Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 454 (9061. - 9080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9080. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:42:36
Üzenet elküldve: 2019-01-02 17:42:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A medál//
//Kresi//
*Elveszi a dobozkát Krestvirtől és egyelőre lecsukja a tetejét, egy hosszú és mély sóhaj kíséretében.*
- Akkor megteszem.
*Elkezdi elpakolni az asztalon sorakozó ételeket és evőeszközöket, miközben Kresi kérdésére megáll egy pillanatra és a nő szemeibe néz.*
- Azt megköszönném, igen. Az az igazság, hogy félek.
*Ő maga sem tudja pontosan, hogy mitől. Talán a legjobban attól, hogy kiderül, a férje sohasem tér vissza hozzá. Erre előre felkészíti magát lelkileg, hisz ennél jobban már nem kíván kiborulni. Nem maga miatt, hanem a gyermekükért. Egyelőre a közös emlékeken, Aenae-n és a sok anyagi dolgon kívül csak ő maradt neki Kagantól, és nem akarja elveszíteni, ennek fényében nyugalmát meg kell őriznie.
Amikor elpakolt mindent, felkapja a táskáját, köpenyét és a dobozt, majd elindul ki a konyhából, egyenesen a torony felé. Eközben nem bírja ki, hogy ne adjon hangot saját lelkiismeret-furdalásának, már ha Krestvir vele tart.*
- Annyira egyértelműnek éreztem, hogy ne adjam rá a medált. Ahogy ott hevert a lába előtt, meg az a szokatlan ruha, amit felvett... És a sok levél! Még házassági szerződést is hagyott nekem, meg egy végrendeletet. Meg sem fordult a fejemben, hogy magamnak utánajárjak és azonnal visszategyem a medált. Sok volt ez nekem, hogy tiszta fejjel gondolkodjak és cselekedjek.
*Még most sem érzi azt, hogy képes volna rá. Olyan ez neki, mint egy rémálom, amiből nem tud felkelni, pedig minden erejével azon van. Az a borostyánszobor a Tűtoronyban nem hagyja neki.*
*Lassacskán fellépcsőzik a toronyba, ahol Kagan ugyanolyan mozdulatlanul néz a messzeségbe, mint amikor legutóbb itt járt. Leteszi a földre a táskáját, kiveszi a medált a dobozkából, és Krestvirre tekint, ha a nő is vele van.*
- Rossz érzésem van efelől, de... Hátha a végén okosabbak leszünk.
*Hisz az összes végkifejlet mind-mind jelent valamit. Az már más kérdés, hogy ő melyiknek örülne a legjobban, de ha egyszer rászánta magát, már nem fordul vissza. Vesz egy pár mély levegőt, mielőtt megtenné, mintha ezáltal bármennyire is jobban érezné magát...*
//Kresi//
*Elveszi a dobozkát Krestvirtől és egyelőre lecsukja a tetejét, egy hosszú és mély sóhaj kíséretében.*
- Akkor megteszem.
*Elkezdi elpakolni az asztalon sorakozó ételeket és evőeszközöket, miközben Kresi kérdésére megáll egy pillanatra és a nő szemeibe néz.*
- Azt megköszönném, igen. Az az igazság, hogy félek.
*Ő maga sem tudja pontosan, hogy mitől. Talán a legjobban attól, hogy kiderül, a férje sohasem tér vissza hozzá. Erre előre felkészíti magát lelkileg, hisz ennél jobban már nem kíván kiborulni. Nem maga miatt, hanem a gyermekükért. Egyelőre a közös emlékeken, Aenae-n és a sok anyagi dolgon kívül csak ő maradt neki Kagantól, és nem akarja elveszíteni, ennek fényében nyugalmát meg kell őriznie.
Amikor elpakolt mindent, felkapja a táskáját, köpenyét és a dobozt, majd elindul ki a konyhából, egyenesen a torony felé. Eközben nem bírja ki, hogy ne adjon hangot saját lelkiismeret-furdalásának, már ha Krestvir vele tart.*
- Annyira egyértelműnek éreztem, hogy ne adjam rá a medált. Ahogy ott hevert a lába előtt, meg az a szokatlan ruha, amit felvett... És a sok levél! Még házassági szerződést is hagyott nekem, meg egy végrendeletet. Meg sem fordult a fejemben, hogy magamnak utánajárjak és azonnal visszategyem a medált. Sok volt ez nekem, hogy tiszta fejjel gondolkodjak és cselekedjek.
*Még most sem érzi azt, hogy képes volna rá. Olyan ez neki, mint egy rémálom, amiből nem tud felkelni, pedig minden erejével azon van. Az a borostyánszobor a Tűtoronyban nem hagyja neki.*
*Lassacskán fellépcsőzik a toronyba, ahol Kagan ugyanolyan mozdulatlanul néz a messzeségbe, mint amikor legutóbb itt járt. Leteszi a földre a táskáját, kiveszi a medált a dobozkából, és Krestvirre tekint, ha a nő is vele van.*
- Rossz érzésem van efelől, de... Hátha a végén okosabbak leszünk.
*Hisz az összes végkifejlet mind-mind jelent valamit. Az már más kérdés, hogy ő melyiknek örülne a legjobban, de ha egyszer rászánta magát, már nem fordul vissza. Vesz egy pár mély levegőt, mielőtt megtenné, mintha ezáltal bármennyire is jobban érezné magát...*
9079. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:14:52
Üzenet elküldve: 2019-01-02 10:14:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
*Mikor meghallja a választ Dora tetteire, kénytelen elnevetni magát*
- Benned aztán van kurázsi! *jegyzi meg két kacagás közt, ugyanis nem nézett ki ennyi merészséget Dorából, azonban határozottan a lány pozitív tulajdonságának ismeri el, hogy nem ijed meg senkitől és semmitől* Hát igen, sokan vannak, akiknek a veszélyes típus tetszik! *fűzi hozzá a kancellárral kapcsolatban, hiszen ő is számtalan férfit ismert már, akiknek nem az ártatlan kislányka stílus jön be, hanem az, ha egy nő elérhetetlen, megközelíthetetlen. ~És persze egy kicsit őrült!~ mosolyodik el magában, kicsit sem csodálkozva rajta, hogy ezek után a kancellár rögtön alkalmazta Dorát.*
- Mondjuk mert rémesen vágysz az elismerésre? *válaszol vigyorogva a lánynak, tréfának próbálva álcázni az igencsak komoly megállapítást. ~Láttam már ilyet, mint te. Bizonytalan vagy, hogy mennyit érsz, és arra vágysz, hogy mindenki szeressen... de ne aggódj, majd kinövöd!~ teszi hozzá gondolatban, hangosan azonban inkább nem mond semmit. Ahhoz még nem elég a köztük lévő képlékeny, barát-ellenség viszony, hogy ilyen kijelentéseket elbírjon.*
- Akkor legalább valamiben hasonlítani fogunk! *kacsint a lányra a kelések és a bőrszín kapcsán. Persze ennél nyilvánvalóan több köztük a hasonlóság, legalábbis bizonyos területeken, ugyanakkor kíváncsi lenne, Dora hogy viselkedne, ha nem elfnek, hanem sötételfnek született volna.*
- Nem is mondtam, hogy a nemesek szokásos életét élem. *jegyzi meg, mikor rá terelődik a szó* És valójában Lihanechből származom, arról beszéltem az előbb. Nem annyira kellemes hely, hogy megérje ott időzni, nekem elhiheted. *folytatja tovább, de inkább csak hogy fenntartsa a beszélgetést. Hogy pontosan miért is nem szeret ott lenni, azt továbbra sem akarja a lány orrára kötni*
- Én meg valahogy a tudósok életét képzeltem másként, nem úgy, hogy bűzös, hangos kocsmákban alszanak... *jegyzi meg kissé gúnyosan, ugyanis nehezen tudja elképzelni, hogy ez az életmód megfelelő lenne az elmélyült gondolkodást igénylő kutatásokhoz. A távoli kis elf falucska valahogy jobban illik a lányhoz*
- Ugyan, dehogy! *legyint a kérdésre* Lihanechben is a város szélén éltünk, nem a központban. Szóval, bár nem tagadom, ott sokkal könnyebb az élet, a vidéki körülmények se állnak annyira távol tőlem. *válaszol a kérdésre, még ha nem is egészen így értette a lány*
- A harcos alkat csak kitartás kérdése, annak pedig nem vagy híján. Ha akarnád, te is hamar megtanulhatnád valamelyik harcformát. *jegyzi meg, hiszen végigpillantva Dorán úgy véli, semmi oka nem lehet panaszra, arányos és rugalmas a teste, észbeli képességeit pedig könnyedén kamatoztathatná a kardforgatás vagy más fegyver használata terén, ha úgy döntene, megpróbálkozik ilyesmivel.*
- Ahhoz, hogy neked miről mi jut az eszedbe, nekem semmi közöm sincs. Egyébként meg sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezt a hasonlatot. *kacsint a lányra, annyi titokzatosságot megőrizve magának, hogy ne adjon egyenes választ a kérdésre. Az már valószínű Dorának is egyértelmű, a jelleme közel sem feddhetetlen, ám hogy a fekete özvegyekhez hasonlóan viselkedik-e, azt a lány jó eséllyel sosem fogja megtudni*
- Tetszik a gondolkodásmódod! *bólogat nevetve a lány szavaira, hiszen ő is halálos bűnnek tartja a kocsma felgyújtását. ~Még inkább a Kúriáét!~ tör elő dühe, ám igyekszik elfojtani és tréfaként kezelni az egészet*
- Na gyere, úgy látom itt nem lesz szekér. Nézzük meg inkább a lovaknál, hátha otthagyta az a lusta disznó! Erre van az istálló, ugye? *utal így kedvesen a kocsisra, majd elindul arra, amerre emlékei szerint a lovaknak kell lenniük, hacsak Dora ki nem javítja az irányt illetően.*
*Mikor meghallja a választ Dora tetteire, kénytelen elnevetni magát*
- Benned aztán van kurázsi! *jegyzi meg két kacagás közt, ugyanis nem nézett ki ennyi merészséget Dorából, azonban határozottan a lány pozitív tulajdonságának ismeri el, hogy nem ijed meg senkitől és semmitől* Hát igen, sokan vannak, akiknek a veszélyes típus tetszik! *fűzi hozzá a kancellárral kapcsolatban, hiszen ő is számtalan férfit ismert már, akiknek nem az ártatlan kislányka stílus jön be, hanem az, ha egy nő elérhetetlen, megközelíthetetlen. ~És persze egy kicsit őrült!~ mosolyodik el magában, kicsit sem csodálkozva rajta, hogy ezek után a kancellár rögtön alkalmazta Dorát.*
- Mondjuk mert rémesen vágysz az elismerésre? *válaszol vigyorogva a lánynak, tréfának próbálva álcázni az igencsak komoly megállapítást. ~Láttam már ilyet, mint te. Bizonytalan vagy, hogy mennyit érsz, és arra vágysz, hogy mindenki szeressen... de ne aggódj, majd kinövöd!~ teszi hozzá gondolatban, hangosan azonban inkább nem mond semmit. Ahhoz még nem elég a köztük lévő képlékeny, barát-ellenség viszony, hogy ilyen kijelentéseket elbírjon.*
- Akkor legalább valamiben hasonlítani fogunk! *kacsint a lányra a kelések és a bőrszín kapcsán. Persze ennél nyilvánvalóan több köztük a hasonlóság, legalábbis bizonyos területeken, ugyanakkor kíváncsi lenne, Dora hogy viselkedne, ha nem elfnek, hanem sötételfnek született volna.*
- Nem is mondtam, hogy a nemesek szokásos életét élem. *jegyzi meg, mikor rá terelődik a szó* És valójában Lihanechből származom, arról beszéltem az előbb. Nem annyira kellemes hely, hogy megérje ott időzni, nekem elhiheted. *folytatja tovább, de inkább csak hogy fenntartsa a beszélgetést. Hogy pontosan miért is nem szeret ott lenni, azt továbbra sem akarja a lány orrára kötni*
- Én meg valahogy a tudósok életét képzeltem másként, nem úgy, hogy bűzös, hangos kocsmákban alszanak... *jegyzi meg kissé gúnyosan, ugyanis nehezen tudja elképzelni, hogy ez az életmód megfelelő lenne az elmélyült gondolkodást igénylő kutatásokhoz. A távoli kis elf falucska valahogy jobban illik a lányhoz*
- Ugyan, dehogy! *legyint a kérdésre* Lihanechben is a város szélén éltünk, nem a központban. Szóval, bár nem tagadom, ott sokkal könnyebb az élet, a vidéki körülmények se állnak annyira távol tőlem. *válaszol a kérdésre, még ha nem is egészen így értette a lány*
- A harcos alkat csak kitartás kérdése, annak pedig nem vagy híján. Ha akarnád, te is hamar megtanulhatnád valamelyik harcformát. *jegyzi meg, hiszen végigpillantva Dorán úgy véli, semmi oka nem lehet panaszra, arányos és rugalmas a teste, észbeli képességeit pedig könnyedén kamatoztathatná a kardforgatás vagy más fegyver használata terén, ha úgy döntene, megpróbálkozik ilyesmivel.*
- Ahhoz, hogy neked miről mi jut az eszedbe, nekem semmi közöm sincs. Egyébként meg sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom ezt a hasonlatot. *kacsint a lányra, annyi titokzatosságot megőrizve magának, hogy ne adjon egyenes választ a kérdésre. Az már valószínű Dorának is egyértelmű, a jelleme közel sem feddhetetlen, ám hogy a fekete özvegyekhez hasonlóan viselkedik-e, azt a lány jó eséllyel sosem fogja megtudni*
- Tetszik a gondolkodásmódod! *bólogat nevetve a lány szavaira, hiszen ő is halálos bűnnek tartja a kocsma felgyújtását. ~Még inkább a Kúriáét!~ tör elő dühe, ám igyekszik elfojtani és tréfaként kezelni az egészet*
- Na gyere, úgy látom itt nem lesz szekér. Nézzük meg inkább a lovaknál, hátha otthagyta az a lusta disznó! Erre van az istálló, ugye? *utal így kedvesen a kocsisra, majd elindul arra, amerre emlékei szerint a lovaknak kell lenniük, hacsak Dora ki nem javítja az irányt illetően.*
9078. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-01 23:15:24
Üzenet elküldve: 2019-01-01 23:15:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
*Estanellaria láthatóan jót vidul Dora meséjén, de ha a lány meggondolja, igaza van, tényleg nagyon mulatságos, ő is csak vigyorog rajta. Ha mással nem, Amonra érkezve legalább egy szórakoztató történettel gazdagabb lett, amit volt szeretője szavaival élve „elmesélhet az unokáknak”. Persze unokák azóta se lettek, Rodariótól pedig végképp nem.* ~ Pedig milyen jó kis gazfickó volt. ~ *Dora elmélázik, felidézi a férfi tökéletes mosolyát, és szinte csak odaveti Esti kérdésére a választ, mintha semmi jelentősége sem lenne.*
– Csak meg akartam ijeszteni a drága kancellárt, hogy tudja, meddig mehet el. *Ez a terv még mindig annyira tetszik neki, hogy nem tudja visszatartani vigyorát. Persze azt nem teszi hozzá, hogy nem ölte volna meg, talán Esti még emlékszik, hogy ezt mondta búcsúzóul a férfinak, talán nem. Ha nem emlékszik, az sem baj, sőt, Dorának jobb. Szereti fenntartani ezt a feltételes állapotot a nővel is, elvégre még mindig valami riválisfélének tekinti. Nem kell neki mindent tudnia a bizalomhoz.* Egyébként működött: különben soha nem fogadott volna fel maga mellé.
*Ha már tény, az a tény, hogy Dora soha nem vallaná be, de a nő együttérzésére vágyik. Hogy nem kapja meg, az se töri össze igazán, csak a mélységi ellen tanúsított ellenszenv számlájára írja. És azon a számlán már úgyis van bőven tétel.*
– Nem is tudom, miért erőlködöm, hogy a drámai történetemmel hassak rád. *Gúnyolódik.*
– Ha kelésem lenne, arról tudnék. Eléggé feltűnő, ha mást nem, azt megláthatod, hogy ott a bőr sötét színű lesz. *Jelentőségteljesen végigméri a másik lányt.* Tulajdonképpen ott, ahol a bomlás megkezdődik, a bőr olyan színű lesz, mint a tiéd. Vagyis avatatlan szem akkor se látná rajtad, hogy megbetegedtél, ha tényleg megbetegedtél. Kérlek, ne menj avatatlan szem, száj, orr, vagy egyéb szerv közelébe, köszönöm.
*Esti az ágyáról beszél, Dora pedig azon igyekszik, hogy megpróbálja elképzelni a nő életmódját. ~ Nem időzik sokat otthon? ~ Elgondolkodik a különösségén. Nem ez jutna róla először eszébe.*
– Különös, mindig máshogy képzeltem el az életet a nemesi házakban. *Jegyzi meg fennhangon, de mintha magával beszélne.* Hogy őszinte legyek, sétáltam már el a kúriád mellett. Artheniorból jöttem, ahogy te is, csak korábban – és nyilván engem annyira nem viselt meg az eset, ahogy titeket. Nekem soha nem volt saját ágyam, a Pegazus fogadóban múlattam az időt két kutatásom között. Szóba se álltam volna a magadfajtákkal. Sok minden megváltozott. *Vigyorodik el.* De nem onnan származom, hanem északabbról, egy elf faluból. Nem hiszem, hogy ismered. Te tősgyökeres városi vagy?
– Persze, hogy jobban kiismerem magam itt, mint bárki más. *Ujjával a fejére bök.* Ez az eszemnek köszönhető. Valamit valamiért, ha már nem vagyok harcos amazon-alkat. *Utal a halálos fáradtságára, melyre ugyan kevésbé figyel a beszélgetése óta, de azért csak érzi. Persze ezt sértőnek is lehet venni. Kinek mi. Most, hogy társnője rámutat, ő is alaposabban szemügyre veszi a pókháló-tetoválást.* És a feddhetetlen jellemedhez hozzátartozik az is, hogy a pókhálóról először a hímekkel párzó, majd azokat felfaló fekete özvegyek jutnak eszembe, vagy ez csak egy merő véletlen? *Érdeklődik udvariatlanul.*
– A városi csőcselék? *Érzi, hogy Esti Artheniorra célozhat, és benne is felizzik az utálat.* Undorító banda. Nem is értem, mit képzelnek magukról. Majdnem felgyújtották a kocsmát, amikor bent voltunk. A kocsmát! Hát ezek a saját maguk ellenségei? *Kérdezi. Hangjában jól hallhatóan felháborodás csendül. Egy kicsit meg is feledkezik róla, hogy miért másztak fel ilyen borzalmasan magasra.*
*Estanellaria láthatóan jót vidul Dora meséjén, de ha a lány meggondolja, igaza van, tényleg nagyon mulatságos, ő is csak vigyorog rajta. Ha mással nem, Amonra érkezve legalább egy szórakoztató történettel gazdagabb lett, amit volt szeretője szavaival élve „elmesélhet az unokáknak”. Persze unokák azóta se lettek, Rodariótól pedig végképp nem.* ~ Pedig milyen jó kis gazfickó volt. ~ *Dora elmélázik, felidézi a férfi tökéletes mosolyát, és szinte csak odaveti Esti kérdésére a választ, mintha semmi jelentősége sem lenne.*
– Csak meg akartam ijeszteni a drága kancellárt, hogy tudja, meddig mehet el. *Ez a terv még mindig annyira tetszik neki, hogy nem tudja visszatartani vigyorát. Persze azt nem teszi hozzá, hogy nem ölte volna meg, talán Esti még emlékszik, hogy ezt mondta búcsúzóul a férfinak, talán nem. Ha nem emlékszik, az sem baj, sőt, Dorának jobb. Szereti fenntartani ezt a feltételes állapotot a nővel is, elvégre még mindig valami riválisfélének tekinti. Nem kell neki mindent tudnia a bizalomhoz.* Egyébként működött: különben soha nem fogadott volna fel maga mellé.
*Ha már tény, az a tény, hogy Dora soha nem vallaná be, de a nő együttérzésére vágyik. Hogy nem kapja meg, az se töri össze igazán, csak a mélységi ellen tanúsított ellenszenv számlájára írja. És azon a számlán már úgyis van bőven tétel.*
– Nem is tudom, miért erőlködöm, hogy a drámai történetemmel hassak rád. *Gúnyolódik.*
– Ha kelésem lenne, arról tudnék. Eléggé feltűnő, ha mást nem, azt megláthatod, hogy ott a bőr sötét színű lesz. *Jelentőségteljesen végigméri a másik lányt.* Tulajdonképpen ott, ahol a bomlás megkezdődik, a bőr olyan színű lesz, mint a tiéd. Vagyis avatatlan szem akkor se látná rajtad, hogy megbetegedtél, ha tényleg megbetegedtél. Kérlek, ne menj avatatlan szem, száj, orr, vagy egyéb szerv közelébe, köszönöm.
*Esti az ágyáról beszél, Dora pedig azon igyekszik, hogy megpróbálja elképzelni a nő életmódját. ~ Nem időzik sokat otthon? ~ Elgondolkodik a különösségén. Nem ez jutna róla először eszébe.*
– Különös, mindig máshogy képzeltem el az életet a nemesi házakban. *Jegyzi meg fennhangon, de mintha magával beszélne.* Hogy őszinte legyek, sétáltam már el a kúriád mellett. Artheniorból jöttem, ahogy te is, csak korábban – és nyilván engem annyira nem viselt meg az eset, ahogy titeket. Nekem soha nem volt saját ágyam, a Pegazus fogadóban múlattam az időt két kutatásom között. Szóba se álltam volna a magadfajtákkal. Sok minden megváltozott. *Vigyorodik el.* De nem onnan származom, hanem északabbról, egy elf faluból. Nem hiszem, hogy ismered. Te tősgyökeres városi vagy?
– Persze, hogy jobban kiismerem magam itt, mint bárki más. *Ujjával a fejére bök.* Ez az eszemnek köszönhető. Valamit valamiért, ha már nem vagyok harcos amazon-alkat. *Utal a halálos fáradtságára, melyre ugyan kevésbé figyel a beszélgetése óta, de azért csak érzi. Persze ezt sértőnek is lehet venni. Kinek mi. Most, hogy társnője rámutat, ő is alaposabban szemügyre veszi a pókháló-tetoválást.* És a feddhetetlen jellemedhez hozzátartozik az is, hogy a pókhálóról először a hímekkel párzó, majd azokat felfaló fekete özvegyek jutnak eszembe, vagy ez csak egy merő véletlen? *Érdeklődik udvariatlanul.*
– A városi csőcselék? *Érzi, hogy Esti Artheniorra célozhat, és benne is felizzik az utálat.* Undorító banda. Nem is értem, mit képzelnek magukról. Majdnem felgyújtották a kocsmát, amikor bent voltunk. A kocsmát! Hát ezek a saját maguk ellenségei? *Kérdezi. Hangjában jól hallhatóan felháborodás csendül. Egy kicsit meg is feledkezik róla, hogy miért másztak fel ilyen borzalmasan magasra.*
9077. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-01 17:56:17
Üzenet elküldve: 2019-01-01 17:56:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis//
//Aenae, Effy, Kresi//
- Lehetséges. - *Biccent Aenae kérdésére. Bár fogalma sincs, hogy a lány mennyire kitartó, vagy tehetséges. Alapvetően nem éppen mesternek termett és nem is szívesen fecsérli az idejét, ám ha megéri a dolog, akkor a Szövetség érdekében hajlandó megerőltetni magát egy külsős kedvéért is.*
- A varázslatok drágák és értékesek. Sajnos nem tehetem meg, hogy ingyen átadjam neked a tudást, de ha van pénzed, vagy bármi más, elég értékes, amit fel tudsz ajánlani az Ezüstszilánk Szövetségnek, úgy foglalkozhatok veled. Megoszthatom veled a jegyzeteimet és ha kell, adok magyarázatot. - *Talán hidegnek tűnik a válasz és nyerészkedőnek a hozzáállása, de a mágiatanulás valóban nagyon drága, úgyhogy tényleg nem engedheti meg magának a nagylelkűséget. Még neki magának is van anyagi tartozása a mestere felé.
A betegség tüneteit megjegyzi, s elhatározza, hogy figyelni fog magára. Bolhát sajnos bárhol össze lehet szedni, úgyhogy nem zárhatja ki, hogy ő is elkapja.
S a jelek szerint Aenae gondolataiban is elültette a gyanút, hogy esetleg a kór okozhatta a toronynál tapasztaltakat, mert a lány úgy dönt, hogy azonnal kivizsgáltatja magát.
Rosszul érzi magát ezzel kapcsolatban, különösen mikor tanúja lesz a két barátnő búcsújának.
Talán nem kellett volna ezzel ráijesztenie Aenae-re... Ő maga csak most kezdi felfogni, hogy milyen félelmetes is az a ragály. De hát a betegeket még nem látta, hallomásból pedig olyan távolinak tűnik a veszély.
Mindenesetre mikor Aenae távozik, megpróbál túllendülni ezen és Ephemiára figyelni.*
- A javaslatomat már elmondtam. A döntés a tiéd. - *Feleli tárgyilagosan. Ezzel pedig vissza is adja a dobozt. A nő pedig úgy tűnik döntésre jut, bár még mindig elég határozatlan.*
- Elkísérjelek? - *Kérdi végül, mert a nő elesettsége felébreszt benne valamiféle védelmező ösztönt. Ráadásul ha Kagan megbolondult, vagy éppen akkor is, ha saját akaratából döntött... mindkét esetben fennáll az esélye, hogy kiszámíthatatlanul viselkedjen mikor visszaváltozik. Nem hagyhatja magára a nőt... és a gyermeket, aki benne növekszik.
Emellett tagadhatatlanul kíváncsi is, hogy mi fog történni.*
//Aenae, Effy, Kresi//
- Lehetséges. - *Biccent Aenae kérdésére. Bár fogalma sincs, hogy a lány mennyire kitartó, vagy tehetséges. Alapvetően nem éppen mesternek termett és nem is szívesen fecsérli az idejét, ám ha megéri a dolog, akkor a Szövetség érdekében hajlandó megerőltetni magát egy külsős kedvéért is.*
- A varázslatok drágák és értékesek. Sajnos nem tehetem meg, hogy ingyen átadjam neked a tudást, de ha van pénzed, vagy bármi más, elég értékes, amit fel tudsz ajánlani az Ezüstszilánk Szövetségnek, úgy foglalkozhatok veled. Megoszthatom veled a jegyzeteimet és ha kell, adok magyarázatot. - *Talán hidegnek tűnik a válasz és nyerészkedőnek a hozzáállása, de a mágiatanulás valóban nagyon drága, úgyhogy tényleg nem engedheti meg magának a nagylelkűséget. Még neki magának is van anyagi tartozása a mestere felé.
A betegség tüneteit megjegyzi, s elhatározza, hogy figyelni fog magára. Bolhát sajnos bárhol össze lehet szedni, úgyhogy nem zárhatja ki, hogy ő is elkapja.
S a jelek szerint Aenae gondolataiban is elültette a gyanút, hogy esetleg a kór okozhatta a toronynál tapasztaltakat, mert a lány úgy dönt, hogy azonnal kivizsgáltatja magát.
Rosszul érzi magát ezzel kapcsolatban, különösen mikor tanúja lesz a két barátnő búcsújának.
Talán nem kellett volna ezzel ráijesztenie Aenae-re... Ő maga csak most kezdi felfogni, hogy milyen félelmetes is az a ragály. De hát a betegeket még nem látta, hallomásból pedig olyan távolinak tűnik a veszély.
Mindenesetre mikor Aenae távozik, megpróbál túllendülni ezen és Ephemiára figyelni.*
- A javaslatomat már elmondtam. A döntés a tiéd. - *Feleli tárgyilagosan. Ezzel pedig vissza is adja a dobozt. A nő pedig úgy tűnik döntésre jut, bár még mindig elég határozatlan.*
- Elkísérjelek? - *Kérdi végül, mert a nő elesettsége felébreszt benne valamiféle védelmező ösztönt. Ráadásul ha Kagan megbolondult, vagy éppen akkor is, ha saját akaratából döntött... mindkét esetben fennáll az esélye, hogy kiszámíthatatlanul viselkedjen mikor visszaváltozik. Nem hagyhatja magára a nőt... és a gyermeket, aki benne növekszik.
Emellett tagadhatatlanul kíváncsi is, hogy mi fog történni.*
9076. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:50:10
Üzenet elküldve: 2019-01-01 16:50:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis//
//Aenae, Kresi//
*Aenae és Krestvir nem szidják le ugyan, de olyan szerencsétlenül és bűnbánó ábrázattal áll ott, mint egy gyermek, aki elfelejtett enni adni a kisállatkájának, holott a lelkére kötötték, hogy el ne felejtse. Megfordul az is a fejében, hogy valóban, ő csak itt ül és zabál, holott utánajárhatott volna Kagan megszobrulásának. Benne van az az apró remény, hogy ezzel a medállal visszahozhatja őt, de nem mer hinni neki.*
- Hogy te beteg?
*Tekint barátnőjére elszörnyülve. Nem látszik betegnek szerinte, de azért felőle is aggódni kezd. Ha őt is elveszíti, akkor akár hamarosan elkezdhet megőrülni.*
- Menj akkor de... Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajod.
*Ha a leány távozik, Kresihez fordul.*
- Mit javasolsz? Próbáljam rá a medált Kaganra?
*~Remélem, nem csinálok vele több kárt, mint hasznot...~ Reményteli pillantással tekint a nőre, aztán újra a medálra.*
- Ha ez az egyetlen mód, hogy okosabbak legyünk vagy segíthessek rajta, akkor megteszem.
*Hisz addig is csinál valami hasznosat, nem pedig szalonnával tömi a fejét.*
//Aenae, Kresi//
*Aenae és Krestvir nem szidják le ugyan, de olyan szerencsétlenül és bűnbánó ábrázattal áll ott, mint egy gyermek, aki elfelejtett enni adni a kisállatkájának, holott a lelkére kötötték, hogy el ne felejtse. Megfordul az is a fejében, hogy valóban, ő csak itt ül és zabál, holott utánajárhatott volna Kagan megszobrulásának. Benne van az az apró remény, hogy ezzel a medállal visszahozhatja őt, de nem mer hinni neki.*
- Hogy te beteg?
*Tekint barátnőjére elszörnyülve. Nem látszik betegnek szerinte, de azért felőle is aggódni kezd. Ha őt is elveszíti, akkor akár hamarosan elkezdhet megőrülni.*
- Menj akkor de... Ajánlom, hogy ne legyen semmi bajod.
*Ha a leány távozik, Kresihez fordul.*
- Mit javasolsz? Próbáljam rá a medált Kaganra?
*~Remélem, nem csinálok vele több kárt, mint hasznot...~ Reményteli pillantással tekint a nőre, aztán újra a medálra.*
- Ha ez az egyetlen mód, hogy okosabbak legyünk vagy segíthessek rajta, akkor megteszem.
*Hisz addig is csinál valami hasznosat, nem pedig szalonnával tömi a fejét.*
9075. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:03:04
Üzenet elküldve: 2018-12-31 15:03:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Pestis//
//Aenae, Effy, Kresi//
*Legyint, úgy nagyjából mindenre. Arra is, hogy a magasság és a torony hatása nem függ össze, arra is, hogy Kagan talán mégsem akart szabadulni tőle. És arra is, hogy a kő túl nehéz.*
- Ha esetleg mutatkozik bennem némi tehetség, akkor meg tudsz nekem tanítani varázslatokat?
*Teszi fel a nagy kérdést Kresinek.*
- Igazából nem szívesen mennék vissza a toronyhoz, pedig tényleg érdekelne a dolog... A tünetek? Láz, gyengeség, kelések a hajlatokban, nem láttam közelről egyet sem, csak hallottam...
*Mikor Kresi rákérdez, hogy nem lehet-e, hogy ő is pestises, akkor megtorpan. Végigfuttatja, hogy ki mindenkivel találkozott a lázadás óta és lehettek-e közöttük betegek.*
- Vérszívó élősködők terjesztik, bolhák. Nem emlékszem, hogy engem megcsípett volna egy is.
*Tapogatja a nyakát, a hóna alját, de nyoma sincsen fájdalmas keléseknek.*
- Nem, azt hiszem, hogy nem vagyok pestises, de megvizsgáltatom magam a kancellárral. Akkor azt hiszem jobb lesz, ha magam Effytől amíg meg nem bizonyosodik, hogy egészséges vagyok.
*Kiderül ezután, hogy Effy egyáltalán nem próbálta ki a medált Kaganon, ezen őszintén elcsodálkozik, de nem kommentálja.*
- Effy, lemegyek az ispotályba, nehogy én is beteg legyek. Jártam a városban is, szóval lehet, hogy én is elkaptam, nem akarlak veszélyeztetni. Ha gondoljátok, akkor próbáljátok rá a medált. Krestvir, később beszélünk, ha látom Waldrant, akkor mondom neki, hogy keressen.
*Azzal sarkon is fordul és elhagyja az erődöt. Sietősen. Amúgy meg amúgy is az ispotályba készült, csak közbeszóltak előbb a követek, utána Krestvir. Ez utóbbi ráadásul elültette a lányban azt a gondolatot, hogy ő maga is beteg.*
//Aenae, Effy, Kresi//
*Legyint, úgy nagyjából mindenre. Arra is, hogy a magasság és a torony hatása nem függ össze, arra is, hogy Kagan talán mégsem akart szabadulni tőle. És arra is, hogy a kő túl nehéz.*
- Ha esetleg mutatkozik bennem némi tehetség, akkor meg tudsz nekem tanítani varázslatokat?
*Teszi fel a nagy kérdést Kresinek.*
- Igazából nem szívesen mennék vissza a toronyhoz, pedig tényleg érdekelne a dolog... A tünetek? Láz, gyengeség, kelések a hajlatokban, nem láttam közelről egyet sem, csak hallottam...
*Mikor Kresi rákérdez, hogy nem lehet-e, hogy ő is pestises, akkor megtorpan. Végigfuttatja, hogy ki mindenkivel találkozott a lázadás óta és lehettek-e közöttük betegek.*
- Vérszívó élősködők terjesztik, bolhák. Nem emlékszem, hogy engem megcsípett volna egy is.
*Tapogatja a nyakát, a hóna alját, de nyoma sincsen fájdalmas keléseknek.*
- Nem, azt hiszem, hogy nem vagyok pestises, de megvizsgáltatom magam a kancellárral. Akkor azt hiszem jobb lesz, ha magam Effytől amíg meg nem bizonyosodik, hogy egészséges vagyok.
*Kiderül ezután, hogy Effy egyáltalán nem próbálta ki a medált Kaganon, ezen őszintén elcsodálkozik, de nem kommentálja.*
- Effy, lemegyek az ispotályba, nehogy én is beteg legyek. Jártam a városban is, szóval lehet, hogy én is elkaptam, nem akarlak veszélyeztetni. Ha gondoljátok, akkor próbáljátok rá a medált. Krestvir, később beszélünk, ha látom Waldrant, akkor mondom neki, hogy keressen.
*Azzal sarkon is fordul és elhagyja az erődöt. Sietősen. Amúgy meg amúgy is az ispotályba készült, csak közbeszóltak előbb a követek, utána Krestvir. Ez utóbbi ráadásul elültette a lányban azt a gondolatot, hogy ő maga is beteg.*
9074. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-31 12:28:49
Üzenet elküldve: 2018-12-31 12:28:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek – Gyógymód//
*Dora története kapcsán csak nevetni tud, ahogy felidézi magában az esetet, mikor először találkoztak. Már el is felejtette, hogy Dora is ott volt, mikor a kancellár leesett az öszvérrel, ám ezt a kis apróságot inkább megtartja magának. Kezével pedig amolyan nemtörődöm módon legyint egyet, azt üzenve Dorának, ~Megesik az ilyesmi, engedd el!~ válaszolja a csábítással kapcsolatban. Hogy mit miért tett, nem igazán akarja megindokolni a lánynak, de arról már lehetőség szerint épp eléggé biztosította, hogy több mindent nem szeretne a kancellártól, vagy legalábbis nem olyan téren, mint Dora. ~Azt azonban megnézném, ha ez a kettő összejönne!~ nevet magában, hiszen nehezen tud kevésbé összeillő párt elképzelni.*
- Amúgy csak kíváncsiságból: mégis miért akartad megölni? *pillant gyanakodva a lányra, vajon neki is van-e félnivalója tőle.*
- Nem gond, szeretem a cserfes embereket! *mosolyog a lányra, még ha csak részben igaz is, amit mond. Vannak emberek, akiktől elviseli az üres fecsegést, de általában a legtöbb egyén locsogása végtelenül untatja, mégis szokásává vált úgy tenni, mintha érdekelné, ugyanis az ilyen beszédekből többet megtudhat az illetőről, mint egyébként. Dora amúgy is a két kategória közt egyensúlyozik jelenleg, így nem bánja, ha beszél, addig is jobban megismeri, hogy könnyebben eldönthesse, barát vagy ellenség lesz-e belőle.*
- Helyes! *bólint rá a hosszas beszédre* Azt úgysem kapnád meg. Ezt csak azért mondom, mert tény. *kacsint a lányra, remélve, hogy ha tényleg igazat beszél, akkor el is bírja viselni azt, ha más is így viselkedik vele. Nem akar szándékosan goromba lenni Dorával, ez a csöpögős imádat a kancellár iránt azonban már kezd lassan az agyára menni, főleg, hogy úgy tűnik, a lány még mindig nem bírja túltenni magát azon, ami köztük történt.*
- Nyilván nem attól. Hanem a kelésektől! *forgatja a szemét. Nem szereti, ha valakinek magyaráznia kell a csattanót, bár úgy tűnik, Dora azért szerencsére felfogta a lényeget, így együtt nevet vele*
- Ha az artheniori kúriára gondolsz, az épp romokban hever, bár az nem volt éppen az enyém. A pihe-puha ágyikóm sokkal messzebb van innen, de közel sem olyan fenséges vagy lenyűgöző. És nem is annyira kihasznált, mint gondolnád. Nem időzöm többet otthon, mint amennyit feltétlenül muszáj. *talán megszállta valami Dora tényközlési vágyából, ugyanis sokkal több mindent mond el a lánynak, mint eddig bárkinek Amonon, ám továbbra is marad az általánosságok szintjén, és ennél több részletet nem közöl.*
- Nyugi, itt lesz valahol! *jelenti ki magabiztosan a környéket fürkészve, mintha csak arra várna, valamelyik sarok mögül eléjük ugrik majd az említett tárgy. Csak akkor pillant a lányra, mikor az ő alvóhelye kerül szóba. Már épp készülne valami tréfával, ám Dora ennek hamar elejét veszi.*
- Ünneprontó! *motyogja magában bosszúsan* Hogyhogy nem vagy tharg? Akkor honnan származol? Olyan jól kiismered magad itt, azt hittem, mindig is itt éltél... *jegyzi meg már normális hangnemben, ahogy alaposabban szemügyre veszi Dorát. ~Valóban nem olyan koszos, mint az itteniek~ állapítja meg magában, míg a válaszra vár.*
- Bocs, szivi, én csak a pókokkal értek szót! *mutat a vállát díszítő tetkóra, hogy jelezze, az előbb nem úgy értette, hogy ő maga fog patkányt fogni. ~Biztos akad rá megfelelőbb ember~ gondolja magában, megfelelő alatt jelentéktelent értve.*
- Hm, mit szólsz a városi csőcselékhez? Úgy tűnt, eléggé megunták már az életüket... *jegyzi meg epésen, ahogy felvillannak előtte a lázadás képei, kicsit még mindig sajnálva, hogy nem sikerült megfékezniük és felkoncolniuk őket, de magában még nem mondott le arról, hogy egyszer bosszút fog állni azokon, akik elrombolták a Kúriát és megölték Sorayát.*
*Dora története kapcsán csak nevetni tud, ahogy felidézi magában az esetet, mikor először találkoztak. Már el is felejtette, hogy Dora is ott volt, mikor a kancellár leesett az öszvérrel, ám ezt a kis apróságot inkább megtartja magának. Kezével pedig amolyan nemtörődöm módon legyint egyet, azt üzenve Dorának, ~Megesik az ilyesmi, engedd el!~ válaszolja a csábítással kapcsolatban. Hogy mit miért tett, nem igazán akarja megindokolni a lánynak, de arról már lehetőség szerint épp eléggé biztosította, hogy több mindent nem szeretne a kancellártól, vagy legalábbis nem olyan téren, mint Dora. ~Azt azonban megnézném, ha ez a kettő összejönne!~ nevet magában, hiszen nehezen tud kevésbé összeillő párt elképzelni.*
- Amúgy csak kíváncsiságból: mégis miért akartad megölni? *pillant gyanakodva a lányra, vajon neki is van-e félnivalója tőle.*
- Nem gond, szeretem a cserfes embereket! *mosolyog a lányra, még ha csak részben igaz is, amit mond. Vannak emberek, akiktől elviseli az üres fecsegést, de általában a legtöbb egyén locsogása végtelenül untatja, mégis szokásává vált úgy tenni, mintha érdekelné, ugyanis az ilyen beszédekből többet megtudhat az illetőről, mint egyébként. Dora amúgy is a két kategória közt egyensúlyozik jelenleg, így nem bánja, ha beszél, addig is jobban megismeri, hogy könnyebben eldönthesse, barát vagy ellenség lesz-e belőle.*
- Helyes! *bólint rá a hosszas beszédre* Azt úgysem kapnád meg. Ezt csak azért mondom, mert tény. *kacsint a lányra, remélve, hogy ha tényleg igazat beszél, akkor el is bírja viselni azt, ha más is így viselkedik vele. Nem akar szándékosan goromba lenni Dorával, ez a csöpögős imádat a kancellár iránt azonban már kezd lassan az agyára menni, főleg, hogy úgy tűnik, a lány még mindig nem bírja túltenni magát azon, ami köztük történt.*
- Nyilván nem attól. Hanem a kelésektől! *forgatja a szemét. Nem szereti, ha valakinek magyaráznia kell a csattanót, bár úgy tűnik, Dora azért szerencsére felfogta a lényeget, így együtt nevet vele*
- Ha az artheniori kúriára gondolsz, az épp romokban hever, bár az nem volt éppen az enyém. A pihe-puha ágyikóm sokkal messzebb van innen, de közel sem olyan fenséges vagy lenyűgöző. És nem is annyira kihasznált, mint gondolnád. Nem időzöm többet otthon, mint amennyit feltétlenül muszáj. *talán megszállta valami Dora tényközlési vágyából, ugyanis sokkal több mindent mond el a lánynak, mint eddig bárkinek Amonon, ám továbbra is marad az általánosságok szintjén, és ennél több részletet nem közöl.*
- Nyugi, itt lesz valahol! *jelenti ki magabiztosan a környéket fürkészve, mintha csak arra várna, valamelyik sarok mögül eléjük ugrik majd az említett tárgy. Csak akkor pillant a lányra, mikor az ő alvóhelye kerül szóba. Már épp készülne valami tréfával, ám Dora ennek hamar elejét veszi.*
- Ünneprontó! *motyogja magában bosszúsan* Hogyhogy nem vagy tharg? Akkor honnan származol? Olyan jól kiismered magad itt, azt hittem, mindig is itt éltél... *jegyzi meg már normális hangnemben, ahogy alaposabban szemügyre veszi Dorát. ~Valóban nem olyan koszos, mint az itteniek~ állapítja meg magában, míg a válaszra vár.*
- Bocs, szivi, én csak a pókokkal értek szót! *mutat a vállát díszítő tetkóra, hogy jelezze, az előbb nem úgy értette, hogy ő maga fog patkányt fogni. ~Biztos akad rá megfelelőbb ember~ gondolja magában, megfelelő alatt jelentéktelent értve.*
- Hm, mit szólsz a városi csőcselékhez? Úgy tűnt, eléggé megunták már az életüket... *jegyzi meg epésen, ahogy felvillannak előtte a lázadás képei, kicsit még mindig sajnálva, hogy nem sikerült megfékezniük és felkoncolniuk őket, de magában még nem mondott le arról, hogy egyszer bosszút fog állni azokon, akik elrombolták a Kúriát és megölték Sorayát.*
9073. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-31 00:07:58
Üzenet elküldve: 2018-12-31 00:07:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– A pusztában. *Magyarázza a lány álmosan pislogva, és közben a szekér keresésére indul, valamelyik irányba, hogy legalább haladjanak. Hirtelen kaján vigyor terül el a képén, ahogy felidézi az esetet. Azért halkan beszél, hogy ne kürtölje világgá gondolatait a járókelők körében.* Az egész úgy volt, hogy Habrertus leesett az öszvérről, én pedig valami furcsát éreztem, amit még azelőtt sohasem. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán meghal, és ez megviselt. Mondanom sem kell, hogy mostanra már hozzászoktam. *Próbál tárgyilagosan beszélni, de itt egy kicsit azért csak megcsuklik a hangja.* Eredetileg el akartam tenni láb alól, szóval ez egy nagy fordulat volt, nekem elhiheted.
*Belerúg egy kavicsba, csak úgy szórakozásból.*
– Ezután jött valami sötételf nő, aki nekiállt csábítgatni az én jó kancelláromat *kacsint az illetőre* Itt betelt a pohár, és ugyan kiküldetésben elmentem a birtokokra, de nem bírtam magammal. Össze voltam zavarodva. Ezért kimentem a pusztába nézni, ahogy a mókusok kefélnek, és közben igyekeztem nem arra gondolni, hogy a barátunk *kuncog* kivel kefél. Persze a pihe-puha ágyamba is mehettem volna, de akkor csak forgolódtam volna a bugyuta gondolataimmal együtt, és minden nap a szemébe kellett volna néznem. Aztán rájöttem, mit érzek, a többit meg már tudod.
*Kínosan felnevet.*
– Én nem gondolom, hogy lehetne ebből bármi is. Csak szeretem tisztázni a dolgokat. *Persze itt alapvetően arra voksol, hogy nem tudják majd meggyógyítani a kancellárt, de még ha véletlenül sikerülne is, akkor is egészen biztosan esélytelen a dolog. A kancellár sunyi, mondhatni ördögi viselkedése fogta meg úgy Dorát, de erre csodálaton kívül semmit nem lehet építeni. Nem is lenne valami jövedelmező.* Tudom, megint túl sokat beszélek erről, de őszintén megmondom, hogy nem nagyon érdekel. Ezt sem azért mondom el, mert az együttérzésedre vágyom. *Mondja nem túl meggyőzően, kissé elérzékenyült hangon.* Csak azért, mert szeretek tényeket közölni.
*Esti közben feldobja lehetőségként, hogy Dorának a pestistől fáj a nyaka. A lány a grimaszától elneveti magát, pedig egyrészt nagyon fekete a humor, másrészt meg a helyzet is mást követel meg. Valahogy mégis kirobban belőle.*
– Én még olyan *tátog* nem láttam, amitől fáj a nyakad. De legyen igazam. Különben is, hol a te pihepuha ágyad, ha egyszer nem a k… barátunknál hálsz? *Grimaszol.* Biztosan valami fenséges fekvőhely lehet. És a palotád hol van? *Ha pimasz is a humora, csak ugratja.* De legfőképpen: hol a nyűben van a szekered?
*Dora azt kívánja, bárcsak ő is úgy bírná az iramot, mint Esti, de hát nem mehet minden flottul. Lassan ott tart, hogy ha megvan a szekér, belefekszik és elalszik ott az első esőig. Mit neki a pirkadat, a munka! Közben a mélységi is az alvóhelyéről kezdi vallatni, mintha direkt alvásra próbálná noszogatni szegény párát.*
– Ez egy vicces történet. Jelenleg nem alszom sehol: sem tharg nem vagyok – az erődbe be se mehetünk most –, sem pedig a kancellárnál nem alhatok, bár már megtörtént többször is. És ne merd meresztgetni a szemed. *Mutatóujját fenyegetően Esti felé emeli.* Nem úgy.
– Pókkal nem megyünk sokra. Szegény nem igazán emberi, de minden más jól jön. És ha te ilyen macskanőféle vagy, még most szólj. *Vonja fel a szemöldökét.* Nem fogok energiát ölni a többibe.
*Esti emberkísérlettel kapcsolatos ötletei továbbra sem sokkolják a lányt. Nyilván valahol ez is egy opció, csak különböző korlátokba ütközik.*
– Ha találsz egy csoport embert, aki rájött már az eddig is nyilvánvaló tényre, hogy a léte teljesen értelmetlen, hozhatod. Én már azon is csodálkoztam, hogy a kereskedő vállalta ezt a családja nevében. Még soha nem volt élő kutatóanyagom, pedig mennyit vágytam már rá. *Nagyot, ábrándosat sóhajt.* Mindig is tudni akartam, hogy melyik szerv nélkül meddig él valaki.
~ Ó, Lorew uram, bár élnél még! ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
– A pusztában. *Magyarázza a lány álmosan pislogva, és közben a szekér keresésére indul, valamelyik irányba, hogy legalább haladjanak. Hirtelen kaján vigyor terül el a képén, ahogy felidézi az esetet. Azért halkan beszél, hogy ne kürtölje világgá gondolatait a járókelők körében.* Az egész úgy volt, hogy Habrertus leesett az öszvérről, én pedig valami furcsát éreztem, amit még azelőtt sohasem. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy talán meghal, és ez megviselt. Mondanom sem kell, hogy mostanra már hozzászoktam. *Próbál tárgyilagosan beszélni, de itt egy kicsit azért csak megcsuklik a hangja.* Eredetileg el akartam tenni láb alól, szóval ez egy nagy fordulat volt, nekem elhiheted.
*Belerúg egy kavicsba, csak úgy szórakozásból.*
– Ezután jött valami sötételf nő, aki nekiállt csábítgatni az én jó kancelláromat *kacsint az illetőre* Itt betelt a pohár, és ugyan kiküldetésben elmentem a birtokokra, de nem bírtam magammal. Össze voltam zavarodva. Ezért kimentem a pusztába nézni, ahogy a mókusok kefélnek, és közben igyekeztem nem arra gondolni, hogy a barátunk *kuncog* kivel kefél. Persze a pihe-puha ágyamba is mehettem volna, de akkor csak forgolódtam volna a bugyuta gondolataimmal együtt, és minden nap a szemébe kellett volna néznem. Aztán rájöttem, mit érzek, a többit meg már tudod.
*Kínosan felnevet.*
– Én nem gondolom, hogy lehetne ebből bármi is. Csak szeretem tisztázni a dolgokat. *Persze itt alapvetően arra voksol, hogy nem tudják majd meggyógyítani a kancellárt, de még ha véletlenül sikerülne is, akkor is egészen biztosan esélytelen a dolog. A kancellár sunyi, mondhatni ördögi viselkedése fogta meg úgy Dorát, de erre csodálaton kívül semmit nem lehet építeni. Nem is lenne valami jövedelmező.* Tudom, megint túl sokat beszélek erről, de őszintén megmondom, hogy nem nagyon érdekel. Ezt sem azért mondom el, mert az együttérzésedre vágyom. *Mondja nem túl meggyőzően, kissé elérzékenyült hangon.* Csak azért, mert szeretek tényeket közölni.
*Esti közben feldobja lehetőségként, hogy Dorának a pestistől fáj a nyaka. A lány a grimaszától elneveti magát, pedig egyrészt nagyon fekete a humor, másrészt meg a helyzet is mást követel meg. Valahogy mégis kirobban belőle.*
– Én még olyan *tátog* nem láttam, amitől fáj a nyakad. De legyen igazam. Különben is, hol a te pihepuha ágyad, ha egyszer nem a k… barátunknál hálsz? *Grimaszol.* Biztosan valami fenséges fekvőhely lehet. És a palotád hol van? *Ha pimasz is a humora, csak ugratja.* De legfőképpen: hol a nyűben van a szekered?
*Dora azt kívánja, bárcsak ő is úgy bírná az iramot, mint Esti, de hát nem mehet minden flottul. Lassan ott tart, hogy ha megvan a szekér, belefekszik és elalszik ott az első esőig. Mit neki a pirkadat, a munka! Közben a mélységi is az alvóhelyéről kezdi vallatni, mintha direkt alvásra próbálná noszogatni szegény párát.*
– Ez egy vicces történet. Jelenleg nem alszom sehol: sem tharg nem vagyok – az erődbe be se mehetünk most –, sem pedig a kancellárnál nem alhatok, bár már megtörtént többször is. És ne merd meresztgetni a szemed. *Mutatóujját fenyegetően Esti felé emeli.* Nem úgy.
– Pókkal nem megyünk sokra. Szegény nem igazán emberi, de minden más jól jön. És ha te ilyen macskanőféle vagy, még most szólj. *Vonja fel a szemöldökét.* Nem fogok energiát ölni a többibe.
*Esti emberkísérlettel kapcsolatos ötletei továbbra sem sokkolják a lányt. Nyilván valahol ez is egy opció, csak különböző korlátokba ütközik.*
– Ha találsz egy csoport embert, aki rájött már az eddig is nyilvánvaló tényre, hogy a léte teljesen értelmetlen, hozhatod. Én már azon is csodálkoztam, hogy a kereskedő vállalta ezt a családja nevében. Még soha nem volt élő kutatóanyagom, pedig mennyit vágytam már rá. *Nagyot, ábrándosat sóhajt.* Mindig is tudni akartam, hogy melyik szerv nélkül meddig él valaki.
~ Ó, Lorew uram, bár élnél még! ~
9072. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 21:16:03
Üzenet elküldve: 2018-12-30 21:16:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Aenae, Effy//
- Értem. - *Bár van, hogy az információkat egyszerűen csak tudomásul veszi, megfigyelései alapján a beszélgetőtársak általában igényelnek valamiféle visszajelzést, erre pedig jó fogás ez az egy szó. Hozzáfűzni nem tud semmit az elhangzottakhoz, mert a jelenségről ugyan többet megtudott, arról azonban nem, hogy mi okozhatta. Így sajnos segíteni sem tud.*
- Nem hinném, hogy a magasságnak köze volna hozzá. Én alacsonyabb vagyok nálad, mégsem tapasztaltam hasonlót. - *Mutat rá az elméletben rejlő hibára. Természetesen a "kis görcs" kifejezést csakis úgy tudja dekódolni, hogy az az apró termetre utal. Legalábbis ez a legerősebb tippje, tekintve, hogy számára is nyilvánvaló, hogy Aenae alacsonyabb az átlagnál.
Majd a lány az érzéseiből oszt meg valamennyit. Krestvir feltételezi, hogy azért, mert ő a zaklatottságával magyarázná azt, ami a toronynál történt vele.
Kényelmetlen helyzetbe kerül, ugyanis szívesen szólna pár vigasztaló szót, ám mindig bajban van az ilyesmivel.*
- Nem igazán ismerem Kagant, úgyhogy cáfolni nem tudlak. De azt mondtad, részben rád hagyta Thargarod vezetését. Én pedig nem hinném, hogy olyasvalakire bízná az övéit, akiben nem bízik, akitől szabadulna... - *Mond ennyit, a tényekre támaszkodva.
Miközben beszél, leginkább a földet nézi maga előtt, csak egyszer-kétszer pillant Aenae arcára, jó érzékkel választva meg a kellő mennyiséget és időt, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy egyébként ő nem szívesen tartja fenn a szemkontaktust. Bár gondot sem okoz, csak kényelmesebb, ha nem kell megtennie. Ez menet közben pedig kivitelezhető.
Így azonban elmulasztja Aenae próbálkozását is a kővel, csak arra néz oda kíváncsian, mikor a lány felveszi a földről.*
- A kavics túl nehéz. Egy tollpihe megteszi kezdésnek. - *Jegyzi meg. Az elképzelt helyzeten a gyertyalánggal pedig csak mosolyog magában. Valóban, az elég színpadiasan vészjósló volna. Megfélemlítésre akár még alkalmas is.
Aztán biccent. Ha Aenae szerint érdemes felkeresnie Waldrant, akkor megteszi. De nem ma. Ma még alighanem a tharg vezetőségben beállt változásból sem eszméltek fel.
És ehhez jön még a ragály, amiről Aenae most beszámol. Akkor ezért voltak tegnap a kapunál azok az emberek...*
- Mik a tünetek? - *Kérdi aggódva, mert erről jó lesz tudni. Más sem hiányzott már...*
- Az nem lehet, hogy a te rosszullétedet is ez okozta? - *Jut eszébe ez is, s gondolatát megosztja a lánnyal.
Effy elé érve biccent, megerősítve, hogy találkoztak már.
Aztán meg meglepetten hallgatja, hogy a nő még meg sem próbálta visszarakni Kaganra a medált.*
- Nem kívánok beleavatkozni, ez a ti döntésetek. De ha meg akartok róla győződni, hogy ez valóban a saját akaratából történt és nem csak az istenek zavarták össze a gondolatait, szerintem életre kellene keltenetek. Nem is olyan régen történt, hogy néhányan kifordultak önmagukból az istenek befolyása miatt... valószínűleg a lázadást is ez okozta. Nem zárnám ki, hogy Kagan sem magától döntött így. - *Ha csak a tegnapi találkozásukra gondol, ő nem vett észre semmit a férfin. Persze, az ő emberismerete mellett ez nem jelent semmit. De kiküld egy csapatot, gondoskodik róluk, az asszonya gyermeket vár, ő pedig egyik napról a másikra úgy dönt, hogy végez az életével? Ez furcsa.
A dobozkát átveszi Effytől, de csak megnézi a medált, egyebet nem tesz. Az érdekes a hatása volna, ennek tesztelése azonban nem az ő feladata.*
//Aenae, Effy//
- Értem. - *Bár van, hogy az információkat egyszerűen csak tudomásul veszi, megfigyelései alapján a beszélgetőtársak általában igényelnek valamiféle visszajelzést, erre pedig jó fogás ez az egy szó. Hozzáfűzni nem tud semmit az elhangzottakhoz, mert a jelenségről ugyan többet megtudott, arról azonban nem, hogy mi okozhatta. Így sajnos segíteni sem tud.*
- Nem hinném, hogy a magasságnak köze volna hozzá. Én alacsonyabb vagyok nálad, mégsem tapasztaltam hasonlót. - *Mutat rá az elméletben rejlő hibára. Természetesen a "kis görcs" kifejezést csakis úgy tudja dekódolni, hogy az az apró termetre utal. Legalábbis ez a legerősebb tippje, tekintve, hogy számára is nyilvánvaló, hogy Aenae alacsonyabb az átlagnál.
Majd a lány az érzéseiből oszt meg valamennyit. Krestvir feltételezi, hogy azért, mert ő a zaklatottságával magyarázná azt, ami a toronynál történt vele.
Kényelmetlen helyzetbe kerül, ugyanis szívesen szólna pár vigasztaló szót, ám mindig bajban van az ilyesmivel.*
- Nem igazán ismerem Kagant, úgyhogy cáfolni nem tudlak. De azt mondtad, részben rád hagyta Thargarod vezetését. Én pedig nem hinném, hogy olyasvalakire bízná az övéit, akiben nem bízik, akitől szabadulna... - *Mond ennyit, a tényekre támaszkodva.
Miközben beszél, leginkább a földet nézi maga előtt, csak egyszer-kétszer pillant Aenae arcára, jó érzékkel választva meg a kellő mennyiséget és időt, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy egyébként ő nem szívesen tartja fenn a szemkontaktust. Bár gondot sem okoz, csak kényelmesebb, ha nem kell megtennie. Ez menet közben pedig kivitelezhető.
Így azonban elmulasztja Aenae próbálkozását is a kővel, csak arra néz oda kíváncsian, mikor a lány felveszi a földről.*
- A kavics túl nehéz. Egy tollpihe megteszi kezdésnek. - *Jegyzi meg. Az elképzelt helyzeten a gyertyalánggal pedig csak mosolyog magában. Valóban, az elég színpadiasan vészjósló volna. Megfélemlítésre akár még alkalmas is.
Aztán biccent. Ha Aenae szerint érdemes felkeresnie Waldrant, akkor megteszi. De nem ma. Ma még alighanem a tharg vezetőségben beállt változásból sem eszméltek fel.
És ehhez jön még a ragály, amiről Aenae most beszámol. Akkor ezért voltak tegnap a kapunál azok az emberek...*
- Mik a tünetek? - *Kérdi aggódva, mert erről jó lesz tudni. Más sem hiányzott már...*
- Az nem lehet, hogy a te rosszullétedet is ez okozta? - *Jut eszébe ez is, s gondolatát megosztja a lánnyal.
Effy elé érve biccent, megerősítve, hogy találkoztak már.
Aztán meg meglepetten hallgatja, hogy a nő még meg sem próbálta visszarakni Kaganra a medált.*
- Nem kívánok beleavatkozni, ez a ti döntésetek. De ha meg akartok róla győződni, hogy ez valóban a saját akaratából történt és nem csak az istenek zavarták össze a gondolatait, szerintem életre kellene keltenetek. Nem is olyan régen történt, hogy néhányan kifordultak önmagukból az istenek befolyása miatt... valószínűleg a lázadást is ez okozta. Nem zárnám ki, hogy Kagan sem magától döntött így. - *Ha csak a tegnapi találkozásukra gondol, ő nem vett észre semmit a férfin. Persze, az ő emberismerete mellett ez nem jelent semmit. De kiküld egy csapatot, gondoskodik róluk, az asszonya gyermeket vár, ő pedig egyik napról a másikra úgy dönt, hogy végez az életével? Ez furcsa.
A dobozkát átveszi Effytől, de csak megnézi a medált, egyebet nem tesz. Az érdekes a hatása volna, ennek tesztelése azonban nem az ő feladata.*
9071. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:27:47
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Aenae, Kresi//
*Abbahagyja egy időre az evést, köszönti az érkezőket és feláll a helyéről.*
- Már találkoztunk. Üdv Kresi!
*A medál hallatán kicsit kiveri a víz. Fél, hogy valami megrovást vagy hasonlót fog kapni Aenae-től, amiért nem tette Kagan szobrára. Agyal egy kicsit mielőtt megszólalna.*
- Nos... Én nem tettem Kaganra a medált. Nem mertem. A lába előtt volt a doboz, amibe beleejtette, mielőtt borostyán lett.
*Beszéd közben előveszi táskájából az ominózus dobozt és azt nézegeti, mintsem hogy a másik kettő szemébe nézzen.*
- Önszántából tette, bár nem tudom, hogy valóban ő akarta-e, vagy... Vagy ezek a szellemek vagy istenek szólították magukhoz. Nem mertem beleavatkozni, mert szerintem nem tudok hozzá eleget.
*Kinyitja a dobozkát és Kresi felé mutatja azt és annak tartalmát.*
- Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna, vagy mit kell tennem.
*Nem akart megint elszontyolodni, de még túl friss benne az élmény és túl kevés szalonnát evett ahhoz, hogy másra tudjon gondolni.*
//Aenae, Kresi//
*Abbahagyja egy időre az evést, köszönti az érkezőket és feláll a helyéről.*
- Már találkoztunk. Üdv Kresi!
*A medál hallatán kicsit kiveri a víz. Fél, hogy valami megrovást vagy hasonlót fog kapni Aenae-től, amiért nem tette Kagan szobrára. Agyal egy kicsit mielőtt megszólalna.*
- Nos... Én nem tettem Kaganra a medált. Nem mertem. A lába előtt volt a doboz, amibe beleejtette, mielőtt borostyán lett.
*Beszéd közben előveszi táskájából az ominózus dobozt és azt nézegeti, mintsem hogy a másik kettő szemébe nézzen.*
- Önszántából tette, bár nem tudom, hogy valóban ő akarta-e, vagy... Vagy ezek a szellemek vagy istenek szólították magukhoz. Nem mertem beleavatkozni, mert szerintem nem tudok hozzá eleget.
*Kinyitja a dobozkát és Kresi felé mutatja azt és annak tartalmát.*
- Fogalmam sincs, hogy mit kellett volna, vagy mit kell tennem.
*Nem akart megint elszontyolodni, de még túl friss benne az élmény és túl kevés szalonnát evett ahhoz, hogy másra tudjon gondolni.*
9070. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:11:51
Üzenet elküldve: 2018-12-30 20:11:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Aenae, Effy//
- Talán Pyctát, nem tudom. Egy magas alakot. Nem együtt láttam őket. Az alakot a tóparton, az irbiszt meg kicsit odébb, ott ahol a táborhelyünk volt. Nirst Pyctának szólítottam. Nem is tudom, hogy miért.
*Tanácstalanul vakarja a fejét, zavarosak neki ezek a dolgok.*
- Lehet, hogy csak a hozzám hasonló kis görcsökre hat így a torony.
*Féloldalas mosollyal néz Krestvirre.*
- Zaklatottak a napjaim, az anyám meghalt a városi lázadásban. Kagan nem igazán ideális apa, meggyőződésem, hogy azért küldött a toronyhoz, meg utána északra, hogy szabaduljon tőlem. Kicsit túlgondoltam a dolgokat asszem...
*Mereng a történteken. A végrendelet talán kicsit megrengette a hitét, hogy Kagan szabadulni akarna tőle, de nem eléggé ahhoz, hogy ne kezdjen azon agyalni, hogy a férfi ezzel a végakarattal is csak vele akart kibabrálni.*
- Romantikus elképzelni, hogy villantok egyet a szememmel és erre vészjóslóan megrebben a gyertya lángja.
*Gyertyaláng nincs ugyan kéznél, de egy kavicsot kezd fixírozni a földön, amit úgy látja, hogy megmoccan. Krestvirre néz.*
- Képzelődöm.
*Leguggol, hogy felvegye. Sárga, mintha borostyán volna. Mennyi erre az esély? Mutató- és hüvelykujja közé veszi, a sápatag téli nap felé emeli, aztán zsebre dugja.
Az északi felderítésre bólint.*
- Waldrannal beszélj róla, tényleg. Szerintem ő nem az az egy helyben sokáig megülő típus. Ó a pestis. Ja igen. Szóval az artheniori menekültek hozták magukkal a ragályt. Páran meghaltak, gyengék. Habrertus a gyógymódon dolgozik. Szeretném hinni, hogy közel jár. A városban is tombol a kór, a követekkel megosztottuk a kancellár jegyzeteit.
*Effyt a konyhában találják, eszik. Úgy tűnik, hogy Effynél újabban az evés mindenre megoldás. Vajon régen is ennyire torkos volt?*
- Effy, ő itt Krestvir, mágus, Synmiráról. És lenne pár kérdése Kagan medáljáról, hogy mi történt, mikor újra a nyakába raktad? Nálad van, megmutatod neki?
*Aenaenek meggyőződése, hogy Effy megpróbálta ezt, fel sem merül benne, hogy nem. Látja egyébként Effyn, hogy megviselt, nem akarja a feleslegesnél jobban zaklatni, vagy akár felzaklatni.*
//Aenae, Effy//
- Talán Pyctát, nem tudom. Egy magas alakot. Nem együtt láttam őket. Az alakot a tóparton, az irbiszt meg kicsit odébb, ott ahol a táborhelyünk volt. Nirst Pyctának szólítottam. Nem is tudom, hogy miért.
*Tanácstalanul vakarja a fejét, zavarosak neki ezek a dolgok.*
- Lehet, hogy csak a hozzám hasonló kis görcsökre hat így a torony.
*Féloldalas mosollyal néz Krestvirre.*
- Zaklatottak a napjaim, az anyám meghalt a városi lázadásban. Kagan nem igazán ideális apa, meggyőződésem, hogy azért küldött a toronyhoz, meg utána északra, hogy szabaduljon tőlem. Kicsit túlgondoltam a dolgokat asszem...
*Mereng a történteken. A végrendelet talán kicsit megrengette a hitét, hogy Kagan szabadulni akarna tőle, de nem eléggé ahhoz, hogy ne kezdjen azon agyalni, hogy a férfi ezzel a végakarattal is csak vele akart kibabrálni.*
- Romantikus elképzelni, hogy villantok egyet a szememmel és erre vészjóslóan megrebben a gyertya lángja.
*Gyertyaláng nincs ugyan kéznél, de egy kavicsot kezd fixírozni a földön, amit úgy látja, hogy megmoccan. Krestvirre néz.*
- Képzelődöm.
*Leguggol, hogy felvegye. Sárga, mintha borostyán volna. Mennyi erre az esély? Mutató- és hüvelykujja közé veszi, a sápatag téli nap felé emeli, aztán zsebre dugja.
Az északi felderítésre bólint.*
- Waldrannal beszélj róla, tényleg. Szerintem ő nem az az egy helyben sokáig megülő típus. Ó a pestis. Ja igen. Szóval az artheniori menekültek hozták magukkal a ragályt. Páran meghaltak, gyengék. Habrertus a gyógymódon dolgozik. Szeretném hinni, hogy közel jár. A városban is tombol a kór, a követekkel megosztottuk a kancellár jegyzeteit.
*Effyt a konyhában találják, eszik. Úgy tűnik, hogy Effynél újabban az evés mindenre megoldás. Vajon régen is ennyire torkos volt?*
- Effy, ő itt Krestvir, mágus, Synmiráról. És lenne pár kérdése Kagan medáljáról, hogy mi történt, mikor újra a nyakába raktad? Nálad van, megmutatod neki?
*Aenaenek meggyőződése, hogy Effy megpróbálta ezt, fel sem merül benne, hogy nem. Látja egyébként Effyn, hogy megviselt, nem akarja a feleslegesnél jobban zaklatni, vagy akár felzaklatni.*
9069. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 18:47:53
Üzenet elküldve: 2018-12-30 18:47:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Aenae, Effy//
*Leandanával kapcsolatban nem mond semmit. Nehezen hiszi el, hogy a nő beszélt volna a szellemekkel, de hát az istenekben sem hitt korábban. Meg aztán, amennyire átjárhatóvá váltak a különféle létsíkok, az sem elképzelhetetlen, hogy a lelkek is visszajárjanak. Úgyhogy akár igaz is lehet. Ami Krestvirt eléggé zavarja, mert nem szereti, hogy jó ideje most már minden annyira kaotikus, hogy semmit nem zárhat ki, minden megeshet.*
- Pyctát? - *Kérdez vissza, mert legutóbb a férfit látta egy irbisz társaságában, s Aenae is ismeri a csuhást.*
- Ilyesmiről én még nem hallottam. Nem tapasztaltam, hogy a torony okozott volna bármi hasonlót. - *Húzza össze a szemét furcsállón. Persze, ha Abogr tanítványa mondta ezt, akkor lehet benne valami.*
- Értem. - *Reagálja le ennyivel, hogy Aenae Kagan lánya. Eszébe jut a lány bizalmaskodó beszélgetése a vezérrel a szakállápolási szokásairól. Nos, így egy fokkal kevésbé tűnik furcsának. Az már inkább, hogy a lány nem ellenkezett, mikor ő akkoriban próbálta meggyőzni Pyctát, hogy az állatok befogásáért cserébe tharg támogatást kérjen az északi küldetéshez. Vajon azóta beszámolt Aenae Kagannak az ő "mesterkedéséről"? Valahogy kétli, különben a férfi alighanem dühös lett volna rá, s nem még meggondolja magát az északi üggyel kapcsolatban.
Aztán ő kap kérdést, amire nem is olyan egyszerű válaszolnia.*
- Nem emlékszem. De a tehetségedet felmérheted. Tanulni elméletileg mindenki képes a mágiahasználatot, viszont nem mindegy, hogy mennyi időre van szüksége ennek elsajátításához. Érdemes apró dolgokkal kezdeni. Meglibbenteni egy gyertyalángot, elmozdítani egy tollpihét. Előbb ezt az affinitást kell megszerezned. Ez sok meditálással, gyakorlással, a mágia lényegének megismerésével elérhető.
- Nem, nem mentünk. Nem sikerült támogatókat szereznem. Kagan akkor még kitartott amellett, hogy ami északon történik, az a város problémája. Most lett volna először lehetőségem azóta, hogy oda visszatérjek. A mesterem szerint télen nem kellene északra indulnunk, de én tartok tőle, hogy minél tovább várunk, annál rosszabb lesz a helyzet. És ha már Kagan elszánta magát, nem is akartam elmulasztani a lehetőséget... - *Megáll a beszédben, mert hát a dolgok másképp alakultak ezúttal is. Tegnap még nem gondolta volna, hogy Kagan lemond az életéről.*
- Rendben, köszönöm. - *biccent Aenae javaslatára, s az említett elfet is megnézi magának, a nevéből meg csak a Shent jegyzi meg, mert a többi zavaros számára a bemutatásból.*
- De arról a pestises dologról nem beszéltél még. Mik azok a pestisesek?
*Valószínű útközben még ezt is meg tudják beszélni. Aztán hamarosan a konyhába érkeznek, ahol a tegnap bemutatott nőt találják, akit történetesen éppen keresnek.
Meghajol üdvözlés gyanánt, majd Aenae-re pillant, meghagyva neki a beszéd lehetőségét, hiszen ő valószínűleg közelebbi ismeretségben áll Ephemiával. Részvétét nem fejezi ki még udvarias szófordulat gyanánt sem, mert nem érzi teljesen helyénvalónak ebben az esetben. Szorítkozna inkább a tények megismerésére.*
//Aenae, Effy//
*Leandanával kapcsolatban nem mond semmit. Nehezen hiszi el, hogy a nő beszélt volna a szellemekkel, de hát az istenekben sem hitt korábban. Meg aztán, amennyire átjárhatóvá váltak a különféle létsíkok, az sem elképzelhetetlen, hogy a lelkek is visszajárjanak. Úgyhogy akár igaz is lehet. Ami Krestvirt eléggé zavarja, mert nem szereti, hogy jó ideje most már minden annyira kaotikus, hogy semmit nem zárhat ki, minden megeshet.*
- Pyctát? - *Kérdez vissza, mert legutóbb a férfit látta egy irbisz társaságában, s Aenae is ismeri a csuhást.*
- Ilyesmiről én még nem hallottam. Nem tapasztaltam, hogy a torony okozott volna bármi hasonlót. - *Húzza össze a szemét furcsállón. Persze, ha Abogr tanítványa mondta ezt, akkor lehet benne valami.*
- Értem. - *Reagálja le ennyivel, hogy Aenae Kagan lánya. Eszébe jut a lány bizalmaskodó beszélgetése a vezérrel a szakállápolási szokásairól. Nos, így egy fokkal kevésbé tűnik furcsának. Az már inkább, hogy a lány nem ellenkezett, mikor ő akkoriban próbálta meggyőzni Pyctát, hogy az állatok befogásáért cserébe tharg támogatást kérjen az északi küldetéshez. Vajon azóta beszámolt Aenae Kagannak az ő "mesterkedéséről"? Valahogy kétli, különben a férfi alighanem dühös lett volna rá, s nem még meggondolja magát az északi üggyel kapcsolatban.
Aztán ő kap kérdést, amire nem is olyan egyszerű válaszolnia.*
- Nem emlékszem. De a tehetségedet felmérheted. Tanulni elméletileg mindenki képes a mágiahasználatot, viszont nem mindegy, hogy mennyi időre van szüksége ennek elsajátításához. Érdemes apró dolgokkal kezdeni. Meglibbenteni egy gyertyalángot, elmozdítani egy tollpihét. Előbb ezt az affinitást kell megszerezned. Ez sok meditálással, gyakorlással, a mágia lényegének megismerésével elérhető.
- Nem, nem mentünk. Nem sikerült támogatókat szereznem. Kagan akkor még kitartott amellett, hogy ami északon történik, az a város problémája. Most lett volna először lehetőségem azóta, hogy oda visszatérjek. A mesterem szerint télen nem kellene északra indulnunk, de én tartok tőle, hogy minél tovább várunk, annál rosszabb lesz a helyzet. És ha már Kagan elszánta magát, nem is akartam elmulasztani a lehetőséget... - *Megáll a beszédben, mert hát a dolgok másképp alakultak ezúttal is. Tegnap még nem gondolta volna, hogy Kagan lemond az életéről.*
- Rendben, köszönöm. - *biccent Aenae javaslatára, s az említett elfet is megnézi magának, a nevéből meg csak a Shent jegyzi meg, mert a többi zavaros számára a bemutatásból.*
- De arról a pestises dologról nem beszéltél még. Mik azok a pestisesek?
*Valószínű útközben még ezt is meg tudják beszélni. Aztán hamarosan a konyhába érkeznek, ahol a tegnap bemutatott nőt találják, akit történetesen éppen keresnek.
Meghajol üdvözlés gyanánt, majd Aenae-re pillant, meghagyva neki a beszéd lehetőségét, hiszen ő valószínűleg közelebbi ismeretségben áll Ephemiával. Részvétét nem fejezi ki még udvarias szófordulat gyanánt sem, mert nem érzi teljesen helyénvalónak ebben az esetben. Szorítkozna inkább a tények megismerésére.*
9068. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 17:05:29
Üzenet elküldve: 2018-12-30 17:05:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis(?)//
*Miután szundított egy kicsit és kisírta magát (megint), természetesen a konyha melegében folytatja a vegetálást. Fáradtan, szomorúan és egyszerre mérgesen keni a vajat a kenyérre és eszik vele valami agyonsózott szalonnát.
~Mindenki elhagy. Daranel, a családom, apám, Kagan. Cöh. Bárcsak ne ide menekültem volna. Most nyugodtan kapálgatnék valami tanyán, vagy dolgoznék valami gyümölcsösben, vagy tudom is én... Fúj ez de sós.~
Azért persze megeszi. No meg nagyon jól tudja ő, hogy Amonra menekülni volt a legésszerűbb választás, de kifejezetten jóleső érzés mérgelődnie.
~Kagan is jókor kövül meg. Legalább várhatott volna kicsit. Míg a gyerek felnő vagy valami. Bah.~
Magához vesz mérgében egy üveg lekvárt is.
~Apámnak volt igaza. Szerelmből csinálni bármit is teljes balgaság. Hallgatnom kellett volna rá. Olyan jól elintézel mindig mindent Ephemia. És ha a gyereked apa nélkül nő fel? Ez is a te hibád. Meg Kagané is. Ez a lekvár amúgy finom, elnyomja a sós ízt.~
Gondolatmenetét a betoppanó Aenae szakítja meg, s így felkapja a fejét evés közben.*
- Hmmm? Aenae?
*Egy vérszegény hörcsögmosollyal üdvözli a lányt, és amennyiben Kresi vele tart, őt is.*
*Miután szundított egy kicsit és kisírta magát (megint), természetesen a konyha melegében folytatja a vegetálást. Fáradtan, szomorúan és egyszerre mérgesen keni a vajat a kenyérre és eszik vele valami agyonsózott szalonnát.
~Mindenki elhagy. Daranel, a családom, apám, Kagan. Cöh. Bárcsak ne ide menekültem volna. Most nyugodtan kapálgatnék valami tanyán, vagy dolgoznék valami gyümölcsösben, vagy tudom is én... Fúj ez de sós.~
Azért persze megeszi. No meg nagyon jól tudja ő, hogy Amonra menekülni volt a legésszerűbb választás, de kifejezetten jóleső érzés mérgelődnie.
~Kagan is jókor kövül meg. Legalább várhatott volna kicsit. Míg a gyerek felnő vagy valami. Bah.~
Magához vesz mérgében egy üveg lekvárt is.
~Apámnak volt igaza. Szerelmből csinálni bármit is teljes balgaság. Hallgatnom kellett volna rá. Olyan jól elintézel mindig mindent Ephemia. És ha a gyereked apa nélkül nő fel? Ez is a te hibád. Meg Kagané is. Ez a lekvár amúgy finom, elnyomja a sós ízt.~
Gondolatmenetét a betoppanó Aenae szakítja meg, s így felkapja a fejét evés közben.*
- Hmmm? Aenae?
*Egy vérszegény hörcsögmosollyal üdvözli a lányt, és amennyiben Kresi vele tart, őt is.*
9067. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-30 16:23:06
Üzenet elküldve: 2018-12-30 16:23:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//A pestis//
//Kresi//
- Waldran szerint életében beszélt a szellemekkel, ezért holtában beszél az élőkkel.
*Krestvir válaszaitól sajnos nem lesz okosabb, túl sok kérdést hagynak maguk után ugyanis.*
- Igen, ja semmiség. Kilgard szerint csak az idegeim, a torony közelsége miatt. Be akartam menni, hátha megvan bennem a tehetség, hogy mágus lehessek. Szóval láttam valamit. Előbb egy magas férfit, utána meg egy irbiszt. De a többiek nem látták, úgyhogy nyilván képzelődtem.
*Halkan felnevet.*
- Anyám azt mondta volna, hogy csak produkálom magam, hogy rám figyeljenek. Pedig hidd el, hogy tényleg láttam valamit.
*Ezt már komoly arccal teszi hozzá, közben pedig megindul az erőd felé.*
- Kagan az apám. Bonyolult történet, nem untatnálak vele.
*Mennyire utálja kimondani azt, hogy Kagan az apja, egyszerűen nem tud úgy tekinteni rá.*
- Krestvir, te honnan tudtad, hogy mágus lesz belőled? Egyszer csak felkeltél és szikrázott az ujjad?
*Az italokra bólint, akkor azokat visszarakják.*
- Északra, ahová Pyctát is kérted, hogy menjen veled, ugye? Nem mentetek el?
*Legyint.*
- Nem ígérek semmit, mert ebben biztosan nem én döntök, de ha Waldran előkerül, akkor beszélj vele erről. Az elf ott, Shen, a középső neve veszély, szóval ő be van sózva, mert Kagan küldetést ígért neki is, csak közben megszobrult.
*Thargarod erődjében az első útja a konyhába vezet, azt reméli, hogy Effy ott torkoskodik, mint mindig. Állítólag a terhességtől még torkosabb lesz és furcsa dolgokat fog egymással fogyasztani.*
//Kresi//
- Waldran szerint életében beszélt a szellemekkel, ezért holtában beszél az élőkkel.
*Krestvir válaszaitól sajnos nem lesz okosabb, túl sok kérdést hagynak maguk után ugyanis.*
- Igen, ja semmiség. Kilgard szerint csak az idegeim, a torony közelsége miatt. Be akartam menni, hátha megvan bennem a tehetség, hogy mágus lehessek. Szóval láttam valamit. Előbb egy magas férfit, utána meg egy irbiszt. De a többiek nem látták, úgyhogy nyilván képzelődtem.
*Halkan felnevet.*
- Anyám azt mondta volna, hogy csak produkálom magam, hogy rám figyeljenek. Pedig hidd el, hogy tényleg láttam valamit.
*Ezt már komoly arccal teszi hozzá, közben pedig megindul az erőd felé.*
- Kagan az apám. Bonyolult történet, nem untatnálak vele.
*Mennyire utálja kimondani azt, hogy Kagan az apja, egyszerűen nem tud úgy tekinteni rá.*
- Krestvir, te honnan tudtad, hogy mágus lesz belőled? Egyszer csak felkeltél és szikrázott az ujjad?
*Az italokra bólint, akkor azokat visszarakják.*
- Északra, ahová Pyctát is kérted, hogy menjen veled, ugye? Nem mentetek el?
*Legyint.*
- Nem ígérek semmit, mert ebben biztosan nem én döntök, de ha Waldran előkerül, akkor beszélj vele erről. Az elf ott, Shen, a középső neve veszély, szóval ő be van sózva, mert Kagan küldetést ígért neki is, csak közben megszobrult.
*Thargarod erődjében az első útja a konyhába vezet, azt reméli, hogy Effy ott torkoskodik, mint mindig. Állítólag a terhességtől még torkosabb lesz és furcsa dolgokat fog egymással fogyasztani.*
9066. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-26 00:09:44
Üzenet elküldve: 2018-12-26 00:09:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amióta itt van, rá kellett jönnie, hogy igencsak rossz helyre menekült. Megtalálni senki nem fogja, na de ő sem fogja megtalálni a helyét Amon Ruadh földjén.
Kagan parancsával sem tud mit kezdeni, hogy keresse meg a mit tudja ő kicsodát. Nem is akarja. A Hadúrnak azóta se híre se hamva, vagy legalábbis ő nem hallott róla. Így aztán gyorsan születik meg a fejében a gondolat - ami egyébként már napok óta érlelődött benne -, hogy köszöni szépen, neki ennyi elég volt.
ELszalad a szobájába, összeszedi kevéske cuccát, amit magával hozott, majd az istállóban felnyergeli fekete kancáját. Nem hagy se egy levelet, még csak nem is üzen senkivel. Majd tudni fogja az, akinek tudnia kell, hogy hol van. Na nem mintha olyan fontos szerepe lenne...
Hallott valamit arról, hogy nem engednek senkit sem ki. Reméli csak rossz szóbeszéd, de ha mégsem, valamit úgyis kitalál. Menni akar, minél hamarabb. Felpattan lovára, és elindul a kapu felé. Ha szerencséje van, akkor még kijut rajta. Ellenkező esetben kénytelen lesz itt maradni, de akkor is minél távolabb igyekszik kerülni, hogy egyszerűen csak elvegyülhessen és láthatatlanná válhasson mindenki számára.*
Kagan parancsával sem tud mit kezdeni, hogy keresse meg a mit tudja ő kicsodát. Nem is akarja. A Hadúrnak azóta se híre se hamva, vagy legalábbis ő nem hallott róla. Így aztán gyorsan születik meg a fejében a gondolat - ami egyébként már napok óta érlelődött benne -, hogy köszöni szépen, neki ennyi elég volt.
ELszalad a szobájába, összeszedi kevéske cuccát, amit magával hozott, majd az istállóban felnyergeli fekete kancáját. Nem hagy se egy levelet, még csak nem is üzen senkivel. Majd tudni fogja az, akinek tudnia kell, hogy hol van. Na nem mintha olyan fontos szerepe lenne...
Hallott valamit arról, hogy nem engednek senkit sem ki. Reméli csak rossz szóbeszéd, de ha mégsem, valamit úgyis kitalál. Menni akar, minél hamarabb. Felpattan lovára, és elindul a kapu felé. Ha szerencséje van, akkor még kijut rajta. Ellenkező esetben kénytelen lesz itt maradni, de akkor is minél távolabb igyekszik kerülni, hogy egyszerűen csak elvegyülhessen és láthatatlanná válhasson mindenki számára.*
9065. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:16:40
Üzenet elküldve: 2018-12-18 17:16:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Haza, vagy valami olyasmi//
*Most, hogy ilyen kedvesen segített a két vándornak, s alaposan kigyakorolta magát, úgy dönt elég volt Amonból. Elfáradt, feszült és ideges, emellett méla szomorúság lett rajta úrrá, melyet nem tud jelenleg orvosolni. Sok minden foglalkoztatja, sok minden bántja, s mind olyan dolog, melyet mással nem tud megbeszélni. Eldönti hát, hogy hazaindul, vagy legalábbis oda, melyet talán otthonának hívhat egyszer. Egyedül persze nem olyan mulatságos, mint társaságban, de Zaxodrnak csak ez jutott, meg a feszültség. ~ Pont jó lesz hazáig. ~ Feszíti meg állkapcsát, majd a pallost odavágja helyére. Nincs kedve rendet rakni, de azért a széthajigált bábukat egy kupacba hordja.*
- Nah... gyerünk. *Sóhajt fel, s elindul hazafelé, vagy valami olyasmi. Csak előretekint, így a marakodókkal nem különösebben foglalkozik. Még a végén ő kerülne gödörbe egy-két letépett fejért.*
*Most, hogy ilyen kedvesen segített a két vándornak, s alaposan kigyakorolta magát, úgy dönt elég volt Amonból. Elfáradt, feszült és ideges, emellett méla szomorúság lett rajta úrrá, melyet nem tud jelenleg orvosolni. Sok minden foglalkoztatja, sok minden bántja, s mind olyan dolog, melyet mással nem tud megbeszélni. Eldönti hát, hogy hazaindul, vagy legalábbis oda, melyet talán otthonának hívhat egyszer. Egyedül persze nem olyan mulatságos, mint társaságban, de Zaxodrnak csak ez jutott, meg a feszültség. ~ Pont jó lesz hazáig. ~ Feszíti meg állkapcsát, majd a pallost odavágja helyére. Nincs kedve rendet rakni, de azért a széthajigált bábukat egy kupacba hordja.*
- Nah... gyerünk. *Sóhajt fel, s elindul hazafelé, vagy valami olyasmi. Csak előretekint, így a marakodókkal nem különösebben foglalkozik. Még a végén ő kerülne gödörbe egy-két letépett fejért.*
9064. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-14 14:29:28
Üzenet elküldve: 2018-12-14 14:29:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Deguszták//
- Gondolhatod, hogy ez volt a leghőbb vágyam...
*Vakkantja oda Effynek, a hangjában ott van a visszafojtott indulat, meg is bánja rögtön, hogy Effyre zúdítja, mert Effy igazán nem tehet a dologról. Fejét a vállai közé ejti, ujjai automatikusan gyűrik galacsinba Kagan levelét.*
- Azt a nőt láttam álmomban, Kagan halott feleségét. Megfogta a kezem.
*Ami most is fáj, nyilván elaludhatta a kemény, hideg földön.*
- Nirsnek azt mondta ugyanő, hogy haza kell jönnünk. Erre Waldran felpattant, hogy akkor azonnal indulunk. Pedig északra akartunk még menni. Illetve én nem, de Kagan akarta, hogy északra menjünk. Mindegy. Szóval hazajöttünk. Fáj mindenem. És akkor ez fogad? Mármint magam sem tudom, hogy mire számítottam, főleg arra, hogy Waldran rémeket lát, meg véletlen egybeesés az egész.
*Szabad kezével a fájós csuklóját masszírozza, ujjai meg görcsösen rászorulnak a gombóccá gyűrt levélre.*
- Waldran szerint tudott a nő beszélni a halottakkal míg élt és szerinte halálában meg beszélni tud az élőkkel. Nem tudom, hogy mit higgyek. Szerinted létezik ilyen? Mondjuk azt sem hittem volna, hogy lehetséges valakinek borostyánná válnia. Most akkor mit csináljak? Én nem tudom, hogy mit csináljak.
*Praktikusan sírni szeretne egy sötét sarokban, meg elmenekülni, ugyanakkor nem futhat el mindig minden elől. Feláll.*
- Beszélnem kell Waldrannal. Meg a kancellárral. De a kancellár meg állítólag maga is elkapta a ragályt.
*Tiziora sandít.*
- Gyere velem. Gyertek velem és beszéljük ezt meg Waldrannal meg a kancellárral. És írd alá.
*Odalépett beszéd közben Effyhez és megsimítja a lány vállát biztatóan. Más szituációban cukkolná Effyt azzal, hogy anyucinak vagy mamuskának szólítja, de most eszébe sem jut ilyesmi.*
- Gondolhatod, hogy ez volt a leghőbb vágyam...
*Vakkantja oda Effynek, a hangjában ott van a visszafojtott indulat, meg is bánja rögtön, hogy Effyre zúdítja, mert Effy igazán nem tehet a dologról. Fejét a vállai közé ejti, ujjai automatikusan gyűrik galacsinba Kagan levelét.*
- Azt a nőt láttam álmomban, Kagan halott feleségét. Megfogta a kezem.
*Ami most is fáj, nyilván elaludhatta a kemény, hideg földön.*
- Nirsnek azt mondta ugyanő, hogy haza kell jönnünk. Erre Waldran felpattant, hogy akkor azonnal indulunk. Pedig északra akartunk még menni. Illetve én nem, de Kagan akarta, hogy északra menjünk. Mindegy. Szóval hazajöttünk. Fáj mindenem. És akkor ez fogad? Mármint magam sem tudom, hogy mire számítottam, főleg arra, hogy Waldran rémeket lát, meg véletlen egybeesés az egész.
*Szabad kezével a fájós csuklóját masszírozza, ujjai meg görcsösen rászorulnak a gombóccá gyűrt levélre.*
- Waldran szerint tudott a nő beszélni a halottakkal míg élt és szerinte halálában meg beszélni tud az élőkkel. Nem tudom, hogy mit higgyek. Szerinted létezik ilyen? Mondjuk azt sem hittem volna, hogy lehetséges valakinek borostyánná válnia. Most akkor mit csináljak? Én nem tudom, hogy mit csináljak.
*Praktikusan sírni szeretne egy sötét sarokban, meg elmenekülni, ugyanakkor nem futhat el mindig minden elől. Feláll.*
- Beszélnem kell Waldrannal. Meg a kancellárral. De a kancellár meg állítólag maga is elkapta a ragályt.
*Tiziora sandít.*
- Gyere velem. Gyertek velem és beszéljük ezt meg Waldrannal meg a kancellárral. És írd alá.
*Odalépett beszéd közben Effyhez és megsimítja a lány vállát biztatóan. Más szituációban cukkolná Effyt azzal, hogy anyucinak vagy mamuskának szólítja, de most eszébe sem jut ilyesmi.*
9063. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:27:53
Üzenet elküldve: 2018-12-14 13:27:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tizio, Aenae//
*Aenae-hez hasonlóan Ephemia sem tudja, hogy mit mondjon, ennek fényében tehát inkább nem is mond semmit. Csak csöndben figyeli az asztalon könyökölve, ahogy barátnéja olvassa a neki írt levelet. Arcán olyasfajta érzelmek tükröződnek, mint amilyenek az övén, amikor a sajátját olvasta. A felháborodott kérdésre csak megrántja a vállát.*
- Nem tudom.
*Már megint nem tud semmit, szokás szerint. Kezdi úgy érezni, mintha szemén állandó jelleggel volna valami rózsaszínes selyemkendő, amin keresztül mindig ferdén ugyan, de szépnek látja a dolgokat, s amely selyemkendő csak akkor hullik le a szeméről, amikor valami ilyesmi történik.*
- Hát, most már tényleg az vagy.
*Ezen rang legalább már többszörösen értelmet nyert, ő meg szimplán marad a Megözvegyült Gyapjasteve-Úrnő, már ha egyáltalán a gyapjastevéi túlélik azt a kórságot odakint. ~Na, az meg a másik...~*
- Álom?
*Kapja fel a fejét hirtelen. A szemeiben megcsillan a remény, hogy Kagant talán valami nem e világi erő szólította magához, és hogy akár nem önszántából hagyott maga mögött mindent. Hamar lelombozódik azonban, amikor az is eszébe jut, hogy egyébként de, valószínűbb hogy ő akarta, csak valami tharg védőszellemek vagy tudja a bánat, értesítették a vér szerinti thargokat az eseményről.*
- És milyen álom volt?
*Felesleges nyomozó hadjáratra indulnia, hogy mi állhat a dolog hátterében, hisz azt csak maga Kagan tudná elmondani, de idővel hátha közelebb kerül majd az igazsághoz.*
*Aenae-hez hasonlóan Ephemia sem tudja, hogy mit mondjon, ennek fényében tehát inkább nem is mond semmit. Csak csöndben figyeli az asztalon könyökölve, ahogy barátnéja olvassa a neki írt levelet. Arcán olyasfajta érzelmek tükröződnek, mint amilyenek az övén, amikor a sajátját olvasta. A felháborodott kérdésre csak megrántja a vállát.*
- Nem tudom.
*Már megint nem tud semmit, szokás szerint. Kezdi úgy érezni, mintha szemén állandó jelleggel volna valami rózsaszínes selyemkendő, amin keresztül mindig ferdén ugyan, de szépnek látja a dolgokat, s amely selyemkendő csak akkor hullik le a szeméről, amikor valami ilyesmi történik.*
- Hát, most már tényleg az vagy.
*Ezen rang legalább már többszörösen értelmet nyert, ő meg szimplán marad a Megözvegyült Gyapjasteve-Úrnő, már ha egyáltalán a gyapjastevéi túlélik azt a kórságot odakint. ~Na, az meg a másik...~*
- Álom?
*Kapja fel a fejét hirtelen. A szemeiben megcsillan a remény, hogy Kagant talán valami nem e világi erő szólította magához, és hogy akár nem önszántából hagyott maga mögött mindent. Hamar lelombozódik azonban, amikor az is eszébe jut, hogy egyébként de, valószínűbb hogy ő akarta, csak valami tharg védőszellemek vagy tudja a bánat, értesítették a vér szerinti thargokat az eseményről.*
- És milyen álom volt?
*Felesleges nyomozó hadjáratra indulnia, hogy mi állhat a dolog hátterében, hisz azt csak maga Kagan tudná elmondani, de idővel hátha közelebb kerül majd az igazsághoz.*
9062. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-14 12:53:01
Üzenet elküldve: 2018-12-14 12:53:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Effyék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot gyerekkorától fogva furcsának és kicsit ijesztőnek is találta, több mint egy éve nem látta a férfit, de ez az érzés nem változott. Sosem beszéltek szerencsére sokat és ez a jó szokásukat megtartják most is. Érzi magán Tizio pillantását és van olyan felfokozott érzelmi állapotban, hogy majdnem kifakad, hogy ugyan ne bámulja már, de végül csak egy zavart pillantást küld felé.*
- A járványt tudtam. Meg a szobrot is. Mondta az őr odakinn. Eff, én nem tudom, hogy mit mondjak...
*Tesz két tétova lépést barátnője felé, aki leül a székre és valami papírost nyújt felé.*
- HOGYMÍÍÍ?!?!
*Ez az a pont, amikor már neki is le kell ülnie, pedig ült most eleget lovon és teljesen szétülte a hátsóját. Effy azonban a széken ül, ő meg az ágyra teszi le magát. Van ugyan egy hátsó gondolata arról, hogy ez az ágy olyanokat látott, amiket ő nem akar, illetve egy másik is arról, hogy nem is tudta, hogy Kagan tud írni vagy akár olvasni, de ezen gondolatait száműzi az agyának egy hátsó szögletébe. Előrehajol, térdeire támaszkodva olvassa el újra és újra a neki címzett levelet. Néha felpillant a borzasztóan rossz bőrben lévő Effyre, Tizioról már rég megfelejtkezett. Arcán érzelmek széles skálája látszik, düh és csalódottság vehető ki rajta a legtisztábban. Egyik kezében tartja a levelet, a másikkal megtámasztja a homlokát. Üres tekintettel mered maga elé, a csizmája orrára.*
- Megoldjuk Effy, csak nem tudom, hogy hogyan. Ez egy agyrém, hát hogy gondolta ezt?!
*Gondol itt a szobrulásra, de arra is, ami a levélben áll.*
- Elárvult thargok úrnője.
*Kagan szavai ezek, akkor hagyták el a száját, mikor arra kérte, hogy maradjon, mert az elárvult thargoknak úrnőre van szükségük. Aenaenek meggyőződése volt, hogy miután Kagan és Effy összemelegedtek, akkor ez a szerep már Effyre vár, erre kisül, hogy Kagan ezt másképp gondolta.*
- A Mágustoronynál voltunk. Furcsa hely az, rosszul is éreztem magam.
*Halkan beszél, szavait nagyrészt Effynek szánja, de hát nem probléma az sem, ha Tizio hallja.*
- Ott aludtunk, sosem aludtam még szabad ég alatt, vagy a földön. Furcsa álmom volt. Azt hittem, hogy csak a földön alvás, vagy a hideg miatt. De Nirsnek és Waldrannak is, úgyhogy úgy döntött Waldran, hogy hazajövünk. A kapuban mondta az elf, hogy mi a helyzet. Azt hiszem, hogy szólni kell Waldrannak, mert ez őt is érinti.
*Vakarja a fejét, nem is tudja, hogy most mit tegyen, maradjon és vigasztalja összetört barátnőjét, vagy elrohanjon Waldranért?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tiziot gyerekkorától fogva furcsának és kicsit ijesztőnek is találta, több mint egy éve nem látta a férfit, de ez az érzés nem változott. Sosem beszéltek szerencsére sokat és ez a jó szokásukat megtartják most is. Érzi magán Tizio pillantását és van olyan felfokozott érzelmi állapotban, hogy majdnem kifakad, hogy ugyan ne bámulja már, de végül csak egy zavart pillantást küld felé.*
- A járványt tudtam. Meg a szobrot is. Mondta az őr odakinn. Eff, én nem tudom, hogy mit mondjak...
*Tesz két tétova lépést barátnője felé, aki leül a székre és valami papírost nyújt felé.*
- HOGYMÍÍÍ?!?!
*Ez az a pont, amikor már neki is le kell ülnie, pedig ült most eleget lovon és teljesen szétülte a hátsóját. Effy azonban a széken ül, ő meg az ágyra teszi le magát. Van ugyan egy hátsó gondolata arról, hogy ez az ágy olyanokat látott, amiket ő nem akar, illetve egy másik is arról, hogy nem is tudta, hogy Kagan tud írni vagy akár olvasni, de ezen gondolatait száműzi az agyának egy hátsó szögletébe. Előrehajol, térdeire támaszkodva olvassa el újra és újra a neki címzett levelet. Néha felpillant a borzasztóan rossz bőrben lévő Effyre, Tizioról már rég megfelejtkezett. Arcán érzelmek széles skálája látszik, düh és csalódottság vehető ki rajta a legtisztábban. Egyik kezében tartja a levelet, a másikkal megtámasztja a homlokát. Üres tekintettel mered maga elé, a csizmája orrára.*
- Megoldjuk Effy, csak nem tudom, hogy hogyan. Ez egy agyrém, hát hogy gondolta ezt?!
*Gondol itt a szobrulásra, de arra is, ami a levélben áll.*
- Elárvult thargok úrnője.
*Kagan szavai ezek, akkor hagyták el a száját, mikor arra kérte, hogy maradjon, mert az elárvult thargoknak úrnőre van szükségük. Aenaenek meggyőződése volt, hogy miután Kagan és Effy összemelegedtek, akkor ez a szerep már Effyre vár, erre kisül, hogy Kagan ezt másképp gondolta.*
- A Mágustoronynál voltunk. Furcsa hely az, rosszul is éreztem magam.
*Halkan beszél, szavait nagyrészt Effynek szánja, de hát nem probléma az sem, ha Tizio hallja.*
- Ott aludtunk, sosem aludtam még szabad ég alatt, vagy a földön. Furcsa álmom volt. Azt hittem, hogy csak a földön alvás, vagy a hideg miatt. De Nirsnek és Waldrannak is, úgyhogy úgy döntött Waldran, hogy hazajövünk. A kapuban mondta az elf, hogy mi a helyzet. Azt hiszem, hogy szólni kell Waldrannak, mert ez őt is érinti.
*Vakarja a fejét, nem is tudja, hogy most mit tegyen, maradjon és vigasztalja összetört barátnőjét, vagy elrohanjon Waldranért?*
9061. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2018-12-14 11:17:20
Üzenet elküldve: 2018-12-14 11:17:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Effyék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Gondolom, hogy nem tegnap találta ki. ~A kurafi!~ *Tizio a háta mögé tett kezével járkál fel és alá a helyiségben. ~Mi a fene folyik itt?!~ Az ablaknál megállva kiveszi a szelencét a zsebéből, Effynek háttal, kiadagol egy csipetnyit a hüvelyk- és mutatóujja találkozásához a párnácskára, majd egyik orrlikát befogva felszippantja. A bódulat rögtön elkapja, köröz egyet a fejével, nyakcsigolyái megroppannak, a szelence kattanással zárul és elsüllyed újra a zsebében.*
- Én nem bízom bennük, cseppet sem. *Nagyot szív az orrán éppen abban a pillanatban, mikor Aenae belép, ezért megvető horkantásnak is hallható. ~Tiszátlan ringyó!~ Biccent a lánynak, de nem szól hozzá, tüntetőleg, csak méregeti. ~Mennyire gyönyörű vagy! Még szebb, mint mikor utoljára láttalak.~ Megrázza a fejét, megmozgatja bal vállát, az ízület reccsen. ~Rá se nézz Tizio, egy elf szajhája. Nem érdemli meg azt se, hogy ránézz!~ Próbálja győzködni magát, igazából azóta győzködi magát, hogy tudomást szerzett az elfről, de nem könnyű sok évnyi rögeszmétől megszabadulni. ~Effy, nem lett volna szabad odaadd, vagy nem ilyen hamar.~ Csóválja a fejét, de nem szól egy szót sem egyelőre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Gondolom, hogy nem tegnap találta ki. ~A kurafi!~ *Tizio a háta mögé tett kezével járkál fel és alá a helyiségben. ~Mi a fene folyik itt?!~ Az ablaknál megállva kiveszi a szelencét a zsebéből, Effynek háttal, kiadagol egy csipetnyit a hüvelyk- és mutatóujja találkozásához a párnácskára, majd egyik orrlikát befogva felszippantja. A bódulat rögtön elkapja, köröz egyet a fejével, nyakcsigolyái megroppannak, a szelence kattanással zárul és elsüllyed újra a zsebében.*
- Én nem bízom bennük, cseppet sem. *Nagyot szív az orrán éppen abban a pillanatban, mikor Aenae belép, ezért megvető horkantásnak is hallható. ~Tiszátlan ringyó!~ Biccent a lánynak, de nem szól hozzá, tüntetőleg, csak méregeti. ~Mennyire gyönyörű vagy! Még szebb, mint mikor utoljára láttalak.~ Megrázza a fejét, megmozgatja bal vállát, az ízület reccsen. ~Rá se nézz Tizio, egy elf szajhája. Nem érdemli meg azt se, hogy ránézz!~ Próbálja győzködni magát, igazából azóta győzködi magát, hogy tudomást szerzett az elfről, de nem könnyű sok évnyi rögeszmétől megszabadulni. ~Effy, nem lett volna szabad odaadd, vagy nem ilyen hamar.~ Csóválja a fejét, de nem szól egy szót sem egyelőre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143