// A táborban - délután //
*Kagan talán éppen megbízná valamivel, amikor egy pillanat alatt újra megbolydul a Thargodar-fészek. Előhozzák ugyanis a frissen érkezett szerzetesnőt.*
~mindegy, ha itt maradok, még a végén valami jó kis műsort is láthatok~
*Jegyzi meg magában és letelepszik a tűz mellé egy alkalmasnak tűnő farönkre vagy bármi "ülőalkalmatosságra". Aztán pedig érkezik a következő. A figura, akit Chiari ápolt a sátorban.*
~Wilnurana valagára... hányan vannak itt?~
*Megvakargatja vörös üstökét és nagyot sóhajt. Annyi már bizonyos, hogy este lesz egy kis verekedés is: két szerzetes egymás ellen. Érdekes felállás, meg kell hagyni. Kicsit sajnálja azért a hegyesfülű szerzetesnőt.*
~jókötésű figura az a másik csuhás, a nőnek nem túl rózsás a helyzete~
*Feladatok kerülnek kiosztásra, ki-ki maga kvalitása szerint fogja is teljesíteni azt. Hrothgaar pedig most kimarad. Igazából meg is örül kicsit ennek. Ráférne már egy jó mosdás, kezd olyan szaga lenni, hogy a görényt lenyomja szembe szélben. Fel is tápászkodik hát ültéből és míg Kagan és a többiek elindulnak valamerre, ő maga visszavonul, hogy megkeresse holmiját. Kicsit kusza még neki a tábor, beletelik pár körbe, mire rájön, hol is hagyta cuccait. A következő pár fertályóra azzal telik, hogy a törpe jó alaposan megmosdik. A hideg víz kellőképpen felfrissíti testét és szellemét ahhoz, hogy úgy érezze, újult erővel vetheti bele magát az életbe.*
- Eeez igen... a jó hideg víz... huh.
*Ritkán csutakolja magát forró vízben, úgy gondol rá, mintha meg akarná magár párolni, és milyen eszement ötlet az már. Miután megtörölközött, haját és szakállt kibontja. Azokat külön ápolja.*
~egy magára valamit is adó törpe ügyeljen szakálla épségére~
*Tekintélyes arcszőrzetét is megmossa, megszárítja, és szépen kifésüli. Nem kevés időbe telik mindez, de megéri a fáradozást.*
~ugyanolyan szőrzet, mint a hajam. sőt, ez is haj, csak a képem alsó felén nő~
*Egyelőre azonban nem fonja még be, hadd lógjon szabadon "szakállzata". Hajat is mosott, melyet végül egyszerűen tarkója mögött szorosan hátrafogott. Csizmáját kivikszolta, új bőrgatyát húzott, felsőtestére jó anyagból varrott sötétzöld inge kerül, nyaka körül széles sávban törpe díszítő motívumokkal. Az ing ujját feltűri, dereka köré díszes övet kanyarít. Már csak egy valami hiányzik: szeretett fegyvere. Hű társa, egy szép, nagy műgonddal készített egykezes balta. Harcedzett gyilok, sok éve hordozza magával, és sose hagyták egymást cserben.*
- Sebek Farkasa...
*Suttogja a fegyver nevét és övére akasztja. A sátorból kilépve végignéz a táboron és úgy dönt, ideje lesz kicsit megint szétnézni, mi is a dolgok állása. Italos tömlőjét még felköti az övre és vígan, frissen, újult erővel indul neki a tábornak.*
// Kapuőrség //
*Nem telik bele túl sok idő, mire Hrothgaar megérkezik a kapuhoz. Úgy látszik újabb figurákkal bővül a társaság, ám a törpe már koránt sincs olyan paprikás hangulatban, mint ezelőtt. Még szemöldök-rándulásra se méltatja az esetet, míg meg nem lát egy ismerős arcot.*
~az anyja, ez tán csak nem?~
- Caelin? Te vagy az?
*Teszi fel tétován a kérdést és a nőt figyeli. Annyira meglepődött, hogy elfelejtett köszönni a többieknek, de talán elnézik ezt most neki. A fél napja köszöngetésből állna, ha az érkezőkön múlna.*
- Kagan... talán ideje lenne, hogy te is megpihenj egy kicsit. Gurítsunk le valami italt...
*Lassan estébe fordul az idő, a vezér pedig egész álló nap a vendégekkel bajlódott. Kijár már neki is a lazítás. Hrothgaar talán pont jókor jött, hogy "kimentse" vezérüket a további feladatok alól, mielőtt az önként és dalolva hajtaná nyakát újabb elintézendők igájába.*