//Éné, Lea, (Yagnar)//
*Lea szereti azt gondolni magáról, hogy jó emberismerő, ugyanakkor azt sem nehéz kitalálni, hogy a leány mennyire sértett, főleg Kagant illetően. Elnyomja megértő mosolyát és csak némán fürkészi az ismerős vonásokat, kedves lánynak tűnik, aki nem volt felkészülve arra, hogy a nagy Kagan Thargodar majd megrágja és kiköpi. Kagan mentségére szóljon, hogy ő sem volt erre felkészülve és igen váratlanul érte a levél, melyet fattya anyjától kapott. Kagan ugyanilyen sértett volt, hogy a gyermeke nem jött hozzá rögtön, mikor tudomást szerzett róla, hogy ki is a valódi apja. Mi hisztit kénytelen volt Lea meghallgatni emiatt. Vajon másként is alakulhatott volna, ha valaki - esetleg pont Lea - ott van közöttük ütközőpontnak? Igen, talán itt kellett volna lennie, hogy Kagant csitíthassa, a gyermeket meg tanácsokkal lássa el, például az apját illetően. De nem, ő az idióta, áruló Worenthet hajkurászta Taitos mesterrel.
Belőle teljesen hiányzik a varázsláshoz való érzék, de annak örül, hogy a lányban megvan, ha pedig nem csak úgy elfecsérli, mint az apja, akkor az külön öröm lesz. Ráadásul kiderül, hogy valóban vannak közös vonásaik, hiszen Lea sem gondolt magára soha hívőként, annak az idejét sem tudja, hogy valójában mikor imádkozott utoljára és a bájital-készítés is ugyanolyan szenvedélyük. Lea kicsit úgy gondol erre, mint egyfajta családi vonásra, ami nem is olyan földtől elrugaszkodott dolog, hisz távolról vérrokonok (Lea és Kagan dédnagyanyja közös volt). Az eeyrista mágus kérdése is megoldódni látszik, de legalábbis egy hithű és buzgón eeyrista elf a képbe kerül, Lea gyorsan meg is köszöni a lánynak, hogy hajlandó írni ennek az elfnek és ide hívni.
A Hubi devianciája miatti felháborodás megmosolyogtató. Lea szerint mindenkinek joga van az ilyen furcsaságokhoz, ha nem lesz felvevő-felület, akkor úgyis elül majd a dolog és ugye Hubi nemigen tud senkiből kicsikarni olyasmit, amit amaz nem akar. Jó, zsarolással talán, meg saját fontosságának és jóindulatának kidomborításával, de erre azért viszonylag kevesen kaphatók.
Lea sóhajjal veszi tudomásul a lány kiborulását, egyértelmű, hogy ilyesmire nem számított tőle, de hát nyilvánvaló is a dolog, Lea híre ugyebár olyan, amilyen. Mindkét kezével a térdeire támaszkodik ujjait összekulcsolja, így nézi a másikat, amint próbálja megemészteni a hallottakat. Mérhetetlenül sajnálja, de számára pont úgy nem kívánatos a Vashegy trónja, jobban mondva tudja, hogy két vezető is megfér itt, hisz a kettőnek más a szerepe, ahogyan régen is más volt. Kagan világi dolgokkal foglalkozott, míg ő a törzs szellemi vezetője volt. Elmagyarázza hát a lánynak, hogy ezt régi hagyományt kívánja folytatni és, hogy fel akar készülni az eljövendőkre, mikor a vérúr ismét le akar majd sújtani a világra. Ezért is fontos az eeyrista mágus.
Arra csak bólint, hogy majd összepakoltatják a leány holmiját. Úgyis a házaséletre akar majd koncentrálni a wegtoreni bikájával, mikor meg ráunt a mézeshetekre, vagy esetleg magára a wegtorenire, akkor beköltözik szépen Kagan egykori lakosztályába. De tény és való, hogy nem volt szép, hogy széttúrta a dolgait és az ő ágyában húzta magára Laort, ezért elnézést is kér.
Megérti, hogy menni akar, nem tartóztatja. Feláll maga is. Biccentéssel búcsúzik a lánytól. Tekintetét rajta tartja, míg elhagyja a Hrallht. Ezután visszaül a lépcsőre, ahol eddig ült. Neki is van miről elmélkednie.*