Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 456 (9101. - 9120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9120. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-15 15:01:43
Üzenet elküldve: 2019-01-15 15:01:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Effy újabb halott férj jelöltje//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ephemia ajtót nyit, a gyanú pedig beigazolódik, hogy egy férfival volt. ~Nem vesztegeted az időd, húgi.~ Rögtön meg is bánja a húgára nézve nem túl hízelgő gondolatot. ~Jó-jó, sógorod, vagy mi. Biztos van mit megbeszélni.~ A férfi kérdésére morog. ~Én akartam közölni, te fogatlan gyökér!~*
- Jól van. A körülményekhez képest. *Pillantása lehetne lesújtó is, azonban arca tökéletesen kifejezéstelen.* - Ephemia, Briwal tegnap este érkezett. Nem hazudok, pocsékul van. Sérült, lázas. Legalább nem pestis. Ma reggelre kicsit jobban is van. És látni akar. Az Aquista család feje látni kíván. *Waldranra néz, aki most a Thargodar ház feje lett. ~Leszarom. Meg azt is, hogy mit édelegtetek itt.~* - Írni akar Joran bácsinak, úgyhogy kérlek, hogy hozz papírt és írószert is magaddal. *Tizio nagyon hasonlít most édesapjukra, a hanghordozása főleg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ephemia ajtót nyit, a gyanú pedig beigazolódik, hogy egy férfival volt. ~Nem vesztegeted az időd, húgi.~ Rögtön meg is bánja a húgára nézve nem túl hízelgő gondolatot. ~Jó-jó, sógorod, vagy mi. Biztos van mit megbeszélni.~ A férfi kérdésére morog. ~Én akartam közölni, te fogatlan gyökér!~*
- Jól van. A körülményekhez képest. *Pillantása lehetne lesújtó is, azonban arca tökéletesen kifejezéstelen.* - Ephemia, Briwal tegnap este érkezett. Nem hazudok, pocsékul van. Sérült, lázas. Legalább nem pestis. Ma reggelre kicsit jobban is van. És látni akar. Az Aquista család feje látni kíván. *Waldranra néz, aki most a Thargodar ház feje lett. ~Leszarom. Meg azt is, hogy mit édelegtetek itt.~* - Írni akar Joran bácsinak, úgyhogy kérlek, hogy hozz papírt és írószert is magaddal. *Tizio nagyon hasonlít most édesapjukra, a hanghordozása főleg.*
9119. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:27:11
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:27:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
- A manóba már!
*Szitkozódik félhangosan, miközben guggolva, kezeivel söpri össze a törmeléket a földről. Még jól meg is vágja magát, mikor Waldran hangja felcsendül mögötte. Elvörösödik, hiszen rajtakapták, ha a hallgatózáson nem is, de a romboláson mindenképpen. A jó hírre ezért kínjában egy szót sem tud kinyögni, csak ökölbe szorított balját emeli fel, felfelé mutatott hüvelykujjal, mellé bárgyún vigyorog. Jobb hüvelykujjának tövéből dől a vér, próbálja a sebet a szájába venni, hátha eláll a vérzés, ha kicsit nyalogatja, meg szívogatja. Talán kicsit használ, bár megállapítja, hogy a vér utálatos ízű, ezért nem csinálja túl sokáig. Inkább csak áll a csetresz romjai fölött, bőgni lenne kedve. Aztán bőg is. Az ágyra roskadva, magzatpózba görnyedve, azon zokogva, hogy valami nagyon gonosz lény lehet ő, ha ilyennek verik az összes létező istenek, hogy a nyakába szakadt ez az egész kóceráj. Gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálnia, gőze nincsen az itteni népekről, igazából semmiről sincsen gőze se. Csak arról, hogy nagyon nem akar itt lenni, nemhogy ebben a szobában, de a Vashegyen sem igen. Eleve nem kellett volna ellentmondani anyjának, jó gyermeke kellett volna legyen, hiszen öccsei halálával az egyetlen gyermeke maradt. Félre kellett volna tennie saját vágyait és büszkeségét és fejet hajtani, elviselni mindent.
Jó néhány percnek el kell telnie ahhoz, hogy össze tudja magát szedni annyira, hogy képes legyen felülni. Aztán újabb hosszú percek telnek el azzal, hogy maga elé mered az összevérezett ágytakaróra. Újabb eltelt idő után meg azon kapja magát, hogy annak a nőnek a holmijai között turkál, aki a thargok úrnője volt azelőtt, hogy dicstelen halált halt.
Egy idő múlva egy vaskos mappával az ölében ül.*
- Azta, nem is hittem volna, hogy ilyen tehetséges voltál.
*A mappában rajzok vannak, némelyik elnagyolt, de egyik-másik igazán kidolgozott, tájképek és portrék egyaránt vannak közöttük. A tájak egy része ismeretlen, de egynémely a Vashegy egy-egy részletét ábrázolja, ezeket felismeri. A személyek nagy része ismeretlen a számára, Kaganról számtalan rajz van, egyik másik eléggé arcpirító helyzetben. Felismeri a törpe kovácsot is, akit egyszer látott életében, azon a gyűlésen, amin igen csúnyán nézett rá, hogy ennek a nőnek a helyén ült. A finom vonású fiatal nő, akiről úgy gondolja, hogy az ő nénikéje, Kagan húga, Isurii lehet. Waldranról olyan portré, amin még nem hiányzik a foga. És számtalan személy, akit sosem látott. A részeges Laorról is számtalan rajz van.*
- Nahát, tényleg ilyen szép szája van annak a részeges alaknak?
*Maga elég suttogva nézi az egyik képet, menne a következőre, de aztán nagyon megbánja, hogy lapozott. Nem akarta ugyanis soha látni a részeges, ámbátor szép szájú Laor Vylnist csupaszon. Elkerekedett szemmel, elvörösödve nézi a képet, aztán inkább becsukja a mappát, hogy nézelődjön tovább.*
- A manóba már!
*Szitkozódik félhangosan, miközben guggolva, kezeivel söpri össze a törmeléket a földről. Még jól meg is vágja magát, mikor Waldran hangja felcsendül mögötte. Elvörösödik, hiszen rajtakapták, ha a hallgatózáson nem is, de a romboláson mindenképpen. A jó hírre ezért kínjában egy szót sem tud kinyögni, csak ökölbe szorított balját emeli fel, felfelé mutatott hüvelykujjal, mellé bárgyún vigyorog. Jobb hüvelykujjának tövéből dől a vér, próbálja a sebet a szájába venni, hátha eláll a vérzés, ha kicsit nyalogatja, meg szívogatja. Talán kicsit használ, bár megállapítja, hogy a vér utálatos ízű, ezért nem csinálja túl sokáig. Inkább csak áll a csetresz romjai fölött, bőgni lenne kedve. Aztán bőg is. Az ágyra roskadva, magzatpózba görnyedve, azon zokogva, hogy valami nagyon gonosz lény lehet ő, ha ilyennek verik az összes létező istenek, hogy a nyakába szakadt ez az egész kóceráj. Gőze nincs arról, hogy mit kéne csinálnia, gőze nincsen az itteni népekről, igazából semmiről sincsen gőze se. Csak arról, hogy nagyon nem akar itt lenni, nemhogy ebben a szobában, de a Vashegyen sem igen. Eleve nem kellett volna ellentmondani anyjának, jó gyermeke kellett volna legyen, hiszen öccsei halálával az egyetlen gyermeke maradt. Félre kellett volna tennie saját vágyait és büszkeségét és fejet hajtani, elviselni mindent.
Jó néhány percnek el kell telnie ahhoz, hogy össze tudja magát szedni annyira, hogy képes legyen felülni. Aztán újabb hosszú percek telnek el azzal, hogy maga elé mered az összevérezett ágytakaróra. Újabb eltelt idő után meg azon kapja magát, hogy annak a nőnek a holmijai között turkál, aki a thargok úrnője volt azelőtt, hogy dicstelen halált halt.
Egy idő múlva egy vaskos mappával az ölében ül.*
- Azta, nem is hittem volna, hogy ilyen tehetséges voltál.
*A mappában rajzok vannak, némelyik elnagyolt, de egyik-másik igazán kidolgozott, tájképek és portrék egyaránt vannak közöttük. A tájak egy része ismeretlen, de egynémely a Vashegy egy-egy részletét ábrázolja, ezeket felismeri. A személyek nagy része ismeretlen a számára, Kaganról számtalan rajz van, egyik másik eléggé arcpirító helyzetben. Felismeri a törpe kovácsot is, akit egyszer látott életében, azon a gyűlésen, amin igen csúnyán nézett rá, hogy ennek a nőnek a helyén ült. A finom vonású fiatal nő, akiről úgy gondolja, hogy az ő nénikéje, Kagan húga, Isurii lehet. Waldranról olyan portré, amin még nem hiányzik a foga. És számtalan személy, akit sosem látott. A részeges Laorról is számtalan rajz van.*
- Nahát, tényleg ilyen szép szája van annak a részeges alaknak?
*Maga elég suttogva nézi az egyik képet, menne a következőre, de aztán nagyon megbánja, hogy lapozott. Nem akarta ugyanis soha látni a részeges, ámbátor szép szájú Laor Vylnist csupaszon. Elkerekedett szemmel, elvörösödve nézi a képet, aztán inkább becsukja a mappát, hogy nézelődjön tovább.*
9118. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:11:35
Üzenet elküldve: 2019-01-15 14:11:35
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Waldran figyelmesen hallgatja a nőt, bár magában mosolyog. Nem tudja, hogy azért, mert a nő szájából hallja, vagy amúgy is furák lennének számára a szavak, amiket Kagan a papírra vésett. Megérti, hogy Aenae miért gondolta, hogy nem gondolta komolyan amiket leírt. De ettől függetlenül az ő hagyatéka, úgyhogy nem száll vitába a kéréseivel. Amikor visszakapja, akkor elteszi a papírost. *
- Köszönöm, hogy felolvastad. * Mosolyog, és ahogy megkapja a választ a kérdésére, úgy érzi, hogy ez is van olyan jó pillanat, mint bármi más. Nem tudja, hogy mekkora téved ezzel a gondolattal. Ahogy közelebb hajolna, hogy megcsókolja a nőt, kizökkenti őket egy kopogás az ajtón. Mérgesen mordul fel, mert nem szereti, ha megszakítják valamiben. Főleg, ha ilyen kellemes dolgokra készül. Az se javít a helyzeten, hogy meglátja, Ephemia testvére szakította őket félre. *
~ Faszblokkoló Tícsió ~
* Szenvtelenül közönös tekintettel nézi a másikat, nem nagyon tervez felkelni az ágyból, és kimenni, hogy magukra hagyja a testvéreket. *
- Hogy van a testvéred? * Teszi fel a kérdést, hogy elébe menjen a dolgoknak, reméli, hogy nem halálozott el a Deguszta gyerek a Vaskorsóban, mert roppant kellemetlen lenne ha a lánykérés hullaszállításba torkollna. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Waldran figyelmesen hallgatja a nőt, bár magában mosolyog. Nem tudja, hogy azért, mert a nő szájából hallja, vagy amúgy is furák lennének számára a szavak, amiket Kagan a papírra vésett. Megérti, hogy Aenae miért gondolta, hogy nem gondolta komolyan amiket leírt. De ettől függetlenül az ő hagyatéka, úgyhogy nem száll vitába a kéréseivel. Amikor visszakapja, akkor elteszi a papírost. *
- Köszönöm, hogy felolvastad. * Mosolyog, és ahogy megkapja a választ a kérdésére, úgy érzi, hogy ez is van olyan jó pillanat, mint bármi más. Nem tudja, hogy mekkora téved ezzel a gondolattal. Ahogy közelebb hajolna, hogy megcsókolja a nőt, kizökkenti őket egy kopogás az ajtón. Mérgesen mordul fel, mert nem szereti, ha megszakítják valamiben. Főleg, ha ilyen kellemes dolgokra készül. Az se javít a helyzeten, hogy meglátja, Ephemia testvére szakította őket félre. *
~ Faszblokkoló Tícsió ~
* Szenvtelenül közönös tekintettel nézi a másikat, nem nagyon tervez felkelni az ágyból, és kimenni, hogy magukra hagyja a testvéreket. *
- Hogy van a testvéred? * Teszi fel a kérdést, hogy elébe menjen a dolgoknak, reméli, hogy nem halálozott el a Deguszta gyerek a Vaskorsóban, mert roppant kellemetlen lenne ha a lánykérés hullaszállításba torkollna. *
9117. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-15 13:53:40
Üzenet elküldve: 2019-01-15 13:53:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
*Elveszi a felé nyújtott papírost Waldrantól és átfutja a szemeivel, mielőtt felolvasná.*
- Akkor elolvasom.
*És elkezdi, lassan és érthetően. Hasonló módon vannak a szavak a papírra róva, mint az ő levele esetében. Melankolikus, búcsúzó, kifejezetten személyes hangvitelű. Kagan azt írja, bízik Waldranban, s úgy hiszi, jól cselekszik azzal, hogy rá hagyja Amon Ruadh irányítását. Rá bízza továbbá Aenae útjának terelgetését, hisz ha ő ebben annyira nem jeleskedett és sohasem sikerült eléggé közel kerülnie a lányához, talán Waldran ezen a téren több sikerrel jár. Tanítsa meg túlélni és harcolni. Azt is megemlíti, hogy vigyázzon őrá is és viselje a gondját. ~Hát... Az én gondomat most már nagyon viselni fogja.~ A szöveg többi része túl sok érdemi dolgot nem tartalmaz, s néhány közös emlék felidézésével és egy rövid búcsúval véget is érnek a szavak.
Visszaadja a levelet a Waldrannak amint végzett, mintha fájna ránéznie. Szerencsére a rá nehezedő melankóliából Aenae ténykedése a szomszéd szobában kizökkenti.*
- Ó, tehát az ő ötlete volt. Végül is nem tanácsolt rossz dolgot.
*A virág csak egy dolog, azt viszont nem hinné, hogy ez az egész házasság az ő ötlete lett volna. Végül is neki mindegy, kinek a fejéből pattant ki.*
- Mostanra már szokatlan nekem a sima férfiarc. Pedig Artheniorban sok férfinek volt olyan.
*Hát mit tagadja, hozzászokott a szőrhöz és a szakállas archoz. Waldran kérdésén halkan röhögcsél egyet, ahogy visszaemlékezik a régi életére.*
- Nem tudom, létezik-e ilyen szokás errefelé. Artheniorban a nemeseknél például egészen máshogy mentek a dolgok... Legtöbbször a családfők rendezték le egymás között a gyerekeik házasságát, aztán néha közös vacsorát is szerveztek, ahol bemutatták egymásnak őket. De hogy a leánykérés hogyan zajlott... *Zavartan mosolyog a férfire, ahogy visszaemlékezik.* Tényleg nem tudom. Én sajnos sohasem engedtem atyám akaratának és sohasem tapasztaltam meg, hogy az ottaniak mit csináltak lánykérés után.
*A Kagané frissen él az emlékezetében, de nem említi meg. Van benne annyi önérzet, hogy ne volt férjével példálózzon, amikor mellette van a lehetséges másik.*
- Biztosan vannak, akik csókot adnak egymásnak.
*Ekkor kopogás szakítja félbe a gondolatmenetét. Bocsánatkérőn Waldranra tekint, aztán feláll, hogy kinyissa az ajtót. Odakint a Vashegyi Szipuá áll teljes életnagyságban.*
- Jó reggelt, Tizio. Hát te?
*Közben félreáll, hogyha esetleg fivére be akarna jönni és a leánykérés szerves részévé válni.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 13:55:13
*Elveszi a felé nyújtott papírost Waldrantól és átfutja a szemeivel, mielőtt felolvasná.*
- Akkor elolvasom.
*És elkezdi, lassan és érthetően. Hasonló módon vannak a szavak a papírra róva, mint az ő levele esetében. Melankolikus, búcsúzó, kifejezetten személyes hangvitelű. Kagan azt írja, bízik Waldranban, s úgy hiszi, jól cselekszik azzal, hogy rá hagyja Amon Ruadh irányítását. Rá bízza továbbá Aenae útjának terelgetését, hisz ha ő ebben annyira nem jeleskedett és sohasem sikerült eléggé közel kerülnie a lányához, talán Waldran ezen a téren több sikerrel jár. Tanítsa meg túlélni és harcolni. Azt is megemlíti, hogy vigyázzon őrá is és viselje a gondját. ~Hát... Az én gondomat most már nagyon viselni fogja.~ A szöveg többi része túl sok érdemi dolgot nem tartalmaz, s néhány közös emlék felidézésével és egy rövid búcsúval véget is érnek a szavak.
Visszaadja a levelet a Waldrannak amint végzett, mintha fájna ránéznie. Szerencsére a rá nehezedő melankóliából Aenae ténykedése a szomszéd szobában kizökkenti.*
- Ó, tehát az ő ötlete volt. Végül is nem tanácsolt rossz dolgot.
*A virág csak egy dolog, azt viszont nem hinné, hogy ez az egész házasság az ő ötlete lett volna. Végül is neki mindegy, kinek a fejéből pattant ki.*
- Mostanra már szokatlan nekem a sima férfiarc. Pedig Artheniorban sok férfinek volt olyan.
*Hát mit tagadja, hozzászokott a szőrhöz és a szakállas archoz. Waldran kérdésén halkan röhögcsél egyet, ahogy visszaemlékezik a régi életére.*
- Nem tudom, létezik-e ilyen szokás errefelé. Artheniorban a nemeseknél például egészen máshogy mentek a dolgok... Legtöbbször a családfők rendezték le egymás között a gyerekeik házasságát, aztán néha közös vacsorát is szerveztek, ahol bemutatták egymásnak őket. De hogy a leánykérés hogyan zajlott... *Zavartan mosolyog a férfire, ahogy visszaemlékezik.* Tényleg nem tudom. Én sajnos sohasem engedtem atyám akaratának és sohasem tapasztaltam meg, hogy az ottaniak mit csináltak lánykérés után.
*A Kagané frissen él az emlékezetében, de nem említi meg. Van benne annyi önérzet, hogy ne volt férjével példálózzon, amikor mellette van a lehetséges másik.*
- Biztosan vannak, akik csókot adnak egymásnak.
*Ekkor kopogás szakítja félbe a gondolatmenetét. Bocsánatkérőn Waldranra tekint, aztán feláll, hogy kinyissa az ajtót. Odakint a Vashegyi Szipuá áll teljes életnagyságban.*
- Jó reggelt, Tizio. Hát te?
*Közben félreáll, hogyha esetleg fivére be akarna jönni és a leánykérés szerves részévé válni.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.15 13:55:13
9116. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-15 09:10:01
Üzenet elküldve: 2019-01-15 09:10:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Effy újabb halott férj jelöltje//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio egy dolgot tehet most, hogy lélekben felkészül Effy rikácsolására, hogy nem szólt rögtön, hogy bátyjuk előkerült. ~Lehet, hogy lebaszok neki egy pofont, ha már atyánk sosem tette meg, mikor kellett volna.~ Kicsit szeretne Briwal helyében lenni, mert akkor a következő beszélgetést nem neki kéne lefolytatnia húgukkal. ~Kurva életbe már, semmi kedvem ehhez.~
Megáll Ephemia szobájának ajtaja előtt és bekopog, mégsem ront csak úgy be, nem akarja meglátni, hogy mit csinál Effy magányos perceiben, bár az ajtón át is kiszűrődnek a beszélgetés hangjai, ezért tudja, hogy Ephemia nincsen egyedül. ~Nem várt körülmény, hogy férfival van.~ Vár míg beengedik, szippant a szelencéjéből.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio egy dolgot tehet most, hogy lélekben felkészül Effy rikácsolására, hogy nem szólt rögtön, hogy bátyjuk előkerült. ~Lehet, hogy lebaszok neki egy pofont, ha már atyánk sosem tette meg, mikor kellett volna.~ Kicsit szeretne Briwal helyében lenni, mert akkor a következő beszélgetést nem neki kéne lefolytatnia húgukkal. ~Kurva életbe már, semmi kedvem ehhez.~
Megáll Ephemia szobájának ajtaja előtt és bekopog, mégsem ront csak úgy be, nem akarja meglátni, hogy mit csinál Effy magányos perceiben, bár az ajtón át is kiszűrődnek a beszélgetés hangjai, ezért tudja, hogy Ephemia nincsen egyedül. ~Nem várt körülmény, hogy férfival van.~ Vár míg beengedik, szippant a szelencéjéből.*
9115. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:12:21
Üzenet elküldve: 2019-01-14 23:12:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
- Nem volt még rá alkalmam, hogy megtudjam... * Csóválja meg a fejét Waldran, ahogy visszaemlékszik, hogy mi történt tegnap. * De hát ott voltál te is, emlékszel. Azóta nem beszéltem senkivel, akivel megosztottam volna a tartalmát...
* Ahogy így belegondol, igazából Aenae az egyetlen, akinek eddig odaadta volna. Most viszont, ha Ephemia lesz a felesége, akkor benne is el kell kezdjen megbízni. Előveszi a papirost, és a nő felé nyújtja. *
- Tessék. Ha gondolod, felolvashatod nekem. * Ajánlja fel, de ha a nő nem él a lehetőséggel, akkor nem erőlteti, inkább elteszi oda, ahonnan elővette. A kis intermezzo után ahogy vissza tér, csak megvonja a vállát. *
- Aenae volt az, leejtett valamit. Elújságoltam neki, hogy igent mondtál. * Vigyorog rá, majd, mivel ez valószínűleg új információ lehet, ezért ki is fejti. * Mondtam neki, hogy meg akarom kérni a kezed... ő ötlete volt a virág.
* Int a fejével a csokor felé zsebre dugott kézzel. * Meg a borotválkozás is. * Simít végig az arcán, direkt borostásra szokta hagyni, sokkal könnyebb úgy, nem kell nyúzni a bőrt a késsel, és megvágni se vágja meg magát. *
- Fura érzés, hogy ilyen sima az arcom. * Nem igazán tudja, hogy mit kezdjen magával, de a székre visszaülni olyan személytelen lenne, úgyhogy inkább Ephemia mellé ül le az ágyra. Kínosan ügyelve arra, hogy hagyjon egy kis távolságot kettejük között, mert nem akarja, hogy a nő úgy érezze, nyomul, vagy ilyesmi. *
- Na jó, őszinte leszek, még sose kértem meg nő kezét. Mit szokás ilyenkor csinálni? * Nevet fel, a nőre nézve. *
- Nem volt még rá alkalmam, hogy megtudjam... * Csóválja meg a fejét Waldran, ahogy visszaemlékszik, hogy mi történt tegnap. * De hát ott voltál te is, emlékszel. Azóta nem beszéltem senkivel, akivel megosztottam volna a tartalmát...
* Ahogy így belegondol, igazából Aenae az egyetlen, akinek eddig odaadta volna. Most viszont, ha Ephemia lesz a felesége, akkor benne is el kell kezdjen megbízni. Előveszi a papirost, és a nő felé nyújtja. *
- Tessék. Ha gondolod, felolvashatod nekem. * Ajánlja fel, de ha a nő nem él a lehetőséggel, akkor nem erőlteti, inkább elteszi oda, ahonnan elővette. A kis intermezzo után ahogy vissza tér, csak megvonja a vállát. *
- Aenae volt az, leejtett valamit. Elújságoltam neki, hogy igent mondtál. * Vigyorog rá, majd, mivel ez valószínűleg új információ lehet, ezért ki is fejti. * Mondtam neki, hogy meg akarom kérni a kezed... ő ötlete volt a virág.
* Int a fejével a csokor felé zsebre dugott kézzel. * Meg a borotválkozás is. * Simít végig az arcán, direkt borostásra szokta hagyni, sokkal könnyebb úgy, nem kell nyúzni a bőrt a késsel, és megvágni se vágja meg magát. *
- Fura érzés, hogy ilyen sima az arcom. * Nem igazán tudja, hogy mit kezdjen magával, de a székre visszaülni olyan személytelen lenne, úgyhogy inkább Ephemia mellé ül le az ágyra. Kínosan ügyelve arra, hogy hagyjon egy kis távolságot kettejük között, mert nem akarja, hogy a nő úgy érezze, nyomul, vagy ilyesmi. *
- Na jó, őszinte leszek, még sose kértem meg nő kezét. Mit szokás ilyenkor csinálni? * Nevet fel, a nőre nézve. *
9114. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:11:21
Üzenet elküldve: 2019-01-14 19:11:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
- Megértem, eddig biztosan nem volt nagy szükséged az olvasásra. Azt hittem, már tudod, mi van a levélben egyébként... Na mindegy. Majd felolvashatom neked, ha eddig más nem tette.
*Nem nézi le a férfit, amiért nem tud sem írni, sem olvasni. A thargok más háttérrel rendelkeznek, mint a városi népség, így ez teljesen érthető számára. Talán majd ha lesz idejük, szán rá energiát, hogy segítsen a férfinek valamennyire megtanulni. Vezérként kifejezetten nem árt, ha tud olvasni.
A bókra megint csak elmosolyodik. Ha más helyzetben, máskor, más körülmények között illetnék ilyen szavakkal, mondjuk nem előző férjének végleges megszobrulása után, még kifejezetten jó kedvre is derülne. El kell telnie még némi időnek, hogy őszintén tudjon örülni bárminek.*
- Van valami abban, amit mondasz. Lehet, hogy jobb így.
*~De lehet, hogy nem.~ Nem lát bele Waldran fejébe, hogy miként vélekedik saját leányáról, de nem is ítélkezik. Minden bizonnyal megvolt a maga nyomós oka annak, hogy miért így alakultak a férfi életében a dolgok. Azt mondjuk Effi is belátja, hogy vannak biztosabb pontok az életében, ami miatt talán őrültség volna a gyerekét felkutatni, még ha akarná is. Ilyen dolog például a hirtelen nyakába szakadó felelősség, mely a Vashegy irányítását jelenti.
Ephemia sem igazán érez rá arra, hogy minek kellene következnie az után, hogy igent mondott Waldrannak. Ezt a bizonytalan pillanatot szakítja félbe egy furcsa zaj, mely mintha valahonnan közelről érkezne feléjük. Mivel eléggé be van lassulva, reagálni természetesen jelentős fáziskéséssel reagál, de mire észbe kap, már Waldran ki is suhant a szobából. Ő csak feláll helyéről erre az észrevételre, de ha a férfi rövidesen visszatér, lehuppan újból a fenekére.*
- Mi volt az? Valaki megsérült? Mintha valami leesett vagy összetört volna.
- Megértem, eddig biztosan nem volt nagy szükséged az olvasásra. Azt hittem, már tudod, mi van a levélben egyébként... Na mindegy. Majd felolvashatom neked, ha eddig más nem tette.
*Nem nézi le a férfit, amiért nem tud sem írni, sem olvasni. A thargok más háttérrel rendelkeznek, mint a városi népség, így ez teljesen érthető számára. Talán majd ha lesz idejük, szán rá energiát, hogy segítsen a férfinek valamennyire megtanulni. Vezérként kifejezetten nem árt, ha tud olvasni.
A bókra megint csak elmosolyodik. Ha más helyzetben, máskor, más körülmények között illetnék ilyen szavakkal, mondjuk nem előző férjének végleges megszobrulása után, még kifejezetten jó kedvre is derülne. El kell telnie még némi időnek, hogy őszintén tudjon örülni bárminek.*
- Van valami abban, amit mondasz. Lehet, hogy jobb így.
*~De lehet, hogy nem.~ Nem lát bele Waldran fejébe, hogy miként vélekedik saját leányáról, de nem is ítélkezik. Minden bizonnyal megvolt a maga nyomós oka annak, hogy miért így alakultak a férfi életében a dolgok. Azt mondjuk Effi is belátja, hogy vannak biztosabb pontok az életében, ami miatt talán őrültség volna a gyerekét felkutatni, még ha akarná is. Ilyen dolog például a hirtelen nyakába szakadó felelősség, mely a Vashegy irányítását jelenti.
Ephemia sem igazán érez rá arra, hogy minek kellene következnie az után, hogy igent mondott Waldrannak. Ezt a bizonytalan pillanatot szakítja félbe egy furcsa zaj, mely mintha valahonnan közelről érkezne feléjük. Mivel eléggé be van lassulva, reagálni természetesen jelentős fáziskéséssel reagál, de mire észbe kap, már Waldran ki is suhant a szobából. Ő csak feláll helyéről erre az észrevételre, de ha a férfi rövidesen visszatér, lehuppan újból a fenekére.*
- Mi volt az? Valaki megsérült? Mintha valami leesett vagy összetört volna.
9113. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:22:09
Üzenet elküldve: 2019-01-14 16:22:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
- Számítottam erre. A végrendelet, és a többi még egy dolog, de Lea üzenete... na mindegy. * Rázza meg a fejét. * Kagan elment, ezen nem tudunk változtatni. Hagyott nekem levelet, de azt se tudom mit írt benne. Nem tudok olvasni.
* Mosolyog a nőre, nem tartja magát kevesebbnek azért, mert ilyen dolgok kimaradtak az életéből, de persze most, hogy felelősebb pozíciója lett, tervezi megismerni a számokat és a betűket. Nem bízhat mindig abban, hogy mások olvasnak fel neki, még ha meg is bízik Aenaeben. *
- Ne köszönd. Igazából én vagyok szerencsés, hogy ilyen feleségem lehet. * Komolyan gondolja, nem sok nőt ismer, aki Ephemia szépségéhez fogható, és a beszélgetés alapján normálisnak is tűnik. A kérdésre elgondolkodik, de igazából tudja jól a választ. *
- Minek? Lehet, hogy boldog. Lehet, hogy már családja van. Csak bonyolítanám a helyzetet. Ráadásul a Thargodrimek se fogadnának tárt karokkal, ha visszamennék. * Úgy gondolja, hogy Kagan özvegye elég jól ismeri a családjuk történetét, úgyhogy ez nem szorul részletezésre. * Az is lehet, hogy egész életében gyűlölt. Nem hibáztathatnám érte, ha így lenne.
* Ephemia végül igent mond, és Waldran nem tudja, hogy ilyenkor mi jön. Odajön, megcsókolja? Leteperi az ágyba, miközben Kagan gyereke még a pocakjában pihen? Vagy csak hagyja magára? De szerencsére egy hirtelen hangot hall kintről, amire felkapja a fejét. Egércincogásra hasonlított, de mégis más volt. *
- Várj. * Mondja a nőnek, és az ajtóhoz kép, kitárva kipillant a folyosóra, de senkit nem lát. Ekkor hall viszont egy csörömpölést, úgyhogy gyors léptekkel már siet is, keze a kardjának markolatán, amit rögtön elereszt, ha meglátja unokahúgát. *
- Igent mondott. * Jelenti be szűkszavúan, és vissza indul a szobába, ahol leendő hitvese várja. *
- Számítottam erre. A végrendelet, és a többi még egy dolog, de Lea üzenete... na mindegy. * Rázza meg a fejét. * Kagan elment, ezen nem tudunk változtatni. Hagyott nekem levelet, de azt se tudom mit írt benne. Nem tudok olvasni.
* Mosolyog a nőre, nem tartja magát kevesebbnek azért, mert ilyen dolgok kimaradtak az életéből, de persze most, hogy felelősebb pozíciója lett, tervezi megismerni a számokat és a betűket. Nem bízhat mindig abban, hogy mások olvasnak fel neki, még ha meg is bízik Aenaeben. *
- Ne köszönd. Igazából én vagyok szerencsés, hogy ilyen feleségem lehet. * Komolyan gondolja, nem sok nőt ismer, aki Ephemia szépségéhez fogható, és a beszélgetés alapján normálisnak is tűnik. A kérdésre elgondolkodik, de igazából tudja jól a választ. *
- Minek? Lehet, hogy boldog. Lehet, hogy már családja van. Csak bonyolítanám a helyzetet. Ráadásul a Thargodrimek se fogadnának tárt karokkal, ha visszamennék. * Úgy gondolja, hogy Kagan özvegye elég jól ismeri a családjuk történetét, úgyhogy ez nem szorul részletezésre. * Az is lehet, hogy egész életében gyűlölt. Nem hibáztathatnám érte, ha így lenne.
* Ephemia végül igent mond, és Waldran nem tudja, hogy ilyenkor mi jön. Odajön, megcsókolja? Leteperi az ágyba, miközben Kagan gyereke még a pocakjában pihen? Vagy csak hagyja magára? De szerencsére egy hirtelen hangot hall kintről, amire felkapja a fejét. Egércincogásra hasonlított, de mégis más volt. *
- Várj. * Mondja a nőnek, és az ajtóhoz kép, kitárva kipillant a folyosóra, de senkit nem lát. Ekkor hall viszont egy csörömpölést, úgyhogy gyors léptekkel már siet is, keze a kardjának markolatán, amit rögtön elereszt, ha meglátja unokahúgát. *
- Igent mondott. * Jelenti be szűkszavúan, és vissza indul a szobába, ahol leendő hitvese várja. *
9112. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:08:48
Üzenet elküldve: 2019-01-14 15:08:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
*Zaklatott napját zaklatott éjszaka követte, álmában az erdőmélyi erődben volt és hallotta Umon szavait, hogy majd a beleinél fogva lógatja a kapu fölé. Kagan is szerepel az álmok között, ahogyan arra kéri, hogy maradjon és legyen "az elárvult thargok úrnője". Ez utóbbi az, ami most mélyebben érinti és egy kicsit azt kívánja, hogy bár sikerült volna Umonnak kibeleznie, mert akkor most nem feküdne itt, a saját verejtékétől iszamós testtel, fázósan, a bőgés határán. Nirshez bújna, de a fiú nincsen sehol, valószínűleg a Tavernában lehet, ahová Waldran küldte a verekedés miatt. Ami amúgy kicsit imponál neki, noha Tizio szerepét nemigen tudja hová tenni ebben az egészben. Majd talán megkérdezi Nirst a dologról. Vagy inkább nem.
Egy fél óra vergődés után, mikor már nem tud visszaaludni, akkor úgy dönt, hogy inkább vesz egy forró fürdőt, hátha az javít valamit az általános hangulatán. Sajnos nem, mélabúsan ül a dézsában, egyik karja a dézsa peremén, álla a felkarján, csak pislog maga elé és azon gondolkodik, hogy szépen lenyomhatná a saját fejét a víz alá és elszállna minden gondja. Ez az eleve rosszul elgondolt öngyilkossági kísérlet persze nem sikerül, nem tudja magát szánt szándékkal fulladásig a víz alatt tartani. Ráadásul a víz is elhűlt, ezért úgy dönt, hogy kikecmereg belőle.
Egy dolog viszont reggel óta furdalja, mégpedig a kíváncsiság, hogy Effy mit is mond Waldran ajánlatára. El tudja képzelni, hogy barátnője visszautasítja bácsikája lánykérését és gondolatban már halmozza az érveket, hogy Effynek mégis miért kellene meggondolnia magát és hozzámenni Waldranhoz. Amúgy egy sarok mögül kifigyelte, hogy bácsikája bemegy Effyhez, ezért most az ajtóra tapasztott füllel, visszafojtott lélegzettel fülel. Szíve a torkában dobog.*
- Igeeennn!
*Éljenez halkan, mikor Effy végül kimondja a boldogító(?) igent. Mivel talán túl hangosra sikerült az örömködése, ezért úgy dönt, hogy ideje olajra lépni, ezt pedig úgy teheti meg a legkönnyebben, ha behalad a legközelebbi ajtón. Így találja magát Leandana egykori lakosztályában, ami szomszédos Kagan egykori, Effy jelenlegi lakosztályával. Először persze nem tudja, hogy hova keveredett, de egy kis csendes kutatás után már megállapítja, hogy hol van. Ekkor ki is esik a kezéből a csetresz, amit eddig fogott, ez pedig hangos csörömpöléssel törik millió darabra. Aenae pedig lefagyva áll.*
*Zaklatott napját zaklatott éjszaka követte, álmában az erdőmélyi erődben volt és hallotta Umon szavait, hogy majd a beleinél fogva lógatja a kapu fölé. Kagan is szerepel az álmok között, ahogyan arra kéri, hogy maradjon és legyen "az elárvult thargok úrnője". Ez utóbbi az, ami most mélyebben érinti és egy kicsit azt kívánja, hogy bár sikerült volna Umonnak kibeleznie, mert akkor most nem feküdne itt, a saját verejtékétől iszamós testtel, fázósan, a bőgés határán. Nirshez bújna, de a fiú nincsen sehol, valószínűleg a Tavernában lehet, ahová Waldran küldte a verekedés miatt. Ami amúgy kicsit imponál neki, noha Tizio szerepét nemigen tudja hová tenni ebben az egészben. Majd talán megkérdezi Nirst a dologról. Vagy inkább nem.
Egy fél óra vergődés után, mikor már nem tud visszaaludni, akkor úgy dönt, hogy inkább vesz egy forró fürdőt, hátha az javít valamit az általános hangulatán. Sajnos nem, mélabúsan ül a dézsában, egyik karja a dézsa peremén, álla a felkarján, csak pislog maga elé és azon gondolkodik, hogy szépen lenyomhatná a saját fejét a víz alá és elszállna minden gondja. Ez az eleve rosszul elgondolt öngyilkossági kísérlet persze nem sikerül, nem tudja magát szánt szándékkal fulladásig a víz alatt tartani. Ráadásul a víz is elhűlt, ezért úgy dönt, hogy kikecmereg belőle.
Egy dolog viszont reggel óta furdalja, mégpedig a kíváncsiság, hogy Effy mit is mond Waldran ajánlatára. El tudja képzelni, hogy barátnője visszautasítja bácsikája lánykérését és gondolatban már halmozza az érveket, hogy Effynek mégis miért kellene meggondolnia magát és hozzámenni Waldranhoz. Amúgy egy sarok mögül kifigyelte, hogy bácsikája bemegy Effyhez, ezért most az ajtóra tapasztott füllel, visszafojtott lélegzettel fülel. Szíve a torkában dobog.*
- Igeeennn!
*Éljenez halkan, mikor Effy végül kimondja a boldogító(?) igent. Mivel talán túl hangosra sikerült az örömködése, ezért úgy dönt, hogy ideje olajra lépni, ezt pedig úgy teheti meg a legkönnyebben, ha behalad a legközelebbi ajtón. Így találja magát Leandana egykori lakosztályában, ami szomszédos Kagan egykori, Effy jelenlegi lakosztályával. Először persze nem tudja, hogy hova keveredett, de egy kis csendes kutatás után már megállapítja, hogy hol van. Ekkor ki is esik a kezéből a csetresz, amit eddig fogott, ez pedig hangos csörömpöléssel törik millió darabra. Aenae pedig lefagyva áll.*
9111. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-14 12:51:35
Üzenet elküldve: 2019-01-14 12:51:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
*Ahogy Waldran, úgy ő is meglepődik, de ezzel együtt meg is nyugszik, hogy nem bolond. Ha másoknak is üzent álmukban Lea, akkor talán megkockáztathatja, hogy higgyen neki és az üzenetnek, amit az álom tartalmaz.*
- Ha valóban igaz, amit Leandana mondott nekem... Akkor Kagant soha nem kapjuk vissza.
*Sem ő, sem a nép, amely fölött eddig uralmat gyakorolt. Keserűn mondja ki e szavakat, hisz félelme ezzel bebizonyosodott. Másfelől most, hogy ennek tudatában van, nem borul ki annyira, amennyire hitte, hogy ki fog. Ezt az álomnak és a benne megjelenő nőnek tudja be. ~Talán Lea tényleg segített...~ Tudja, hogy felül kell kerekednie a bánatán és csak a jövőbe tekinteni. Mások előtt már például kifejezetten jól el tudja rejteni a kínjait, s ha ez jó érdeket szolgál, hajlandó új házasságot is kötni. Majd ha lesz ideje egyedül lenni, akkor gyászolhat.
Ha nincs is most életének csúcspontján, pozitív kilátásokkal kecsegtet az, ahogy Waldran hozzááll a dologhoz. A tény, hogy apja lenne a gyermeknek, már elegendő számára, hogy ne essen pánikba és kitartson, míg a lelkiállapota helyreáll.*
- Köszönöm, Waldran.
*A történet ugyan szomorú csengésű, de annyiból jobban érzi magát általa, hogy tudja, nem ő az egyedüli ezen a világon, akinek hánytatott sorsa van. Léteznek az ő esetétől sokkalta rosszabbak is, ami önmagában nem jó dolog, de a tudat mégis segítségére van.*
- Ezt sajnálom. Szörnyű lehet, hogy van valahol egy lányod a vakvilágban, akiről semmit nem tudsz. Én beleőrülnék. Sohasem indultál el, hogy újra felkeresd?
*Megfordul az is a fejében, hogy az ő születendő gyereke talán enyhíthet valamennyit Waldran bűntudatán vagy bánatán, már ha érez ilyet a lánya hiánya miatt. S ha ez a házasság kettejüknek, s maguknak a Thargodaroknak előnyös és szükségszerű, akkor igazán nincs min agyalnia tovább.*
- Rendben, Waldran. Hozzád megyek feleségül. Úgy gondolom, mindkettőnknek így lesz a legjobb.
*Aztán majd az idő eldönti, hogy igaza van-e. S ugyan ez nem olyan leánykérés, amilyen régebben a Kagané volt, egyáltalán nem érzi szükségét csillagok alatt tett fogadalmaknak és szép szavakkal átfűzött, szerelmes ígéreteknek. Már nem. ~Épp ideje volt, hogy felnőj, Ephemia.~*
*Ahogy Waldran, úgy ő is meglepődik, de ezzel együtt meg is nyugszik, hogy nem bolond. Ha másoknak is üzent álmukban Lea, akkor talán megkockáztathatja, hogy higgyen neki és az üzenetnek, amit az álom tartalmaz.*
- Ha valóban igaz, amit Leandana mondott nekem... Akkor Kagant soha nem kapjuk vissza.
*Sem ő, sem a nép, amely fölött eddig uralmat gyakorolt. Keserűn mondja ki e szavakat, hisz félelme ezzel bebizonyosodott. Másfelől most, hogy ennek tudatában van, nem borul ki annyira, amennyire hitte, hogy ki fog. Ezt az álomnak és a benne megjelenő nőnek tudja be. ~Talán Lea tényleg segített...~ Tudja, hogy felül kell kerekednie a bánatán és csak a jövőbe tekinteni. Mások előtt már például kifejezetten jól el tudja rejteni a kínjait, s ha ez jó érdeket szolgál, hajlandó új házasságot is kötni. Majd ha lesz ideje egyedül lenni, akkor gyászolhat.
Ha nincs is most életének csúcspontján, pozitív kilátásokkal kecsegtet az, ahogy Waldran hozzááll a dologhoz. A tény, hogy apja lenne a gyermeknek, már elegendő számára, hogy ne essen pánikba és kitartson, míg a lelkiállapota helyreáll.*
- Köszönöm, Waldran.
*A történet ugyan szomorú csengésű, de annyiból jobban érzi magát általa, hogy tudja, nem ő az egyedüli ezen a világon, akinek hánytatott sorsa van. Léteznek az ő esetétől sokkalta rosszabbak is, ami önmagában nem jó dolog, de a tudat mégis segítségére van.*
- Ezt sajnálom. Szörnyű lehet, hogy van valahol egy lányod a vakvilágban, akiről semmit nem tudsz. Én beleőrülnék. Sohasem indultál el, hogy újra felkeresd?
*Megfordul az is a fejében, hogy az ő születendő gyereke talán enyhíthet valamennyit Waldran bűntudatán vagy bánatán, már ha érez ilyet a lánya hiánya miatt. S ha ez a házasság kettejüknek, s maguknak a Thargodaroknak előnyös és szükségszerű, akkor igazán nincs min agyalnia tovább.*
- Rendben, Waldran. Hozzád megyek feleségül. Úgy gondolom, mindkettőnknek így lesz a legjobb.
*Aztán majd az idő eldönti, hogy igaza van-e. S ugyan ez nem olyan leánykérés, amilyen régebben a Kagané volt, egyáltalán nem érzi szükségét csillagok alatt tett fogadalmaknak és szép szavakkal átfűzött, szerelmes ígéreteknek. Már nem. ~Épp ideje volt, hogy felnőj, Ephemia.~*
9110. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 17:24:29
Üzenet elküldve: 2019-01-12 17:24:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Waldran türelmesen vár, amíg a nő gondolkodik, és felméri magának a szobáját. Egész otthonos, bár a falak mint mindig, most is zavarják, mintha összenyomnák. A kérdésre felkapja a fejét, látványosan meglepi, és elgondolkodik egy pillanatig. *
- Nos... tudod amikor Kaganból szobor lett, akkor Lea nekünk is küldött álmot. Nirs, Aenae, és én is láttuk őt. Innen tudtuk, hogy haza kell jönnünk. Ezért hagytuk az északi felderítést a faszba. * Magyarázza a nőnek, bár ez nem teljesen válasz a kérdésére, és ez Waldrannak is feltűnik. * Ez előtt nem kaptam még tőle álmot. De én hinnék neki, nekünk sem hazudott. Sőt, mintha pont segíteni akart volna.
* Waldran legalábbis gondolkodás nélkül hitt neki, és úgy tűnik, hogy jól tette. Egyébként nem tudja, hogy Ephemia miért fél egy gyerektől, azok kicsik, futkároznak körbe, és nem ártanak senkinek. Persze idegesítőek, de ennyi. *
- Valóban megtenném, ezért vagyok itt. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne. ~ Akit otthon hagytam, amikor csatlakoztam Kagan lázadásához... szörnyű apa vagyok. ~
* Elhúzza a száját a gondolatra, de végül is Aenae szereti, és őt is valamennyire a lányának tekinti. Hallgat egy sort, majd egy olyan kérdés következik, amire nem szívesen, de őszintén felel. *
- Volt egy asszonyom... bár nem vettem nőül, de úgy tekintettem rá. Gyerekünk is volt, egy lány, akit a nevemre vettem. * Meséli szomorúan a történetét. * Aztán a lázadáskor az anyja nem akart velünk tartani. Kényelmesebb volt neki otthon, és jobb. A gyereket nem szakíthatja el senki az anyjától, főleg nem tehettem úgy, hogy tudtam, nehéz idők jönnek. * Látszik rajta, hogy bántja ez az eset, szomorú is miatta. * Nagyjából Aenaevel egy idős lehet... azóta nem láttam. Mármint a gyereket. ~ Már a nevére sem emlékszem... ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Waldran türelmesen vár, amíg a nő gondolkodik, és felméri magának a szobáját. Egész otthonos, bár a falak mint mindig, most is zavarják, mintha összenyomnák. A kérdésre felkapja a fejét, látványosan meglepi, és elgondolkodik egy pillanatig. *
- Nos... tudod amikor Kaganból szobor lett, akkor Lea nekünk is küldött álmot. Nirs, Aenae, és én is láttuk őt. Innen tudtuk, hogy haza kell jönnünk. Ezért hagytuk az északi felderítést a faszba. * Magyarázza a nőnek, bár ez nem teljesen válasz a kérdésére, és ez Waldrannak is feltűnik. * Ez előtt nem kaptam még tőle álmot. De én hinnék neki, nekünk sem hazudott. Sőt, mintha pont segíteni akart volna.
* Waldran legalábbis gondolkodás nélkül hitt neki, és úgy tűnik, hogy jól tette. Egyébként nem tudja, hogy Ephemia miért fél egy gyerektől, azok kicsik, futkároznak körbe, és nem ártanak senkinek. Persze idegesítőek, de ennyi. *
- Valóban megtenném, ezért vagyok itt. Úgy fogom szeretni, mintha a sajátom lenne. ~ Akit otthon hagytam, amikor csatlakoztam Kagan lázadásához... szörnyű apa vagyok. ~
* Elhúzza a száját a gondolatra, de végül is Aenae szereti, és őt is valamennyire a lányának tekinti. Hallgat egy sort, majd egy olyan kérdés következik, amire nem szívesen, de őszintén felel. *
- Volt egy asszonyom... bár nem vettem nőül, de úgy tekintettem rá. Gyerekünk is volt, egy lány, akit a nevemre vettem. * Meséli szomorúan a történetét. * Aztán a lázadáskor az anyja nem akart velünk tartani. Kényelmesebb volt neki otthon, és jobb. A gyereket nem szakíthatja el senki az anyjától, főleg nem tehettem úgy, hogy tudtam, nehéz idők jönnek. * Látszik rajta, hogy bántja ez az eset, szomorú is miatta. * Nagyjából Aenaevel egy idős lehet... azóta nem láttam. Mármint a gyereket. ~ Már a nevére sem emlékszem... ~
9109. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 16:48:38
Üzenet elküldve: 2019-01-12 16:48:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
*Waldran találó megjegyzésére csak haloványan mosolyog egy sort.*
- Igen, nem unatkozok.
*Elagyal azon, hogy milyen formában tegye fel a kérdést amit szeretne anélkül, hogy ne nézze bolondnak. Persze rengeteg kérdése van, személyesek és kevésbé személyesek, de ez, amit most szeretne feltenni, valami egészen más. Másfelől örül neki, hogy a férfi nem sietteti sehová. Amennyire be van lassulva mind fizikailag és szellemileg, ez abszolút megnyugtató számára.*
- Leandana, ő... Gyakran küld furcsa álmokat? Talán bolondnak fogsz hinni, vagy lehet azért van, mert gyermekem lesz és amúgy is beképzelek dolgokat... De vele álmodtam.
*Most voltaképpen ő nézi saját magát őrültnek, hogy Waldran idejön, megkéri a kezét, ő pedig a saját álmairól kezd el hablatyolni. Ám ha már elkezdte, folytatja.*
- Csak annyit mondott, hogy Kagan nem fog visszajönni. Láttam is őt máglyán égni. Talán meghalt... Lea azt üzente, hogy ne várjak rá.
*Annyira valóságosnak érezte a helyzetet, mintha valóban ott lett volna vele a szobában. Mintha tényleg megérintette volna a pocakját.*
- Higgyek neki, vagy ne? Mondd Waldran, szerinted kezdek megőrülni? Nem csodálkoznék, ha igen. Ha Kagan velem lenne is iszonyatosan félnék, milyen lesz ha gyermekem lesz, de így még inkább.
*Habár Kagan elvesztése is megviselte, már nem csak saját maga miatt aggódik, hanem a gyerekért is. Hisz bárki megpróbálhatná eltenni őket láb alól, vagy bárki könnyedén kihasználhatja őt, amilyen zavart és gyenge a történtek miatt.*
- Szóval ha tényleg igaz, és Kagan tényleg soha nem tér vissza... Akkor valóban megtennéd? Lennél a gyermek apja?
*Úgy hiszi, nagy áldozat ez Waldrantól, hisz felnevelni valakit felelősség, idő, és igen nagy feladat. Bár Kagan az irányítást reá hagyta, nem kötötte ki neki, hogy helyette apja legyen a gyerekének, így még inkább felnéz a férfire, amiért elő mer állni a kérésével. Másfelől meg Ephemia sem vak: Waldran a legtöbb tharg férfihoz hasonló fizikummal és kifejezetten vonzó külsővel rendelkezik, így mint védelmező, férj és férfi is számíthatna rá.
Ahogy e gondolatok között lopva a másikra tekint, eszébe jutnak saját atyja szavai is. ~Milyen csalódás voltam neki...~ Megannyi teher és bűntudat között, melyek nyomják épp a lelkét, ez az egyik, amely a menekülése óta nem hagyja nyugodni. Aldo mindig tudott racionálisan gondolkodni, hideg fejjel. Tudta, hogy néha áldozatot kell hozni, ha jót akar, legyen az leánya esetében egy előre elrendezett házasság. ~Ha hozzámegyek... Talán nem csak az enyém, de a te lelked is megnyugszik, apám.~*
- Tetszik ez a virág. *Mondja összefoglalóul, értvén középsőre a csokorban.* Kértél már nőül valakit énelőttem?
*Waldran találó megjegyzésére csak haloványan mosolyog egy sort.*
- Igen, nem unatkozok.
*Elagyal azon, hogy milyen formában tegye fel a kérdést amit szeretne anélkül, hogy ne nézze bolondnak. Persze rengeteg kérdése van, személyesek és kevésbé személyesek, de ez, amit most szeretne feltenni, valami egészen más. Másfelől örül neki, hogy a férfi nem sietteti sehová. Amennyire be van lassulva mind fizikailag és szellemileg, ez abszolút megnyugtató számára.*
- Leandana, ő... Gyakran küld furcsa álmokat? Talán bolondnak fogsz hinni, vagy lehet azért van, mert gyermekem lesz és amúgy is beképzelek dolgokat... De vele álmodtam.
*Most voltaképpen ő nézi saját magát őrültnek, hogy Waldran idejön, megkéri a kezét, ő pedig a saját álmairól kezd el hablatyolni. Ám ha már elkezdte, folytatja.*
- Csak annyit mondott, hogy Kagan nem fog visszajönni. Láttam is őt máglyán égni. Talán meghalt... Lea azt üzente, hogy ne várjak rá.
*Annyira valóságosnak érezte a helyzetet, mintha valóban ott lett volna vele a szobában. Mintha tényleg megérintette volna a pocakját.*
- Higgyek neki, vagy ne? Mondd Waldran, szerinted kezdek megőrülni? Nem csodálkoznék, ha igen. Ha Kagan velem lenne is iszonyatosan félnék, milyen lesz ha gyermekem lesz, de így még inkább.
*Habár Kagan elvesztése is megviselte, már nem csak saját maga miatt aggódik, hanem a gyerekért is. Hisz bárki megpróbálhatná eltenni őket láb alól, vagy bárki könnyedén kihasználhatja őt, amilyen zavart és gyenge a történtek miatt.*
- Szóval ha tényleg igaz, és Kagan tényleg soha nem tér vissza... Akkor valóban megtennéd? Lennél a gyermek apja?
*Úgy hiszi, nagy áldozat ez Waldrantól, hisz felnevelni valakit felelősség, idő, és igen nagy feladat. Bár Kagan az irányítást reá hagyta, nem kötötte ki neki, hogy helyette apja legyen a gyerekének, így még inkább felnéz a férfire, amiért elő mer állni a kérésével. Másfelől meg Ephemia sem vak: Waldran a legtöbb tharg férfihoz hasonló fizikummal és kifejezetten vonzó külsővel rendelkezik, így mint védelmező, férj és férfi is számíthatna rá.
Ahogy e gondolatok között lopva a másikra tekint, eszébe jutnak saját atyja szavai is. ~Milyen csalódás voltam neki...~ Megannyi teher és bűntudat között, melyek nyomják épp a lelkét, ez az egyik, amely a menekülése óta nem hagyja nyugodni. Aldo mindig tudott racionálisan gondolkodni, hideg fejjel. Tudta, hogy néha áldozatot kell hozni, ha jót akar, legyen az leánya esetében egy előre elrendezett házasság. ~Ha hozzámegyek... Talán nem csak az enyém, de a te lelked is megnyugszik, apám.~*
- Tetszik ez a virág. *Mondja összefoglalóul, értvén középsőre a csokorban.* Kértél már nőül valakit énelőttem?
9108. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 16:07:03
Üzenet elküldve: 2019-01-12 16:07:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
* Úgy látszik a nő ugyan annyira van a helyzet magaslatán, mint a férfi. Egyikük terhes, másikuk másnapos, minden okuk megvan arra, hogy ne tudjanak rendesen gondolkodni. A székre ledobja magát, mire az alkalmatosság reccsen egyet, de elég jó fából készülhetett, mert komolyabb jelét nem mutatja annak, hogy meglepte a hirtelen rá érkező férfi súlya. Figyelmesen hallgatja a nőt, és megkönnyebbül, hogy amaz nem találja teljesen értelmetlennek a dolgot. Úgy tűnik, hogy csak Waldran számára fura az egész, de most már belátja, jó ötlet volt hallgatni mindenki másra. *
- Na igen, beindult az élet körülötted... és benned. * Mosolyog barátságosan a lányra, ahogy lassan kezd magához térni. A kérdésre csak bólint. *
- Kérdezhetsz többet is, nem sietünk sehova. * Vonja meg a vállát, és hátradől az ülőalkalmatosságban. Igazából, jobb is így, hogy Ephemiának vannak kérdései, mert akkor Waldran is feltehet párat, és legalább megismerik egymást. Mármint, a férfi nem sokat tudna elmondani a nőről azon kívül, amit most lát belőle, hogy Kagan özvegye, meg hogy valami kereskedőcsaládból származik. Erről eszébe is jut, hogy valószínűleg a másik se tud többet róla, úgyhogy hozzátesz még egy figyelmeztetést. *
- De arra számíts, hogy őszinte leszek. Akkor is, ha fáj amit mondok, vagy lehetne kedvesebben megfogalmazni. Nem értek én ezekhez a szép cicomázott mondatokhoz, mint a városiak, meg hát titkolni se akarok semmit. Nem az a fajta vagyok.
* Úgy látszik a nő ugyan annyira van a helyzet magaslatán, mint a férfi. Egyikük terhes, másikuk másnapos, minden okuk megvan arra, hogy ne tudjanak rendesen gondolkodni. A székre ledobja magát, mire az alkalmatosság reccsen egyet, de elég jó fából készülhetett, mert komolyabb jelét nem mutatja annak, hogy meglepte a hirtelen rá érkező férfi súlya. Figyelmesen hallgatja a nőt, és megkönnyebbül, hogy amaz nem találja teljesen értelmetlennek a dolgot. Úgy tűnik, hogy csak Waldran számára fura az egész, de most már belátja, jó ötlet volt hallgatni mindenki másra. *
- Na igen, beindult az élet körülötted... és benned. * Mosolyog barátságosan a lányra, ahogy lassan kezd magához térni. A kérdésre csak bólint. *
- Kérdezhetsz többet is, nem sietünk sehova. * Vonja meg a vállát, és hátradől az ülőalkalmatosságban. Igazából, jobb is így, hogy Ephemiának vannak kérdései, mert akkor Waldran is feltehet párat, és legalább megismerik egymást. Mármint, a férfi nem sokat tudna elmondani a nőről azon kívül, amit most lát belőle, hogy Kagan özvegye, meg hogy valami kereskedőcsaládból származik. Erről eszébe is jut, hogy valószínűleg a másik se tud többet róla, úgyhogy hozzátesz még egy figyelmeztetést. *
- De arra számíts, hogy őszinte leszek. Akkor is, ha fáj amit mondok, vagy lehetne kedvesebben megfogalmazni. Nem értek én ezekhez a szép cicomázott mondatokhoz, mint a városiak, meg hát titkolni se akarok semmit. Nem az a fajta vagyok.
9107. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 15:38:57
Üzenet elküldve: 2019-01-12 15:38:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
*Hol a felé nyújtott csokorra tekint, hol Waldranra. Váratlanul éri őt ez a dolog, de belátja azt, hogy hozzá kell szoknia váratlan fordulatokhoz az életében. Sőt, mióta elmenekült Artheniorból, azóta csak váratlan fordulatokból áll az élete.*
- Ööö... Köszönöm.
*Már csak azért sem kérdez rá, hogy ugyan ki mondta neki, mert nem akarja a férfit még jobban zavarba hozni, és önmagát sem. Egyelőre megelégszik a virágokkal, főleg azzal a szép szúróssal a közepén, és elveszi a csokrot Waldrantól.*
- Persze, gyere.
*Becsukja az ajtót és falfehér arccal leül az ágya szélére. Van egy-két szék még a szobában, az egyik az íróasztalánál, így Waldran bármelyiken helyet foglalhat. Úgy helyezkedik, hogy szemben legyen a férfival, és szótlanul hallgatja a mondanivalóját. A végére már jó mélyen és gyorsan veszi a levegőt, mert annyira hirtelen éri a dolog, hogyha most nem ülne, akkor jó eséllyel kidőlne. El kell telnie egy kicsike időnek, mire magához tér, aztán a kezében lévő virágcsokrot bámulva megmukkan.*
- Nem, nem, nem, nem hülyeség. Mármint, én megértem, hogy mit szeretnél. Csak megleptél vele.
*Megtapogatja a virágok szirmait, de azt is csak lányos zavarában, hátha attól jobb lesz.*
- Meg hát annyi dolog történik velem egyszerre... És olyan gyorsan. Fel lehet ezt ép ésszel fogni? *Összeráncolt homlokkal Waldranra tekint.* De mindegy is, ez az én bajom. Ésszerű lépés ez tőled.
*Hisz itt van egyedül, gyermeke lesz, akinek az apja megszobrult. Szörnyen sebezhetőnek, szinte paranoiásnak érzi magát. Valakire szüksége van, már csak a gyermek miatt is.*
- De mielőtt válaszolnék... Kérdezhetek tőled én is valamit?
*Hol a felé nyújtott csokorra tekint, hol Waldranra. Váratlanul éri őt ez a dolog, de belátja azt, hogy hozzá kell szoknia váratlan fordulatokhoz az életében. Sőt, mióta elmenekült Artheniorból, azóta csak váratlan fordulatokból áll az élete.*
- Ööö... Köszönöm.
*Már csak azért sem kérdez rá, hogy ugyan ki mondta neki, mert nem akarja a férfit még jobban zavarba hozni, és önmagát sem. Egyelőre megelégszik a virágokkal, főleg azzal a szép szúróssal a közepén, és elveszi a csokrot Waldrantól.*
- Persze, gyere.
*Becsukja az ajtót és falfehér arccal leül az ágya szélére. Van egy-két szék még a szobában, az egyik az íróasztalánál, így Waldran bármelyiken helyet foglalhat. Úgy helyezkedik, hogy szemben legyen a férfival, és szótlanul hallgatja a mondanivalóját. A végére már jó mélyen és gyorsan veszi a levegőt, mert annyira hirtelen éri a dolog, hogyha most nem ülne, akkor jó eséllyel kidőlne. El kell telnie egy kicsike időnek, mire magához tér, aztán a kezében lévő virágcsokrot bámulva megmukkan.*
- Nem, nem, nem, nem hülyeség. Mármint, én megértem, hogy mit szeretnél. Csak megleptél vele.
*Megtapogatja a virágok szirmait, de azt is csak lányos zavarában, hátha attól jobb lesz.*
- Meg hát annyi dolog történik velem egyszerre... És olyan gyorsan. Fel lehet ezt ép ésszel fogni? *Összeráncolt homlokkal Waldranra tekint.* De mindegy is, ez az én bajom. Ésszerű lépés ez tőled.
*Hisz itt van egyedül, gyermeke lesz, akinek az apja megszobrult. Szörnyen sebezhetőnek, szinte paranoiásnak érzi magát. Valakire szüksége van, már csak a gyermek miatt is.*
- De mielőtt válaszolnék... Kérdezhetek tőled én is valamit?
9106. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 15:07:47
Üzenet elküldve: 2019-01-12 15:07:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Effy újabb halott férj jelöltje//
* Waldran eléggé meglepődik, egyrészt azon, hogy a nő még reggel is ilyen csinos, másrészt azon, hogy mégis mi a fenét csinál itt. Mégis csak hozni kellett volna Aenaet magával, mert ez így nem csak ciki, de béna is. Na mindegy, ha már itt van, akkor sután felé nyújtja a csokrot. *
- Azt mondták, hogy ezt hozzak neked. * Jelenti ki, mintha elfelejtette volna a nyelvtan alapjait. Zavartan megnyalja a foghíját, aztán összeszedi magát. Homályos tekintetébe is mintha fény költözne. *
- Mármint izé, szóval virágot hoztam neked. Olyan szép szúróssal a közepén. Meg hát... na, figyelj, bemehetek? * Teszi fel a kérdést, mert úgy érzi, hogy ha itt mondja el a kérdést, és a nő elájul neki, akkor összegyűri a szép virágokat, amiket hozott, miközben igyekszik elkapni. Meg amúgy Waldrannak is jó lenne, ha le tudna ülni. Ha beengedik, akkor a szobában keres egy ülőalkalmatosságot, ha nem, akkor megvonja a vállát, és az ajtóban folytatja. *
- Szóval... te szép vagy. Mit szép, gyönyörű. És terhes is, egy gyereknek meg apa kell... és gondoltam, lennék az apja. Vagyis a férjed. * Ha nem hasogatna úgy a feje a másnaposságtól, akkor lehet, hogy jobban tudna gondolkodni. * Érted, nem? Vagy hülyeség? Tudtam, hogy hülyeség...
* Elbizonytalanodva nyalogatja a foghíját, ahogy próbálja kitalálni, hogy most mi legyen. Kissé kérdő tekintettel néz a nőre, hogy amúgy mégis mit szól mindehhez, meg mennyire fogja leüvölteni a fejét, hogy mégis mit gondol. *
* Waldran eléggé meglepődik, egyrészt azon, hogy a nő még reggel is ilyen csinos, másrészt azon, hogy mégis mi a fenét csinál itt. Mégis csak hozni kellett volna Aenaet magával, mert ez így nem csak ciki, de béna is. Na mindegy, ha már itt van, akkor sután felé nyújtja a csokrot. *
- Azt mondták, hogy ezt hozzak neked. * Jelenti ki, mintha elfelejtette volna a nyelvtan alapjait. Zavartan megnyalja a foghíját, aztán összeszedi magát. Homályos tekintetébe is mintha fény költözne. *
- Mármint izé, szóval virágot hoztam neked. Olyan szép szúróssal a közepén. Meg hát... na, figyelj, bemehetek? * Teszi fel a kérdést, mert úgy érzi, hogy ha itt mondja el a kérdést, és a nő elájul neki, akkor összegyűri a szép virágokat, amiket hozott, miközben igyekszik elkapni. Meg amúgy Waldrannak is jó lenne, ha le tudna ülni. Ha beengedik, akkor a szobában keres egy ülőalkalmatosságot, ha nem, akkor megvonja a vállát, és az ajtóban folytatja. *
- Szóval... te szép vagy. Mit szép, gyönyörű. És terhes is, egy gyereknek meg apa kell... és gondoltam, lennék az apja. Vagyis a férjed. * Ha nem hasogatna úgy a feje a másnaposságtól, akkor lehet, hogy jobban tudna gondolkodni. * Érted, nem? Vagy hülyeség? Tudtam, hogy hülyeség...
* Elbizonytalanodva nyalogatja a foghíját, ahogy próbálja kitalálni, hogy most mi legyen. Kissé kérdő tekintettel néz a nőre, hogy amúgy mégis mit szól mindehhez, meg mennyire fogja leüvölteni a fejét, hogy mégis mit gondol. *
9105. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-12 14:57:40
Üzenet elküldve: 2019-01-12 14:57:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Miután újból pihenni tér, sírdogál kicsit és elvegetál magának az éjszaka beköszöntéig, aztán pedig aludni próbál. Több-kevesebb sikerrel tudja csak ezt elérni, s egy idő után elérkezik az a pont, amikor végre sikerül úgy álomba merülnie, hogy nem riad fel minden apró neszre, vagy épp a saját gondolataira.
Amikor kinyitja a szemét, a kúriabéli szobájában találja magát. Riadtan ül fel az ágyában, szinte ugyanabban a pillanatban. Nem igazán érti, hogy mi történik. ~Csak álmodtam volna az egészet?~ Felkel, aztán körbejár a szobában. A régi ágya, a szekrénye, a heverője, s minden egyéb bútora a régi helyén van. A színek, a párnái, a festett paravánja... Minden ugyanolyan, mint régen, kivéve az ablakokon elé táruló külvilágot. Nézelődik még zavartan egy ideig, de aztán csak odasiet az erkély ajtajához, kinyitja azt, s ezúttal is igencsak meglepi, amit lát. Ez nem az a kis szűk artheniori utcácska, amelyre erkélyéről mindig rá lehetett látni, hanem maga Amon Ruadh.
A kép, amit lát, valahonnan ismerős neki. Nagy népség áll odalent, mindenki tekintete a tér közepén felállított máglyarakáson pihen. Lea temetése is valahogy így nézett ki, ezen felül pusztán annyi, de nem kevésbé elhanyagolható jelentőségű dolgot vél felfedezni, hogy Lea helyett Kagan fekszik odalent. Őt veszik körül a lángok és emésztik fel szinte pillanatok leforgása alatt, Ephemia pedig csak áll az erkélyen tehetetlenül és nézi a jelenetet. Nem tud tenni ellene semmit, és ez a legrosszabb.*
- Nem jön vissza.
*A háta mögül érkező hangra összerezzen. Sejti, hogy kié lehet, hisz valahol, egyszer már hallotta. Lassan megfordul, sejtése pedig bebizonyosodik. Lea áll ott teljes életnagyságban, ajtajának támaszkodva. Az a nő, akinek a helyét soha nem tudta átvenni Kagan szemében.*
- Nem? Miért? Hol van?
*Lea nem válaszol, csak nézi őt borostyánszín szemeivel. Mikor Effiben tudatosul, hogy talán a válaszokat sohasem fogja megtudni, kétségbeesése kezd újból úrrá lenni rajta.*
- Én félek, Lea. Most mit csináljak?
*A nő most sem mond semmit, csak lassú léptekkel megindul felé, de Ephemia nem hátrál meg. Van benne valami megnyugtató, abban ahogy nézi őt, a testtartásában, a járásában. Aztán a végén, amikor a Szellemjáró odaér hozzá, jobb kezét, melyen hat ujj díszeleg, Effi hasára teszi. Csak egy pillanat az egész. Válaszokat ugyan nem tud meg, de rájön, hogy azok már nem is fontosak. Neki immáron van egy küldetése, de ami a legfontosabb, hogy már nem fél.*
//NAPVÁLTÁS//
*A kopogás kelti fel álmából. Homályos tekintettel néz körbe, ahogy felkönyököl az ágyban. Valamennyire még mindig az éjszaka látott álom hatása alatt van, nem is igen tud még magához térni. Eltelik egy kis idő, s utána tudatosul benne, hogy egyébként ez már a valóság. Régi szobája sehol, Kagan sem ég kint máglyán, Lea sincs itt többé.*
- Egy pillanat, öhm... Rendbe teszem magam!
*Kiált ki a kint lévőnek, aztán kiugrik az ágyból de úgy, hogy szédültében majd' nekimegy a falnak. Gyorsan megcsinálja az ágyat, ujjaival megkapargatja hajzuhatagát, hátha segít rajta valamit, aztán vállára kap egy kendőt. Hogyha már haját megcsinálni, sem felöltözni nincs ideje, legalább a hálóingjét takarja valami.*
- Jövök!
*Kinyitja az ajtót, aztán amit látni vél, eléggé meglepi. Egy megmosakodott, tiszta és rendezett frizurájú, borotválkozott Waldran áll előtte, és ami még ennél is szokatlanabb, hogy egy virágcsokor van a kezében.*
- Ööö...
*Na most érzi magát kicsit kényelmetlenül. Szerencsétlen ember itt kirittyenti magát, ő pedig ott áll előtte, a maga legrosszabb formájában. Nem hiába, most kelt csak fel.*
- Jó reggelt, Waldran. Szépek a... Virágok.
*Zavarában rámosolyog egy zakkant "ehehe"-t hallatva, aztán csak rátér a lényegre.*
- Minek köszönhetem a látogatásod?
Amikor kinyitja a szemét, a kúriabéli szobájában találja magát. Riadtan ül fel az ágyában, szinte ugyanabban a pillanatban. Nem igazán érti, hogy mi történik. ~Csak álmodtam volna az egészet?~ Felkel, aztán körbejár a szobában. A régi ágya, a szekrénye, a heverője, s minden egyéb bútora a régi helyén van. A színek, a párnái, a festett paravánja... Minden ugyanolyan, mint régen, kivéve az ablakokon elé táruló külvilágot. Nézelődik még zavartan egy ideig, de aztán csak odasiet az erkély ajtajához, kinyitja azt, s ezúttal is igencsak meglepi, amit lát. Ez nem az a kis szűk artheniori utcácska, amelyre erkélyéről mindig rá lehetett látni, hanem maga Amon Ruadh.
A kép, amit lát, valahonnan ismerős neki. Nagy népség áll odalent, mindenki tekintete a tér közepén felállított máglyarakáson pihen. Lea temetése is valahogy így nézett ki, ezen felül pusztán annyi, de nem kevésbé elhanyagolható jelentőségű dolgot vél felfedezni, hogy Lea helyett Kagan fekszik odalent. Őt veszik körül a lángok és emésztik fel szinte pillanatok leforgása alatt, Ephemia pedig csak áll az erkélyen tehetetlenül és nézi a jelenetet. Nem tud tenni ellene semmit, és ez a legrosszabb.*
- Nem jön vissza.
*A háta mögül érkező hangra összerezzen. Sejti, hogy kié lehet, hisz valahol, egyszer már hallotta. Lassan megfordul, sejtése pedig bebizonyosodik. Lea áll ott teljes életnagyságban, ajtajának támaszkodva. Az a nő, akinek a helyét soha nem tudta átvenni Kagan szemében.*
- Nem? Miért? Hol van?
*Lea nem válaszol, csak nézi őt borostyánszín szemeivel. Mikor Effiben tudatosul, hogy talán a válaszokat sohasem fogja megtudni, kétségbeesése kezd újból úrrá lenni rajta.*
- Én félek, Lea. Most mit csináljak?
*A nő most sem mond semmit, csak lassú léptekkel megindul felé, de Ephemia nem hátrál meg. Van benne valami megnyugtató, abban ahogy nézi őt, a testtartásában, a járásában. Aztán a végén, amikor a Szellemjáró odaér hozzá, jobb kezét, melyen hat ujj díszeleg, Effi hasára teszi. Csak egy pillanat az egész. Válaszokat ugyan nem tud meg, de rájön, hogy azok már nem is fontosak. Neki immáron van egy küldetése, de ami a legfontosabb, hogy már nem fél.*
//NAPVÁLTÁS//
*A kopogás kelti fel álmából. Homályos tekintettel néz körbe, ahogy felkönyököl az ágyban. Valamennyire még mindig az éjszaka látott álom hatása alatt van, nem is igen tud még magához térni. Eltelik egy kis idő, s utána tudatosul benne, hogy egyébként ez már a valóság. Régi szobája sehol, Kagan sem ég kint máglyán, Lea sincs itt többé.*
- Egy pillanat, öhm... Rendbe teszem magam!
*Kiált ki a kint lévőnek, aztán kiugrik az ágyból de úgy, hogy szédültében majd' nekimegy a falnak. Gyorsan megcsinálja az ágyat, ujjaival megkapargatja hajzuhatagát, hátha segít rajta valamit, aztán vállára kap egy kendőt. Hogyha már haját megcsinálni, sem felöltözni nincs ideje, legalább a hálóingjét takarja valami.*
- Jövök!
*Kinyitja az ajtót, aztán amit látni vél, eléggé meglepi. Egy megmosakodott, tiszta és rendezett frizurájú, borotválkozott Waldran áll előtte, és ami még ennél is szokatlanabb, hogy egy virágcsokor van a kezében.*
- Ööö...
*Na most érzi magát kicsit kényelmetlenül. Szerencsétlen ember itt kirittyenti magát, ő pedig ott áll előtte, a maga legrosszabb formájában. Nem hiába, most kelt csak fel.*
- Jó reggelt, Waldran. Szépek a... Virágok.
*Zavarában rámosolyog egy zakkant "ehehe"-t hallatva, aztán csak rátér a lényegre.*
- Minek köszönhetem a látogatásod?
9104. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:03:07
Üzenet elküldve: 2019-01-11 22:03:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
- A tested buta. Jó dolog az ivás. De ha te nem akarsz inni... * Megvonja a vállát, ő sose erőltetett senkire semmit, és nem is most fogja elkezdeni. Főleg nem ilyen bagatel dologgal. Az újabb felvetésre ismét hálás mosollyal felel, na és szavakkal persze, az alkoholnak hála megeredt a nyelve. *
- De hát tegnap fürödtem... na mindegy, akkor ma is fogok. * Legyint egyet, nem fog ezen fennakadni. Amikor arról beszél a lány, hogy mikkel tömték Nirs fejét, Waldran öblösen felnevet. *
- Höhöhö, a fiú nagyon a kedvedre akart tenni... mindenféle dologgal. * Kacsint a lányra, meghagyja a hálószobatitkokat, és nem kérdez rá, hogy a kis beszélgetésük után hogy szerepelt a fiú. Elég egyértelműnek tartja, hogy már lefektette Aenaet, valószínűleg többször is. *
- Köszönöm a tanácsokat. * Mondja őszintén, és nézi, ahogy Kagan lánya kisétál. Egy ideig még üldögél a konyhában, aztán elunja. *
//NAPVÁLTÁS//
* Waldran szépen megmosakodott, még a haját is megmosta, és egy késsel végigment az arcán is, úgyhogy állandó borostájának is nyoma veszett. Kezében egy virágcsokor, mindenféle növényekkel, amiknek nem tudja a nevét. Nehezen talált, de a csokor közepén ott van a legnagyobb büszkesége, egy virág, ami olyan, ahogy Aenae leírta, hogy egy virágnak lennie kell. Hosszú szára van, és tüskéi vért fakasztottak, amikor figyelmetlenül letépte, azóta ezektől megszabadította. Virága vörös, és elegáns. Mivel Waldran nem ért a növényekhez, ezért néhány gaz is lapul a kezében, amikre azt gondolta, hogy talán szépek lehetnek. Igazából ami színes, azt leszedte, és ezek most mind nála vannak, ahogy egy mély sóhaj után bekopod Ephemia szobájának ajtaján. *
//Jellem és illem, etika és etikett //
- A tested buta. Jó dolog az ivás. De ha te nem akarsz inni... * Megvonja a vállát, ő sose erőltetett senkire semmit, és nem is most fogja elkezdeni. Főleg nem ilyen bagatel dologgal. Az újabb felvetésre ismét hálás mosollyal felel, na és szavakkal persze, az alkoholnak hála megeredt a nyelve. *
- De hát tegnap fürödtem... na mindegy, akkor ma is fogok. * Legyint egyet, nem fog ezen fennakadni. Amikor arról beszél a lány, hogy mikkel tömték Nirs fejét, Waldran öblösen felnevet. *
- Höhöhö, a fiú nagyon a kedvedre akart tenni... mindenféle dologgal. * Kacsint a lányra, meghagyja a hálószobatitkokat, és nem kérdez rá, hogy a kis beszélgetésük után hogy szerepelt a fiú. Elég egyértelműnek tartja, hogy már lefektette Aenaet, valószínűleg többször is. *
- Köszönöm a tanácsokat. * Mondja őszintén, és nézi, ahogy Kagan lánya kisétál. Egy ideig még üldögél a konyhában, aztán elunja. *
//NAPVÁLTÁS//
* Waldran szépen megmosakodott, még a haját is megmosta, és egy késsel végigment az arcán is, úgyhogy állandó borostájának is nyoma veszett. Kezében egy virágcsokor, mindenféle növényekkel, amiknek nem tudja a nevét. Nehezen talált, de a csokor közepén ott van a legnagyobb büszkesége, egy virág, ami olyan, ahogy Aenae leírta, hogy egy virágnak lennie kell. Hosszú szára van, és tüskéi vért fakasztottak, amikor figyelmetlenül letépte, azóta ezektől megszabadította. Virága vörös, és elegáns. Mivel Waldran nem ért a növényekhez, ezért néhány gaz is lapul a kezében, amikre azt gondolta, hogy talán szépek lehetnek. Igazából ami színes, azt leszedte, és ezek most mind nála vannak, ahogy egy mély sóhaj után bekopod Ephemia szobájának ajtaján. *
9103. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-11 20:43:24
Üzenet elküldve: 2019-01-11 20:43:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
- A testem azt mondja, hogy ne igyak többet. Soha!
*Felnevet, tényleg így gondolja, akkor elhatározta, hogy nem iszik többet és így is lesz.*
- Jah igen, kapóra jössz.
*A nevetés mosollyá szelídül.*
- Vegyél egy fürdőt és szerintem borotválkozz is meg. Amúgy meg... Lehet, hogy nem is neked kell a lelki támogatás, hanem neki.
*Szegény Effy nagyon kivan, ez tisztán látszik rajta, lehet, hogy első pillanatba sokkos lesz ettől az ajánlattól, amit Waldran készül tenni neki és szüksége lesz valakire, aki támogatja. Persze nem erősködik, Waldran majd eldönti.*
- Gondolod, hogy asszonya és gyereke lehet otthon? Akkor biztos nem tömhettétek volna meg a fejét mindenféle... khm...
*Olyan dologgal, amiről nem fog a bácsikájával cseverészni, mert már Nirsszel is igen kínos volt.*
- Köszönöm. Rendes tőled.
*Kagan esélye bezzeg nem volt ilyen nagylelkű.*
- Azt hiszem, hogy megyek és lefekszem. Ha gondolod, akkor szólj reggel, mikor mész Effyhez és elkísérlek. Jó éjt.
*Elmondja, hogy melyik is az ő szobája, hogy ha Waldran akarja, akkor tényleg megkereshesse reggel, de aztán tényleg aludni tér.*
//Jellem és illem, etika és etikett //
- A testem azt mondja, hogy ne igyak többet. Soha!
*Felnevet, tényleg így gondolja, akkor elhatározta, hogy nem iszik többet és így is lesz.*
- Jah igen, kapóra jössz.
*A nevetés mosollyá szelídül.*
- Vegyél egy fürdőt és szerintem borotválkozz is meg. Amúgy meg... Lehet, hogy nem is neked kell a lelki támogatás, hanem neki.
*Szegény Effy nagyon kivan, ez tisztán látszik rajta, lehet, hogy első pillanatba sokkos lesz ettől az ajánlattól, amit Waldran készül tenni neki és szüksége lesz valakire, aki támogatja. Persze nem erősködik, Waldran majd eldönti.*
- Gondolod, hogy asszonya és gyereke lehet otthon? Akkor biztos nem tömhettétek volna meg a fejét mindenféle... khm...
*Olyan dologgal, amiről nem fog a bácsikájával cseverészni, mert már Nirsszel is igen kínos volt.*
- Köszönöm. Rendes tőled.
*Kagan esélye bezzeg nem volt ilyen nagylelkű.*
- Azt hiszem, hogy megyek és lefekszem. Ha gondolod, akkor szólj reggel, mikor mész Effyhez és elkísérlek. Jó éjt.
*Elmondja, hogy melyik is az ő szobája, hogy ha Waldran akarja, akkor tényleg megkereshesse reggel, de aztán tényleg aludni tér.*
9102. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-11 20:20:59
Üzenet elküldve: 2019-01-11 20:20:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Legközelebb talán már tudná a tested, hogy mikor jelezze, hogy fejezd be. De amúgy a rutin, meg az évek teszik a mestert. * Vigyorog a férfi, de annyiban is hagyja a témát. *
- Akkor lehet, hogy én is épp kapóra jövök majd neki? Végül is, ott áll egymaga, se a fivérei, sem az apja nincsen vele, frissen özvegyült meg... * Kezdi sorolni, de igazából sok ponton különbözik a történet, úgyhogy el is hallgat. Viszont nem tetszik neki, ahogy Kaganról beszél a lány, de nem is fogja védeni unokatestvérét, és bizonygatni, hogy jobb ember volt. Elégszer megtette már, felesleges önmagát ismételgesse. Azonban a felvetés logikusnak tűnik. *
- Holnap reggel, rendben. Elkísérhetsz, ha akarsz, de megoldom egyedül is. Ha még a kezét se tudom megkérni segítség nélkül, akkor milyen férje lennék? * Nevet fel vidáman, és a fogait piszkálja a nyelvével, mármint az ételmaradékot ki belőle. Az egyik rágófogában van egy jókora lyuk, oda elég sok finom falat tud bekerülni. Ezzel elég jól elvan, és ezért meglepi őt, amikor hirtelen Nirs mint ellenség kerül szóba. *
- Nekem ugyan nem ellenségem. Vagyis, nem örültem neki, hogy megjelent, de normális fiúnak tűnik. Ha olyan ravasz, hogy mindenkit átvert, köztük téged is, akkor megérdemli az elismerést. Lehet, hogy egy nap megmérgez mindenkit, majd odébb áll, és elújságolja, hogy leszámolt a Thargarodokkal. Lehet, hogy felesége is van otthon, gyerekek, akik alig várják, hogy visszaérjen. De ha nem így van, akkor alaptalanul vádoljuk a neve miatt. * Megvonja a vállát, mert sok gondolkodás ez ilyenkor este. *
- Szóval én adok neki egy esélyt... miattad. * Jelenti ki végül, és arról nagylelkűen nem tesz említést, hogy Nirs nemrég verekedett össze leendő menyasszonyának testvérével. Mondjuk így visszagondolva, tetszett neki, ahogy a nő rendezte a helyzetet. Határozottan, erősen leteremtette a fiút. *
~Jó asszony lesz. ~
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Legközelebb talán már tudná a tested, hogy mikor jelezze, hogy fejezd be. De amúgy a rutin, meg az évek teszik a mestert. * Vigyorog a férfi, de annyiban is hagyja a témát. *
- Akkor lehet, hogy én is épp kapóra jövök majd neki? Végül is, ott áll egymaga, se a fivérei, sem az apja nincsen vele, frissen özvegyült meg... * Kezdi sorolni, de igazából sok ponton különbözik a történet, úgyhogy el is hallgat. Viszont nem tetszik neki, ahogy Kaganról beszél a lány, de nem is fogja védeni unokatestvérét, és bizonygatni, hogy jobb ember volt. Elégszer megtette már, felesleges önmagát ismételgesse. Azonban a felvetés logikusnak tűnik. *
- Holnap reggel, rendben. Elkísérhetsz, ha akarsz, de megoldom egyedül is. Ha még a kezét se tudom megkérni segítség nélkül, akkor milyen férje lennék? * Nevet fel vidáman, és a fogait piszkálja a nyelvével, mármint az ételmaradékot ki belőle. Az egyik rágófogában van egy jókora lyuk, oda elég sok finom falat tud bekerülni. Ezzel elég jól elvan, és ezért meglepi őt, amikor hirtelen Nirs mint ellenség kerül szóba. *
- Nekem ugyan nem ellenségem. Vagyis, nem örültem neki, hogy megjelent, de normális fiúnak tűnik. Ha olyan ravasz, hogy mindenkit átvert, köztük téged is, akkor megérdemli az elismerést. Lehet, hogy egy nap megmérgez mindenkit, majd odébb áll, és elújságolja, hogy leszámolt a Thargarodokkal. Lehet, hogy felesége is van otthon, gyerekek, akik alig várják, hogy visszaérjen. De ha nem így van, akkor alaptalanul vádoljuk a neve miatt. * Megvonja a vállát, mert sok gondolkodás ez ilyenkor este. *
- Szóval én adok neki egy esélyt... miattad. * Jelenti ki végül, és arról nagylelkűen nem tesz említést, hogy Nirs nemrég verekedett össze leendő menyasszonyának testvérével. Mondjuk így visszagondolva, tetszett neki, ahogy a nő rendezte a helyzetet. Határozottan, erősen leteremtette a fiút. *
~Jó asszony lesz. ~
9101. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:36:53
Üzenet elküldve: 2019-01-10 19:36:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Akkor az én testem buta, mert hagyta, hogy annyit igyak, hogy aztán ne emlékezzek arra, hogy mi mindent döntöttem magamba. Talán jobb is, ha a feledés homályába merül.
*Felnevet, de csak úgy halkan, a zavarba ejtő másnap reggel miatt.*
- Persze, vannak akik mernek nemet mondani. De gondold magad Effy helyébe, ott áll egymaga, se fivérei, sem az apja nincsen vele, Kagannak éppen kapóra jön, frissen özvegyült meg, gyerektelen, utód kell neki. Tudod sokat gondolkodtam ezen. Már nem rajtuk, csak Kaganon. Azt hiszem, hogy kiválóan tud másokat manipulálni. Gondolod, hogy itt lennék, ha nem kérlel? Szép szavakkal. Elárvult thargok úrnője. Hahaha. Pont rám vannak szorulva. De elhittem neki, hogy így van. Naiv, buta kislány vagyok. Elárvult thargok úrnője. Meg Aenae folyó. Hát tudta, hogy mit akarok hallani.
*A mai nap túl sokat volt ideje gondolkodni, ezért csak egy hajszál választja el attól, hogy hisztérikus nevetésbe ne kezdjen.*
- Mindegy, hagyjuk Kagant. Lánykérés, ott tartottunk. Szerintem halaszd holnap reggelre. Mikor tudsz egyenesen járni.
*Mosolyog a férfire. Azt nem teszi hozzá, hogy addig lehet, hogy meggondolja magát.*
- Hagyjuk pihenni őt is, rossz napja van. És ha szeretnéd, akkor elkísérlek. Hogy támogassalak. Vagy őt.
*Valószínűleg Effy le fog ülni, mikor hallja ezt a dolgot, de tényleg biztos benne, hogy higgadtan, józan ésszel végiggondolva Effy is belátja, hogy ez visszautasíthatatlan ajánlat. Vagyis nem visszautasíthatatlan, de kár lenne visszautasítani.*
- Akkor az már régen volt.
*Magában arra jut, hogy biztosan őt akarja ivással elfeledni, de nem feszegeti a témát, mert az előbb megmondta Waldran, hogy nem akar beszélni róla.
Meg a kérdéstől amúgy is zavarba jön.*
- Te is el akarod mondani, hogy ő ellenség?
*Talán már csak dacból is kereste kezdetben Nirs társaságát, hogy bebizonyítsa Kagannak, hogy téved és a fiú egyáltalán nem az ellensége. Aztán valahogy elmélyült a dolog. Ott, mikor a függönyt rakták fel.*
- Azt hiszem, hogy igen. Szeretnék mindig vele lenni. Kivéve ha verekszik...
//Jellem és illem, etika és etikett //
- Akkor az én testem buta, mert hagyta, hogy annyit igyak, hogy aztán ne emlékezzek arra, hogy mi mindent döntöttem magamba. Talán jobb is, ha a feledés homályába merül.
*Felnevet, de csak úgy halkan, a zavarba ejtő másnap reggel miatt.*
- Persze, vannak akik mernek nemet mondani. De gondold magad Effy helyébe, ott áll egymaga, se fivérei, sem az apja nincsen vele, Kagannak éppen kapóra jön, frissen özvegyült meg, gyerektelen, utód kell neki. Tudod sokat gondolkodtam ezen. Már nem rajtuk, csak Kaganon. Azt hiszem, hogy kiválóan tud másokat manipulálni. Gondolod, hogy itt lennék, ha nem kérlel? Szép szavakkal. Elárvult thargok úrnője. Hahaha. Pont rám vannak szorulva. De elhittem neki, hogy így van. Naiv, buta kislány vagyok. Elárvult thargok úrnője. Meg Aenae folyó. Hát tudta, hogy mit akarok hallani.
*A mai nap túl sokat volt ideje gondolkodni, ezért csak egy hajszál választja el attól, hogy hisztérikus nevetésbe ne kezdjen.*
- Mindegy, hagyjuk Kagant. Lánykérés, ott tartottunk. Szerintem halaszd holnap reggelre. Mikor tudsz egyenesen járni.
*Mosolyog a férfire. Azt nem teszi hozzá, hogy addig lehet, hogy meggondolja magát.*
- Hagyjuk pihenni őt is, rossz napja van. És ha szeretnéd, akkor elkísérlek. Hogy támogassalak. Vagy őt.
*Valószínűleg Effy le fog ülni, mikor hallja ezt a dolgot, de tényleg biztos benne, hogy higgadtan, józan ésszel végiggondolva Effy is belátja, hogy ez visszautasíthatatlan ajánlat. Vagyis nem visszautasíthatatlan, de kár lenne visszautasítani.*
- Akkor az már régen volt.
*Magában arra jut, hogy biztosan őt akarja ivással elfeledni, de nem feszegeti a témát, mert az előbb megmondta Waldran, hogy nem akar beszélni róla.
Meg a kérdéstől amúgy is zavarba jön.*
- Te is el akarod mondani, hogy ő ellenség?
*Talán már csak dacból is kereste kezdetben Nirs társaságát, hogy bebizonyítsa Kagannak, hogy téved és a fiú egyáltalán nem az ellensége. Aztán valahogy elmélyült a dolog. Ott, mikor a függönyt rakták fel.*
- Azt hiszem, hogy igen. Szeretnék mindig vele lenni. Kivéve ha verekszik...
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10124-10143