//Gyülekező viharfelhők 2.0//
*Végighallgatja szép sorjában az észrevételeket, az új csaj igen szimpatikusan nyilatkozik, bár kicsit hamari módon. Az új szállás részletei a legkevésbé sem érdeklik, ő akár a szabad ég alatt is jól el van. Meg aztán, a körözés értelmében nem is szerencsés egy fedél alatt tartózkodni vele. Az akció azonban már más kérdés. Ennek részletes kidolgozását inkább azokra bízná, kik járatosak a csatákban, ismerik a másik felet. Syd érvei meggyőzőek, bólint komolyan a félvér felé, majd ragadja magához a szót.*
-Látványosan bevonulunk, mint városőrségi küldöttség. Csupa nagyszerű harcos, kipróbált őrmester, és hadnagy. Aztán lerohanjuk őket egy halom információval. Végül együtt távozunk egyetértésben. Vagy ha nem, hát lesz aki duzzogva.
*Vonja vállát, bár igen kevéske esélyt ad azon lehetőségnek, hogy ne tudnák meggyőzni az ottani őröket.*
-Én sem akarom a halálukat Syd, és emiatt is kell kihozni onnan mindenkit.
*A Grombar után is nagy volt a pusztítás a barlang közelében, belegondolni, hogy az ottani speciális körülmények milyen végzetes gondokat eredményeznének még számára is ijesztő.*
-Foglyok vagy őrök, teljesen mindegy, mind be vannak oda zárva. Momentán lényegtelen ki milyen bűn miatt került oda, vagy hány hat van még vissza a szolgálatából. Azok ott élők, és ebben a háborúban ártatlanok. Lehet a város hagyná olcsó koncként a vérúrnak, de mi, ha jól emlékszem a rend, és minden lakos védelmére szegődtünk.
*Gyönyörű szép szónoklat, szinte meg is hatódik saját magától.*
-Aztán persze teljesen egyértelmű, hogy a mi oldalunkon ragadnak fegyvert.
*Vigyorog immár szélesen, az önzetlenség, mint olyan általa nem igazán értékelt. Valamit valamiért. Ez a fő elv.
A továbbiakban igen csak osztja exőrmestere véleményét, így fordul egyből Kagan felé, várva a kérdésekre a választ. Elfogadhatóak. Ám ő egészen más szemszögből látja az egészet.*
-Ugyan Syd? Van ennek jelentősége? Mindenképp a vérünk akarják, erről szólt Rod üzenete. Titeket csendben eltüntetni, velem példát statuálni. És azért az a körözés eléggé nyílt.
*Morog magában halkabban ezen utóbbi dolog felett. Majd egy biccentéssel vesz búcsút Kagantól és Cetli Bácsitól.
Maradnak hát ismét magukra, és mint parancsolgatáshoz szokott személy int máris a lépcső felé. Ezúttal lelkesen javasolva, kérve.*
-Ald? Készítünk rántottát? Aközben jobban megy a megbeszélés.
*Utal itt egy régebbi közös reggelire, meg enne is éppen.*
-Nagyon speciális rántottánk van ám.
*Indul meg máris, a többieknek magyarázva.*
-Már az illatától felbőszül az összes közelben tartózkodó mágus.
*Vigyorog Aldra, majd sandít Sydre, és várja be a fattyút pár szóra, mely a többiek előtt sem titok.*
-Sokat aggódsz.
*Tény megállapít.*
-Nem hozunk döntést nélküled.
*Karol bele a félelfbe, mintha bizalmas viszonyban lennének.*
-Sőt, mostantól inkább te vezesd ezt az elárvult bagázst. Csak annyit kérek, fontold meg a véleményünk, nem vagyunk olyan ostobák, és meggondolatlanok mint amilyennek hiszed.
*Kér szépen, halkan, komolyan, pislog fel őszintén. És persze hátsó szándéka mindig van, de az már nem tartozik másokra.*