//Yagnar Rhagodar, Freda Liir//
*Amikor elmondja a magáét, érkezésének bizonytalan iránymutatóját, csendben sétál a férfi mellett. Hogy ő megméri-e magának a jarlt? Hogy is ne tenné. Hisz ahonnan jött ott a férfiak sokkalta... nyüzügébbek. Simára borotvált arcok, fodrok, élére vasalt nadrágok. Ki hibáztatná, ha az ő ízlésének uralkodása alatt a szeme inkább ragad meg egy tharg férfin, mint az ottani piperkőcökön? Meg, hát valószínűleg természetes az a reakció is, hogy alaposabban igyekszik felmérni, hogy kivel is van dolga. Az már csak mellékes, hogy tetszetős-e, amit lát. Szerencsére erre válasz már nem ül ki az arcára. Nincsen semmiféle női epekedés vagy más olyan butaság, ami inkább most csak belezavarna a gondolataiba. Kivéve talán ajkának halvány meg-megrándulása, mikor leküzdi a mosolyra való késztetést. Mert mégiscsak ritkán akad össze a tekintete ilyen borostyán színekkel.
Szinte hallja ahogy a bakancs talpa alatt megroppan időnként egy-egy eltévedt kis ág, az aláhullott avar. Annak ellenére, hogy igyekszik akkor beszélni, ha oka is van rá, ha feltétlenül kell, most túlságosan zavarja a csend. A fülében csendülő szellő zúgása. Izgul. Idejét sem tudja mikor volt utoljára, mikor ilyen idegesnek érezte magát. Hisz a férfi egyetlen szavával penderíthetnék ki a thargok közül, mikor neki feltett szándéka a maradás.
Mire teljesen belemerülne a némaság okozta teljes feketeségbe, Yagnar végre megtöri azt. Ez igen hamar varázsol arcára egy megkönnyebbült mosolyt. Lépteit a férfival együtt fékezi meg a kúthoz érve. Elégedetten figyeli, ahogy a friss víz lassan felér
a vödörben. Fene a sörrel, már alig várja, hogy torkából kimossa az út során nyeldekelt pormennyiséget.
Amint a víz felér a férfi mellé lép, de ahogy hirtelen felé fordul kissé megilletődve pillant az arcára. Ki hitte volna, hogy még erre is képes? Megilletődni, mint egy ifjú leány.
Végül viszont csak halványan elmosolyodva vonja meg könnyedén a vállait.*
- Mert nem kérdezted.
*Karba teszi kezeit, amíg várja, hogy a férfi oltsa szomját először.*
- Gyógyítok. Vagyis inkább még tanulom. A nehezebb és ritkább növényekkel vannak gondjaim. Mérget nem tudok keverni, sem levágott kart visszavarázsolni.
*Magyarázza, elkerülve azt, hogy félreinformálja a férfit. Hisz hazudhatná, akár azt is, hogy nagy alkimista Lanawin túlfeléről, aki kikotyvaszt neki bármit, ami érdekelné. Ám ez közel sincs így. Ő saját magaként lépett tharg földre, eszerint készül bemutatkozni is.*
- De azt tudom, hogy a kamilla jó a megfázásra, a málnalevél hányinger vagy hasmenés ellen. Sorolni pedig tudnék még, de korántsem akarlak untatni. Nem harcban edződtem, így nem tudom, hogy hasznát tudod-e venni a kezeimnek.
*Akaratlanul is elmosolyodik a vizes szakáll látványától. Közben pedig helyet kap maga is a vödörnél, miközben jön az újabb kérdés. De először célja az, hogy a szomját oltsa, így két kezét összetartva mártja azokat a vödörbe, hogy egy jó adagra valót merítve hajoljon fölé. Nagyokat nyel belőle, majd utána újabbat merít, amit szintén ilyen gyorsan kortyol be. Nem törődik a szája szélein útnak induló cseppekkel. Azokkal már csak akkor foglalkozik, amikor szomja valamivel alább hagyott. Akkor már kiegyenesedve törli át vizes tenyerével és a szökni próbáló vízcseppekkel a nyakát és a tarkóját.*
- Ahonnan én jövök ott nem igazán szerették a számat. Meg mégiscsak Mosolyszeműnek neveztem a jarlt. Még akkor is, ha így van... illetlen.
*Kuncog fel halkan, miközben magyarázza miért is érkezett tőle az előbb a bocsánatkérés. De a maradék, ha még kikívánkozott volna belőle bármi egyéb is, most bizony benne ragad. Yagnar tekintetét követve fordul maga is a leány felé. Most idejét látja, hogy csendben maradjon. Addig is elmélkedhet azon, hogy vajon mennyire lehet mozgalmas napja egy vezérnek, aki ilyen rövid időn belül már a második új arccal találja magát szemben. Neki bizony fárasztó lenne, de hát nem véletlenül nem lett vezére ő semminek. Még lova sincs, hogy az állatnak vezényeljen. A táskájában megbújó lusta dög is inkább gazdáját használja ki, sem mint épp a nő hasznára válna a dög.
Nem zavar. Hagyja, hogy a leány is elmesélje ittlétének okát. Addig ő leereszti az igencsak megürült vödröt, hogy helyette egy újabb adagot húzzon fel, amiből már maga is alaposabban megmossa az arcát, nyakát.*