//Küldöttségben//
*Nem veszi észre, pontosabban nem tulajdonít jelentőséget a vadvédiek összenézésének, mikor Kagan és Aenae szemének hasonlóságát említi. Hiszen nem is célzott ő ezzel semmire, egyszerűen nehezen tudta volna leírni azt a színt, ami mindkettejük szemének sajátja, s épp a lány arcát nézte, hát észrevette az egyezést és kapóra jött a leíráshoz.
Aenae válaszát aztán pusztán tudomásul veszi és megjegyzi. Főként mert közben Pycta is kérdez – aki meg azt figyelhette meg Krestvirnél, hogy a meghajlást mindig viszonozza, mintha ez az ő viselkedésének is része lenne – , így kíváncsi lenne ugyan, miért nem kedvelik a városiak az ittenieket, de későbbre halasztja az érdeklődést, mert a csuhásra kell figyelnie.*
- Ezzel egyetértek… - *feleli elgondolkodottan, akárha a szavakat mérlegelné.*
- De én sem ismerem annyira. Ha úgy érted, külsőre jobban meg lehet ismerni más elmondása alapján, az csak akkor igaz, ha én több részletét láttam már a testének, mint amit ti most látni fogtok belőle. De nem láttam. Úgyhogy az én elmondásom alapján nem fogjátok jobban megismerni a kinézetét. Ha pedig úgy érted, jobban meg lehet ismerni valaki személyiségét elmondás alapján, mintha csak látnád őt és sosem beszélnél vele, ez is igaz. Ám ti hamarosan magatok is beszélni fogtok vele, így meg tudjátok őt ismerni. - *vezeti le teljesen komolyan, s úgy tűnik, az ő szemében ez a levezetés egy rendes, logikus válasz volt a kérésre, mert többet nem mond. Ha pedig a másik kettő bírta követni a szavait, akkor maguk is rájöhetnek, hogy tényleg válaszolt. A mondandója lényege ugyanis az volt, hogy ő sem ismeri annyira a Hadurat, hogy annál többet el tudjon mondani róla, mint amennyiről eddig beszámolt. Ebből pedig következik, hogy nem kívánja megosztani a személyes benyomását, mert nem biztos benne, hogy igazat mondana. De nem lenne meglepő, ha a vadvédiek nem tudták volna ezt kihámozni mindabból, ami elhangzott.
Krestvir ugyanis kicsit másképp gondolodik, így ő meg azt nem tudatosította, hogy Pycta nem teljesen szó szerint értette, amit mondott, hanem épphogy azt akarta mondani, hogy szerinte valakit más emberek által jobban meg lehet ismerni, mint a személyes tapasztalat útján. Igaz, ha így is értette volna Pycta szavait, ezzel meg nem tudott volna maradéktalanul egyetérteni.*
*Míg beszélnek, meg is érkeznek a Hrallhba, s vagy bebocsátják őket az őrök, miután előadták szándékukat, vagy magukat engedik be őrök híján… A lényeg, hogy megérkeznek a tárgyalóterembe.
Bár arra számított, a holló majd elhagyja, mikor fedél alá érnek, úgy tűnik, a madár kitart mellette és megmarad a vállán. Nem zavarja el.*
- Megérkeztünk. - *közli szertenézve, de alig fejezi be, hangot hall a terem túlfeléből, s maga a Hadúr az, aki köszönti őket.*
- Üdv! - *viszonozza, fejet hajtva, majd a hívásra beljebb lépdel, valószínűleg nyitva a sort.
A mágusmester megszólítást magára veszi, noha nincs még teljesen kibékülve vele, különösen, hogy azóta kapja a számára kellemetlen feladatokat, hogy ráaggatták ezt a címet.
Mikor Kagan a vadvédiek felől érdeklődik, odapillant rájuk és most húzza elő elméjéből a neveket. *
- Aenae Hawneth és Pycta del Ventus. A levélben kapott hívásodra érkeztek. Én pedig a küldötted által átadott meghívásra. Mivel Taitos mester most nincs Synmirán, én helyettesítem. Jöttem meghallgatni a kérésedet, mert a küldött nem ismerte a részleteket, így választ sem tudtunk adni.- *adja elő mindazt, amit megjegyzett, majd a saját jöttének okát.
Sikerül viszonylag határozottan és remegés nélkül beszélnie, felvéve a feladatából adódó szerepet.
Mikor hellyel kínálják, leül, úgy várja a Hadúr válaszát. A holló meg mindeközben tovább üldögél békésen a vállán. Sőt, mintha még örülne is, hogy végre nem imbolyog alatta a „pihenőhelye”.*