- Az ítélet nem vitatéma, Ziana. *a visszautasított éremre csak vállat von, igazából mindenkinek akart csináltatni már régebben is, csak mindig elmaradt. A skiccek valahol Hrothgaarnál vannak. Az már világos előtte, hogy nagyon súlyos szereptévesztéseket kell helyretenniük. Például Hrothgaarnak.*
- Maradj a törpeseggeden. *sóhajt fel, mert ez az egész Ziana-ügy egyébként huszadrangú. Végighallgatja Zianát, és helyenként felhúzza a szemöldökét, néha pedig komoly szinten nem érti, mit nem ért a nő.*
- Tehát rosszak a törvények, Zianának nem tetszenek, mert nem ölheti meg, akit ő méltónak talál a megölésre. Továbbá probléma, hogy nem egyenlő mindenki, és nem vonatkozik mindenkire ugyanúgy. Mindeközben ő és csapata a második hullával állít be. *összegzi, főleg magának, és tényleg küzd, hogy ne kezdjen el nevetni.*
- Csak hogy ne érezd úgy, hogy nem válaszolok a felvetéseidre, vegyük sorra. *szája egy pillanatra hangtalanul mozog, amíg számba veszi a dolgokat.*
- Ezek nem a mi törvényeink. A mi törvényeink alapján meg sem hallgatnálak, egy senki lennél, idegen, nem tharg, kinek élete annyit ér, mint por a szélben. A törvényeink alapján az idegen, ki thargot ül, családjával és társaival ezer halált hal, mindegy miért teszi azt. Felnégyelés, a Gödör, billogozás, karóba húzás, megvakítás, élve elégetés. Szurokba forgatás, véres sas, kerékbe törés. Kíncölöp, disznóvérbe fojtás, élve eltemetés... megannyi büntetés. Vért arannyal megfizetni... *szinte kiköp.*
- Ősi törvények, melyek biztosították a túlélést a hegyek között, de itt csak a halált hozták volna ránk. *nem sokat beszélt eddig arról, hogyan éltek egykor a hegyek között, mennyire volt kemény és "kirekesztő" az az élet.*
- Ezek Arthenior törvényeinek tharg változatai, az ár, amit fizetnem kellett. *vonja meg a vállát.*
- Ami a szörnyeket illeti, van még pár. Sőt, igazából elég sok. Például én magam. *húzódik keserű mosolyra az ajka.*
- Vagy Syoud, Laor... Hrothgaar, ha már itt tartunk, egyszer kérdezd meg tőle, hogy zárta a tanulóidejét a mesterénél. Leandana, hogy ne menjünk messzebb. Mind szörnyek vagyunk, mind öltünk haragból, bírvágyból, szenvedélyből, bosszúból, vagy csak mert muszáj volt vagy így hozta az élet. *vidáman beleszív a pipába, majd megakad, és méregetni kezdi a vöröst.*
- De ezeket te is mind tudod... *dörmögi halkan. Ami azt is jelenti, ismerve Zianát, hogy manipulálni akarja, vagy rá akar mutatni valamire, és jelleméből adódóan nem úgy teszi, hogy "nézd, ott van", hanem amolyan hátulról-mellbe módon kezd el kavarni.*
~ Nézzük akkor a kulcsszavakat. Hogy is volt? Büntetlenül, városőr. Törvények rosszak. Szörnyetegek, ártatlanok, hősök. Nem vagyunk olyanok... ~ *nem, valóban. Ez a gúnya, amit magukra húztak, nem illik rájuk.*
- Néha egyszerűbb lenne, ha csak mondanád, és nem kavarnál. *mered a vörösre mogorván.*
- Tehát új törvények az régi-új világunknak. *persze az ítélet attól még marad, és az új törvények sem segítettek volna Zianán.*
- Hol van már a Kancellár meg Sydniarus? Hrothgaar, ha már úgyis megemelted a segged, sürgesd meg őket... és hozz még egy hordó sört, aztán gyere vissza, mert szükségem van rád, te törpe! *szorítja össze az állkapcsát. Rémesen elege van már ebből a napból.*
- És mondd meg az őrségnek, hogy ha az Intéző visszatér Kalácsfalváról, ő is jelenjen meg. Itt kell tartanunk, vagyis... kalácsfalvának szüksége van rá.