//Nehéz asszonylét//
*Ha váratlan betoppanásukkal meg is zavartak valamit, sem Effy, sem Waldran nem mutatja.*
- Hát, ööö...
*Hirtelen nem is tudja, hogy mit válaszoljon Waldrannak. Már az is furcsa, hogy a tharg vezér sürgölődik a konyhában miközben asszonya tétlenkedik. Ilyesmi északon nem fordulhatna elő. Egy újabb délvidéki fura szokás.*
- Én inkább...
*Kezdene bele, hogy az mégsem lehet, hogy nagybátyjuk még nekik is rittyent valami harapnivalót, és ha Aenae nem érzi magát elég erősnek a konyhai munkához, majd ő átveszi e terhet. Magától értetődőnek tűnik ez a gondolat, mintha nem az imént derengett volna fel benne, hogy odahaza ez elképzelhetetlen lenne. De ezt a mondatot sem tudja befejezni, mert Effy egy bocsánatkérés után elviharzik mellettük, Nirs pedig kicsit csodálkozva néz a becsukódó ajtóra.*
- Nem, köszönöm, ezt nem várhatjuk el. *fordul vissza Waldranhoz* Majd inkább mi.
*Aenae-re néz, aki még mindig elég sápadtnak látszik, és szavaiból is az világlik ki, hogy nem érzi jól magát. Elnyom egy sóhajtást, hiszen úgy látszik, hogy ma ő lesz a konyhatündér. Vagy inkább konyhaork.*
- Mit ennél? *fogja át Aenae vállát és igyekszik egy szék felé terelgetni* Vagy inkább töltsek előbb valami innivalót?
*Amíg a gyengélkedő arája átgondolja a dolgot, vagy kidobja a taccsot, Waldran felé sandít.*
- Örülök, hogy találkoztunk...
*Megint elakad egy pillanatra, mert az a kényelmetlen gondolata támad, hogy nem tudja, miként szólítsa meg Waldrant. Az utóneve talán túl közvetlen, az uram idegenül hangzik, nem is beszélve a nagyúrról.*
- Bátyám. *böki ki végül* Több dologban is szeretném kérni a tanácsod és segítséged. Elsősorban közelgő menyegzőnk ügyében.
*Itt Aenae-re mosolyog, mielőtt valami fatális félreértés következtében Waldran úgy értelmezné, hogy vele kíván frigyre lépni.*
- Gyűrűre szükség lesz, ezt megvásárolom, de kivel kell megbeszélnem a szertartás részleteit? Veled vagy a kancellárral?
*Jobban örülne, ha Waldran magát jelölné meg, vagy ha nem ő az illetékes, akkor átvállalná a terhet, hogy beszéljen a kancellárral. Akit Nirs tulajdonképpen nem is ismer. Talán ezért lenne jobb, ha nem neki kéne a részleteket tisztázni egy vadidegen emberrel.*
- A másik pedig az, hogy - mint azt tudod - mágusnak készülök. Néhány varázslatot már el is sajátítottam.
*Teszi hozzá gyorsan, hogy Waldran lássa: van érzéke a dologhoz, és nagybátyja nem feleslegesen dobná ki a pénzt. Mert ez lesz a kérés.*
- Szeretném folytatni a tanulmányaim, de sajnos az efféle tudást igen drágán mérik. Ha nem tekinted arcátlanságnak, ebben kérem a segítséged, illetve azt, hogy kegyeskedj finanszírozni mágussá válásom.
*Kis hálával gondol arra vénemberre aki, egyedüliként északon, megértette Nirs álmait és pár apróbb mágikus fogáson kívül még a szép beszédre is oktatta.*
- Persze nem ajándékra gondolok. Amint lehetőségem lesz rá, visszafizetem amint nekem szánsz, és új tudásommal is a Vasheget fogom szolgálni.
*Ennyi egyelőre talán elég is lesz, meg aztán mostanra Aenae is biztos kitalálta, hogy mit szeretne enni.*