//A nyelvtelen harc- gyógyítói szolgálat//
* Hát ő már csak ilyen, univerzális gyógyító. Mindig akkor bukkan fel és ott, ahol és amikor kell. Ennél univerzálisabb már csak akkor lehetne, ha zsebben hordaná kencéit és kötszereit. De hát ő nem olyan. Odabent leül a leány és az üveget is meghúzza minden különösebb teketória nélkül. Legalább vele nem kell vitatkozni, mint a Llias nevűvel. Megjegyzi a nő nevét és minden mást, amit kell. Közben megmossa a kezeit és nekilát a vizsgálódásnak. *
- Chiari Issanser. Az én férjem Xomorr, akit most már hallhattál énekelni. Ez kicsit fájni fog.
* Megnézi az orrát, hátha helyre kell tenni és aszerint cselekszik. Roppan halkan, vagy nem, de gyorsan teszi a dolgát. Letisztogatja a vért és a krémmel vastagon bekeni Cysmin orrát. *
- Nos, ezzel nem is lesz annyi gond. Este azért inkább a hátadon feküdjél és ne az oldaladon. Biztosabban jön úgy a levegő.
- Annak pedig örülök, hogy mellettem segítenél be, rám is fér, nem vagyok már kamasz.
* Mosolyodik el és szó-szó, fáradtnak is látszik, pedig, elf szemmel nézve nem öreg. *
- A sápadtság azért van, mert várandós vagyok. Mielőtt nagyon meglepne, hogy a férjem félvér és mégis hogyan jött ez össze, elárulom én gyorsan.
* Leül inkább ő is, miután megmosta a kezét újra, a krém miatt. Persze nem a zsákra, hanem a szőrmékre, azt már úgy is megszokta. *
- Még régebbről egy tündér lány segédkezett mellettem, alkimista volt. A vándorlásunk során találtunk egy olyan területet, amin sok furcsaságot láttunk. Az egyik ilyen az állatok nagy szaporulata volt. Azon idő alatt, míg átkeltünk a vidéken, találtunk egy növényt, amitől a tehenek, kocák többet fialtak az átlagosnál. Begyűjtöttünk belőle egy nagyobb adagot és kísérletezni kezdtünk vele. Az egyik főzet fogyaszthatóvá vált és az egyik kutyánkon meg is lett az eredménye. Azt ittam egy ideig, míg el nem fogyott, nagyjából két hónapig kitartott a főzet. Mostanra nálam is meg lett az eredménye, várandós vagyok a férjemtől, nem kellett más férfi ahhoz, hogy ez sikerüljön. Szerencsére. Sajnos nem tudok belőle többet készíteni, pedig biztosan volna rá igény, de csak a munka fele volt az én részem. Eanna pedig, aki segített, nemrég meghalt.
- Most még a várandóság elején tartok, rosszul vagyok reggel és szinte egész nap. Étvágyam pedig hol van, hol nincs.
* Ez van. A terhesség ezzel, is, jár. Egy darabig még tudja vállalni a főzés javát és el tudja látni a beteg, esetleg sérült társait. A vége felé azonban már örülni fog annak is, ha fel tud majd kelni. Nem is beszélve magáról a szülésről és a gyerek neveléséről. Mire ennek végére ér, befut, vagyis inkább bebiceg Llias is és hoz neki egy nagy tál vacsorát. *
- Köszönöm, kedves tőled.
* Feleli meglepődötten, mert ehhez nincs hozzászokva. Szolgáló volt, megszokta akkor, hogy nem sokat törődnek vele. Mióta egy harcos felesége lett és úgymond szabad, azóta másabb a helyzet. De való igaz, a sebekkel, nyavalyákkal őt keresik meg és elintéz még ezt-azt. A mai nagy ünnepségben pedig már fel sem tűnik, hogy ő nincs is ott. Elveszi a tálat és az ölébe teszi, miután Llias elment. *
- Na, barátkozok az evés gondolatával. Végül is, hüm, gusztának tűnik, amit főztem.
* Fűzi hozzá vigyorogva, mert a végkifejlet már Isurri és Niana, valamint Llias segédletével jött össze. *
- Ha éhes vagy, menj vissza nyugodtan enni, mulatozni. De az ivással azért csak óvatosan, nehogy eless és megint az orrod lássa kárát. De vissza is jöhetsz ide hozzám, ha itt jobb most neked, nem fogsz zavarni.