//Küldöttségben//
*Érdekes dolgokról és tervekről szerez tudomást. A kikötőbéli helyzet, Kagan tervei az állatokkal... és hogy bár mindeddig hárította a témát, de ennek kapcsán mégiscsak megemlíti az északi eseményeket is, s hogy többek között ezek ellen készülne fel. Meglepi, s bár egyébként nem örvendetes az említett helyzet, örömére szolgál, hogy ez a téma is feljött, s hogy szavai ellenére úgy tűnik, a Hadúr mégiscsak foglalkozik az üggyel.
Arra viszont ő volna kíváncsi, hogy mi folyik délen? Vagy épp arra céloz, amiről a venárok is beszámoltak az imént?
Elképzeli ő is azt a sereget, melyben a hatalmas, számára már-már mitikus lények vonulnak a harcosokkal, s amellett, hogy fantasztikusnak találja a látványt, meg is ijeszti.
A csuhásra pillant, s bár tisztában van vele, hogy nem láthat a fejébe, de még csak az arcáról sincs tehetsége olvasni, mégis ezt próbálja tenni. És most még inkább bízik benne, hogy tud majd vele négyszemközt, vagy legfeljebb Aenae társaságában beszélni.
Nem ismeri Kagant, de valamiféleképp tart tőle a kezében lévő hatalom miatt. Úgy érzi, ő, mint mágus is egyféle eszköz a szemében, s ezzel még ki is tudna egyezni. Azonban attól már fél, hogy miképp viselkedne a Hadúr, ha ez a fegyver nem az ő akarata szerint cselekedne, vagy olyasmit szólna, amivel ő nem ért egyet. Mindemellett úgy véli, a másik kettőtől is őszintébb és nyíltabb válaszokat várhat, ha Kagan nem lesz jelen, illetve nagyobb eséllyel tud majd hatni rájuk.
Elmélyed kissé gondolataiban, de a figyelme nem lankad, hisz minderről készül majd beszámolni mesterének, s nem szeretne elmulasztani egy fontos részletet sem.
A beszélgetésben érkezik aztán egy pihenőpont, ami Krestvir értelmezésében egyszerű csevegés: ahogy Kagan Aenae hogyléte felől érdeklődik.
Nem is tartana számot az érdeklődésére ez a mozzanat, de azért ott van a füle, s mikor felfogja, hogy miket is beszél a lány, elcsodálkozva, s ezúttal valódi mosollyal fordul felé, majd néz Kaganra és végül az Aenaet mentegető csuhásra.
Ami azt illeti, Pycta szavaira mégiscsak igyekszik elrejteni a derűjét, de összefog ellene a saját elméje, ami Kriyonhoz hasonlítja a lány beszédmodorát, valamint a holló is ezt a pillanatot választja, hogy fölkárogjon, ami nagyjából úgy hat, mintha felnevetne rajtuk.*
- Pszt! - *szól rá egészen halkan a madárra. Majd úgy dönt, bátor lesz és kimenti a lányt, mert érdekes kísérletnek is tartja egyben ezt a helyzetet.*
- Én is kíváncsi lennék. - *jegyzi meg, s bujkáló mosollyal néz a Hadúrra, majd pedig a másik kettőre, lesve a reakciójukat.*