//Nylisani idézése//
*A kéreg bőrű lány egy kis mosollyal Ziana felé bólint, aztán újraKaganra nézve megrázza a fejét.*
-Rosszul látod, halandó. Ha eső esik a földekre a magok szárba szökkennek. Egyikből illatos virág lesz, másikból gyümölcsfa növekszik, a harmadik tüskés kórót terem, a negyedik alattomosan mérgező bogyókkal csábító bokorrá cseperedik. Szidod az esőt, ha nem az nő a földeden, amit szeretnél? Bolond dolog lenne. A jó gazda gyomlál és áldja az esőt, ami öntöz minden magot. Így ragyog ránk az Úrnő fénye is. Van, aki meglátja az Ő Fényét és megzavarodik, vad tettekre ragadtatja magát. Én nem segítem ezeket a tévelygőket, megmaradok a saját útjaimon, de Ők is az Úrnő fénye alatt élnek, így én nem ítélkezem felettük. Hogy Te mit vélsz felőlük, az a Te dolgod. Akit pedig Te gyengének vélsz, meglehet, erősebb a hitében, mint bárki a népedből. Az Úrnőt nem csak acéllal lehet szolgálni, mosolyogva tekint Ő a gyámoltalanra is, ha megnyitja a szívét a Fénynek. Márpedig ilyen sok akad, ha hírük nem is jut a füledbe, halandó.
*Hangjában nincs szemrehányás, úgy magyaráz, mint egy kedves nővér az öccsének, akit megcsípett a kakas és ezért duzzog a világra.
A Kérést még jobban megmosolyogja.*
-Nagyobbnak gondolod a hatalmad, mint amilyen. Azt hiszed, haragod akkora vihart tud kavarni, ami elfedi az Úrnő Fényét? Ha Ő beragyog valakinek a szívébe, tehetsz, amit akarsz, azt onnan el nem űzheted. Hogy az Ő híveinek engedsz, örömmel hallom. Hogy más istenek befolyásának engedsz, kevésbé, de lelked rajta. Látni fogod, hogy saját fejedre hozol bajt, ha hagyod, hogy a Sötétség erői mesterkedjenek az otthonodban. És ez a baj nem az Úrnőtől fog érkezni, hanem magából a Sötétségből és annak kapzsiságából.
*Végig hallgatja Kagan maradék mondanivalóját, amitől eltűnik a mosoly az arcáról. Továbbra is kedves hangon beszél, de immár határozottabban.*
-Félre érted a helyzeted, vezér. Istenem eszköze vagyok, az Ő Fényét viszem el oda, ahova rendeli. Te nem rendelkezel velem. Ha mondani valód van Eeyr híveinek, bízd valakire, aki hűséges hozzád, vagy mondd el Te magad! Dühöd pedig kapzsi és irigy düh. Az emberek szívét irigyled a Fénytől, attól félsz, hogy más úton keresik a teljességet, mint amit Te rendeltél nekik, mikor földjeidet számoltad és magtáradat méricskélted. Ha jobbágyaid, ahogy mondod, kóbor szektásokat követnek inkább, mint téged szolgálnak, úgy meglehet, Te magad fordultál el annyira a Fénytől, hogy a földjeiden dolgozók már annyira szomjazzák azt, hogy inkább hallgatnak felforgatókra, mint zord urukra. Embereid pedig vajon mindent megtettek, hogy békén maradjanak? Nem kell még istennőm áldása sem, hogy körültekintve lássam a magas falakat, az acél villogását, a harci kedvet a szívekben. Nem pásztor vagy, aki nyáját óvja, hanem úr, aki többre vágyik, mint amije van.
*Ahogy folytatja, árnyalatnyit mélyül a hangja. Semmi fenyegető nincs benne, de mintha kicsit messzebbről, kicsit magasabbról beszélne.*
-Emlékezz az esőre, halandó! Az eső nem felelős a magért, ami kihajt, de élteti azt. Ha átkozod a Fény Úrnőjét, mert hívei ellenedre tesznek, nem haragítod magadra. És én sem haragszom ezért rád. De ha elzárod szíved a Fénytől, ha ellenségévé válsz, ellene vonulsz, ha az Úrnő méltónak találja az Ő híveit, akkor hatalma velük lesz a harcban. És ha az Úrnő úgy határoz, én is velük leszek a harcban.
*Hogy ezzel végez, sóhajt egyet. Ismét fáradt sóhaj ez és mikor újra megszólal, hangja megint nyájas, kedves, gondoskodó.*
-Mit kívánsz még megbeszélni, halandó? Úrnőm rendelte, hogy itt legyek, de tudom, máshol van most szükség rám. Félek, ellenfelem ereje távollétemben csak nő.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.06 00:42:24