//Konyha//
*Belépője hatásosnak bizonyul, legalábbis nem túl gyakori, hogy nők ilyen ámulattal, csodálattal, káromkodással reagálják le megjelenését.*
-A vérkertből.
*Nyögi a választ kimerülten, majd mutat be egy teátrálisan mély, és túljátszott meghajlást.*
-Ha oda terveznétek a következő pikniket vigyázzatok a fekete, árnyék madarakkal. A gonosz testetlen hangokkal, és az agresszív, hittérítő, mindenféle szerzet koponyájából nyakláncot viselő óriásokkal is.
*Vonja meg vállát, mintha amúgy jó tanácsa nem is saját tapasztalatokon, inkább szóbeszédeken alapulna.*
-Nem kellemes társaság.
*A gúnyt érti, és ha nem tőle származik úgy kezeli, miként szokta, azért se veszi fel, csak pislog, ártatlan, nagy szemekkel, szó szerint értve mindent.*
-Pedig de. Képzeld. Meg állítólag mérhetetlenül hisztisek is. Nem, én a leendő nagybácsi. Te a következő anyuka?
*Szúr vissza kedvesen mosolyogva. Majd még mindig nem értve az üres, használaton kívüli asztal dolgát pislog arra újfent. Ha már szemrevételezés alapos, gyakorlott módon veszi sorba a mozdítható értékek sorát is.
Alyo közben életjelet ad, vagyis artikulálatlanul üvölt, mint egy pótlékok, és egyéb járandóságok nélküli túlórázó kocsis.*
-Lehet már nem hozzák.
*Sétál hát maga a különös asztalhoz, és nagy sóhajjal kezdi kirámolni retkes kabátja zsebeit. Sok zsebe van, külső, és belső is, így kerül elő mindenféle holmi, vagyis a legszükségesebbek, amit a maga fajta jótét lélek zsebeiben hord. Három üvegcse bájital, egy pár dobókocka (csontból, cinkelt) pár aranyérme, szerencsepénz (mindkét oldala írás), kisebb marék színes kavics, pálinkás flaska (üres), tűzkövek, fakó, piros szalag (amolyan leányok hajába való), egy papírfecni (rajta írás: "Mázli, fekete, befutóra tíz arany"), aprócska bőrtok (benne vékonyka fém eszközök).
Marasztalni csak a cinikus szőke próbálja, a többiek azon vannak mielőbb távozzon. A sikolyok irányába. Hát persze.*
-Ahogy tizenhetedik drága jó nagyapám mondogatta mindig: Vannak dolgok, amit az asszonynépek, jobb ha magukban végeznek.
*Bújik ki kabátjából, és ejti azt a földre, majd pillant sorban a jelenlévő nőneműekre.*
-Mint például a mosás.
*Vagyis egyik mufurc nőszemélyt sem fogja gátolni abban, hogy újra tisztává varázsolja öltözékét. Mondjuk ezt nem várja ki tétlenül, már mocskos ingét húzza át mocskos kobakján.*
-Vagy a takarítás, mosogatás, bárminemű házimunka, és a szülés is persze.
*Szavai közben már lép is a mosogatódézsához, szemmel láthatóan legalább az egyik jelenlévő tanácsát megfogadva. Hátán régi, gyermekkori hegek garmadája mutatja keményen verték valamikor, feltehetően szíjjal, és bottal. A víz hőmérsékletét ellenőrzi fürgén, ujjaival, majd úgy dönt, az túl hideg, így a már előzőleg gondosan kikészített két törölközőt kapva emeli le a tűzhelyről az előzőleg gondosan odakészített, lassan felforró vizet, önt belőle, fazék vissza, ellenőrzés, megfelelőnek találva azt, az egyik textilt mártja bele, és igyekszik ledörgölni magáról, legelőbb arcáról a dzsuva jelentős részét.*
-És ti? Szintén az unokaöcsémre vártok?
*Lehet rokonok? Jótét barátok? Végül is mindegy, a jövevény megérkeztét ünneplő első hat piát fizethetik.*