//Ephemia//
*Közben eszébe jut még valami a fürdőzéssel kapcsolatosan.*
-Van egy másik opció. Synmiran, a mágusok otthonában, kiket sokáig őriztem, volt egy vízkert. Illetve gondolom még most is megvan. Meghitt hely, amit körülölel az őserdő, a természet. Worenth mester biztosan nem bánná, ha megmártóznánk ott. És csak egy órácskára van innen.
*Na persze nem kell most rögtön, csak azért mondja, hogy Effy tudjon róla. Persze ha a városban vannak, akkor nyilván a Fürdőház van közelebb, de a Synmirai vízkert sokkalta meghittebb és intimebb. Talán jobb választás lenne egy turbékoló gerlepárnak.*
-Kétségtelenül. *bólogat és vet még egy pillantást a kacsavadászatra. Annyira nem éles festmény, kicsit elmosódott már és a háttér sem a legszínesebb, ergo nem egy igazi, híres művész munkája, hanem inkább egy hobbifestőé.*
-Ez igaz.
*Nem mindenkivel ilyen ám ő sem, de aki megérdemli, azzal igen. Effy pedig egyértelműen mindenkinél jobban megérdemli.*
-Őszintén szólva, kicsit örülök neki. *mosolyog rá szerelmére.* -Fiatal vagy és bölcs. Ez minden mondatodból kiérződik. Heh... jó kis mágustanonc lehetne belőled!
*Na azt viszont Daraneltől sosem fogja megtanulni, legfeljebb ugye az íjászat mesterségét.
Sosem gondolta magát jóképűnek, legfeljebb átlagosnak, Effy viszont gyönyörű! Talán kicsit túl dögös is Daranelhez.*
-Értelek.
*Ebben nyilván Effy is hibás, és ez bizonyára így is van. Mindig kettőn áll a vásár. Daranel ismeri szerelmét és úgy sejti azért lehet mindez, mert apja ráerőltetett mindent és túlságosan nagy volt az a nyomás rajta, hogy nemes hölgy, adott esetben úrnő.*
-Igen, ezt már mondtad. Ha így van, biztos kivételes egyén lehet. Elmondom miért. Mert tudom, hogy igazából nincs nagyon közeli barátod. Nos, ebben is hasonlítunk. Nekem sok jó ismerősöm van. Harcostársak, szövetségbeliek, vadásztársak. Sokakra bíznám életemet. De igazán igaz barátom nincs. Meg amolyan lelki szemetesládám sem. Noha nem is vágytam erre soha. Hogy miért van ez? Azt magam sem tudom. Viszont mikor veled vagyok úgy érzem, hogy nemcsak életem szerelme, hanem a barátom is vagy. Már ha mondhatok ilyet neked. Veled bármiről beszélhetek, ráadásul mindenről könnyedén, nyugodtan, mintha mi sem lenne természetesebb. *néz mélyen Effy szemeibe, majd közeledni kezd egészen addig, míg testük össze nem ér, aztán sokkal szenvedélyesebben csókolja meg, mint általában szokta. Közben derekát átfogja mindkét kezével és magához szorítja szerelmét. Nem erősen, csak inkább szenvedélyesen.*