//Thargok, thargok, thargok//
* Prexi a fél karját odaadná, ha nem lenne olyan bamba, de persze az ilyesmin csak utólag gondolkozik el. Valószínűleg Thargodar nagyúr kedvesnek ható szavai utáni reakcióján még napokig fog bosszankodni, mivel egész egyszerűen csak tátott szájjal bámulja a fejdelemet hosszúnak tűnő pillanatokig. Tétova lefagyását természetesen az a nagyszerű és felfoghatatlan tény váltja ki, hogy a nagyúr hozzá szólt és feladatot adott neki. Amikor végre felocsúdik, akkor gyorsan és borzasztó esetlenül meghajol, majd hajlandóságot mutat a megszólalásra is. *
- Értettem, máris. Sör, viszem, máris - * hadarja gyorsan és rögtön a hordók felé veszi útját, közben ahogy elfordul a fejedelemtől először vigyor kúszik szét arcán, aztán visszaemlékezve milyen hülyén bambult egyből el is komorodik és feszült idegességgel lépked tovább, de aztán megint arra gondol, hogy őt személyesen kérte fel ilyen nemes feladatra a nagyúr, így nem okozhat csalódást azáltal, hogy nem teljes mértékben a feladatra összpontosít. Csapolás!
Kéne egy kalapács, meg az a fura réz izé, amin keresztül kifolyik az ital. Ha szerencséje van, akkor minden adott a csapolásra, ha még nagyobb szerencséje van, akkor a dolog már elő is van készítve és már csak a megfelelő ember kell rá, hogy a kupákba töltse a bort meg a sört.
Prexi a hordókat szemügyre véve megnyugszik, nem kell a kalapáccsal bajlódnia, a csapolás része már elvégeztetett, és az öntött rézcsap is a helyén van, ami jó, mert a fiú nem valószínű, hogy tudott volna akkora erőt, és precizitást a műveletbe vinni, hogy a hordóban a sör és a bor megmaradjon. Ellenben csodás hírnévre tenne szert: Prexi a gyűlésáztató. Mellesleg akkor leléphetne nyilván, vagyis inkább kidobnák. Mindegy, erre nem fog sor kerülni, hiszen egyszerű feladattal bízták meg. Előkerítve néhány kupát az egyik hordó rézcsapja alá tartja, majd élvezettel figyeli, ahogy eltekerve a fogantyút vörös színű folyadék csordogál belőle. ~ Hát, ez nem sör ~ ráncolja homlokát, de sebaj, sebaj. Akkor a másik hordó lesz a sörös, így miután ezt teli töltötte fog egy újabb kupát és a következő hordóhoz libbenve elkezdi azt is kifolyatni. Az aranyságra nedű, már inkább sörre pályázik és természetesen mivel habzik, így ki is fut, végig folyatva a löttyöt a padlón, saját kezén és a kupán. ~ Ezt csak nem vihetem így oda a fejedelemnek. ~ A harmadik kupába már óvatosan engedi a nedűt, néha el-el zárva, hogy ne folyjon túl, de habos is maradjon, elvégre a nagyúr így kívánja és Prexinek jelenleg egyetlen vágya, hogy Thargodar kedvére tehessen. A kupa persze nem túl fejedelmi, egyszerű kerámia, de talán azért nem lesz lecseszve. Elvégre sehol sem lát aranyozott kelyhet, de lehet nincs is ilyenre igénye a nagyúrnak. Ezen még elmereng néhány pillanatot, aztán úgy dönt nem váratja szomjazó urát tovább és megindul a kupákkal. Egyelőre csak kettőt visz, nehogy a harmadikat elejtse. A sör Kaganá, a bor meg azé, aki esetleg időközben elkéri tőle.
Léptei határozottak, ahogy a fejedelem felé bandukol, de szíve a torkában dobog, és ha most megszólítaná valaki, lehet meg sem hallaná. *
- Az itala nagyúr! - * milyen határozottan akarta ezt a pár szót kiejteni a száján, büszkén és erőteljesen, de a valóság az, hogy egér vékony hangon sikerült csak megszólalnia, emiatt ismételten neki gyürkőzik, hátha Kagan kissé nagyothalló korából adódóan és meg sem hallja, vagy szándékosan úgy tesz, mint aki nem hallja meg, elvégre egy thargtól elvárható, hogy ne félős nyuszi legyen, mint amilyennek jelenleg Prexi tűnik. * - Habos sör, ahogy kérte - * hogy ne tűnjön teljesen debilnek, nem ismétli magát, és néhány fokkal több határozottságot visz hangjába, közben ha magára tudja vonni a nagyúr figyelmét, akkor feléje nyújtja a sörös kupát. *