//Kovácsműhely//
*Elveszi Tiä fegyverét. Ujjai úgy simulnak rá, mint egy újszülöttre. Vigyázni akar rá, mert nem sajátja, s úgy gondolja, hogy jobb, ha törékenynek tartja az eszközt, mintha erősnek és keménynek, s aztán eltörjön. Ez nem történhet meg, természetesen, mert egy ekkora bárd nem engedheti meg magának, hogy törékeny legyen.
A törpe feláll és oda megy, hogy megnézze Khrosas munkáját. Erre a nőstény elf úgy értékeli, hogy le is ülhet a kőhöz. A törpe és az ember megszólalására elmosolyodik.*
- Kalandos lesz, úgy érzem. *Mondja az embernek.
Az alacsony lánynak nem válaszol vissza, pedig mondhatna ő is ezt, azt. Inkább csak mosolyog és ingatja a fejét. Hasonló válasza van az össze varrásra is, de ehhez már fűz egy-két szót.*
- Miért? Felvágatni tervezitek magatokat? *Félig meddig viccnek szánja, de komoly is, abban a témában, hogy akkor azzal is számolnia kell, hogy főzeteket készítsen elő. Vagy valami hasonló sebkezelő borogatást. Közben pedig - csak úgy mellékesen - a saját életét is félteni kezdi.
Megkezdi a bárd élének javítását, közben viszont megáll, hogy azt is hallja, mit mond a mester a tegezről. Megnyugszik, amikor a tetszését fejezi ki. Khrosasnak van elég önbizalma ahhoz, hogy állítsa, hogy jól dolgozik, de azért még össze-össze szorul a szíve, ha szakértő szemek vizslatják a munkáját.
Ismét elkezdi hajtani az élezőt és, ahogy a mestertől látni vélte úgy végzi a munkát. A bárddal kettős feje miatt nehézkesen bánik, de igyekszik a kezdeti puha fogását megacélozni. Ujjai elfehéredésig fogja a harci eszközt, de az élét óvatosan húzza végig a kövön, ahogy az minden ilyen pillanatnál hangosan karistol. Lassan végzi a munkáját, de legalább pontosan és óvatosan. Perceken át tartó izzasztó munka után állítja meg a köszörűt, hogy az egyik élet szemügyre vegye. Egy hajszálat húz ki a fejéből, két ujja közé csippenti, s a penge éle felé tartja, hogy egy mozdulattal felé húzza. Az él szépen ketté szeli azt. Az elf elmosolyodik és megfordítja a bárdot, vigyázva, hogy senki végtagját ne vágja le. A köszörű megint felsikít, ahogy ráteszi a pengét, s ugyanazt a munkát elvégzi, majd a hajszálas procedúrát itt is kipróbálja. Ha mindennel elégedett, akkor feláll, hogy az ember lány felé nyújtsa a fegyvert. Érdeklődve nézi annak reakcióját, s csak akkor mosolyodik el, ha amaz jónak találja a munkáját.*