lea számára, aki csak elvett tőle, ráadásul kicsit olyan érzése is van, hogy meggyalázta őt, megbocsáthatatlan.*
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:02:38
Üzenet elküldve: 2017-02-27 11:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A témákba egyre mélyebben süpped bele a társaság, amint Kagan felvezeti számukra a lehetőségeiket. További bejelentésekkel is szolgál, amiből a legérdekesebb az, hogy nőül veszi a Szellemjárót.*
-Éljetek sokáig!
*Tapsol ő is lelkesen, miközben az ügy kapcsán furcsa gondolatok cikáznak a fejében.*
~Ha a Szellemjáró szava szemben áll majd a tiéddel, akkor kié lesz a döntő?~
*Merül fel benne a kérdés, és a tisztánlátás végett szándékozik is ezt feltenni, így szót kér. Sajnos a beszélgetés azonnal tovább folyik az istenek felé, és ketten meg is előzik az ezzel kapcsolatos észrevételek felemlítésében. Hangzanak el vélemények pro- és kontra. Miután a törpe is, a pásztormágus is, és végül Worenth mester is elmondta a magáét, végül csak akkor szólal fel a félvér. Álláspontja Kaganéhoz közeli, az eredeti témát, amiért szót kért, már el is felejtette.*
-A grombari rettenet az ellenségünk, és nekem az is marad! Csak pusztulást és halált adott, romlást a népnek!
*Jelenti ki dacosan, majd a mágusmester szavaira reflektálva tovább ecseteli a lehetőségeket.*
-A Fény Istene viszont egy töketlen és nyálas balfácán, mint amilyen Arthenior nemessége! Számomra ő sem opció!
*Nem mintha nem viszketne bármiféle entitástól, de azért próbálja megközelíteni a véleményét.*
-Kagannal értek egyet. A tharg nép szabad, és úgy lenne a legjobb, ha az is maradhatna. Tökéletesen megvoltunk az istenek nélkül eddig is, és véleményem szerint eztán is megleszünk! A kérdés már csak az, hogy a harmadik isten, kiről még nem formáltam véleményt... Ő nem pontosan ezt várja tőlünk? Hogy szabadok legyünk, és más istent ne szolgáljunk!?
*A kérdés teljesen jogos, csakhogy alapvető logikai problémát vet fel.*
-Ha szabadok leszünk, és nélkülük élünk tovább, akkor a harmadik isten akaratát követjük, nemde? Ennélfogva képtelennek tartom azt, hogy a szolgálatot kikerüljük! Az istenek nyomán lettél borostyánszobor, ahogy a védőburok is miattuk van. Félő, hogy már így sincs meg a szabad választásunk, Kagan! A kisebbik rossz marad tehát, a Szabadság Istene!
*Szólt, elmondta a véleményét, és ezzel le is zárja a beszédet. Vitába hajlandó szállni az elve -az istenellenesség, vagy a kisebbik rossz elve mellett-, amennyiben a kérdést vitára indítják. Szerencsére a legtöbb esetben Kagan, vagy épp a Szellemjáró rövidre szokta zárni az ügyet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A témákba egyre mélyebben süpped bele a társaság, amint Kagan felvezeti számukra a lehetőségeiket. További bejelentésekkel is szolgál, amiből a legérdekesebb az, hogy nőül veszi a Szellemjárót.*
-Éljetek sokáig!
*Tapsol ő is lelkesen, miközben az ügy kapcsán furcsa gondolatok cikáznak a fejében.*
~Ha a Szellemjáró szava szemben áll majd a tiéddel, akkor kié lesz a döntő?~
*Merül fel benne a kérdés, és a tisztánlátás végett szándékozik is ezt feltenni, így szót kér. Sajnos a beszélgetés azonnal tovább folyik az istenek felé, és ketten meg is előzik az ezzel kapcsolatos észrevételek felemlítésében. Hangzanak el vélemények pro- és kontra. Miután a törpe is, a pásztormágus is, és végül Worenth mester is elmondta a magáét, végül csak akkor szólal fel a félvér. Álláspontja Kaganéhoz közeli, az eredeti témát, amiért szót kért, már el is felejtette.*
-A grombari rettenet az ellenségünk, és nekem az is marad! Csak pusztulást és halált adott, romlást a népnek!
*Jelenti ki dacosan, majd a mágusmester szavaira reflektálva tovább ecseteli a lehetőségeket.*
-A Fény Istene viszont egy töketlen és nyálas balfácán, mint amilyen Arthenior nemessége! Számomra ő sem opció!
*Nem mintha nem viszketne bármiféle entitástól, de azért próbálja megközelíteni a véleményét.*
-Kagannal értek egyet. A tharg nép szabad, és úgy lenne a legjobb, ha az is maradhatna. Tökéletesen megvoltunk az istenek nélkül eddig is, és véleményem szerint eztán is megleszünk! A kérdés már csak az, hogy a harmadik isten, kiről még nem formáltam véleményt... Ő nem pontosan ezt várja tőlünk? Hogy szabadok legyünk, és más istent ne szolgáljunk!?
*A kérdés teljesen jogos, csakhogy alapvető logikai problémát vet fel.*
-Ha szabadok leszünk, és nélkülük élünk tovább, akkor a harmadik isten akaratát követjük, nemde? Ennélfogva képtelennek tartom azt, hogy a szolgálatot kikerüljük! Az istenek nyomán lettél borostyánszobor, ahogy a védőburok is miattuk van. Félő, hogy már így sincs meg a szabad választásunk, Kagan! A kisebbik rossz marad tehát, a Szabadság Istene!
*Szólt, elmondta a véleményét, és ezzel le is zárja a beszédet. Vitába hajlandó szállni az elve -az istenellenesség, vagy a kisebbik rossz elve mellett-, amennyiben a kérdést vitára indítják. Szerencsére a legtöbb esetben Kagan, vagy épp a Szellemjáró rövidre szokta zárni az ügyet.*
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-27 08:23:24
Üzenet elküldve: 2017-02-27 08:23:24
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés//
*Legalább azt is megtudja, hogy Isurii elhajózott, mert eddig csak annyit tudott eltűnt. Még mindig hiányzik neki az ezüstboszorkány, de már közel sem annyira, mint eleinte. Vagy csak jól palástolja? Pusztán mélyre temeti érzéseit, hogy idővel ne eméssze fel Isurii hiánya?
A Kagan és Leandana ügyre végre pont kerül. Worenth szerint éppen ideje, bár biztosan nincs most könnyű helyzetben Lea, hiszen nemrégiben beszélgettek a szerelemről és a Laor nevű férfiról, aki jelenleg itt tartózkodik, szem és fültanúja lehet az egésznek. Hogy ebből mi fog kisülni az még a jövő zenéje, de egészen biztos, hogy lesznek itt még zűrök. Persze Worenth tisztában van vele, hogy mindig is erős és elválaszthatatlan szálak fűzték össze a Hadurat a Szellemjáróval. Mikor Kagan begőzölt és felégette az erődjét, Leandana elvágtatott vele a naplementében és esze ágában sem volt magára hagyni a férfit, akit mindig is szeretett. Kérdés, hogy vajon teljesen összekeverte e a lelki társ, a szerető és a szerelem fogalmát, mert mindegyik különbözik a másiktól. Kagant valahol megérti, hogy a család meg minden, ha pedig így kívánja, ám legyen így. Ezzel bizonyára senki sem fog ellenkezni, hiszen már eddig is Leandana kezében volt a hatalom, amíg Kagan szoborként őrködött a világ felett.
Learon nem hazudtolja meg önmagát, a hóhajú ezt várta tőle, mivel nemrégiben sokat beszélgettek erről a dologról. Hrothgaar nyers, amolyan törpés konokságával kicsit olyan, mint mikor a ló ellenzővel közlekedik... elég szűk látókörre vall, ráadásul felelőtlen is, bár mentségére szóljon, hogy önmagához hű.*
-Mind láthattuk az isteneket. *szólal fel, de ezúttal ülve marad, csak kissé előre dől.* -Láthattuk mire képesek, és milyen hatalom van a kezükben. De vajon jót tettek e nekünk azzal, hogy nem hagyták megvívnunk a saját csatánkat? Előnyünk származik e a megjelenésükből? *kivár kicsit, majd folytatja.* -Én személy szerint nem rajongok értük. Ahogyan Learon is mondta, semmivel sem többek nálunk, kérni kérnek, de mit adnak? Én csak azt tudom, hogy az egyik kis híján elvette egy Synmirai mágusmester életét! *mondja kicsit erősebb, élesebb hangon.* -Azt mondom nem kellenek nekünk. Egyik sem. Nyilván nem élhetünk úgy, ahogy eddig, hiszen ezek az entitások jelen vannak, teljesen szemet hunyni nem tudunk felettük. Ha már mindenképpen támogatni kell valakit, akkor az legyen a fény istene. Hrothgaar uram. *pillant most a vörös törpére.* -Úgy véled, hogy a vérontás és az erőszak megoldás? Hogy ha levágod a híveket, azzal majd minden megoldódik? A Thargok nem mészárosok, kik egy isten halandó ellenlábasait halomra gyilkolnák... mi mágusok meg pláne nem. Egyébként is... bolyongjunk a városban, mint vadászok az erdőben, hogy mikor jön szembe egy hívő és öljük meg? Nem, tisztelt gyűlés! Én amondó vagyok, hogy a békére koncentráljunk. Világunkat feldúlták, lassan talpra vergődünk... ne kezdjük elölről.
*Legalább azt is megtudja, hogy Isurii elhajózott, mert eddig csak annyit tudott eltűnt. Még mindig hiányzik neki az ezüstboszorkány, de már közel sem annyira, mint eleinte. Vagy csak jól palástolja? Pusztán mélyre temeti érzéseit, hogy idővel ne eméssze fel Isurii hiánya?
A Kagan és Leandana ügyre végre pont kerül. Worenth szerint éppen ideje, bár biztosan nincs most könnyű helyzetben Lea, hiszen nemrégiben beszélgettek a szerelemről és a Laor nevű férfiról, aki jelenleg itt tartózkodik, szem és fültanúja lehet az egésznek. Hogy ebből mi fog kisülni az még a jövő zenéje, de egészen biztos, hogy lesznek itt még zűrök. Persze Worenth tisztában van vele, hogy mindig is erős és elválaszthatatlan szálak fűzték össze a Hadurat a Szellemjáróval. Mikor Kagan begőzölt és felégette az erődjét, Leandana elvágtatott vele a naplementében és esze ágában sem volt magára hagyni a férfit, akit mindig is szeretett. Kérdés, hogy vajon teljesen összekeverte e a lelki társ, a szerető és a szerelem fogalmát, mert mindegyik különbözik a másiktól. Kagant valahol megérti, hogy a család meg minden, ha pedig így kívánja, ám legyen így. Ezzel bizonyára senki sem fog ellenkezni, hiszen már eddig is Leandana kezében volt a hatalom, amíg Kagan szoborként őrködött a világ felett.
Learon nem hazudtolja meg önmagát, a hóhajú ezt várta tőle, mivel nemrégiben sokat beszélgettek erről a dologról. Hrothgaar nyers, amolyan törpés konokságával kicsit olyan, mint mikor a ló ellenzővel közlekedik... elég szűk látókörre vall, ráadásul felelőtlen is, bár mentségére szóljon, hogy önmagához hű.*
-Mind láthattuk az isteneket. *szólal fel, de ezúttal ülve marad, csak kissé előre dől.* -Láthattuk mire képesek, és milyen hatalom van a kezükben. De vajon jót tettek e nekünk azzal, hogy nem hagyták megvívnunk a saját csatánkat? Előnyünk származik e a megjelenésükből? *kivár kicsit, majd folytatja.* -Én személy szerint nem rajongok értük. Ahogyan Learon is mondta, semmivel sem többek nálunk, kérni kérnek, de mit adnak? Én csak azt tudom, hogy az egyik kis híján elvette egy Synmirai mágusmester életét! *mondja kicsit erősebb, élesebb hangon.* -Azt mondom nem kellenek nekünk. Egyik sem. Nyilván nem élhetünk úgy, ahogy eddig, hiszen ezek az entitások jelen vannak, teljesen szemet hunyni nem tudunk felettük. Ha már mindenképpen támogatni kell valakit, akkor az legyen a fény istene. Hrothgaar uram. *pillant most a vörös törpére.* -Úgy véled, hogy a vérontás és az erőszak megoldás? Hogy ha levágod a híveket, azzal majd minden megoldódik? A Thargok nem mészárosok, kik egy isten halandó ellenlábasait halomra gyilkolnák... mi mágusok meg pláne nem. Egyébként is... bolyongjunk a városban, mint vadászok az erdőben, hogy mikor jön szembe egy hívő és öljük meg? Nem, tisztelt gyűlés! Én amondó vagyok, hogy a békére koncentráljunk. Világunkat feldúlták, lassan talpra vergődünk... ne kezdjük elölről.
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 15:45:51
Üzenet elküldve: 2017-02-26 15:45:51
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*A hadúr végül elkezdi előhozni a maga bejelentéseit. A katona merev pókerarccal hallgat, bár lelke mélyén mosolyog. Igaza lett, nem egy apróságban, nem egy elhanyagolható részletben, hanem olyan dolgokban amiket Ziana és Leanda már kezdetektől fogva tagadtak. Talán nem Lea ölte meg a főnököt, talán, de ahogy ott áll mellette a pódiumon nem úgy látszik mintha egy cseppet is örülne a hadúr felébredésének. A Laorral közös pillantásaik pedig csak még többet árulnak el. Nem mosolyog, elkapja ugyan "Thargarod lábtörlőjének" tekintetét, de nem mosolyog.*
~Nem meg mondtam?~ *Süt a kérdés a szeméből, és mélységes lenézés ahogyan csak egy valódi lovag tud letekinteni az egyszerű szerencsétlenekre.
Lea mint a hadúr felesége most félelmetesebb számára mint korábban amikor még a környék valódi vezetője volt, de valami perverz örömmel tölti el amint a sámánasszony rabolt uradalma egy pillanat alatt összeomlik.
A mágiamentesség ismerősen hangzik a számára, a barakkot is hasonló erő védi, csak ahhoz nem volt szükség az istenek közbenjárására, és nem okoz zavaró húgysárga derengést sem. Így egy kissé lenézi a Tharg mezőt, de tart is tőle, hisz így pár eszköze amit még a kapunál nem vettek el tőle már nem működik. És nem segítheti őt az ittléte alatt. Meg persze a mágiával megerősített pajzs és vért sem több idefönt átlagos fémeszközöknél.
Mosolyogni csak akkor kezd el mikor Learon és Hrothgaar elkezdik emlegetni az istenek híveinek elpusztítását. Igen, ez az ő útja, és kifejezetten örül az itteniek gondolkodásmódjának. Nem porszemek ők az istenek játékában. Csak ez a vegyes légkör ne lenne. Mert hiába mondják magukat az istenek ellenségeinek, ha az ő kegyüket és az ő erejüket használják majd a csatákban. Előrébb vannak mint a gyáva Arthenioriak, talán sokkal többet is tehetnek náluk. Ha nem a keretezett kutyabőrt bámulva nőtt volna föl talán ő is ujjongana.*
*A hadúr végül elkezdi előhozni a maga bejelentéseit. A katona merev pókerarccal hallgat, bár lelke mélyén mosolyog. Igaza lett, nem egy apróságban, nem egy elhanyagolható részletben, hanem olyan dolgokban amiket Ziana és Leanda már kezdetektől fogva tagadtak. Talán nem Lea ölte meg a főnököt, talán, de ahogy ott áll mellette a pódiumon nem úgy látszik mintha egy cseppet is örülne a hadúr felébredésének. A Laorral közös pillantásaik pedig csak még többet árulnak el. Nem mosolyog, elkapja ugyan "Thargarod lábtörlőjének" tekintetét, de nem mosolyog.*
~Nem meg mondtam?~ *Süt a kérdés a szeméből, és mélységes lenézés ahogyan csak egy valódi lovag tud letekinteni az egyszerű szerencsétlenekre.
Lea mint a hadúr felesége most félelmetesebb számára mint korábban amikor még a környék valódi vezetője volt, de valami perverz örömmel tölti el amint a sámánasszony rabolt uradalma egy pillanat alatt összeomlik.
A mágiamentesség ismerősen hangzik a számára, a barakkot is hasonló erő védi, csak ahhoz nem volt szükség az istenek közbenjárására, és nem okoz zavaró húgysárga derengést sem. Így egy kissé lenézi a Tharg mezőt, de tart is tőle, hisz így pár eszköze amit még a kapunál nem vettek el tőle már nem működik. És nem segítheti őt az ittléte alatt. Meg persze a mágiával megerősített pajzs és vért sem több idefönt átlagos fémeszközöknél.
Mosolyogni csak akkor kezd el mikor Learon és Hrothgaar elkezdik emlegetni az istenek híveinek elpusztítását. Igen, ez az ő útja, és kifejezetten örül az itteniek gondolkodásmódjának. Nem porszemek ők az istenek játékában. Csak ez a vegyes légkör ne lenne. Mert hiába mondják magukat az istenek ellenségeinek, ha az ő kegyüket és az ő erejüket használják majd a csatákban. Előrébb vannak mint a gyáva Arthenioriak, talán sokkal többet is tehetnek náluk. Ha nem a keretezett kutyabőrt bámulva nőtt volna föl talán ő is ujjongana.*
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 14:04:48
Üzenet elküldve: 2017-02-26 14:04:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés//
*Trodd figyelmesen hallgat. Az esküvő hírére ő is biccent egyet a vezér felé, hogy tiszteletét tegye. A szellemjáró feladatait eddig sem tudta csak azt, hogy ha a nő valamit mondd neki akkor azt meg kell csinálni. Legyen az egy karám vagy az állatok átszámolása. Ez nem változott. Az istenekről túl sokat nem tud. Úgy köszön mindig, hogy "Adj' isten!", de ezt csak úgy mondja. A papokról is annyit tudott, hogy okos emberek és néha megáldják a földet. Learon szavaihoz sem tud sokat szólni. Bár ha egy isten okozta azt, hogy a kikötőt mozgó halottak és démonok és szellemek szállták meg akkor kétségbe kell vonnia, hogy olyanok lennének mint az emberek. Hrothgaar mester felvetéséhez viszont már közbe szólna csak úgy mélán.*
-Azt talán nem kéne.
*Egyrészt mert nem jó embereket mészárolgatni, másrészt mert sokan vannak azok a hívek, harmadrészt meg mert nem tudhatják ki hívő és ki nem. Ezt persze Trodd kicsit rövidebben fogalmazta meg.*
*Trodd figyelmesen hallgat. Az esküvő hírére ő is biccent egyet a vezér felé, hogy tiszteletét tegye. A szellemjáró feladatait eddig sem tudta csak azt, hogy ha a nő valamit mondd neki akkor azt meg kell csinálni. Legyen az egy karám vagy az állatok átszámolása. Ez nem változott. Az istenekről túl sokat nem tud. Úgy köszön mindig, hogy "Adj' isten!", de ezt csak úgy mondja. A papokról is annyit tudott, hogy okos emberek és néha megáldják a földet. Learon szavaihoz sem tud sokat szólni. Bár ha egy isten okozta azt, hogy a kikötőt mozgó halottak és démonok és szellemek szállták meg akkor kétségbe kell vonnia, hogy olyanok lennének mint az emberek. Hrothgaar mester felvetéséhez viszont már közbe szólna csak úgy mélán.*
-Azt talán nem kéne.
*Egyrészt mert nem jó embereket mészárolgatni, másrészt mert sokan vannak azok a hívek, harmadrészt meg mert nem tudhatják ki hívő és ki nem. Ezt persze Trodd kicsit rövidebben fogalmazta meg.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 13:10:08
Üzenet elküldve: 2017-02-26 13:10:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
~Mulatságban lesz részünk, némber.~
- Ejha.
*Diskurál magában az elf, ahogy hallgatja a szavakat a nagyúrtól. Nem fogja fel, nem is foghatja fel, hogy ez most jó vagy rossz dolog. Tagja a csapatnak, örülnie illene. Örül is, már akkor is ha csak magára gondol. Lesz ital és étel, talán még dalok is. Elmosolyodik.
~Vigyázz a seggedre.~
Hangzik a jó tanács a fejében. Ez alkalommal talán nem nyúl sem a pipájához, sem a rágni való füveihez. Akkor biztosan nem lehet semmi baj, nem akarná hogy baj legyen és meri remélni, hogy senki más sem akarja.
Eztán az istenekről szóló szavakra figyel. Elgondolkodik azon, hogy olyan rossz lenne e szolgálni bárkit is egy kis ezért és egy kis azért cserébe. Neki teljesen megfelelne, nem áll messze tőle nagyobb hatalmak előtt főt hajtani, majd hátat fordítani és tovább állni egy másik hatalom felé.
Gondolatait semmi vagyonért nem mondaná ki hangosan. Tudja, hogy akkor rövid lenne az élete, nem csak itt, de bárhol máshol is. Csak a betyárbecsület vékony szikrája pislákol benne, de ahhoz nagyon szoros kapcsolatba kell kerülnie valakivel, hogy ne árulja el azonnal. Senki nem szereti az ilyen patkánynál aljasabb lelkeket.*
~Mulatságban lesz részünk, némber.~
- Ejha.
*Diskurál magában az elf, ahogy hallgatja a szavakat a nagyúrtól. Nem fogja fel, nem is foghatja fel, hogy ez most jó vagy rossz dolog. Tagja a csapatnak, örülnie illene. Örül is, már akkor is ha csak magára gondol. Lesz ital és étel, talán még dalok is. Elmosolyodik.
~Vigyázz a seggedre.~
Hangzik a jó tanács a fejében. Ez alkalommal talán nem nyúl sem a pipájához, sem a rágni való füveihez. Akkor biztosan nem lehet semmi baj, nem akarná hogy baj legyen és meri remélni, hogy senki más sem akarja.
Eztán az istenekről szóló szavakra figyel. Elgondolkodik azon, hogy olyan rossz lenne e szolgálni bárkit is egy kis ezért és egy kis azért cserébe. Neki teljesen megfelelne, nem áll messze tőle nagyobb hatalmak előtt főt hajtani, majd hátat fordítani és tovább állni egy másik hatalom felé.
Gondolatait semmi vagyonért nem mondaná ki hangosan. Tudja, hogy akkor rövid lenne az élete, nem csak itt, de bárhol máshol is. Csak a betyárbecsület vékony szikrája pislákol benne, de ahhoz nagyon szoros kapcsolatba kell kerülnie valakivel, hogy ne árulja el azonnal. Senki nem szereti az ilyen patkánynál aljasabb lelkeket.*
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 12:50:43
Üzenet elküldve: 2017-02-26 12:50:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*A rövid térdhajtás után Hrothgaar nem battyog messzire. Vállát egy biztos pontnak támasztva figyel és elmélkedik. Kagan kriptikus szavai kissé nyugtalanítják, de ha mélyen magába tekint, valójából meg sem lepődik.*
~Változik a világ, változnak a korok és legfőképpen: változnak az emberek. Árnyékai vagyunk már csak régi önmagunknak.~
*Gondolatai egy olyan időbe csusszannak vissza, amikor a vidék széltében és hosszában rettegte az ő nevüket... Rég volt, tán igaz se volt. Merengéséből egy rég várt bejelentés ébreszti fel. Kagan és Lea oly hosszú idő után egybekelnek.*
- Éljenek soká'!
*Hallatja hangját és mellékel pár vaskos tapsot is. Arca egy pillanatra felvidul, nem igazán az ünnepség említésére, inkább Leandana miatt. Bár ki tudja mennyi boldogságot fog hozni kettejüknek és a népnek ez a frigy.*
~Mi lett veled Hrothgaar?~
*A gyűlés további részében már más jellegű probléma vetül fel. Az istenek és hatalmuk kérdése a törpének egy kissé idegen. Neki megvan a saját istennője, emellett a Thargok mellett megtapasztalhatta az ő istenük jelenlétét is, de a mostani helyzet kezd átláthatatlanná és túlontúl kuszává válni.*
- Ha hatalmuk a híveikben van, akkor egyszerűen le kell vágni a híveiket.
*Recsegi Learon kijelentésére, hisz mi sem egyszerűbb. A képlet egyszerűnek tűnik részéről.*
*A rövid térdhajtás után Hrothgaar nem battyog messzire. Vállát egy biztos pontnak támasztva figyel és elmélkedik. Kagan kriptikus szavai kissé nyugtalanítják, de ha mélyen magába tekint, valójából meg sem lepődik.*
~Változik a világ, változnak a korok és legfőképpen: változnak az emberek. Árnyékai vagyunk már csak régi önmagunknak.~
*Gondolatai egy olyan időbe csusszannak vissza, amikor a vidék széltében és hosszában rettegte az ő nevüket... Rég volt, tán igaz se volt. Merengéséből egy rég várt bejelentés ébreszti fel. Kagan és Lea oly hosszú idő után egybekelnek.*
- Éljenek soká'!
*Hallatja hangját és mellékel pár vaskos tapsot is. Arca egy pillanatra felvidul, nem igazán az ünnepség említésére, inkább Leandana miatt. Bár ki tudja mennyi boldogságot fog hozni kettejüknek és a népnek ez a frigy.*
~Mi lett veled Hrothgaar?~
*A gyűlés további részében már más jellegű probléma vetül fel. Az istenek és hatalmuk kérdése a törpének egy kissé idegen. Neki megvan a saját istennője, emellett a Thargok mellett megtapasztalhatta az ő istenük jelenlétét is, de a mostani helyzet kezd átláthatatlanná és túlontúl kuszává válni.*
- Ha hatalmuk a híveikben van, akkor egyszerűen le kell vágni a híveiket.
*Recsegi Learon kijelentésére, hisz mi sem egyszerűbb. A képlet egyszerűnek tűnik részéről.*
7147. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 07:16:45
Üzenet elküldve: 2017-02-26 07:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés//
*Nagyon úgy tűnik, hogy senki nincs beszédes kedvében. Talán csak azért, mert Kaga még nem mondott semmit amit jobban ki lehetne fejteni, talán azért, mert még mindenki meg van lepődve, hogy a Vezér egyáltalán él és mozog. Ő nem tudja. Ő csak azért nem szólt, mert nem érzi elég magabiztosnak magát, hogy beszéljen. Kagan pedig folytatja, a Sajt-mester pedig hallgatja és értelmezi a bejelentéseket. Elgondolkodik azon, hogy miért is mondja, azt a Hadúr, hogy egyedül őrködik a Nép felett. Hát nem állt ott mellette mindig valaki? Nem egy kommunát alkottak mindannyian? A feleségvétel nem döbbenti meg, tulajdonképpen már várható volt számára, hogy ez bekövetkezik és eddig úgy hitte, annak csak valami szakrális oka van, hogy nem következett be eddig. A pásztorban felbugyog a harag az istenek és azok kéréseinek hallatán. Egyik sem hangzik túlzottan értelmes, jóságos istennek. Sokkal inkább olyanok mint a város nemesei. Elnyomást adnak, és kegyelemkenyeret, ha követik őket. Ha nagyon jó hívüknek bizonyul valaki, akkor talán csurran-cseppen egyéb is, de Learon a maga részéről nem hajlandó ilyesmibe belemenni. Végül, mivel elhatározta magát, hogy kiáll Kagan és elvei mellett, karját felemeli, hogy mutassa, szót kér. ha megkapja akkor beszélni kezd.*
-Volt részem nekem is találkozni az istenekkel. *Kezdi ezzel, mert így talán nagyobb érvénye lesz szavainak.*
-És arra kellett rájönnöm, hogy semmivel sem többek mint egy ember. Hatalmuk a híveikben van, akiket mindenféle szemfényvesztéssel állítanak maguk mellé. Ennyi erővel az én szememben Kagan Thargodar is isten lehetne, hiszen van elég híve ahhoz és vélem, hogy a jövőben ez csak sokasodni fog! Az istenek mit adtak a világnak eddig? Pusztulást! Kagan pedig? Jólétet és békét a Népének és mindenkinek aki érdemesnek bizonyult rá. ~Még nekem is, pedig én aztán semmire sem vagyok érdemes.~
-Én minden szavammal azon leszek, hogy a két legrosszabb isten ellen beszéljek, hiszen ha melléjük állnék, megcsúfolnám a Thargokat. Ha elegen leszünk, lehetünk annyira erősek mint ezek az úgynevezett istenek! *Első gondolata az, hogy a Kalácsfalviakat kell majd meggyőznie arról, hogy ne álljanak az istenek mellé, hiszen ha ott elbukik, az magával ránthatja az összes embert aki Kagant szolgálja.*
-Ezért is szeretnék mihamarabb Kalácsfalvába menni, hogy elkezdhessük újraszervezni az emberek életét. *Teszi ezt hozzá csak úgy mellékesen.*
*Nagyon úgy tűnik, hogy senki nincs beszédes kedvében. Talán csak azért, mert Kaga még nem mondott semmit amit jobban ki lehetne fejteni, talán azért, mert még mindenki meg van lepődve, hogy a Vezér egyáltalán él és mozog. Ő nem tudja. Ő csak azért nem szólt, mert nem érzi elég magabiztosnak magát, hogy beszéljen. Kagan pedig folytatja, a Sajt-mester pedig hallgatja és értelmezi a bejelentéseket. Elgondolkodik azon, hogy miért is mondja, azt a Hadúr, hogy egyedül őrködik a Nép felett. Hát nem állt ott mellette mindig valaki? Nem egy kommunát alkottak mindannyian? A feleségvétel nem döbbenti meg, tulajdonképpen már várható volt számára, hogy ez bekövetkezik és eddig úgy hitte, annak csak valami szakrális oka van, hogy nem következett be eddig. A pásztorban felbugyog a harag az istenek és azok kéréseinek hallatán. Egyik sem hangzik túlzottan értelmes, jóságos istennek. Sokkal inkább olyanok mint a város nemesei. Elnyomást adnak, és kegyelemkenyeret, ha követik őket. Ha nagyon jó hívüknek bizonyul valaki, akkor talán csurran-cseppen egyéb is, de Learon a maga részéről nem hajlandó ilyesmibe belemenni. Végül, mivel elhatározta magát, hogy kiáll Kagan és elvei mellett, karját felemeli, hogy mutassa, szót kér. ha megkapja akkor beszélni kezd.*
-Volt részem nekem is találkozni az istenekkel. *Kezdi ezzel, mert így talán nagyobb érvénye lesz szavainak.*
-És arra kellett rájönnöm, hogy semmivel sem többek mint egy ember. Hatalmuk a híveikben van, akiket mindenféle szemfényvesztéssel állítanak maguk mellé. Ennyi erővel az én szememben Kagan Thargodar is isten lehetne, hiszen van elég híve ahhoz és vélem, hogy a jövőben ez csak sokasodni fog! Az istenek mit adtak a világnak eddig? Pusztulást! Kagan pedig? Jólétet és békét a Népének és mindenkinek aki érdemesnek bizonyult rá. ~Még nekem is, pedig én aztán semmire sem vagyok érdemes.~
-Én minden szavammal azon leszek, hogy a két legrosszabb isten ellen beszéljek, hiszen ha melléjük állnék, megcsúfolnám a Thargokat. Ha elegen leszünk, lehetünk annyira erősek mint ezek az úgynevezett istenek! *Első gondolata az, hogy a Kalácsfalviakat kell majd meggyőznie arról, hogy ne álljanak az istenek mellé, hiszen ha ott elbukik, az magával ránthatja az összes embert aki Kagant szolgálja.*
-Ezért is szeretnék mihamarabb Kalácsfalvába menni, hogy elkezdhessük újraszervezni az emberek életét. *Teszi ezt hozzá csak úgy mellékesen.*
7146. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-26 06:40:40
Üzenet elküldve: 2017-02-26 06:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Gyűlés//
*A tündérke lélegzetvisszafojtva hallgatja a Hadúr szavait, és az érzelmek heves hullámokként törnek rá. Sajnálja a férfit, akit elmondása szerint a rokonai egyedül hagytak, vagy egyszerűen az általa befolyásolhatatlan események vezettek odáig, hogy egyedül maradt. Igyekszik bátor maradni, és a tőle telhető legnagyobb eltökéltséggel függeszti tekintetét Kaganra, hogy a Hadúr láthassa, ő itt van, és a többiek is itt vannak, kitartanak mellette. Nem ő lesz az ugyan, aki megszervezi majd a vadonban eltűnt testvér keresését, de a hozzá való kellékeket örömmel szerzi meg. Egy valami azonban zavarja, mégpedig az, hogy nem ugyanazok az arcok vannak jelen, akik Leandana Kisasszony bejelentésénél voltak. Ő is szeretné, ha a klán az egységet és a töretlenséget képviselné, és a megújulás csak a hozzá hasonló új tagok megérkezése jelentené, nem a régiek eltűnése, de úgy tűnik, ezzel sokat kér, és biztos abban, hogy ezt Kagan is látja. Az ilyen negatív gondolatok azonban szinte rögvest eltűnnek, ahogy a második nagy bejelentés megtörténik. Mofi számára az eljegyzés nyomán már nem is válik bejelentéssé Leandana posztja, hiszen számára egyértelmű, hogy ha egy pár egy párrá válik, a döntéseik is közösek lesznek, otthon is mindig ezt látta, ez számára a természetes. Büszkén és hatalmas mosollyal emeli tekintetét Leandanára. Maga előtt látja a kitartó és elkötelezett, erős nőt, aki megvárta szerelmét amíg az távol volt, és egységben tartotta a népét. Aki most hűségéért örök kötelékbe fonódhat a Hadúrral, közös életük ígérete, az az erős kapocs, amellyel egymáshoz kötődnek, pedig a jelenlévőek szívét megtöltheti nyugalommal. Mintha két hatalmas madár kapaszkodna egymásba, és védő szárnyaikat terítenék a Vashegy fölé, ahogyan a kupola teszi. Legszívesebben megtapsolná a párt, felállva, tisztelegve, ám mivel senki nem tesz hasonlót, még mindig ülve marad. Az istenek kérdése az utolsó fejezet. Idáig is kerülte őket, és most, hogy Kagan még beszélt is róluk, csak még jobban megérett benne az elhatározás, hogy továbbra is így tegyen. Ő persze senkiért nem ontaná szívesen a vérét, meg más vérét sem, azért viszont rendkívül hálás, hogy még közvetetten, mint a szövetség tagja, még úgy sem kell elköteleznie magát egyetlen fura figura mellett sem. Büszke arra, hogy ennek a népnek a tagja lehet, és büszke magára is, amiért jól választott.*
*A tündérke lélegzetvisszafojtva hallgatja a Hadúr szavait, és az érzelmek heves hullámokként törnek rá. Sajnálja a férfit, akit elmondása szerint a rokonai egyedül hagytak, vagy egyszerűen az általa befolyásolhatatlan események vezettek odáig, hogy egyedül maradt. Igyekszik bátor maradni, és a tőle telhető legnagyobb eltökéltséggel függeszti tekintetét Kaganra, hogy a Hadúr láthassa, ő itt van, és a többiek is itt vannak, kitartanak mellette. Nem ő lesz az ugyan, aki megszervezi majd a vadonban eltűnt testvér keresését, de a hozzá való kellékeket örömmel szerzi meg. Egy valami azonban zavarja, mégpedig az, hogy nem ugyanazok az arcok vannak jelen, akik Leandana Kisasszony bejelentésénél voltak. Ő is szeretné, ha a klán az egységet és a töretlenséget képviselné, és a megújulás csak a hozzá hasonló új tagok megérkezése jelentené, nem a régiek eltűnése, de úgy tűnik, ezzel sokat kér, és biztos abban, hogy ezt Kagan is látja. Az ilyen negatív gondolatok azonban szinte rögvest eltűnnek, ahogy a második nagy bejelentés megtörténik. Mofi számára az eljegyzés nyomán már nem is válik bejelentéssé Leandana posztja, hiszen számára egyértelmű, hogy ha egy pár egy párrá válik, a döntéseik is közösek lesznek, otthon is mindig ezt látta, ez számára a természetes. Büszkén és hatalmas mosollyal emeli tekintetét Leandanára. Maga előtt látja a kitartó és elkötelezett, erős nőt, aki megvárta szerelmét amíg az távol volt, és egységben tartotta a népét. Aki most hűségéért örök kötelékbe fonódhat a Hadúrral, közös életük ígérete, az az erős kapocs, amellyel egymáshoz kötődnek, pedig a jelenlévőek szívét megtöltheti nyugalommal. Mintha két hatalmas madár kapaszkodna egymásba, és védő szárnyaikat terítenék a Vashegy fölé, ahogyan a kupola teszi. Legszívesebben megtapsolná a párt, felállva, tisztelegve, ám mivel senki nem tesz hasonlót, még mindig ülve marad. Az istenek kérdése az utolsó fejezet. Idáig is kerülte őket, és most, hogy Kagan még beszélt is róluk, csak még jobban megérett benne az elhatározás, hogy továbbra is így tegyen. Ő persze senkiért nem ontaná szívesen a vérét, meg más vérét sem, azért viszont rendkívül hálás, hogy még közvetetten, mint a szövetség tagja, még úgy sem kell elköteleznie magát egyetlen fura figura mellett sem. Büszke arra, hogy ennek a népnek a tagja lehet, és büszke magára is, amiért jól választott.*
7145. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-25 22:58:35
Üzenet elküldve: 2017-02-25 22:58:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Izgalmasnak ígérkezik ez a nap. Máris mennyi meglepetés érte, és még hol az este! Ha az a típus lenne, aki minden rosszban igyekezne felfedezni a jót, most elégedetten konstatálhatná, hogy noha számos recept létezik az alkoholos mámor fejből történő kiűzésére, tulajdonképpen egyik sem igazán hatásos. Legyen az jeges fürdő vagy feketeleves mértéktelen fogyasztása, mindnek van kellemetlen mellékhatása, de a részegség teljesen nem múlik tőle. De lám, most talált egy olyan módszert, amitől nem hűl meg és szívdobogást sem kap, viszont azonnal kijózanodik.
Rövid ideig fel sem fogja, hogy Kagan mit beszél. Nézi Leát és az iménti mártír hangulata épp kezd szertefoszlani, épp kezdi magát korholni az ostoba, önmagát sajnáltató gondolatokért. De most szinte riadtan kapja el tekintetét a Szellemjáróról és mered a Hadúrra. Sok mindenre számított, de erre egy pillanatig sem. Szép lassan azért feldolgozza a kapott információt, és egy ilyen bejelentés után a spontán fakadó jókívánságok ideje jön el, ki tudja miért, nem képes megszólalni. Ekkor veszi észre, hogy Lea őt nézi, viszonozza a pillantást. Kis idő után halvány, zavart mosoly jelenik meg az arcán, aztán lesüti a szemét, mereven bámulja maga előtt a padló repedéseit és elvörösödik. És megint meg lehetne találni a rosszban a jót. Önsajnálatot legalább nem érez most. Helyette lassan felbuzogó, és meglepő gyorsasággal parttalanná váló dühöt érez. Szinte hallja Lea vidám hangját, ahogy azzal froclizza, hogy most már ideje lenne áthordani a cuccait és berendezkedni a polcon és a fiókban. Természetesen akkor még nem tudhatta, hogy Kagan fel fog támadni, de ilyenkor ki gondolkodik racionálisan? Különben is, egy ilyen bejelentést nem tesz csak úgy senki, hogy az obligát "Hozzám jössz nőül?" kérdést fel ne tenné, és arra igenlő választ ne kapna. Még egy Kagan Thargodar sem.
~Nem szólt. Egy árva, büdös szót sem szólt, hagyta, hogy itt tudjam meg. Csak szórakozott veled, te idióta! Kellett neki valami pótlék. Aztán villámgyorsan feleslegesség váltál, te szerencsétlen, szerelmes ökör, még arra sem méltatott, hogy elmondja a valót.~
Felemeli a tekintetét, a terem szélén ácsorgó városőrre néz.
~Ennek a kurafinak volt igaza. Röhögj csak, röhögj!~
Akkor is ezt gondolja, ha Aoneer arca történetesen meg sem rezdülne a nem mindennapi bejelentés hallatán. Innentől kezdve azonban nem szól senkihez, nem néz senkire, kivéve ha valaki hozzá fordulna. Legszívesebben persze elhagyná a Hrallh-t, mert jelenleg nem kíváncsi az istenekre sem, de főleg a beharangozott eljegyzési murira. Amíg nem kap engedélyt a távozásra, addig viszont marad. És a harag vörös karikái táncolnak a szeme előtt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Izgalmasnak ígérkezik ez a nap. Máris mennyi meglepetés érte, és még hol az este! Ha az a típus lenne, aki minden rosszban igyekezne felfedezni a jót, most elégedetten konstatálhatná, hogy noha számos recept létezik az alkoholos mámor fejből történő kiűzésére, tulajdonképpen egyik sem igazán hatásos. Legyen az jeges fürdő vagy feketeleves mértéktelen fogyasztása, mindnek van kellemetlen mellékhatása, de a részegség teljesen nem múlik tőle. De lám, most talált egy olyan módszert, amitől nem hűl meg és szívdobogást sem kap, viszont azonnal kijózanodik.
Rövid ideig fel sem fogja, hogy Kagan mit beszél. Nézi Leát és az iménti mártír hangulata épp kezd szertefoszlani, épp kezdi magát korholni az ostoba, önmagát sajnáltató gondolatokért. De most szinte riadtan kapja el tekintetét a Szellemjáróról és mered a Hadúrra. Sok mindenre számított, de erre egy pillanatig sem. Szép lassan azért feldolgozza a kapott információt, és egy ilyen bejelentés után a spontán fakadó jókívánságok ideje jön el, ki tudja miért, nem képes megszólalni. Ekkor veszi észre, hogy Lea őt nézi, viszonozza a pillantást. Kis idő után halvány, zavart mosoly jelenik meg az arcán, aztán lesüti a szemét, mereven bámulja maga előtt a padló repedéseit és elvörösödik. És megint meg lehetne találni a rosszban a jót. Önsajnálatot legalább nem érez most. Helyette lassan felbuzogó, és meglepő gyorsasággal parttalanná váló dühöt érez. Szinte hallja Lea vidám hangját, ahogy azzal froclizza, hogy most már ideje lenne áthordani a cuccait és berendezkedni a polcon és a fiókban. Természetesen akkor még nem tudhatta, hogy Kagan fel fog támadni, de ilyenkor ki gondolkodik racionálisan? Különben is, egy ilyen bejelentést nem tesz csak úgy senki, hogy az obligát "Hozzám jössz nőül?" kérdést fel ne tenné, és arra igenlő választ ne kapna. Még egy Kagan Thargodar sem.
~Nem szólt. Egy árva, büdös szót sem szólt, hagyta, hogy itt tudjam meg. Csak szórakozott veled, te idióta! Kellett neki valami pótlék. Aztán villámgyorsan feleslegesség váltál, te szerencsétlen, szerelmes ökör, még arra sem méltatott, hogy elmondja a valót.~
Felemeli a tekintetét, a terem szélén ácsorgó városőrre néz.
~Ennek a kurafinak volt igaza. Röhögj csak, röhögj!~
Akkor is ezt gondolja, ha Aoneer arca történetesen meg sem rezdülne a nem mindennapi bejelentés hallatán. Innentől kezdve azonban nem szól senkihez, nem néz senkire, kivéve ha valaki hozzá fordulna. Legszívesebben persze elhagyná a Hrallh-t, mert jelenleg nem kíváncsi az istenekre sem, de főleg a beharangozott eljegyzési murira. Amíg nem kap engedélyt a távozásra, addig viszont marad. És a harag vörös karikái táncolnak a szeme előtt.*
7144. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-25 22:44:35
Üzenet elküldve: 2017-02-25 22:44:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Őt nem érik felkészületlenül a hallottak, hiszen előtte beszéltek róla Kagannal. Talán szólnia kellett volna Laornak, hogy ne érje meglepetésként. Talán szólt volna, ha nem találja tök részegen. Tulajdonképpen ez az egész Laor hibája. Illetve nem, Lea hibája, hogy közel engedte magához, pedig már az elején szólt neki, hogy vagy Kagan fogja bántani, vagy pedig ő. Lám ketten teszik ezt, még ha csak akaratlanul is. Emiatt Lea végtelenül sajnálja a férfit, és előre fél annak reakciójától. Nem is hallja igazán Kagan szavait.
A fülében cseng a név: Thargodan, ekkor már Laorra pillant, borostyánszínű tekintete viszonylag hosszasan pihen a férfin, most enged valami érzelmet az arcára, nem sokáig, csak egy pillanatig. Épp annyi ideig, hogy ne tűnjön érzéketlennek, kőszívűnek. Abban reménykedik, hogy Laor egyszer megérti, hogy egy dolog a magánélete, és egy egészen másik a törzs érdeke. Az utóbbit sajnos az előbbi fölé kell helyeznie, bármennyire is szeresse őt. A torkában gyűlik a gombóc, és nehezen nyeli csak vissza. Ha nem érti meg magától, hát majd elmagyarázza.
Jobban belegondolva itt ő az áldozat, hiszen ő az, akit mindkét férfihez mély érzelmek fűznek, az egyikhez meg ráadásul a kötelesség is hozzáköti. Arra már csak fél füllel figyel, amit Kagan az istenekről mond, Lea a maga részéről nem kíván foglalkozni velük, nem ígérnek olyat, ami felkeltette volna az érdeklődését. Valahol félúton van a tökéletes közöny és a gyűlölet között, már ami az isteneket illeti. Nyilvánvaló, hogy hatalmasabbak nála, de neki meg nem kötelező egyik hívei közé sem beállnia. Csapás csapás hátán, és hát örülnie kéne Kagan visszatérésének, de mégsem tud maradéktalanul boldog lenni, nem is maga miatt, hanem Laor miatt. Talán egyszerűbb lenne az élet, ha tényleg kőből lenne a szíve, és ha valóban nem jelentene neki semmit a férfi. Akkor tudna érdemi, a törzset érintő problémákkal is foglalkozni, és gondolatai nem térnének vissza újra és újra Laorhoz, meg Kaganhoz.*
*Őt nem érik felkészületlenül a hallottak, hiszen előtte beszéltek róla Kagannal. Talán szólnia kellett volna Laornak, hogy ne érje meglepetésként. Talán szólt volna, ha nem találja tök részegen. Tulajdonképpen ez az egész Laor hibája. Illetve nem, Lea hibája, hogy közel engedte magához, pedig már az elején szólt neki, hogy vagy Kagan fogja bántani, vagy pedig ő. Lám ketten teszik ezt, még ha csak akaratlanul is. Emiatt Lea végtelenül sajnálja a férfit, és előre fél annak reakciójától. Nem is hallja igazán Kagan szavait.
A fülében cseng a név: Thargodan, ekkor már Laorra pillant, borostyánszínű tekintete viszonylag hosszasan pihen a férfin, most enged valami érzelmet az arcára, nem sokáig, csak egy pillanatig. Épp annyi ideig, hogy ne tűnjön érzéketlennek, kőszívűnek. Abban reménykedik, hogy Laor egyszer megérti, hogy egy dolog a magánélete, és egy egészen másik a törzs érdeke. Az utóbbit sajnos az előbbi fölé kell helyeznie, bármennyire is szeresse őt. A torkában gyűlik a gombóc, és nehezen nyeli csak vissza. Ha nem érti meg magától, hát majd elmagyarázza.
Jobban belegondolva itt ő az áldozat, hiszen ő az, akit mindkét férfihez mély érzelmek fűznek, az egyikhez meg ráadásul a kötelesség is hozzáköti. Arra már csak fél füllel figyel, amit Kagan az istenekről mond, Lea a maga részéről nem kíván foglalkozni velük, nem ígérnek olyat, ami felkeltette volna az érdeklődését. Valahol félúton van a tökéletes közöny és a gyűlölet között, már ami az isteneket illeti. Nyilvánvaló, hogy hatalmasabbak nála, de neki meg nem kötelező egyik hívei közé sem beállnia. Csapás csapás hátán, és hát örülnie kéne Kagan visszatérésének, de mégsem tud maradéktalanul boldog lenni, nem is maga miatt, hanem Laor miatt. Talán egyszerűbb lenne az élet, ha tényleg kőből lenne a szíve, és ha valóban nem jelentene neki semmit a férfi. Akkor tudna érdemi, a törzset érintő problémákkal is foglalkozni, és gondolatai nem térnének vissza újra és újra Laorhoz, meg Kaganhoz.*
7143. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:43:21
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Worenthen kívül senki nem él a szólás jogával, bár van némi pusmorgás, főleg az idegenek felől. Néhányan pedig feltűnően ittasnak tűnnek, de ez sosem volt kizáró ok egy tharg gyűlésről, különben például Hrothgaar sok mindenről lemaradt volna.*
- Elsőnek veszem a Thargodar Ház ügyét. Unokafivérem, Waldran eltűnt a vadonban; húgom, Isurii húgom elhajózott dél felé. Egyedül maradtam Thargodar, első és utolsó vagyok nemzetségemből. Hogy ez megváltozzon, s családomnak magva ne szakadjon... *pillanatnyi szünet csupán, míg felrémlik benne az istenek ígérete.*
- Továbbá hogy ne egyedül álljak a világgal szemben a Thargok Népe felett őrködve, nőmül veszem és magam mellé emelem Leandana Kaganthalt, kinek neve így mától Leandana Thargodan. *rövid szünetet tart, majd haloványan elmosolyodik.*
- Természetesen, hogy Hrothgar mester boldogsága töretlen legyen, a bejelentésen túl ünnepséggel is készülünk hamarost. *nem lesz nagy buli, de folyni fog a ser és a bor, vadkan sül majd nyárson és minden egyéb, ami ilyenkor szükséges.*
- Ebből fakad a következő kérdés: a Nép feletti főhatalom kérdése. Kagan Thargodar vagyok. A Vashegy Hadura, ThargArod fejedelme. Én vagyok e vidék ura és birtokosa, a Nép, a Törzs és a Klán ügyes-bajos dolgait feleségem, a Szellemjáró intézi majd. Szava az én szavam, ítélete az én döntésem, dühe az én haragom. Így legyen, mert így kívánom! *csak hogy mindenkinek tiszta legyen, aki a Szellemjáróval packázik, hogy mit kockáztat.*
- A harmadik dolog pedig az Istenek és Szellemek dolga. Figyelmezzétek szavam, Nép fiai és leányai, mert tudjátok jól: sem szólni, sem dönteni nem szoktam hamari módon. Drenule, az Alvó Isten... felébredt és legyűrte a Grombar Szörnyét, de vélhetően alulmaradt azzal a hárommal szemben, amelyek világunkat uralni akarják. Ezek egyike a Városban székel, hite és elvei idegenek tőlünk, mint a városi ficsúrok pacsuli öltözékei. Ám ajándékot hozott, ha nem fordulunk ellene és hívei ellen, mert féli a thargok erejét. Eme ajándéknak köszönhető a fényes burok ThargArod körül: sem isten, sem ember varázslatot alkalmazni idebent nem tud többé. *nem részletezi tovább, rá fog jönni mindenki hamar.*
- A másik, ki a Grombar szörnyeinek jogos örököse, halált kér és azt is ajánl cserébe; hatalmat ellenségeink felett, erőt és bűbájt, ha oltárain vérét vesszük megannyi ellenségének. Ígér és ígér, de véresküt követel támogatásáért cserébe. *tekintete lassan körbefut, hogy lássa a reakciókat, kit melyik lehetőség hogyan mozgatja meg.*
- A harmadik a másik kettő közötti senkiföldjék bohóca, szélkelep, de nagy hatalmú. Szabadságot kér, és mindent megfogad, ha nem állunk a másik mellé, ki oltárra vonszoltatná az ő híveit is. *lassan feláll.*
- Kagan Thargodar vagyok. A Vashegy fejedelme. Szövetségeseim megbecsülöm, értük vérem ontom. De nem szolgálok senkinek, legyen bár isten, vagy ember... *széleskörű nyilatkozat ez, sok mindent érint, többet, mint ami első hallásra nyilvánvaló.*
*Worenthen kívül senki nem él a szólás jogával, bár van némi pusmorgás, főleg az idegenek felől. Néhányan pedig feltűnően ittasnak tűnnek, de ez sosem volt kizáró ok egy tharg gyűlésről, különben például Hrothgaar sok mindenről lemaradt volna.*
- Elsőnek veszem a Thargodar Ház ügyét. Unokafivérem, Waldran eltűnt a vadonban; húgom, Isurii húgom elhajózott dél felé. Egyedül maradtam Thargodar, első és utolsó vagyok nemzetségemből. Hogy ez megváltozzon, s családomnak magva ne szakadjon... *pillanatnyi szünet csupán, míg felrémlik benne az istenek ígérete.*
- Továbbá hogy ne egyedül álljak a világgal szemben a Thargok Népe felett őrködve, nőmül veszem és magam mellé emelem Leandana Kaganthalt, kinek neve így mától Leandana Thargodan. *rövid szünetet tart, majd haloványan elmosolyodik.*
- Természetesen, hogy Hrothgar mester boldogsága töretlen legyen, a bejelentésen túl ünnepséggel is készülünk hamarost. *nem lesz nagy buli, de folyni fog a ser és a bor, vadkan sül majd nyárson és minden egyéb, ami ilyenkor szükséges.*
- Ebből fakad a következő kérdés: a Nép feletti főhatalom kérdése. Kagan Thargodar vagyok. A Vashegy Hadura, ThargArod fejedelme. Én vagyok e vidék ura és birtokosa, a Nép, a Törzs és a Klán ügyes-bajos dolgait feleségem, a Szellemjáró intézi majd. Szava az én szavam, ítélete az én döntésem, dühe az én haragom. Így legyen, mert így kívánom! *csak hogy mindenkinek tiszta legyen, aki a Szellemjáróval packázik, hogy mit kockáztat.*
- A harmadik dolog pedig az Istenek és Szellemek dolga. Figyelmezzétek szavam, Nép fiai és leányai, mert tudjátok jól: sem szólni, sem dönteni nem szoktam hamari módon. Drenule, az Alvó Isten... felébredt és legyűrte a Grombar Szörnyét, de vélhetően alulmaradt azzal a hárommal szemben, amelyek világunkat uralni akarják. Ezek egyike a Városban székel, hite és elvei idegenek tőlünk, mint a városi ficsúrok pacsuli öltözékei. Ám ajándékot hozott, ha nem fordulunk ellene és hívei ellen, mert féli a thargok erejét. Eme ajándéknak köszönhető a fényes burok ThargArod körül: sem isten, sem ember varázslatot alkalmazni idebent nem tud többé. *nem részletezi tovább, rá fog jönni mindenki hamar.*
- A másik, ki a Grombar szörnyeinek jogos örököse, halált kér és azt is ajánl cserébe; hatalmat ellenségeink felett, erőt és bűbájt, ha oltárain vérét vesszük megannyi ellenségének. Ígér és ígér, de véresküt követel támogatásáért cserébe. *tekintete lassan körbefut, hogy lássa a reakciókat, kit melyik lehetőség hogyan mozgatja meg.*
- A harmadik a másik kettő közötti senkiföldjék bohóca, szélkelep, de nagy hatalmú. Szabadságot kér, és mindent megfogad, ha nem állunk a másik mellé, ki oltárra vonszoltatná az ő híveit is. *lassan feláll.*
- Kagan Thargodar vagyok. A Vashegy fejedelme. Szövetségeseim megbecsülöm, értük vérem ontom. De nem szolgálok senkinek, legyen bár isten, vagy ember... *széleskörű nyilatkozat ez, sok mindent érint, többet, mint ami első hallásra nyilvánvaló.*
7142. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-25 11:58:05
Üzenet elküldve: 2017-02-25 11:58:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűlés//
*Csendben és mozdulatlanul figyeli az eseményeket. Megtörtént amit oly sokan lehetetlennek tartottak itt a Vashegyen, Kagan nagyúr visszatért. Syvyan számára a történések, főleg érzelmek terén, meglehetősen semlegesek, hiszen korábban nem találkozott a hadúrral, személyesen és vezetőként sem ismeri, csak a történeteket amik eljutottak hozzá is. Igyekszik minden érkező tharg reakcióját figyelni, hiszen Kagan nem túl beszédes és az üdvözleteket is teljesen hidegen, rezzenéstelen arccal fogadja. Az elf számára úgy tűnik, hogy ez a viselkedés a nagyúrtól egyébként nem is lepi meg a régi tagokat.*
~ Azért olyan sokáig nem volt borostyánba foglalva, hogy ennyire kifejezésképtelenre merevedjenek arcizmai.~ *jegyzi meg magában az elf miközben észrevéhetetlenül mosolyszerűre rándul szájának egyik sarka. Na persze azt is elismeri magában, hogy azért nem lehet kellemes érzés úgy eltávozni aztán visszatérni ahogyan azt Kagan vitte véghez. Ami érdekesebb, hogy a Szellemjáró arca is olyan kifejezéstelenül merev, mintha most faragták volna ki kőből. Esélytelen megmondani mit is érez vajon. Mivel a thargok hierarchiájának csak a szerkezetét sikerült eddig megismernie, a tisztségeket betöltőket kevésbé, így Worenth mester kinevezésére sincs semmiféle természetes reakciója. Szólni pedig nem is kíván, nem is elég beágyazott ő még, hogy bármit is szóljon így az elején és jelen pillanatban nincs is miről szaporítani a szót. Testsúlyát áthelyezi egyik lábáról a másikra és tovább figyeli az eseményeket.*
*Csendben és mozdulatlanul figyeli az eseményeket. Megtörtént amit oly sokan lehetetlennek tartottak itt a Vashegyen, Kagan nagyúr visszatért. Syvyan számára a történések, főleg érzelmek terén, meglehetősen semlegesek, hiszen korábban nem találkozott a hadúrral, személyesen és vezetőként sem ismeri, csak a történeteket amik eljutottak hozzá is. Igyekszik minden érkező tharg reakcióját figyelni, hiszen Kagan nem túl beszédes és az üdvözleteket is teljesen hidegen, rezzenéstelen arccal fogadja. Az elf számára úgy tűnik, hogy ez a viselkedés a nagyúrtól egyébként nem is lepi meg a régi tagokat.*
~ Azért olyan sokáig nem volt borostyánba foglalva, hogy ennyire kifejezésképtelenre merevedjenek arcizmai.~ *jegyzi meg magában az elf miközben észrevéhetetlenül mosolyszerűre rándul szájának egyik sarka. Na persze azt is elismeri magában, hogy azért nem lehet kellemes érzés úgy eltávozni aztán visszatérni ahogyan azt Kagan vitte véghez. Ami érdekesebb, hogy a Szellemjáró arca is olyan kifejezéstelenül merev, mintha most faragták volna ki kőből. Esélytelen megmondani mit is érez vajon. Mivel a thargok hierarchiájának csak a szerkezetét sikerült eddig megismernie, a tisztségeket betöltőket kevésbé, így Worenth mester kinevezésére sincs semmiféle természetes reakciója. Szólni pedig nem is kíván, nem is elég beágyazott ő még, hogy bármit is szóljon így az elején és jelen pillanatban nincs is miről szaporítani a szót. Testsúlyát áthelyezi egyik lábáról a másikra és tovább figyeli az eseményeket.*
7141. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:52:48
Üzenet elküldve: 2017-02-24 22:52:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely //
*Jó kedéllyel sütögeti a disznó húsát a tűzön. Nem zavarja semmi, most teljesen jól érzi magát, azt leszámítva, hogy az izmai sajognak, de ha nem mozog, akkor minden rendben. A főzés megnyugtatja, megtudja csinálni, tudja korrigálni, ha elrontja, semmi nem megy vérre. Ez egyszerű.
Nyugalmát az ajtóba beugró, majd onnan gyorsan távozó Leandana figyelmeztetése zavarja meg. Khrosas nem beszél sokat, szinte semmit, követi a kovácsmester utasításait. Lehúzza a félig még nyers húst és nagyon reméli, hogy nem romlik meg, mire visszaérnek. Ha igen, akkor nagyon-nagyon gané napjuk lesz holnap. Szó szerint.
Össze szedelődzködik és követi Hrothgaart a gyűlésterembe, közben figyel a kis útbaigazításra is. Ez itt van, az ott van. Egyszerű, csak meg kell tanulnia. Azért a toronyra most már még jobban kíváncsi, hogy még az a törpe sem volt fent, aki lépéseit követi egy ideje.*
//Gyűlés//
*A terembe lépve inkább hátul marad. Meglátja a magas férfit és kerek szemekkel tekint fel rá. Vonza a tekintetet, nem tudja megállni, hogy ne kerek szemekkel nézzen. A kovács térdre is ereszkedik előtte. Khrosas nem mer közel menni. Az ajtóból is csak azért megy arrébb, mert nem akarja, hogy valaki neki menjen.
A szavakat hallgatja és érdeklődést is mutat. Most, egy hattal később, már azt hitte otthon érezheti magát, már azt hitte minden ismerős lesz, most ez mégis megváltozik. A kép arról, hogy csatlakozott egy klánhoz, akinek egy nő a vezére kezd képlékeny lenni. Nem érezte magát eddig sem ilyen rövid idő alatt tagnak, messze sem, de most még jobban át kell rendeznie magában a dolgokat. Nem sokat változtat ezen, nem is gondolja, hogy bármi is történne vele, mégis más a helyzet. Reméli legalábbis, hogy nem változik a helyzete az igazi vezér visszatérésével.*
*Jó kedéllyel sütögeti a disznó húsát a tűzön. Nem zavarja semmi, most teljesen jól érzi magát, azt leszámítva, hogy az izmai sajognak, de ha nem mozog, akkor minden rendben. A főzés megnyugtatja, megtudja csinálni, tudja korrigálni, ha elrontja, semmi nem megy vérre. Ez egyszerű.
Nyugalmát az ajtóba beugró, majd onnan gyorsan távozó Leandana figyelmeztetése zavarja meg. Khrosas nem beszél sokat, szinte semmit, követi a kovácsmester utasításait. Lehúzza a félig még nyers húst és nagyon reméli, hogy nem romlik meg, mire visszaérnek. Ha igen, akkor nagyon-nagyon gané napjuk lesz holnap. Szó szerint.
Össze szedelődzködik és követi Hrothgaart a gyűlésterembe, közben figyel a kis útbaigazításra is. Ez itt van, az ott van. Egyszerű, csak meg kell tanulnia. Azért a toronyra most már még jobban kíváncsi, hogy még az a törpe sem volt fent, aki lépéseit követi egy ideje.*
//Gyűlés//
*A terembe lépve inkább hátul marad. Meglátja a magas férfit és kerek szemekkel tekint fel rá. Vonza a tekintetet, nem tudja megállni, hogy ne kerek szemekkel nézzen. A kovács térdre is ereszkedik előtte. Khrosas nem mer közel menni. Az ajtóból is csak azért megy arrébb, mert nem akarja, hogy valaki neki menjen.
A szavakat hallgatja és érdeklődést is mutat. Most, egy hattal később, már azt hitte otthon érezheti magát, már azt hitte minden ismerős lesz, most ez mégis megváltozik. A kép arról, hogy csatlakozott egy klánhoz, akinek egy nő a vezére kezd képlékeny lenni. Nem érezte magát eddig sem ilyen rövid idő alatt tagnak, messze sem, de most még jobban át kell rendeznie magában a dolgokat. Nem sokat változtat ezen, nem is gondolja, hogy bármi is történne vele, mégis más a helyzet. Reméli legalábbis, hogy nem változik a helyzete az igazi vezér visszatérésével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143