//A bejutásra várva//
*Xomorr úgy néz ki emlékszik Caelinre, s jóval barátságosabban is fogadja a nőt, mint korábban Salanel, s ez némi bizakodásra ad neki okot. Na persze ez még önmagában véve a világon semmit sem jelent, mivel nem a bárd fogja eldönteni, "mi is lészen majd vele".*
-A sors nem volt mindannyiunkhoz egyformán kegyes.*vonja meg a vállát egy feszes kis mosoly kíséretében a zöldszemű, s tovább várakozik. Majd csak jön a vezér, vagy valami felelős személy, aki eldönti, maradhat-e egyáltalán. Tulajdonképpen ha nem, hát végülis az sem lehet rosszabb, mint eddig, ugyanúgy magáról kell gondoskodnia, mint azelőtt.
Nos, a vezér nem is, de egy furán ismerős nő megjelenik. Nem kell túl sokat gondolkoznia rajta, hogy ki lehet, a kiállása és viselkedése alapján ez Leandana lesz, a "szellemekkel diskuráló" nő. Valami "szellemi" vezetője a törzsnek. Ezen a gondolatban megejtett szóviccen magában jót kuncog, de hangosan már nem óhajtaná, elvégre ki az az őrült, aki ujjat akar húzni egy ilyen magas pozícióban lévő valakivel?
Még akkor is, ha Caelin nem tulajdonít neki komolyabb hatalmat, mert bár szellemeket már ő is látni vélt, erősen kétli, hogy a túlvilág, vagy épp a szellemsík éppen olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozna, amik ezt a törzset is érinthetik. Sőt, a maga részéről kissé túlzott önértékelésnek is tartja a dolgot, de hát ilyen ez a kultúra és igazából egészen addig, ameddig őt ilyesmibe nem akarják belevonni, addig nem is az ő dolga. Márpedig ez teljesen biztos, hogy őt aztán nem akarják majd.
Persze nem köszönti a nőt, szemmel láthatóan annak jóval fontosabb dolga akadt, mint hogy ilyen profán hülyeségekkel foglalkozzon, mint példának okáért Caelin érkezése. Akit minden bizonnyal meg sem ismert, s ezt nem is igazán lehet felróni neki.
Távolabbra tekintve a zöldszemű észreveszi, hogy csakugyan, nem más, mint Kagan Thargodar, a törzs vezére méltóztatik feléjük indulni, hogy szemlét tarthasson az újonnan érkezettek felett.
~Na majd most eldől a sorsunk...~ gondolja nem kevés iróniával, s türelmesen tovább várakozik, hogy rá is sort kerítsenek. Reméli, hogy ez nemsokára bekövetkezik, mert hát ahogy nézi, s hallja, a táborban mulatozás lesz este, amit kár volna kihagyni. Igaz, hogy ő csak most érkezett, de azért volt pár egyén a törzsben, akikkel egész jóban volt annak idején, hátha fel tudja eleveníteni a régi "kapcsolatokat".*