//Ősök útja elől menekülve//
//Kagaenae, Yagnar//
*Aenae megállja, hogy szarkasztikusan megjegyezze, hogy ennél szebb bókot még életében nem kapott. Annál is inkább megállja, mert már Kagannál megtanulta, hogy jobb nem húzogatni az oroszlán bajszát. Kagantól szeretett kartávolságon kívül maradni, mert az simán lecsapta volna, ha túlmegy azon a bizonyos határon. Mondjuk nagy különbség, hogy Kagan esetében nagyjából ismerte ezeket a határokat, Yagnarnál nem ismeri, bár azt nem hinné, hogy a férfi erőszakosságra vetemedne, ha másért nem, hát a pozíciója miatt.
Azután csak rázza a fejét, de nem szakítja félbe Yagnart. Amaz láthatja is rajta, hogy mondandója nem váltja ki Aenaenél az osztatlan sikert. Mikor azt mondja, hogy ismerte Kagant, de nem találkozott vele, akkor újra pozíciót vált, most a másik lábát a másik karfára teszi. A borospoharat maga mellé teszi, kicsit előre hajol, a térdeire támaszkodik.*
- Nézd, Yagnar. Mivel tényleg van benned valami, amiért igazán kedvelhetnélek, ezért megérdemled az őszinteséget. És előre is kérlek, hagyd, hogy végigmondjam.
*Ha Yagnar bólint, vagy más módon jelzi, hogy hagyni fogja beszélni, akkor folytatja.*
- A fejedben élő Kagan Thargodar egy eszménykép. Nagy harcos volt, ez igaz, elévülhetetlen érdemei vannak. De belefáradt. Tíz évig csatározott, jobbára a saját véreivel, ebből a tíz évből az utolsó kettőben ő és a népe éhezett. El tudod képzelni, hogy egy magadfajta férfiról lefoszlik az izom, mert nincs mivel táplálnia az erejét?
*Egyik kezével kinyúl, hogy ujjai hegyével végigsimítson Yagnar karján, ami az éhezésről olyan soványra fogyott volna, mint mondja Aenaeé.*
- Békére vágyott és itt békét teremtett. Keményen megdolgozott mindenért. Ha csatároznia kellett, akkor az első sorban harcolt, de sosem kezdett volna háborút.
*Ha Yagnar félbe akarná szakítani, akkor fejét rázva kéri, hogy ne tegye. Egy pillanatra elmereng azon, hogy vajon Yagnar tudja-e, hogy Kagan miért pont ezt a területet választotta a letelepedésre, de aztán úgy dönt, hogy az egyelőre nem lényeges.*
- Alapvetően nem érdekel, hogy az artheniori területeken fosztogatnak és gyilkolásznak, persze ha az ottaniak a segítségemet kérnék, akkor próbálnék segíteni, bár nem vinném túlzásba, mert nem az én problémám. De ti a Vashegy nevében tettétek ezt, és a szajrét is ide hoztátok. Ez ostobaság volt. Az apám kérdés nélkül kivégeztetett volna ezért.
*Még akkor is, ha Waldran erre az áldását adta. Nyilván megint részeg volt. És ilyen hülyeség miatt Waldran sem úszta volna meg retorzió nélkül a kagani érában.*
- Hidd el, hogy szívesen fonnám be reggelente a szakállad és a hajad, meg ennék tepertőt a hasadról, de problémát okozol. Nem szeretem a problémákat.
*Kicsit hátradől, fél kezével megtámaszkodik maga mellett.*
- Kétféle megoldást látok. Az egyik az, hogy átadlak titeket Artheniornak, csináljanak veletek, amit akarnak.
*Ez a lehetőség valószínűleg éppen eléggé felháborítja Yagnart, de Aenae felemelt kezével jelzi, hogy még nem fejezte be. Hangja egyébként halk, nem beszél magas lóról, semmi ilyesmi, egyszerűen csak vázolja a lehetséges módozatokat.*
- A másik lehetőség számomra vonzóbb.
*Elmosolyodik.*
- Bűvölet alatt álltatok. Vélhetően egy sa'terethista mágus bűvölete alatt, nyilván egy Thargodrym ivadék, hogy megbosszulja az apját, az anyját, tudom is én, hogy kicsodáját. De nyilvánvaló célja, hogy háborút robbantson ki köztünk és Arthenior között. A kikötőieknek persze pont kapóra jön az ilyesmi, lehet, hogy maguk is benne voltak. De mit nekem egy kis gonosz bűvölet, a varázst ilyen egyszerű megtörni.
*Csettint egyet.*
- Szeretném, ha bölcsen választanál, mert én nagyon nem szeretném, ha több vér folyna.
*Sem azt ha thargok vére, sem azt ha Yagnaréké, azt meg pláne nem, ha a magáé.*
- Azután pedig beszélhetünk arról, hogy szerinted milyen módon koronázhatnánk meg ezt az estét.
*Tekintete végigszalad a férfin, vannak elképzelései arról, hogy Yagnar mire is gondolhat, de ezt csak egy enyhe pír jelzi az arcán, mert hát hölgyeknek mégsem illő arra gondolni, amire szerinte a férfi gondolhat.*