Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 412 (8221. - 8240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
8240. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-30 12:52:01
Üzenet elküldve: 2018-05-30 12:52:01
![>Raughaal Daurnhe [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*A bezárt kapu túloldalán silbakol, és igazából nem figyel arra, mi folyik az amoni oldalon. Ennek fényében fogalma sincs arról, hogy a két koszmári a túloldalon éppen aktuális szeretőjéről, liezonjáról és családjaik sötét múltjának felfedéséről témázik. Némi hangfoszlány ugyan eljut hozzá, de rendes őrként eszébe sem jut, hogy tennie kellene valamit. Nem az ő dolga, nincs vele gondja.*
~ Miért van ilyen rohadt meleg? Eh... pedig még el sem kezdődött az igazi nyár. ~ *igazítja meg vértjének bélését, de hát aki katona, annak bírnia kell.*
*A bezárt kapu túloldalán silbakol, és igazából nem figyel arra, mi folyik az amoni oldalon. Ennek fényében fogalma sincs arról, hogy a két koszmári a túloldalon éppen aktuális szeretőjéről, liezonjáról és családjaik sötét múltjának felfedéséről témázik. Némi hangfoszlány ugyan eljut hozzá, de rendes őrként eszébe sem jut, hogy tennie kellene valamit. Nem az ő dolga, nincs vele gondja.*
~ Miért van ilyen rohadt meleg? Eh... pedig még el sem kezdődött az igazi nyár. ~ *igazítja meg vértjének bélését, de hát aki katona, annak bírnia kell.*
8239. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:46:11
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:46:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőhelyiség után kutatva//
*Bólogat, reméli, hogy ezúttal nem egy kekec őrrel kerülnek szembe, bár most már van kancellári papírjuk, talán sima ügyük lesz. Kivéve persze, ha az őr mondjuk nem tud olvasni, vagy nem akar olvasni. Igazából Aenae már a legrosszabbra készül.*
- Azután, hogy...?
*Fél szemöldöke megemelkedik. Magában már ezerféle módon fejezi be a mondatot "rájöttem, hogy teljesen hülye vagy", "rájöttem, hogy teljesen hülye vagy és emiatt megsajnáltalak", "megsajnáltalak, mert olyan kis béna vagy" és a többi.*
- Kényes ügyet Briwallal.
*Az ide úton Effy említette, hogy van valami szeretője, az végül is elég kényes ügy, főleg ha bekapta a legyet, vagy ilyesmi.*
- Vajon az én családomról is vannak bizalmas iratok? És érdekesek a bizalmas iratok?
*Nyilván szállítólevelek, mindenféle jegyzékek, legalábbis apjánál csak ilyesmikről olvashatna, más egyebet nem nagyon tud elképzelni egyéb iratot egy borkereskedő esetében.
Ha az őr elé érnek, akkor szó nélkül nyújtja át a Habrertustól kapott papirosokat.*
*Bólogat, reméli, hogy ezúttal nem egy kekec őrrel kerülnek szembe, bár most már van kancellári papírjuk, talán sima ügyük lesz. Kivéve persze, ha az őr mondjuk nem tud olvasni, vagy nem akar olvasni. Igazából Aenae már a legrosszabbra készül.*
- Azután, hogy...?
*Fél szemöldöke megemelkedik. Magában már ezerféle módon fejezi be a mondatot "rájöttem, hogy teljesen hülye vagy", "rájöttem, hogy teljesen hülye vagy és emiatt megsajnáltalak", "megsajnáltalak, mert olyan kis béna vagy" és a többi.*
- Kényes ügyet Briwallal.
*Az ide úton Effy említette, hogy van valami szeretője, az végül is elég kényes ügy, főleg ha bekapta a legyet, vagy ilyesmi.*
- Vajon az én családomról is vannak bizalmas iratok? És érdekesek a bizalmas iratok?
*Nyilván szállítólevelek, mindenféle jegyzékek, legalábbis apjánál csak ilyesmikről olvashatna, más egyebet nem nagyon tud elképzelni egyéb iratot egy borkereskedő esetében.
Ha az őr elé érnek, akkor szó nélkül nyújtja át a Habrertustól kapott papirosokat.*
8238. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:23:38
Üzenet elküldve: 2018-05-30 11:23:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A fürdőhelyiség után kutatva//
- Minden bizonnyal eligazít. Ha nem, akkor felfedezzük magunknak.
*Most, hogy a papírozással megvannak és menedékre lelt, állandó feszültsége alábbhagy és kezd kiengedni. Az ellazulással párhuzamosan kezdi csak igazán érezni a hosszútávú kimerültség jeleit. Nehezére esik gondolkodni, kicsit fájnak az izmai, éhes és ráadásul kellemetlen szagot is áraszt.*
- Hm? *Néz megkésve Aenae-re, miközben már az erőd felé tart.* Nincs okom arra, hogy ne higgyek neked. Főleg azután, hogy... Majd elmesélem ha odaértünk.
*Felelevenedik benne a könyvtárban megálmodott jelenet, mely valahogy eddig nem tudott értelmet nyerni, most viszont annál fontosabbnak tartja.*
- Az ilyesmi lehet pusztán megérzés, ami mindenkinek máshogyan nyilvánul meg, de lehet annál jóval több is.
*Felsőbb entitások, megmagyarázhatatlan, a levegőben lengedező erők, mágia s minden egyéb, mi az útmutatásra vágyók szemének s szájának ingere.*
- Jazt még Artheniorban ismertem meg. Betért a kúriába hogy elintézzen egy... Meglehetősen kényes ügyet Briwallal, de csak én voltam aznap otthon. Megmutatta a boltját is, igazán érdekes élmény volt. Később segített hozzáférnem olyan bizalmas iratokhoz a családommal kapcsolatban, amiket másképp nem tekinthettem volna meg.
*Persze a módszert és körülményeket nem részletezi, mert hát nem igazán érzi szükségét. Közben lassacskán a kapuhoz érnek, ahol számít rá, hogy meg fogják őket állítani s az engedélyeiket kérik majd a továbbhaladáshoz.*
- Minden bizonnyal eligazít. Ha nem, akkor felfedezzük magunknak.
*Most, hogy a papírozással megvannak és menedékre lelt, állandó feszültsége alábbhagy és kezd kiengedni. Az ellazulással párhuzamosan kezdi csak igazán érezni a hosszútávú kimerültség jeleit. Nehezére esik gondolkodni, kicsit fájnak az izmai, éhes és ráadásul kellemetlen szagot is áraszt.*
- Hm? *Néz megkésve Aenae-re, miközben már az erőd felé tart.* Nincs okom arra, hogy ne higgyek neked. Főleg azután, hogy... Majd elmesélem ha odaértünk.
*Felelevenedik benne a könyvtárban megálmodott jelenet, mely valahogy eddig nem tudott értelmet nyerni, most viszont annál fontosabbnak tartja.*
- Az ilyesmi lehet pusztán megérzés, ami mindenkinek máshogyan nyilvánul meg, de lehet annál jóval több is.
*Felsőbb entitások, megmagyarázhatatlan, a levegőben lengedező erők, mágia s minden egyéb, mi az útmutatásra vágyók szemének s szájának ingere.*
- Jazt még Artheniorban ismertem meg. Betért a kúriába hogy elintézzen egy... Meglehetősen kényes ügyet Briwallal, de csak én voltam aznap otthon. Megmutatta a boltját is, igazán érdekes élmény volt. Később segített hozzáférnem olyan bizalmas iratokhoz a családommal kapcsolatban, amiket másképp nem tekinthettem volna meg.
*Persze a módszert és körülményeket nem részletezi, mert hát nem igazán érzi szükségét. Közben lassacskán a kapuhoz érnek, ahol számít rá, hogy meg fogják őket állítani s az engedélyeiket kérik majd a továbbhaladáshoz.*
8237. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-25 09:51:17
Üzenet elküldve: 2018-05-25 09:51:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Tudván tudja, hogy egy katonai tábor, legyen akármilyen városias jellegű, büdös. Mégis, ez már szinte neki is sok, ami Dora felől lengedez felé, ugyanis Dora közte és a Gödör között állt, és hát a Gödör felől sosem a finomabb aromák érkeznek.*
~ Legalábbis remélem, hogy ez nem a te bukéd, édesem. ~ *a Kancellár válasza sajnos megakadályozza, hogy a nép mulasson, Glothus pedig táncoljon egyet (mondjuk a kötél végén).*
- Úgy lesz, Kancellár uram. *bólint, majd kiengedi a párost és visszazárja a kaput, ha távoztak.*
*Tudván tudja, hogy egy katonai tábor, legyen akármilyen városias jellegű, büdös. Mégis, ez már szinte neki is sok, ami Dora felől lengedez felé, ugyanis Dora közte és a Gödör között állt, és hát a Gödör felől sosem a finomabb aromák érkeznek.*
~ Legalábbis remélem, hogy ez nem a te bukéd, édesem. ~ *a Kancellár válasza sajnos megakadályozza, hogy a nép mulasson, Glothus pedig táncoljon egyet (mondjuk a kötél végén).*
- Úgy lesz, Kancellár uram. *bólint, majd kiengedi a párost és visszazárja a kaput, ha távoztak.*
8236. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-23 20:18:00
Üzenet elküldve: 2018-05-23 20:18:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Az csak természetes, hogy Hubi gondosan kivárta, míg nem lát maga alatt dermesztő mélységet, és csak utána magyarázta el Dorának, hogy merre hány lépés. Ebből a szeszélyes teremtésről ugyanis el tudja képzelni, hogy az empirikus iskola híve és már csak azért is lelökné a jó kancellárt, hogy meglássa mi történik utána. Tulajdonképpen elégedett a kis szózatával, úgy érzi, hogy eléggé elrettentőre sikeredett. Éppen ezért majdnem félrenyeli a levegőt Dora elképesztő orcátlansága láttán. Kényelmesen, nemtörődöm módon nyújtóztatja ki a tagjait, éppen hogy nem ásít bele Hubi arcába. Nem mond rá semmit, aminek csupán az az oka, hogy szóhoz sem jut a megrökönyödéstől. A következő gondolata pedig az, hogy mielőbb meg kell ismertesse ezt a szemtelen leányt ama csupor tartalmával, mert ami sok, az sok.*
- Nagyon szívesen. *köhög egyet* Örvend a szívem, ha ezzel segíthettem abban, hogy vashegyi napjaid derűsek legyenek.
*Magában azért még puffogna egy sort, de a kapunál az őr emlékezteti valamire ami a fejében volt, de talán Dora hallatlan viselkedése miatt felejtette el megemlíteni.*
- Ó, igen. *torpan meg, és kis tűnődés után válaszol* Egyelőre maradjon életben, ítéletet amúgy is csak a Hadúr mondhat felette. Egyébként is szükség lesz még rá, hogy saját szavaival mondja el, mi is történt. Lehetőleg a földművesek előtt. Még a délután folyamán hozd le a Kancelláriára, hogy meghallgathassam.
*Bólint egyet Raughaalnak és elindul vissza a városba. Természetesen csak akkor, ha Dora nem óhajt tovább a Gödör viszonylagos közelében időzni.*
*Az csak természetes, hogy Hubi gondosan kivárta, míg nem lát maga alatt dermesztő mélységet, és csak utána magyarázta el Dorának, hogy merre hány lépés. Ebből a szeszélyes teremtésről ugyanis el tudja képzelni, hogy az empirikus iskola híve és már csak azért is lelökné a jó kancellárt, hogy meglássa mi történik utána. Tulajdonképpen elégedett a kis szózatával, úgy érzi, hogy eléggé elrettentőre sikeredett. Éppen ezért majdnem félrenyeli a levegőt Dora elképesztő orcátlansága láttán. Kényelmesen, nemtörődöm módon nyújtóztatja ki a tagjait, éppen hogy nem ásít bele Hubi arcába. Nem mond rá semmit, aminek csupán az az oka, hogy szóhoz sem jut a megrökönyödéstől. A következő gondolata pedig az, hogy mielőbb meg kell ismertesse ezt a szemtelen leányt ama csupor tartalmával, mert ami sok, az sok.*
- Nagyon szívesen. *köhög egyet* Örvend a szívem, ha ezzel segíthettem abban, hogy vashegyi napjaid derűsek legyenek.
*Magában azért még puffogna egy sort, de a kapunál az őr emlékezteti valamire ami a fejében volt, de talán Dora hallatlan viselkedése miatt felejtette el megemlíteni.*
- Ó, igen. *torpan meg, és kis tűnődés után válaszol* Egyelőre maradjon életben, ítéletet amúgy is csak a Hadúr mondhat felette. Egyébként is szükség lesz még rá, hogy saját szavaival mondja el, mi is történt. Lehetőleg a földművesek előtt. Még a délután folyamán hozd le a Kancelláriára, hogy meghallgathassam.
*Bólint egyet Raughaalnak és elindul vissza a városba. Természetesen csak akkor, ha Dora nem óhajt tovább a Gödör viszonylagos közelében időzni.*
8235. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-23 16:59:59
Üzenet elküldve: 2018-05-23 16:59:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*A számos hasznos információ után el is indul efelé az erődbe. Legalább ez is megvolt és így mehet a dolgára. Gondolja magában, majd biccent egyet az őrnek és morogva elindul befelé a kút irányába. Mivel a városkában nincsenek nagy távolságok és a gödör vagy a palota sem az igazán égig érő dicsőség palota, így valóban a kutat megtalálni nem lesz nehéz.*
//A kút//
*Rövid időn belül megtalálja a számár most olyan fontos objektumot, és láss csodát valóban olyan formája van ennek a kis veremnek mint egy valódi kútnak. Odasétál komótosan, majd megáll előtte. Tekintetét az égre emeli, hogy egy kicsit felmérje a magasságot ahol éppen van. Amikor a városba jött volt lehetősége megállapítani, a hegy magasságát és mivel mérnök volna, így végez egy gyors fej számolást, majd felbecsüli a hegy magasságát. Amint meg van az egész mozdulattal hümmög és morog magában egy keveset, majd bele tekint a kútba, amely leginkább sötétséget rejt maga előtt. Nem is igazán számított másra, így fejét elfordítva a fülét helyezi a kút szájához. Kíváncsi arra, hogy egy kis patak, vagy esetleg egy vízgyűjtő lehet e odalent. Habár egy ilyen hegy gyomra inkább élő forrást rejt mint sem álló vizet, hiszen ha ilyen magasan található víz, akkor az nem gyűlhet össze a környező síkságról. Ennél fogva egy pataknak kell lent lennie.
Amint meghallgatta a lent uralkodó viszonyokat, máris cselekvésre indul. Keres egy követ és körül tekint. Nem hajítja bele azonnal, hiszen milyen képet mutatna magáról ha egy idegen tárgyakat dobálna egy erőd vízforrásába. Még azt hinnék róla, hogy valami rosszban sántikál. Amikor meggyőződik a helyzet neki kedvező voltáról, máris beledobja a követ a kútba, majd számolni kezd, mikor hallja meg a csobbanást. Nem telik bele hosszú idő és egy relatíve nagy hangot hall. Morog egyet és bólogatni kezd, amely motyogásra vált át.*
-Na igen. Úgy van ahogy gondoltam. *Mondogatja halkan és egy apró cinkos mosollyal hagyja jóvá, hogy bizony a víz mélysége bizony a sejtéseinek megfelelő. Nem is lehetne más, ezek a barlangi patakok mind ilyenek. Jegyezi meg magának.
Dolga végeztével elégedetten indul meg visszafelé a kapu irányába és közben azon gondolkodik, hogy a város kútját is megméri magának, hogy lássa a két víz közötti különbséget.
Amint eléri az őrséget biccent egyet és vissza is indul a műhely irányába, hogy mielőbb be izzíthassa a kohót és letesztelje, vajon mi mindenre képes a jelenlegi kis tűzrakó.*
*A számos hasznos információ után el is indul efelé az erődbe. Legalább ez is megvolt és így mehet a dolgára. Gondolja magában, majd biccent egyet az őrnek és morogva elindul befelé a kút irányába. Mivel a városkában nincsenek nagy távolságok és a gödör vagy a palota sem az igazán égig érő dicsőség palota, így valóban a kutat megtalálni nem lesz nehéz.*
//A kút//
*Rövid időn belül megtalálja a számár most olyan fontos objektumot, és láss csodát valóban olyan formája van ennek a kis veremnek mint egy valódi kútnak. Odasétál komótosan, majd megáll előtte. Tekintetét az égre emeli, hogy egy kicsit felmérje a magasságot ahol éppen van. Amikor a városba jött volt lehetősége megállapítani, a hegy magasságát és mivel mérnök volna, így végez egy gyors fej számolást, majd felbecsüli a hegy magasságát. Amint meg van az egész mozdulattal hümmög és morog magában egy keveset, majd bele tekint a kútba, amely leginkább sötétséget rejt maga előtt. Nem is igazán számított másra, így fejét elfordítva a fülét helyezi a kút szájához. Kíváncsi arra, hogy egy kis patak, vagy esetleg egy vízgyűjtő lehet e odalent. Habár egy ilyen hegy gyomra inkább élő forrást rejt mint sem álló vizet, hiszen ha ilyen magasan található víz, akkor az nem gyűlhet össze a környező síkságról. Ennél fogva egy pataknak kell lent lennie.
Amint meghallgatta a lent uralkodó viszonyokat, máris cselekvésre indul. Keres egy követ és körül tekint. Nem hajítja bele azonnal, hiszen milyen képet mutatna magáról ha egy idegen tárgyakat dobálna egy erőd vízforrásába. Még azt hinnék róla, hogy valami rosszban sántikál. Amikor meggyőződik a helyzet neki kedvező voltáról, máris beledobja a követ a kútba, majd számolni kezd, mikor hallja meg a csobbanást. Nem telik bele hosszú idő és egy relatíve nagy hangot hall. Morog egyet és bólogatni kezd, amely motyogásra vált át.*
-Na igen. Úgy van ahogy gondoltam. *Mondogatja halkan és egy apró cinkos mosollyal hagyja jóvá, hogy bizony a víz mélysége bizony a sejtéseinek megfelelő. Nem is lehetne más, ezek a barlangi patakok mind ilyenek. Jegyezi meg magának.
Dolga végeztével elégedetten indul meg visszafelé a kapu irányába és közben azon gondolkodik, hogy a város kútját is megméri magának, hogy lássa a két víz közötti különbséget.
Amint eléri az őrséget biccent egyet és vissza is indul a műhely irányába, hogy mielőbb be izzíthassa a kohót és letesztelje, vajon mi mindenre képes a jelenlegi kis tűzrakó.*
8234. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 23:07:29
Üzenet elküldve: 2018-05-22 23:07:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Tűtorony, aztán lent//
*Nem is kell ahhoz nagyon sok ész, hogy a lány megérezze magán a Kancellárián tett első látogatása óta őt pásztázó éhes pillantást, és a mögötte húzódó szándékot, már ami a közös lakhatást illeti. Dora úgy érzi, mindent elmondott, és örömére szolgál, hogy nem kellett semmi olyan eszközt – például a bicskáját – alkalmaznia, ami miatt később felelősségre vonhatnák. Egyszerűen felmentek, beszélgettek, aztán lejöttek, semmi több. Miközben halvány mosollyal arcán trappol lefelé, azért még mindig benne van az a borzongató feszültség, ami legszívesebben arra sarkallná, hogy hanyatt-homlok rohanjon le, pattanjon fel Bors hátára és meneküljön erről az istenekverte helyről. Csupán az elégedettség szab neki gátat, és valami türelmes bizalom, amivel ezek után Habrertus iránt érez.
Végighallgatja a férfi találgatását, de mosolyog, mintha csak egy barátságos séta részleteit beszélnék meg éppen. Tetszik neki, milyen okosan hívja fel Habrertus a figyelmét arra, hogy mögötte az egész város áll, Dora pedig egy senki, ha arról van szó. Persze, nyilván a földön nagy a szája, a toronyban nem volt ennyire bátor. Pont ez volt a trükk lényege. Úgy dönt, megadja a lehetőséget a férfinak, hogy a történtek után kicsit ő is piszkálódjon. Hiszen öreg már, biztos megviselte a sok lépcső meg a trauma. Ilyenkor természetes, hogy eltöpreng a majdnem-gyilkosa sorsán.*
- Köszönöm a felvilágosítást, kancellár uram! Nagyon sok újat tudtam meg a városi életről, hála neked. *Mondja, és álmosan nyújtózik egyet. Igazat mond: már csak azért se tette volna meg, mert fogalma sem volt, milyen következményekkel jár a dolog. Még szerencse, hogy a kancellár maga mesélte el, hogy működnek ezek a dolgok.*
~ Kerüld a Gödröt, kerüld a Gödröt! ~ *Mantrázza magában, és korábbi megérzései is alátámasztják ezt. Ha a történtek után nem kerül bele - márpedig miért tenné? Nem történt semmi -, akkor már nem kell tőle annyira tartania. Inkább arra figyel, hogy mit üzletel a kancellár. Miután megbizonyosodik róla, hogy nincs semmi trükk, nem akarja Habrertus elfogatni valami továbbra is indokolatlan okkal, ezen az egész Gödör-ügyön meg a földműveseken kezd gondolkodni, és kérdezne is, de az őr megelőzi. Olyan opciókat sorol fel a gyilkossal kapcsolatban, amiről Dora is egyértelmű következtetéseket vonhat le. Nagyon erősen kell küzdenie magával, hogy közömbösen figyelje a többieket.*
~ Igen, igazán tanulságos ez a földműves-ügy. Főleg ezek után. ~
*Nem is kell ahhoz nagyon sok ész, hogy a lány megérezze magán a Kancellárián tett első látogatása óta őt pásztázó éhes pillantást, és a mögötte húzódó szándékot, már ami a közös lakhatást illeti. Dora úgy érzi, mindent elmondott, és örömére szolgál, hogy nem kellett semmi olyan eszközt – például a bicskáját – alkalmaznia, ami miatt később felelősségre vonhatnák. Egyszerűen felmentek, beszélgettek, aztán lejöttek, semmi több. Miközben halvány mosollyal arcán trappol lefelé, azért még mindig benne van az a borzongató feszültség, ami legszívesebben arra sarkallná, hogy hanyatt-homlok rohanjon le, pattanjon fel Bors hátára és meneküljön erről az istenekverte helyről. Csupán az elégedettség szab neki gátat, és valami türelmes bizalom, amivel ezek után Habrertus iránt érez.
Végighallgatja a férfi találgatását, de mosolyog, mintha csak egy barátságos séta részleteit beszélnék meg éppen. Tetszik neki, milyen okosan hívja fel Habrertus a figyelmét arra, hogy mögötte az egész város áll, Dora pedig egy senki, ha arról van szó. Persze, nyilván a földön nagy a szája, a toronyban nem volt ennyire bátor. Pont ez volt a trükk lényege. Úgy dönt, megadja a lehetőséget a férfinak, hogy a történtek után kicsit ő is piszkálódjon. Hiszen öreg már, biztos megviselte a sok lépcső meg a trauma. Ilyenkor természetes, hogy eltöpreng a majdnem-gyilkosa sorsán.*
- Köszönöm a felvilágosítást, kancellár uram! Nagyon sok újat tudtam meg a városi életről, hála neked. *Mondja, és álmosan nyújtózik egyet. Igazat mond: már csak azért se tette volna meg, mert fogalma sem volt, milyen következményekkel jár a dolog. Még szerencse, hogy a kancellár maga mesélte el, hogy működnek ezek a dolgok.*
~ Kerüld a Gödröt, kerüld a Gödröt! ~ *Mantrázza magában, és korábbi megérzései is alátámasztják ezt. Ha a történtek után nem kerül bele - márpedig miért tenné? Nem történt semmi -, akkor már nem kell tőle annyira tartania. Inkább arra figyel, hogy mit üzletel a kancellár. Miután megbizonyosodik róla, hogy nincs semmi trükk, nem akarja Habrertus elfogatni valami továbbra is indokolatlan okkal, ezen az egész Gödör-ügyön meg a földműveseken kezd gondolkodni, és kérdezne is, de az őr megelőzi. Olyan opciókat sorol fel a gyilkossal kapcsolatban, amiről Dora is egyértelmű következtetéseket vonhat le. Nagyon erősen kell küzdenie magával, hogy közömbösen figyelje a többieket.*
~ Igen, igazán tanulságos ez a földműves-ügy. Főleg ezek után. ~
8233. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 22:30:30
Üzenet elküldve: 2018-05-22 22:30:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Kancellár és aktuális majdnem-nője fel, majd le. Túl gyorsan ahhoz, hogy kivételesen sikeres legyen Habrertus csábítása, és túl nyájasan vigyorogva ahhoz, hogy teljes legyen a bukás.*
- Uram... köszönöm, uram! *teszi el a pénzt, amit rövid úton felszerelése és saját maga fejlesztésére, táplálására fog fordítani.*
- Fogadalmas lovag vagyok, uram, nem holmi zsoldos. *húzza fel az orrát a kocsmás megjegyzésre. A kapu nyílik, majd Raughaal kissé bizonytalanul pillant a Kancellárra.*
- Mi legyen a fickóval a Gödörben? Követ rá, és kaparjuk el, vagy előtte kíncölöp?
*Kancellár és aktuális majdnem-nője fel, majd le. Túl gyorsan ahhoz, hogy kivételesen sikeres legyen Habrertus csábítása, és túl nyájasan vigyorogva ahhoz, hogy teljes legyen a bukás.*
- Uram... köszönöm, uram! *teszi el a pénzt, amit rövid úton felszerelése és saját maga fejlesztésére, táplálására fog fordítani.*
- Fogadalmas lovag vagyok, uram, nem holmi zsoldos. *húzza fel az orrát a kocsmás megjegyzésre. A kapu nyílik, majd Raughaal kissé bizonytalanul pillant a Kancellárra.*
- Mi legyen a fickóval a Gödörben? Követ rá, és kaparjuk el, vagy előtte kíncölöp?
8232. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 22:17:04
Üzenet elküldve: 2018-05-22 22:17:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Tűtorony, aztán lent//
*Azon persze nem lepődik meg, hogy Dora átlát a szitán. Eszes lány, és a jó kancellár amúgy sem nagyon szokta véka alá rejteni az érzéseit, vagy inkább a vágyait. Más kérdés, hogy ritkán szokták ennyire nyíltan az orra alá dörgölni. Tehát idáig nincs is semmi baj, de aztán, a változatosság kedvéért, a kancellár szeme villan egy furcsát. Nem szól egy szót sem, csak elengedi az elf leányzó karját, aki el is indul lefelé. Ismét fittyet hánynak az illemre ami előírná, hogy lépcsőn akár felfelé, akár lefelé, de mindig a férfinek kell elől menni.*
- Minden egyes szavadra emlékezni fogok. *jegyzi meg szinte szórakozottan, amikor leértek a torony aljába és elindulnak a kapu felé. Menet közben Hubi leakasztja az övéről az egyik kis szütyőt, és azt kezében viszi tovább.*
- Nem löktél le, és talán igaz is, hogy ennek az az oka, hogy megkedveltél. Pontosabban az egyik oka. A másik ok ugyanígy lehet a józan ész is. Hiszen valami módon meg kellett volna magyaráznod, hogy miként érte melletted a halál a Vashegy kancellárját.
*Igen, néha első szám, harmadik személyben is beszél magáról. Közben elmosolyodik ahogy eszébe jut egy kézenfekvő eshetőség.*
- Feltételezem balesetre hivatkoznál, esetleg arra, hogy bizalmaskodni próbáltam, és nagy igyekezetemben átbucskáztam a párkányon.
*Dorára pillant egy hunyorítással.*
- Szörnyű tragédia, nemde? És mivel a kancellárt ismerik errefelé, még hitelt is lehet adni ennek a történetnek. Ugyanakkor az egyik oldalon ott a halott kancellár, a másikon pedig egy leány akiről voltaképpen senki nem tud semmit. Csak azt, hogy ez a lány a kancellárral ment fel a toronyba, de nélküle jött le. De bármennyire is meggyőző tudsz lenni, a nyakamat rá, hogy csak odáig jutottál volna. *int a kapunál lebzselő lovag felé* Bevágott volna a Gödörbe, annyi bizonyos. Hiszen ki kell vizsgálni a sajnálatos halálom körülményeit, és addig az aki utoljára látott élve, jobb ha biztosan a Vashegyen marad.
*Megvonja a vállát.*
- Hogy utána mi történne... talán az derülne ki, hogy nem volt közöd a halálomhoz. De aki ítéletet mondhat fölötted, nincs a Vashegyen. Amíg pedig visszatér, addig a Gödörben maradnál. Ott pedig, hidd el nekem, hamarosan azt kívánnád, hogy bár magad ugrottál volna.
*Az eddigi szavakat meghazudtolóan nyájas mosolyt villant Dorára.*
-Egy szó, mint száz: csak óvatosan, kedvesem! Igen kevesektől tűrök el ilyen szavakat. Tőled is lehet csak azért, mert magam is megkedveltelek. De azt javallom, ezzel ne élj vissza!
*Közben elérik a kaput, ahol Hubi Raughaal Daurnhe [KKK] kezébe nyomja az egyik szütyőt, amiben 1000 arany lapul.
*
- A Hadúr utasítása szerint ez téged illet. *egy joviális mosoly* Javaslom, hogy bölcsen használd fel, és ne a Vaskorsóban hágj a nyakára! Most pedig engedj utunkra minket, kérlek!
*Azon persze nem lepődik meg, hogy Dora átlát a szitán. Eszes lány, és a jó kancellár amúgy sem nagyon szokta véka alá rejteni az érzéseit, vagy inkább a vágyait. Más kérdés, hogy ritkán szokták ennyire nyíltan az orra alá dörgölni. Tehát idáig nincs is semmi baj, de aztán, a változatosság kedvéért, a kancellár szeme villan egy furcsát. Nem szól egy szót sem, csak elengedi az elf leányzó karját, aki el is indul lefelé. Ismét fittyet hánynak az illemre ami előírná, hogy lépcsőn akár felfelé, akár lefelé, de mindig a férfinek kell elől menni.*
- Minden egyes szavadra emlékezni fogok. *jegyzi meg szinte szórakozottan, amikor leértek a torony aljába és elindulnak a kapu felé. Menet közben Hubi leakasztja az övéről az egyik kis szütyőt, és azt kezében viszi tovább.*
- Nem löktél le, és talán igaz is, hogy ennek az az oka, hogy megkedveltél. Pontosabban az egyik oka. A másik ok ugyanígy lehet a józan ész is. Hiszen valami módon meg kellett volna magyaráznod, hogy miként érte melletted a halál a Vashegy kancellárját.
*Igen, néha első szám, harmadik személyben is beszél magáról. Közben elmosolyodik ahogy eszébe jut egy kézenfekvő eshetőség.*
- Feltételezem balesetre hivatkoznál, esetleg arra, hogy bizalmaskodni próbáltam, és nagy igyekezetemben átbucskáztam a párkányon.
*Dorára pillant egy hunyorítással.*
- Szörnyű tragédia, nemde? És mivel a kancellárt ismerik errefelé, még hitelt is lehet adni ennek a történetnek. Ugyanakkor az egyik oldalon ott a halott kancellár, a másikon pedig egy leány akiről voltaképpen senki nem tud semmit. Csak azt, hogy ez a lány a kancellárral ment fel a toronyba, de nélküle jött le. De bármennyire is meggyőző tudsz lenni, a nyakamat rá, hogy csak odáig jutottál volna. *int a kapunál lebzselő lovag felé* Bevágott volna a Gödörbe, annyi bizonyos. Hiszen ki kell vizsgálni a sajnálatos halálom körülményeit, és addig az aki utoljára látott élve, jobb ha biztosan a Vashegyen marad.
*Megvonja a vállát.*
- Hogy utána mi történne... talán az derülne ki, hogy nem volt közöd a halálomhoz. De aki ítéletet mondhat fölötted, nincs a Vashegyen. Amíg pedig visszatér, addig a Gödörben maradnál. Ott pedig, hidd el nekem, hamarosan azt kívánnád, hogy bár magad ugrottál volna.
*Az eddigi szavakat meghazudtolóan nyájas mosolyt villant Dorára.*
-Egy szó, mint száz: csak óvatosan, kedvesem! Igen kevesektől tűrök el ilyen szavakat. Tőled is lehet csak azért, mert magam is megkedveltelek. De azt javallom, ezzel ne élj vissza!
*Közben elérik a kaput, ahol Hubi Raughaal Daurnhe [KKK] kezébe nyomja az egyik szütyőt, amiben 1000 arany lapul.
*- A Hadúr utasítása szerint ez téged illet. *egy joviális mosoly* Javaslom, hogy bölcsen használd fel, és ne a Vaskorsóban hágj a nyakára! Most pedig engedj utunkra minket, kérlek!
8231. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 20:22:21
Üzenet elküldve: 2018-05-22 20:22:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Tűtorony//
*Miközben a kancellár eljátszik a gondolattal, hogy Dora levetheti magát vele a toronyból, Dorában fel sem merül, hogy a férfi ugyanezt az áldozatot megtenné. Megerősíti ebben az, ahogy viselkedik, ahogy karját szorítja, és úgy általában minden gesztusa, minden szava, amivel olyan bosszantóan ragaszkodik az élethez. Úgy gondolja, Habrertus levonhatta a helyzettel járó tanulságot, ha akarta.*
- Nem terveztem ezt a jelenetet, ez igaz, de az irántam érzett vonzalmad páratlan lehetőség arra, hogy végre egyenrangú felekként nézzünk egymás szemébe. *Ismeri be, de még mindig ugyanolyan feszülten figyel, mint korábban, hiszen az ő élete ugyanúgy tét, mint a kancelláré, ettől érdekes ez az élet-halál játék. Most mégis megjelenik arcán az a büszke, gőgös mosoly, ami általában jellemzi. Látszik, hogy nem hagyta hidegen a bókolás.*
- Nem is olyan butuska a kancellár. Szeretném, hogy emlékezz, akkor is, ha leértünk, erre a beszélgetésre. És szeretném, hogy az eszedbe vésd, hogy nem löktelek le, mikor megtehettem volna. Az az igazság, hogy megkedveltelek. *Mosolyodik el csalafintán.* És igen… Azt hiszem, láttam, ami érdekelt. *Bólint.* Ha már eleget pihentél te is a lépcsőzéshez, elengedhetnél.
*Ha Habrertus elengedi Dora karját, a lány egy pillanatra sem tétovázik, egy gyanús mozdulatot sem tesz a férfi felé, inkább éppen hátrál-fordul, ügyes léptekkel azonnal a lépcsőhöz siet, és egy jottányi előnnyel elindul lefelé.*
*Miközben a kancellár eljátszik a gondolattal, hogy Dora levetheti magát vele a toronyból, Dorában fel sem merül, hogy a férfi ugyanezt az áldozatot megtenné. Megerősíti ebben az, ahogy viselkedik, ahogy karját szorítja, és úgy általában minden gesztusa, minden szava, amivel olyan bosszantóan ragaszkodik az élethez. Úgy gondolja, Habrertus levonhatta a helyzettel járó tanulságot, ha akarta.*
- Nem terveztem ezt a jelenetet, ez igaz, de az irántam érzett vonzalmad páratlan lehetőség arra, hogy végre egyenrangú felekként nézzünk egymás szemébe. *Ismeri be, de még mindig ugyanolyan feszülten figyel, mint korábban, hiszen az ő élete ugyanúgy tét, mint a kancelláré, ettől érdekes ez az élet-halál játék. Most mégis megjelenik arcán az a büszke, gőgös mosoly, ami általában jellemzi. Látszik, hogy nem hagyta hidegen a bókolás.*
- Nem is olyan butuska a kancellár. Szeretném, hogy emlékezz, akkor is, ha leértünk, erre a beszélgetésre. És szeretném, hogy az eszedbe vésd, hogy nem löktelek le, mikor megtehettem volna. Az az igazság, hogy megkedveltelek. *Mosolyodik el csalafintán.* És igen… Azt hiszem, láttam, ami érdekelt. *Bólint.* Ha már eleget pihentél te is a lépcsőzéshez, elengedhetnél.
*Ha Habrertus elengedi Dora karját, a lány egy pillanatra sem tétovázik, egy gyanús mozdulatot sem tesz a férfi felé, inkább éppen hátrál-fordul, ügyes léptekkel azonnal a lépcsőhöz siet, és egy jottányi előnnyel elindul lefelé.*
8230. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 19:36:56
Üzenet elküldve: 2018-05-22 19:36:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Tűtorony//
*Hubi nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen? Egyrészt még mindig megvan annak az esélye, hogy ez az őrült némber magával rántja, és majd' kétszáz lábnyi, minden bizonnyal izgalmas repülés után az erőd udvarán végzik be az életüket. Mert abban egészen biztos, hogy nem létezik olyan varázs, vagy zöld ital ami összezúzott testükbe visszaparancsolná az életet. Hogy mégis egy nehézkes mosoly kúszik az arcára az annak köszönhető, hogy erről eszébe ötlik a gondolat, hogy így eggyé válhatna Dorával. Ez pedig nem lenne ellenére, bár valahogy más körülmények között képzelné el. És nevethetnékje is támad, mivel Dora ezt a pillanatot választja, hogy némi filozófikus hangulatot csempésszen a süvöltő szelek, és Hubi - részben a légmozgás, részben az ijedtség miatt - égnek meredő hajszálai közé.*
- Lehet, hogy egy ilyen helyzetben nem kéne ellentmondanom neked, *sandít óvatosan a mélység felé* de mégis megteszem.
*Visszafordul, és reméli, hogy a most fagyosnak tűnő kék szemekben hamarosan ismét felfedezheti a tüzet. Az még mindig megnyugtatóbbnak hat.*
- Attól a pillanattól nincs jelentősége, hogy a fejünk a kövezeten csattant. Onnantól semminek sincs jelentősége. De addig van. Tulajdonképpen minden rajtunk áll. Ha úgy döntünk, hamar véget ér minden.
*Felvonja a szemöldökét.*
- De ezt nem gondolnám. Biztosan számtalan alkalom kínálkozott már. Igazán nem kellett volna eljönnöd a Vashegyre, hogy ott aztán egy vénember esetleg felcsábítson egy magas helyre, és...
*Fejével a párkány felé bólint, aztán megrázza a fejét.*
- Nem logikus. Talán félreismertelek, de nem hiszem, hogy így gondolkodol. Ez inkább egy hirtelen jött ötlet lehetett. Olyan ötlet, amihez hasonlók talán nem is állnak messze tőled. És ez talán arra is rávilágíthat, hogy valójában nem én élvezem az efféle helyzeteket. Hiszen nem nekem támadt az a gondolatom, akár csak tréfából is, hogy lelökjelek a mélybe.
*Kicsit könnyedebben mosolyodik el. Hiszen ha Dora valóban arra készült volna amivel riogatta, akkor már biztosan megtette volna.*
- A butuska kancellár úgy hiszi, hogy egy igazi kincsre lelt az írnokában. Akivel remekül dolgozhatnak együtt, akire majd' bármit rábízhat idővel. De annyira mégsem butuska, hogy ne tudja jól: egy pillanatig sem bízhat meg benne, és ami a legfőbb, soha nem fordíthat neki hátat.
*Még végighordozza pillantását az eléjük táruló tájon, de úgy érzi, hogy most szörnyen esetlen és a helyzethez nem illő lenne, ha Kalácsfalváról vagy a Pitypangos Majorról kezdene mesélni.*
- Ha úgy döntöttél, hogy ma még nem kell véget érjen az életünk, akár indulhatunk is. Mit gondolsz?
*Hubi nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen? Egyrészt még mindig megvan annak az esélye, hogy ez az őrült némber magával rántja, és majd' kétszáz lábnyi, minden bizonnyal izgalmas repülés után az erőd udvarán végzik be az életüket. Mert abban egészen biztos, hogy nem létezik olyan varázs, vagy zöld ital ami összezúzott testükbe visszaparancsolná az életet. Hogy mégis egy nehézkes mosoly kúszik az arcára az annak köszönhető, hogy erről eszébe ötlik a gondolat, hogy így eggyé válhatna Dorával. Ez pedig nem lenne ellenére, bár valahogy más körülmények között képzelné el. És nevethetnékje is támad, mivel Dora ezt a pillanatot választja, hogy némi filozófikus hangulatot csempésszen a süvöltő szelek, és Hubi - részben a légmozgás, részben az ijedtség miatt - égnek meredő hajszálai közé.*
- Lehet, hogy egy ilyen helyzetben nem kéne ellentmondanom neked, *sandít óvatosan a mélység felé* de mégis megteszem.
*Visszafordul, és reméli, hogy a most fagyosnak tűnő kék szemekben hamarosan ismét felfedezheti a tüzet. Az még mindig megnyugtatóbbnak hat.*
- Attól a pillanattól nincs jelentősége, hogy a fejünk a kövezeten csattant. Onnantól semminek sincs jelentősége. De addig van. Tulajdonképpen minden rajtunk áll. Ha úgy döntünk, hamar véget ér minden.
*Felvonja a szemöldökét.*
- De ezt nem gondolnám. Biztosan számtalan alkalom kínálkozott már. Igazán nem kellett volna eljönnöd a Vashegyre, hogy ott aztán egy vénember esetleg felcsábítson egy magas helyre, és...
*Fejével a párkány felé bólint, aztán megrázza a fejét.*
- Nem logikus. Talán félreismertelek, de nem hiszem, hogy így gondolkodol. Ez inkább egy hirtelen jött ötlet lehetett. Olyan ötlet, amihez hasonlók talán nem is állnak messze tőled. És ez talán arra is rávilágíthat, hogy valójában nem én élvezem az efféle helyzeteket. Hiszen nem nekem támadt az a gondolatom, akár csak tréfából is, hogy lelökjelek a mélybe.
*Kicsit könnyedebben mosolyodik el. Hiszen ha Dora valóban arra készült volna amivel riogatta, akkor már biztosan megtette volna.*
- A butuska kancellár úgy hiszi, hogy egy igazi kincsre lelt az írnokában. Akivel remekül dolgozhatnak együtt, akire majd' bármit rábízhat idővel. De annyira mégsem butuska, hogy ne tudja jól: egy pillanatig sem bízhat meg benne, és ami a legfőbb, soha nem fordíthat neki hátat.
*Még végighordozza pillantását az eléjük táruló tájon, de úgy érzi, hogy most szörnyen esetlen és a helyzethez nem illő lenne, ha Kalácsfalváról vagy a Pitypangos Majorról kezdene mesélni.*
- Ha úgy döntöttél, hogy ma még nem kell véget érjen az életünk, akár indulhatunk is. Mit gondolsz?
8229. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 18:51:09
Üzenet elküldve: 2018-05-22 18:51:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Tűtorony//
*Dora most mindent egy lapra tesz, hiszen a helyzete egyszerre kiszolgáltatott és eszményien mindenható – ugyanez mondható el a mászástól fáradt kancellárról is, pedig tulajdonképpen ő maga sodorta kettejüket ebbe a mulatságosan groteszk helyzetbe. A férfi arcára van írva az ijedtség, bár próbálja leplezni. A lány még mindig a szemébe néz, nem rezzen meg attól sem, mikor kezével ijedten megragadja a karját, nehogy szavait tett is kövesse. A veszély átmenetileg elhárult - se Dora nem tudja őt lelökni, sem a kancellár Dorát. Így legalább is nehéz lenne. A lány idegei azt súgják, álljon készenlétben, ha esetleg mégis támadás éri, de az eszével belátja, hogy itt ennek nincs nagy jelentősége, ha valaki esik, akkor esik, és bizony elég sokára fog földet érni.*
- Én még mindig azt mondom, hogy annak sem lenne jelentősége, ha kitörnénk a nyakunkat, kancellár uram. *Mosolyodik el, és körülnéz, persze nem moccan, meg nem is tudna a kancellár őt fogó kezeitől. Vidám bámészkodása hasonló ahhoz, mint mikor a városban sétáltak és töprengtek, ám ebben a helyzetben érthető, ha őrültnek hat.* Ez a torony pedig olyan, mint az élet, nem gondolod? Mindketten azt csinálunk egymással, amit akarunk. Akár el is metszhetjük egymás torkát éjszaka. Vagy megmérgezhetjük egymást. Vagy lelökhetjük egymást, mint most. Te aztán igazán élvezheted az ilyen helyzeteket, mert valamiért mindig ilyenben találom magam az óta a rövid ismertségünk óta. *Néz megint a szemébe fürkészőn.* Miért vagy ilyen butuska, mikor annyi eszed van, kancellárom?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.22 18:52:08
*Dora most mindent egy lapra tesz, hiszen a helyzete egyszerre kiszolgáltatott és eszményien mindenható – ugyanez mondható el a mászástól fáradt kancellárról is, pedig tulajdonképpen ő maga sodorta kettejüket ebbe a mulatságosan groteszk helyzetbe. A férfi arcára van írva az ijedtség, bár próbálja leplezni. A lány még mindig a szemébe néz, nem rezzen meg attól sem, mikor kezével ijedten megragadja a karját, nehogy szavait tett is kövesse. A veszély átmenetileg elhárult - se Dora nem tudja őt lelökni, sem a kancellár Dorát. Így legalább is nehéz lenne. A lány idegei azt súgják, álljon készenlétben, ha esetleg mégis támadás éri, de az eszével belátja, hogy itt ennek nincs nagy jelentősége, ha valaki esik, akkor esik, és bizony elég sokára fog földet érni.*
- Én még mindig azt mondom, hogy annak sem lenne jelentősége, ha kitörnénk a nyakunkat, kancellár uram. *Mosolyodik el, és körülnéz, persze nem moccan, meg nem is tudna a kancellár őt fogó kezeitől. Vidám bámészkodása hasonló ahhoz, mint mikor a városban sétáltak és töprengtek, ám ebben a helyzetben érthető, ha őrültnek hat.* Ez a torony pedig olyan, mint az élet, nem gondolod? Mindketten azt csinálunk egymással, amit akarunk. Akár el is metszhetjük egymás torkát éjszaka. Vagy megmérgezhetjük egymást. Vagy lelökhetjük egymást, mint most. Te aztán igazán élvezheted az ilyen helyzeteket, mert valamiért mindig ilyenben találom magam az óta a rövid ismertségünk óta. *Néz megint a szemébe fürkészőn.* Miért vagy ilyen butuska, mikor annyi eszed van, kancellárom?
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.22 18:52:08
8228. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 18:05:11
Üzenet elküldve: 2018-05-22 18:05:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora//
*Egyesek, természetesen azok akik nem ismerik eléggé a jó kancellárt, hajlamosak Hubit perverz disznónak titulálni. Most azon gondolkodik, hogy ezen érzékeny lelkek vajon mint mondanának erre a bájos leányzóra, aki mintha különös érdeklődéssel fordulna mindenhez, ami az elmúlással, a gyilokkal kapcsolatos? Az egészben az az igazán szörnyű, hogy Hubi még elragadónak is találja azt a furcsa, majdhogynem őrült csillogást Dora szemében, amikor a trónszéket vizslatva feltekint rá. Erről persze eszébe jut, hogy akár ki is lehetne használni az alkalmat; ha Dora ilyen izgalomba jön már a trónus látásától is, akkor vajon mi történne, ha rá is ülhetne? Pontosabban nem közvetlenül a trónszékre, hiszen azon Hubi foglalna helyet. Más körülmények között kapna is az alkalmon és tenne egy ajánlatot, de most valóban kevés lenne az idő ilyesmire. Meg aztán Alyo áldásos tevékenységét sem pihente még ki teljesen. Hiába, már nem fiatal ember. Ezért az az érintés sem bizalmaskodó, valóban csak egy bátorító gesztus.*
- Van ott hárpiacsont is. *mosolyodik el, ahogy a székszörnyre néz. Maga is úgy tudja, hogy nem minden nevezetes ellenség lett maradéktalanul az enyészeté, némelyik - bizonyos értelemben - a mai napig közel áll a Hadúrhoz. Ide egyelőre nem kerekít valami izgalmas és vértől csöpögő történetet, elég annyi tűz is, ami most az elf szemeiben lobog.
A Tűtorony pedig csak a földszinten tűnt jó ötletnek. Ott kényelmesen, fáradság nélkül el lehet gondolni, hogy a fent tapasztalható látványtól elbűvölt leánytól azért csak megpróbál egy csókot lopni, de a ki tudja hányadik lépcsőfok után már egészen másra figyel. Most már az előtte haladó lány ringó csípőjének látványa sem köti le igazán. Inkább arra koncentrál, hogy nem sípolva ziháljon, megküzdve minden egyes korty levegőért. Nem is fiatal, a megerőltető testmozgáshoz sincs hozzászokva, és még ott a pipa is. Az utolsó egy-két tucatnyi lépcsőfoknál kicsit le is marad, így Dora előbb ér fel. De legalább lassabban haladva már nem kapkodja annyira a levegőt, amikor maga is felér.
Itt pedig azt tervezte, hogy elmagyarázza Dorának, mint merre láthat. Arcát a szél felé fordítja, és élvezi, ahogy a nedvességet felszárítja az arcáról. Már éppen kezdené Kalácsfalvával, hiszen a település nincs annyira messze, hogy a zsúptetők ne látszanának idáig, de a lány váratlanul elé lép. Egészen közel. Hubi el is mosolyodik, hiszen kellemes meglepetés, hogy végre valaki nem közömbös a rangja, a kifinomultsága és - ne legyünk álszerények! - a sármja iránt. Ez a mosoly hamar az arcára is fagy, bár ebben nem sok szerepe van a körülöttük tomboló széllökéseknek. Dora pillantása most egészen más, szinte vészjósló. Akárcsak a szavai, még akkor is, ha nyugodtan, indulatok nélkül beszél. Hubi meg is ijed, és minden erejére szüksége van, hogy ezt úgy-ahogy elleplezze.*
- Miért tennénk ilyet? *nyel egyet, és megpróbál mindkét kezével Dora alkarjaira ráfogni* Hiszen akkor mindketten kitörjük a nyakunkat.
*Egy pillanattal később már nem gondolja olyan frappánsnak ezt a mondatot, hiszen ebből a lányról könnyedén el tudja képzelni azt, hogy ez az eshetőség még nagyobb izgalommal töltené el.
~Teljesen őrült... hát nem imádni való?~*
- Mondd csak, mást is meg akartál ölni ilyen kurta ismeretség után, vagy enyém a kitüntető elsőség?
*Egyesek, természetesen azok akik nem ismerik eléggé a jó kancellárt, hajlamosak Hubit perverz disznónak titulálni. Most azon gondolkodik, hogy ezen érzékeny lelkek vajon mint mondanának erre a bájos leányzóra, aki mintha különös érdeklődéssel fordulna mindenhez, ami az elmúlással, a gyilokkal kapcsolatos? Az egészben az az igazán szörnyű, hogy Hubi még elragadónak is találja azt a furcsa, majdhogynem őrült csillogást Dora szemében, amikor a trónszéket vizslatva feltekint rá. Erről persze eszébe jut, hogy akár ki is lehetne használni az alkalmat; ha Dora ilyen izgalomba jön már a trónus látásától is, akkor vajon mi történne, ha rá is ülhetne? Pontosabban nem közvetlenül a trónszékre, hiszen azon Hubi foglalna helyet. Más körülmények között kapna is az alkalmon és tenne egy ajánlatot, de most valóban kevés lenne az idő ilyesmire. Meg aztán Alyo áldásos tevékenységét sem pihente még ki teljesen. Hiába, már nem fiatal ember. Ezért az az érintés sem bizalmaskodó, valóban csak egy bátorító gesztus.*
- Van ott hárpiacsont is. *mosolyodik el, ahogy a székszörnyre néz. Maga is úgy tudja, hogy nem minden nevezetes ellenség lett maradéktalanul az enyészeté, némelyik - bizonyos értelemben - a mai napig közel áll a Hadúrhoz. Ide egyelőre nem kerekít valami izgalmas és vértől csöpögő történetet, elég annyi tűz is, ami most az elf szemeiben lobog.
A Tűtorony pedig csak a földszinten tűnt jó ötletnek. Ott kényelmesen, fáradság nélkül el lehet gondolni, hogy a fent tapasztalható látványtól elbűvölt leánytól azért csak megpróbál egy csókot lopni, de a ki tudja hányadik lépcsőfok után már egészen másra figyel. Most már az előtte haladó lány ringó csípőjének látványa sem köti le igazán. Inkább arra koncentrál, hogy nem sípolva ziháljon, megküzdve minden egyes korty levegőért. Nem is fiatal, a megerőltető testmozgáshoz sincs hozzászokva, és még ott a pipa is. Az utolsó egy-két tucatnyi lépcsőfoknál kicsit le is marad, így Dora előbb ér fel. De legalább lassabban haladva már nem kapkodja annyira a levegőt, amikor maga is felér.
Itt pedig azt tervezte, hogy elmagyarázza Dorának, mint merre láthat. Arcát a szél felé fordítja, és élvezi, ahogy a nedvességet felszárítja az arcáról. Már éppen kezdené Kalácsfalvával, hiszen a település nincs annyira messze, hogy a zsúptetők ne látszanának idáig, de a lány váratlanul elé lép. Egészen közel. Hubi el is mosolyodik, hiszen kellemes meglepetés, hogy végre valaki nem közömbös a rangja, a kifinomultsága és - ne legyünk álszerények! - a sármja iránt. Ez a mosoly hamar az arcára is fagy, bár ebben nem sok szerepe van a körülöttük tomboló széllökéseknek. Dora pillantása most egészen más, szinte vészjósló. Akárcsak a szavai, még akkor is, ha nyugodtan, indulatok nélkül beszél. Hubi meg is ijed, és minden erejére szüksége van, hogy ezt úgy-ahogy elleplezze.*
- Miért tennénk ilyet? *nyel egyet, és megpróbál mindkét kezével Dora alkarjaira ráfogni* Hiszen akkor mindketten kitörjük a nyakunkat.
*Egy pillanattal később már nem gondolja olyan frappánsnak ezt a mondatot, hiszen ebből a lányról könnyedén el tudja képzelni azt, hogy ez az eshetőség még nagyobb izgalommal töltené el.
~Teljesen őrült... hát nem imádni való?~*
- Mondd csak, mást is meg akartál ölni ilyen kurta ismeretség után, vagy enyém a kitüntető elsőség?
8227. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 17:21:07
Üzenet elküldve: 2018-05-22 17:21:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Miután mindenki a falakon belülre került, gondosan elreteszeli a kaput. No persze, ha bárki rossz szándékkal közeledne, annak először rajta kéne keresztüljutnia, ami nem lenne egyszerű dolog, de azért jobb a biztonság. És ilyenkor egyébként is zárni szokás a kapukat.*
- Van. *bólint rá a kérdésre, miután az utolsó méretes retesz is a helyére csattant* Arra, a Hrallh-lal szemben van, a Gödörtől nem messze. Nem fogod eltéveszteni. Szakasztott úgy néz ki, mint egy kút.
*Vigyorogva támaszkodik neki a falnak, és a karjait összefontja a mellkasa előtt. Nem kötekedni akart, egyszerűen csak a kút tényleg úgy néz ki, ahogy kell.*
*Miután mindenki a falakon belülre került, gondosan elreteszeli a kaput. No persze, ha bárki rossz szándékkal közeledne, annak először rajta kéne keresztüljutnia, ami nem lenne egyszerű dolog, de azért jobb a biztonság. És ilyenkor egyébként is zárni szokás a kapukat.*
- Van. *bólint rá a kérdésre, miután az utolsó méretes retesz is a helyére csattant* Arra, a Hrallh-lal szemben van, a Gödörtől nem messze. Nem fogod eltéveszteni. Szakasztott úgy néz ki, mint egy kút.
*Vigyorogva támaszkodik neki a falnak, és a karjait összefontja a mellkasa előtt. Nem kötekedni akart, egyszerűen csak a kút tényleg úgy néz ki, ahogy kell.*
8226. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-22 13:11:09
Üzenet elküldve: 2018-05-22 13:11:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*A dolgok egészen jól alakulnak és ami azt illeti még a kancellár is a segítségére van. Habár a vállveregetést és úgy mások érintését nem kedvelei, a jelen helyzetben nem áll ellen. Pontosan tudja, hogy mit diktálnak az érdekei és ha ehhez és az előre jutáshoz az kell, hogy a vállát veregessék akkor legyen így.
A kancellárnak csak biccent egyet, hogy megköszönje a közbenjárást, majd visszafordul az őr irányába, hogy folytassa a vele való kommunikációt.*
- Nos, ha jól gondolom, akkor van lehetőségem a bejutásra. Így mennék is. *Amennyiben nem áll ellen a másik akkor megpróbál bejutni a kapunk. Lenne mit csinálnia, így minden perc számít.*
- Apropó. *Morogja jól megszokott hangján, harapva el az utolsó szótagokat.*
- Van idefenn kút, vagy ciszterna? Ha van. Meg tudja mutatni merre találom?*Talán érdemes megkérdezni a dolgot, mielőtt elkezdene kóborolni az erőd udvarán, vagy területén. Emellett le is kéne oda másznia, ha megoldható, de ezt már nem akarja megosztani az őrrel, vagyis nem azonnal.*
*A dolgok egészen jól alakulnak és ami azt illeti még a kancellár is a segítségére van. Habár a vállveregetést és úgy mások érintését nem kedvelei, a jelen helyzetben nem áll ellen. Pontosan tudja, hogy mit diktálnak az érdekei és ha ehhez és az előre jutáshoz az kell, hogy a vállát veregessék akkor legyen így.
A kancellárnak csak biccent egyet, hogy megköszönje a közbenjárást, majd visszafordul az őr irányába, hogy folytassa a vele való kommunikációt.*
- Nos, ha jól gondolom, akkor van lehetőségem a bejutásra. Így mennék is. *Amennyiben nem áll ellen a másik akkor megpróbál bejutni a kapunk. Lenne mit csinálnia, így minden perc számít.*
- Apropó. *Morogja jól megszokott hangján, harapva el az utolsó szótagokat.*
- Van idefenn kút, vagy ciszterna? Ha van. Meg tudja mutatni merre találom?*Talán érdemes megkérdezni a dolgot, mielőtt elkezdene kóborolni az erőd udvarán, vagy területén. Emellett le is kéne oda másznia, ha megoldható, de ezt már nem akarja megosztani az őrrel, vagyis nem azonnal.*
8225. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-21 23:56:38
Üzenet elküldve: 2018-05-21 23:56:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
- Ó, nem munkásságot mondtam, hanem munkáját. *Vigyorodik el Dora, és látszik rajta, hogy nem is tud jobb szórakozást, mint öreg majdnem-mentorát gúnyolni. Ennek az illetlenségen kívül számos más lelki oka is van, de ezekre nem szívesen gondol, a külső szemlélő meg szerinte azt hisz, amit akar.* Mármint egyet. Egy könyvet írt. Lusta volt… írni. *Kuncog a tényen.* Azt is én írtam, mert a felét lediktálta. Ezek szerint lehet, hogy már találkoztunk, te meg a kézírásom.
- Nincs is szebb, mint eggyé válni azzal, amiből vétettünk. *Mosolyog a férfira. Pillantásában valami őrület-szikra látszik, a tudományos érdeklődés legteteje.* Remélem, egyszer majd fa sarjad a hamvaimból.
*Utólag Dora is megérzi, hogy a kancellár talán udvariatlannak érezhette a szavait, pedig most kivételesen semmi csipkelődés nem állt a szándékában. Javítani persze attól még nem fogja. Jelenleg jobban leköti, hogy érdekes beszélgetést folytasson a szintén intelligens munkatársával, mint hogy azon gondolkodjon, hogy hol van, és hogy odafigyeljen a rangbeli viszonyokra. Már majdnem ő maga válaszol az akadékoskodó őrnek is, hogy engedje be a nemrég látott kovács törpét, de még időben emlékezteti magát arra, hogy a pimasz csitriket aztán már tényleg nem kedvelik sehol. Főleg ott lenne kellemetlen, ahol az igazságszolgáltatás egy lefedett gödörben meg kézlevágásban merül ki. Hát ott azért legyen óvatos az elf lánya. Amikor belépnek, újabb megnyilvánulásait látja a hatalmas méreteknek, és mindennek, ami a thargok gazdagságának bizonyítéka. Elismerően bólogat, miközben a kancellárral tart a rögtönzött városnézésre.*
- A történelemben és az erődítményekben több a közös, mint az ember hinné. *Néz körül, és nem leplezi a csodálkozását.* A hatalmas ütközeteknek mindenki nagyobb jelentőséget tulajdonít, pedig sok harcot maguk a falak vívnak meg. *Végighúzza ujját a Hrallh falán.* Sok ellenfélt ijeszt el egy robusztus kőfal, vagy egy tiszteletet parancsoló erődítmény.
*Már azt is érti, hogy miért a kancellár ekkora lelkesedése az erőd iránt. Szabadon nézelődik, leginkább felfele tekint, hogy a hatalmas magasságokban gyönyörködjön, de közben élénken figyel Habrertus szavaira is. A trónterem pompáját még egy feljegyzés sem tudta úgy körülírni, mint amilyen élmény személyesen látni, ezt el kell ismernie. Láthatóan nem untatják az információk, habár egyértelműen látszik, hogy nem is olyan izgatott, mint a társa. Valószínűleg Dorát jobban lekötné egy boncolás, de azért sajnálta volna, ha ezt ki kell hagynia.
Amikor a kancellár magára hagyja a trónszéknél, a lányt megbabonázza a látvány. Egyáltalán nem érdeklik a thargok titkos kincsei, a trónjukhoz se érne hozzá soha, de leguggol, és egészen közelről csodálja meg a széket díszítő csontberakást. Sokat megismer a darabok közül, sokról egészen nehéz eldönteni, hogy milyen lényhez tartozhat, és néhány…*
- Vagy igazak a pletykák, és valakiket tényleg megtiszteltek azzal, hogy a Vezér a maradványaikon foglal helyet... *A visszaérkező kancellárhoz fordul, szemében megint az a furcsa izgalom csillog.* Vagy ezek hárpiacsontok. Bár meg tudnám mondani, de a kettőt lehetetlen megkülönböztetni.
*Ahelyett azonban, hogy lelkesedésében osztozna, a kancellár megint felhozza a földműveseket, és egyszerűen megfogja a lány kezét. Dorát ez egy pillanat alatt kizökkenti a gondolatmenetéből: azonnal rájön, hogy hol jár, és hogy milyen helyzetbe keverte magát szántszándékkal.*
~ Jaj nekem. ~
*Gúnyos mosollyal nyugtázza, hogy a barátságos sétájuk Habrertus részéről még mindig túl van a barátságon. Egyáltalán miért gondolta, hogy ez változni fog? Töprengéséből a Tűtorony látványa ébreszti fel, és egy gondolat.*
- De csak ha velem tartasz.
//A Tűtorony//
*Hiába elf és hiába fiatalabb – elvileg – mint a kancellár, Dora sem halad olyan könnyűszerrel. A lány fáradt, és nincs hozzászokva ahhoz, hogy aktív mozgást végezzen, ezért minden kecsességet mellőzve caplat felfelé, egyre csak feljebb. Kalapját a kezében fogja, egyrészt a meleg, másrészt a huzat miatt. Bármennyire is megterhelő a feladat, agya hálás azért, hogy a folytatással kapcsolatban kiszellőztetheti fejét. Erre nincs is jobb, mint az orkánerejű szél, amely az utolsó néhány méteren kapja őt el, mielőtt felérne a Sziklakilátóra. Itt megtorpan, körülnéz, és bevárja a kancellárt – nem maradhat el nagyon, mert ő maga sem haladt gyorsan. Addig a korlátra könyököl, és úgy bámulja a messzeséget. Mikor hallja, hogy csatlakozik hozzá, hátat fordít a kilátásnak, és Habrertushoz lép, egész közel, hideg, metsző pillantását az övébe vágva. Most szigor és a minden mindegy lemondása látszik a szemében.*
- Ugye tudod, hogy most lelökhetnénk egymást? *Kérdezi nyugodtan, kíváncsian. Nem hallatszik a hangjában semmi fenyegető, amiből arra lehetne következtetni, hogy megtenné, ugyanakkor - valóban - nem lenne feltétlenül nehéz feladat.*
- Ó, nem munkásságot mondtam, hanem munkáját. *Vigyorodik el Dora, és látszik rajta, hogy nem is tud jobb szórakozást, mint öreg majdnem-mentorát gúnyolni. Ennek az illetlenségen kívül számos más lelki oka is van, de ezekre nem szívesen gondol, a külső szemlélő meg szerinte azt hisz, amit akar.* Mármint egyet. Egy könyvet írt. Lusta volt… írni. *Kuncog a tényen.* Azt is én írtam, mert a felét lediktálta. Ezek szerint lehet, hogy már találkoztunk, te meg a kézírásom.
- Nincs is szebb, mint eggyé válni azzal, amiből vétettünk. *Mosolyog a férfira. Pillantásában valami őrület-szikra látszik, a tudományos érdeklődés legteteje.* Remélem, egyszer majd fa sarjad a hamvaimból.
*Utólag Dora is megérzi, hogy a kancellár talán udvariatlannak érezhette a szavait, pedig most kivételesen semmi csipkelődés nem állt a szándékában. Javítani persze attól még nem fogja. Jelenleg jobban leköti, hogy érdekes beszélgetést folytasson a szintén intelligens munkatársával, mint hogy azon gondolkodjon, hogy hol van, és hogy odafigyeljen a rangbeli viszonyokra. Már majdnem ő maga válaszol az akadékoskodó őrnek is, hogy engedje be a nemrég látott kovács törpét, de még időben emlékezteti magát arra, hogy a pimasz csitriket aztán már tényleg nem kedvelik sehol. Főleg ott lenne kellemetlen, ahol az igazságszolgáltatás egy lefedett gödörben meg kézlevágásban merül ki. Hát ott azért legyen óvatos az elf lánya. Amikor belépnek, újabb megnyilvánulásait látja a hatalmas méreteknek, és mindennek, ami a thargok gazdagságának bizonyítéka. Elismerően bólogat, miközben a kancellárral tart a rögtönzött városnézésre.*
- A történelemben és az erődítményekben több a közös, mint az ember hinné. *Néz körül, és nem leplezi a csodálkozását.* A hatalmas ütközeteknek mindenki nagyobb jelentőséget tulajdonít, pedig sok harcot maguk a falak vívnak meg. *Végighúzza ujját a Hrallh falán.* Sok ellenfélt ijeszt el egy robusztus kőfal, vagy egy tiszteletet parancsoló erődítmény.
*Már azt is érti, hogy miért a kancellár ekkora lelkesedése az erőd iránt. Szabadon nézelődik, leginkább felfele tekint, hogy a hatalmas magasságokban gyönyörködjön, de közben élénken figyel Habrertus szavaira is. A trónterem pompáját még egy feljegyzés sem tudta úgy körülírni, mint amilyen élmény személyesen látni, ezt el kell ismernie. Láthatóan nem untatják az információk, habár egyértelműen látszik, hogy nem is olyan izgatott, mint a társa. Valószínűleg Dorát jobban lekötné egy boncolás, de azért sajnálta volna, ha ezt ki kell hagynia.
Amikor a kancellár magára hagyja a trónszéknél, a lányt megbabonázza a látvány. Egyáltalán nem érdeklik a thargok titkos kincsei, a trónjukhoz se érne hozzá soha, de leguggol, és egészen közelről csodálja meg a széket díszítő csontberakást. Sokat megismer a darabok közül, sokról egészen nehéz eldönteni, hogy milyen lényhez tartozhat, és néhány…*
- Vagy igazak a pletykák, és valakiket tényleg megtiszteltek azzal, hogy a Vezér a maradványaikon foglal helyet... *A visszaérkező kancellárhoz fordul, szemében megint az a furcsa izgalom csillog.* Vagy ezek hárpiacsontok. Bár meg tudnám mondani, de a kettőt lehetetlen megkülönböztetni.
*Ahelyett azonban, hogy lelkesedésében osztozna, a kancellár megint felhozza a földműveseket, és egyszerűen megfogja a lány kezét. Dorát ez egy pillanat alatt kizökkenti a gondolatmenetéből: azonnal rájön, hogy hol jár, és hogy milyen helyzetbe keverte magát szántszándékkal.*
~ Jaj nekem. ~
*Gúnyos mosollyal nyugtázza, hogy a barátságos sétájuk Habrertus részéről még mindig túl van a barátságon. Egyáltalán miért gondolta, hogy ez változni fog? Töprengéséből a Tűtorony látványa ébreszti fel, és egy gondolat.*
- De csak ha velem tartasz.
//A Tűtorony//
*Hiába elf és hiába fiatalabb – elvileg – mint a kancellár, Dora sem halad olyan könnyűszerrel. A lány fáradt, és nincs hozzászokva ahhoz, hogy aktív mozgást végezzen, ezért minden kecsességet mellőzve caplat felfelé, egyre csak feljebb. Kalapját a kezében fogja, egyrészt a meleg, másrészt a huzat miatt. Bármennyire is megterhelő a feladat, agya hálás azért, hogy a folytatással kapcsolatban kiszellőztetheti fejét. Erre nincs is jobb, mint az orkánerejű szél, amely az utolsó néhány méteren kapja őt el, mielőtt felérne a Sziklakilátóra. Itt megtorpan, körülnéz, és bevárja a kancellárt – nem maradhat el nagyon, mert ő maga sem haladt gyorsan. Addig a korlátra könyököl, és úgy bámulja a messzeséget. Mikor hallja, hogy csatlakozik hozzá, hátat fordít a kilátásnak, és Habrertushoz lép, egész közel, hideg, metsző pillantását az övébe vágva. Most szigor és a minden mindegy lemondása látszik a szemében.*
- Ugye tudod, hogy most lelökhetnénk egymást? *Kérdezi nyugodtan, kíváncsian. Nem hallatszik a hangjában semmi fenyegető, amiből arra lehetne következtetni, hogy megtenné, ugyanakkor - valóban - nem lenne feltétlenül nehéz feladat.*
8224. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-21 22:02:28
Üzenet elküldve: 2018-05-21 22:02:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora//
*A jó kancellár ebben a pillanatban úgy érzi, mintha hájjal kenegetnék a lelkét. Enyhén önelégült mosollyal veszi az elismerést, de arra azért ügyel, hogy mindössze egy visszafogott biccentéssel fogadja a dicsérő szavakat.*
- Túlzás lenne azt állítani, hogy ismerem a munkásságát, de úgy rémlik, hogy olvastam tőle már.
~Vagy róla, a fene sem emlékszik mindenre apróságra.~
*Mivel pedig kegyes hangulatban van, azon sem akad fenn, hogy Dora kerek perec kijelenti, hogy számára nem ismerős Hubi életműve. Ez természetesen skandalum, hiszen a Ruuhrijehr név Pirtianes-szerte ismert és elismert, de elképzelhető, hogy Dora még nem járt arrafelé. Ami nem lenne meglepő, hiszen a mélységiek a vilgának azon táján messze nem olyan barátságosak, mint Arthenior környékén. Az elfeket például kifejezetten rühellik.*
- A történelemmel éppen csak foglalkozom, gyermekem, amolyan lelkes laikusként. *mosolyodik el, és ez az egyik ritka alkalom, amikor elgondolkodik rajta, hogy a megszólítás helyes lehet-e? Hiszen Dora - amennyire az elfek fajtáját ismeri - nagyjából annyi idős lehet, mint ő maga. Esetleg valamivel idősebb is.*
- Az én szakterületem az építészet, azon belül is a hadi létesítmények, az erődítmények. Mint ez itt. *int az előttük magasodó falak felé, aztán eltöpreng Dora gondolatain. Csendes derűvel figyeli a lány átszellemült arcát ahogy mondandójának végére jut, azután szinte kétségbeesik. Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogy miként vezethetné fel neki a Leától kapott csuprot és annak tartalmát. Nem beszélve a rendeltetéséről.*
- Khm... igen. Vannak, akik ebben hisznek. *bólint egyet* Mégis, leggyakrabban pont ők azok, akik egy nehéz, kilátástalan, vagy éppen örömteli pillanatban röpke fohászt küldenek az égiekhez. Hiszen egy "teremtő istenek" felkiáltás sem más, mint egy rövid ima, amiben segítséget kérünk, vagy éppen hálát mondunk. És lássuk be: könnyebb elfogadni azt, hogy életünk végén esetleg még vár valami ránk, mint azt, hogy minden emlékünk, minden ami valaha szép és jó volt, elenyészik, testünk pedig földmélyi férgek martaléka lesz.
//Őrség//
*Valahol szerencse is, hogy elérnek a kapuig. A kapuőr vonakodik beengedni a törpét, bizonyára még nem ismeri.*
- Jót állok érte, barátom, valóban ő segíti ezentúl Hrothgaar mester munkáját! *néz az őrre, és közben megveregeti a törpe vállát, hacsak az nem ugrik félre a gesztus elől. Ezután mindhárman bejuthatnak az erődbe, és mögöttük döndülve csapódik be újra a kapu.*
*Odabent aztán Dorával elindul a Hrallh felé.*
- Valaha ez az épület képezte magát az erődöt, ez tekinthetjük a magjának, pontosabban ennek kezdetlegesebb elődjét, melynek helyén épült. *kezd bele egy rögtönzött idegenvezetésbe, melynek során figyelemmel van arra, hogy a Hrallh mellett álló, valamivel jelentéktelenebb kétszintes épületet ne említse. Hacsak Dora rá nem kérdez, a törzsszállás funkciója homályban marad.*
- De talán lépjünk is beljebb!
*Odabent is mesél az épületről, a múltjáról, főleg a trónteremről, ahova most értek be. Ha Dorát nem untatja látványosan, akkor a falon függő trófeákról is ejt pár szót, legalábbis azokról, melyeket ismer.*
- Most arra kell kérjelek, hogy várj meg itt! *fordul Dorához amikor a trónus mellett állnak* Vannak a Hrallh-nak titkai, melyeket nem láthatsz. Egyelőre nem. *teszi hozzá kis mosollyal, aztán a trónszékre pillant, körülnéz az üres csarnokban és cinkos mosollyal fordul vissza Dorához* Addig, ha gondolod, ki is próbálhatod.
*Int a Hadúr trónszéke felé, majd immár egyedül indul el egy rafináltan elrejtett, a padló síkjában, mintázatában elvesző pincelejárat ajtaja felé. A kincstár bizonyos részére van csak bejárása, ezt a részt védő csapdákat ismeri, ezeket tudja hatástalanítani. Annyira pedig nem ostoba, hogy a hátsó részekkel is próbálkozzon, ahová valóban csak a thargok vezérének lehet bejárása. Kisvártatva két kisebb bőrszütyővel tér vissza, miután a kincstárban mindent elrendezett maga után.*
- Remélem nem várattalak soká! *mosolyog a magára hagyott lányra* Lassan ideje lenne indulnunk vissza, a Kancellárian várnak ránk azok a derék földművesek. Számítok a segítségedre a meghallgatásuk során.
*Elmosolyodik és szabad kezével biztatóan megszorítja Dora kezét, persze ha a lány el nem kapja az érintés elől. Odakint tesz egy kézmozdulatot a Gödör irányába.*
- Megkérjük majd az őrt, hogy a rabot hozza le a Kancelláriára, az ő vallomására is szükség lesz, hogy a Hadúr bölcs és igazságos ítéletet hozhasson.
*Erre valószínűleg még várni kell egy ideig, hiszen nemrég hagyta el a Vashegyet, de csak annak számít minden perc kínosan hosszúnak, aki odalent csücsül. Hubi nem, tehát egy pillantást vet a tűtorony talapzata felé, azután Dorára mosolyog.*
- Nincs tériszonyod? *int fejével a torony felé* Aki elég bátor, és veszi a fáradságot, hogy megmássza a lépcsőt, annak páratlan látvány tárul odafent a szeme elé.
*Mi sem bizonyítja jobban a kancellár nagy érdeklődését az elf leányzó iránt, mint hogy felajánlotta, hogy a Tűtorony felső szintjéről szemlélhesse meg Dora a tharg földeket. Nem a magasságtól fél, hanem attól, hogy mire felér, addigra a fülén is fogja kapkodni a levegőt. De van olyan cél, ami minden áldozatot megér.*
*A jó kancellár ebben a pillanatban úgy érzi, mintha hájjal kenegetnék a lelkét. Enyhén önelégült mosollyal veszi az elismerést, de arra azért ügyel, hogy mindössze egy visszafogott biccentéssel fogadja a dicsérő szavakat.*
- Túlzás lenne azt állítani, hogy ismerem a munkásságát, de úgy rémlik, hogy olvastam tőle már.
~Vagy róla, a fene sem emlékszik mindenre apróságra.~
*Mivel pedig kegyes hangulatban van, azon sem akad fenn, hogy Dora kerek perec kijelenti, hogy számára nem ismerős Hubi életműve. Ez természetesen skandalum, hiszen a Ruuhrijehr név Pirtianes-szerte ismert és elismert, de elképzelhető, hogy Dora még nem járt arrafelé. Ami nem lenne meglepő, hiszen a mélységiek a vilgának azon táján messze nem olyan barátságosak, mint Arthenior környékén. Az elfeket például kifejezetten rühellik.*
- A történelemmel éppen csak foglalkozom, gyermekem, amolyan lelkes laikusként. *mosolyodik el, és ez az egyik ritka alkalom, amikor elgondolkodik rajta, hogy a megszólítás helyes lehet-e? Hiszen Dora - amennyire az elfek fajtáját ismeri - nagyjából annyi idős lehet, mint ő maga. Esetleg valamivel idősebb is.*
- Az én szakterületem az építészet, azon belül is a hadi létesítmények, az erődítmények. Mint ez itt. *int az előttük magasodó falak felé, aztán eltöpreng Dora gondolatain. Csendes derűvel figyeli a lány átszellemült arcát ahogy mondandójának végére jut, azután szinte kétségbeesik. Ebben a pillanatban el sem tudja képzelni, hogy miként vezethetné fel neki a Leától kapott csuprot és annak tartalmát. Nem beszélve a rendeltetéséről.*
- Khm... igen. Vannak, akik ebben hisznek. *bólint egyet* Mégis, leggyakrabban pont ők azok, akik egy nehéz, kilátástalan, vagy éppen örömteli pillanatban röpke fohászt küldenek az égiekhez. Hiszen egy "teremtő istenek" felkiáltás sem más, mint egy rövid ima, amiben segítséget kérünk, vagy éppen hálát mondunk. És lássuk be: könnyebb elfogadni azt, hogy életünk végén esetleg még vár valami ránk, mint azt, hogy minden emlékünk, minden ami valaha szép és jó volt, elenyészik, testünk pedig földmélyi férgek martaléka lesz.
//Őrség//
*Valahol szerencse is, hogy elérnek a kapuig. A kapuőr vonakodik beengedni a törpét, bizonyára még nem ismeri.*
- Jót állok érte, barátom, valóban ő segíti ezentúl Hrothgaar mester munkáját! *néz az őrre, és közben megveregeti a törpe vállát, hacsak az nem ugrik félre a gesztus elől. Ezután mindhárman bejuthatnak az erődbe, és mögöttük döndülve csapódik be újra a kapu.*
*Odabent aztán Dorával elindul a Hrallh felé.*
- Valaha ez az épület képezte magát az erődöt, ez tekinthetjük a magjának, pontosabban ennek kezdetlegesebb elődjét, melynek helyén épült. *kezd bele egy rögtönzött idegenvezetésbe, melynek során figyelemmel van arra, hogy a Hrallh mellett álló, valamivel jelentéktelenebb kétszintes épületet ne említse. Hacsak Dora rá nem kérdez, a törzsszállás funkciója homályban marad.*
- De talán lépjünk is beljebb!
*Odabent is mesél az épületről, a múltjáról, főleg a trónteremről, ahova most értek be. Ha Dorát nem untatja látványosan, akkor a falon függő trófeákról is ejt pár szót, legalábbis azokról, melyeket ismer.*
- Most arra kell kérjelek, hogy várj meg itt! *fordul Dorához amikor a trónus mellett állnak* Vannak a Hrallh-nak titkai, melyeket nem láthatsz. Egyelőre nem. *teszi hozzá kis mosollyal, aztán a trónszékre pillant, körülnéz az üres csarnokban és cinkos mosollyal fordul vissza Dorához* Addig, ha gondolod, ki is próbálhatod.
*Int a Hadúr trónszéke felé, majd immár egyedül indul el egy rafináltan elrejtett, a padló síkjában, mintázatában elvesző pincelejárat ajtaja felé. A kincstár bizonyos részére van csak bejárása, ezt a részt védő csapdákat ismeri, ezeket tudja hatástalanítani. Annyira pedig nem ostoba, hogy a hátsó részekkel is próbálkozzon, ahová valóban csak a thargok vezérének lehet bejárása. Kisvártatva két kisebb bőrszütyővel tér vissza, miután a kincstárban mindent elrendezett maga után.*
- Remélem nem várattalak soká! *mosolyog a magára hagyott lányra* Lassan ideje lenne indulnunk vissza, a Kancellárian várnak ránk azok a derék földművesek. Számítok a segítségedre a meghallgatásuk során.
*Elmosolyodik és szabad kezével biztatóan megszorítja Dora kezét, persze ha a lány el nem kapja az érintés elől. Odakint tesz egy kézmozdulatot a Gödör irányába.*
- Megkérjük majd az őrt, hogy a rabot hozza le a Kancelláriára, az ő vallomására is szükség lesz, hogy a Hadúr bölcs és igazságos ítéletet hozhasson.
*Erre valószínűleg még várni kell egy ideig, hiszen nemrég hagyta el a Vashegyet, de csak annak számít minden perc kínosan hosszúnak, aki odalent csücsül. Hubi nem, tehát egy pillantást vet a tűtorony talapzata felé, azután Dorára mosolyog.*
- Nincs tériszonyod? *int fejével a torony felé* Aki elég bátor, és veszi a fáradságot, hogy megmássza a lépcsőt, annak páratlan látvány tárul odafent a szeme elé.
*Mi sem bizonyítja jobban a kancellár nagy érdeklődését az elf leányzó iránt, mint hogy felajánlotta, hogy a Tűtorony felső szintjéről szemlélhesse meg Dora a tharg földeket. Nem a magasságtól fél, hanem attól, hogy mire felér, addigra a fülén is fogja kapkodni a levegőt. De van olyan cél, ami minden áldozatot megér.*
8223. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-21 21:09:18
Üzenet elküldve: 2018-05-21 21:09:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
- Egen... az új kovács. Azt akárki mondhassa.
*Még mindig gyanakodva néz ki a kémlelőnyíláson, és talán Zhaggur hoppon maradna, ha nem érkezne meg a kancellár. Őt már megismeri, még ha a legújabb macáját még nem látta eddig. Kis morgással csapja be a kémlelőnyílás fedelét, aztán kis zörgés hallatszik odabentről, egy csapódás, majd lassan feltárul az egyik kapuszárny. A strázsa egy kérdő pillantást vet a kancellárra és Zhaggur felé int. Csak akkor áll félre, ha Habrertus igazolja a törpe által előadottakat. Hiszen háború van, és igen szigorú parancsokat kapott. Márpedig semmi kedve magának is alászállni a Gödörbe.*
- Egen... az új kovács. Azt akárki mondhassa.
*Még mindig gyanakodva néz ki a kémlelőnyíláson, és talán Zhaggur hoppon maradna, ha nem érkezne meg a kancellár. Őt már megismeri, még ha a legújabb macáját még nem látta eddig. Kis morgással csapja be a kémlelőnyílás fedelét, aztán kis zörgés hallatszik odabentről, egy csapódás, majd lassan feltárul az egyik kapuszárny. A strázsa egy kérdő pillantást vet a kancellárra és Zhaggur felé int. Csak akkor áll félre, ha Habrertus igazolja a törpe által előadottakat. Hiszen háború van, és igen szigorú parancsokat kapott. Márpedig semmi kedve magának is alászállni a Gödörbe.*
8222. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-21 19:58:13
Üzenet elküldve: 2018-05-21 19:58:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*Nem is kell nagyon sokat várakoznia, de ennek ellenére a terve, amely jelen pillanatban csak annyi volt, hogy be kukucskáljon sajnálatosan nem jön össze. Mivel egy szép nagy kapu állja útját. No de semmi baj, hiszen a válasz érkezik is a kérdésére.*
- Az új kovács vagyok. *Nem árt ha tudja az őr, hogy nem csak egy csavargó, vagy látogató, hanem feladattal van itt.*
- Tudni akarom van e kút az erődben és, hogy milyen mély. *Nem gondolja, hogy részleteznie kéne az egészet, hiszen nem tudhatja a másikat érdekli e, vagy fel tudná e fogni amit a törpe akar. Végtére is mindegy, viszont ami fontosabb, hogy megtudhassa azt, amiért ide gyalogolt.
A legjobb lenne ha láthatná maga a lehetőségeket, de már az is nagy segítség lehet, ha tudja hogy van e és milyen mély, valamint mi a víz iránya, hiszen a műhely alatt is meg kell keresni a forrást, hogy az automatikát be lehessen építeni.*
*Nem is kell nagyon sokat várakoznia, de ennek ellenére a terve, amely jelen pillanatban csak annyi volt, hogy be kukucskáljon sajnálatosan nem jön össze. Mivel egy szép nagy kapu állja útját. No de semmi baj, hiszen a válasz érkezik is a kérdésére.*
- Az új kovács vagyok. *Nem árt ha tudja az őr, hogy nem csak egy csavargó, vagy látogató, hanem feladattal van itt.*
- Tudni akarom van e kút az erődben és, hogy milyen mély. *Nem gondolja, hogy részleteznie kéne az egészet, hiszen nem tudhatja a másikat érdekli e, vagy fel tudná e fogni amit a törpe akar. Végtére is mindegy, viszont ami fontosabb, hogy megtudhassa azt, amiért ide gyalogolt.
A legjobb lenne ha láthatná maga a lehetőségeket, de már az is nagy segítség lehet, ha tudja hogy van e és milyen mély, valamint mi a víz iránya, hiszen a műhely alatt is meg kell keresni a forrást, hogy az automatikát be lehessen építeni.*
8221. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-05-21 14:34:11
Üzenet elküldve: 2018-05-21 14:34:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
- Igen, valóban a Nagy Háborúkról értekezik. *Mondja Dorawyna, és nem leplezi elismerését.* Igazán olvasott lehetsz, ha még annak a habókos vénembernek a munkája is megfordult a kezedben, kancellárom. Csak nem te is a történelmet tanulmányozod? Mulatságos lenne, ha rövid életem alatt már a második történésznek lennék a jobb keze. *Vigyorodik el szélesebben, mint eddig valaha.* Én sajnos nem olvastam rólad. Csak a neveddel találkoztam korábban, de ez gyakran megesik azoknál, akik fontos pozíciót töltenek be.
*Az összes lehetőség közül, hogy tekintélyre tegyen szert, Dora a legkézenfekvőbbet választja: az őszinteséget. Tisztában van vele, hogy a benne fortyogó, kavargó indulatok, a gőg, a hittel és a hívőkkel szembeni megvetés, a naturalista érdeklődés a belsőségek iránt mind-mind a kitagadásához vezetett. A gyerekkorban belénk nevelt értékek pedig örök életre ránk nyomják a bélyegüket, és felülírják a józan eszet. Pyctának például esze ágában sem lett volna ezeket elmesélni az úton, mert tudta, fajtársát ez ugyanúgy elborzasztaná, mint annak idején a szüleit. Ezért is érheti teljes meglepetésként, hogy a kancellárban nem undort, sokkal inkább töprengést vált ki a monológja.*
~ Hova keveredtem? ~ *Kérdezi magától csodálkozva.* ~ Még a halott látványa is egyedül azt a fiatal lányt zavarta, aki elment a gyógyítóval. Itt mindenki olyan…. Rideg és precíz. ~
*Eszébe jut a mozdulat, ahogy felvágja egy disznó hasát. Ha valakinek, neki ismerős lehet ez a hűvös, elemző hozzáállás, de attól még nem tudja levetkőzni a tényt, hogy ez akkor sem normális. Hogy ő nem normális. Tehát ha valaki egyetért vele vagy hasonlóan gondolkodik, az sem normális – ez így logikus.
A megjegyzésre csodálkozva pillant le a szép kis késére.*
- Ó! *Mondja kicsit meglepetten. Fel se tűnt neki, hogy egy „fegyvert” szorongat a kezében, annyira csak evésre és nem ártalmas füvek aprítására szokta használni. Bepattintja a kést, és visszaakasztja az övére.* Talán észre se vette. Ránézésre nem is tűnik annak.
~ Bár azt hiszem, egy vajazókéssel határozottan veszélyesebb lennék. ~
- Nézőpont kérdése. *Veszi fel az eszmefuttatás fonalát.* Teljesen egyetértek azzal, amit mondasz. Ha a saját létemet jelentéktelennek tartanám, akkor nem engednék a kíváncsiságomnak, nem akarnék kutatni, sőt ezt a sajtot sem ettem volna meg. De valahol azt hinni, hogy fontosak vagyunk, is egyfajta emberi tulajdonság. A hit is emberi tulajdonság, és ha nem lennének istenek, akkor is azt hinnénk, hogy vannak, azt _kellene_ hinnünk. Ha viszont elhagyunk minden emberit, tudatosat, minden szabályt, akkor az marad, hogy egyszer mind a földben végezzük. Az anyag, ami az embert, elfet, törpét és mindenkit mozgat, a fák és füvek táplálékává válik, és újra eggyé válunk a természettel, aminek az örök logikája még az istenek döntéseit is felülírja. *Mondja azzal az áhítattal, amivel csak elf a természetről tud beszélni. Most már nem titok: hiába minden istentagadása, Dora egy sérthetetlen, igaz erőben azért mégiscsak hisz. Rámosolyog Habrertusra, békésen, mintha csak egy imát mondott volna.*
//Őrség//
*Dorawyna szintén odabiccent az őrnek, és türelmesen várja a kapunyitást. Addig lábujjhegyen egyensúlyozva bámészkodik, tekintetével szinte feltérképezi a magas falakat, a sajátos mellvédrendszert, az égbe szökő tornyokat. Most már nagyjából meg tudja magában fogalmazni, mit érez. ThargArod látványában van valami egészen pőrén emberi, valami, ami egyszerre zavarja és izgatja elf ízlését. Ezt érzi, mióta beért a városba, és most a legerősebb.*
- Igen, valóban a Nagy Háborúkról értekezik. *Mondja Dorawyna, és nem leplezi elismerését.* Igazán olvasott lehetsz, ha még annak a habókos vénembernek a munkája is megfordult a kezedben, kancellárom. Csak nem te is a történelmet tanulmányozod? Mulatságos lenne, ha rövid életem alatt már a második történésznek lennék a jobb keze. *Vigyorodik el szélesebben, mint eddig valaha.* Én sajnos nem olvastam rólad. Csak a neveddel találkoztam korábban, de ez gyakran megesik azoknál, akik fontos pozíciót töltenek be.
*Az összes lehetőség közül, hogy tekintélyre tegyen szert, Dora a legkézenfekvőbbet választja: az őszinteséget. Tisztában van vele, hogy a benne fortyogó, kavargó indulatok, a gőg, a hittel és a hívőkkel szembeni megvetés, a naturalista érdeklődés a belsőségek iránt mind-mind a kitagadásához vezetett. A gyerekkorban belénk nevelt értékek pedig örök életre ránk nyomják a bélyegüket, és felülírják a józan eszet. Pyctának például esze ágában sem lett volna ezeket elmesélni az úton, mert tudta, fajtársát ez ugyanúgy elborzasztaná, mint annak idején a szüleit. Ezért is érheti teljes meglepetésként, hogy a kancellárban nem undort, sokkal inkább töprengést vált ki a monológja.*
~ Hova keveredtem? ~ *Kérdezi magától csodálkozva.* ~ Még a halott látványa is egyedül azt a fiatal lányt zavarta, aki elment a gyógyítóval. Itt mindenki olyan…. Rideg és precíz. ~
*Eszébe jut a mozdulat, ahogy felvágja egy disznó hasát. Ha valakinek, neki ismerős lehet ez a hűvös, elemző hozzáállás, de attól még nem tudja levetkőzni a tényt, hogy ez akkor sem normális. Hogy ő nem normális. Tehát ha valaki egyetért vele vagy hasonlóan gondolkodik, az sem normális – ez így logikus.
A megjegyzésre csodálkozva pillant le a szép kis késére.*
- Ó! *Mondja kicsit meglepetten. Fel se tűnt neki, hogy egy „fegyvert” szorongat a kezében, annyira csak evésre és nem ártalmas füvek aprítására szokta használni. Bepattintja a kést, és visszaakasztja az övére.* Talán észre se vette. Ránézésre nem is tűnik annak.
~ Bár azt hiszem, egy vajazókéssel határozottan veszélyesebb lennék. ~
- Nézőpont kérdése. *Veszi fel az eszmefuttatás fonalát.* Teljesen egyetértek azzal, amit mondasz. Ha a saját létemet jelentéktelennek tartanám, akkor nem engednék a kíváncsiságomnak, nem akarnék kutatni, sőt ezt a sajtot sem ettem volna meg. De valahol azt hinni, hogy fontosak vagyunk, is egyfajta emberi tulajdonság. A hit is emberi tulajdonság, és ha nem lennének istenek, akkor is azt hinnénk, hogy vannak, azt _kellene_ hinnünk. Ha viszont elhagyunk minden emberit, tudatosat, minden szabályt, akkor az marad, hogy egyszer mind a földben végezzük. Az anyag, ami az embert, elfet, törpét és mindenkit mozgat, a fák és füvek táplálékává válik, és újra eggyé válunk a természettel, aminek az örök logikája még az istenek döntéseit is felülírja. *Mondja azzal az áhítattal, amivel csak elf a természetről tud beszélni. Most már nem titok: hiába minden istentagadása, Dora egy sérthetetlen, igaz erőben azért mégiscsak hisz. Rámosolyog Habrertusra, békésen, mintha csak egy imát mondott volna.*
//Őrség//
*Dorawyna szintén odabiccent az őrnek, és türelmesen várja a kapunyitást. Addig lábujjhegyen egyensúlyozva bámészkodik, tekintetével szinte feltérképezi a magas falakat, a sajátos mellvédrendszert, az égbe szökő tornyokat. Most már nagyjából meg tudja magában fogalmazni, mit érez. ThargArod látványában van valami egészen pőrén emberi, valami, ami egyszerre zavarja és izgatja elf ízlését. Ezt érzi, mióta beért a városba, és most a legerősebb.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143