//Őrség//
*Úgy látszik, hogy csak ő gondolta lezártnak ezt a beszélgetést, és a felélfet nem olyan fából faragták, hogy hagyná magát könnyedén lerázni. A kis számonkérés szagú megjegyzésre csak kicsit feljebb csúszik a szemöldöke. Rokonszenves fickónak látszik Jaz, de az üdvös lenne, ha nem szokna rá arra, hogy szemrehányásokat tegyen neki a kötelességével kapcsolatban. De nem sokáig mérgelődik ezen, mert Jaz kis szónoklatával érzékeny pontra tapint. Valóban nem lélekemelő feladat a kapuban szobrozni még úgy sem, hogy nem kell merev vigyázzállásban strázsálnia a bejárat mellett. Azt sem nagyon tudja még, hogy mikor kap váltást, és abban is igaza van Jaznek, hogy az embernek vannak bizonyos szükségletei is. ÉS bizony hajlik is rá, hogy igazat adjon a másiknak.*
- Na hiszen! *morran fel, amikor Jaz a kancellárt említi* Én Kagan Thargodartól kaptam parancsot, és amíg ehhez tartom magam, addig nincs dolgom a kancellárral.
*Elhallgat, mert ráébred, hogy épp az imént gondolt arra, hogy megszegi a kapott parancsot, akkor pedig jogos lehet, hogy Habrertus felelősségre vonja. Kicsit zavarodottan néz a félvérre és kellemetlen érzése támad, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe lavírozta magát, és ha csak gondolatban is, de saját magának kellett ellent mondania. Kínban megvakarja a tarkóját, és végül Jaz segít feloldani a szituációt. Az erőd belseje felé kapja a fejét, még oldalt is fordítja, mintha úgy jobban fülelhetne. Aztán Jazre sandít. Majd vissza az erődítmény belseje felé. És ismét Jaz.*
- Igazad lehet. *mondja lassan, és nem tudja eldönteni, hogy a másik valóban hallott-e valamit (mert ő ugyan nem), vagy csak...* Talán jobb is, ha utánanézek, nem esett-e valami baja a kisasszonykáknak. Addig maradj itt, és ha bárki jönne, mondd meg neki, hogy várjon, míg visszatérek.
*Tesz egy lépést befelé, aztán megtorpan. Bármilyen meggyőző is tud lenni Jaz, neki mégis a thargok vezére az ura. Összeszorítja a száját. Ha hallott is valamit a félvér, talán csak a lányok kacagása volt az, ahogy pucéran pancsolva, viháncolva fröcskölik egymást a fürdő vizével.*
- Nézd meg magad, hogy nem esett-e bajuk! *fordul vissza elkomorulva* Ha valóban baj van, csak kiálts!
*Ezt nem is tudja, hogy miért tette hozzá. Hiszen ha valóban elcsúszott valamelyikük a vizes kövön és kitörte a nyakát, ugyan mit tehetne érte? Nem holmi felcser vagy gyógyító.*