//NAPVÁLTÁS//
*A kancellár gyorsan érkezik, mint mindig, nyájas, mint mindig. Lea agylobot kap tőle, mint mindig. Hiszen nyilván nem az időjárásról akar vele beszélgetni, arról beszélgethetne bárkivel és még csak ordibálnia sem kellene. Nem szokott ugyanis ordibálni, az Kagan kedvence, mindig cseng is a füle, ha mellette hódol ennek a kedvtelésének. És akkor arról az apróságról már nem is beszéltünk, hogy nyilván nem véletlenül csúszott ki Habrertus neve Lea száján, következésképpen valóban hívatta. Morcos kedve ellenére igyekszik a jobbik modorát elővenni, bármennyire is rezignált a kancellár kérdésétől, meg a témaválasztástól.*
- Igen, hívattalak. És jah, csodálatos a reggel.
*Nem, nem különösebben csodálatos.*
- Van pár egyén, aki megpattant, vagy eltűnt. Lediktálom a neveiket. Te leírod aztán szépen kikerül egy hirdetmény a városkapura.
*Beszéd közben nem áll meg, hanem igyekszik irányba állítani Habrertust, bár az biztos tudja magától is, hogy merre van a papírja, meg a tolla. Ha elértek a papírhoz és a tollhoz, akkor Lea sorolni kezdi.*
- Mofeta, tündér, nőstény. Khrosas, elf, nőstény. Learon, ember, hím.
*mindegyiket kiegészíti egy kis személyleírással is.*
- Ha valaki látja őket, akkor hozza őket a Vashegyre. Ha maguktól jönnek, akkor kegyelemben részesülhetnek, ha csak erőszakkal akkor büntetésben.
*Lea igazából úgy van vele, hogy aki menni akar, arra fel kell segíteni a kabátot. Viszont a Vashegy nem átjáróház, és nem fogja tűrni a mindenféle alakok el- és feltűnését.*