//Kagan Költöztetők//
* Nirs felteszi neki azt a kérdést, amit már elég sokan tettek fel Waldrannak az évek során, általában olyanok, akik nem ismerték igazán, vagy csak nem értették meg az álláspontját az ügyben. Waldran fürkésző tekintettel nézi Nirst egy rövid ideig, aztán sóhajt. *
- Van már nekem egy gyerekem. Vagyis volt, nem tudom, hogy él-e még. Az anyja nem akart velünk jönni, én pedig nem akartam elszakítani őket egymástól, úgyhogy hátra hagytam északon. Nem hiszem, hogy valaha is újra látnám a lányomat, Nirs. Nem akarok több gyereket, ha nem muszáj. Szörnyű apa vagyok, aki hátrahagyja a gyerekét, azt se tudja, hogy az él, vagy meghalt. * Nagyot sóhajt, az alkohol mindig is megoldotta a nyelvét, hiába nem ittak még igazán, azért már most is érzi ezt a hatást. Nem érdekli, nem akar törődni vele. *
- Tudod, gyakran látom álmomban. Az arcát soha, de azért meg szokott jelezni. Nem tudok beszélni se vele, és de szörnyű dolgokat szoktam látni. Hogy rájöttek, hogy kinek a gyereke, és az orkok elé vetették. Hogy az anyja teljesen ellenem hangolta, szörnyű rémmeséket hallgatva nőtt fel, és azért indul el, hogy megöljön. Olyanokat, hogy... * megbicsaklik a hangja, és elhallgat. A többi történetet szavakba se tudja önteni, csak remegő kézzel emeli a kupáját a szájához. Nem sír, annál mélyebb a fájdalma, a szemébe könnyek se gyűlnek, csak maga elé bambul félve, ijedten. Végül megcsóválja a fejét. *
- Nem érdemlek gyereket, ez elég egyértelmű. Ha érdemelnék, akkor nem szakadtunk volna el egymástól. * Sóhajt ismét lemondóan, és megtörten. *
- Kagan viszont megérdemelte volna, hogy lássa, ahogy felnő az utódja. Biztos, hogy jó gyereket nevelt volna belőle. Büszkét és egyenest, erőset, olyat, aki a nagyságba vezeti a törzset. * Teszi még hozzá, és úgy tűnik, hogy a letargia kezd eluralkodni rajta, ebből csak az zökkenti ki, amikor megtudja, hogy Aenae terhes. Ráadásul nem is Nirstől, hanem Waldran jövendőbeli sógorától. Szerencse, hogy már ül, különben meg kellene kapaszkodnia a székben. Sőt, ez olyan hír, hogy még ültében is inkább megkapaszkodik az asztallapban, biztos ami biztos alapon. *
- Aenae terhes? Briwaltól? ~ És nem attól a wegtoreni hitványtól? Ez mondjuk jó hír... bár honnan tudja ilyen biztosra, hogy ki az apa? ~ * Waldran fejében cikáznak a gondolatok, szerencse, hogy van mit igyon hozzá, hogy kicsit megnyugodjon. *
- Nirs fiam, tölts még ebből. * Adja át a kupát, ahogy az asztalra könyökölve támasztja meg a fejét a nagy gondolkodások közepette. * Te mióta tudod?
* Teszi fel a kérdést, bár fél tőle, hogy újabb információkkal csak jobban sokkolja magát. *
- Azt a vak is látja, hogy szeret téged, ezért is nem értem, hogy miért nem kérted még meg. De komolyan viseltes? Azt a hét meg a nyolcát. * Csóválja a fejét, aztán felnéz a fiúra. * Jól megcsináltuk, két olyan nőt veszünk el, akik mástól terhesek. Csak ne teremtsünk divatot. * Nyög fel, mert ha belegondol, hogy elkezdik az emberek egymás elől elvenni a terhes nőket, akkor itt vérontás lesz, meg hasonlók. *
- Briwal tudja? Nem tart igényt a gyerekre, meg Aenaere? Végül is, törvényes utódot szülne neki, ha összeházasodnának. Áh, a fenéket. * Legyint, mielőtt még Nirs felkapná a vizet. * A lány úgyse akarna hozzá menni, akkor meg a seggét is verheti a földhöz. Én ugyan nem adom hozzá, akárhány fattyút is rak bele, az biztos. Ha pedig megpróbálja akarata ellenére elvenni, hát, olyat már mások is akartak, és mi lett a vége, nem igaz?
* Szinte magának beszél, nem is Nirsnek, de aztán végül csak kezd megnyugodni, főleg, hogyha kapott egy újabb kupa bort. *
- Na jó. Ilyen zaklatott állapotban nem megyünk sehová. * Jelenti ki először, és a hordóra néz, a kupájára, majd Nirsre, és az ő kupájára. * Igyunk, amíg meg nem nyugszom. Aztán meglássuk.