//Thargok, thargok, thargok//
*Dorában ismételten nem kell csalódnia, és nyugodt arccal hallgatja a lány szavait. Nem viszi túlzásba, illemtudó, de mégis eleget tesz bizonyos íratlan szabályoknak. Abba a jó kancellár nem is gondol bele, hogy még ha az elfnél kifogásolta volna is a dagályos megfogalmazást, saját magánál ebben semmi kivetnivalót nem talált volna. De hát más szemében a szálkát is, ugye. Miután pedig írnokával félrevonultak a porondról, hogy még néhány érkezőnek helyt adjanak, két dolog történik. Amikor Kagan belekezd, Hubi nem tudja félreérteni a pillantását, és halkan odasúgja Dorának.*
- Jegyezd, kérlek!
*Természetesen magától is tudta volna, hogy a Kancellária képviseletében mi feladataik lehetnek itt, de egy pillantásba még nem halt bele senki, és megbántódni sem kell rajta. Ezen nem. Mert a másik dolog az, hogy a derék kancellár vérig sértődik, amiért a Hadúr elmulasztotta egy rangjának megfelelő hellyel kínálni. Más kérdés, hogy ez alig látszik rajta, hála bizonyos rutinnak. Legfeljebb Aenae kaphat egy röpke, gőgös pillantást. A gondolatait pedig senki sem látja.
~A nagyasszonynak is megvoltak a maga hibái, például összefeküdt azzal a pojácával, de mégis az volt aki. Erre idejön ez a kis cafat akit a Hadúr valami kósza szeretője potyogtatott el egy bokor alján, és máris... bah!~
Mindezek következtében Kagan rövid bevezetőjét tulajdonképpen el is engedi a füle mellett, és csak arra eszmél amikor a Hadúr arról beszél, hogy szakít Artheniorral. Kaganra pillant, és ahogy egy képmutatásban jártas embertől elvárható, éppen csak észrevehető rajta a megrökönyödése. Tulajdonképpen csak szaporán pislog. Hubi meggyőződése, hogy Kagant személyes tragédiája sarkalhatta ilyen meggondolatlan lépésre. Mert ezt nehéz lenne másként nevezni. Persze nem bolond, esze ágában sincs ilyen sokadalom előtt hangot adni kételyeinek, megkérdőjelezni a Hadúr döntését. Bizonyára lesz alkalma négyszemközt is kifejteni érveit. Reménykeltő, hogy Kagan csak arról beszélt, hogy nem támogatják már Artheniort, ellenségnek nem nevezte. A következő mondat aztán még jobban meglepi. Eleddig nem sok jelét nem látta, hogy Kagan megbecsülné őt, legalábbis nem annyira, hogy gondolta volna. De ez... majdnem túl szép is hozzá, hogy igaz legyen. Mert ha jól érti, a Kancellária önálló intézmény lesz a frissen alakult királyságon belül, szerteágazó jogkörökkel. Amit pedig ő fog vezeti. Ezek szerint ha Kagan lesz a király, akkor a kancellár... az alkirály? Hűha! Most pedig valahogy nem érzi annyira eretnek gondolatnak az Artheniortól való elszakadást, mint ahogy első hallásra. A jó kancellár pragmatikus gondolkodású, és vannak elvei. Így, többes számban. Ami azért jó, mert mindig az alkalomhoz passzolót húzhatja elő.
Nevének említésére kicsit meghajol. Ez szól káprázatos új tisztségének, de annak is, hogy Kagan azon kevesek közé tartozik a thargok között, aki meg tud birkózni a nevével. Körülnéz, és ha Kagan kérdésére még nem felel senki, megköszörüli a torkát.*
- Mindenekelőtt engedd meg, nagyúr, hogy hálámat fejezzem ki belém vetett bizalmad okán. Biztosíthatlak, hogy nem leszek rá méltatlan.
*Ezek után már nem nagyon beszélhetne arról, hogy hibás ötletnek tartja Kagan elhatározását, de ezt nem is itt akarná megvitatni. Amúgy is más jutott az eszébe.*
- Ha a Vashegy és Arthenior szövetsége véget ért, úgy mindenképp jó ötlet ellenőrizni az Aenae folyót.
*Természetesen arcpirítónak tartja, hogy a Hadúr nemes egyszerűséggel átnevezte a Nagy Erdőkerülő folyót, mert ugyan milyen más folyóról lehetne szó, ráadásul saját fattyáról, de ugyan miért kéne efölött érzett felháborodásának jelét adnia?*
- Arthenior szorult helyzetbe kerülhet e fontos utánpótlási vonalának elvágása esetén. A kérdés csak az, hogy tárgyalásokkal próbálná visszaállítani a korábbi állapotot vagy erővel? Akárhogy is, célszerűnek látszana, ha a Vashegy nem kerülne két tűz közé.
*Hubi persze nem stratégiai szakértő, csak próbál józan ésszel gondolkozni.*
- Ezért azt javasolnám, hogy a Kikötő felé ne nyers egyszerűséggel proklamáljuk a Vashegy függetlenségét. Noha a Kikötőt elméletben uraló Patkányok jóindulattal viseltetnek irányunkban, de hatalmuk - tudomásom szerint - korántsem biztos a tenger mellékén. Elég csak a Vihar Fiainak nevezett gyülevész népségre gondolnunk, akik szintén maguknak követelik a hatalmat. Nem tartom kizártnak, hogy Arthenior meggyengülésével támadt hatalmi űrt mindkét társaság a maga hasznára szeretné fordítani, és ennek betöltésére akár egymással is hajlandóak lennének összefogni. Ezt pedig nagyban veszélyeztetné egy új, független hatalmi pólus megjelenése.
*Nyel egyet. Reméli, hogy érthető volt amit mondani akart: Arthniorral biztos konfrontálódni fognak, legalább a hátország legyen annyira biztos, amennyire csak lehet.*
- Úgy hiszem, hogy üdvös lenne fenntartani a kikötő megosztottságát, hogy említése méltó erőt ne tudjanak az ottaniak felmutatni a Vashegy ellenében. Ezért vagy a Vihar Fiaival, de talán inkább a Patkányokkal szorosabb szövetséget kellene kialakítanunk, és nem egy az egyben rájuk oktrojálni fennhatóságunk. Mindez persze nem kötelez az idők végezetéig. Ha már úgy ítéled meg, hogy a város nem jelent fenyegetést, és a Vashegy készen áll rá, rendet tehetsz ott úgy, ahogy szájad íze és érdekeid kívánják.
*Könnyedén elmosolyodik.*
- Mindez talán nem hangzik lovagiasan, de ne felejtsük el, hogy ezek tulajdonképpen elárulták Artheniort, amikor a város még a szövetségesünk volt. És szinte minden új rezsim az árulókra épít. Használja őket míg hatalma meg nem szilárdul, aztán... eldobja őket.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.26 20:02:36