// Chiarihoz - Llias, Niana, Hildi, Isurii//
* Hildi ide vagy oda, érti miről van szó. De ha nincs nagy baj, vagyis még él a lány és csak "arra" kellene valami, akkor az még nem olyan vészes. Egykori szolgaként úgy mondaná, a kisebbik rossz. Sápadt arca haragossá válik, de ez már a távollévő tündérkének szól. Nem kedveli. Így várandósan meg főleg nem. *
- Ó, hogy a fekete himlő táncolna a visszeres lábán annak a hibbant tündérnek! Eh.
* Megvárja, míg Llias felöltözik és addig is kifújja magát. Bólint a hóhajúnak, nem rossz az ötlete. *
- Legyen így Isurri, köszönöm segítségetek. A szárnyasok és a nyulak már nyársra vannak húzva, be vannak pácolva. Lassan a tűz fölé tehetitek őket, hadd süljenek. Jó kis keveréket tettem rájuk, a bőrük jó ropogós lesz, a húsuk meg omlós, puha. Arra a kis fa-szerkezetre tudjátok pakolni őket, úgy csak forgatni kell néha rajtuk, de nem kell estig tartani őket.
* Ez is saját készítés. Négy lábra két hosszú, gyalult botot pakoltatott, amit a tűz fölé lehet állítani. Nem ég meg, a nyársak meg pont elférnek rajtuk keresztbe. Univerzális barbár konyha. Megdörgöli az állát, hogy mi van még. Igazából sok mindent előkészített már, csak arra kel figyelni, hogy oda ne kozmáljanak. *
- Lássuk csak, a levest odatettem már, még két óra és kész. Azt már csak el kel húzni a tűz fölül. Kóstoljátok meg azért, hogy ízre jó lett e.
- Niana, tudod ez az az erőleves, aminek együtt láttunk neki. Szűrd át, segíts Isurrinak, a te erőd kell hozzá.
* Muszáj átszűrni, mert az óriáslánnyal belemorzsálta a csontokat, amik jól kifőttek, finom ízt adva a levesnek. Csak pont ezért le kell szűrni. A szárnyasokból az aprólékot is beletette. Nem pazarol el semmit, ez tény és való. *
- Dagasztottam le kenyérnek valót, már úgy is ideje volt. Pihennek megformázva a teknőben. Négyesével be tudjátok őket pakolni a kemencébe. Figyeljetek rájuk, meg ne égjenek. Ja, és egy adag ragut is főztem azért a vadhúsból, hátha valakinek mégis arra szottyan kedve. Nemsokára annak is készen kell lennie, kóstoljátok meg. Van persze sima füstöl vadhús is, ha valaki azt kér, ezen nem veszünk össze.
- Llias, te is menj velük, segíts a lányoknak. Mászkálnod nem nagyon kell, de két kezeddel tudsz segíteni.
- Egyetek a levesből, vagy a raguból, messze van még a vacsora.
* Nehogy ott koplaljanak a sülő húsok mellett és minden bizonnyal Llias hasa sincs épp tele. Talán Isurri is elkortyol egy kis levest, az melegen tart. Elengedi a triót és Hildit karon fogva viszi be a sátorba. Közben még a listájára is fel kell rónia még néhány dolgot. Gondolt egy jó nagy adag káposztára, savanyítana csak úgy, az ételek mellé. *
- Gyere Hildi, itt a dézsa. Vesd le ezeket az átázott holmikat. Mosakodj meg alaposan, addig kerítek neked megfelelőbb száraz ruhát. Adok egy kenőcsöt és bekened vele magad "ott" lent. Elmúlik majd a fájdalom. Megnézem majd a vágásokat rajtad, de innen nem tűnnek túl mélyeknek, inkább csak be kell kenni őket, had gyógyuljanak szépen. Ha készen vagyunk, lepihenek egy kicsit, csak fertály órára, addig itt maradsz velem. Utána megyünk a többiek után a vacsora körül serénykedni.
* Talán pár falat étel jót fog tenni a lánynak, talán nem is bír majd most az ételre nézni. Majd elválik. Nem biztatja a lányt arra, hogy kérdezzen, ha akar. Hildinek jó beszélőkéjen van, szinte biztos abban, hogy rá fog kérdezni erre-arra. Mégis ő a gyógyító, nő, feleség és anya. *