//Gyülekező viharfelhők 2.0//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ald rákontráz a piára vonatkozó tanácsokra, amikről Syd sem döntötte el, hogy csak kötözködés, vagy parancs volt. Mindenesetre örül neki, hogy mindenki komolyan veszi. Ez azt jelenti, hogy esetleg tényleg van értelme a kis csapat parancsnokaként tekintenie magára.
~Azért figyelni kell, hogy ne essek túlzásokba~, emlékezteti magát, mert a pökhendi seggfejeket ő sem szerette sohase. A tervezett akció esti végrehajtása is támogatásra talál a többiek között, még Zia is beadja a derekát, bár erre inkább nem gondol, mert még a végén megint rossz irányba kanyarodnak a gondolatai a vörös derekáról, aztán a végén még azt hiszik a többiek, hogy van köztük valami. Ziától amúgy is kap egy gyűrűt, ami a magyarázat alapján nem csak szépségével képvisel nagy értéket.*
-Köszönöm. Tényleg jól jön, ha hadnagynak kell eladnom magam. *Amúgy nem nagyon tervezi hordani, nem az a fajta, hogy ékszereket hordjon, meg a harcban is zavarná, legalábbis így első érzésre. A poros zsákocskáról kiderül, hogy feleslegesen cipelte idáig, de ezen nem fog nekikeseredni, van elég szomorúság a világban anélkül is, hogy nekiállna holmi zsákocskák miatt ajvékolni. A varázskardokról szóló eligazításra nagyokat hümmög, tényleg potens fegyverek, így azért jobb szembenézni az ellenséggel, mint nélkülük. Elméjén keresztül is villan egy üvöltve sülő óriás képe, de ezt is elhessegeti. Ha egyik perverziójának nem enged teret a fejében, akkor a másiknak se fog.
//kicsizombiaon//
Hogy ezzel is végeztek, úgy tűnik, már semmi sem állhat közéjük és a nyugodt villás reggelizés közé, de ekkor valaki felcserért üvölt és Ziana persze rögtön ugrik, hajtja a kötelességtudat, a segíteni vágyás, vagy a szesz és a téboly különös keveréke, ezt nem lehet megmondani, mindenesetre rohan ki, Syd meg persze utána. A vörös éppen valami spinét támogat, aki első ránézésre szarul fest, ami nem a képzőművészeti hiányosságait jelenti, hanem, hogy úgy néz ki, mint aki halni készül. Ehhez képest Zia félmondatai alapján pont fordítva. Syd mondjuk egyiktől sem lesz boldogabb, gyomra gyorsan vet egy bukfencet, mint, aki évekig titkolni volt kénytelen artista hajlamait, de most végre szabadon gyakorolhatja kedvenc hivatását. Tulajdonosa kissé sápadtan ugrik vissza a konyhába és kap a reggeli után és helyezi biztonságba, aztán jöhet a szeszes üveg az asztalról, ha még ott van, mert, hogy ha a vörös ide akarja fektetni új páciensét, akkor kelleni fog a hely. Ha már kezébe került a flaska, gyorsan bele is kortyol, kell most egy kis palackba zárt bátorság és nemtörődömség. Közben a káosz, amit a rossz állapotban lévő nő, a fellelkesült Ziana és az érthetetlen módon föl-alá szaladgáló, szintén vörös, szintén ismeretlen harmadik alkot, távolodni látszik, pontosabban hallatszik. Syd lassan nyugodva, kicsit bambán néz le kezeire, egyik éppen egy tányért, másik a kardja markolatát fogja, az elrévedő félvér agyában pedig felbukkan egy homályos gondolat arról, hogy bizonytalan helyzetekben mindenki abba kapaszkodik, amitől általában a megoldást reméli. A kardot inkább elengedi, nem nagyon lát összekaszabolni valót. A tányért leteszi, enni most még nem tud. Körülnézve látja, hogy legalább Harlien és Ald jól kezeli a helyzetet, úgyhogy ideje, hogy higgadtságot erőltessen magára. Az ismeretlen vöröshöz fordul, aki éppen az asztalt teszi szabaddá és Harlien italkészletére mereget olyan szemeket, hogy Syd aggódni kezd és a közbeszólás mellett dönt. Az egy dolog, hogy Zia le akart pakoltatni az asztalról, de ez nem jelenti, hogy akárki fia-borja hozzápiszkálhat a csapata élelméhez. A nő mellé lép és határozottan megfogva az egyik kezét, maga felé fordítja.*
-Üdv. Te ki vagy és mit tervezel a reggelinkkel?
A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.06 17:30:41