//Konyha//
//Konyha küszöbének közelében//
//Éné, Mia//
//Kancellária ajtajának küszöbétől távol//
//Fegyverek, vért nélkül//
*A lányok gyanúsan sokáig elmaradnak, mondjuk ezt a legkevésbé sem bánja, közben lel teafüvet, és készíti el a forró italt, szel kenyeret, és rejt a szeletek közé sajtból, húsból, zöldségből bőséggel, pakolja ezeket tálcára, s ekkor érik tetten!*
-Nem.
*Fordul fintorogva Éné felé, választ adva kérdésére, s méri végig a leányt, a szűk, feszülő holmiban.*
-Én a Hadúr felderítője, megfigyelője, tudósítója vagyok. Különleges tehetségem okán, s jártasságomat dicsérően viszont tevékenykedés közben is tudok figyelni.
*Hát nem kevés gúny csepeg amúgy cizellált mondataiból. Épp mint olyannak, kinek nagy sérelme van.*
-Egészségetekre.
*Int az megterített asztal felé, miután Mia öltözékét is szemrevételezte, majd kezét törölve nadrágjába löki el magát a pulttól, hagyva az elkészítés alatt lévő étkek dolgát.*
-Az ispotályt rendbetettem, az ajtaja nyitva, ha itt végeztetek pihenjetek le nyugodtan, lesz, aki eltakarítson utánatok.
*Indul a kijárat felé, épp csak apró kitérőt téve saját holmijáért.*
-Ó! És a kannába töltöttem számotokra friss vizet, ha gondoljátok később átviszem, most viszont engedelmetekkel magam is lefürödnék.
*Dob be még egy kedves mosolyt, és lépne el máris a lányok mellett, ám újabb gondolat hatására, homlok ráncolva toppan meg Mia előtt.*
-Tudom, hogy semmi ez, és szokatlan, talán túl egyszerű is mindahhoz képest amihez szoktál, de örülök, hogy itt vagy, épségben. Igyekezz hálás lenni, mindazért, amit hátrahagytál, és azért, amit itt kaphatsz.
*Újabb lecke, ismét őszinte, és őszintén sajnálja, hogy a lánynak így kell megtanulnia, hogy becsülje mindazt, mi számára adatott, s ne titok után kutatva lökje el magától sorsát. Mely most biztos, így utólag visszatekintve nem is lehetett olyan szörnyű.
Olyan szörnyű, mint viseltes, áporodott szagú ágyneműben, idegen ágyban aludni, mások levetett gönceit hordani. De talán még sem oly szörnyű, mint a hosszúház zajos tömege.*