//Déli felfedezés//
*Lea alapvetően nem igazságtalan teremtés, és semmiképpen sem gonosz. Türelmetlen? Igen, most az. Fáradt? Igen, mégiscsak egy építkezést vezényel. Frusztrált? Igen, valahogy mindig közbejön valami a masszírozásnak. Ijesztő? Igen, Lea már csak "munkakörénél" fogva is ijesztő, hiszen ő a Szellemek kegyeltje, a törzs szellemi vezetője. Őtőle szokás félni, vagy ha félni nem is de tisztelni illik, már csak a törzsben betöltött pozíciója miatt is, no meg mert ott a jobbján a számfeletti hatodik ujj. Az ilyesmi a Szellemek üzenete, azt üzenik, hogy Lea kiválasztott, az ő kiválasztottjuk.
Azonban az ilyesmi nemcsak úgy az ölébe pottyan az embernek, sokat tanult ezért, az egész gyermekkora tanulásból állt. Hiába kiválasztott van amit ő sem választhat meg, ez pedig az, hogy a törzsfő milyen, lehetne csúnya és öreg, durva, büdös, akármilyen, a Szellemjáró akkor is szolgálni köteles. Lea szerencsés, hogy Kagan se nem csúnya, se nem öreg, se nem durva, és hogy a fürdésre is rá lehet venni. Ez egyfajta életforma, olyan amit kívülálló nem nagyon érthet. Viszont megadja neki a jogot arra - a saját táborukban meg aztán pláne -, hogy kérdezzen, és illetve arra is, hogy ne örvendezzen tapsikolva az új jövevényeknek, bárkik is legyenek azok.
Kramlaftól nem éppen azt a választ kapja amire számít - mivel igazából nincs is jó válasz - sőt igazából azt sem tudja, hogy mi lenne az a válasz, ami maradéktalanul kielégítő a számára. Talán nem is létezik. A nő bölcsen hallgat egyelőre. A jövevény egyelőre a ranglétrán nagyon alacsonyan áll, talán egy hajszálnyival a rabszolgák fölött, de lehet, hogy ez rövid úton változik és rabszolgasorba süllyed. Ezt majd még meglátják. A szeme sarkából látja Nathairát is*
- Mi vitt rá arra, hogy a táborunkba gyere?
*azelőtt, mielőtt idejöttek volna Arthenior közelébe, még a messzi északon nem nagyon volt rá példa, hogy csak úgy a táborukba merészkedtek volna, vagy akárcsak annak a közelébe. Ott félték a nevüket, viszont úgy tűnik, hogy itt nem egyebek holmi látványosságnál. De majd megtanulják. Egyelőre érdekli a válasz, a továbbiak pedig majd kiderülnek. Az egyszer biztos, hogy ha már egyszer a nő ide vetődött akkor nem az volt a nehéz dolog, hogy bejusson a táborba, hanem majd az, hogy elhagyja azt. *